Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-01 / 282. szám
1984. december 1., szombat NAGYVILÁG Véget ér a szovjet népgazdaság egyes területein megkezdett kísérlet első éve. A próbálkozásnak az a célja, hogy olyan gazdálkodási feltételeket teremtsenek, amelyek fokozzák a dolgozók kezdeményező- és vállalkozókészségét, előmozdítják az üzemek és a gyárak gyors műszaki átalakítását, a magas színvonalú termékek előállítását, a takarékoskodást az erőforrásokkal. Az első időszakban a kísérletbe a népgazdaság öt ágazatát kapcsolták be: a nehéz- es közlekedési gépgyártást, az elektrotechnikai ipart, valamint az Ukrán SZSZK élelmiszeriparát, a Belorusz SZSZK könnyűiparát és a Litván SZSZK helyi iparát. Augusztus végén az SZKP KB Politikai Bizottsága megvizsgálta a kísérlet első eredményeit, és megállapította. hogy azok összességükben a résztvevő vállalatoknál pozitívan hatottak a gazdasági tevékenységre. .Javult a szerződéses kötelezettségek teljesítési szintje, a termelésnövekedést a munkatermelékenység fokozása révén érték eh túlteljesítették a költségcsökkentési feladatokat. A kísérlet során jelentős mértékben nőtt a dolgozó kollektívák érdekeltsége és felelőssége az iránt, hogy a gyakorlatban alkalmazzák a tudomány és a technika vívmányait. A vállalatok egyebek között önállóan rendelkezhetnek az egységes tudomány- és technikafejlesztési alap eszközeivel. Így például az Uralmas Egyesülés az ebből az alapból származó saját eszközeit korszerű gépek készítésére fordította. Az Al- taji Vagongyár ezeket a lehetőségeket arra használta fel. hogy meggyorsítsa egy Új vagontipus kifejlesztését. Az új körülmények közepette jelentős mértékben megnövekedett a termelés hatékonysága. A kísérletben részt vevő valamennyi minisztérium túlteljesítette azokat a feladatokat, amelyek a munkatermelékenység fokozásával, az önköltség csökkentésével és a nyereség növelésével függtek össze a meglehetősen feszített terv mellett. Eközben valamennyi ágazatban a munkaerőlétszám csökkenése mellett ment végbe a termelés növekedése. A vállalatoknak jogot adtak arra, hogy önállóan határozzák meg a munkaerőlétszám határát, fizetéskiegészítéseket állapítsanak meg a munkásoknak, a mérnököknek és technikusoknak. Ily módon az elektrotechnikai minisztérium vállalatai 1984 első félévében 5200 emberrel csökkentették az ipari-termelő személyzet létszámát a múlt év hasonló időszakához képest. Természetesen valamennyiüknek adtak munkát más vállalatnál, ahol nagyobb szükség volt a munkáskézre. A beszámolási időszakban a bérköltség-megtakarítás több mint 2<' millió rubel volt. Ennek révén nőtt a jobb termelési eredményeket elérő dolgozók fizetése. A kísérletben részt vevő vállalatoknál megváltozott az anyagi ösztönzési alap képzésének rendszere. Ennek az alapnak a nagyságát az határozza meg, hogy milyen mértékben sikerült javítani a termelés hatékony- sági mutatóit. Egyebek, között ez az alap akkor nő, ha csökkentik a termelés önköltségét, vagy növelik a nyereséget. Függ attól is. hogy milyen a kibocsátott termék minősége. Az alap képzésénél előirányozzák, hogy növelni kell a felelősséget a szerződésben előírt szállítások elmaradásáért: minden egy százalék elmaradás három százalékkal csökkenti az anyagi ösztönzés alapját. Nő annak az alapnak a jelentősége, amelyet szociális-kulturális intézkedésekre és lakásépítésre fordítanak. Ennek növelését az összes vállalatnál