Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 6. szám
1985, január 9., szerda „H tisztesség 40 1 keretei között” !/ *tU j éve... Amikor beköszöntött az 1945. év, az országnak még csak a fele volt szabad. A Győri Nemzeti Hírlap január 4-én ezt írta: „Amikor október 15-én a hitványak már nyílt árulásba vezették volna a nemzetet, ez a megmentett egészséges réteg (értsd: a nyilasok — a szerk.) történelmi feladatot teljesített, és kiragadta az országot az utolsó pillanatban a végső romlásból. Szálasi Ferenc nemzetvezető érdemét nem lehet eléggé kiemelni, és a magyar történelem legragyogóbb lapjai közé fog tartozni az új országmentés.” Ugyanezen a napon kelt az ország keleti felében egy, a valósággal sokkal reálisabban számoló rendelet: „A Szegedi Nemzeti Bizottság a háborús bűnösök, a nyilas, fasiszta és németbarát elemek által a múltban elkövetett, vagy a jövőben elkövetendő, a közösségre, az épülő demokratikus Magyarország társadalmi, gazdasági és politikai rendjére káros jellegű, írásban vagy szóban kifejezett nyilatkozatainak, vagy elkövetett egyéni és szervezett ellenállásának megtorlására népbíróságot állít fel.” Az Ideiglenes Kormánytól is elfogadott szabályozás alapján január 13-án a Gyulai Nemzeti Bíróság is döntött a népbíróság felállításáról, A felszabadulás előtt hivatalban levők korlátozás nélküli visszatérésétől való félelemnek — vagy legalább: általános idegenkedésnek — érzékletes bizonyítéka a megyei közigazgatási főnök január 5-i jelentése Dálnoki Miklós Bélának: a lakosság széles tömegeinek kívánságára bevezeti a közalkalmazottaknak igazoló bizottsági eljárás alá vetését, hogy azok vajon „képesek-e megfelelni a -demokratikus szellem követelményeinek, és hogy különösen az utolsó négy évben tanúsított magatartásuk megfelelő volt-e”. A miniszterelnök január 4-én keltezte a közbiztonság megszilárdításáról szóló rendeletét: „Addig is, amíg az ideiglenes nemzeti kormány a karhatalom egységes megszervezésére vonatkozó rendeletét a közeljövőben kiadja, és a katonai parancsnoksággal egyetértésben gondoskodni tud a rendőrség felfegyverzéséről, felhívjuk a nemzeti bizottságokat, az önkormányzati testületeket és a vezető tisztviselőket, hogy minden községben és városban, ahol még nem lenne, haladéktalanul szervezzék meg a polgárőrségeket. Különösen felhívjuk a figyelmét minden illetékes szervnek arra, hogy a polgárőrség keretében a külterületi őrségeket is szervezze meg, megbízható kint lakó polgárokból. A polgárőrségbe politikailag megbízható, katonaviselt, javakorabeli legénységet toborozzanak, és a helyi katonai parancsnokság- ságnál járjanak el a felfegyverkezés kieszközlése és katonai támogatása érdekében." Egy Debrecenbe küldött megyei jelentés szerint azokban a napokban Békésben 1333 „közbiztonsági személy” (740 polgárőr, 391 nemzetőr, 188 rendőr és 14 dobozi vörösőr) vigyázta a rendet, s nekik összesen 117 katonai puskájuk és kispuskájuké 8 pisztolyuk, valamint „sok kardjuk és gumibotjuk” volt. A megye életében egyre nagyobb szerepük volt a nemzeti bizottságoknak. Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Déaványán már 1944- ben megalakult az új típusú szerv, 1945. januárjában pedig tizenhét másik csatlakozott hozzájuk (1-én Kaszaperen, 5-én Gádoroson, 8-án Tótkomlóson, 9-én Csorvá- son, 10-én Gyomán, 17-én Battonyán és Okányban, 19- én Mezőgyánban, 20-án Me- zőberényben, 22-én Kever- mesen és Kondoroson, 25-én Nagyszénáson, 27-én Kun- ágotán, 29-én Mezőmegyeren. s valamikor a hónap folyamán Békésszentandráson, Csabacsüdön és Mezőhegyesen alakult meg a nemzeti bizottság.) A későbbiekben még húsz nemzeti bizottság alakult Békésben. „A nemzeti bizottságok — amint ezt Gyulán, január 13- án írásba foglalták — a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei, s mint ilyenek, mindenütt a legfőbb politikai irányításra vannak hivatva, továbbá a közérdekű feladatok és munkák kezdeményezői, és intézkedéseik az új, demokratikus rendszer kialakulásánál sok esetben jogforrásul is