Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

NÉPÚJSÁG 1985. január 19., szombat ________________________ M i lesz veled, művelődési központ? Néptánciskola: nincs itt mindenki... Fotó: Fazekas László Békéscsabán, a Luther utca 6. szám alatti épü­let 1906-ban készült el, 1954-től szolgál közmű­velődési célokat, 1968-tól ez a Megyei Művelődési Központ. Kívülről még elfogadhatónak tűnik az épület, ám ha belépünk, s körbejárjuk a két szintet, már ugyancsak ágaskodik bennünk a kérdés: ez megyei mű­velődési központ? Belül az igyekezet látszik, hosszú évek erőfeszítése, hogy elfogadhatóvá tegyék az irodákat, alkalmassá a termeket, belső tereket a közművelődés céljaira. Har­mincnyolc főhivatású mun­katárs (népművelők, művé­szeti oktatók, adminisztratív és kisegítő dolgozók) elsőd­leges munkahelye van itt. Rajtuk kívül még 9 részfog­lalkozású alkalmazott van, s 26 kiscsoportvezetőnek kel­lene — de nem tudnak — alkalmi helyet biztosítani, hogy nyugodtan végezhessék időnkénti adminisztrációs és egyéb teendőiket. A főhiva­tásúnk helyzete sem sokkal jobb, túlzsúfolt irodákban kénytelenek dolgozni, az el­mélyült munka ilyen körül­mények között szinte lehe­tetlennek tűnik. Nyugodtan tárgyalni , megint csak vágy­álom számukra. Nincs hol. Jelenleg az épületben két (!) helyiség használható kiscso­portos foglalkozásra, a ba­lett- és néptáncterem. (A nagytermet az elmúlt év nya­rán életveszélyessé nyilvání­tották, le kellett zárni.) Hogyan képzelhető el ezek után, hogy mégis széles kö­rű tevékenységet folytat a Megyei Művelődési Központ ? Csak néhány adatot vegyünk az elmúlt évről! Jelentősebb megyei rendezvények: 30 szaktábort szerveztek, lövőit a minősítő rendezvények száma, 160 előadást, illetve különböző műsort biztosítot­tak a vidéki művelődési há­zak részére. A békéscsabai Petőfi utca 3.: filmtár tevékenységüket tekintve: 27 kiscsoport működött fo­lyamatosan 1984-ben, 43 tan­folyamot bonyolítottak le, s 278 különféle művelődési al­kalmat szerveztek. A tevékenységek nagy ré­sze a Luther utcai épületen kívül folyik. A város terüle­tén több házat bérel az MMK, de ezek állapota sem kifogástalan. Csak példá­nak: a Bessenyei utcai szö­vőműhely mennyezete nem­rég leszakadt, a szakkör tag­jai most a Petőfi utcai film­tár egyik helyiségében dol­goznak ideiglenesen, ám az itteni mennyezet is gyanú­san lefelé hajlik. Több intézménytől, szer­vezettől bérelnek még helyi­ségeket, termeket, összesen 20 helyen dolgoznak a vá­rosban az MMK munkatár­sai, illetve 20 helyen mű­ködnek kiscsoportok, szak­körök, klubok, tartják kü­lönböző előadásaikat, műso­raikat. Természetes, hogy ilyen körülmények között az MMK munkatársai azon gondpl- kpdnak, hogyan lehetne vál­toztatni ezen a helyzeten. Tudják, bár vannak kész tervek is, új művelődési központ a közeljövőben nem épülhet. Éppen ezért nem­rég egy olyan felújítási ter­vet dolgoztak ki a Luther utcai épületre, mely megva­lósulása esetén sokkal kul­turáltabb, nyugodtabb mun­kafeltételeket biztosítana az itt dolgozóknak, a belső te­rek megfelelő átalakításával pedig a kiscsoportok nagy része is itt működhetne. A felújítási terv szerint körül­belül 20 millió forintba ke­rülnének a munkálatok. A felújítási tervről Pál Miklósné, az MMK igazgató- helyettese így beszél: — Húsz helyen dolgozunk a város területén. A mun­katársak idejének nagy ré­sze koordinálással, szerve­zéssel, utazással telik e'- De bent sincsenek meg a meg­felelő munkafeltételek az el­mélyült munkához. Feltétle­nül ezek rovására írható az, hogy intézményünkben nagy a fluktuáció. Kiscsoportjain­kat is nagyon nehéz össze­tartani ilyen körülmények között. A különböző bérle­mények költségei a tartalmi munkától vonják el a pénzt. Szeretnénk a velünk szem­ben támasztott elvárások­nak minél jobban eleget tenni. De ezt már csak jobb feltételek megteremtése mel­lett lehet. Ezért készítettük el tavaly a Luther utcai épü­let felújítási tervét, mely­nek megvalósulása esetén lényegesen javulnának a munkahelyi körülmények, s a közművelődési munka színvonala. Míg megépül az új művelődési központ, ad­dig a jelenlegi terv szerint felújított régi épület sokkal jobban betölthetné szerepét. A terv kidolgozásakor arra is gondoltunk, hogy az új intézmény belépése után a Luther u. 6. szám alatti épü­let továbbra is a közműve­lődést szolgálná, ez lenne a táncművészetek háza, s szer­vesen épülne be a város közművelődési hálózatába. — Van-e reális esély ar­ra, hogy ez a felújítási terv megvalósul, illetve várha­tó-e az MMK sorsában va­lamiféle változás? — kér­deztük a békéscsabai Városi Tanács, illetve a megyei ta­nács elnökhelyettesétől. Fekete Jánosné, a békés­csabai Városi Tanács elnök- helyettese : — Tény az, hogy az MMK épületével kapcsolatos mű­szaki problémák tovább ron­tották a városban a kulturá­lis ellátás feltételeit. Az is tény, hogy a szükséges in­tézkedéseket olyan gazda­sági helyzetben kell meg­tenni, amikor nem tudjuk, mikor lesz lehetőség egy új művelődési központ meg­építésére. Ezért a város két irányban dolgozik. Egyrészt segít az átmeneti szükség­megoldásokban, közremű­ködik abban, hogy a város egyébként is szűkös intéz­ményhálózata helyet adjon az MMK tevékenységeinek. Bizonyítja ezt a húsz helyen való dolgozás. Megvizsgáltuk azt is, hogy milyen épületek felhasználásával segíthe­tünk. így — az eddigieken kívül —. például a Békési úti szlovák házak teljes rendbehozása után a nemze­tiségi klubok, csoportok ott­honai lehetnek. A kertészeti vállalat új telephely építésé­be kezdett bele. s ha meg tudjuk venni a jelenlegi iro­dáit, épületeit a Széchenyi- ligetben, azokat is használ­hatja az MMK. És még van néhány ilyen tartalékunk. Ez volt az egyik oldal. A másik: a város nem mondott le egy új MMK megépítésé­ről. Mi sem bizonyítja ezt jobban, a program szere­pelt a hatodik ötéves terv­ben is, a terület készen áll. végeredményben a tervek is megvannak. De a közismert nehézségek következtében csak a megkezdett beruhá­zások befejezésére van mó­dunk. mint például az autó­busz-pályaudvar. sportcsar­nok. Most még nem tudjuk megmondani, épül-e a követ­kező tervidőszakban új MMK. Azért dolgozunk, hogy épüljön. Azt is tudni kell. nekünk nem szabad egy szűk sávban gondolkodni, folytat­nunk kell — többek között — a kórház építését, ez mil­liárdos program, dolgozunk a főiskoláért, mely már el­érhető közelségben van. Mindentől függetlenül alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy a megyei in­tézmények megfelelő körül­mények között tevékenyked­jenek, így az MMK problé­máinak megoldásában is igyekszünk mindent meg­tenni. Dr. Becsei József, a me­gyei tanács elnökhelyettese: — Nem ismeretlen előt­tünk a Megyei Művelődési Központ helyzete. Tudjuk, milyen körülmények között dolgoznak. Egy új művelő­dési központ megépítése rég­óta szerepel terveink között, mondhatni: állandóan napi­renden van ez a kérdés. Ám saját erőforrásokból nem tudjuk ezt megoldani. A fő­hatóságoknál folyamatosan jelezzük, mennyire hiányzik egy korszerű, új megyei mű­velődési központ, de konkrét ígéretet még a támogatásra nem kaptunk. A gazdasági helyzetet is­merve úgy tűnik, csak a he­tedik ötéves tervidőszak be­fejezése után válik reális le-, hetőséggé az új intézmény megépítése. Addig az olyan lehetőségeket kell keresni, melyek enyhíthetnek a je­lenlegi nehézségeken. Egye­lőre az MMK tevékenysé­geinek további decentralizá­lása lehet a járható út, ke­resni kell az olyan épülete­ket, házakat, melyekben fel­újításuk után különböző köz- művelődési tevékenységeket lehet folytatni. Jelenleg eze­ket a megoldásokat tudja támogatni a megyei tanács. * * * Nehéz helyzetben van az MMK. A feltételek régóta nem adottak ahhoz a mun­kához, melyet elvárnak az intézménytől. A sok helyen folytatott tevékenység szét­forgácsolja az erőket, ne­hezíti a munkát. A kiscso­portok tagjainak létszáma is csökken, mert labilis a hely­zetük. A bérlemények — an­nak ellenére, hogy többre szükség van — helyzete sok esetben bizonytalan, bármi­kor felmondhatják a szerző­déseket. A bérleti díjak, a többletköltségek tetemesek. Mindezeket figyelembe vé­ve az anyagi eszközök kon­centrálásával hozzá lehetne kezdeni — a távlatokat is figyelembe vevő — felújítási terv megvalósításához. Mert kétséges: az MMK dolgozói meddig tudnak a hitből táp­lálkozni, s az is, hogy vajon tíz év múlva beszélhetünk-e majd — többek között — szimfonikus zenekarról, Ba­lassi együttesről, társastán­cosokról . . . Pénzes Ferenc Pályázat diákotthoni felvételre Az 1985—86-os tanévre megüresedő diákotthoni he­lyekre pályázatot hirdet az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziuma. Jelentkezhetnek azok a — nem budapesti és környéki tehetséges fiúk és lányok, akiknek szülei fizikai dolgo­zók, és akiknek körülményei indokolttá teszik, hogy ta­nulmányaikat jobb feltételek között folytathassák. Felvételüket azok kérhetik, akik jelenleg az általános iskola 8. osztályát végzik, s tanulmányaikat gimnázium­ban, majd felsőfokú oktatási intézményben kívánják folytatni. A felvételnél előnyben részesülnek a sokgyer­mekes családok tehetséges gyermekei, továbbá azok. akik számára helyben, vagy közelben nincs továbbtanulási lehetőség. A pályázók írásbeli-szóbeli vizsgát tesznek, ennek idő­pontjáról írásban értesítik a tanulókat és az iskoláju­kat. A diákotthonba felvett tanulók az elhelyezésért és az étkezésért térítést nem fizetnek. Tanulmányi ered­ményüktől függően ösztöndíjban, a rászorulók szoeiális segélyben részesülhetnek. A jelentkezés határideje: február 4. A pályázatokat a következő címre kell megküldeni: ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnázium, 1053 Budapest, V. kerület, Eötvös Loránd utca 4—6. A jelentkezés középiskolai to­vábbtanulási nyomtatványon történhet. Mellékelni kell a szülők írásbeli kérelmét, valamint hivatalos kereseti kimutatásukat. Avarkori temetkezési szokások Megkezdték a legutóbbi tápi ásatás eredményeinek tudományos feldolgozását a győri Xantus János Múze­um régészei. A szakemberek már több éve vallatják a VII—VIII. századfordulóból származó temetőt, amely kedvező elhelyezkedése, vi­szonylag 'kis kiterjedése foly­tán alkalmas az avarkori te­metkezési szokások megis­merésére. Mostanáig összesen 361 sírt tártak fel. A sírokból előkerült famaradványok, vasszögek, pántok arra utal­nak, hogy az avarok kopor­sóban helyezték a föld alá halottaikat. Az avarkori te­metkezési szokások másik jellegzetessége, hogy az ék­szereket is a koporsóba he­lyezték. A legutóbbi feltárt sírok közül többié bolygatott álla­potban találtak rá. Ezeket a temetkezések utáni 80—100 éves időszakban szinte tel­jesen kifosztották a sírrab­lók. Hangverseny Orosházán Hétfőn; január 21-én este 7 órai kezdettel rendezi meg idei második bérleti hang­versenyét az Országos Fil­harmónia Orosházán, a mű­velődési központban. A hangversenyen fellép a Szegedi szimfonikus zenekar és a DÉLÉP Szegedi zene­barátok kórusa, karigazgató Molnár László. Vezényel Er­délyi Miklós (képünk), köz­reműködik Ardó Mária, Fü- löp Attila és Ötvös Csaba ének és P. Szabó Anikó zon­goraművész. Műsoron — melyet Mesz- lényi László ismertet — Hän­del Das Alexander-Fest (Sándor ünnepe) című műve szerepel. Ki kém, ki nem kém Kezdjük ott, hogy nagyon rossz cím. Bosszantóan rossz! Igaz. a film eredeti címe: a Hanky Panky, lefordíthatat­lan szójáték. Habár a két szó ritmusából is érezni, hogy itt valami nagy blődliről van szó, legalábbis rejtélyes bűn­ügyi vígjátékról, ahol nem az a lényeg, hogy valaki kém. vagy nem kém, sokkal inkább az a fontos, hogy a néző pillanatról pillanatra belekeveredjen egy-egy' iz­galmas jelenetbe, de olyan­ba. hogy hirtelén azt sem tudja: most izgulni kell-e. vagy nevetni ? Mert a főhős, a kétbalkezes. csetlő-botló, lehetetlen helyzetekbe keve­redő Michael Jordan építész- mérnök (Gene Wilder frene­tikus alakításban) egyszerű­en vonzza magához a lehe­tetlen helyzeteket, és hiába ő a legártatlanabb, mégis ő tűnik a legbűnösebbnek. A kémnek. így aztán üldözi szegényt a rendőrség, és a titkosszolgálat, de üldözi egy kémszervezet is. hogy vissza­kaparintsa tőle az akaratán kívül hozzákerült, titkos kó­dokat tartalmazó mágnes- szalagot. Ha csak ennyit tu­dunk mindarról, ami a Ki kém, ki nem kém című film­ben történik és történhet, vi­lágos, hogy fergeteges játék­tempót kell választania a rendezőnek (Sidney Poitier profimunkája), mert a két- balkezesség. a szerencsétlen­kedés, és az államtitok ül­dözése kizárja a bölcselkedő, nagy szüneteket, az okos pó­zokat, kizárja azt, hogy lo­gikusan végigvezessenek egy elképzelt (a lehetőtől távol áll) történetet a végkifejle­tig. Itt csak abszurd szituá­ciók, abszurd bohóckodásai hatnak, a blődliig fokozott extrémitások. amelyekből a főhős mindig kivágja magát Sidney Poitier filmje egye­nesági leszármazottja az egy­kori hollywoodi burleszkek- nek, persze, távoli rokona azoknak, de az azonos „gé­nek” pontosan felismerhetők. Gene Wilderben is van va­lami tagadhatatlan rokonság a nagy elődökkel, akik a filmgyártás hőskorában lehe­tetlenül nevetséges kaland­jaikkal megnevettették a vi­lágot. A kérdés a film vetítése után újból csak előtolakszik a nézőben: kellenek-e ne­künk ilyen filmek? Ezúttal minden lelkiismeretfurdalás, és erőltetett kompromisszum nélkül mondhatom: igen, ilyenek kellenek, mert fel­szabadult nevetés támad ve­títésük közben, mert kitűnő, karakteres alakítások erősí­tik ezt a nevetést, mert — habár szinte lehetetlen az egész — arra a másfél órára elfogadjuk, szórakozunk. Persze, nem hiba nélkül való (a megfelelő értéknívóra he­lyezve) Poitier filmje. Az el­marasztalás elsősorban a for- gatókönyvírókat illetheti, mert a forgatókönyv — eny­hén szólva — zavaros. A fő vonulat ugyan érthető, vilá­gos. de minduntalan megza­varja, összekuszálja egy-egy hirtelen feltünedező, lényeg­telen mellékszál, amit aztán rosszul is kötnek el, vagy ott hagyják ebek harmincad- jára . . . Mintha azt hinnék, ha még egyet csavarnak a sztorin, attól csak jobb lehet. Aztán addig csavargatják, míg a lényeges szálak ösz- szekuszálódnak a lényegtele­nekkel és percekre a lényeg­telenek lépnek előtérbe, a vélt hatás kedvéért. Ami viszont nagyon tet­szett: Kiss Mari és Tahi Tóth László szinkronhangja. Ritka kitűnő színész hang­bravúr, amit „elkövettek”. Sass Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents