Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
1984, december 8., szombat o Munkahelyi közösségek a baromfifeldolgozónál — Ha dönteni kell: a brigádokra szavaz, vagy a munkahelyi közösségekre? — kérdezem Csankó Jánosáétól a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál a cso' magolóüzemben. — A közösségekre. Most 10 társadalmi munkaórát f vállaltunk, és mindenki ott volt. Régebben sokszor elhangzott, ha valamire mozgósítottak: eredj, te vagy a brigádtag. Azért is az új rendszert pártolom, mert mindenki érdekéit a jó munkában, a jutalmazás nemcsak a brigádtagokat érinti. Brigádok helyett — Én a régi brigád mellett voksolok — mondja Balogh Imréné —, nagyobb volt az emberek között az összhang. így 260-an túl sokan vagyunk egy közösségben. Balogh Imréné a csomagoló dolgozója — Az önnel szemben ülő hölgy akkor sem dolgozott kevésbé jól, amikor nem volt a munkájának erkölcsi és anyagi elismerése. Így viszont megérdemelten ő is részesülhet a közös eredmény hasznából. — Ebben biztos, hogy előrelépés az új módszer — ismeri e! Balogh Imréné —, inkább kollektívnak nevezhető. Kása Lászlóné korábban brigádtag volt itt az üzemben, most viszont művezetőként a munkahelyi közösség irányítója is egyben. Milyen volt a tanulóév? — Akadt nehézség, nagy a létszám, így 260 ember munkáját kell az új felfogás szerint értékelni, a régi harmincfős brigádokkal szemben most egy óriási közösség munkáját. Nem könnyű rendezvényekre mozgósítani , sem, mert nagyon sokan 60 —70 kilométerről is járnak ide dolgozni. Mindenki számít — Nem lesz azonban köny- nyű dolguk az év végi jutalmazáskor, a differenciálásnál. —A csoportvezetőkkel, a bizalmiakkal közösen fogjuk megállapítani, ki, mit visz haza a borítékban. — Az 1983-as évben a brigádvezetők országos konferenciáján a mi küldöttünk is felvetette, hogy a kollektívák munkájának elismerésében nincs a továbblépés> re lehetőség — idézi Laczó Jánosné, szakszervezeti bizottsági titkár. — De a decemberi Minisztertanács—SZOT—KISZ KB együttes határozata is megújulást sürget. Az ezelőtt 25, vagy több éve megalakult brigádok zárt közösségek voltak, egy csomó ember szükségszerűen kívül maradt a mozgalomból, elesett erkölcsi és részben anyagi elismeréstől — fűzi hozzá Szilvásy Ferenc, műszaki igazgatóhelyettes, majd így folytatja: — A kopasztóban dolgoznak százkilencvenöten, és a 40 fős brigádból csak tizenötnek a munkája köthető ehhez a területhez, értékelhető az adott gazdasági tevékenység keretében. Vagy a másik dolog: a kommunista műszakokat brigádoknak hirdettük, de mindenki részt vett, mégiscsak a szocialista brigád számolta el ezeket az órákat, kapott érte egyre magasabb és magasabb, arany vagy ezüst fokozatot. S ha a mozgalom résztvevőinek számát nézzük, alig egyharmadát jelentette a brigádtagok száma az itt dolgozóknak. A szocialista munkaver- seny-mozgalom meghirdetésekor jól szolgálta a termelést. Évtizedekig jól mérhető teljesítményeket tükrözött, az azonban egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy eltolódott a mozgalom a munkán túli teljesítmények értékelése felé. Nem is beszélve az értelmetlen, céltalan színház- és mozijegyragasztásokról. — A munkaverseny-sza- bályzat is úgy alakult ki, hogy az elismerésben a fokozatosság érvényesüljön. A magas teljesítmény nem vonzott magas elismerést, egy induló brigád csak zászlót kaphatott elsőnek, míg sok ellaposodott munkájú, de jól adminisztrált brigád is lépett egy fokozatot előre, mert a szabályzat erre módot adott — fejti ki Szilvásy Ferenc. A tanulóév végén — A vállalatvezetők, a társadalmi szervezetek képviselői, a brigádvezetők közösen gondolkodtunk azon, hogyan lehetne továbblépni — kezdi Laczó Jánosné szb- titkár, majd hozzáteszi: — A cél az volt, hogy mindenki legyen érdekelt ebben a termelésben, s aki — fegyelmi és egyéb okok miatt — nem zárja ki magát a munka anyagi elismeréséből, azt jutalmazzuk. Mindenki kapjon erkölcsi elismerést is a jól végzett munkájáért. A brigádok 50 százaléka, 35—40 fős kollektívák igenelték a változást, míg a másik része féltette talán az összeKósa Lászlóné a munkahelyi közösség vezetője Fotó: Gál Edit tartást, talán a 25 év előnyeit, értékeit. Ott is elmondtuk, hogy számítunk azonban a régi „magra”, megkértük ezeket az embereket, hogy segítsenek. — Azt látjuk a tanulóév végén — veszi át a szót Szil- vási Ferenc —, hogy a gazdasági munka hatékonysága lényeges javulást mutat. A szocialista munkaverseny lényege pedig az, hogy a munkaverseny ne különüljön el a munkától. — Május elsejével indítottuk a 27 munkahelyi közösség munkáját, a mozgalmi évet. Jó termelési évet zártunk. Több mint hárommillió forintos mozgóbért oszthatunk szét. Ahol kiváló munkát végeztek, ott 