Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1., szombat o ISHiWkftM Az új békési zeneiskola Az iskolaépület a század elején Az 1978-as földrengés során erősen megrongálódott, többek által jóindulatúan ,,Kollégiuminak nevezett régi iskolaépület helyreállítása 1984 őszén befejeződött, és november 2-i hivatalos megnyitóval itt folytathatja működését az eddig helyi- séggondokkaj küszködő zeneiskola. A megközelítően az eredeti terveknek megfelelően helyreállított épület egyike a Békésen található legrégibb téglaházaknak, így megmentése és praktikus felhasználása jelentős értékkel gyarapította a várost. A múlt század közepén a sáros-poros főtér épületei is többnyire jelentéktelen vályogházak voltak, csupán a két templom, egy 1819-ben épített és azóta lebontott magtár és az uradalmi „nagyház" emelkedett ki közülük. Az 1840-es évek elején — a magyarországi gazdasági és társadalmi fejlődés hatására — Békésen is nagyszabású iskolafejlesztő munka kezdődött. A most újjáépített iskola alapkövében annakidején elhelyezett „Emlékirat" így ír erről: ,.A most ]e rontott ócska iskola a föld színéig tégla azon felül vályogból épült 1799... Mostani időig a fi gyermekek az egész városból mind ide a Templom melletti iskolába járván 1842-ben a fi gyermekek számára a Bán- hidai, Ibrányi, Üjvárosi tizedekben 1800 Vftért iskolák helyéül ház helyek vétetvén az Egyház által, s' az iskola épületek 1843-ban és 1844 évek elején felépíttetvén a tanítás ezen iskolákban hová két évig járnak az apróbb gyermekek 1844-ben kezdetett el. ... Mlgos Gróf kegyes Földes Urunk az Ekklézsia Elöljáróság azon intézkedését, melly szerint a Tizedenkénti fiú iskolákat létesítni, és a középponti elavult iskola helyén, új dí- szesb iskola házat építeni elhatározá — méltányolván 1840, 1841, 1842-dik évekre a Koldus Zugi egész tért iskola építésre leendő használatúi át engedni kegyeskedett. Melly térnek három évi gyü- mölcsözéséből a Tizedenkénti 3 és a középponti nagy Iskola a lakossági minden nagy terheltetése nélkül fel építtetett.’’ Az 1845-ös telekkönyv szerint az addigi központi iskola a mai Petőfi u. 7. sz. épületben volt, az 5-ös száJeladás Czédli József: A létezés himnusza Mester és költő — költő és mester. Míg a mester csillogó üvegtáblákkal dolgozik, a költő koncepciója megvalósításán. Bárhogy is álljon a dolog, neve feltűnt egy verseskötet címlapján. Czédli József közel négy évtizede, gyermekként került a fővárosba a Békés megyei Újkígyósról. Számára a költészet nem feltételes megállót jelent, hanem esélyt a boldogságra. Az olvasó előtt nem lehet kétséges, hogy versei az életigenlés mellett, és az erőszak ellen szólnak. Kötete. A létezés himnusza a bibliai teremtéstől a jövő sorslehetőségéig autentikus környezetben igyekszik ábrázolni az Embert: „tétován kutatok eleltűnődve / s üzenetként — csak csontot találok". Czédli József (egy kötetnyi) szonettkoszorúban foglalta ösz- sze mondanivalóját. Olvasás közben mérlegelek. összehasonlítok. el vagyok készülve valami meglepetésre, mert a költő e kötött versformával kétszeresen is becsülendő feladatra vállalkomú telken a leányok iskolája, a 3-as számú épületben,, melynek helyére 1888-ban emeletes iskola épült, lakott a ref. kántör, a lebontott 1. sz. ház helyére pedig az új központi iskolát tervezték: A terveket Bodokf Henter Károly mérnök készítette el. 1844. június 