szolgálhatnak.” Ha ez utóbbira nem is akadt túlságosan sok példa, az újfajta intézmény munkájára sok mindenben múlhatatlan szükség volt. Csupán egyetlen intézkedés, mintegy mutatóba: az orosházi bizottság január 9-én afelől határozott,' hogy csak azoknak a baromfi-, sertés-, szarvasmarha- és lókereskedőknek hagyja meg az iparigazolványát, „akiknek személye garancia arra, hogy a kereskedelmet a tisztesség keretei között fogják folytatni, míg a többi kereskedők, kiknek működése nem kívánatos, termelő munkára szorítandók”. A munka megkezdése, a termelő tevékenység szervezeti és anyagi kereteinek megteremtése — kiváltképp az idény jellegű ágazatokban — nagyon nagy gondot okozott mindenkinek. Volt mit tenni! A mezőhegyesi ménesbirtok 24 209 katasztrális holdnyi szántójából január derekán még 21 516 hold volt műveletlen. Betakarításra várt egyebeken kívül 2503 holdnyi cukorrépa, 727 holdnyi kukorica és 265 holdnyi ricinus. A híres ménes félezres állományából mindösz- sze két ló maradt meg. A parasztság — túlzás nélkül mondhatjuk — türelmetlenül várta, hogy valamilyen jövőképet kapjon. A Nemzeti Parasztpárt január 13-ra nagygyűlést hívott össze Orosházán. Ott ismertette a maga földosztó elképzeléseit: „A földreform céljaira igénybe veendő földekből: a) a szántót, rétet és kertet az igénylőknek szabad, egyéni és telekkönyvileg bejegyzett birtokába kell adni; b) a legelőt a szükséglethez és lehetőséghez képest osztatlanul kell hagyni, ahol szükséges, ott újabb területet kiszakítani, és községi birtokba adni, a lakosság közös használatára; c) az erdőt, és az erdősítésre való terméketlen területet vagy állami birtokba kell venni, és országosan egységes állami erdőgazdaság kezelésébe venni, vagy községi birtokba adni, illetve meghagyni, és az állami erdőgazdaság ellenőrzése alá helyezni.” És nemcsak a föld tulajdonára! szólt a program: „Az igénybe vett birtokokon levő állatállományi és gazdasági felszerelést az új birtokosok közt arányosan szét kell osztani, és tulajdonukba adni. Ezen felül az államnak a lehetőséghez képest állatokkal és felszereléssel kell segíteni a földhöz juttatóitokat. Tekintettel azonban az állatállomány rendkívüli lecsökkenésére, és a mező- gazdasági gépek óriási hiányára, szövetkezeti vagy községi formában meg kell szervezni az igaerő és a gépek közös használatát”. Daniss Győző Vizsgálják az autóalkatrész-értékesítést A kereskedelmi felügyelőségek a fővárosban és az ország tíz megyéjében 29 állami vállalat — főként az ellátásért- felelős Autótechnikai Vállalat és Mobil Vállalat — üzleteiben és leraka- taiban, valamint 29 szövetkezetné] és 97 magánkereskedőnél, összesen 200 helyen vizsgálták az autóalkatrészforgalmazást. Megállapították: a kiské^ reskedelmi értékesítésben az utóbbi 1981. évi ellenőrzés óta lényeges változás nem történt. A korábbihoz hasonlóan a fővárosban az üzlethálózat jelentős mértékben egy-egy típusra szakosodott, a megyeszékhelyeken és egy-két városban pedig több típusra szakosított üzletek vannak. Vidéken azonban többnyrie más műszaki árukkal együtt árusítják az autóalkatrészeket. Az értékesítésben országszerte egyre nagyobb szerepet töltenek be a benzinkutak mellett csaknem 400 helyen működő, autófelszerelési cikkeket, akkumulátorokat, gumiköpenyeket stb. árusító üzletek. Mind több magánkiskereskedő kínál autóalkatrészeket, s így egyre inkább mutatkoznak a kereskedelmi verseny jelei. Tény azonban az is, hogy az értékesítésben részt vevők számának növekedését nem követte a rendelkezésre álló árualapok bővülése. A vizsgálat azt is megállapította, hogy bár a korábbihoz képest összességében valamivel javult az alkatrész- ellátás, ám mégis bővült a hiánycikkek köre. Jobban előtérbe került ugyanis a személygépkocsik állagának megóvása; a tulajdonosok igyekeznek minél hosszabb ideig használni autójukat, ehhez pedig a korábbiaknál lényegesen több alkatrészre van szükségük. Mindez hozzájárult ahhoz is, hogy az autóalkatrész-kereskedelemben nem csökkent a visz- szaélések száma, aránya. A