Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-31 / 25. szám

1985, január 31., csütörtök Papír, ceruza helyett számítógép Tanácsi lakások nyilvántartása Az Építési és Városfejlesz­tési Minisztérium lakás- és kommunálisügyi főosztálya elrendelte a tanácsi kezelésű vidéki lakások országosan egységes számítógépes lakas- bérlemény-nyilván tartási rendszerének létrehozását. Az előzményekhez tartozik, hogy a lakbérrendezéssel egy időben már kialakította a fő­városi tanácsi kezelésű la­kásbérlemények egységes számítógépes rendszerét a Fővárosi Építőipari Üzem­gazdasági és Ügyviteltechni­kai Iroda. Ezzel párhuzamo­san az Ingatlankezelési Tár­saság is kifejlesztette egy meghatározott típusú számí­tógépre, tagvállalatai részé­re a bérlemény-nyilvántartá­si rendszerét. E két rendszer — a fővárosi és a vidéki — azonos szerkezetben valósult meg, igy létrejött a feltétele annak, hogy az állami tulaj­donú tanácsi kezelésű laká­sokról országosan egységes számítógépes nyilvántartási rendszert építsenek ki. Az ezzel kapcsolatos feladato­kat megyénkben a Békéscsa­bai Ingatlankezelő Vállalat kapta meg — mely vállalat tagja az említett Ingatlanke­zelési Társaságnak. Ugyan­akkor a megyében működő 22 költségvetési üzem és ker­tészeti vállalat — számos településeken ezekhez tar­toznak a tanácsi bérlakások — tagja a Békés megyei Kommunális és Szolgáltató Szervezetek Társaságának, melynek bázisvállalata az Ingatlankezelő Vállalat. Mi a célja, lényege az országos számítógépes nyil­vántartási rendszernek, mennyiben érinti e rend­szer kiépítése a tanácsi ke­zelésű lakások bérlőit? —er­ről kérdeztük Szadainé dr. Bodzán Máriát, az IKV igaz­gatóhelyettesét. Amint a szakember elmondta, az egy­séges nyilvántartási rendszer mindenekelőtt az országos szervek számára nyújt igen fontos információkat, egye­bek között a tervező munká­hoz. A rendszer segítségével ugyanis pontos adatok áll­nak majd rendelkezésre az állami bérlakások összetéte­léről, komfortfokozatáról, műszaki állapotáról és ha­sonló tényekről. A napra­kész információ alapján tör­ténhet például a lakóház­javítási alap felosztása is. De segíti természetesen az IKV munkáját is az új nyil­vántartási rendszer. A le­hetőségre csupán egy példa: a közelmúltban a tervezési munkákhoz kért adatokat a vállalattól a megyei tanács arra vonatkozóan, hogy mennyi a komfortos, fél- komfortos és komfort nélkü­li tanácsi lakás. Ezek ki­gyűjtése manuálisan egy­heti munkába került -— míg a számítógépnek ehhez né­hány percre van szüksége. Megyénkből összesen mint­egy 13 ezer tanácsi lakás — ebből 4200 az IKV kezelésé­ben — adatait kell elkülde­ni március 31-ig a Fővárosi Építőipari Üzemgazdasági és Ügyviteltechnikai Irodának, vagyis a FÜTI-nek. A pontos adatlapok elké­szítése nem kis feladatot je­lent a megyei tagvállalatok­nak és az IKV-nek. A mun­kához felkészülési tervet ké­szítettek, melynek megfele­lően megkezdődött a végre­hajtás. S hogy mennyit érez mindebből a lakosság? A vállalat arra törekszik, hogy a lehető legkevesebbet. A lakbérrendezéskor felvett adatlapok minden ingatlan- kezelő szervnél rendelkezés­re állnak, amelyeken ellenőr­zik, hogy a jelenlegi állapot­nak megfelelőek-e a közvet­lenül a lakásra vonatkozó adatok. A bérlőt csak akkor kell felkeresni, ha olyan vál­tozás történt a lakásban, amelyet a helyszínen kell tisztázni, például műszaki változások, vagy a bérlők egyéni problémái miatt. Eí- ről előzetesen értesítik az érintett lakót, s ezt kéri a vállalat minden kezelő szerv­től is. T. I. a rejtvénykészítök nagy öregje Balassagyarmaton él Valló Emil, aki a hatvan évvel ez­előtt Magyarországon beve­zetett keresztrejtvény készí­tésének avatott mestere. A