Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. január 19., szombat Koszorúzás Budapesten A budapesti gettó felszabadításának 40. évfordulója alkalmából pénteken a budapesti izraelita hitközség a Dohány utcai zsinagóga melletti sírkertben levő emlék- falnál koszorúzás! ünnepséget rendezett. A kegyeletes megemlékezésen — amelyen az Állami Egyházügyi Hivatal, más állami, valamint párt-, társadalmi szervezetek, s a Szovjetunió budapesti nagykövetségének képviselői is jelen voltak — Héber Imre, a budapesti izraelita hitközség elnöke mondott beszédet. Egyebek között hangoztatta: ma is fájó kegyelettel és emlékezéssel gondolunk itt nyugvó hősi halottainkra, és soha nem feledjük el a dicsőséges szovjet hadseregnek, hogy megmentette a gettó lakóit és felszabadította hazánkat. A beszédet követően koszorúkat helyeztek el az emlékfalon. * * * Az évforduló alkalmából délután a Dohány utcai zsinagógában emlékező, hálaadó istentiszteletet tartottak, melyen részt vettek a magyarországi egyházak képviselői is. Mi az igazság pb-gázpalackiigyben? Január 17-én délután csörgött a telefon szerkesztőségünkben. Többen szóvá tették, hogy nem kapnak pro- pán-butángázt, holott aznap a Népszabadságban azt olvasták: Szeged-Algyőt ellepik a pb-gázpalackok. Hogyan lehetséges ez? — kérdezték olvasóink. A hír bennünket is meglepett, ezért először a DÉGÁZ békéscsabai cseretelepét hívtuk fel. Krizsán István, a telep vezetője elmondotta, hogy a vásárlók panasza jogos, mert naponta 864 palackot kapnak, de háromszor ennyire lenne szükség. Ezután a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemegységével beszéltünk. Dr. Juratovics Aladár igazgató arról tájékoztatott, hogy az üzemben nem palackoznak: az ország pb-gázszükségletének 65 százalékát adó üzemegység naponta valóban 1800 tonna pb-gázt állít elő, amelyek tartálykocsikban (nem tízkilós palackokban) várnak elszállításra. Üjabb telefon Szegedre, a DÉGÁZ algyői töltőüzemébe. Fehérné Alitisz Éva határozottan kijelentette: a töltőüzem teljesítménye véges, az igényeknek csupán a 60 százalékát képesek kielégíteni, pedig mostoha körülmények között, két műszakban, napi 16 órát dolgoznak, és a vállalati gazdasági munka- közösségek szombaton és vasárnap is vállalnak munkát. Ennek eredményeként naponta 16 ezer palackot töltenek meg pg-gázzal, és szállítanak a Volán 10. számú Vállalatának segítségével Békés, Csongrád és Bács- Kiskun megyébe. S. S. Szeverényi Mihály képeiből nyitottak kiállítást Békéscsabán, a városi tanács éttermében. A tárlaton a kiállító mintegy húsz olajképét mutatja be Fotó: Gál Edit Kongresszusi verseny az alföldi téglagyárakban Példamutató eredményeket értek el a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny eddigi szakaszában az Alföldi Téglaipari Vállalat gyárai: az elmúlt évben 295 és fél millió téglát gyártottak, tizenhatmillió darabbal többet a tervezettnél. A terven felül készített kis méretű tégla, illetve thermoton falazóanyag négy-ötszáz családi ház felépítéséhez elegendő. A szocialista munkaverseny egyik fő célkitűzése a selejt csökkentése és a minőség javítása volt. Az értékelés szerint a selejtet fél százalékkal csökkentették. A technológiai előírás pontos betartása mellett a kész terméket is nagy gonddal csomagolták, s fóliázott egység- rakományként juttatják el a kereskedelmi telepekre. A munkaverseny lendülete januárban sem tört meg, noha a zord időjárás, a kemény hideg gondokat okoz, több téglát gyártottak, mint amit az időarányos terv előírt. A brigádok dolgoznak a kemencék, gépek karbantartásán, felújításán is, a munkát úgy ütemezték, hogy a negyedév végére, amikor várhatóan megkezdődnek illetve folytatódnak a kislakásépítések, valamennyi gyár teljes kapacitással termelhessen. Jól vizsgázott a légoldó Oldja a jeget és tisztítja a gépkocsi ablakát a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet új vegyülete, amely az elmúlt hetekben vizsgázott nagyüzemi méretekben. Az új szert már minősítette a Kermi, és megadta az engedélyt a gyártásra, forgalmazásra is. A 2 x s jelű jégoldó mechanikus szórófejjel ellátott utántölthető flakonokban kerül forgalomba; a Shell-kutaknál és az ÁFOR-benzinkutaknál árusítják. Az-érdeklődés rendkívüli, eddig 25 ezer liternyit gyártott a kutatóintézet gazdasági munkaközössége, s naponta érkeznek a pótmegrendelések. Az intézet számít a várható újabb hideg hullámra, és lehetőségeihez mérten igyekszik nagyobb mennyiséget előállítani. Sorsukért nemcsak aggódni, tenni is kell — A koleszban, meg a suliban is rendes a társaság, jól érzem itt magam, általában nem éreztetik velem, hogy állami gondozott vagyok. Persze, előfordul, hogy nem értik meg az embert. Karácsony előtt például anyuka adott pénzt, hogy vegyek narancsot. A lányok kértek belőle, de mondtam, nem adhatok, haza kell vinni. Különben is, tetszik tudni, hat szem volt, kettő-kettő jutott anyukának, a testvéremnek, meg nekem is. Ha adtam volna belőle, tudom, anyuci akkor is kettőt-kettőt nekünk ad, de neki csak egy marad, mert úgy szokta, hogy mindig a kevesebbet hagyja magának. Azt meg nem akartam. D. Erzsiké nyúlánk termetű, ovális arcú, fekete szemű, határozott fellépésű nagylány. Divatos pulóvert, steppelt nadrágot visel. Kötött sapkája alól kikandikáló haját ingerülten megigazítja, felkapja a fejét, és beszél, mesél, mintha régi ismerősök lennénk: — Az anyám szemét, amikor megszülettem a kórházban, meg akart ölni, de a nővérek észrevették. Rögtön állami gondozásba kerültem. Kétéves korom óta vagyok anyukánál, aki már idős, de nagyon rendes velem. Otthon volt szövőszék, megtanultam én is szőni, azért választottam ezt a szakmát. A gyárat, ahová gyakorlatra járunk, azért korszerűbbnek képzeltem. Általában rendesek velünk, van egy fiatal, aki nagyon aranyos, de van, aki teszi a fej it. szóval gőgös. Erzsiké most első éves szakmunkástanuló. Falun, nevelőszülőknél nőtt fel. s most kollégiumba került. A változás nem okozott neki különösebb problémát, beilleszkedett az új környezetbe, ahol néhány tüskét azért kapott. Jól tanul, szeretne majd érettségizni is. Az ösztöndíját hazaadja: „Anyukám úgyis sokat költött rám, amikor ősszel suliba indultam" — magyarázza, és várja a hétvégéket, amikor hazautazhat. Haza, a nevelőszülőhöz. Sorsa, jövője tehát megnyugtatónak ígérkezik. De Erzsiké csak egy a megyében a 980 állami gondozott közül, és az ő példája, sajnos, nem tipikus. Kevés, arra alkalmas felnőtt vállalkozik nevelőszülői feladatra, a 980 gyermek közül 250-en élnek nevelőszülőnél. A családias körülményeket pedig a legjobb nevelőotthon, kollégium, intézet sem pótolhatja. Meghatározó lehet ez a körülmény e fiatalok számára akkor is, amikor az általános iskolás kort elhagyva, dönteni kényszerülnek: merre tovább? Az állami gondozottak e korosztályáról Ancsin Györgyné gyermekvédelmi főelőadóval, a megyei tanács gyermek- és ifjúságvédelmi albizottsága titkárával beszélgetünk. Az elmúlt három-négy évben a kormányzati intézkedések eredményeként bővült a vállalatok közötti szerződéses kapcsolatrendszer és valamelyest erősödött a szerződéses fegyelem. A felmérések szerint jelenleg az áruforgalom mintegy 80—90 százalékát már írásos szerződések alapján bonyolítják le a vállalatok, ami feltétlenül pozitívumként értékelhető. Sok esetben — például raktárról való szállításnál, gyorsan romló termékek megrendelésénél — indokoltan pótolja a szerződést szóbeli megállapodás, máskor azonban az írásos szerződés hiánya a partneri kapcsolatok nem megfelelő színvonalát jelzi. Egyebek között ezeket állapította meg az Országos Anyag- és Árhivatal- na’k az Ipari Minisztériummal közösen készített jelentése, valamint a Magyar Kereskedelmi Kamara tapasztalatainak összesítésé, amelyet a közelmúltban tűzött — Háromféle lehetőség közül választhatnak ezek a fiatalok: középiskolába, szakmunkásképzőbe iratkoznak, vagy munkába állnak. Arra törekszünk, hogy a továbbtanulók lehetőleg maradjanak a régi környezetükben, hiszen elég nagy változás a szülői házban élő gyerekeknek is az új iskola, hát még nekik! Dolgozni jelenleg 51 állami gondozott jár, közülük tízen munkásszálláson, huszonheten albérletben laknak. Tizennégyen élnek nevelőszülőknél, és ők a legkiegyensúlyozottabb életvitelűek, rendesen dolgoznak. gyűjtik a keresetüket. — A munkahelyek hogyan fogadják az állami gondozottakat? — Nagyon megértőek, minden segítséget megadnak. Említhetem jó példaként a Békéscsabai Konzervgyárat, a DÉLÉP-et, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatot, a gyulai üzemeket. K. Pista segédmunkás egy nagy ipari üzemben. Kesehajú, tétova fiatalember. Ritkán tekint föl, csontos kezét, körmeit vizsgálgatja kitartóan. — Tizenhét múltam, vagyis az idén leszek 18, pontosan öt hónap múlva. — Ennyire számon tartja? — Igen, mert akkor megyek hazafelé. Ott is van üzem. több is, biztos kapok munkát. Pista 1973-ban került intézetbe, testvéreivel együtt. A kisegítőiskola után elvégezte a 7—8. osztályt, majd kőművestanulónak jelentkezett, de alig két hónap után otthagyta az iskolát, és vele a munkásszállót. — Miért? — Nehéz volt. — Azért csak kellene valamilyen szakma, nem? — Nem. — És itt a gyárban hogy érzi magát? — Jól. Rendesek, segítenek. Azért van, aki lenézi az embert, hogy na, állami gondozott, akkor biztosan gyógy ós. Lassan felbátorodik, kérdezés nélkül, csapongva folytatja: — Albérletben vagyok, egyedül egy szobában. Az jó, napirendjére a kormány gazdasági bizottsága. Az iparban általában kielégítően alakul a vállalati együttműködés, ugyanakkor továbbra is sok gondot jelent egyes kohászati alapanyagok ütemtelen szállítása. Elsősorban a minőségi ellenőrzések hiányosságaira vezethető vissza, hogy a köny- nyűiparban a bútorok garanciális javítása jórészt nem készül el az előírt 60 napon belül, így gyakoriak cserék, a vételár visszafizetések. Sokszor téves minőségi osztályba sorolják az árut, ami elsősorban a cipőiparban jelent gondot. A belkereskedelem és az ipar együttműködésében főleg az információs kapcsolatok javultak. A gyártók szállítási készsége azonban jó néhány esetben elmaradt a kereskedelem igényeitől, a szerződések egy részét 'későn kötötték meg, így a megfelelő kínálatot sokszor csak úgy tudták biztosítani, hogy az ipar csak az olajat nehéz a kályhába önteni a hideg miatt. Ma reggel meg elaludtam, pedig csörgött az óra. Gyalog jöttem ki, persze elkéstem. Keresek úgy háromezret, a pártfogóm segít beosztani. — Mennyibe kerül egy pár cipő? — Azt nem szoktam venni, ad az intézet. Van most is három jó pár. — És egy ing? — Kilencvenöt forint. Talán. — Mi a legnagyobb kívánsága? — Hogy legyek 18 éves. Szeretném megünnepelni a születésnapomat. Eddig csak egyszer volt születésnapom, kiskoromban, én fújtam el a gyertyát. Jó lenne venni egy magnót, de főleg szeretnék végleg hazamenni. Egy álmát is elmeséli: otthon járt a szülőfalujában. Az utcájukban benyitott egy házba. „Hol laknak K.-ék?" — kérdezte. „Hát itt!" ö csodálkozott, hogyhogy nem ismert rá a házukra. Elgondolkodtató: Pista hazavágyik — pedig a szülők „jóvoltából" került testvéreivel együtt állami gondozásba. Elmesélem Ancsin György- nének a Pistával való beszélgetést. — Igen, sajnos az albérlet sok buktatót rejt ezeknek a fiataloknak. A nevelőotthon biztonságot nyújtó környezete után nehéz az önállóság, nekik különösen. Beilleszkedésüket sok körülmény befolyásolja. Helyzetükből adódóan eleve gyengébb a kapcsolatteremtő képességük, könnyen befolyásolhatók, esetleg akaratgyengék, szabadságvágyuk és a felelősségérzetük nincs egyensúlyban. A munkahelyeken a szűkebb közösség azért befolyásolhatja, alakíthatja ezeket a személyiségjegyeket. Könnyítene a helyzeten, ha lenne ifjúsági otthon, ahol a családias jellegű neveléshez közelíthetnénk. Hadd említsem meg egyébként, hogy a megyei KISZ-iskola helyet adott kilenc állami gondo- ' zott fiatalnak, akik dolgoznak, az átmeneti szálláshelyért minimális összeget fizetnek, és kötelezően takarékoskodnak. A tapasztalatok nagyon kedvezőek. S vajon hogyan vélekednek a náluk tanuló, dolgozó állami gondozottakról az üzemek? A PATEX és a Békéscsabai Konzervgyár éppen a közelmúltban adott erről tájékoztatást a megyei tanács gyermek- és ifjúság- védelmi albizottságának. A tömör, őszinte tájékoztatás szerződésen kívül is vállalt év közben szállítást. A beruházási javak iránti kereslet csökkenése, a versenytárgyalások meghirdetése az építőiparban, a 'körültekintőbb szerződéskötések ösztönzőleg hatottak a szerződéses fegyelem javítására, s a kivitelező vállalatok egyúttal rugalmasabb árpolitikát is alkalmaztak. A mezőgazdaságban a termékforgalmat felvásárlási szerződések alapozzák meg, az árufogalom 90 százaléka így bonyolódik. Ugyanakkor egyes vevők késedelmes fizetése, a termelő és fogyasztó közé ékelődő indokolatlanul hosszú értékesítési lánc — például a zöldség- és gyümölcsfogyasztásban — gyakran problémák forrása. A felmérések szerint a szerződések teljesítése nép- gazdasági szinten 90—95 százalékos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerződésekben rögzített minden feltétel (határidő, mennyiségi, minőségi kikötés) teljesül. szerint a PATEX-ben „Több éves gyakorlati tapasztalatot véve figyelembe, gyárunkban, egy-két kivétellel ipari tanulóként kerülnek felvételre állami gondozottak. Sajnos, elég magas azoknak a fiataloknak a száma, akik megszakítják már a tanulóviszonyt, majd később a munkaviszonyt is... A fiatalok fejlődését figyelemmel kísérjük, az esetleges problémákat megbeszéljük a tanács gyámügyi osztályának dolgozóival, akikkel hosszú évek óta jó és segítőkész kapcsolatot tartunk. Észrevételünk, hogy a fiatalok, a sok gondoskodás és törődés ellenére sem kitartóak, sem a tanulásban, és későbbiekben a munkában sem, amiben nyilván közrejátszik a családon belüli nevelés hiánya is." Hosszú évek óta fogadnak és foglalkoztatnak állami gondozottakat a Békéscsabai Konzervgyárban, s nemcsak foglalkoztatják őket, hanem megfelelően törődnek is velük. Tapasztalataik a következők: „Az intézetből kikerült 16—18 éves munkavállalók nagyon nehezen tudnak beilleszkedni a munkáséletbe, nem elég önállóak. Egy-két hónapi munkaviszony után, az összegyűjtött igazolatlan hiányzások miatt kénytelenek vagyunk szerződésüket lejáratni, annak ellenére, hogy a munkahelyi vezetők igen türelmesek, és az első három hiányzásokat általában igazolják. A hiányzások oka, hogy nem tudnak önállóan felébredni, s miután elkésnének, azt szégyellik, s nem jönnek be dolgozni." A gyár szakmunkástanulói között is vannak állami gondozottak. Az elmúlt öt évben nyolc ilyen fiatal végzett itt, s közülük öten jelenleg is a gyárban dolgoznak, szakmunkásként. Betanított munkásképző tanfolyamra fogadják a kisegítő iskola tanulóit is, és közöttük szintén vannak állami gondozottak, „összességében megállapíthatjuk — summázza a tájékoztató —, hogy a munkaerőhiány és az emberi humánum miatt kiemelten foglalkozunk az állami gondozott fiatalkorúakkal. Az eredményeink — a tájékoztató alapján közel sem megnyugtatóak." Igazán megnyugtató természetesen az lenne, ha a család, a szülők nyugtalankodnának és cselekednének ezeknek a fiataloknak az érdekében. De hát a legtöbben éppen a családi körülmények — válás, italozás, bűnözés — miatt kerültek állami gondozásba. Sorsukért minden jóérzésű ember aggódik — és igen sokan és sokat tesznek is értük. Hogy ez még mind kevés, elsősorban nem rajtuk múlik. Tóth Ibolya A szerződéses fegyelem javítását segíti a piacfelügyelet, amely már a szerződések létrejöttét megelőző időszakban informálódik az igények és a teljesítési lehetőségék összhangjáról, és ha szükséges, kezdeményezi a megfelelő intézkedéseket. A minisztériumok irányelveket is kiadtak a vállalati belső ellenőrzés javítása érdekében. A kamara a szerződéses rendszer javításáért három éve létrehozta az etikai bizottságot, majd kidolgozta az etikai kódexet, s az abban foglaltakat a vállalatok magukra nézve írásban ismerték el kötelezőnek. Eddig azonban a bizottság még kevés ügyet tárgyal. Kidolgozzák az általános szállítási — üzleti — feltételeket, s ezeket kamarai ajánlásként javasolják alkalmazni. Az egységesített feltételrendszer korszerű gazdaságszervező megoldásokat tartalmaz, és megfelel a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban kialakult követelményeknek. Alkalmazásától azt várják, hogy a partnerek — elkerülve az elhúzódó szerződéskötési vitákat — könnyebben kötnek majd írásos megállapodást. Kidolgozzák az általános szállítási feltételeket