boltokban — feltételezhetően a csúszópénz reményében — több ízben tapasztalták, hogy a raktáron levő árukat nem szolgálják ki, és nem ritkán bizonytalan a kínált áru eredete. A bizonylati fegyelem gyakori megsértését is tapasztalták az ellenőrök. Az ellenőrök a vizsgálat során a 200 nagy- es kiskereskedelmi lerakat, illetve üzlet több mint egyharma- dában állapítottak meg olyan mulasztásokat, amelyek miatt felelősségre kellett vonni a kereskedőket. A szabálytalanságok miatt a kereskedelmi felügyelőségek és az Országos Kereskedelmi Felügyelőség fiz esetben tett büntető bejelentést, 12 alkalommal pedig szabálysértési feljelentést. | Ötvenötször szabtak ki személyi pénzbírságot, összesen 220 000 forint értékben. ÜJ BARLANGOT FEDEZTEK FEL. A dél-baranyai Bere- mend község közelében, az ottani cementgyár bányájának területén munka közben egy eddig ismeretlen, minden bizonnyal nagyméretű cseppkőbarlangot fedeztek fel a bányászok. A barlangnak egyedülállóan értékes cseppkőképződményei vannak, levegője pedig feltűnően meleg (MTI-fotó — Káltnándy Ferenc íelv. — KS) szövetkezetek flz Állami Biztosító és a mezőgazdasági Békés megyében 81 mezőgazdasági nagyüzem és 6 mező- gazdasági szakcsoport tevékenykedik. 1984-ben közülük 16 téesznek nem volt növény- vagy állatbiztosítása, illetve volt. amelyik egyiket sem kötötte meg. November végén — az 1985. évi biztosítási szerződések lemondási határidejéig — további négy szövetkezet mondta le a növény- vagy állatbiztosítását. 1985-ben húsz szövetkezetnek nem lesz növényvagy állatbiztosítása. Azt azonban el kell mondani, hogy álló- és forgóeszközeit valamennyi biztosította. A tizenhatok egyikének főkönyvelője a következőkkel indokolta a biztosítás felmondását: — Mi a növénybiztosításunkat mondtuk fel. NNB— 2-es növénybiztosításunk volt. Kiszámoltuk, hogy az elmúlt 10 év átlagában az általunk befizetett biztosítási díj 50 százalékát sem kaptuk vissza. Mivel nálunk ritkán fordul elő például jégverés, ami a legjelentősebb kárt okozhatja. (1983- ban 1,5 millió forint biztosítási díjat fizettünk ki és nem volt kárunk.) Végső soron lemondásunk közgazda- sági számítás eredménye volt. S kötünk-e 1985-re biztosítást? Ezt ma még nem tudom megmondani. Ha változik a növénytermelésünk szerkezete, olyan növényi kultúrákkal foglalkozunk, amelyek fokozott kárveszélynek vannak kitéve, akkor elképzelhető, hogy igen. De akkor is jó lenne a mainál kedvezőbb feltételekkel megkötni a biztosítási szerződést. Például, ha nem kellene minden növényt biztosítani. Mint említettük, tavaly további négy szövetkezet mondta fel a biztosítást. Közülük az egyik szövetkezet elnöke mondja: — A ’70-es években és még ’80—81-ben is évenként 4—600 hektáros területünkön okozott kárt a belvíz. Mégsem kaptuk vissza a befizetett biztosítási díjak 50 százalékát sem. Ezért döntöttünk úgy, hogy erre az évre már nem kötünk szerződést. A biztosító jelenlegi feltételei nem kedvezőek számunkra. * * * Az Állami Biztosító Békés megyei Igazgatóságának igazgatója, Zoltán Tamás a Békés megyei mezőgazdasági nagyüzemek növény- és állatbiztosításáról a következőket mondja: — A mezőgazdasági nagyüzemek biztosítását 1976- ban korszerűsítettük. A nagyüzemek differenciált igényeihez igazodva, a biztosító húsz módozatot dolgozott ki. (Az alapmódozatokon kívül kiegészítő módozatok is megköthetők, igénybe vehetők.) Ezen biztosítások díjai differenciáltak. A gazdaságok a mindenkori egyedi kockázati viszonyaiknak megfelelő biztosítási díjat fizetnek. A kevésbé kárveszélyes szövetkezetek és " állami gazdaságok kevesebbet, a többiek értelemszerűen többet. Itt kell megemlítenem, hogy az ÁB a mezőgazdasági nagyüzemek növény- és állatbiztosításainál nyereséget nem kalkulál! A díj 92 százaléka kockázati, 8 százaléka pedig lebonyolítási költségekből tevődik össze. — Hogyan alakult megyénkben a biztosítási díjak és a térítési díjak aránya? — Békés megyében 1976— 83 között a kárhányad 123 százalék volt, vagyis 500 millió forinttal, többet fizettünk ki, mint