Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
1985, január 25., péntek HZHilUkfiltj Szeleburdi ptruljár ■ Hagy „T” az iskolatáskán Így járt Szeleburdi... „Egy szép napon Szeleburdi sétálni indult. A lámpa pirosat mutatott. Szeleburdi délcegen átsétált az úttesten. Torzsarágó autóval a közértbe ment káposztáért. Nem tudott fékezni. Jaj a lábam, jaj! — kiáltott Szeleburdi. A mentők elszállították a kórházba. Torzsarágó meglátogatta Szeleburdit. Torzsarágó azt mondta Sze- leburdinak: többet ésszel, mint erővel. Szeleburdi ezután nem ment többet át a piros jelzésen.” Szeleburdi, a farkas és Torzsarágó, a nyuszi tanulságos történetének írója Klimaj Bernadett, a Sarkadi -1. számú Általános Iskola harmadikos kisdiákja. A tilos-pirosnak fittyet hányó farkaskoma esete épp az iménti fogalmazásóra témája volt. A legtöbb kis dolgozat végéről nem maradt le a tanulság: így jár, aki szabálytalanul közlekedik. Véletlen, hogy a gyermekek közlekedésre nevelése ügyében ezen a délelőttön kopogtattunk be a sarkadi iskolába. Az Viszont nem véletlen, hogy éppen ide: jó példával szolgál ez az iskola. S hogy mit és hogyan? Erről először Szilágyi Sándor igazgatóval beszélgetünk, egyszerű, világos irodájában. Az igazgató széttárja a karját: — Azt tesszük, ami a követelmény. — Mennyi időt fordítanak a közlekedési ismeretekre? — A tantervnek megfelelően a harmadik és hetedik osztályban évi hat órát, emellett több ízben téma ez az osztályfőnöki órákon is. Persze, ha van valami rendkívüli vagy aktuális, mint most, ez a nagyon síkos út, akkor megbeszéljük a tanulókkal, illetve az iskolarádión keresztül figyelmeztetjük őket a veszélyre. Tanítványaink zöme birtokában van az alapvető közlekedési ismereteknek, de a gyakorlatban való alkalmazással nem vagyunk elégedettek. Két lelkes közlekedési szakreferensünk, egy alsó és egy felső tagozatos — jól koordinálja a feladatokat. — Megítélése szerint mindez elég? — Igen. Azt persze hadd tegyem még hozzá, hogy iskolánkban fegyelmezettek a tanulók és a pedagógusok nyitott szemmel járnak. Jó néhány éve nem történt tanulói baleset nálünk. A tanítási órákon pedig lehet arra időt szakítani, hogy megbeszéljék a gyerekekkel a témát, hogy ráirányítsák a figyelmet a szabályos közlekedésre. Nos, erre igazán jó példa Molnárné Zolnai Mária harmadikosainak fogalmazásórája, amelyen épp az imént írták le a gyerekek a farkas és a nyuszi történetét. A fiatal pedagógusnő az iskola alsó tagozatos közlekedési szakreferense. — Egy évben három munkaközösségi foglalkozást tartunk, ahol meghívott előadók, közlekedési szakemberek adnak felkészítést. A harmadik foglalkozáson, amikor a kerékpáros közlekedés a téma, lesz gyakorlati bemutató is. Egyébként most járok én is felkészítésre Békéscsabára, a megyei pedagógiai intézetbe. A szerény, fiatal pedagógusnő fontos és értelmes feladatnak nevezi a gyermekek közlekedésre nevelését, amire, tapasztalatai szerint, a környezetismeret-órától a kisdobosfoglalkozásokig számos alkalom kínálkozik. A legelső lépés a KRESZ-táb- lák megismerése. Az elsősök természetesen még csak néhány, számukra ^fontosat tanulnak meg, majd tanévről tanévre bővül a kör. — Milyen segédanyagot tudnak használni? — Hangosított diasort kaptunk a pedagógiai intézettől. Tavasszal a kerékpáros közlekedés lesz a téma, ahhoz szintén diákat kapunk. Most másolnak egy fóliasort, ami újszerű, játékos szemléltetőanyag. Minden osztályban van közlekedési tabló, a faliújságban KRESZ-totó. — Meg tudjátok mondani, milyen az „Elsőbbségadás kötelező” tábla? A másodikos Berényi Bernadett és Izsó Tibi zavará-. ban először Szabó