Békés Megyei Népújság, 1985. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-04 / 2. szám

1985. Január 4., péntek A fakultáció fékjei N emrég igen fontos közoktatási kérdés összegzésére vállalko­zott a megyei tanács műve­lődési osztálya: a gimnáziu­mi nevelési-oktatási terv és a fakultáció eddigi tapaszta­latait vitatták meg a műve­lődési osztályvezetők érte­kezletén. A számvetés igen időszerű volt már, hiszen az 1979-ben életbe lépett új gimnáziumi nevelési és oktatási terv alapján ez év nyarán érett­ségiztek az „első fecskék”. Aztán a középiskolák párt- alapszervezeteinek beszá­moló taggyűlésein is szinte mindenütt szóvá tették az új dokumentumokból eredő gondokat, ami azt mutatja, korrekcióra, újabb átgondo­lásra váró vonásai vannak a gimnáziumi nevelési-oktatá­si tervnek. A nevelési alapelvek meg­valósításának több pozitívu­ma közül a gimnáziumok nyitottabbá válását lehet megemlíteni, valamint a de­mokratizmus — helyenként eltérő mértékű — erősödését. Ugyanakkor a tananyag zsú­foltsága, az ötnapos munka­hét okozta feszítettebb tem­pó a tervekben megfogal­mazott egyéni foglalkozást a tanulókkal, az emberi kap­csolatok kiépítését és elmé­lyítését szinte lehetetlenné teszi. Többek között erre ve­zethető vissza az is, hogy az ismeretszerzésben oly fontos szerepet játszó motiváció hát­térbe szorul vagy elmarad, s ez, különösen a gyengébb ta­nulóknál. sorozatos kudarc- élményhez vezet. Az ellenőrzés egyoldalú, azaz írásos formán alapuló módja, szakszerűtlensége már olyan ,,lerágott csont”, ami­ről lassan nem is érdemes szólni. A közéleti szereplés e felbonthatatlan gátját úgy látszik még jobban földhöz szegezte az új tanterv. Hi­szen a tananyag zsúfoltsága maga is arra kényszeríti a pedagógusokat, hogy kizáró­lag az írásbeli értékelési, el­lenőrzési formákkal éljenek. (Aminek alig hiszem, hogy örülnének, mert az éjsza­kákra, hétvégekre maradt dolgozatok, felmérők szabad idejüket kurtítják meg.) A gimnáziumi nevelési­oktatási terv értelmében az első évfolyam fő feladata a felzárkóztatás. Azt termé­szetesnek kell vennünk, hogy a gimnáziumba jelentkezett tanulók nem indulnak egyenlő felkészültséggel a startnál. Ez ismeretbeli és nevelési hiányokat hivatott tehát pótolni. Csakhogy a bőségesen áradó új tananyag mellett az alapvető ismeret- hiányokat — olvasási nehéz­ség, a numerikus számolás­ban jelentkező hiányok, he­lyesírási problémák — már szinte lehetetlen pótolni. A gimnáziumok és minden kö­zépiskola joggal várja el az általános iskoláktól, hogy az általános műveltség alapjai­ból biztos tudással indítsa útnak a gyereket. Csakhogy ott is új tantervek vannak, amelyek ezt az alapkövete­lést nem nagyon tartják szem előtt. Lehet, személyeskedés­nek, és túlzott kitérőnek tű­nik, de úgy gondolom, hogy az általános iskolának funk­ciójából eredő kötelessége megtanítani mindenkit he­lyesen és szépen írni, értőn olvasni, s biztonsággal szá­molni. Csakhogy ez nem így van, s ki tudja, így lesz-e valaha is ... Ám térjünk vissza a gim­náziumhoz. A második év­folyam fő feladata az új do­kumentum szerint a pálya- orientáció. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az önis­meretre és pályára nevelés­nek ezzel a lehetőségével jól élnek az iskolák. Bár a fa­kultáció és a pályairány he­lyes megválasztását nem old­ja meg, de segítséget nyújt. Csakhogy időnként — és fő­leg az értelmiségi szülők — ezeket az eredményeket is csökkentik azzal, hogy saját elképzeléseiknek megfelelő pályára erőltetik gyermekei­ket. S most érkeztünk el a fa­kultációhoz, amely a harma­dik és negyedik évfolyamok meghatározó eleme. Harma­dikban 7, negyedikben pe­dig már 9 órában tanulhat­ják a diákok az általuk (?) választott tárgyakat. Ez a le­hetőség — különösen a ki­sebb gimnáziumokban tanuló diákoknak — előnyösebb, mint egykor a tagozat volt. A fakultatív oktatás a felső­fokú továbbtanulásra előké­szítés egyik jó formája lenne, hiszen a szükséges készségek, képességek elmélyültebb fej­lesztésének színterei. Legalábbis a legoptimáli­sabb esetben. Mert mit mu­tat a gyakorlat? Azt, hogy a diákok egy része valóban a továbbtanulási szándékának, jövendő pályájának megfe­lelő tárgyakat választja, míg — főleg a gyengébben pro­dukálók — a választható tár­gyak „fajsúlya” szerint dönt. (Elsősorban a humán tárgyak mellett.) E tárgyaknál az­tán az eredményes munkát akadályozó nagy létszámú csoportok alakulnak ki, ami a tehetségesekkel és tovább­tanulni szándékozókkal tör­ténő elmélyültebb munkát nehezíti meg, ugyanakkor a gyengébbek nem tudnak így sem lépést tartani, s a ku­darcélmények számukra megkeserítik még a jelenlé­tet is. A fakultatív tantervek — mondják a szakemberek —, általában jók, de közülük né­hány maximalista, túlzottan elméletieskedő, s túl feszes tempót diktál tanárnak, di­áknak egyaránt. A tanköny­veknek is van ebben szere­pe, így a kémiának, a fizi­kának, a negyedik osztályos irodalomkönyvnek pedig az­zal, hogy a második, a mai magyar irodalommal foglal­kozó kötete mai napig is hiányzik. Az érettségi tapasztalatok ezeket a gondokat is alátá­masztották. Míg matemati­kából a fakultációban tanult diákok a korábbinál más- félszeres teljesítményre vol­tak képesek, biológiából pe­dig a gyakorlati feladatok értelmezése és elvégzése ja­vult. addig a többi tárgynál már igen vegyesek a tapasz­talatok. A kémiai tananyag például kifejezetten nem gimnazista korú gyerekek­nek való. A gyakorlati jellegű fakul­tatív tárgyakat többnyire azok a tanulók választják, akik nem szándékoznak to­vábbtanulni. E tárgyak bő választéka, a társadalom és az elhelyezkedés igényeinek megfelelő változtathatósága beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket. A fakultáció tanár- és tanteremigényes. Az már eddig is jól látszik, hogy a nyugati nyelveket tanító pe­dagógusokból hiány van. (Ami a választási lehetőség­nek is határt szab.) Azt meg már csak halkan merem ki­mondani, hogy a középisko­la felé vészesen haladó de­mográfiai hullám tan­terem- és pedagógushiányt fog eredményezni. Különösen a városokban. A gimnáziumi fakultáció igazi nagy vizs­gája, igaz, most nem elmé­leti, hanem gyakorlati szem­pontból, akkor fog kezdőd­ni. S még valamit. ami ugyan nem a fakultá­cióhoz kapcsolódik. A bevezetőben említett érte­kezleten az is elhangzott, hogy a gimnáziumokból las­san leányiskola lesz. A me­gye gimnáziumaiban ta­nulóknak ugyanis mindössze 30,6 százaléka fiú. S ezen ér- ' demes egy kicsit nemcsak a pedagógusoknak, de az irá­nyítóknak, a szülőknek is el­gondolkozni. B. Sajti Emese Hz SZMT titkárságának napirendjén Fejlődő üzemegészségügy hagyományok nélkül Békéscsaba egyik legnagyobb üzeme a Kner Nyomda, ahol belgyógyászati, fogászati és nőgyógj ászati rendelést biztosí­tanak a dolgozóknak Fotó: Fazekas László Az üzemorvosi pálya sehol az országban nem tartozik a legnépszerűbbek közé, Bé­kés megyében sem. Múltról, nagy tradíciókról megyénk­ben nemigen beszélhetünk. A lassú fejlődésnek oka le­het a pálya nem kellő érté­kelése, az alacsony erkölcsi, anyagi megbecsülés. 1976-tól függetlenített megyei üzem­egészségügyi szakfőorvos, dr. Tóth Mihály irányítja ezt a területet. Azóta épül következetesen az üzem­egészségügyi hálózat, amióta találkozott az SZMT elkép­zelése a megyei egészség- ügyi irányítás terveivel, az integráció koncepciójával és a főorvos tevékenységével. Tavaly novemberben az SZMT titkársága megtár­gyalta a megye üzemegész­ségügyi ellátásának helyze­tét, megvitatta az egészség- ügyi és kijelölte a szakszer­vezeti feladatokat. Napi 329 óra üzemorvosi rendelés A dolgozók általános és munkahelyi, a munkával, a körülményekkel kapcsolatos speciális gyógyító-megelőző ellátásának megszervezésé­ről az 1972. évi II. törvény rendelkezik. E szerint: „ezek­nek a feladatoknak a megol­dásáról az egészségügyi kor­mányzat meghatározott szer­vezeti egységben működő üzemi egészségügyi szolgála­tok útján gondoskodik.” Az üzemorvosi óraszámok alakulását vizsgálva szembe­tűnő a fejlődés. 1975-ben évi 149.5 óra, 1980 végére napi 245.5 óra, 1984-ben pedig már napi 329 óra. A megye aktív dolgozóinak majdnem a felét, több mint 80 ezer embert ]át ej üzemegészség­ügyi szolgálat. A hálózat az iparosodással arányos mér­tékben fejlődött. A megye 127 üzemorvossal rendelkező üzemében fő- és részfoglal­kozású orvosokat, valamint 132 üzemi ápolónőt foglal­koztatnak. A mezőgazdasági téeszek melléküzemágai gyakran ipari tevékenységet végeznek, fokozódnak az egészségkárosító hatások, ezért ide is jobban kell fi­gyelniük az üzemorvosok­nak. A rendelők általában meg­felelnek az igényeknek, el­fogadhatatlanok már nin­csenek a megyében. Több vállalat rekonstrukciós ter­vében szerepe] az üzemorvo­si rendelő fejlesztése, bőví­tése, új rendelők kialakítá­sa. A műszerezettség változó színvonalú, egyes főfoglalko­zású rendelőkben drága di­agnosztikai eszközök van­nak, míg máshol legfeljebb az alapellátást biztosítják. Általában ott jók a feltéte­lek, ahol szoros az üzemor­vos és a gazdasági vezetés kapcsolata, felismerik az or­vos tevékenységének fontos­ságát. A nem megyei szék­helyű gazdálkodó egységek­ben a központi akarat gyak­ran gátolja az üzemegész­ségügy helyi fejlődését. A szakfőorvos irányításá­vá] segíti az orvosi munka tervezését, a következetes gyógyító tevékenységet Pon­tosan vezetett dokumentu­maikból arra is választ kap­hatnak, hogy van-e összefüg­gés a munkahelyi környezet hatásai és a megbetegedés jellege között. Az ok, oko­zati összefüggések alapján nyilvánvaló, hogy megyénk­ben leggyakoribbak a légző­szervi, a mozgásszervi, a szív-, a keringésszervi meg­betegedések, és sajnos, az üzemi balesetek. Rendszeres az üzemorvo­sok és az üzemi ápolónők képzése, továbbképzése. A terület irányítóinak jó a kapcsolata a megyei KÖJÁL osztályaival. A munkaegész­ségügyi osztály például rend­szeresen elküldi az egészség­re ártalmas munkakörök ex­pozíciós vizsgálatairól készí­tett jegyzőkönyveit. A labor a fokozott egészségkárosodás veszélyének kitett dolgozók vérében és vizeletében ész­lelt vegyszerkoncentrációk- ró] ad számot. Ezeket figye­lembe véve intézkedhet az üzemegészségügyi szakfel­ügyelet a munkahelyi veze­tőknél. Az üzemegészségügy és a KÖJÁL-labor a növény­védő szerrel foglalkozó dol­gozók esetében közös vizs­gálatokat is végez. Békés megye zajtérképe alapján 127 vállalatra figyeltek fel, ahol a zajszint messze meg­haladja a maximálisan en­gedélyezhető mértéket. Zajos munkakörben, a halláskáro­sodás veszélyének kitéve 9300 dolgozót foglalkoztat­nak, akiknek megóvása üzemegészségügyi, szakszer­vezeti, politikai feladat. Foglalkozási ártalom- üzemi baleset- megelőzés Egyéni és közösségi érdek, hogy jó] válasszanak pályát a fiatalok, tehetségüknek, erejüknek megfelelő munka­helyet az állásváltoztatók. (Nem a „vándormadarakra” gondolunk.) A munkaköri al­kalmasság elbírálása, a je­lentkezők véleményezése, az időszakos orvosi vizsgálat az üzemorvosok döntő fontossá­gú feladata. 1983-ban példá­ul a megye üzemorvosi ren­delőinek 330 ezres összfor­galmából közei 135 ezer volt az alkalmassági vizsgálat. A foglalkozási ártalmak elleni védekezés alapvető feltétele az egészségkárosító hatások ismerete, a megelő­zés. Az üzemi balesetek dön­tően befolyásolják az embe­rek munkaképességének ala­kulását, a megye táppénzes helyzetét, gazdasági eredmé­nyeit. A tavalyi 5028 üzemi baleset következtében hu- szonhatan haltak meg, 42-en csonkulásosán sérültek, s 114 ezer 500 munkanap vál­tozott táppénzessé. A foglal­kozási rehabilitáció meg­szervezésében is fontos sze­repet játszik az üzemegész­ségügy. Hiszen nem könnyű a megváltozott munkaképes­ségű embereknek megtalálni a képességeiknek megfelelő állást, ahol önmagukat hasz­nosíthatják, és be tudnak il­leszkedni. A vállalatok gaz­dasági vezetése, a helyi re­habilitációs bizottságok, a főorvosi bizottság és az üzemorvos csak együtt tud segíteni. Az üzemegészségügy meg­előző tevékenységének része a rendszeres és aktív gondo­zás, amelynek során egy-egy Veszélyeztetett ember egész­ségi állapotának alakulását, a környezeti tényezők hatá­sát figyelemmel kísérik. Bé­kés mezőgazdasági jellegű megye, mégis nehezebben szervezhető az üzemegész­ségügyi szolgálat a mezőgaz­daságban, mint az iparban. Pedig az iparosodó, az újabb és újabb vegyszereket, gyár­tástechnológiákat alkalma­zó mezőgazdasági munka sok veszélyforrást rejt magában. Három főfoglalkozású, 27 részfoglalkozású üzemorvos dolgozik napi 67 órában a mezőgazdasági üzemekben. Bucsán, Ecsegfalván, Bihar- ugrán, Kardoson és Kétegy- házán pedig üzemi körzeti orvosok tevékenykednek. Gyulán, a megyei rendelő- intézetben megyei üzem­egészségügyi szakrendelésen várják az üzemorvossal nem rendelkező gazdasági egysé­gek dolgozóit. Ma már a hat város mindegyikében van ilyen szakrendelés, illetve munkaköri alkalmasságot bíráló szakrendelés. Munká­juk mellett ezek szakmai se­gítséget is nyújtanak a helyi rehabilitációs bizottságok működéséhez, a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatási rehabilitáció­jához. Az üzemegészségügyi háló­zat része az egészségügy in­tegrációjának. Minden terü­leten cél az egységesítés, a főfoglalkozású orvosi állások Egészségügyi beruházások Csaknem egymilliárd fo­rintot költenek idén az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó intéz­mények fejlesztésére, felújí­tására. A többi között befe­jezik a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem Érsebé­szeti Klinikája, valamint az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet re­konstrukcióját. Folytatják a Szegedi Orvostudományi Egyetem új klinikai tömb­jének építését, amelynek lé­tesítését nemrég kezdték meg. Az 1,6 hektárnyi terü­leten 200 ágyas ideg- és el­meklinikát, 146 ágyas sebé­szeti, traumatológiai és 64 ágyas ortopédklinikát léte­sítenek. Szakambulanciákat, a sérültek fogadásához és sürgősségi ellátásához szük­séges vizsgálókat, kezelőket, röntgendiagnosztikai, fiziko- és hidroterápiás részlegeket is berendeznek itt. Az év második felében hozzálátnak az Országos On­kológiai Intézet rekonstruk­ciójához. E fővárosi intézet területén diagnosztikai és terápiás tömböt építenek, abban korszerű eszközöket szerelnek fel, és ellátják mind a fekvő-, mind a járó­betegeket. Űj mentőjármüvek, orvosi készülékek, felszerelések be­szerzésére százmillió forint­nál többet fordítanak majd. A tanácsok ebben az év­ben szintén tovább bővítik, korszerűsítik egészségügyi intézményeiket. A főváros­ban előreláthatólag befejezik a Margit kórház 300 ágyas pavilonjának építését, itt műveseosztály is lesz. A Ró­bert Károly körúti kórház rekonstrukciója során a bel­gyógyászat, az intenzív és a felvételi osztály, a laborató­rium, a röntgen- és az élel­mezési üzem helyiségeit épí­tik. Ezeket a tervek szerint 1987-ben fejezik be. A Já­nos kórházban az orr-fül-gé­számának növelése. A jövő­ben egyszerűsítenék a kere­sőképtelen állományba vétel jogát és rendjét. Fontos fel­adataik vannak a terhes anyák egészséges életvite­lének, munkakörülményei­nek alakításában, az általá­nos környezeti higiénés vi­szonyok javításában, a mun­kavédelmi feltételek megte­remtésében, az előírások be­tartásában. A komplex egészségügyi vizsgálatok so­rán továbbra is kutatják a megbetegedések és a mun­kahelyi körülmények közöt­ti összefüggéseket, és a hiá­nyosságokat megpróbálják orvosolni. A mezőgazdaság­ban dolgozók ellátását az üzemi körzeti orvosi (ÜKO) és a mezőgazdasági üzemi körzeti orvosi (MÜKO) háló­zatának bővítése segítené. Mit tehet a szakszervezet? Az SZMT titkársága ered­ményesnek értékelte a me­gyei üzemegészségügyi tevé­kenységet. Az állami egész­ségügyi irányítás és a szak- szervezet figyelemmel kísér­te, segítette ezt a munkát. Az utóbbi két esztendőben to­vább javultak az üzemegész­ségügy személyi és tárgyi feltételei, növekedett a ren­delési óraszám, de a betöl­tetlen állások még akadá­lyozzák a fejlődést. A titkár­ság, Fodorné Birgés Katalin vezető titkár egyetértésével megállapította, hogy a gaz­daságirányítási rendszer kor­szerűsítése kapcsán várható­an kedvezőbb feltételek te­remtődnek a vállalati pén­zek egészségügyi célú fel- használására. A szakszerve­zeti alapszervezetek feladata a jövőben, hogy erre a szo­ciálpolitikai tervek készíté­sénél figyeljenek. A szak­maközi bizottságok koordi­náló segítségével lehet az üzemi rendelők műszerállo­mányát jobban kihasználni, akár több vállalat dolgozói­nak érdekében. A táppénzes napok csökkentésére a meg­előzés, az egészségügyi fel­világosítás módszereivel is törekedni kell. A rehabilitá-j cióval foglakozók ismere­teinek bővítése egyaránt ér­deke a munkahelyi vezetés­nek és a dolgozónak. A há­lózat javát szolgálná az üzemorvosok anyagi és er­kölcsi megbecsülésének foko­zása. A szakszervezetek vala­mennyi dolgozó üzemegész­ségügyi ellátását szeretnék biztosítani, ezért is állandó­an napirendre tűzik a fel­adatokat. A mezőgazdaság­ban dolgozók gondjainak megoldását is szorgalmazzák. Az állami egészségügy előtt álló üzemegészségügyi fel­adatok megvalósítása fontos része egészségpolitikai cél­kitűzéseinknek, amelyeket a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa messzemenően támo­gat. A megyei bizottságok át­tekintik területükön az üzemegészségügyi ellátás helyzetét, érdekvédelmi, jel­ző funkciójukkal élve észre­vételeikkel, javaslataikkal hozzájárulnak a dolgozók egészségvédelméhez, a beteg­ségek megelőzéséhez. Bedé Zsóka ge osztályt bővítik. Tatabá­nyán ez év elején adják át rendeltetésének a megyei kórház új épülettömbjét, amelyben sebészet, urológia, szemészet, központi és izo­tóplaboratórium kap helyet, s egyidejűleg 250 beteget gyógykezelhetnek. A nyír­egyházi megyei kórházban befejezik a rekonstrukció második ütemére előirány­zott — 190 millió forint ér­tékű — munkát: megvalósul a 445 ágyas épület, amely­ben központi műtőt, izotóp­laboratóriumot, traumatoló­giai állomást alakítanak ki. A hetedik ötéves terv idő­szakában már csupán 200 millió forint értékű munkát kell elvégezni itt.

Next

/
Thumbnails
Contents