amennyi biztosítási díjat nekünk befizettek a nagyüzemek. — Ha ez megyei átlagban így vanf akkoh miért léptek ki ezek a termelőszövetkezetek? — A húsz szövetkezet a biztosítást nem kockázati, hanem nyereség, veszteség oldalról közelítette meg. Azok mondták fel, akiknél az átlagosnál kevesehb a kárveszély és jelentős tartalékokat tudtak képezni. Ennek ellenére nekünk továbbra is az a törekvésünk, hogy partnereinket a leg- messzemenőkig kielégítsük. Éppen ezért mezőgazdasági nagyüzemek vagyonbiztosításában 1985 január elsejétől változtatást hajtottunk végre. A módosítást a közelmúltban valamennyi termelőszövetkezetnek elküldtük. A változtatás lényege az, hogy a kevésbé károsodó mezőgazdasági nagyüzemek az eddigieknél gazdaságosabb díjteherviselésben részesülnek. Remélem, hogy az új feltételeket megismerve, jó néhány szövetkezet meggondolja magát és 1985-re megköti a növény-, illetve az állatbiztosítást. * * * A megyei téeszszövetség titkára, Győrfi Károly a biztosítást felmondó szövetkezetekről az alábbiakat nyilatkozta: — A téeszszövetség egyetlenegy szövetkezetnek sem javasolta, hogy mondja fel a biztosítást. Ellenben felhívtuk a figyelmüket, hogy mérlegeljék a lemondással járó kockázatot. Végül is a lemondás a téeszek szuverén gazdasági döntése volt. — A fent említett két szövetkezeti vezető véleménye kifejezi-e a többi 18 szövetkezet álláspontját? — Azt hiszem, igen. Ezek a szövetkezetek az aszály ellenére ’83-ban is teljes biztosítási díjat fizettek. A biztosító aszályra nem fizet, pedig jelentős károsító tényező. Volt olyan szövetkezet, ahol az aszály több mint 10 millió forint kárt okozott. Az is igaz viszont, hogy a biztosító ’83 végén méltányossági alapon visszatérítést fizetett jó néhány szövetkezetnek. — Amikor a szövetkezetek lemondták a biztosítást, akkor feltették-e maguknak azt a kérdést, hogy mi lesz, ha elveri a termést a jég. — Ezek a téeszek úgynevezett tőkeerős gazdaságok. Amikor ezt a döntésüket meghozták, jelentős tartalékalappal rendelkeztek. Valamennyien tagjai a DÉTE- nek. (Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Gazdasági Társulása.) Olyan fórum ez, ahol a téeszek közelebb kerültek egymáshoz, kialakult közöttük a kölcsönös bizalom. Megállapodtak egymással, hogy ha valamelyikőjü- ket kár éri, akkor a többi a veszteséget szenvedő segítségére siet. Ez elvi döntés volt. Tavaly nem volt jelentősebb . káruk, ezért konkrét segítségre nem kerül] sor. Információink szerint egymás megsegítésére több módozatot dolgoztak ki, és a ’85-ös szabályozóktól tették függővé, hogy melyiket valósítják, meg. — Ezek szerint véglegesnek tekinthetjük, hogy 1985- ben 20 szövetkezet nem köt növény-, illetve állatbiztosítást. — Nem merném ezt kategorikusan kijelenteni! Tudniillik megszűnt a kötelező tartalékalap képzési kötelezettsége. Ilyen célokra alapot csak a nyereség terhére különíthetnek el a gazdaságok. A biztosítási díjat a költségek terhére számolhatják el. 1982/83-ban javasoltuk az Állami Biztosító akkori vezérigazgató-helyettesének, hogy időszerű volna a gazdasági körülményekhez igazítani a biztosítást. Javasoltuk továbbá, hogy szelektíven lehessen biztosítást kötni akár egy-egy növényfajtára. A biztosító a módosítással ebbe az irányba indult eh hasonló feltételeket teremtett. Bár még nincs benne a fakultatív növény- biztosítás . * * * A gazdaságok egyik nyomós érve az aszály volt, amire a biztosító nem,fizetett kártérítést. Zoltán Tamás erről elmondta, hogy a biztosító intézetek külföldön sem kőnek aszálybiztosítást, így a téeszek aszályra biztosítási díjat sem fizettek. Ennek ellenére a biztosító néhány jelentősebb aszálykárt szenvedett téesznek méltányossági alapon visszatérítést fizet. Az érdekelt feleket meghallgatva, végül is az a vélemény alakult kj bennem, hogy nem szerencsés dolog, ha a szövetkezetek biztosítás nélkül maradnak, és egymás között próbálnak valamiféle tartalékolást létrehozni. Ogy tűnik, a megoldást az érdekek időről-időre való egyeztetésében kell keresni. Lovász Sándor