egységes forma alapján határozzák meg: a munkatermelékenység növekedésének minden egyes százaléka után az említett alap két százalékkal nő. A kísérlet során felmerültek bizonyos problémák és hiányosságok. Az új körülmények által nyújtott lehetőségeket nem használják ki teljes mértékben, ami annak tudható be, hogy többnyire csak lassan megy végbe változás a kísérlet résztvevőinek gondolkodásában, s az egyes vállalatoknál a gazdálkodás stílusában és módszereiben. A nagyszabású gazdasági kísérletben való részvétel nemcsak azt jelentette, hogy a gyakorlatban próbálnak ki bizonyos irányítási ötleteket és elemeket, hanem azt is, hogy próbára tették a vezetők és az egész dolgozó kollektíva érettségét, azt a képességüket, hogy át tudják-e gyorsan alakítani a termelés struktúráját. Mindazonáltal a felhalmozott pozitív tapasztalatok lehetővé teszik, hogy jelentős mértékben kibővítsék a gazdasági kísérlet kereteit. A jövő év elejétől további 2<5 vállalatot kapcsolnak be a kísérletbe. Ezek a vállalatok az ország ipari termelésének 12 százalékát állítják majd elő. A kísérlet kibővítése mellett azt is előirányozzák, hogy tovább tökéletesítik annak egyes feltételeit, így a többi közt következetesen erősítik az önelszámolás rendszerét, növelik az érdekeltséget a műszaki-tudományos haladásra, a munkaerő, az anyagi és pénzügyi források jobb felhasználására. Gleb Szpiridonov (APN—KS) Zimbabwe: Mélyülő ellentétek Zimbabwében tovább gyengült az esélye annak, hogy Robert Mugabe minisztere nők pártja kiegyezzen a Joshua Nkomo által vezetett ZAPU-val. A ZA- PU három politikusának a kormányból történt váratlan menesztése valószínűbbé tette, hogy a jövő_márciusi, döntő fontosságú parlamenti választásokat elkeseredett küzdelem fogja megelőzni. Hivatalosan azzal indokolták Cephas Msipa és John Nkomo (nem rokona Joshua Nkomo- nak), a kormányfő mellé rendelt államminiszterek és az egyik miniszterhelyettes eltávolítását, hogy pártjuk, a ZAPU állt a Mugabe vezette ZANU- HF egv magas rangú tisztségviselője ellen elkövetett, múlt heti merénylet mögött. A döntés valószínűbb oka az lehet, hogy Mugabe végképp fel akarta számolni a két párt szövetségét, amely az utóbbi két évben amúgy is csak látszat volt. Most már mindössze egy miniszterhelyettes és egy tartományi kormányzó „képviseli” a ZAPU-t a hatalomban. 1980-ban, a függetlenség kikiáltását követlenül megelőző választásokon a győztes párt vezetője, Mugabe a nemzeti megbékélés szellemében bevonta a kormányba a ZAPU-t, amely ugyancsak részese volt a nemzeti felszabaditási küzdelemnek. A két párt közötti ellentétek azonban egyre élesebbekké váltak, míg 1982-ben menesztették a kormányból Nkomót, akinek addig sem engedtek sok beleszólást az ország irányításába. Nkomo politikai bukását követően robbantak ki az ország nyugati részén «a véres lázadások. Azóta a kormány a gyakori banditatámadásokat mindig a ZAPU számlájára írja, holott Nkomo mindig kereken elhatárolta magát a terrorakcióktól. A koalíció felszámolásának előzménye volt a ZANU-HF ez év júniusi kongresszusa, ahol döntés született arról, hogy a körülményeknek megfelelő ütemben munkálkodni fognak az egypártrendszer bevezetésén. Akkor nyilvánvalóvá vált, hogy a ZANU-HF a jövő évi választásokon aratandó győzelemmel tervezi törvényesíteni az cgy- pártrendszert. Nkomo pártjának szeptemberi kongresszusán elutasították azt, hogy a ZAPU önként beolvadjon a kormánypártba. Később, két matabele- földi pótválasztáson nem következett be meglepetés: Nkomo pártjának képviselőjelöltjei győztek. __ Kurucz Janos Bukaresti levél Kongresszusi mérleg Lezajlott a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa, amelyen mérlegre tették a XII. kongresszus óta végzett munkát, meghatározták a jövő feladatait, Románia gazdasági, társadalmi, fejlesztési céljait a VIII. ötéves tervben, 1986— 1990 között, s távlatilag, 2000-ig. A főtitkári beszámoló, amelyet Nicolae Ceausescu terjesztett elő, leszögezte, hogy a fel- szabadulás óta eltelt negyven esztendő alatt Románia gyengén fejlett iparral rendelkező agrárországból ipari agrár- országgá vált, erős, korszerű iparral és lendületesen fejlődő szocialista mezőgazdasággal. Az ország ipari termelése 1945- höz képest 1984-ben több mint százszorosára, mezőgazdasági termelése hétszeresére, nemzeti jövedelme 32-szeresére növekedett. A mai fogyasztási alap 22-szer nagyobb a négy évtizeddel ezelőttinél. Több mint hatmillió új munkahely létesült, az ország lakosságának körülbelül 80 százaléka új lakásba költözött. A négy és fél órás beszédet 109 alkalommal szakította meg a több mint háromezer küldött hosszas tapsa, jelezvén ezzel azt a szándékukat is, hogy Ceausescut újabb ciklusra főtitkárrá választják. A felszólalások közül talán Constantin Dascalescu kormányfő szavai képeztek kivételt, amikor a kimagasló eredmények méltatása mellett megjegyezte: még keményebb munkával még jobb eredmények születhettek volna. A távlati tervek igencsak imponálóak, amelyeket Nicolae Ceausescu előterjesztésében ismertetett. Eszerint 1986—1990 között alapvető cél a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése. A tervekből néhány adat: a villamos- energia-termelés 1990-ben eléri a 95—97 milliárd kilowattórát. Az ipari árutermelés 1990-ben 34—37 százalékkal növekszik. 1985-höz viszonyítva, évente körülbelül 6—6,5 százalékos ütemben. Nagyobb feladatok várnak a gépiparra, az elektronikára, beleértve a számítógépprogramot, valamint az automatizálást, a robottechnikát. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára a kongresszuson részt vevő magyar küldöttség élén tett látogatást a bukaresti finomgiechanikai mérőműszereket előállító gyárban. A gyár vezetőivel és dolgozóinak képviselőivel szervezett szűk körű találkozón hangoztatta, hogy román elvtársaink büszkék lehetnek az elértekre, különös figyelemmel a világgazdasági válság körülményeire. Ez is a szocialista országok erejét bizonyítja. A gyárlátogatás alkalmából rendezett találkozón Méhes Lajos idézett néhány mondatot az RKP Központi Bizottsága beszámolójának egyes megállapításaiból. Egyetértését fejtette ki azzal a gondolattal, hogy: ,, . . . határozottan vissza kell verni a nacionalizmus, a sovinizmus, az antiszemitizmus bármely megnyilatkozását, az ember megalázásának szocialista, forradalmi szemléletünktől idegen más formáit. Az ilyen megnyilatkozások a múlthoz, a tőkés és az imperialista korszakhoz, az an- tagonista osztályokra tagozódó társadalmakhoz tartoznak, amelyek mindig is igyekeztek megosztani és egymás ellen uszítani a különböző nemzetiségű embereket." A továbbiakban Méhes Lajos arról szólt: ,,Mindent el kell követni, hogy az emberek ott érezzék jól magukat, ahol élnek. Legyenek büszkék nemzetiségükre és legyenek hű állampolgárai országuknak. Azt akarjuk — mondotta —, hogy mindenki, aki Magyarországon nemzetiséginek vallja magát, tartsa meg a nemzetiségének külső és belső jegyeit, s ezt kívánjuk itteni magyar barátainknak is." A kongresszus befejezte munkáját. Megkezdődnek a dolgos hétköznapok. Románia népei a kongresszusi határozatok, a párt útmutatásai alapján fokozott erővel látnak hozzá a nagy feladatok végrehajtásához. Wér Vilmos Dfrikai Egységszervezet Segélykiáltások egy földrészért n szamothrákéi szentély Drámai felhívást fogadott el az Afrikai Egységszervezet legutóbbi csúcsértekezletén. Az AESZ tagállamainak képviselői arra szólították fel a világ országait, hogy nyújtsanak hathatós segítséget a mintegy 150 millió éhező megmentéséhez. Ez a felhívás segélykiáltások sorozatával ér fel. » A földrészen — minden túlzás nélkül — borzasztó állapotok uralkodnak. Az itt élő lakosság felét sújtja az éhínség és a szárazság, naponta ezrek és ezrek halnak éhen. A szervezet 34 brszá- ga küzd élelmiszerhiány- nval. s közülük 27 még arra sem képes, hogy a napi betevő legminimumát biztosítsa polgárainak. A csúcsértekezlet színhelye, Etiópia a legválságosabb helyzetű államok közé tartozik. Itt nyolcmillió embert fenyeget az éhhalál, s szívszqron- gató látni azokat a képeket, filmbeszámolókat, amelyek szenvedésükről tudósítanak. Hasonlóképpen drámai események játszódnak le a Szahel-övezetben: itt az elsi- vatagosodási folyamat nyolc országot állít szinte megoldhatatlan feladatok elé, miközben a Szahara terjeszkedése révén irrrmár mintegy 20 millió embert fenyeget. És akkor még nem szóltunk a kontinens déli részéről, amelyet évek óta szintén szárazság sújt. s az okozott kár már megközelíti az egymilliárd dollárt. Afrika, ez a sokat szenvedett földrész most tehát ismét nehéz időket él ót. Az Afrikai Egységszervezet a maga lehetőségeinek korlátái között megpróbál cselekedni. Az Addisz-Abeba-i csúcsértekezlet résztvevői elhatározták, hogy jövőre rendkívüli, kizárólag gaz- 'dasági kérdésekkel foglalkozó csúcsértekezletet tartanak, s segélyalapot hoznak létre a leginkább rászorulók támogatására. Ez azonban édeskevés^--A legelmaradottabb afrikai országokban a termelés alig nő, ezen belül a mezőgazdasági évről évre csökken. lg}7 történhetett .meg, hogy egy évtized alatt az egy főre jutó élelmiszer- fogyasztás 14 százalékkal esett vissza. Ugyanakkor ezek az országok egyre kevesebb segélyt kapnak a tőkés államoktól: tavalyelőtt még 14,2 milliárd dollárhoz. 1983-ban pedig már csak 7,8 milliárdhoz jutottak ilyen módon. Emiatt egyre több hitelt kellett felvenniük. Afrika teljes külföldi tartozás sa jelenleg 150 milliárd dollár, s ennek törlesztése már elviselhetetlen terheket ró az államokra. Van-e kiút ebből a nehéz helyzetből? Hogy legyen, ahhoz világméretű összefogásra van szükség. Az ma már nyilvánvaló, hogy ezek az országok egyedül képtelenek megoldani problémáikat. A gyarmati múlt öröksége. a társadalmi és gazdasági önállóság útvesztői, a számukra hátrányos világ- gazdasági rend, s ráadásul az utóbbi esztendőkben a világgazdaság válsága mindmind külön is megannyi próbatételt jelentett és jelent számukra. Igaz. most több segélyt kapnak — élelmiszert. gyógyszert, ruhaneműt —, de ez csak a bajok tüneti kezelésére elég. Az elmaradottság felszámolására, és egy igazságosabb világgazdasági rend megteremtésére van szükség ahhoz, hogy Afrika a jövő ígérete legyen. Az éhezők problémái any- nyira középpontban álltak az Addisz-Abeba-i tanácskozáson. hogy más, ugyancsak kontinensnyi érdekeket érintő kérdések szinte eltörpültek mellettük a tanácskozáson. Ha más a helyzet, a szervezet 21 éves történetében példátlan döntés, miszerint Marokkó kilép az AESZ- ből, valóságos bombaként robbanhatott volna. Rabat azért hagyta ott az Afrikai Egységszervezetet, mert az felvette tagjai sorába a Szaharái Arab Demokratikus Köztársaságot. A tanácskozás résztvevői ismét elítélték a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaságot, támogatásukról biztosították a namíbíai népet, és az apartheid ellen küzdő dél-afrikai erőket, s megbékélésre szólították fel a csádi polgárháborúban szembenálló feleket. Kocsi Margit Egy ősi szentély romjait vizsgálják amerikai archeológusok a görög Szamothrá- ké szigetén: állítólag itt lobbantak szerelemre egymás iránt Nagy Sándor macedón király, a híres ókori hadvezér szülei. A fehér márványoszlopos szentély adott helyet az egyik görög istenkultusz gyakorlásának, a „Nagy Istenek” nyaranta megrendezett ünnepségeinek. A krónika szerint az egyik ilyen ünnepélyen találkozott II. Fü- löp macedón király Olüm- piásszal, a görög hercegnővel. A találkozás i. e. 457- ben vezetett házassághoz, s egy évvel később megszületett Nagy Sándor, II. Fülöp utódja. A szentélybe elzarándok- lók a termékenység istennőjének, az alvilág istenének, valamint démonoknak hódoltak — nagy lakomákat rendeztek és állati áldozatokat mutattak be. A hegyek szabdalta és viharos időben szinte megközelíthetetlen sziget a Fekete- és az Égei- tenger közti hajózási útvonalak középpontjában fekszik, emiatt a szentélyt is szoros kapcsolatok fűzték a tengerhez: a szertartások alkalmával bíborszínű kendőt terítettek a beavatandókra, amelynek varázsereje meg kellett hogy óvja a tengerészeket és az utazókat a rájuk leselkedő veszélyektől. A szentélyben egy titkos vallási szekta is működött, tagjai egy nagy famennyezetes csarnokban rituális táncokat lejtettek és eljátszották a termékenység istennője mitikus elrablásának jelenetét. Később a görögországi politikai fejlemények háttérbe szorították a szentély vallásos szerepét: a macedónok, akik i.e. 338-ban uralmuk alá hajtották a görög városállamokat, hatalmuk szimbólumává tették, s nem sajnálták a pénzt pompásabb- nál pompásabb épületekre. II. Fülöp emeltette például a Theménoszt, a fallal körülvett, márvánnyal kikövezett építményt. A szentély véglegesen csak az i. sz. IV. században szűnt meg működni, amikor a kereszténység lett a római birodalom uralkodó vallása. A későbbi korokban a szentély arról vált ismertté, hogy itt találták meg a szamothrákéi szárnyas Nikét, a győzelem ősi görög istennőjének szobrát. Az életnagyságú márványszobrot egy francia diplomata 1863-ban vitette Párizsba; most a Louvre-ban látható. Az amerikai régészek az elmúlt években az 50 ezer négyzetméter alapterületű épületegyüttes több mint felét tárták fel. Idén a Niké- szobor fellelésének helyszínén dolgoznak.' A régészek szerint a szobor a korábbi feltételezésekkel ellentétben nem kutat díszített, hanem eg” kisebb épület fedezékében állt. Ehhez közel található a sztoa, az i.e. 3. századból származó hatalmas. 104 méter hosszú oszlopcsarnok, amely az _ ásatásokat végzők szerint feltehetőleg az ünnepségekre érkezett vendégek szállásául szolgált. Az Addisz Abcba-i tanácskozás résztvevői (Fotó: AP — MTI — KS) Szovjetunió Kísérlet a gazdaságban