magyar rejtvénykészítők do­yenje 1928-ban adta közre el­ső saját készítésű kereszt- rejtvényét, azóta több ezret csinált. Képünkön: Valló Emil munka közben (MTI-fotó: Kulcsár József) Én hallgatok, te nem beszélsz... Hárman léptek be az irodába. Hado­násztak, káromkodtak, fenyegetőztek. Fel­háborodva magyaráztak, hogy a békéscsa­bai TÜZÉP vasúti telepén nem kaptak szenet, pedig ott volt három vagonnal, a szemük láttára rakták .a fuvarosok kocsi­jára. Az ember ilyenkor háromig számol és megpróbál tárgyilagos maradni, ami pokolian nehéz. Különösen akkor, ha megint jön egy panaszos hasonló ügyben és átkozza a világot. Didereg a családjá­val, napok óta szaladgál fűhöz-fához, de szóba se állnak vele. Mondanám, hogy vessen magára, miért nem vett tüzelőt ide­jében. Ott állt egész nyáron, a kutya sem ugatta meg. Megyénkben csak az állami telepeken több mint egymillió forint érté­kű porszenet küldtek vissza az erőművek­nek. Ehelyett bólogatok, hümmögök, együttérzek, viszont szenet nem adhatok. Nincs. Ami van, azt valahogyan el kellene osz­tani. A módszerek persze különbözőek. Csabán például csak a fuvarosokat, az utánfutóval vagy más járművel érkezőket szolgálják ki. Taposom a bokáig érő sarat, kerülgetem a tócsákat, nézelődöm, teljesen reménytelenül. A markoló lomhán szaba­dul meg a terhétől, a brikett zörögve lan­dol a szekér fenekén. A lovak türelmetle­nül toporognak az esőben. A bakon ülő ember nem beszél. Hiába érdeklődöm, hogy adjon tippet: miként szerezhetnék^ öt mázsa szenet. Elfordítja a fejét. Bizonyára ütődöttnek néz. A másik valamivel köz­lékenyebb. Hosszas unszolásra csak any- nyit felel: kemény dió. A harmadik Med- gyesegyházára viszi a tüzelőt, a negyedik közli, hogy nem vállal több fuvart, hi­szen én lennék a tizenhetedik. Van olyan kuncsaftja, aki ősz óta várja a szenet. A kopott, rogyadozó épületben a fuvarosok egymásnak adják a kilincset. Tömött pénztárcák, ezresek kerülnek elő. Az ügy­intéző kisasszony gépiesen mondja: ha nincs fuvarosom, mehetek isten hírével. Megszégyenülve eloldalgok. Még egyszer körüljárom a telepet (?), miközben a megspórolt ötszázast szoron­gatom. Mert a csúszópénzért megvásárol­ható hiánycikkekről, szolgáltatásokról, in­formációkról, a TÜZÉP-esek és a fuvaro­sok érdekszövetségéről legendák keringe­nek. Beszélik, hogy némely fuvaros menet közben, az utcán annak adja el a tüzelőt, aki többet Ígér. Hírlik, hogy olykor a ki­szállított szénből jó néhány mázsát má­sutt raknak le, a megrendelő nem mérics­kél, örül, hogy egyáltalán kapott tüzelőt. A fuvardíjat 200—300 százalékkal felsró­folják és senki nem reklamál. A magán­fuvarosok ellenőrizhetetlenek! A TÜZÉP- telepek környékén azonban hallgatag em­berek járnak. Akik még nem jutottak tü­zelőhöz, reménykednek, ki meri rájuk fog­ni, hogy szószátyárok? Akik viszont meg­kapták a télire valót, tapsolnak és újfent hallgatásba burkolóznak. A jattról nem szokás mesélni. Titok. Amit felettébb furcsállok ebben a mód­szerben, az a kiszolgáltatottság. Én, mint magyar állampolgár csak közvetítő által vásárolhatok tüzelőt lakhelyemen. Felirat­kozhatok valamelyikőjüknél és várhatok, * hogy valamilyen értékrend alapján, amely legtöbbször személyes kapcsolatokon, pén­zért megvásárolt jóindulaton múlik, majd csak megkapom az áhított árut. Jelenleg az alig két tucat magánfuvaros kezében van a megyeszékhely tüzelőelosztása. Nem lehetne a sorrenden változtatni? Dehogy­nem. A TÜZÉP Vállalat területi igazgatója szerint is ez morális kérdés, hiszen jobb lenne, ha a fuvaros várna a vevőre. Csak­hogy ehhez sokkal több szén, brikett kel­lene! A városban egyébként hagyomány, hogy a fuvarosokra bízzák a tüzelő fel­vásárlását, kiszállítását, egyelőre nem is szeretnének ezen változtatni. A sorban állásnál, a listavezetésnél talán jobb, ha felborítanák a régi rendet, minden a feje tetejére állna. Aki most akar tüzelőt vá­sárolni, úgy sincs semmi esélye, a névsor­ban ő lenne az ezeregyedik. Leteszem a kagylót és nincs semmi hasz­nálható ötletem, öt mázsa szén jelenthet­né a megváltást. Hacsak ... Valaki emlí­tette, hogy Békéscsabán 3 kis bolt is van, ahol jó szerencsével tüzelőhöz lehet jutni. Igaz, a város különböző pontjain, egymás­tól kilométerekre találhatók. Sebaj, elő­veszem a kerékpárt, a papírzsákot. Három bolt, három mázsa szén! Elvégre január, február, itt a nyár... Miért kell ilyen ap­róságokon fennakadni? Seres Sándor Pénztáros a 100-asban Legutóbb igen sok élelmi­szer ára változott, ami nem kis gondot okozott azoknak, akik Békéscsábán, a 100-as­ban, a megye legforgalma­sabb áruházában dolgoznak. Kiss Klára az egyik pénz­táros. 1977 októberétől, a bolt megnyitásától dolgozik itt. Hogy legutóbb hány cikk ára emelkedett, azt nem tudja megmondani. Néhá­nyat azonban felsorol: — A tejé, a téjtermékeké, a teasüteményeké, a befőtte­ké, az üdítő italoké, a zöld­ség, gyümölcskonzerveké, a mireliteké ... — Ismeri az új árakat? — Nálunk a délelőttösök­nek reggel negyed 6 órakor kezdődik a munkaidő. Ilyen­kor a többiekkel együtt előbb a polcokat és a hűtő­pultot töltöm fel. Az árakat megnézem, és igyekszem megjegyezni, ami többnyire sikerül is. Aztán a főpénz­tárból felveszek 2 ezer forint aprópénzt, hogy vissza tud­jak adni a vásárlóknak ak­kor is, ha 500, vagy ezerfo­rintossal fizetnek néhány fo­rintos árut. — Minden cikken feltün­tetik az új árakat? Egyszer használatos textíliák Olcsó és praktikus textíli­ákkal bővítette termékeinek körét a Lőrinci Textilipari Vállalat. A nem szőtt kelmék legnagyobb hazai előállítói egyszerű anyagból, egyszerű megoldással rendkívül olcsó, csupán egyszeri, vagy né- hányszori használatra szol­gáló termékeket fejlesztettek ki, s e gyártmánycsalád tag­jai a textília sűrűségétől, négyzetméterenkénti súlyától függően különböző célokra használhatók. A Nowotex té­rítők például igen könnyen kezelhetők, vasalást nem igé­nyelnek. Az ugyancsak e technológiával készült pelen­kabetét a kisgyermekes anyák mindennapjait teszi könnyebbé. A termékcsalád legutóbb orvosi ruhákkal, műtős-kö­penyekkel és sapkákkal bő­vült. Az első darabokat a Tétényi úti kórházban pró­bálják ki. A szövés nélkül, ragasztással készült, poliész­ter, viszkóz alapanyagú kel­mékből lepedők, ágynemű­garnitúrák előállítását is ter­vezik. Külföldön már jó ideje is­merik és kedvelik az egy­szer használatos textíliákat, és a hazai kereskedelemben is kapható belőlük többféle, de ezeket — egyelőre vala­mennyit — tőkés országok­ból vásároljuk. A Nowotex termékcsalád elterjesztésé­vé az import árut hazai ter­mékekkel lehet helyettesíte­ni. — A tej, a tejtermék, a mirelitáru csomagjára pél­dául nem ragad rá az árcé­dula. Ezeknek az árát nekem kell megjegyeznem. És most, egy hét után már minden új árat ismerek. Ha valami ép­penséggel nem jut eszembe, utánanézek. Vaktában egy árat sem ütök le a gépben. Nem tévedhetek. Persze, em­berek vagyunk, és nagyrit­kán előfordul hiba. Ha ke­vesebbet számolok, rendsze­rint hallgat a vevő, ha töb­bet, menten szól. Általában tapintatosan. Talán megértik a vásárlók, hogy a pénztáros dolga sem könnyű. Egyesek mondják is nekem néha: „Nem tudom, hogy képes ennyi árat megjegyezni.” — Látom, a pénztárosok mindenütt lányok, asszo­nyok. Férfi egy sincs. Mit gondol, miért? — A férfiak többet akar­nak keresni, mint amennyit itt lehet. Talán a türelmük is kevesebb. — Mi kell ahhoz, hogy valaki pénztáros lehessen? — Hároméves szakmun­kásképző, egy év pénztárosi iskola, lehetőleg eladói gya­korlat ... Tíz évvel ezelőtt az egész országra kiterjedő átfogó vizsgálatban mérte fel az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal, hogy melyek hazánk védelemre szoruló, illetve védeni érde­mes természeti értékei. Ki­dolgozták a védelmüket szolgáló távlati programot is. A védettség alá helyezés biz­tosíték arra, hogy fennma­radjanak egyedi, csak erre a térségre jellemző földtani, vízi, tájképi, kultúrtörténeti értékeink, megmaradjanak különleges növényeink, álla­taink. Fontos feladatról van szó, mivel az ipari és mező- gazdasági termelés környeze­ti ártalmai egyre jobban ve­szélyeztetik ezeket az érté­keket. A hosszú távú program 1990-ig jelöli meg a termé­szetvédelem feladatait, a vé­detté nyilvánítás ütemét. Addigra csaknem hatszáz­ezer hektár- kerül védelem alá, az ország területének 6 százaléka. A munka túlnyo­mó része már befejeződött, a kijelölt tájak, tájrészek nagy részén — mintegy fél­millió hektárnyi területen — ma már a természetvéde­lem érdekeinek figyelembe­vételével folyik a mezőgaz­dasági termelés, s megállt az értékek pusztulásának folyamata. Jól szolgálják ezek a területek a hazai tu­rizmust, a lakosság fizikai, szellemi regenerációját, az ismeretterjesztést, a műve­lődést, mint kutatási terüle­— És nagy türelem ... — Igen. Néha nagyon so­kan sorban állnak, mindenki siet, türelmetlen. Nekünk, pénztárosoknak ilyen hely­zetben figyelnünk kell az ár­ra, az árváltozásra, a pénz­tárgépre, számolnunk kell a pénzt, közben a kérdezőskö- dőknek választ kell adnunk, és a köszönés sem maradhat el. — Előfordul, hogy valaki „angolosan” távozik? — Ritkán, ami aztán a pénztárelszámolásnál derül ki. A hiányt nekünk kell megtérítenünk. — Előfordult ilyen eset mostanában? — A gyors munkában, sajnos, tévedünk. Emiatt naponta szinte rendszeres a 10 forint hiány. De volt már 100 forint is, ami nem kevés a 4000—4200 forint kerese­tünkhöz képest. — Mit kér a vásárlóktól? — Bizalmat, és egy kis tü­relmet. Tudjuk, a vevőknek sem könnyű a dolguk. Külö­nösen, amikor hosszú sorban várakoznak. Mi azért igyek­szünk udvariasan és a kö­rülményekhez képest gyor­san kiszolgálni őket. Persze, azt is érdemes tudni, hogy egy pénztáros egy műszak­ban 60—80 ezer forintot szá­mol el, és az áruk érték­többségében nem több 5—10 forintnál. Pásztor Lola Fotó: Fazekas László tek pedig égyben a tudo­mány műhelyei is. Ebben az évben mintegy 30 ezer hektárnyi terület vé­detté nyilvánítására kerül sor. Egyebek között Magyar- ország legmagasabb hegysé­ge, a Mátra keleti része lesz tájvédelmi körzet, főképpen tájképi értékei miatt. Ezen a vidéken nem épülhetnek ipari létesítmények, üdü­lők, nem vezethetnek át raj­ta utak, s csak erdő- és vadgazdálkodást folytathat­nak itt a gazdaságok. A vé­delem egyik legfontosabb célja, hogy ez az érintetlen természeti környezet a ba­kancsos turizmus kedvelői­nek paradicsomává válhas­son. A hajdúsági erdős pusz­ták védelmével jellegzetes alföldi tájat őriznek meg az utókornak. Ez a vidék egyébként Debrecen „tüde­je”, ideális környék a ki- kapcsolódásra, felüdülésre, sétára, horgászásra. Ugyan­csak tájvédelmi körzetté nyilvánítják ebben az évben a Fejér megyei Sárrétet. Vi­szonylag érintetlen, lápos, vizenyős területe számos vé­dett madárfaj, így például a túzok fészkelőhelye, s jó né­hány értékes növényfaj is honos itt. Az évtized végéig további 50 ezer hektárt vonnak vé­delem alá. Az azt követő időszakban pedig a védett területek intenzív fejleszté­se, az ott található értékek közkinccsé tétele lesz a fő feladat. Természetvédelmi eredmények és tervek

Next

/
Thumbnails
Contents