Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-24 / 19. szám
laUilUkfeM1985. január 24,, csütörtök Wallaby és oposszum Új termékkel, új piacokon És — fűzhetnénk a címhez — jövedelmezőbben. E három gondolattal jellemezhetnénk tömören a szőrme- és kézműipari vállalat jelenét. Ha a nyereség elmúlt évi növekedését vesszük alapul, irigylésre méltó dinamikát tulajdoníthatunk az üzemnek. — Pedig — állítja az igazgató, Máté László — nincs ebben semmi rendkívüli. Pusztán arról van szó, hogy nagyarányú gyártmányszer- kezet-váltást hajtottunk végre, s ennek költségei előbb megcsappantották, majd eredményei megsokszorozták nyereségünket, Persze — fűzi hozzá tárgyilagosan — kevesen hittük, hogy ilyen jól beérnek elképzeléseink. o Miről is van szó? A Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat hagyományos profilja a kabátkészítés, különféle szőrmekabátok előállítása. Biztos piaca lévén e termékeknek, hosz- szú időn át kevés modellel, nagy szériákkal dolgozott a vállalat. És — mi tagadás — el is kényelmesedet^ noha az, e divatérzékeny szakmában, könnyen végzetessé válhat. — Elhatároztuk: utolérjük a divatot — folytatja az igazgató. — Megerősítettük a gyártmányfejlesztést, a szakmai, műszaki vonalat. Mindez 1983-ban történt, és sok pénzbe került. Nyereségünk ekkor mindössze félmillió forint volt. De amit ’83 elvitt, azért ’84 kárpótolt. Üj termékeink jó piacra találtak. Most például az első negyedévben az igények kétszeresen meghaladják kapacitásunkat. S ezen, miután megszemléltük a kínálatot, a gyártmányfejlesztés eredményét, egy cseppet sem csodálkozom. Csak valódi bőrrel, finoman kikészített, puha juh- nappával, marhabőrrel, sertésvelúrral dolgozik a vállalat, s ebből divatos fazonú női és férfidzsekiket, szoknyákat, nadrágokat varrnak. Részint bérmunkában tőkés piacokra, részint belföldre. Termékeiket Budapesten a Váci utcai üzleteket járva, esetleg az S-modell hálózat boltjaiban láthatjuk viszont. Vagyis — nyugodtan állíthatjuk — sikerült utolérniük a divatot. — S ez — mondja Máté László — a tőkés bérmunka egyik, pénzben kevéssé kifejezhető előnye. o A bérmunka mellett olykor anyagos exporttal is dicsekedhet a vállalat. Békéscsabai beszélgetésünk idején például éppen Hegyeshalomnál lépte át a határt, egy kamion (az idén az eiső) bőrszoknyákká] megrakva, melyek anyaga is magyar. A partner, az osztrák vevő, szintén a határra küldte kamionját, amibe ott átpakolták az árut. Ez a szállítási mód talán kevésbé ismert. Előnye a gyorsaság, s olcsóbb is, mint a szállítmányozás. A kivitel, amiről eddig sok szó esett, egyelőre volumenét tekintve, nem játszik nagy szerepet a vállalatnál, de súlya növekvő, s ez markánsan érzékelhető a termelési érték másik felét adó szőrmefeldolgozásnál. — Félnemes és nemes szőrmék félkész termékké konfekcionálását kezdtük el, tőkés bérmunkában. A kikészített szőrmét megkapjuk, formára szabjuk és táblákká összevarrjuk. Egy-egy tábla értéke eléri a 40—50 ezer forintot, a munkánké sajnos csupán' a pár száz forintot. Ez jellemző egyébként a bőrruházatra is, az anyagérték az ár 70—80 százaléka. o A félnemes és nemes minősítést a használhatóság, a gyakoriság és egyéb szempontok alapján nyerik el a különféle szőrmék. Nemes prém például a hódé, a nercé, a pézsmáé, félnemes a mormota, a mosómedve bundája, no és ide tartozik két ritkán hallott név: az Amerikában élő oposszum, amely az erszényes patkányok rendjéhez tartozik és a wallaby, aminek a kis és közepes nagyságú ausztráliai kenguru szőrméjét nevezik. E két utóbbiból és a szintén Amerikában élő szkunk (me- nyétféle) szőrméjéből készítik az úgynevezett táblákat. Ezek tehát az új termékek, melyek — a hatékonyabb foglalkoztatás révén is — nagyobb nyereséghez segítették a vállalatot. Ám nemcsak ezek. Jelentős meg- takarítást hoz továbbá, hogy újabban a maradék-, hulladékanyagokat feldolgozzák késztermékké. S javult a készletgazdálkodás is. Mindez jó alap arra, hogy az új szabályozók mellett eredményesen munkálkodjon a szőrme- é* kézműipari vállalat 200 dolgozója. Szatmári Ilona A kis szkunk puha, selymes szőrméjéből készült „tábla”. Ebből lesz a „szkunkbunda” Fotó: Veress Erzsi — Ahogy beállt a hosszan tartó, kemény hideg, egyre többen érdeklődnek. Mikor lesz végre gáz? Van, aki azt mondja, ha már itt lenne, akkor is későn lenne, és a maga szempontjából igaza is van. Pedig a tempóra igazán nem panaszkodhatunk. Szarvas terven felül, rekordidő alatt jut földgázhoz. MindezekeJ Juhász Sándor, a város tanácselnök-helyettese mondja, miközben a város földgázellátásáról váltunk szót. Érdekes a története annak: miként kapcsolódhat be Szarvas az országos hálózatba. Távfűtés helyett gáz Nem titok, hogy a VI. ötéves terv időszakára nem szerepelt a tervekben a város földgázellátása. A régebben épült emeletes .lakásokba még olajkályhákat terveztek, az újabbak közül néhányba hőtárolós elektromos kályhák kerültek. Csakhogy változott a lakásépítési technológia. Szarvason is csak a nagyblokkos építkezés jöhetett szóba, az építőipari vállalatok csak így vállalták nagyobb számú lakás felépítését. Ezeket a házakat viszont mással, mint központi fűtéssel építeni, nem lehet. Ennél a pontnál akadt meg a tervezés. Hogyan fűtsék az új lakásokat? Az egyedi olajkazánok nem jöhettek szóba a magas olajár miatt, kis szenéskazánokhoz viszont nem lehetett volna házanként egy fűtőt szerezni. Ki-' zárásos alapon nem maradt már más, mint egy központi fűtőmű felépítése, és így távfűtéssel jutottak volna meleghez a lakások. Elkészült egy tanulmányterv is, eszerint 60 millió forintba került volna a központi fűtőmű megépítése. Szók ami szó, nem csekély ez az összeg. Nem véletlen, hogy a város vezetőinek rögtön eszébe jutott a régóta dédelgetett ötlet: földgáz kellene a városba. Ahogy számolgattak, kiderült, hogy a fűtőmű árából megépíthető a gázvezeték, most már csak az volt a kérdés: kapnak-e engedélyt a rákötésre? Határidő előtt elkészült a mezőtúri gázüzem, így bővült annyira a gáztisztító kapacitás, hogy ráköthetett Szarvas is. Sőt, nemcsak ez a város, hanem a városi jogú nagyközség, Gyomaendrőd is. Mert az már talán magától értetődő, hogy ésszerű ösz- szefogással közösen * építik meg a gerincvezetéket, mely így — a két településre együttesen — 110 millió forintba kerül. Előnyős beféktetés Ha ezt elfelezzük, kiderül: olcsóbb, mint egy fűtőmű, és nemcsak néhány száz lakás juthat hozzá kényelmesen a meleghez. A 110 millióból a fele,- 55 millió forint terheli Szarvas városát. A költségekhez mindkét település esetében 15 millió forinttal járult hozzá az OKGT, a megyei tanács ugyancsgfc egyformán, 12,5-12,5 millilT forintot adott. A szarvasi üzemek 15 millió forinttal részesedtek a költségekből, a tanács is hozzátette a saját fejlesztési alapját, de amikor mindent összeadtak, még mindig hiányzott ötmillió forint. — Ügy gondoltuk, városunk lakossága megérti, hogy az ő érdekükben folyik a gázprogram. Ismertettük terveinket, és elmondtuk, hogyan lehet rákapcsolódni a vezetékre. A körgyűrű a Me- lich János, a Jókai, a Petőfi, a Kossuth, a Vajda Péter és a Szabadság utcákon halad. Ezekben az utcákban már az építkezés közben be lehet kötni a gázt. Nem titkoltuk azt sem, hogy kevés a pénzünk, és számítunk a lakosság segítségére — mondja az elnökhelyettes. Ezúttal azonban nem olyan segítséget vártak és várnak a lakosságtól, mint régebben. Mozgósította már a tanács a szarvasiakat iskolaépítésre, játszótér rendbe hozására, a város szépítésére. Ezekben az esetekben vagy társadalmi munkát, vagy egy napi keresetet kértek a közcélokra. Most a nagyobb feladat nagyobb pénzt és más módszereket 'kívánt. Ügy döntöttek, hogy befektetési lehetőséget nyújtanak azoknak, akiknek nélkülözhető pénzük van. Olyan üzletet — a gázkötvényt — ajánlott a tanács, mellyel mindenki jól jár. A pénzüket befektetők 10 százalékos kamatot kapnak, a tanács pedig meggyorsíthatja a gáz- bevezetés sok költséggel járó munkáját. Lánggyújtás októberben Lagzi Sándor, az OTP szarvasi fiókjának vezetője mondja: — Tavaly az év közepén merült fel az ötlet, hogy gázkötvényt kellene kibocsátani a hiányzó ötmillió előteremtésére. A tanács az OTP-t bízta meg az ügylet lebonyolításával. Mi felvettük a kapcsolatot az illetékesekkel, a tanács vezetőivel együtt tapasztalatokat gyűjtöttünk azokban a városokban, ahol már bocsátottak ki ilyen kötvényeket. Az összegyűjtött információkat felhasználva született meg a szarvasi gázkötvény. Az említett tapasztalatok közül a legfontosabb talán az volt, hogy nem szabad túl nagy címletű kötvényeket forgalomba hozni. Gondolni kell azokra is, akiknek csak kevés megtakarított pénzük van, de ezzel is szeretnének részt vállalni a gázprogramból. Ezer-, kétezer- és ötezer forintos kötvényeket adott ki a tanács, és a múlt év végén az OTP szarvasi fiókja megkezdte az árusítást. — Nagyon rövid idő alatt 1,4 millió forint értékű kötvény fogyott el az ötmillióból — sorolja az adatokat Lagzi Sándor. — Érdekes, hogy ennek az összegnek több mint a felét nem szarvasiak, hanem környékbeliek jegyezték. Ügy látszik, hamar elterjedt a híre, hogy jó üzlet a szarvasi gázkötvény. Az ötezer forintért vásárolt kötvényt öt év után 7 ezer 500 forintért váltják vissza, de ha még egy évig bent hagyja valaki, nyolcezer forintot vihet haza. Ezenkívül a kötvény adható, vehető, a takarékbetétre vonatkozó szabályok szerint szavatolják a visszafizetést, és ha valakinek sürgősen 'kell a pénz, a lejárati idő előtt is visszavásárolja az OTP, — Más előnye is van — mondja a tanácselnök-helyettes. — Ügy döntött testületünk, hogy egyenlő műszaki feltételek esetén az az utca kap hamarabb gázt, ahol több kötvényt vásároltak. Ügy véljük, jogos a megkülönböztetés, hiszen a kötvényvásárlók anyagilag is segítik a hálózatépítést. Az OTP is előnyben részesíti hitelnyújtásnál a 'kötvénytulajdonosokat. Sok mindenről szóltunk eddig, csak a legfontosabbról nem: az ünnepélyes lánggyújtás időpontjáról. A tanácsnál letették a nagy esküt: tartják a határidőt. Már szerveződnek az első utcatársulások, és amint enged a kemény hideg, folytatják a csőfektetést. A tanácsnál bárki megtekintheti a részletes tervdokumentációt, és ennek alapján meggyőződhet róla: reális az október 15-i ünnepélyes fáklyagyújLónyai László Oz ipari szövetkezetek innovációs pénzintézete Egy éve működik sikeresen az Ipari Szövetkezeti Fejlesztési Társulás, amelyet az OKISZ és az Állami Fejlesztési Bank hozott létre az ipari szövetkezetek innovációjának finanszírozására. A társulás üzleti alapon bekapcsolódott a jövedelmező fejlesztések, vállalkozások finanszírozásába, elősegítve új termékek, technológiák, új szervezési eljárások bevezetését. A társulás több mint száz ipari szövetkezettel, kisszövetkezettel kezdett együttműködést, vizsgálta meg műszaki fejlesztési elképzeléseiket, javaslataikat. Több mint 30 esetben kötött szerződést. A tapasztalatok kedvezőek, az előzetes számítások szerint a társulás az első esztendejét szerény nyereséggel fogja zárni. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a hagyományos pénzintézeti tevékenység mellett számos más szolgáltatást is nyújt. Részt vesz vállalkozások szervezésében, bekapcsolódik a szövetkezetek forrásainak átcsoportosításába kedvező feltételeket teremtve ahhoz, hogy az eszközöket ott használják fel, ahol az a leghatékonyabb. Ennek érdekében elemző, üzleti döntéselőkészítő, lebonyolító feladatokat is elvégeznek a szakemberek, emellett műszaki, jogi és közgazdasági tanácsokkal is ellátják partnereiket.