Gyuláné- ra, az osztályfőnökére te- kintget. A biztató szóra fel- bátorodnak a gyerekek. — Olyan piros a széle és háromszög alakú. — A kék-fehér csíkos meg azt jelenti, hogy ott szabad átmenni az úton — mondja a kislány kérdés nélkül is. — És ahol nincs zebra? Tibi az ujját morzsolgatja. — Akkor... hát jól szétnézek, aztán egyenesen átmegyek. Tavaly ezt gyakoroltuk is az utcán. — Először elmentünk együtt sétálni — magyarázza Szabó Gyuláné —, hogy az utcán is megismerjék a tiltó és figyelmeztető táblákat. Azután készítettünk egy veszélytérképet, amin bejelöltük a táblákat, gyalogátkelőhelyeket, a veszélyes pontokát, így egy útkereszteződést, aztán az iskolánk előtti gyalogátkelőhelyet, amire sajnos, nincs jó rálátása a Gyula felől érkező autósnak. A harmadik lépésben gyakoroljuk az úttesten való átkelést, előbb csoportosan, azután egyesével. Felesleges bizonygatni, mennyire fontos, már kisgyermekkortól kezdve a szabályos és kulturált közlekedésre való nevelés. Örvendetes, hogy ezért intézményesen egyre többet tesznek napjainkban. De az utcán, a közúton sok rossz példát is látnak, tanulnak a gyerekek — s bizony nem mindig csak a tanmesebeli Szelebur- dik járnak pórul.. ; Tóth Ibolya Molnárné Zolnai Mária Berényi Bernadett és Izsó Tibi Fotó: Gál Edit A Planétás Egyéves a Mezőgazdasági Könyvkiadó gazdasági munkaközösségének gyermeke, a Planétás. Jött és győzött; hetek alatt diadalmat aratott. Tavaszra már árkusok során szerepeltek az előjegyzők nevei. Majd az ünnepi könyvhét táján meg is jött az első két kártyacsomag. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt évtizedek legnagyobb „könyv”-sikere a mai napig. Töretlenül? A Planétás ételreceptjeiből 135 ezer, a Planétás kertjéből 60 ezer 24 lapos kártyacsomag jelenik meg havonta ; ezekben a napokban kellene a boltokba érkeznie a tizediknek. Akik külföldön jártukban nemcsak a műemlékeket és a híradás- technikai áruházakat látogatják, azoknak nem új a „dobozos könyv". Különösen az NSZK-ban népszerű forma; ott már kamaszkorú a gyermek. Amikor nálunk megjelent a beharangozó hirdetés, sokan kétkedve fogadták. Az ilyenkor mindig gyökeret verő értetlenséget csak fokozták a körülmények. Például az is, hogy a kártyák egyedüli forgalmazói Budapesten a Skála-Coop (bár csak a Metró Áruház forgalmazza, előjegyzés itt nincs), vidéken pedig csak a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat. Ez utóbbi bolthálózataiban előjegyzést ugyan elfogadtak (igényfelmérés is volt!) de ez a vásárlóra nem jelentett és nem jelent kötelezettséget. Vagyis — elvileg és gyakorlatilag, is — bármikor ki lehet szállni, nem kell tovább vásárolni a havi új csomagokat. Könyvfélének még nem volt ilyen reklámja hazánkban. Mégis' előfordulhat, hogy az indulást valaki lekéste. Nos, ő legfeljebb bekapcsolódhat. A boltok valamivel többet kapnak, mint ahány előjegyzésük van. S természetesen lemorzsolódás is előfordul. A békéscsabai Radnóti Könyvesboltban például az a gyakorlat, hogy két hónapig várnak az elő- jegyzőre, utána bárki megveheti a csomagot. Most tehát a hatodiktól lehet már bekapcsolódni. S mint a példányszám is mutatja, a re- ceptes a népszerűbb. Lenne egy lehetőség a későn ébredőknek: újranyomtatni. A jelenlegi nyomda- és papírhelyzet ismeretében ez csak álom. lehet... Apropó: kivitelezés, nyomtatás. A budapesti Révai Nyomda készíti, az Ofszet pedig vágja. Kézi erővel „hordják össze” a csomagokat, azaz válogatják. Sok a panasz: nagyon sok az olyan kártyacsomag, amelyben ugyan 24 van, de egyből, kettőből azonos lapok. A gépesítésre egyelőre nincs lehetősége sem a kiadónak, sem a nyomdáknak. A kártyákat valamiben tárolni is kell. Az induláskor ’84 őszére ígérték a tárolódobozokat. Kiadó tervez (ha az gmk, akkor is), az ipar végez: öt megkeresett vállalat közül (így a műanyag termékeire oly büszke szarvasi Plastolus is!) egy sem vállalta ennek a csaknem kettő- százezer doboznak a legyártását. Maradt tehát a kisipar: a lényege, hogy havi 20 ezret tudnak „csepegtetni”. A kiadó ígérete szerint az idén decemberre mindenki megvásárolhatja a füstszínű, igen tetszetős kivitelű (bár olcsónak nem éppen nevezhető) fedeles tárolódobozt. A Planétás — az ételes is, a kertes is — témakörökből áll. A vásárlók szerint azok megválasztása nem a legszerencsésebb. Abban már nincs egyetértés, hogy melyik a fontosabb, melyik a kevésbé az. De hát gondoljunk csak bele. Megveszem a lexikont, s engem csak a csőszerelés érdekel. Nyilván nem fogom laponként kérni, nem fogom utána a nem érdeklő oldalakat kiszakítani. Főleg a kertes Planétást éri ez a vád. A kiadó szerint — Lelkes Lajos főszerkesztő véleménye ez — amolyan kertészeti lexikonként kell felfogni, de hát annak is szánták. Vagyis a Planétásban nincsen semmi zsákbamacskaszerűség. Érthető anyagi-technikai okok miatt nem lehetne azt megtenni, hogy öt-tíz részre szakítsák szét ezt a „lapozós” kertészeti lexikont. A kertes Planétásban fele-fele arányban szerepelnek a dísznövényekkel és a haszonnövényekkel foglalkozó lapok. A kiadók úgy döntöttek, hogy egy év után a haszonnövények javára igazítják ezt a megosztást. A miért megértéséhez annyit, hogy naprakésszé szeretnék tenni a Planétást. Bizonyos idő elteltével — amikorra már az úgynevezett alapismereteket, -fajokat, -fajtákat tartalmazó lapok mind megjelentek — a fajtaellenőrző és minősítő bizottság döntése után azonnal megjelennének az új kártyalapok. Ez igen jól szolgálná a háztáji és kiskerttulajdonosok, -művelők érdekét, így a lakossági. ellátás minőségi fejlődést is — végső soron! Még nem találkoztam olyan Planétás-vásárlóval, aki fel ne tette volna a kérdést: meddig jelenik (jelenhet) meg? Ami a kertes kártyákat illeti — gondoljunk csak ennek lexikonszerűségére —, akkor lenne teljes, ha úgy 2500—3000 címszót tartalmazna. Ez kb tíz esztendőt jelent... Persze, a jelenlegi tervek rövidebb távúak: ma harminccsomagosra, vagyis két, két és fél évesre tervezik. Minden attól függ, hogy a vásárlóközönség igénye mit jelez. Ugyanez vonatkozik az ételreceptes Planétásra is. Nemcsak a Mezőgazdasági Könyvkiadó főszerkesztőjének, hanem a vásárlók jelentős részének is az a véleménye, hogy kevés a havi egyszeri megjelenés. Többet szeretnének, de ezt még ma megoldani — a már említett gazdasági természetű okok miatt — nem lenne könnyű. S végezetül szóljunk a tervekről is. Négy újabb egység terve született meg a kiadó gmk tagjainak a fejében. Az első egységben szabásvarrás és a kézimunka fogásait, mintáit, valamint A természet világa címmel a világ növény- és állatvilágát, kőzeteit és ásványait bemutató kártyacsomagok lennének. (Nem érdemtelen megjegyezni, hogy a magyar iskolai oktatásból az ásványtan valahogy kimarad, a negyven éven aluliak zöme képtelen megkülönböztetni a kőzeteket. Pedig ez is az általános műveltség része — lenne!) A második egységben a szépségápolás és a barkácsolás témakörei szerepelnének. A harmadikba pedig kreativitásra nevelő játszókártyákat szánnak; általános, iskolásokat szeretnének majd olyan dolgokkal megismertetni, ami valahogy szintén mindig kimarad a tananyagból, noha nemcsak fontos, de érdekes is. S hogy mindezt mikortól? Erre felelősséggel senki sem tud ma még válaszolni... Nemesi László Fotó: Kovács Erzsébet
