Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-29 / 23. szám

1985, január 29., kedd Tóth Andrást, a helyi ta­nács volt vb-titkárát az egy évvel ezelőtt tartott falugyű­lésen, választották meg a gá- dorosi népfrontbizottság tit­kárává, vagyis akkor, amikor nyugdíjba ment. Az állam- igazgatásban eltöltött 33 esz­tendő, pontosabban az eddig megszerzett sokirányú ta­pasztalat biztos garancia ar­ra, hogy ezentúl is nagy szakértelemmel intézze a közügyeket, s most már tel­jes mértékben . társadalmi megbízatásként folytassa te­vékenységét. Ha a párt- és állami szervekben vállalt tisztségeit számba vesszük, úgy is fogalmazhatnánk, hogy ma is kulcsszerepet tölt be a község politikai-szellemi éle­tében. — Hány emberre lehet szá­mítani a népfrontmunka szervezésében? — Elnökségünk 11, bizott­ságunk pedig 31 tagú. Itt Gá­doroson a HNF-nek nincs kü­lön helyisége, s ezért a párt- bizottság épületében szoktuk tartani összejöveteleinket. Ami a mozgósításit illeti, a példák közül egyet szeretnék kiemelni. A gázprogram elő­készítése céljából összesen 150 HNF-aktivistát hívtunk össze, akik azután házról házra járva ismertették az elképzeléseket, és felmérték az igényeket. De említhetnék egyéb eseteket is, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy a népfrontnak megnőtt a tekintélye a községben. Itt vannak a jelenléti ívek, s ezek egyértelműen tanúsítják, hogy szinte teljes a létszám a testületi értekezleteken. Za- horecz József országgyűlési képviselő, a November 7, Tsz elnöke szintén részt vesz ezeken. — Milyen főbb kérdések szerepeltek legutóbb a napi­rendekben? — A decemberi elnökségi ülésünkön megtárgyaltuk A népképviseleti rendszer to­vábbfejlesztése a KB-határo- zat alapján című témát, majd ajánlásokat fogalmaztunk meg a tanács részére. Az­előtt pedig a választókerüle­tek területi beosztását véle­ményeztük. Ezenkívül beszá­moltunk egy adatgyűjtő munka eredményéről is. Ez egyébként a község földrajz­történeti megírásához szük­séges. Azóta már Nagran Jó­zseffel, a téesz volt főköny­velőjével közösen el is ké­szítettük társadalmi munká­ban a 220 lapot magába foglaló, térképekkel kiegé­szített művet, amely minden bizonnyal egy megyei kiad­vány része lesz. Mindamel­lett csatlakozni fogunk egy országos kezdeményezéshez. Éspedig amatőr fényképé­szek közreműködésével — Kiss Imrének, a művelődési ház igazgatójának irányítá­sa alatt — megörökítjük te­lepülésünk középületeit, jel­legzetes házait, utcáit, tere­it, s az anyagot elküldjük Budapestre. A munkát csak tavasszal kezdjük el, hogy ne legyen olyan kopár minden a felvételeken. Sok a meggy­fa, a rózsa és az egyéb dísz­növény a közterületeken. — Foglalkozott-e a nép­front a pártkongresszus irányelveivel? — Igen, és ezzel eleget tettünk a párttitkár kérésé­nek. A jelenlevők általában helyeselték az alapelveket, s azonosultak a párt politiká­jával. Ugyanakkor hangot adtak annak is, hogy ma már nem elegendő csak egyetérteni ezekkel az irány­elvekkel, hanem ki is kell állni' mellettük. Szóba került még, hogy azoknak a fiata­loknak, akiknek szülei, roko­nai nem segítenek, bizony rövid távon elérhetetlen az otthonteremtés. Jóllehet, hasznos az a törekvés, hogy kapjanak munkalehetőséget a kisnyugdíjasok, a közsé­gekben viszont egyre ke­vésbé nyílik erre lehe­tőség. A falu és a vá­ros közötti különbség csök­kentésének ellentmond az is, hogy a kommunális szolgál­tatás tekintetében jelentősek az eltérések. Például Szente­sen vízért csak egy forint 5 fillért, Gádoroson 3 forint 60 fillért fizet a lakosság köb­méterenként. Sorolhatnánk a kereskedelmi ellátással, az utazással kapcsolatos gondo­kat is, de ezek között — és itt főként a jelenlegi tüzelő- és pb-gázbeszerzési nehézsé­gekre utalok — sok az or­szágos probléma. Ott jártunkkor felkerestük még a helyi HNF-mozgalom egyik lelkes aktivistáját, Kiss Imrét, a művelődési ház igazgatóját is. — Milyen a kapcsolata a HNF-fel? — Intéményünk jellegéből következik, hogy a népfront­tól elsősorban a lakosság mozgósításához kérünk se­gítséget. Örömmel mondha­tom, hogy az ismeretterjesz­tő előadásoktól kezdve a leg­különfélébb rendezvényekig bezáróan, már eddig is na­gyon jelentős támogatást kaptunk a HNF-testületektől. Közreműködésünkre vonat­kozóan megemlíthetem pél­dául a felszabadulás 40. év­fordulója alkalmából tartott tájékoztatót, amelyen dr. Vass István, a budapesti központi levéltár osztályve­zetője Gádoros munkásmoz­galmi múltjáról tartott elő­adást. Ez év áprilisában pe­dig az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ közreműködésével rendezünk községtörténeti kiállítást. — Jelent-e meg erről a te­lepülésről valamilyen mo­nográfia, illetve kisebb ta­nulmány? — Most februárhan lát napvilágot 400 példányban a Fejezetek Gádoros történe­téből c. kiadvány, amelyet dr. ’Oláh Jánossal, a szegedi pedagógiai főiskola adjunk­tusával közösen írtunk és szerkesztettünk több éven át. A helyi elbeszélők, adatköz­lők által elmondottakat mag­nóra vettük, S ezenkívül számos egyéb forrásmunkát is áttanulmányoztunk. Nagy örömünkre szolgált, hogy az Orosházi Üveggyárban dol­gozó szocialista brigádtagok társadalmi munkában vállal­ták e mű kinyomtatását. Az igazgató, aki a községi helytörténeti bizottság veze­tője is, áttekintés céljából átnyújtotta a közeljövőben megjelenő kiadvány kézira­tát. A 3. oldalon Békés Jó­zsef írótól származó vissza­emlékezés olvasható: „Gá­doros ... A kályha volt az otthon melegsége. A közeli Orosháza — a város. A köz­beeső Gyopárosfürdő — a vidámságok, a kalandok he­lye ... a család egyetlen ta­lálkozóhelye — boldog gyü­lekezése — Gádoros volt. A ház — az emlékek há­za —, a gyermekkor háza. Most — anyám szobája Gá­doros, ha belépek hozzá, olyan, mint ha visszatérnék a rég elmúlt időkbe — haza, hozzá...” Bukovinszky István Falból Képzeljék el, a minap falhoz állítottak. Mi tagadás, cudarul éreztem magam. Még a verejték is csörgött rólam, pedig oda- kinn mínusz 15 fokot mutatott a hőmérő és a szobában, ahol térdepeltem, a vékony ablakdeszka alatt süvített a hideg. Hasal­tam a szőnyegen, mert a mérges fiatalem­ber folyton biztatott: nézzem meg azt a falat alaposan. Nem akarok túlozni, de a látványtól majdnem falra másztam. Egy méter magasságban, a vízzel átitatott ta­pétán, az egész falfelületen szürke penész­gombák telepedtek meg. Békésen szunyó­káltak, szemlátomást jól érezték magukat, talán a bejelentőlapjukat is kiállították állandóra a békéscsabai Lencsési út 75. számú ház egyik harmadik emeletére. A tulajdonos persze falfehér lett, ami­kor felfedezte a hívatlan vendégeket. Azonnal szétkapkodta a gyerekszoba búto­rait, kilincselt, telefonált. Sehogyan sem értette: mi lehet az oka a nedvességnek, végül azzal nyugtatgatta magát, hogy a szakemberek bizonyára tudják. Tégláról téglára össze is állt a kép, de amit fel­raktak estére, leomlott reggelre. Az OTP, a beruházási vállalat, a DÉLÉP képviselői megtanultak falazni. Óriási hiányosságok­ra leltek. Ezek a lakók mindig kitalálnak valamit. A szobában szárítják a pelenkát, a bútort, a szőnyeget közvetlenül a fal mellé teszik, és micsoda csalárdság, a gye­rekszobában gyerekek laknak, akik tudva­levőleg több párát bocsátanak ki, mint a felnőttek. Csoda-e, hogy a falak párásod­nak, penészednek? Falrengető felfedezés! Az apuka a falba verte a fejét, miközben magyarázott. Mondta a magáét, hogy az egyik gyerek négy-, a másik kétéves, már egyiket sem pelenkázzák, pisilni a WC-rc járnak. Igaz, néha megisznak egy-egy csésze orosz teát és vizet is fogyasztanak. A bútort azon­ban nem tudják teljesen a falhoz nyomni, mert ott van a konnektor, a másik olda­lon pedig a forró cső, amely árasztja a meleget. Már örülni sem tud az ember! Előtte albérletben laktak, másfél eszten­deje költöztek ide. Több mint 500 ezer fo­rintba kerül a lakás, 90 ezret azonnal le­gomboltak. És most jönnek ezzel a párol­gással! A szellőzőnyílások a spájz helyett a konyhában vannak. A hűtőgép bemele­gíti a kamrát, mindenük megromlik, a konyhában viszont megfagy a befőtt, hiába tömik el a lyukat. Fordított világ. A pe­nész nem a pincében, hanem az emeleten virágzik. Feltápászkodom a padlóról. Mintha tég­lával fejbe vertek volna. Minek ennyire elkeseredni? Itt a farsang, táncoljunk! Elevenítsük fel a népi hagyományt. Játsz- szunk olyat, hogy Komámasszony, hol a felelős!? E szórakoztató időtöltésnek még hasznát is vennénk. Többek között meg lehetne állapítani: vajon rendesen szige­telték-e a panelokat, honnan kerülnek a vízcseppek a tapéta alá, ki gyártotta, ki rakta be az elemeket és ki irányította a munkát? Tudom, ezektől a kérdésektől falnak lehet menni, de még mindig jobb. mint falból komolyan beszélni. Magyarul: ámítani. Álmélkodás közben megérkeztek a ga­ranciális javítók. Ígérték, Bogy ingyen helyrehozzák a hibát. Ha' megtalálják. Csakhogy ehhez időre van szükség. Lehet, hogy tavaszig is eltart a vizsgálódás, hi­szen hideg van. A tapétát mindenesetre leszedik és várják a napsütést. Minden re­mény megvan tehát arra, hogy a fal újból bepenészedjen. Nem a tapéta, csak a csu­pasz panel. Mit mondjak: ez is valami!? Seres Sándor A mezőhegycsi Községi Tanács épülete Közérdek — kisajátítás — kártalanítás A kisajátítás társadalmi, illetve jogi természetéről az­óta folyik a vita a szakem­berek és az állampolgárok körében, amióta a jogintéz­mény létezik. Két dologban a vélemények megegyeznek. Egyrészt, hogy a személyi tulajdon elvonása sok eset­ben csak állami kényszer út­ján lehetséges, másrészt pe­dig az eljárások során arra kell törekedni, hogy a szük­séges kényszer minél szű- kebb körre korlátozódjon. Ez utóbbi követelmény olyan eszközök igénybevételét fel­tételezi, amelyek elősegítik, hogy