Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5., szombat o ízHiiuKrire Mi várható a világpiacon? Megyei látogatáson a Ha drágábban nem is, de jobban el lehet adni külföl­dön termékeinket az idei esztendőben. A fejlett tőkés országokban markánsan ér­zékelhető gazdasági fellen­dülés — megnőtt a vállalko­zó kedv, az USA-ban a nö­vekedés üteme kiemelkedő, és Japán se marad el sokkal mögötte — közvetve, és mér­sékelten ugyan, de kihat a magyar termékek piacára is. Hogy melyikre és hogyan, arról hallhattunk némi ízelí­tőt a napokban Békéscsabán, ahol a Konjunktúra és Pi­ackutató Intézet (KOPINT) vezető szakemberei tájékoz­tatták megyénk' mezőgazda- sági. élelmiszeripari és ipari üzemeinek irányítóit. * * * A kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápoló, Buda­pest székhellyel működő in­tézetnek ez volt az első ilyen akciója, amit vidéki bemu­tatkozásnak is nevezhetnénk. Hogy mi indokolja ezen új kezdeményezést, arról Deák Jánost, a KOPINT igazgató­ját kérdeztük: — Bármerre tekintünk a világban, mindenhol éles gazdasági versennyel talál­kozunk. Nem szükséges ma­gyarázni, mit jelent ilyen körülmények között az infor­máció. Enélkül úgyszólván nem lehet piacra lépni, pia­con maradni. Intézetünk ké­pes a szerteágazó informá­cióigények korszerű kielégí­tésére, s ezt a termelők kö­zött mind nagyobb körben szeretnénk tudatosítani. A nagyvállalatokkal igen in­tenzív a kapcsolatunk, folya­matosan kérnek tőlünk piaci információkat, tanulmányo­kat, melyek egy-egy konkrét terület mélyreható elemzését tartalmazzák. Szeretnénk kapcsolatunkat a középüze­mekre is kiterjeszteni. Közü­lük nem kevesen külföldi piacokra dolgoznak, nem nélkülözhetik a gyors, meg­bízható híreket az egyes pia­cok helyzetéről. A mezőgazdasági termékek piacára is jellemző, hogy könnyebb lesz eladni, bár árnövekedés nélkül. Ez »vo­natkozik fő exportcikkünkre, a búzára, mely a kivitel je­lentős százalékát alkotja. és a kukoricára is. Az Országos Műemléki Felügyelőség az elmúlt há­rom évben központi forrás­ból 140 millió forinttal támo­gatta a legsürgősebb állag- védelmi és szerkezetfelújítá­si munkákat. Ezzel ösztönöz­te a megyei és helyi erők összefogását is e műemlékek védelmére. A közös erőfeszí­tések a program indításakor előirányzott 72 műemlék kastély és középület helyett 95 épület megmentését segí­tették elő. A megfelelő célú hasznosításhoz, a teljes hely­reállításhoz pályázat útján az Állami Fejlesztési Bank is állami támogatást nyújt. Eddig kilenc pályázatot fo­gadott el, s összesen 36 mil­lió forint értékű támogatást adott. Egyebek között, a rö­videsen befejeződő helyreál­lítással, továbbképző köz­pontnak ad helyet Seregélye­sen a Zichy—Hadik-kastély, Dabason a Halász Móricz- kúria főépülete, s hasonló célt szolgál majd Tiszado- bon az ókenézi kastély és Fertőrákoson a volt püspöki kastély főépülete. Győrött most kezdődtek meg a hely­reállítási munkák a Karme­A napraforgó, amiből Ma­gyarország a világtermelés három százalékát adja, ta­valyelőtt és még tavaly is sikertermék volt a világpia­con. Az árcsúcs a korábbi aszályos időjárás (nem a magyarországi) következmé­nye, ám az 1985-ös esztendő első felében már árcsökkenés várható a napraforgópiacon is. Békés megyére'jellemző a sertéstartás. E hús ára a vi­lágpiacon, tavaly és az idén még viszonylag magas szin­ten áll', de 1985 végére és 1986 elejére csökkenés vár­ható. A juhnak egyre na­gyobb szerep jut a dollárex­portban, itt az árat az idő­járás (főként az ausztrál le­gelőké) és a gyapjú ára ha­tározza meg. A baromfiárak hullámzóak, amit jól példáz az NSZK piac. Itt 1980 és 1983 között ezer dollárt esett a baromfi tonnánkénti ára. Igaz, ebben a gyenge, majd egyre erősebb dollár is sze­repet játszik. Noha mezőgazdasági üze­meink közül igen sok, úgy­szólván valamennyi expor­tál, a világpiaccal csak köz­vetve állnak kapcsolatban, így a piaci hatások is csu­pán közvetve, a külkereske­delmi vállalatokon keresztül jutnak el hozzájuk. Ez ma­gyarázza, hogy információ- igényük sem elég intenzív, noha szaporodik az infor­mációt felkínáló szervezetek Száma * * * — A KOPINT. a külke­reskedelmi információs köz­pont a Magyar Kereskedel­mi Kamarából vált ki még 1964-ben, tehát 20 esztende­je. Három nagy nemzetközi gazdasági szervezetnek a tagja és több száz, csak­nem ezer folyóirat, napilap, különböző nemzetközi kiad­vány érkezik az intézetbe. Mindez lehetővé tesz; a megalapozott szakmai, test- reszabott információk adá­sát, mégpedig gyorsan és folyamatosan . Ha kell, egy-egy országra, ha kell, egy-egy termékre, vagy termékcsoportra készí­tenek piacelemzést, tanul­mányokat. Tekintsük át rö­viden milyen jövőt jósol a megyében szintén nagy je­lita kolostor barokk műem­lék épületében, amelyet majd szállodaként hasznosítanak. A következő években is folytatódik ez a program, amely szerint a műemléki felügyelőség általában éven­te 50 millió forinttal, az Ál­lami Fejlesztési Bank pedig a pályázatok útján további mintegy évi 20 millió forint­tal támogatja a műemlékek felújítását, helyreállítását. Ezek a források tehát to­vábbra is segítséget, ösztön­zést adnak a kisebb műem­lékek megmentésére és cél­szerű- hasznosítására. A leg­újabb felmérésekből viszont az is kitűnik, hogy sok még a tennivaló a jóval nagyobb értékű országos vagy euró­pai jelentőségű műemléke­ink védelmének és célszerű hasznosításának megnyugta­tó rendezésében is. Ezek ese­tenként több ötéves tervre szóló munkát, és tetemes be­fektetéseket igényelnek, ame­lyekhez a jelenlegi kastély- program erőforrásai nem nyújtanak kellő fedezetet. Ezért az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium a beavatkozás sürgőssége sze­KOPINT lentőséggel bíró könnyűipar­nak a KOPINT. Ezt a jövedelemváltozásra rendkívül érzékenyen rea­gáló ágazatot nagyon visz- szavetette a két-három esz­tendeje tartó recesszió. Csök­kent a divat szerepe, s in­kább a hagyományos, meg­bízható termékeket keres­ték. Ázsia és Dél-Amerika ugyanakkor előretört a könnyűipari termékek pia­cán. A ruházati ipar javuló „elhelyezési” lehetőségre szá­míthat, az áraknak viszont csupán szerény növekedése várható. A kötöttáru térhó­dítása figyelhető meg, ez igen modern ágazattá vált a ruhaiparon belül. Olaszor­szág nagyhatalom e terüle­ten, 20 ezer üzeme köt, fő­ként exportra. A cipőpiacon erősen, késik a fellendülés. Itt is megha­tározó .Olaszország évi 4— 500 millió páros termelése. A fejlett tőkés országokra jellemző, hogy exportálnak és importálnak is cipőt, mégpedig úgy, hogy az ex­portár általában kétszerese az importárnak, vagyis . az olcsó ázsiai, brazíliai lábbe­liket hozzák be. Magyaror­szág évente 45 millió pár cipőt készít, melyből mint­egy 5 millió párat exportál a tőkés országokba. A cipő­gyártók exportkilátásai ked­vezőbbek. mint a ruházati ágazm többi területén * * * Mindezeket az informá­ciókat természetesen sokkal szakszerűbben, részleteseb­ben olvashatják a termelő vállalatok szakemberei a Konjunktúra és Piackutató Intézet kiadványaiban, me­lyet rendszeresen elküld megrendelőinek. Nemcsak az áru-, hanem a pénzpiac helyzetéről is informálják, tájékoztatják a termelőket. Az intézet Békés megyei látogatása során merült fel, hogy hasznos lenne, ha az itt működő egy-egy szakmát tö­mörítő, különféle bizottsá­gok személyes kapcsolatot tartanának a KOPINT szak­értőivel, akik információikkal segítenék a termelők kül­piaci tájékozódását. rint sorolta ezeket a nagy műemlékeket. A legközeleb­bi teendők között jelölte meg öt nagy kastély és hét vár, illetve városfal állagmegóvá­sát és helyreállítását. Sürgős Beavatkozást igé­nyel az épület pusztulásának megakadályozására Gödöl­lőn a közeljövőben megüre­sedő Grassalkovich-kastély, Edelényben a részben üres és helyenként életveszélyes L’Huillier-Coburg-kastély, Oroszlányban a majkpusztai Esterházy-kastély, az egyko­ri kamalduli remeteség, Bu­dapesten az óbudai Zichy- kastély helyreállított főépü­letéhez tartozó melléképüle­tek, továbbá Fehérvárcsur­gón a jelenleg üresen álló és, megroskadt födémű Károlyi­kastély. Megkülönböztetett gondos­kodást kívánnak a budai várnegyed körítő falai, mély­pincéi és a Halászbástya; teljes körű műemléki hely­reállítást és védelmet igé­nyel az esztergomi vár, Sá­rospatakon a Rákóczi-vár és a külső várfal, Visegrádon a királyi várrendszer és palo­ta, a veszprémi vár, az egri vár és erődrendszere. A minisztérium lehetősé­get lát arra, hogy ezeket a nagy kastélyokat jelentős kulturális, szállodai és ide­genforgalmi célokra haszno­sítsák. - Ezért megvizsgálja annak lehetőségét is, hogy miként lehetne különböző állami kedvezményekkel ar­ra ösztönözni a leendő hasz­nosítókat, hogy anyagi erő­forrásaikkal bekápcsolódja- nak a helyreállításba. Tompa Sándor Darvas József, Orosháza nagy írófia „Egy parasztcsa­lád története” című regényé­ben a magyar szegénypa­rasztság évszázados küzdel­mét, a cselédek életét mu- . tatja be. A regényhez írt ké­sői utószóban, amelyet 1955- ben fogalmazott meg, így ír: „Az egész magyar sze­gényparasztság sorsa, küz­delmes, nehéz múltja ott van e család történetében. S micsoda óriási változás tör­tént e »nagy család« sorsá­ban! A százados szolgasors­nak vége; a nyomorúság, az embertelen élet sötét mély­ségeiből tíz esztendővel ez­előtt elindult a szegénypa­rasztság is fölfelé”. A felszabadulás óta el­telt négy évtizedben hazánk­ban kibontakozott, s életké­pességét bizonyította a szo­cialista nagyüzemi gazdálko­dás. Az egykori szegény pa­rasztcsaládok leszármazottai ma szorgalmas munkával ke­resik boldogulásukat a ter­melőszövetkezetekben. Nem volt könnyű a kezdet Tompa Sándor az oroshá­zi határban, Tatársáncon gazdálkodott 13 kataszteri hold földön. Ezen a vidéken 1950-ben kezdődött a mező- gazdaság kollektivizálása. Ma így emlékezik vissza er­re az időszakra: — Amikor a Szabadság Tsz-t szerveztük, nem volt könnyű dolgunk. A környé­ken zömmel kis- és közép­parasztok éltek. Jómagam 1952-ben léptem be a tsz-be. s mivel fiatal voltam, azon­nal Szegedre küldtek egy öthónapos növénytermesztő tanfolyamra. Ezután nyolc éven át, egészen 1960-ig bri­gádvezető voltam. Mintegy hetven parasztcsalád gazdál­kodott akkoriban az 1200 ka­taszteri holdon. Gépünk csak egy K—25-Ös traktor volt, s emellett 20—25 lófogat segí­tette a munkát. Munkaegysé­genként alig tudtunk fizetni tíz-húsz forintot. Ez azon­ban még mindig jobb volt. mint néhány környékbeli tsz-ben. Többnyire idősebb, nagy tapasztalattal rendel­kező emberek dolgoztak ná­lunk. Bizony előfordult, hogy a kapálásnál, amikor szóvá tettem egy-két dolgot, így válaszoltak: — Tudod öcsém, többet kapáltam én már életemben, mint - amennyi kukoricát te láttál! Az emberek a meggyőző érvek hatására egyre inkább megértették az idők szavát, becsülettel dolgoztak a földe­ken. A terméseredmények is javultak, így év végén töb­bet tudtak hazavinni család­juknak. Az 1960-as, újabb A tartós hideg hatására folytatódott a jegesedés a Balatonon és pénteken reg­gelre már összefüggő jég­páncél borította a tavat. Vastagsága átlagosan hét centiméter.- Ez még korcso­lyázásra, fakutyázásra nem szocialista átszervezés után 2200 kataszteri holdra nőtt a Szabadság Tsz területe, s két­százra emelkedett a taglét­szám. Ebben az időszakban Tompa Sándort elnöknek vá­lasztották. — Egyre erősödött a kö­zös gazdaság. Ekkoriban már két-három MTZ is volt a tsz-ben. Emlékszem, hogy igen sokat küszködtünk a cukorrépával. A kézi sze­désnél sokat segítettek az akkori vas- és kályhaipari vállalat és a háziipari szö­vetkezet dolgozói. Tompa Sándor 1966-ig töl­tötte be a tsz-elnöki posztot. Ezt követően, a szövetkezet pártalapszervezeti titkára lett, egészen 1975-ig, amikor a Szabadság Tsz egyesült az Üj Élettel. — Kerületvezető voltam a nyugdíjazásomig, egészen ’80-ig. Nem hittük volna az alapításkor, hogy egykor majd hektáronk^it 60—70 mázsás búza- és 80—100 mázsás kukoricaátlagot érünk el. Most nyugdíjas vagyok, ki-kijárok a szövet­kezetbe, jóleső érzés tölt el a gyarapodás láttán. A két­éves aszály minket is meg­viselt,- de úgy érzem van elég tartalékunk, hogy tal­pon maradjunk. Itt akartam dolgozni Ijjabb Tompa Sándor, kö­vetve az apa példáját, fia­talon, 1960. január 24-én lé­pett be a Szabadság Tsz-be. Egy esztendeig az állatte­nyésztésben kapott feladatot, majd traktoros lett. Később, a mai napig is gépkocsive­zetőként dolgozik. — Húsz évvel ezelőtt nem ismertük azt a fogalmat, hogy munkaidő. Tavasztól őszig addig kellett menni, amíg csak munka volt. Sok­szor éjszaka jött a vagon, s nekünk, gépkocsivezetőknek, amíg ki nem hordtuk az anyagot a telepre, ott volt a helyünk. Mindig szerettem a mezőgazdaságot, kötődtem a földhöz, az állatokhoz. Édes­anyám és az apám is a té- eszben talált megélhetést, s úgy döntöttem, én is itt akarok boldogulni. A szállí­tásban is nagy előrelépés ta­núi lehettünk az elmúlt év­tizedekben. Régen több volt a fizikai munka, vállal rak­ták a zsákokat a platóra, ma már szállítószalag segít. Az igazság persze az, hogy egyre kevesebben vállalkoz­nak a megerőltető fizikai munkára. A két tsz egyesülése után könnyebb lett a gépkocsive­zetők dolga. Az Új Élet Tsz-ben külön szállítási rész­leg alakult. Javultak a kö­rülmények, fejlődött a mun­alkalmas, egyelőre óva inte­nek mindenkit a jégsportok­tól. A meteorológusok sze­rint a hideg tovább tart, s így két-három napon be­lül várhatóan a tíz-tizenkét centimétert is elérheti a jég Tompa Mónika tsz-ben kaszervezés. Édesapja nyug­díjba vonulása után a fia vette át az örökséget. Ifjabb Tompa Sándort 1980-ban ve­zetőségi tagnak választották. — örültem, és megtisztel­tetésnek vettem ezt a meg­bízatást. Sok észrevételt, ja­vaslatot tettem a testületnek. Ügy érzem, odafigyelnek ar­ra, amit mondok. Az egyik szocialista brigádot is veze­tem. Ez újabb kötelezettsé­get jelent, de szívesen csi­nálom. Az idén önelszámoló egységként dolgozik a keve­rőüzemnél egy nyolctagú szállítóbrigád. így vala­mennyien érdekeltek va­gyunk a jobb munkában. Nehogy azt higgye, minden simán ment. Az évek során értek csalódások is. Most végre fontos célt tűztem ma­gam elé: szeretném elérni balesetmentesen az egymil­lió kilométert. A 750 ezret már sikerült teljesíteni. Méltón az elődökhöz Vékony, törékeny lány Tompa Mónika. A családi örökség folytatójaként a nyáron került a nagyapa és édesapa után az Üj Élet Tsz-be. — Szarvason a Vajda Pé­ter Gimnázium és Szakkö­zépiskola közgazdasági tago­zatát végeztem. A nyári gya­korlatot tavaly a közös gaz­daságban töltöttem. Akkor tetszett meg ez a munka­hely. Na meg aztán, sokan ismernek itt. Jelenleg a ke­verőüzemben bérelszámoló vagyok. Az itt dolgozók jó része fiatal. így könnyebb volt a beilleszkedés. Ügy ‘érzem, az idősebbekkel is sikerült e rövid idő alatt jó kapcsolatot kialakítanom. Régebben otthon a nagy­apa és az édesapám sokat mesélt a tsz-ről. Valószínű, már akkoriban eldöntöttem, hogy ide jövök. A közeljö­vőben szeretnék bekapcso­lódni a KISZ-munkába .is. Távolabbi tervem, ha lesz rá lehetőség, továbbtanulok. Most még csak alkalmazott­nak vettek fel, de remélem, rövidesen tag lehetek. Tu­dom, sokat várnak tőlem, ezért is kell úgy dolgoznom, hogy azT méltó legyen az elő­dökhöz. Egy család, amelynek szinte minden tagja az Üj Élet Tsz-ben talált megélhe­tésre, becsülettel teljesíti kö­telességét. A magyar mező- gazdaság több évtizedes ha­talmas fejlődésében a Tom­pa családhoz hasonló sok egykori parasztcsalád szor­galmas munkája is tükröző­vastagsága, ami már alkal­mas sportolásra. A halgazdaság jégvágó brigádjai készenlétben áll­nak, s amennyiben kellően meghízik a jég, hozzálátnak az előkészített öt jégverem feltöltéséhez. Több mint kétezer tonnát szeretnének a nyárra tárolni. Szatmári Ilona Megmentett műemléki kastélyok Történelmi műemlékeink, építészeti értékeink védel­mében kedvező fordulatot hozott a veszélyeztetett mű­emléki kastélyok és középületek megmentésére három évvel ezelőtt központi támogatással indított program. Az akkori felmérések szerint a védett kastélyállomány 29 százalékát veszélyeztette, hogy kezelőik elhanyagolták ezeket az épületeket, és műemléki értékükhöz méltatlan célokra — egyebek között irodai, gazdasági és tárolási feladatokra — hasznosították. Pusztulás fenyegette a vé­dett épületeknek azt a további hét százalékát is, amely gazdátlanul, üresen állt. Egy parasztosaid története Három generáció egy dik. Verasztó Lajos Fotó: Fazekas László Összefüggő jégtakaró a Balatonon

Next

/
Thumbnails
Contents