Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-18 / 14. szám

1985. január 18., péntek Városközpont — nemcsak űi köntösben A városközpontok hangu­latos megjelenésének fontos feltétele, hogy a régi, értékes épületek, épületegyüttesek homlokzata esztétikus le­gen. Ezekben nagy mértékű károsodást okoz a levegő ál­landóan növekvő szennye­zettsége. Különösen a vakolt homlokzatok károsodása je­lentős. Világszerte komoly, szép, de a vitáktól csöppet sem mentes feladata az épí­tészeknek az öregedő vá­rosközpontok felújítása. Békéscsabán a ’70-es évek elején kezdtek új „ruhát kapni” a városközpont la­kó- és középületei. A hom­lokzatok felújításával pár­huzamosan végzik el ezeknek az épületeknek a belső kor­szerűsítését. A '80-as évek­ben e munkák felgyorsultak, s ma már a megyeszékhely központjának csaknem va­lamennyi régi épületét fel­újították. Ebben a munkában a vá­rosi tanács remek partnerre talált a békéscsabai IKV- ban, s meg kell említeni az evangélikus egyház építő­részlegének tevékenységét az egyházi tulajdonú épüle­tek felújításában. A különböző építészeti korszakok esztétikai elvei a színezésben is megjelentek. Épp ezért egy-egy épület színe nem csupán könnyen ledobható köntös. A felújítá­si és helyreállítási munkákat megfelelő előkészítéssel kell megoldani ez ügyben is. Fel­mérik a városképi megjele­nésükben jellegzetes épülete­ket, a műemlékeket, és a történeti jelentőségű épüle­teket. Megtervezik az egyedi épületek hangsúlyos színe­zését, megvizsgálják a fel­újítandó épületek megvilá­gítását, a rajtuk levő reklá­mokat. esetleg újakra tesz­nek javaslatokat. Mint Katsányi Páltól, a békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályának építési főelőadójától megtudom, a megyeszékhely központjának domináns elemei a barokk templomhomlokzatok, vala­mint az eklektikus és sze­cessziós köz- és lakóépüle­tek. Jellemző az is, hogy rendkívül különböző stílusok kerültek egymás mellé. — Az épületekre való vég­ső színfelhordást nem utolsó simításnak kell felfogni — mondja Katsányi Pál —, ha­nem az építészeti forma lé­nyeges elemeként. — Milyen sajátos felada­tokat ró a tervezőkre, hogy sosem egy épületben kell gondolkodni, hanem együt­tesben? — A felújítandó épületek sajátos karakterét a több esetben alkalmazott azonos szín zavarja. Vita van ab­ban, hogy mennyire merjünk élénk színeket használni. Az élénk színekkel hangsúlyozni lehet bizonyos értékeket. A világos színek néhány év múlva újra szürkeséget ered­ményeznek, s ezzel — érzé­sem szerint — a városkép gazdagsága sokat csökken. Békéscsabán például' „ki akartunk lépni a sárgából”, mert ez a korábban közked­velt szín nem bontotta ki az épületek jellemzőit. — Azt hiszem, egyik leg­szebb példa erre a bank épü­lete ... — Rendkívül fontos épü­let, bár önmagában nem műemlék, viszont egy védett együttes legszélső, hangsú­lyos darabja. Funkciója is nagyon jelentős. A megfele­lő színkontraszt segít abban, hogy az épület gazdag hom­lokzati architektúrája meg­mutatkozzon. A kék színt egyrészt_az indokolja, hogy bankról van szó, ugyanis ez a hideg kék fegyelmet, jó­zanságot tükröz, másrészt jó lillik a szemközti tízszin­tes lakóház vörös téglabur­kolatához, és festett fehér nyílászáró szerkezeteihez. — Mi történik akkor, ha két szomszéd épület önma­gában indokolt színei nagyon „ütik egymást"? — Az épületek saját