az ingatlantulajdono­sok — megfelelő ellenérték fejében — ingatlanukat ön­ként adják át a tervezett be­ruházások megvalósítása ér­dekében. E kedvező gyakor­lat kialakulása azonban ma még nehezen biztosítható, az adás-vétel nem általános, hanem kivételes módja az állami tulajdon megszerzé­sének. Ebben esetenként köz­rejátszik az a helytelen be­ruházói magatartás, amely nélkülözi az önálló, felelős kötelezettségvállalást, a pol­gári jogi szerződések meg­kötését elősegítő módszerek alkalmazását. Emellett meg kell említeni azt is, hogy kisajátítási hatóságaink még mindig nem fordítanak kel­lő súlyt, a kisajátítást pótló adás-vétel következetes szá­monkérésére. A figyelem középpontjában Az országos tapasztalatok­kal egyezően megyénkben is csökkent a kisajátítási ügyek száma. Az ügyek számának csökkentésével párhuzamo­san — ha nem is olyan­mértékben — kevesebb lett az eljárásban részt vevő ügyfelek száma, valamint az I. fokú határozattal megál­lapított kártalanítás; összeg is. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a keve­sebb kisajátítási ügy nem biztos, hogy kevesebb gon­dot is jelent az eljáró ha­tóságok számára. A kisajá­títás továbbra is a tanácsi ügyintézés azon szakterüle­te, amely sokrétűségével, ellentmondásaival, politikai hangulati tényezőivel az ál­lampolgárok ügyeimének a homlokterében áll. Gazda­ságpolitikai jelentőségét te­kintve a népgazdasági szem­pontból alapvető fontosságú beruházások megvalósításá­nak egyik fontos eszköze, tár­sadalompolitikai oldalát te­kintve pedig nemritkán a társadalmi és egyéni érde­kek ütközésének színtere. A jogintézmény kulcskérdése a köiérdekűség és az ingatla­nért járó megfelelő kártala­nítás biztosítása, oly módon, hogy a kisajátítás senkinek se okozzon vagyoni hát­rányt, ugyanakkor maga az eljárás ne eredményezzen árfelhajtó konjunktúrát. A közérdekűség kérdésé­ben való eligazodás csak látszólag könnyű feladat. A valóságban egyre nehezebb állást foglalni abban, hogy a tervezett beruházás való­ban közérdekű vállalati, ta­nácsi vagy lakossági igényt elégít-e ki. Korábban ta­pasztaltuk, hogy egyes ki­sajátítási hatóságok a köz­érdekűség kérdését formáli­san, leegyszerűsítve vizsgál­ták. Ha a beruházás megfe­lelt a jogszabály áltaj fel­sorol; valamelyik közérdekű célnak (lakásépítés, város- rendezés stb.), a kisajátítás­nak úgyszólván semmi aka-' dálya nem volt. E tekintet­ben az utóbbi időben ked­vező szemléleti változás kö­vetkezett be. Ma már a ki­sajátítási hatóságok — fi­gyelemmel a szigorúbb gaz­dálkodási követelményekre — azt is vizsgálják, hogy a tervezett beruházás létesíté­se valóban gazdaságos-e, és megvannak-e a megvalósítás egyéb feltételei. A nyíltság fél siker A kisajátítási eljárásokkal szemben megnyilvánuló bi­zalmatlanság egyik oka, hogy az eljárással érintett terület lakossága kellő idő­ben nem kap megfelelő, őszinte, minden szempontból meggyőző, egyértelmű tájé­koztatást a tervezett kisa­játítás céljáról, a megvaló­sítás szükségességéről, gond­jairól. Az esetenként ta­pasztalható szervezetlenség, pénzügyi nehézségek, az in­formációk hiánya miatt a helyi lakosság már az eljá­rás megkezdése élőt; szem­befordulhat a nem vitásan közérdeket magába foglaló kisajátítással is. Az eljárá­sok és a lakossági hozzáál­lás viszonya kedvezőbben alakul ott, ahol a nyílt vá­rospolitika teljes eszköztárát igyekeznek felhasználni a lakosság tájékoztatása cél­jából. Ebben a munkában jelentős részt vállalnak a helyi tanácstagok, lakó- és utcabizottságok, akik nagy­mértékben hozzájárulnak a lakosság megnyeréséhez, az érzelmi, hangulati tényezők kedvező irányba történő be­folyásolásához. A kisajátítás intézményé­nek a közérdekűség mellett másik kulcskérdése a kárta­lanítás, amelynek összegét ma már nem jogszabály, ha­tósági árszabályozás, irány­árak, hanem a reális helyi ingatlanforgalom határozza meg. A kártalanítás mérté­kéről kötelező szakértői köz­reműködés alapján mérlege­léssel dönt a kisajátítási ha­tóság. Az új jogi szabályo­zás betölti rendeltetését, megvalósul az a cél, hogy a kisajátított ingatlanokért az állampolgárok kapják meg a törvényes, megfelelő kártala­nítást, ugyanakkor az eljárás ne eredményezzen munka nélkül szerzett vagyoni előnyt. Kellő szakértelemmel A helyes arányok érvény­re juttatásában jelentős sze­repük van a 'kisajátításban közreműködő szakértőknek, összességében a szakértők megfelelő szakmai ismeret­tel, felkészültséggel rendel­keznek, ismerik a kártalaní­tás megállapításánál irány­adó szempontokat. A felme­rülő hiányosságok részben a szakvélemények megalapo­zatlanságára, részben a szak- vélemények értékelésének fo­gyatékosságaira vezethetők vissza. Típushibaként jelent­kezik, hogy a szakértői vé­leményben nincs megfelelő számú összehasonlító adat, vagy tartalmazza ugyan az összehasonlítás céljából ki­választott ingatlanokat, de maga a tényleges összeha­sonlítás elmarad. Nehézséget okoz a lakott ingatlanok ér­tékelése, aminek oka első­sorban az, hogy a lakott in­gatlanók cserélődése a gya­korlatban elenyésző. Ritkán, de még ma is előfordul, hogy az államigazgatási szer­vek túlzottan támaszkodnak a szakértőre, véleményét kri­tika nélkül elfogadják még akkor is, ha a szakértő ál­láspontja nyilvánvalóan té­ves. A kisajátítási, kártalanítá­si perek száma megyénkben tovább csökken. A tanácsi és bírósági gyakorlat eltérése — egy-két esettől eltekintve — nem jelentős. A bíróságok általában akkor emelik fel a kártalanítás összegét, ha a szakvélemény megalapozat­lan volt, de előfordult az is, hogy az ingatlantulajdono­sok léptek fel nyilvánvalóan eltúlzott igényekkel. A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága a közelmúltban tárgyalta a kisajátítási eljá­rások megyei tapasztalatait. Az elért eredményeket elis­merve meghatározta a to­vábbi munka fő irányait. Eszerint a jövőben még több figyelmet kell fordítani a ma­gánlakás-építések telekellá­tására, tovább kell fokozni a beruházó érdemi szerepét és felelősségét az eljárásokban, és erőfeszítéseket kell tenni a tanácsi és bírósági gyakor­lat egyensúlyának fenntartá­sára. A feladatok teljesítésé­hez a személyi feltételek adottak, az eljárásban érde­kelt tanácsi szakemberek, bí­rák és szakértők eredményes együttműködésének ebben meghatározó szerepe van. dr. Gyebnár László, a megyei tanács igazgatási osztályának helyettes vezetője Mozgalmi és szellemi élet Gádoroson

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents