Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

1985, január 19., szombat o igHiiut-fire Varázslatos kezű mesterek Gépritkaságok, gépmatuzsálemek Kétegyházán A címben szereplő egyik ilyen traktor a Kétegyházi Mezőgazda­sági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző In­tézet udvarán áll. Az anyakönyvi lapján olvas­ható a gyártás ideje: 1913. Hatvan lóerős és a Stock gyárban készült. Hogyan került Kétegyházára? Ennek is, mint a többi­eknek. eléggé kalandos volt a sorsa. De erről be­széljen már a legilleté­kesebb, dr. Pálfi György, a MÉM főmunkatársa. — A kezdet arra az időre nyúlik vissza, amikor még mint igazgató dolgoztam itt az intézetben. Valamikor, úgy az 1970-es évek elején. Akkoriban már néhány gép megérett a selejtezésre, de én rettenetesen sajnáltam volna azokat a MÉH-telepre küldeni. Ma már nyugodtan bevallhatom, ha ezzel nem is követtem el főbenjáró bűnt, a szakfelügyelet nem­igen dicsért meg bennünket azért, hogy ezeket az öreg gépeket az előírás szerint nem daraboltuk szét. hogy mint semmirekellő, haszon­talan rozsdás vasdarabokat valamelyik nagykohóban ol­vasszák össze, hanem ..elrej­tettük". Már azokban az években is az itt dolgozó mintegy 2—300 tanuló szabad idejé­nek hasznos kitöltésére szak­köröket szerveztünk, kiscso­portos foglalkozásokat tar­tottunk. Fafaragással, intar- ziakészítéssel, sportolással, fotózással töltötték el az es­téket. Ügy gondoltam, hogy elsősorban a szakmaszeretet­re nevelésben. szakmájuk jobb elsajátítása érdekében jó lenne az öreg gépeket szakköri foglalkozások kere­tében rendbe hozni, műkö­dőképessé tenni, és majd va­lamikor egy kis házigyűjte­ményt kialakítani. Történetünkben jelentős mérföldkő volt az 1977-es év. Iskolánk fennállásának 25. évfordulóját ünnepeltük, és ezt kihasználva nem kis szakmai büszkeséggel vo­nultattuk fel a meghívott vendégek előtt — az ünnepi program egyik részeként — azokat a gépeket, már szám szerint tizenkettőt, amelye­ket addig rendbe hoztunk.' Különös szerencsének tar­tom. hogy ezen az ünnepsé­gen részt vett az akkori MÉM-miniszter, dr. Romány Pál, aki ugyancsak nagyra becsüli a múltat őrző agrár­történeti emlékeket. Nagyon örült, hogy szívünkön visel­tük ezeknek a muzeális ér­tékű gépeknek a sorsát. A miniszteri elismerés ez­után már zöldutat biztosított a további munkához. Hozzá­járult ehhez az is. hogy ek­kor jelent meg a mezőgazda­sági és élelmezésügyi mi­niszter, a művelődésügyi mi­niszter és a közlekedési és postaügyi miniszter együttes rendelete az agrártörténeti emlékek fokozott védelméről. Nekünk se kellett több. Jár­tuk az országot, barangol­tunk egyik helyről a másikra — ehhez már nagyobb sza­bad kezet, és némi anyagi támogatást is kaptunk válla­latoktól, intézményektől. Csak néhányat említsek tá­mogatóink közül: MÉM, Ag- rotröszt, mezőgazdasági mú­zeum, TOT, IKR, tsz-szövet- ségek. Növényvédelmi és Agrokémiai Központ. Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem. Pénzbeli támogatáson túl kiselejtezett mezőgazda- sági gépekkel is támogatták törekvéseinket. Azokat a gé­peket. amelyekre nem volt szükségünk, tovább cserél­tük olyan gépekért, amire nekünk szükségünk volt. Gyarapodott, gazdagodott a gyűjtemény. 1979-től ag­rártörténeti emlékhellyé nyilvánították a kétegyházi mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetet. A felettes szervek egyre inkább érté­kelték igyekezetünket. és 1983-tól a gyűjteményt ön­álló egységként kezelik, meg­felelő költségvetéssel. A Mű­velődésügyi Minisztérium 1982-től szakgyűjteménnyé nyilvánította az iskolában ki­alakított gyűjteményt, amely a gabonatermesztés eszköz- és gépfej lődés-történetének állít emléket. Arról még nem beszélhe­tünk, hogy a kiállítás teljes és kész. Mintegy 1600 négy­zetméter fedett kiállitópavi- lonban helyezzük el az ed­dig összegyűjtött, közel 400. a gabonatermesztésben hasz­nált eszközt és gépet. Egyút­Egv amerikai traktor 1918-ból Még idősebb ez a motoros szántógép, amelyért a nyugatné­metek milliókat ajánlottak A többiekhez képest „tini-traktor” 1934-ből, magyar gyárt­mány Fel újítás alatt egy Hoffer- meghajtógép, 1920-ból tál Gödöllőn is hasonló jel­legű. de általános mezőgaz­dasági gépfej lődés-történeti kiállítás összeállításán dol­gozunk, ami várhatóan 1986 nyarára lesz kész, öregbítve a kétegyházi gyűjtemény hírnevét. Hogy mennyi ezek­nek a gépeknek az értéke? Nagyon nehéz megbecsülni. Hozzávetőlegesen negyed milliárd forintra tippelünk! Hogy miért ez az óvatos­ság? Először is azért, mert a gyűjtemény gépei felújított, üzemképes állapotban van­nak. így mindegyik rendel­kezik használati értékkel is. azaz valamennyi a korának megfelelő termelő munkára is képes. Másodszor, a hely- reállított^ eszközök és gépek eszmei, történeti értéke is jelentős, különösen azoké, amelyek a magyar agrárgé­pészet fejlődéstörténete szempontjából is jelentőség­gel bírnak. Vannak olyan. világvi­szonylatban is egyedülálló gépeink, amelyek milliós ér­tékeket képviselnek. Ilyenek például a Stock motoros eke 1913-ból, a Hart-Parr traktor 1918-ból. a Svenson Avance traktor 1913-ból. és még so­rolhatnám tovább is a loko- mobilok, a gőzhajtású, és a robbanómotoros magánjá­rók, vagy a munkagépek kö­réből. Egyszóval, ma már teljes biztonsággal állíthat­juk, hogy ez a kétegyházi gyűjtemény Európa egyik legnagyobb funkcionális mezőgazdasági gépfejlődés­történeti gyűjteménye. Azt még meg kell jegyez­ni. hogy az itt levő gépek többsége üzemképes. A nagy gonddal, sok-sok törődéssel végzett felújító. rekonst­ruáló tevékenységnek a hát­terében zömmel idős. sokszor nyugdíjas, varázslatos kezű mesterek állnak. Akad kö­zöttük olyan is. mint a ,,lo- komobilok atyja”, Nagy László, aki 25 éven át mint az intézet műszaki igazga­tóhelyettese dolgozott itt. Vagy a 72 éves Szabó Pista bácsi, a 76 éves Szekszárdi Gyuri bácsi, vagy a 84 éves Szabó Sándor bácsi, és még ezt a listát sorolhatnám to­vább. A fiatalabb generáció köréből Pócsik Laci, Tóth Pista, Kovács Péter, Takács Pista oktatók, és még sok­sok név kívánkozik ide, hogy áldozatos munkájukért a- ne­vük itt szerepeljen. Béla Ottó Gondot okozott az időjárás a mezőgazdaságban A hetek óta tartó, szokat­lanul zord időjárás alaposan próbára teszi a mezőgazda­ságban dolgozókat, különö­sen az állattenyésztésben és a gépek indításánál okoz za­varokat a fagy. Hankó Mi­hály, a békéscsabai Lenin Tsz elnöke elmondotta, kü­lönösen az állatok ivóvízzel történő ellátásában jelent­keztek problémák. Áramki­maradás is nehezítette a helyzetet, leállt a fűtés, s emiatt tönkrement a fűtő­testek egy része. A takarmányozásban a gázellátás zavarai jelentet­tek gondot. A sertéstelepen hétfőn reggel nem tudták elindítani a húsgépadagoló rendszert, amelyet propán­bután gázzal melegítettek, mivel nem kaptak propán­bután gázt. A baromfitele­pen is éreztette hatását a hi­deg, az ilyenkor megszokott­nál kevesebb tojást termel­tek a tyúkok, mivel a takar­mány egy részét saját tes­tük „fűtésére” használták fel. A műszaki ágazatban az erőgépek indítása során for­dultak elő nehézségek. Gyak­ran több órát vett igénybe egy-egy traktor beindítása. Előfordult meghibásodás is. Az egyik IFA tehergépkocsi motorblokkja a nagy nyo­más miatt megrepedt. A ter­melőszövetkezetben a fonto­sabb gépeket éjszakára épü­letbe állították. A műszaki szakemberekből egy fagybri- gádot hoztak létre, akiknek feladata az állattartó tele­pek vízellátásának és a ta­karmánynak a biztosítása. Barecz Mihály, a végegy­házi Szabadság Tsz elnöke arról számolt be, hogy az ólak hőmérséklete 0 és plusz 10 fok közé süllyedt. A tsz sertéstelepén a közelmúlt­ban beüzemelt gázfűtés jól vizsgázott. Mindemellett az infralámpák segítségével biz­tosították az állatok hőigé­nyét. A fűtés nélküli istál­lókban több helyen befagy­tak a vízvezetékek és önita- tók, szerencsére a műszaki szakemberek gyorsan elhárí­tották a hibát. A gépék közül csak az ál­lattenyésztést kiszolgálókat működtették, de ezek elindí­tása is számos nehézségbe ütközött. A tartós hideg be­állta után a műszak végez­tével a fűtött gépműhelybe álltak be azért, hogy más­nap elindíthatok legyenek. A három hétig tartó hideg idő­járás kedvezőtlenül érintette az üzemet, mivel emelkedtek a költségek, s mindez a nye­reség csökkenéséhez vezetett. A sertéságazatban is je­lentős kiesés történt, ennek csökkentésére a máskor fű- tetlen ólakba ideiglenes fű­tést indítottak be. A nehéz 'körülmények ellenére me­gyénk valamennyi nagyüze­mében a gyakran 20 fokos hidegben is helytálltak az állattenyésztésben és a gépe­sítésben dolgozók. V. L. Együtt élni a szabályzókkal K ellemes meglepetések­kel szolgáltak a csü­törtöki mezőgazdasági aktívaértekezlet felszólalói. Várható volt, hogy sokan a tavaly már második éve tar­tó aszályt emlegetik, még mindig az elszáradt kukori­catöveken, hatalmas veszte­ségeken morfondíroznak. Az aszály felidézése nem ma­radt — nem is maradhatott! — ki a hozzászólásokból, hi­szen alaposan beleszólt me- gyénk mezőgazdaságának sorsába. Sokkal kedvezőbb formában került elő azon­ban, mint arra számítani le­hetett: minf kellemetlen epi­zód, amelynek tanulságairól, következményeiről nem sza­bad megfeledkezni. A másik, kellemes megle­petéshez már az első véle­ményt nyilvánító, a gyoma- endrődi Körösi Á. G. igaz­gatója megadta az alaphan­got. A sokat bírált közgaz­dasági szabályzókról szólt, s megemlítette, hogy igyeksze­nek kivédeni a szabályozók elvonó jellegét, esetleg ki­használni a bennük rejlő le­hetőségeket. A gyulai Köröstáj Tsz el­nöke. Prohászka Tamás még részletesebb elemzéssel szol­gált. A tsz-vezetéssel napi­rendre tűzték az idén életbe lépett közgazdasági szabály­zókat, értelmezték és meg­határozták, mif fordíthatnak belőlük a közös gazdaság ja­vára. Érdemes idézni néhány megállapítását, hiszen nem­csak a térségben. hanem mindenütt hasznát vehetik. Elsőként említette a tsz-el- nök a drága műtrágyák és növényvédő szerek ésszerű felhasználását. Hangsúlya az „ésszerű" kifejezésen volt, ami adott esetben nem egyenlő ;l kemikáliák meny- nyiségének csökkentésével — azt jelenti, hogy annyit kell kiadni, amire szüksége van a talajnak, a növénynek. ;i kórokozónak . .. A gépek, az energia drá­gulásán, ha nem is lehet úr­rá, de valamit enyhíthet az energiatakarékos termelési módszerek alkalmazása: a kapcsolt gépekkel való talaj­művelés, a kukorica nedves tárolása bizonyítottan csök­kenti az energiahordozókra kiadandó összeg nagyságát. Nagy tartalékot lát a gyulai tsz vezetése a takarmányo­zás hatékonyságának növe­lésében, ennek egyik mód­ját a takarékos etetők alkal­mazásában, az állatelhullás csökkentésében találták meg. A szabályozók egyik ele­me az üzemviteli hitelek ka­matának nagysága, amely évek óta emelkedik. Keres­ni kell a lehetőséget, hogy minél kevesebb hitelt ve­gyenek fel — mondta a gyu­lai tsz-elnök. Egy másik érdekes jelen­ségre is felhívta a felszólaló a figyelmet. A népgazdasá­gi. megyei termelési tervek­nek és az üzemi célkitűzé­seknek is szerves része a hatékonyság növelése, köz­tük az élőmunka korábbinál hatásosabb felhasználása. Sok helyen ez úgy érhető el, ha azonos feladatot kevesebb dolgozóval oldanak meg. Vi­szonylag könnyebb helyzet­ben vannak ebből a szem­pontból az állami vállala­tok : átcsoportosítással, át­szervezéssel csökkentik egy- egy terület dolgozóinak szá­mát — akár máról holnapra megnövelhetik az élőmunka hatékonyságát. Más a hely­zet a szövetkezeteknél, mert az ott dolgozó egyben tulaj­donos is. Másfajta szabályok védik, jobban kötődik az adott közösséghez, elbocsá­tása jogi nehézségekbe üt­közik. Jó példákat hozott fel a szabályzók kiaknázására az orosházi Dózsa Tsz elnöke is. Mint mondta, részben az aszály, másrészt az ösztönző árak hatására döntöttek úgy, hogy növelik a gabonatermő területüket. Hasonló okból szervezték meg a háztájiban a húscsirke nevelését — az árak és a piaci helyzet egy­aránt kedveznek az ágazat­nak. Jogos volt azonban az elnöknek az a megjegyzése, hogy furcsának találnak bi­zonyos rendelkezéseket, ne­vezetesen : hogy az állami támogatással megépített magtár után beruházási adót fizetnek. Ez bizony olyan, mint amikor „ajándék" után adózik valaki. Idézhetnénk még az el­hangzottakból, de talán az eddigiekből is világos: az idei mezőgazdasági aktíván is központi szerepet kapott a szabályzók értékelése, elem­zése. Előfordult, hogy —jo­gosan — bírálták őket, két­ségtelen azonban, hogy a, ta­valyi hasonló értekezlethez képest hangsúlyváltás követ­kezett be. A többség azt ku­tatta. hogyan tud jobban megélni az adott közgazda- sági környezetben. C sak helyeselni lehet ezt, hiszen ;l szabály­zók nem amolyan „természeti csapás" jellegű, tőlünk független dolgok. Emberek alkották meg őket. s céljuk, hogy valamilyen gazdasági változást, mozgást idézzenek elő, hogy orientál­ják. irányítsák a gazdálko­dókat. A szabályzók alkotói­ban nemcsak az a szándék fogalmazódott meg, hogy minden lehetséges fejleszté­si forrást elvonjanak az üze­mektől, hanem az is. hogy a gazdálkodók módot, utat találjanak a megélhetésre. Ezt az utat keresték a ta­nácskozás résztvevői, s szemléletükből következtet­hető, hogy nagy valószínű­séggel meg is fogják találni. M. Szabó Zsuzsa A szarvasi Szirén kondorosi részlegében mintegy 100-an dol­goznak. Az elmúlt évben 200 ezer gyermek- és férfiinget varrtak, melynek 70 százalékát tőkés exportra szállították. Ezekben a napokban olasz exportra férfiingeket varrnak, feb­ruár végéig mintegy 28 ezret készítenek el Fotó: Szekeres András

Next

/
Thumbnails
Contents