4-én került sor az alapkő letételére, melybe korabeli pénzek mellé a már említett „Emlékirat” került. A tervrajzból és Séllei Péter leírásából ismert az épület belső elrendezése is. Ebbői kitűnik, hogy nem csak iskolai célokat szolgált, hanem az oktatók és az egyházgondnok lakása mellett presbiteri gyűlésterem és az egyházi levéltár is itt kapott helyet. Sőt, a földszintre még két, az utcáról megközelíthető boltot is terveztek, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy bérbe adásával jövedelemhez jusson az egyház. Tulajdonképpeni tanterem csak négy volt. Ide jártak a malomvég tizedbeli első és második elemi osztályosok, és a 3. és 4. úgynevezett nemzeti iskolások. Az épület később helyt adott az 1861—1868-ig egy, a már megalakulásakor js korszerűtlen reálgimnáziumszerű középiskolának, majd ennek utódjaként egy polgári iskolához hasonlítható intézménynek is. Az 1883. XXX. te. értelmében Békésen js rendezni kellett a középiskola sorsát. Elsősorban a presbitérium állásfoglalásának kellett volna megváltozni. Egyelőre azonban hallani sem akartak az állami tanterv szerinti tanításról, de némileg modernizálták a békési iskolát, elkezdve egy hat osztályos reálgimnázium megszervezését. 1895-ben a város képviselőtestülete érdemben tudott már foglalkozni a gimnázium létesítésével, kilátásba helyezte a város anyagi támogatását. ezért több mint egy évtizedes huzavona után megszületett az az elhatározás, mely egy nyolc osztályos gimnázium létrehozázott. Az igazi meglepetés azonban elmarad, és ezt nem a szellemes (bravúros) költői áttételek hiánya teszi. Bár ezzel a hiánnyal szívesen töltené ki az ember lelkének hétköznapi horpadásait. Inkább a mondanivaló műfajba kényszerítése az, ami az alkotói átlényegülés erejét, lendületét olykor sajnálatos módon megtöri. „ . . . bizonyítsa az ész! az elmélet! ha a tétel szemmel nem látható”. Meggyőződésem, hogy Czédli József nyelvi formagazdagsága más versformákban jobban kiteljesedne, de hát a műfajválasztás a költők szívé- joga. A kötetben szereplő verseket a folyamatos publikálás tisztítótüzének nyomai nélkül kapja kézbe az olvasó. Érthető-e a költő hzzánk. olvasóihoz intézett jeladása? A kérdésre igennel válaszolhatunk. A pusztítás értelmetlenségének. a háború borzalmainak ábrázolásában mutatkozik meg legerősebben Czédli József alkotói felelőssége. Avantgárd (vagy inkább rendhagyó) jellegű versei nem erősítik költészetének fundamentumát. A költő három szonettcikluson keresztül vezeti olvasóit az ember és az élet nyomában. „Mert e világ élete egymás után való emberéletfolyamatok sokasága”. Van-e ennél vonzóbb, izgalmasabb megfejtenivaló a világon?! Az emberiség fennmaradását biztosító béke utáni vágy, szinte kézzel fogható valószerűségben jelentkezik a ciklusok láncolatában. „Embert ábrázolt — minden céltábla ! s ki belelött az alak közepébe t előléptetés .. . dicséret várta”. E sorokat leírva Czédli József helyettünk is feltette a kérdést: Ki hát az Ember?! A költő egyik lehetséges válasza: „Több vagy annál — súgja egy hang bennem ' mint amennyit megőriz a szarkofág". (A szerző kiadása, 1984.) sát és az oktatásügy állami irányításának elfogadását eredményezte. Kezdetben a központi iskola épületében voltak a gimnáziumi osztályok, de 1903-ban elkészült az új gimnáziumi épület, az öreg iskola tehát — némi átalakítás után — visszakapta eredeti rendeltetését. A felsorolt tartalmi változások az épület többszöri külső-belső átalakítgatását kívánták. Sokat változtatott az épület megjelenésén az, hogy a főtér 1873-as feltöltésekor a lábazat 30—40 centiméterrel alacsonyabb lett, a három lépcsőfeljárat megszűnt. Az épület észak; és nyugati sarkán levő üzleteket — hosszabb-rövidebb időre — néhányszor megszüntették, bejárati ajtókat áthelyezték. Nem voltak meg az üzletek a 19. század végén, de az 1920-as években készült felvételeken már újra látszanak a cégtáblák. Amikor az államosítás után ez lett a 3. sz. általános iskola anyaépülete, a földszinten levő üzleteket megszüntették, tanteremnek alakították át éppen úgy, ahogy a presbiteri termet is. Az 1978-as földrengést követően a 3. sz. iskola új épületet kapott, így nyílt meg a lehetősége annak, hogy a szép, műemlék jellegű épületbe a zeneiskola költözzék. Az átadás óta 3 zongora-, 4 hegedű-, 4 fúvós-, 1 cselló és bőgő-, 1 ütős- és 1 szolfézsteremben folyik a zeneoktatás. Ezeken kívül kényelmes tanári szoba, próbaterem és hangulatos hang- versenyterem kapott még helyet a régi falak között. Nemes Dénes Csarejs János: Madonna Újházy László: T öredék árnyakkal zsúfolt nappalom az életért kár volt a seb a véremért? megújhodásom ünnepén tenyerem eső utáni reggelén a tölgyfalombok közti ég fehér Születésnapi élmények A Békés megyei Népújság Szerkesztősége évek óta megrendezi „Köröstáj nap” címen az irodalmi találkozókat egy-egy megyei város, vagy nagyközség vezetőivel és lakóival. Már szinte tradíció, hogy ilyen alkalmakkor engemet mindig a tanuló ifjúsághoz irányít a program. Megvallom, szívesen és szeretettel találkozom az ifjúsággal. Akár általános, akár felsőbb iskolások azok. Szívesen beszélek nekik a múltról, de még szívesebben a jövőjükről. Szeretném a szívükbe, lelkűkbe sugározni a becsületes, tiszta gondolkozást. Az igazság szeretetét, hogy majdan felnőttkorukban embertársaiknak hű segítőtársai, hazánknak pedig értékes emberei legyenek. A legutóbbi ilyen nap Dévaványán volt, és egybeesett az én 85. születésnapommal. Bár szerintem az, hogy én nyolcvanöt évet megértem, nem érdem. csak állapot, még az sem valami jó, de tudomásul kell venni. Én ezt belenyugvással tudomásul is veszem. Pedig a hosszú életnek van egy kellemetlen árnyoldala, az, hogy meg kell hozzá öregedni. De még ebben is van egy figyelemre méltó előny. Ugyanis az biztos, hogy én voltam valamikor fiatal is, de aki most fiatal, abból még nem biztos, hogy lesz öregember .. . Dévaványán az esti irodalmi találkozó előtt, délután szintén a tanuló ifjúsággal találkoztam, s meglepetésemre, mielőtt megszólalhattam volna, már hozták is a kedves kislányok a virágcsokrokat, köszöntéseikkel együtt. Ennyi sok szép virágot még nemigen kaptam, ilyen kedves jóegészség- és hosszúélet-kívánsággal együtt. E helyről is hálás szeretettel köszönöm a dévaványai fiataloknak! Az esti irodalmi bemutatkozáson is megkaptuk ki-ki az előadott műveiért a tiszteletet jelentő tapsokat. Nekem legkedvesebb élmény volt, hogy egy nagyon előadásra termett, fiatal színésznő igen szépen, igazi átéléssel adta elő verseimet. (Pálfy Margit színművésznő volt az előadó — a szerk.) Hadd köszönjem meg még itt is, szeretettel, a nagyon szép előadást! Dévaványa nagyközség vezetőinek pedig a magam nevében is hálásan köszö- nön a felejthetetlen találkozó szép megrendezését! Hazatérve néhány napig egyre jöttek az üdvözlő levelek, és dísztáviratok. Budapestről, Debrecenből, Békéscsabáról, Baranyából. Szerkesztőségekből. Még a tudományegyetemről is. S Debrecenbe meghívtak az egyetemre azért, hogy elbeszélgessek a diákokkal az Ideiglenes Nemzetgyűlésről és kormány megalakulásáról. Mondván, hogy ott kezdődött meg az új élet. Elmentem hozzájuk, és kedvesen fogadtak. Este 7 órától 10 óráig beszélgettem velük. Mi ebben a különös? Az, hogy én, a osak hat elemi iskolás népi költő, hogy tudtam egyetemistákkal három órán át beszélgetni? Pedig úgy láttam, hogy nem unták. Utána a kedves kollégiumi igazgató elvezetett a szép vendégszobába, és ott aludtam. Reggel pedig a református kollégium oratóriumában, abban a teremben, ahol 40 évvel ezelőtt az Ideiglenes Nemzetgyűlésen beszédet mondtam, várt és fogadott a kollégium titkára és igazgatója. Meg kellett mutatnom, hogy a nevezetes napon hol ültem, és az azóta is sokat emlegetett beszédet honnan mondtam el. Oda kellett állanom és fényképeztek. Pedig mondtam, hogy annak idején is, beszédem alatt is fényképeztek, és az a kép egy Debrecenben megjelentetett szép könyvben is benne van, a beszédemnek kivonatával. Külön itthon is kaptam azért kedves tiszteletet: a helybeli Mátyás utcai óvoda vezetője, Gáli Istvánná és kedves munkatársai hívtak meg pont a születésem napján a kisgyermekek közé, ünnepi találkozóra. Ahogy az óvoda kapuján beléptem, már feltűnt nekem a példás rend és tisztaság. Bent a szobákban ugyanezt láttam. és . . . azonnal eszembe jutott a füzesgyarmati, nagyon szép vasútállomás. Ott ugyanilyen példás rend és tisztaság fogadja az utazókat. Sehol nem lehet látni szemetet, vagy eldobott papírt. Minden arra alkalmas hely be van ültetve fával, ahol csak lehet, nyáron virággal. Nem régen járt nálam egy pesti újságíró, majd egy volt képviselő barátom is, mindegyiknek feltűnt, és elismeréssel jegyezték meg, hogy ritka szép és tiszta állomása van Füzesgyarmatnak! Mindez miért kerül ebbe az írásba? Azért, mert ennek a rendes, szép kis állomásnak a vezetője, főnöke: Gáli István, a fentebb nevezett vezető óvónő férje. Ügy látom, hogy e kedves házaspárnak éltető eleme a rend és tisztaság. Ám régen megfigyeltem én már azt is, hogy bár az állomás vezetője megköveteli munkatársaitól a rendet — ez alól önmagát sem vonja ki. Nem res- telli megfogni a seprűt, és együtt segít rendet tartani. No, de visszatérek az eredeti témára: az óvodába belépve sok kis gyermek zsi- bongása fogadott. Gondoltam, hogy fogok én ezektől nyugodtan beszélni? Kellemesen csalódtam, mert amikor az óvónő bemutatott, azok az ártatlan, tiszta szívű kis gyermekek kórusban köszöntöttek. S amikor verseimből adtam elő, lehetőleg gyermekeknek is könnyen érthetőket. néma csendben hallgatták, és utána úgy verték össze kis tenyereiket, hogy megható látvány volt. S nekem most már másodszor jutott eszembe Ady Endrének egyik örökszép verse, amely nagyon ráillik az én életemre is: ..Ifjú szívekben élek, Mindig tovább ...” Nagyon kedves, gondos óvónők, és kedves kis gyerekek! Ezen a szép napon örökre a szívembe zárlak benneteket, és nagyon köszönöm, hogy sok keserűséget átélt telkembe egy kis örömöt adtatok! Kívánok mindnyájótoknak én is hosszú és nagyon boldog életet! Szeretettel: Hegyesi János Csarejs János: Pár V. A.
