Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-31 / 25. szám
NÉPÚJSÁG 1985, január 31., csütörtök Emelkedik a szakmunkástanulók ösztöndíja Papjaink kérdése: Kell-e nekünk a végéemká? Február X-től átlagosan ötven százalékkal emelkedik a szakmunkásképzők és a szakmunkásképzést folytató szak- középiskolák tanulóinak ösztöndíja, továbbá megváltozik a juttatás rendszere is. A KISZ X. kongresszusán és az országos diákparlamenten kérték a küldöttek a szakmunkásképző iskolákban 15 éve változatlan összegű ösztöndíjak felemelését, a juttatás rendszerének korszerűsítését. Az oktatásügy irányítói egyetértettek a diákok képviselőivel, mert az ösztöndíjak másfél évtizeddel ezelőtt megállapított összege ma már valóban nem „ösztönöz” a jobb tanulmányi és szakmai teljesítményre. Odaítélésekor számos 'központi előírás korlátozta annak lehetőségét, hogy figyelembe vegyék a helyi sajátosságokat és az érdekképviseleti szervek véleményét, mérlegeljék a tanulók teljesítménye között meglevő különbségeket, s annak arányában differenciálják az ösztöndíj összegét. Az új rendelet egységesíti a szakmunkásképzésben részt vevők ösztöndíjrendszerét, függetlenül attól, milyen oktatási intézménytípusban tanulnak. A jogalkotók Rózsás siker A HEIMTEXTIL világhírű textilipari kiállítás, amelyet 1985-ben január 8-tól 12-ig a nyugatnémetországi Frankfurtban rendeztek meg. Békés megyét a Csaba szőnyegszövő, a gyulai háziipari és a Békésszent- andrási Háziipari és Népi Iparművészeti Szövetkezet képviselte. Nagy sikert, és várható üzletkötéseket főként a bé- késsizentandrásiaknak hozott ez az évenként megismétlődő bemutatkozás. A siker titkáról ez utóbbi szövetkezet elnöke nyilatkozott. — A szövetkezet textiltervező iparművésze, Szabó Margit is ott volt a vásáron, és nagyon boldog volt, amikor Frankfurtban minden jelentős vevő eljött megnézni az új termékeket, és dicsérni az iparművész munkáját. A mi örömünk is nagy, mert 1984-ben háromszorosára nőtt a művész által mintázott szőnyegek eladásából az exportunk — meséli Czuczi Ernő, a szövetkezet elnöke. — Hagyományos mintakészlettel, vagy új ötletek alapján készíti munkáit az iparművész? — A Rozalinda, a Dió, a Vénusz és a Rózsás fantázia- nevű termékek sikere azért ekkora, mert gazdag és modern a színvilága, mintája a vevők ízlését tükrözi, vagyis jól eladható. Nem idegen a színhasználatban a lila, a sárga, a rózsaszín, a zöld, a barna sokféle árnyalata. — Mit tett ehhez a szövetkezet, hogy a 14 millió forintos tőkés exportot elérje, az 1983. évi 3 millió 300 ezer forinttal szemben? — Előkészítjük a termelést, hogy zavartalan legyen. Igyekszünk pontosan betartani a határidőt, célprémiumokat adunk a dolgozóknak. — Megyeszerte azt rebesgetik, hogy nagyon fut a bé- késszentandrásiak csikója. célja az volt, hogy az ösztöndíj jobb tanulmányi eredményekre, munkára, szorgalomra serkentsen. A személyre szóló összegeket ezentúl mindkét iskolatípusban félévenként a tanuló teljesítménye, végzett munkája és szorgalma alapján állapítják meg. A döntést a fiatalt legjobban ismerők — az osztályfőnök, a szakoktató, a diák érdekképviseleti szer vök és az ösztöndíjat fizető vállalat képviselője — hozzák. A napokban megjelent jogszabály csupán a szakmai kategória és az évfolyam szerinti differenciált összegeket írja elő. Az elosztás -módját az iskolákban alakítják ki a tanulók helyi KISZ- és szakszervezeti szerveivel egyetértésben. Mivel az új ösztöndíjrendszer a tanulást, a jó munkát, a példás szorgalmat kívánja elsősorban honorálni, ezért az átlagos 50 százalékos növekedés nem érint minden tanulót egyformán. Lesznek diákok, akiknek az ösztöndíja az átlagosnál nagyobb, illetve ennél kisebb mértékben emelkedik, az elégtelen eredményűek pedig a következő félévben már nem kaphatják ezt a juttatást. — Ami igaz, igaz. A termelékenységet rendkívül javítja, hogy a ritkábban mintázott termékek gyorsabban elkészíthetők. Tavaly a termelékenységi mutató 151,7 százalékos volt. A jövedelmezőség 20—25 százalékos, ritka ebben az iparágban, ahol nagy az élőmunka-ráfordítás. — Meddig tartható ez a magas termelékenység, jövedelmezőség? — A frankfurti kiállításon lemérhettük, hogy óriási a piacon a verseny, a fejlődő országok sokkal olcsóbban állítják elő termékeiket, éppen ezért nekünk évről évre új kínálattal kell megjelenni. Egyelőre tudunk alkalmazkodni. Ehhez azonban a termelési háttér is kell, például arra gondolok, hogy a festöde képes legyen a kért színt előállítani. Egyelőre igényes ízléssel, az iparművész segítségével sajátos piaci területekre értékesítünk, így például Kanadába. Éppen a vásár sikere jelenti azt, hogy most is többféle terméket mintázunk és küldünk majd ki az érdeklődőknek. A vélemény termékeinkről az volt, hogy különleges kínálatot tudunk nyújtani, aminek az eredménye a 10 százalékos áremelés, amelyet éppen a frankfurti vásáron tudtunk érvényesíteni. — A keresetszabályozás hogyan érinti a szövetkezetei? — Első lépésben kereset- szint-szabályozásba sorolták a háziipart, ám a nagy élőmunkaigény miatt az alapvetően kedvezőtlenné tette volna a szövetkezetek helyzetét. A KISZÖV és az OKISZ segítségével sikerült elérni, hogy központi keresetszabályozásba sorolják át a háziipart, és adómentesen 5,5 százalék béremelésre, majd a közös teljesítménytől függően 2 és fél—3 százalék adózott béremelésre nyílik módunk — mondta búcsúzóul Czuczi Ernő. Számadó Julianna Csőkötszer több méretben Bővíti a Csőkötszer nevű sebkötöző anyag méretválasztékát a győri Glovita Kötöttkesztyűgyár. A gézt helyettesítő poliamid sebkötöző anyag gyártását tavaly kezdték meg. A gyár szakemberei meglevő berendezéseket alakítottak át a tőkés importot pótló termék előállítására, így a gyártmányskála bővítése nem járt együtt költséges gépbeszer- zéssel. A. csőkötszerből a steril alapkötésre vagy a gipsz alá fedőkötés készíthető. A rugalmas, harisnyaszerű anyag felveszi a testrész formáit, és megvédi a sebet a fertőződéstől. Az ujjak, a karok és a lábak kötözésére alkalmas kisebb méretű kötszerből az idén a tavalyihoz hasonló mennyiséget, mintegy 300 ezer négyzetméternyit készítenek, s egyidejűleg megkezdték a törzsre, illetve a fejre használható, bővebb méretezésű változatok gyártásának előkészítését is. Aki benne van, s kemény munkával bár, de az átlagosnál nagyobb jövedelemhez jut, az az utóbbi idők legjobb intézkedésének tartja. A kívül rekedt kígyót-békát kiabál rá. Végül, aki érdektelen az ügyben, az legfeljebb sajnálja, hogy az ö munkaterületén nincs miért, nincs mire a vállalati gazdasági munkaközösséget alakítani. Nos, azt kell mondanunk: amennyire tarka a kép a vgmk-k megítélésében, legalább olyan sokszínű a kis- • vállalkozások eme formájának gyakorlati tevékenysége is. A kérdés csak az; hibául róható-e föl a munkaközösségek sokarcúsága? Az ősztől kezdődő iskola- rendszerű technikusképzés, illetve az ezzel közös alapozású szakközépiskolai szakmunkásképzés új intézmény- típus: a műszaki szakközép- iskola létrehozását tette szükségessé. A jövőben a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolai tanulóhoz hasonlóan részesülnek ösztöndíjban a műszaki szakközép- iskolák szakmunkásképzésében részt vevő diákjai is. Ök azonban csak a kétéves alapképzés után, a harmadik évtől kaphatnak ösztöndíjat, mert ekkor kapcsolódnak be a gyakorlati oktatásba, a termelő munkába. A módosított rendszertől azt remélik az oktatásügy irányítói, hogy bevezetése —, ha az iskolák demokratikusan, körültekintően élnek vele — növeli az ösztöndíj tényleges ösztönző erejét. Az iskolákban dolgozó ifjúsági szervezetektől pedig azt várják, hogy az ösztöndíjak elosztási módjának meghatározásakor, a személyre szóló összegek megállapításakor felelősségük tudatában képviseljék a tanulásban élenjáró, a szorgalmas munkát végző és a tisztességes emberi magatartást tanúsító fiatalok érdekeit. Energiatakarékos gázkazánok Új típusú melegvizes gázkazánok sorozatgyártását kezdte meg Somogy megyében a tabi Építő- és Vegyesipari Szövetkezet. A TGK—25-ös típusjelű kazánt a szövetkezet műszaki gárdája tervezte. A hazai anyagokból készülő, külsőre is tetszetős kazán földgázzal és városi gázzal egyaránt jó hatásfokkal működtethető. A mindössze kilencvenkét kilogramm súlyú kazán kis helyen — 2,2 négyzetméteren — elfér. Induljunk ki abból, hogy a vgmk-k létrejötte, működésük megkezdése előtt utat nyitó 'központi intézkedés első helyen a vállalatoknál lekötött munkaerő kiaknázatlan tartalékait akarta mozgósítani a gazdálkodás, a termelés eme új formájával. Hozzátehetjük rögtön, legtöbb helyen ez sikerült is. Vegyük csak a Békés megyei Tervező Vállalatot, amelynél elsők között alakultak meg azok a közösségek, amelyek a kötelezőn túli önkéntes munkavállalással tulajdonképpen a vállalat tervező kapacitását bővítették. Azután, legutóbb a Szarvasi Állami Tangazdaság Körös—Marosvidéki Meliorációs Főmérnökségének vgmk-i hallattak magukról. Ha ezek a közösségek nincsenek — tagjai lemondva a hazautazásról, szombaton és vasárnap a vállalati feladatok teljesítésén dolgoztak — aligha ér el olyan szép eredményt 1984-ben a főmérnökség, mint amilyet elért. Nem titok: a példánkban szereplő vgmk-k tagjai minden esetben az átlagosnál nagyobb jövedelem biztos reményében vállalkoztak a kötelezőn felüli többletmunkára. Emiatt is hangzik el egyre többször, hogy ha a vállalatok a munkát fizetnék meg becsületesen, s nem az eltöltött munkaidőt, ha valóban úgy alakulna, hogy átlagosnál jobb és több munkáért, átlagosnál nagyobb kereset járna, nem is lenne szükség vgmk-kra. Erre is vannak már gyakorlati példák. A Szeghalmi Csepel Autóban a terven felüli exportfeladatra szigorú minőségi szempontok alapján külön csapatot válogattak össze, s hogy időre elkészüljenek, kiemelt bért helyeztek a dolgozóknak kilátásba. Volt, aki két hónap alatt 30 ezer forintot vitt haza, igaz hét végeken s a kötelező napi nyolc órán túl is dolgoznia kellett nem egyszer. De említhetnénk az Orosházi Állami Gazdaságot is, ahol tavaly a kísérleti bérszabályozás bevezetése lehetővé tette, hogy érdem szerint fizessék meg mindazokat, akik a termelési és takarékossági tervek túlteljesítéséhez hozzájárultak. Világosan kitűnik mindkét esetből, hogy a hangsúly a teljesítmények méltó anyagi elismerésén volt. Sokan mondják, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségeket tulajdonképpen a régi keresetszabályozás termelést fékező ellentmondásainak feloldására „találták ki”, a keresetszabályozás új rendszere viszont megkérdőjelezi a vgmk-k létét immár. így van-e ez? Amennyiben a munkaközösségek létrejöttét a vállalat azért serkentette, hogy „önkéntes”, jól megfizetett, s hivatalosan nem túlórának titulált többletmunkaidővel teljesítse azt, amit fő munkaidőben, rossz szervezéssel, nem megfelelő anyagi ösztönzéssel elmulasztott, akkor nem tiltakozhat a kritikák ellen. Azután az is igaz, hogy a teljesítmény és a hozzáértés szerinti differenciálást évek óta tologatjuk magunk előtt a bérezésben. Ezt a feladatot is a vgmk-ra bíztuk kissé. Mindez mégsem jelenti azt, hogy nincs tovább szükség ezekre a külön feladatokra vállalkozó munkacsapatokra! Ismét egy példa: a téglagyári tmk dolgozói is vgmk- ba tömörültek Békéscsabán. Ök viszont munkaidőn túl nem a törvényes munkaidőben végzett feladataik teljesítését folytatják külön pénzért. A vállalat . gépein és eszközeivel — szerződésben meghatározott használati díj befizetése után — külső, vagy különleges, állandó munkájuktól „idegen” belső megrendelésnek tesznek eleget. Vagyis törvényesen, és jogos igényeket kielégítve, hasznos munkát végezve, „fusiznak”, ha úgy tetszik. Tehát meglevő termelőeszközök és saját munkaerejük egyébként szunnyadó kapacitásait aknázzák ki. Ez pedig népgazdasági érdek is! A vállalati gazdasági munkaközösségeket az iparban nem másként kell hát megítélnünk, mint a mezőgazdaságban a háztáji termelést. Utóbbiról azt mondtuk: feltétlenül támogatjuk, ha nem a közös kárára izmosodik, hanem éppen annak céljait segít elérni a maga sajátos érdekeinek érvényesítésével is! Kőváry E. Péter Megfékezett árak az építőiparban Beszélgetés Trefil Istvánnal, az ÉVM főosztályvezetőjével Az idén is sok család vállalkozik majd házépítésre, s bizony sok gondjuk lesz. Túl azon, hogy tőkét kell gyűj- teniük a legnagyobb családi vállalkozáshoz, s kőműves- mestert kell szerződtetniük, vagy éppen kalákát szervezni a rokonokból, ismerősökből, még az építőanyagot is meg kell vásárolniuk. S ez utóbbi miatt bizonyára már most sokan aggódnak, hiszen mostanában mindig keresett volt egy-két hiánycikk, ami miatt esetleg állt az építkezés, és az utóbbi években az árak is gyorsan szöktek felfelé. Igaz, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 1985-re kiegyensúlyozott ellátást, és ágazati szinten legfeljebb 5,5—6 százalékos áremelkedést ígér. Képes lesz-e a minisztérium a szokatlanul optimista ígéret megtartására, s vajon mi módon vélik ezt elérni? — A múlt év végén a Belkereskedelmi Minisztérium vezetőivel együtt áttekintettük az építőanyag-ellátást, s úgy értékeltük, hogy sokat javult, és 1985-re importtal kiegészítve, várhatóan zavartalan lesz — mondja Trefil István, az ÉVM építőanyagipari főosztályának vezetője. — Természetesen ehhez az kell, hogy minden a tervek szerint alakuljon. Az import anyagoknak például még az első fél évben meg kell érkezniük. Megbeszéléseink szerint a kereskedelmi vállalatok soron kívül feladják import megrendeléseiket. 1985-ben talán nem történhet meg a tavalyi eset, hogy vontatottan érkezzenek meg a külföldi cserépszállítmányok. Továbbra is főleg tetőcserepet és kisméretű téglát * importálunk majd. A téglaipari vállalatok egyébként tavaly már november 28-ra teljesítették tervüket, és az év végéig mintegy 150 millió téglával túlteljesítették termelési előirányzatukat. Többek között szombat-vasárnapi munkával érték el ezt az eredményt. Az idén megközelítőleg 64— 65 ezer magánerős lakás épül, s ezek közül 35 ezer a hagyományos családi ház. Ám helyzetünket jelentősen megkönnyíti, hogy 44 téglagyári rekonstrukciónk közül több már 1985-ben elkészül. — Az egyensúlyról talán érdemes külön is szólni, hiszen az elmúlt évben egyes vidékeken már annyi volt a tégla, hogy nem győzték eladni, míg másutt az új szállítmányokat lesték az építkezők. — Valóban, már tavaly is előállt az a helyzet, például a tiszántúli téglagyárakban, hogy nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet. Néhol az eladatlan készletek már a termelést is akadályozták. November elsejétől többek között a szentesi, békéscsabai, dévaványai, körösladá- nyi és orosházi téglagyárak meg is hirdették a 10 százalékos fuvardíjkedvezményt. Egyébként is arra törekszünk, hogy lehetőleg minél több csatornán jussanak el az anyagok az építkezőkhöz, s egyre több gyár árulja majd a portékáját. A vevőnek így még olcsóbb is. A holt szezonban pedig újra és újra kedvezményeket kell nyújtani, hogy kedvet csináljunk a vásárláshoz. Az feltétlenül előnyös mindenkinek, hogy a környékbelieket közvetlenül a helyi gyárak lássák el téglával, cseréppel. — ön említette az előbb a téglagyári rekonstrukciókat, s még ezeken kívül is felsorolhatnánk tucatnyi beruházást, amelyek majd á hiánytalan építőanyag-ellátást szolgálják. Ilyenkor sokan arra gondolnak, hogy a vállalatok majd áremeléssel „hozzák be" a hatalmas költségeket. — Ezt természetesen nem engedhetjük, és az indokolatlan áremeléshez az Árhivatalnak is volna egy-két szava. A vállalatoknak takarékos gazdálkodással és műszaki-szervezési intézkedésekkel kell az árakat tartaniuk, s már a beruházások indításakor a kevésbé költséges megoldások mellett döntöttek. Üj gyárak építése helyett a régieket bővítették, s üres, kihasználatlan csarnokokba tették be a gépeket. Az áremeléseknek amúgy is sok gátja van, s 1983-ban is mindössze 30—40, százalékát engedélyezték az árhatóságok, holott a többinek is meg volt az indoka. Több termék gyártása ugyanis már nem gazdaságos, de a gyár nem emeli az árait, vagy legalábbis késlelteti az áremelést. Egyébként az eddigi hat hónap helyett ezután egy évvel korábban kell bejelenteni az áremelési szándékot. A vállalatok ma már nem is áremelésen gondolkoznak, hiszen belátták, hogy van más út is, ami ráadásul járhatóbb is. — Az új üzemek más, korszerűbb termékeket is gyártanak majd, amelyek drágábbak mint a hagyományos építőanyagok, köztük a betoncserép. — Látszólag valóban így van, de ha utánaszámolunk, akkor már nem is ilyen rossz a helyzet. A betoncserép 16—17 forintba kerül, míg a hagyományos piros cserép, állami dotáció mellett 6-7 forintba, de egy négyzetméternyi tetőre a betoncserépből csak tíz kell, míg a másikból tizenhat. A betoncserép ugyanakkor tökéletesebben is zár, és szebb, színesebb, mint a hagyományos. — A falazó- és tetőfedő anyagokból, valamint a nyílászárókból az idén is lesz import, ám ezek gyakran drágábbak, mint a hazai termék. — Néhány panasz hozzánk is eljutott, így például Bács megyében csak 16 forintos jugoszláv cserepet lehetett kapni, s ezt fölöttébb drá- gállották, hiszen a békéscsabai piros cserép csak 6 forint 30 fillér. Az import termékek azért látszanak drágának, mert annyiért árulják, amennyibe kerül. A magyar cserép, tégla vagy éppen cement még ma is állami dotációval kerül a piacra, tehát olcsóbban. Ez a magyarázata az alacsonyabb árnak. Dalia László