funk­ciója, tömege, stílusa, for­mavilága a döntő — vála­szolja Katsányi Pál. — Ha azok az önmagukban szép, és minden elemükben követke­zetes épületek már az első pillanattól kezdve nagyon elütöttek egymástól, azon nem szabad változtatni. — Mennyire lesz tartós az új ruha? — A nagymértékű iparosí­tás és a motorizáció robba­násszerű növekedése szüksé­gessé tette a műanyag alap­pú homlokzatfestékek hasz­nálatát. Az ipar által kibo­csátott gázok, és az autók kipufogócsövein át távozó égéstermékek a vakolatban a nedvességgel kénessavat ké­peznek, amely megtámadja a vakolat szilárdságát, így a nagy forglamú, erősen iparo­sodó városokban a hagyo­mányos festékekkel ellátott vakolatok igen hamar tönk­remennek. A műanyag alapú festékbevonatok kiváló víz­záró képességük folytán le­hetetlenné teszik a víz beha­tolását a vakolatba. A fen­tieken kívül igen jelentős előny még a moshatóság. — Eddig még nemigen láttuk mosni a falakat... — Eddig még nem is volt rá szükség. Ha a sétálóutca tervezett rendeltetése szerint működik majd, a légszeny- nyeződés a városközpont épületeit kevésbé sújtja. Et­től még igaz. hogy jelenleg a mosásra nincs gépparkunk. Reméljük, amikorra szükség lesz a homlokzatok mosásá­ra, már rendelkezünk meg­felelő gépekkel. Ungár Tamás A múlt évben újították fel a bank épületét Fotó: Gál Edit Közérzetrontó apróságok Nemrég olvastam egy hirdetést, amely­ben valaki szegedi lakását kívánta elcse­rélni egy békéscsabaival. A hirdetés így zárult: „Kivéve a Lencsési-lakótelepet”. E sommás, messze hangzó vélemény majdhogynem sértő Békéscsaba legna­gyobb lakótelepére nézve. Ahol sokan szí­vesen élnek, talán mert baráti kapcsolato­kat építettek ki a lépcsőházban lakókkal, talán mert az egyre szépülő környezet sa­ját munkájukat is dicséri, s ami a leg­fontosabb, mert otthont tudtak teremteni. Ezeket a jó érzéseket azonban gyakran aprónak tűnő bosszúságok árnyékolják be. Amelyek nem szükségszerű velejárói a la­kótelepi életnek. S amelyek a lakótelepen csak kényszerűségből élőknek igazolást nyújt elvágyódásukhoz, a híveknek pedig csökkenő érveket. Először is a tömegközle­kedés nyújt örökös elégedetlenségre okot. A tizenkétezrcs lakótelepre kijutni, vagy onnan a városközpontba beutazni — külö­nösen télen —, csöppet sem egyszerű do­log. Már-már fővárosi „színvonalon” zsú­foltak a 17-es járatok. S ha már a fővárosi színvonalat említettem. Abban azonban semmiképpen sem hasonlít, hogy a jára­tok még mindig ritkák az igényekhez ké­pest, s egy-egy járatkimaradás elképesztő tumultust okoz. Márpedig — s ez is köztudott —, hogy boltok, az élelmiszert és néhány butikot leszámítva, nincsenek a lakótelepen. Tele szatyorral, nagy hidegben pedig nem öröm az ácsorgás. Másik, állandóan visszatérő bosszúsága az ott lakóknak, a kenyér, s még inkább a közkedvelt Alföldi kenyér beszerzése. A lakótelepi ABC ezt az igényt létrejötte óta nem tudja kielégíteni. S akkor kezdődik a szaladgálás a kis kenyérüzletbe, a „Gom­bába”, vagy be a városba. Apróság? Az. De éveken át együtt élni ezzel az apró bosszúsággal, nem kellemes. A József Attila-lakótelep ,alvó város­rész”. Egy városi jogú nagyközség lélek­számúval megáldva. Ügy vélem, a VII. öt­éves tervben érdemes lenne felébreszteni Csipkerózsika-álmából. Növelve népesség- megtartó erejét is ezzel. S megelőzni a kezdő sorokban idézett előítélet kialaku­lását. (bse)* Látogatás a battonyai határőr őrsön Egy korábban leszerelt alegység, amely ugyancsak öregbítette az alakulat jó hírnevét (archív felvétel) A múlt hónap közepén szinte már hagyományosnak tekinthető esemény zajlott le a MOM battonyai gyáregy­ségében, ahol Imre Béla, az üzem vezetője mondott ün­nepi beszédet. Majd Hegyi Adolf ezredes, a határőrség országos parancsnokságának politikai csoportfőnök-he­lyettese átnyújtotta a tizenháromszorosán kiváló határőr őrsnek járó zászlót és az egyéb elismeréseket. Az új év első napjaiban azzal a céllal kerestük fel az állományt, hogy konkrét benyomásokat, bővebb ismere­teket szerezzünk róla. Az elhelyezési körlet különben egy jól karbantartott épületben van, amelyben a felszabadu­lás előtt a határvadász-zászióalj állomásozott. Cseh István, a nemrég ki­nevezett parancsnok is itt kezdte meg sorkatonai szol­gálatát a ’60-as évek elején. A Hajdú-Bihar megyéből származó egykori őrvezető nemsokára KISZ-titkár lett. Bevonulása előtt a sörgyár­ban dolgozott Budapesten. A 27 hónapos katonaidő letölté­se után tovább szolgált a lö- kösházi határátkelőhelyen. Majd elvégezte a BM-akadé- miát, s a továbbiakban po­litikai helyettesként látta el feladatát, de már ismét a battonyai őrsön. — Mi volt az oka annak, hogy ebben a községben te­lepedett le? — őszintén szólva, kez­detben egyáltalán nem akar­tam végleg itt „ragadni”. Ám a sors úgy hozta, hogy aztán mégis jobbnak láttam, ha maradok. Hadd tegyem hozzá, nagyon örülök, hogy akkor így döntöttem. Ezt az elhatározásomat több té­nyező befolyásolta. Az egyik az, hogy isié nősültem. Fele­ségéin .akkoriban az Arany­kalász Tsz-ben volt KISZ- titkár és jelenleg a Május 1. Tsz egyik vendéglátóegysé­gében dolgozik. Van egy 17 éves fiunk, aki a helyi gim­náziumba jár. A másik ok, amiért itt telepedtem le, az a környezet alapos megis­merése volt. A határőrség, valamint a község és a tée­szek KISZ-alapszervezetei között kitűnő együttműködés alakult ki. Ennek egyik alap­ját a közösen szervezett kul­turális programok adták. Legnagyobb eredményünk­nek azt tekintettük, hogy csoportunk eljutott a tv elődöntőjéig. Nagyon fontos­nak tartottam és tartom a helyi szervekkel, intézmé­nyekkel és a lakosság külön­böző rétegeivel létrejött kapcsolatok ápolását. Sok­sok tapasztalat és élmény birtokában jelenthetem ki, ho_gy az itt élő emberek sze­retik a határőröket, és szí­vesen segítik mindennapi te­vékenységüket. Az is igaz, hogy a hozzánk kerülő fia­talokat a lakosság tiszteleté­re, megbecsülésére igyek­szünk nevelni. — Miben nyilvánul meg az együttműködés? — Azon túlmenően, hogy csaknem naponta találko­zunk a munkahelyi vezetők­kel, katonáink rendszeresen részt vesznek a határőr út­törő- és Ifjú Gárda tagjai­nak felkészítésében, így a lőkiképzésben. Főleg az álta­lános iskolásoknak segítünk, azonban a MOM MHSZ- csoportját is patronáljuk. A gimnázium és szakközépis­kola KISZ-eseivel együtt ké­szülünk fel a kultúrfesztivá- lokra, s ezenkívül a FIN programjában közös szerep­lést vállalunk a helyi sport­egyesülettel. Asztalitenisz- és kispályás labdarúgó-mérkő­zéseket rendezünk. A szoros kapcsolattartásnak megvan a lehetősége, például politikai­társadalmi síkon is. Elnézést, hogy saját példámat említem. Korábban az Ifjú Gárda já­rási parancsnokságában te­vékenykedtem, és 1970 óta tagja vagyok a nagyközségi pártbizottságnak. A lényeg az, hogy ne csak a fiatal, hanem az idősebb generáció­hoz tartozó emberekkel is meglegyenek a jó kapcsola­taink, s hogy valamennyien világosan lássák: sok vonat­kozásban közösek a céljaink és feladataink. Már csak ezért sem jelenthet gondot, ha például településfejlesz­téshez kérik segítségünket. Ha kell, kábelt fektetnek, vagy parkokat rendeznek Ha­tárőreink; de ha kell, akkor elemi csapások idején azon­nal „bevetik” magukat. Nemegyszer fordult már elő a faluban tűzeset. Ok már akkor hozzákezdtek az oltás­hoz és a mentéshez, még mi­előtt a tűzoltók megérkeztek volna a helyszínre. Vagy például: 1984 elején, amikor hatalmas hóakadályok ke­letkeztek, terepjáróval hord­ták az ebédet az üzemekbe, illetve a gyermekintézmé­nyekbe. Közben átmegyünk az if­júsági klubba, amely egy volt szovjet felderítő tiszt, F. Gy. Kiva nevét viseli. Egyébként 1974. szeptember 29-én maga a névadó is meg­fordult itt, és a klubnaplóba beírta gondolatait. Két évre rá pedig Púja Frigyes, akko­ri külügyminiszter szintén bejegyezte észrevételeit, és további eredményeket kívánt a határőr őrsnek. A KISZ KB oklevelével kitüntetett „Aranykoszorús Ifjúsági Klub” jelenlegi titkára, No­rdic Mihály szintén a helyi­ségben tartózkodik. Bevonu­lása előtt a Békésszentandrá- si Szőnyegszövő Háziipari és Népi Iparművészeti Szövet­kezetben karbantartóként dolgozott. — Hol töltötte az ünnepe­ket? — Karácsonykor és szil­veszterkor is szolgálatban voltam. A szüleimtől való tá- vóllét nem okozott gondot, mert itt is meghitt, családias volt a hangulat. Feldíszítet­tük a fenyőfát, vetélkedőket rendeztünk, és jól elbeszél­gettünk. — Mik a tervei? — Leszerelés után vissza­megyek az előző munkahe­lyemre, szeretnék házat épí­teni és családot alapítani. A kíséretünkben levő Tóth János hadnagy Szolnok me­gyei. Mint mondja, neki sem volt teljesen új a környezet, ugyanis zászlósként már szol­gált Battonyán, és kedvező tapasztalatokra tett szert. Ö viszont már nős, és felesége gyesen van jelenleg. Gyebrovszki János őrmes­ter Elekről vonult be, s ezt megelőzően a DÉLÉP-nél mint művezető tevékenyke­dett. — Nehéz volt alkalmaz­kodni az új feltételekhez? — Egy biztos, eleinte szo­katlannak tűnt a környezet. De később már „fel sem vettük”, hiszen remek az ellátás, és emberséges bánás­módban részesítenek ben­nünket. Általában havonta egy alkalommal utazunk haza. Én például kará­csonykor voltam otthon, a szilvesztert viszont már itt töltöttem. Természetesen aki eleget tesz a reá háruló kö­telezettségeknek, könnyeb­ben viseli el a polgári viszo­nyoktól eltérő körülménye­ket. Lassan besötétedik, de azért marad még egy kis idő arra, hogy a másik klub­naplót is áttekintsük. Eredeti újságkivágások, fényképekés egyéb dokumentumok, vala­mint gyöngybetűkkel írt sorok jelzik, mikor milyen esemény zajlott le ebben a közösségben. Valószínű, az a, ma még a híradótáblán lát­ható gépelt lap is egyszer bekerül a határőr krónikás könyvébe, amely azt adja tudtul, hogy a battonyai al­egység 14. alkalommal neve­zett be a szocialista ver­senybe. Amint mondják: nemcsak bíznak, hanem meg is tesznek mindent annak érdekében, hogy újra el­nyerjék a „Kiváló” címet. Bukovinszky István Cseh Istvánnak, a tizenháromszorosán kiváló battonyai határ­őr őrs parancsnokának (képünk bal oldalán) gratulál Hegyi József ezredes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents