Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
o 1985. Január 17.. csütörtök Utasok, tonnák, kilométerek Napjaink kérdése Növekvő létszám, csökkenő árumennyiség A Szegedi Vasútigazgatóság öt üzemfőnöksége közül legnagyobb a békéscsabai, mintegy 290 kilométer vasútvonallal — fele fővonal, ebből 130 kilométer villamosított. Az üzemfőnökség területén 26 forgalmi főnökség üzemel egy vontatási főnökséggel, együttesen mintegy 2 ezer 400 vasutast foglalkoztatnak. Az üzemfőnökség személy- és teherforgalmának nagyobb hányadát a Szajol—Lökösháza vonalon bonyolítják, s ez az üzemfőnökség forgalmának 46—41 százaléka. A békéscsabai az üzemfőnökség legnagyobb forgalmú vasútállomása. Az elmúlt évi célkitűzések hogyan is teljesüljek? Erre a kérdésre kerestük a választ Valkó Pálnál, a békéscsabai MÁV körzeti üzemfőnökség vezetőjénél. — A személyszállítás területén meg kellett állítanunk az utasszámcsökkenést, s annak kismértékű emelését terveztük — kezdi Valkó Pál. — Ennek érdekében igyekeztünk jó menetrendet kialakítani a fővárosba és a szomszédos megyeszékhelyekre. A nemzetközi gyorsvonatok révén igen jó közlekedési lehetőség alakult ki. * * * Megvizsgálták, s az illetékes tanácsokkal együtt határozták meg a hivatásforgalmú vonatok menetrendjét, amelyek a munkakezdéshez, illetve -befejezésekhez igazodnak. Az utazóközönség igényének megfelelően új vonatokat, illetve vonatpárokat helyeztek forgalomba Békéscsaba—Budapest között. Ezen intézkedésekkel, szervezéssel kedvezően befolyásolták a vasút utasforgalmát. A fővonalakon többlet-gyorsvonatok, a szárnyvonalakon pedig többlet-személyvonatok közlekednek. A vonatok külső-belső tisztaságának fenntartására egy rendszert alakítottak ki, melynek keretében meghatározott időszakokban kerülnek a vasúti kocsik tisztításra, illetve karbantartásra. Igaz, jó néhányszor nehézségeket okozott az, hogy időszakonként nem állt rendelkezésünkre megfelelő tartalék kocsi, a javításokhoz pedig a szükséges pót- alkatrész. Megszigorították a személykocsik műhelyben történő javítását és az úgynevezett vágányközi futójavításokat. Sajnos, az utasok gondoskodtak a gyakori javításokról: a szándékos rongálások helyreállítása több százezer forintunkba került. A körzeti üzemfőnökség az elmúlt évben több mint ötmillió utast szállított. Szolgáltatásaik terén — a lehetőségek keretein belül — törekedtek a vonatok egymáshoz és az autóbuszokhoz való pontos csatlakozására, s ennek érdekében megfelelő forgalomszabályozással a vonatok menettartamának és menetrendszerűségének betartására. A vonatok pontossága 98,5 százalékos eredményt mutat, az az elmúlt évi, februári ítéletidő nagyban rontotta a képet. * * * A nemzetközi utasforgalom fontos állomása Békéscsaba. A Fekete-tengerre irányuló forgalmat főként a Pannónia Expressz vonattal bonyolítják le, mely vonat főidényben utasokkal telítetten közlekedett, s' utolsó magyar állomásként sokan szálltak fel Békéscsabán a környező megyékből is. A személyszállítás színvonalát növeli a vasútállomások rekonstrukciója, mely az elmúlt években kezdődött, így tavaly elkészült a gyo- maendrődi, a muronyi, a szabadkígyósi, a kétegyházi, a kisszénási vasútállomás a hozzájuk tartozó vasutas szolgálati lakásokkal együtt. Folyik a békéscsabai, a csa- bacsüdi és a kétpói vasútállomás felújítása is. A kulturált utazást szolgálja Békéscsabán a bejárók klubja: a vasutas művelődési ház közreműködésével változatos programmal várják az utasokat, az ingázókat. —- Az utazóközönséggel közvetlenül kapcsolatban álló vasutasoknak külön oktatást, tanfolyamot szerveztünk a megfelelő szolgáltatói magatartásra, az utazókról való gondoskodásra, az utasok vendégként való kezelésére. Javítottuk az utastájékoztatást, s mindezekkel együtt 1984-ben, ha kismértékben is, de nőtt az üzem- főnökség működési területén az utasok száma. * * * Az áruszállításban az elmúlt évi előszállítás az elképzeléseknek megfelelően alakult. Az éves célkitűzésekben szerepelt többek között a termelők és a készletezők szállítási igényeinek maximális kielégítése. Ennek megfelelően összességében több mint 3,2 millió tonna áru továbbítása szerepelt az üzemfőnökség tervében, melyből a kocsiigényes feladás egymillió 360 ezer jon- na volt. Az üzemfőnökség területén az előszállítás nemcsak az országos átlagnál, hanem a tervezettnél is kedvezőbben alakult. A nagy fuvarozók, így az Orosházi Üveggyár, a Békéscsabai Konzervgyár, a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a hűtőház, valamint a Békés megyei ÁÉV, a KÉV és a DÉLÉP igényei enyhültek a jó előszállítások révén. A nagy mennyiségű megyei export továbbítására irányvonatokat állítottak be. Mindezekkel együtt az üzemfőnökség 1,4 millió tonna tranzit árut is továbbított. A gyorsmérleg adatai szerint az üzemfőnökség teljesítménye néhány százalékkal elmarad az állami tervhez viszonyítva, a tranzit áruknál a lemaradás 18 százalékos. Az elmaradás nagyobb mértékben a második negyedévtől jelentkezett, melynek elsődleges oka a beruházások szűkülése. Az év utolsó két hónapjában a feszültségek tovább növekedtek a kocsihiány miatt. Mindez annak ellenére történt így, hogy a fuvaroztatók rakodási készsége az elmúlt évhez képest sokat javult, jobb az országos átlagnál. A hétvégeken, a karácsonyi ünnepek alatt is dolgoztak számos munkahelyen, s ez is magyarázat arra, hogy a korábbi évekhez képest 1984-ben tovább és jelentősen csökkent a kocsiálláspénzek összege. * * * — Erre az évre milyen célkitűzései vannak? — A személyszállítás terén a szolgáltatások további bővítését tervezzük, az utasok számát növelni szeretnénk. Az áruszállítás területén az 1984-es év teljesítményszintjei alkotják a sarokszámainkat, tovább akarjuk növelni a raktárnoki munka színvonalát. Célul tűztük a vagonok időben és tisztán való kiállítását. Ezzel egy időben szeretnénk csökkenteni a gépi rakodás okozta károkat és rövidíteni a rakodási időt. Az idén életbe lépő szezonális fuvardíjkedvezmény a korábbinál minden bizonnyal jobban segíti majd az előszállításokat. Igyekszünk érvényt szerezni a MÁV üzletpolitikai célkitűzéseinek, további szemléletváltást várunk a vasutas dolgozóinktól, s megértetni velük: a vasút szolgáltató vállalat, nekünk abból kell megélnünk, amit fuvarozással megkeresünk — mondotta Valkó Pál. Az idei célkitűzésekhez is nagy segítséget nyújtanak az üzemfőnökség szocialista f brigádjai. Hazánk felszabadulása és a XIII. kongresz- ( szus tiszteletére meghirdetett ; munkaversenyben csaknem j kétszáz szocialista brigád í vesz Fészt. Nem tagadják, hogy az elmúlt öt év alatt a háromszor kiérdemelt Kivá- j' ló Üzemfőnökség cím és az egyszer elnyert Vörös Vándorzászló mellé újabb ma- í gas elismerést szeretnének elérni. Természetesen jó és magas színvonalú munkájuk eredményeként. Szekeres András Ki mibe szólhat bele? n zt már tudjuk — lapunk múlt szombati számából —, hogy a Körösi Állami Gazdaságban megkezdték a felkészülést a vállalati tanács megalakítására, s az igazgatóválasztásra. Azt természetesen még nem tudhatjuk, hogy a leendő vállalati tanács hogyan birkózik majd meg a reá testált feladatokkal, a helyzet magaslatán lesz-e, amikor ott kell lennie, s annak ad-e mindenkoron megbízatást az igazgatói teendők ellátására, aki a számba vehető jelöltek közül a legrátermettebb? Ez, ahogy mondani szokták, még a jövő zenéje. Az új vállalatvezetési formákra való átállásira az üzemek két esztendőt kaptak, nincs tehát miért kapkodni, van idő a nem kis jelentőségű változtatáshoz a kellő tisztánlátást „megszerezni". Nem elegendő tudniillik csupán betű szerint végrehajtani a vállalati törvény legutóbbi módosításait, ismerni, érteni kell a miérteket isi Nem véletlenül hozom szóba az utóbbit. Fültanúja voltam ugyanis egy olyan vitának, melynek — jeles (?!) — résztvevői enyhén szólva, furcsán szóltak, nyilatkoztak a dolgozó kollektívák döntési jogkörének, a vezetésben való részvételének eme újabb bővítéséről. Nem részletezem, de a kérdésben elég erősen érintett vitatkozók egy része egyetértett abban, hogy ez az új forma csak bonyolultabbá teszi a vezetést, ha komolyan veszik, ha meg nem veszik komolyan, akkor a vállalati tanács is meg a választott vezetőség is legfeljebb formálisan működik. A vállalati tanácsi jó fele ugyanis a dolgozók képviselőiből áll, és hogy tud majd néhány szerelő meg gépkezelő — úgymond — érdemben beleszólni a lényeges döntésekbe? Ebben a kérdésként megfogalmazott véleményben tu- ladonképpen nincs semmi újkeletű. Ugyanilyen hangokat hallhattunk akkor is, amikor korábban a szakszervezeti testületek, a szakszervezeti bizalmiak kaptak nagyobb beleszólást a vállalati közös ügyekbe. Az ilyen vélekedések egyik felére igazából oda se kell figyelnünk, hiszen valamennyien találkoztunk már olyan emberekkel, akik nagyobb fáradtságot ölnek a döntések kivi- telezhetetlenségének bebizonyításába, az akadályok és a hátulütők csokorba szedésébe, mint a megvalósítás megpróbálásába. Figyelnünk és válaszolnunk kell viszont azokra a megnyilvánulásokra, amelyekben valamiféle kapott, vagy szerzett, de mindenképpen örökletesnek gondolt vagy képzelt pozíció — hatalom (?!) — féltése érzékelhető. Ezek a megnyilatkozások ugyanis egy olyan kedvezőtlen ellenhatást tükröznek, amely a demokratizmus szélesedésének folyamatát lassítja, lassíthatja. A vállalati törvény módosítása, az új vállalatirányítási formák életre hívása ugyanis nem egyszerűen gazdasági kérdés. Nemcsak arról van szó, hogy az irányítás korszerűsítésével újabb tartalékokat igyekszünk mozgósítani nehezedő, bonyolódó feladataink teljesítésére. Kétségtelen, hogy a dolgozói kollektívák kezdeményező és vállalkozó készségének újabb lendületet ad majd ez az átalakulás, s ezt feltehetően az eredmények növekedésén mérhetjük már a közeljövőben is. Ennél nem kevésbé fontos viszont az, hogy az állam a tulajdonosi jogok jelentős részét átadja, közvetlenül is átruházza a vállalati kollektívákra. A vállalati tanácsok, a választott vezetőségek, a vállalati kollektíva képviseletében döntési jogot gyakorolnak a gazdálkodás legfőbb kérdéseiben, jogosultak az igazgató megválasztására és visszahívására, keresetének megállapítására, tehát úgy viselkednek — és teljes joggal —, mint a „tulajdonosok”. Azt pedig, Marx óta legalábbis, világosan látjuk, tudjuk, hogy a tulajdonhoz, a termelőeszközök tulajdonához való viszony nem egyszerűen termelési, gazdasági, vagy technikai, hanem nagyon is a lényeget érintő politikai kérdés. A kollektív tulajdon immár kézzel fog- hatóan válik kollektívvá azáltal, hogy a kollektívát valós beleszólási jog illeti mindabban, ami a rábízott termelőeszközökkel történik, vagy történhet. Ez megnöveli tulajdonosi tudatosságát, de munkahelyéért érzett felelősségét is. Ha pedig már itt tartunk, még valamit tisztázni kell! Azt, hogy itt egyáltalán nem eget rengető újdonságokról van szó. Az igazgatók nagy többsége — azok főleg, akiknek sikerült egy-egy gárda élén tartósan jó eredményeket elérni — eddig is a többségi véleményekre támaszkodott, eddig is meghallgatott sokakat, olykor mindenkit, egy-egy fontos döntés előtt. Eddig se azt várta el a gépkezelőtől, hogy a legjobb piacot segítsen megtalálni a vállalat termékeinek, hanem a termelési folyamat ésszerűsítéséhez, az ő keze alá adott gépekről szerzett tapasztalatokról kért tőle véleményt, s arra volt kíváncsi, mit szól a gépkezelő, mit szólnak társai, mondjuk az új normához, a célprémiumhoz és így tovább. F olytathatnánk aszal, hogy az igazgató, meg az általa vezetett „érdekkülönbözőségei” eleddig is konfliktushoz vezettek, s hogy az igazgató végeredményben a régi irányítási rendszerben is függött a kollektívától. Csupán ez nem volt olyan világos és kézzel fogható, mint most, amikor az érdekek egyeztetésére, az igazgató „függő helyzetének” törvényesítésére megteremtődött a megfelelő intézményes rendszer is a vállalati tanácsok, a választott vezetőségek életre hívásával, másutt meg a vállalati dolgozók közgyűlésének működtetésével. Kőváry E. Péter Energiatakarékosság A kormány felhívása nyomón számos vállalatnál hoztak intézkedéseket az energia megtakarítására, illetve hatékonyabb felhasználására. Kemény harcot folytatnak a hideg ellen a Dunai Kőolajipari Vállalat dolgozói is Százhalombattán. Folyamatosan ellenőrzik a több kilométer hosszú, szabadban futó, s így a fagynak kitett csővezetékek állapotát. A hideg ellenére is teljes kapacitással dolgozik a vállalat, hiszen a kőolajszármazékú energiahordozókra minden eddiginél nagyobb szükség van. Az energiatakarékosság érdekében a vállalat mérsékelte földgázfelhasználását és teljes kihasználással működteti a hulladékenergia- hasznosító rendszerét. Ennek részeként munkába állították a krakküzem ener- gia-visszanyerő rendszerét. Ez a krakkolásnól keletkező füstgázok hőenergiáját hasznosítja villamos áram, illetve gőz fejlesztésével. A vállalat egyéb üzemeiben a csőkemencék füstgázainak melege is gőzt termel. A Borsod megye egyik legnagyobb energiafogyasztója, a Tiszai Vegyi Kombinát különféle műszaki intézkedések révén elérte, hogy a nagy hideg ellenére sem kellett emelnie energiaadagját: az egyébként átlagos mennyiségűvel tudta biztosítani a termelő részlegek folyamatos, megszokott üzemmenetét. A diósgyőri Lenin Kohászati Művekben mindenekelőtt a saját energiatermelő egységek hatékonyságát növelték: ahol csak lehet, házon belül állítják elő az energiát. Miskolc mintegy 30 000 lakása is a Lenin Kohászati Művekből kapja a meleget. A nagy kapacitású fűtőműből kibocsátott forró vfz hőmérsékletét állandóan szabályozzák, hogy a több tízezer családi otthon melegét az előírt szinten tartsák. Erdőtelepítés 40 ezer hektáron Élénkül a kereslet a világpiacon a fa iránt. Ennek eredményeként tavaly az egy évvel korábbinál félmilliárd- dal több, összesen hárommil- liárd forint értékben exportált termékeiből a faipar. Megközelítően 8 millió köbméter fát termeltek ki az erdőkből. Részben a kivágott 19 ezer hektár erdő pótlására, s a nyersanyag folyamatos biztosítására az idén is folytatódik a fásítási program. A program alapján összesen 40 ezer hektáron ültetnek el fákat. Ebből megközelítően 7 ezer hektáron növekszik majd olyan új erdő, amelyet mezőgazdasági művelésre kevésbé hasznosítható területeken jelölnek ki. Elsősorban a Duna—Tisza köze, Szabolcs és Somogy megye földjei jöhetnek számításba. Az erdőtelepítésre a gazdaságok mintegy másfél milliárd forintot áldoznak, ebből célcsoportos beruházásiként 390 millió forintot központi támogatásból kaphatnak. A leendő erdők összetételét is gondosan megválasztják. Az értékesebb, gyorsan növő nyár és fenyő előnyt élvez. A hegyes, dombos vidékekre őshonos tölgy- és bükkcse- metéket ültetnek. A fagazdaságok ez évben a kitermelés során a korábbiaknál is nagyobb gondot fordítanak a belső tartalékok feltárására, hogy a tavalyinál másfél százalékkal nagyobb termelési tervüket elérhessék. Ehhez új kitermelési módra térnek át. A fák kivágása után a törzs feldarabolásában eltérnek a korábbi szabványtól, s az ipar igényeinek jól megfelelő méretű darabokat vágnak, attól függően, hogy éppen fűrész-, rönk-, vagy papírfára van szükség. Ily módon több nagy értékű fához jutnak a feldolgozók, kevesebb lesz a veszteség. Sok helyen a faipari üzemek és az erdészetek vezetői jó előre egyeztetik vágási terveiket. Elsősorban a városok, ipartelepek környékén mind fokozottabb az erdők szerepe az üdülésben, turizmusban. Éppen ezért az idén 25—30 millió forintot költenek a gazdaságok az erdők „bebútorozására” : padok, esőbeállók felállítására, új turistautak kijelölésére, illetve a meglevők rendbehozatalára, elsősorban Miskolc, Kaposvár, Szombathely és Kecskemét környékén.
