Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-09 / 6. szám

1985. január 9., szerda Szakosított gépjavítás Startra készek a mezőgazdasági repülők Sikeres évet zárt a MÉM Repülőgépes Szolgálata; ösz- szesen 5,4 millió hektárra permeteztek növényvédő sze­reket, szórtak ki műtrágyát. A légi vegyszerezés iránt a fejlett agrotechnikát alkal­mazó termelési rendszerek térhódítása nyomán mindin­kább növekszik a mezőgazda- sági üzemek érdeklődése, mi­vel a repülők gyorsabban, megbízhatóbban dolgoznak a hagyományos földi gépeknél. Az üzemeltetési költségek ugyan magasabbak, mégis ki­fizetődő a gépek bérelése az állami gazdaságoknak, szö­vetkezeteknek. Az üzemköltségek csök­kentésére, a gazdaságosság fokozására 1985. január 1-től új rendszerben dolgoznak a mezőgazdasági repülők. Négy» önállóan gazdálkodó bázist alakítottak ki. Ezzel is fokoz­ták az érdekeltséget az ész­szerű, olcsóbb megoldások alkalmazására. Elsősorban a javításoknál kínálkozik le­hetőség a kiadások mérsék­lésére. Az újak helyett a még használható alkatrészek fel­javításával — miután igen drága egy-egy repülőgép-, vagy helikopteralkatrész —, évi százmillió forintnál is nagyobb összeg takarítható meg. Ugyanígy a motorok pontosabb beállításával a gé­pek fogyasztása is csök­kenthető, s gazdaságosabbá válik a repülés. A bázisok szakosodása is újabb költségmegtakarítást jelent. A kaposvári telep a merev szárnyú gépek felújí­tására rendezkedett be, sőt a hazai repülők mellett cseh­szlovák, lengyel és jugo­szláv, hasonló típusú gépek javítását is elvállalta. Ehhez hasonlóan Budaörsön a heli­koptereket, Szolnokon és Nyíregyházán a repüléshez kapcsolódó különféle gépe­ket, berendezéseket hozzák rendbe. Néhány repülőgép január elején is dolgozik, főként a Dunántúl szántóföldjeire szórja az őszi vetésű gaboná­ra a fejtrágyát. A repülők többsége megújulva várja a tavaszi indulást. A pilóták azonban addig sem tétlen­kednek ; Egyiptomban és Szu­dánban vállalnak bérmun­kát. Már választottak Ismerkedés az új vezetési Az idei esztendő, noha még ugyancsak az elején já­runk, több szempontból is jelentősnek ígérkezik. Ha csupán szűkén a gazdaság szférájára gondolunk, há­rom igen lényeges dolgot emelhetünk ki. Ebben az esztendőben zárul le a VI. ötéves terv időszaka, ebben az évben lép érvénybe az új keresetszabályozási rendszer, és az idén kezdik meg a ma­gyar vállalatok az új válla­latvezetési formák bevezeté­sét. Ahogy arról már olvas­hattunk, hallhattunk az utóbbi hetekben a vállala­tok háromféle irányítási for­mában működhetnek: válla­lati tanács vezetésével, a vállalat dolgozói közgyűlésé­nek vagy küldöttgyűlésének irányításával és igazgató ve­zetésével. o A vállalati tanácsnak az igazgató, a vállalatvezetés képviselői, akiket az igazga­tó jelöl ki, és a dolgozók vá­lasztott küldöttei a tagjai. A vállalati tanács létszáma öt- vennéi több nem lehet, ugyanakkor a küldöttek részaránya minimum 50 szá­zalékot kell elérjen. A kül­dötteket öt évre választják, mégpedig titkos szavazással. A vállalati tanács — tag­jai közül — elnököt és el­nökhelyettest választ, de ez nem lehet az igazgató. A vállalatvezetésnek ezen fó­ruma sok, a gazdálkodással összefüggő minden lényeges kérdésben dönthet. Hatáskö­rébe tartozik a tervek meg­határozása, a tevékenységi kör módosítása, leányválla­lat alapítása, az igazgató megválasztása, illetve fel­mentése, a vállalat szétvá­lásának, más vállalattal való egyesülésének elhatározása stb. Hasonló jogosítványokat mondhat magáénak a másik irányítási módban a közgyű­lés, illetve a küldöttközgyű­lés is. A közgyűlésnek a vállalat minden dolgozója tagja, és évente legalább egyszer össze kell hívni. Közgyűlés helyett küldött- gyűlés is {nűködtethető, me­lyen a dolgozók titkos sza­vazással megválasztott kép­viselői vesznek részt, és döntenek a vállalatot érintő- kérdésekben. A harmadik irányítási fór­ma a hagyományos, az igaz­gató általános vezetésével működő vállalat. Ez nem „választható”, ebbe a cso­portba az államigazgatási felügyelet alatt állók, a köz­üzemi vállalatok (például: energiaszolgáltatók, vízellá­tást, köztisztasági szolgálta­tást, tüzeléstechnikai szol­gáltatást stb. nyújtók), és a Minisztertanács által kije­lölt vállalatok tartoznak. Itt a kinevezett igazgató az igazgatótanáccsal közösen irányítja' a szervezetet. o Az tehát egyértelmű, hogy markánsabb változásokat az irányítás rendszerében az első két változat hoz. Ez esetben a tulajdonosi jogo­kat — melyeket eddig az ál­lam gyakorolt — nagyobb­részt átruházzák a vállalati kollektívára. Így, a társadal­mi tulajdon változatlan fennmaradása mellett, a tu­lajdonosi funkció oda kerül, ahol optimálisan gyakorol­ható. Elősegíti, hogy a dol­gozó, mint „tulajdonos”, le­gyen jelen az üzemben, ez aktivizálja, a döntésekben való közvetlenebb részvétel növeli felelősségérzetét. Az új irányítási formák nyújtotta lehetőségekkel, a kialakítás menetével most ismerkednek a vállalatok. A választás, hogy melyik vál­lalat milyen formában mű­ködjék, már megtörtént. Békés megyében, a tanácsi iparban, a még szakigazga­formákkal tási vállalatok többsége vá­lasztott vezetőség, tehát köz­gyűlés, vagy küldöttgyűlés irányítása mellett működik majd. A megyei tanácsi vállala­tokra jellemző a viszonylag kis létszám és a centralizált­ság, kevésbé tagolják a szer­vezetet üzemegységek, gyá­rak, telepek. Nem okoz te­hát különösebb gondot a közgyűlés összehívása. Ezt a formát választotta például a Békés megyei Szőrme- és Kézműipari Vál­lalat, a Körös kazángyártó, az orosházi faipari, a gyulai kötőipari, a gyulai Könnyű­fémöntő és Betonelemgyártó Vállalat. Emellett döntött a Patyolat, a gyulai, illetve a Békéscsabai Autójavító Vál­lalat, valamint a Békés me­gyei Tervező Vállalat is. A nagyobb létszámú és je­lentősen tagolt vállalatok, mint amilyen az élelmiszer­kiskereskedelmi, az Univer- zál és a vendéglátóipari vál­lalat, a vállalati tanácsi irá­nyítást választották. Államigazgatási felügyelet, irányítás alá tartozik példá­ul a vízművek, a kertészeti és köztisztasági vállalatok, a tüzeléstechnikai vállalat, az IKV. © Ügy tűnik tehát, az új ve­zetési formák lényeges vál­tozást hoznak az üzemek ve­zetésében, jobb feltételeket teremtenek a dolgozók kez­deményezéseihez. És jogilag ez igaz js. Másrészt a dolgo­zók ilyen jellegű részvétele a vállalati döntésekben — többé-kevésbé — ha nem is a jogszabályok hatására — de megtalálható volt eddig is. Hisz az ő támogatásuk, egyetértésük nélkül nehezen valósíthatók meg a vállalati célkitűzések. Nos, ez a tar­talom kap most új, a célnak jobban megfelelő, hatéko­nyabb munkát eredményező formát. Szatmári Ilona Csepeli megmunkáló központok a Ganz-MÓVOG-nak A Csepeli ' Szerszámgép- gyárban megkezdődött a Ganz-MÁVAG-nak készített nagyméretű megmunkáló központok úgynevezett ter­helési próbája. A berendezé­seket februárban szerelik fel megrendelőjük mátranováki üzmében, ahol a vasúti ko­csik hegesztett vázainak meg­munkálásához használják majd a rendkívül korszerű, pontos, és számítógéppel ve­zérelt gépsorokat. Ugyancsak ezek a modern gépek végzik el a 10—30 méteres Ganz-da- ruhidak nagy pontosságot igénylő illesztő részeinek fi­nom forgácsolását is. A csepeli üzemben a Ganz megrendelésére készített gép­sorokhoz hasonló óriás be­rendezéseket még nem gyár­tottak; ezek a megmunkáló központok új fejlesztésűek, prototípusok. Éppen ezért a próbaüzemre a gyártónál ke­rül sor, hiszen így lehetőség vap az esetleges hibák gyors kijavítására. A csepeli próbák után kü­lönleges előkészületekkel szállítják a mátranováki Ganz-üzembe a gépóriásokat. A szakemberek most bemérik az útvonalat; kiszámítják a fordulási sugarakat, és töb­bek között az útburkolatok terhelhetőségét is. Juhtenyésztés! tapasztalatok Kevés olyan ágazata van az állattenyésztésnek, mint' a juhtenyésztés, amelyről gyakran hangzanak el egy­másnak homlokegyenest el­lentmondó vélemények. Egyesek szerint a juh nem igényes állatfaj, ezért meg­él a gyenge legelőkön, s né­hány mellékterméken. Má­sok azt bizonygatják, a juh éppúgy igényli az intenzí­vebb tartásmódot, a jó mi­nőségű takarmányt, mint a szarvasmarha. Békés megyé­ben jelenleg mintegy 115 ezer anyajuh él. Az állami gazdaságokban a csökkenő tendencia a jellemző, míg a termelőszövetkezetekben egy mérsékeltebb csökkenés ta­pasztalható az anyajuhállo­mányban. Nézzük meg, mi is a helyzet valójában Bé­kés megyében. Csökken a jövedelmezőség Dr. Kenyeres Imre, az FLR igazgatóhelyettese ki­mutatásokat tesz az asztal­ra. —■ Nálunk, a rendszerben ötvenhat nagyüzemben mintegy 14ff ezer anyát tar­tanak. 1983-ban az egy anyá­ra eső veszteség 118 forint volt egy üzemre számítva, az országos átlag ennél lé­nyegesen magasabb. A mi üzemeinkben évente mint­egy 10 százalékkal emelked­tek a költségek, romlott az ágazat pozíciója. Vegyük például az egy kilogramm súlygyarapodás költségét. Ez a mutató 1978-ban még csak 60 forint volt, 1983-ban vi­szont már .meghaladta a 90 forintot. A takarmányozásban meg­próbáltunk előrelépni a melléktermék-hasznosítás­ban. Az utóbbi időben egy­re több helyen eredményes a VINASZ — e szeszipari melléktermék — etetése, a kukoricaszár tartósítása és a répalevél silózása. Számító­gépet állítottunk be, amely- lyel segítünk az optimális takarmányadagok elkészíté­sében. Hogy mi lesz 1985- ben? Ügy tudjuk, emelke­dik az értékesítési átlagár és így azt tervezzük, hogy rendszer szinten jó lenne megszüntetni a veszteséget. Hogy mindezt sikerül-e el­érnünk? Ügy vélem, nem­csak rajtunk múlik. A gaz­daságoknál most egy diffe­renciálódás figyelhető meg. Vannak, ahol az extenzív, gyepre alapozott tartást, az évi egyszeri elletést valósít­ják meg. Másutt — elsősor­ban, ahol több ezres tele­pek létesültek — az intenzív fejlesztést választják. Romlott a gyapjú minősége Chovan László, a Gyapjú- és Textilnyersanyag-forgal- mi Vállalat békéscsabai ki- rendeltségének vezetője így vélekedik: — Sajnos az utóbbi két aszályos esztendő a gyapjú minőségénél is éreztette ked­vezőtlen hatását. A gyen­gébb takarmány, a több he­lyen kisült legelő rosszabb minőségű gyapjút eredmé­nyezett. Míg 1983-ban mint­egy. 80 vagon gyapjút vásá­roltunk fel, addig 1984-ben csak 72 vagonnal. A vágó- juh-értékesítésben tartani tudtuk a ’83-as szintet. Az idén összesen mintegy 82— 83 ezer vágójuhot vásárol­tunk fel, amelyből 58 ezer került exportra. Mindez 3-4 ezerrel többet jelent az ex­portban, mint a megelőző év­ben. komlósi Viharsarok Tsz. Berta Sándor, a közös gaz­daság állattenyésztési fő- ágazatvezetője elmondta, az idén nyírási átlaguk egy anyára vetítve elérte a 7,4 kilogrammot. A törzsállo­mányuk „anyavonala” ma­gyar fésűs merinó és az aszkániai többszöri vissza- keresztezéséből származó, je­lenleg már magas aszkán vérhányadú genotípus. Az elmúlt két évben megken­ték az ausztrál merinóval történő keresztezést. Tót­komlóson évente 4—500, ki­váló tulajdonságú növen­dék tenyészkost állítanak elő. Csakúgy, mint korábbah, az első negyedévre meghir­dettük a felvásárlási árakat, amely némileg magasabb, mint korábban, rugalmasan igazodik a világpiaci árak­hoz. Véleményem szerint, ha jövőre nem történik jelentős változás az érdekeltségi vi­szonyokban, az ágazat to­vábbi visszaesése várható. Meggyőződésem ugyanis, hogy nálunk, az állattenyész­tésben — s ezen belül a juh­ágazatban — lényegesen ke­vesebb pénzt fordítottak be­ruházásra, mint a növény- termesztésben. A juhtenyész­tés dollárbevételeivel hozzá­járul a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javításá­hoz, ám úgy érzem, mindeb­ből vajmi keveset kap visz- sza. Hosszú távon: visszafejlesztés A Szeghalmi Állami Gaz­daság jelentős legelőterület­tel, s erre alapozott juhá- szattal rendelkezik. A nagy­üzemben évek óta vesztesé­ges a termelés. A szeghalmi szakemberek véleménye sze­rint az okok között szerepel a hozamok nem megfelelő emelkedése, a munkaerő-el­látatlanság, a szabályozók kedvezőtlen alakulása és a gyakran változó piaci igény. A gazdaságban igyekeztek megszüntetni a veszteség- forrásokat, ennek ellenére az idén is csak visz az ágazat. A szabályozómódosítások figyelembevételével 1985-ben javulást várnak. Elsősorban a hizlalás területén. Véle­ményük szerint a kedvező jövedelmi helyzet sem tud­ja azonban egészében ered­ményessé tenni a juhtenyész­tést. A Szeghalmi Á. G.-ban hosszú távon az ágazat visz- szafejlesztését tervezik. Mindezt úgy kívánják meg­valósítani, hogy az épülete­ket és eszközöket továbbra is mezőgazdasági célra, de jövedelmezőbb gazdálkodás­ra használnák fel. Évente 4-500 tenyészkos Megyénkben már évek óta jó eredményeket ért el a te­nyészkos-előállításban a tót­Sajnos, az utóbbi időben az árutermelő juhászatok tenyészkosigénye a minimá­lisra csökkent, és sok he­lyütt inkább vállalják a gyengébb tenyészértékű ko­sok használatát. Mindez hosszú távon az állomány leromlásához vezet. A köz­ponti intézkedésektől azt várják, hogy segít az áru­termelő juhászatok gazdál­kodásán és ennek várható­an egyenes következménye lesz a javító hatású tenyész­állatok iránti igénynöveke­dés. Távolabbi kilátások Frankó János, a megyei tanács főállattenyésztője ré­gi ismerője a témának. A távlati elképzelésekről így vélekedik: — Úgy ítéljük meg, hogy a jövőben a szakosodás az üzemekben járható út. így a tej, a hús, illetve a kettős hasznosítású állományok ki­alakítására kell törekedni. Fontos feladatnak tartjuk a melléktermék-etetés növelé­sét. Mindez, megítélésem szerint, javítaná az ágazat jövedelmezőségét. Az idén megyénkből várhatóan mint­egy 90—100 ezer juhot érté­kesítenek a húsiparnak és a GYTV-nek. Szorgalmazni kell az állományok kihelye­zését is a kisüzemekbe, mi­vel beruházásra kevés pénz jut a nagyüzemekben. Táv­lati terveinkben szerepel, hogy 1990-re, a VII. ötéves terv végére 140 ezer anya­állatot tartsanak a megyé­ben. *A juhtenyésztéssel foglal­kozó szakemberek körében tehát ellentmondó vélemé­nyekkel találkoztunk. Egy azonban biztosnak látszik: a szűkösebb anyagi lehetősé­gek mellett is meg kell ta­lálni a módot arra, hogy az ágazat továbbra is hozzájá­ruljon valutabevételeivel a népgazdaság egyensúlyi hely­zetének javításához. Mind­ehhez közös gondolkodásra, a költségek csökkentésére, a feladatok meghatározására, s a termelők részéről az ed­diginél nagyobb odafigye­lésre várj szükség. Verasztó Lajos Fotó: Fazekas László /

Next

/
Thumbnails
Contents