500 forinttal több az egy dolgozóra jutó pénz. összevontuk a szocialista brigádok jutalmazására fordított és az eredmény után képződött szétosztható nyereséget. A vállalat vezetői átadják a közösségeknek járq összeget a munkahelyi vezetőknek, akik a társadalmi, választott képviselőkkel közösen differenciáltan osztják el a pénzt — árulja el Laczó Jánosné. Értékelési szempontok — Az értékelési szempontok miként változtak a munkahelyi közösségekre nézve? — Legdöntőbb a gazdasági munka, a mennyiség, a minőség, számít a költség- és az energiamegtakarítás, a kiírt program teljesítése és többek között az üzemi demokrácia érvényesülése. Mindenki tagja lehet a munkahelyi közösségnek, s érdeke, hogy jój dolgozzék. Közösséggé is inkább formálhatók úgy az emberek, ha mindenkit hívnak és várnak a közösségi rendezvényekre. Tetszik a megoldás. Hasonló kezdeményezésekről maguk a vállalatvezetők sem hallottak, de már van néhány dolog, amit az új szabályzaton csiszolni érdemes. Nem tudják például, hogy a vállalati elismerésen túl a jól dolgozó kollektíva ágazati elismerésére miként lesz mód. Az idei év értékelése alapján az is kiderült, hogy 1984-ben a vállalat hűtőházában dolgozók érték el a legjobb eredményeket. Számadó Julianna Sikeres termékszerkezet-váltás az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezetben A megye ipari szövetkezetei közül jó néhánynál alapos gondot fordítanak a termékszerkezet folyamatos korszerűsítésére. Ezen a téren a legnagyobb sikert ebben az évben talán az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet érte el. Ez a szövetkezet már régóta foglalkozik különböző bőrdíszműipari kellékek készítésével, de idáig a jelentkező igényeknek csak kis részét tudták kielégíteni. Sem választékban, sem minőségben nem tudták azt nyújtani, amit a nemzetközi piac igényel. A különféle csatok, kapcsok és más díszítőelemek nélkülözhetetlen tartozékai a női cipőknek, csizmáknak is, így évről évre jelentős mennyiségű konvertibilis valutát kellett ezek behozatalára áldozni. Az az ötlet, hogy ezt a pénzt hazai gyártással kellene megtakarítani, már régóta felszínre került, de nem sikerült olyan partnert találni, mely megfelelő áron eladta volna a gyártó eszközöket, és a gyártáshoz elengedhetetlenül szükséges ismereteket. A múlt év második felében a szövetkezet a BÖR- KER-re] közösen tárgyalásokat kezdett egy olasz üzem részbeni megvásárlására. A nagyon gyorsan lezajlott tárgyalások eredményeként már, januárban megkezdődött a gépek szállítása, illetve szerelése, és az eV közepétől már termel a szövetkezetben az új üzem. Fröccs-, illetve présöntési technológiával gyártják az apró díszeket, és egy-egy új típust szinte napokon belül sorozatban tudnak már készíteni. A megfelelő kivitelhez felületkikészítő, galvanizáló berendezéseket is vásárolt a szövetkezet. Ezek az egységek olyan víztisztító művel állnak összeköttetésben, mely lehetősé teszi, hogy a szennyvíz a legszigorúbb környezetvédelmi előírásnak is megfeleljen. Az új üzem a jövő évben már teljes kapacitással termel, és több százezer dollár értékű tőkés import megtakarítását teszi így lehetővé. I. 1. Csabai szecskázók — dán köntösben A Békéscsaba. Mezőgép Vállalat vezetése fontos és súlyos, a vállalat jövőjét meghatározó döntés elé került a múlt év végén. El kellett határozniuk, milyen gyártmánystruktúrával foglalkozzanak a jövőben, mely termékek fejlesztését gyorsítsák, és melyek azok, amelyek iránt nincs jelenleg fizetőképes kereslet. A gyakran szenvedélyes viták után született meg a döntés: a szemes- és szálastakarmány- termesztés, takarmányozás gépei képezik a jövőben a gyártás gerincét, emellett nagyon nagy súlyt fektetnek a különböző kisgépek, kiegészítők fejlesztésére, gyártására is. Legkeresettebb: a daráló-zúzó — Mielőtt a fejlesztési irányokat meghatároztuk, alaposan tisztáztuk a helyzetet a mezőgazdaság szakértőivel — mondja Molnár Mihály fejlesztési főmérnök. — Érdeklődtünk a takarmányozás, az állattenyésztés új irányzatai felől, és körülnéztünk, melyek a hiányzó gépek. Elhatároztuk, hogy igyekszünk egy komplett technológiai sort kialakítani, olyat, ahol a szántóföldi betakarítástól kezdve egészen az etetésig mindenféle gépet tudunk kínálni. Egy ilyen géprendszernek nem minden tagja egyformán értékes, és fontosságukban is különböznek egymástól. Az érdeklődés alapján úgy tűnik, hogy az egyik legkeresettebb a DZ—600-as daráló-zúzó lesz. Ez a nagy teljesítményű gép elláthat egy teljes állattenyésztő telepet jó minőségű takarmánnyal. — Kemény feladat volt egy olyan szerkezet megalkotása, mely minden növényfajtánál jó hatásfokkal alkalmazható — mondja a főmérnök. — Alapvetően szemes kukoricára terveztük, de szinte ugyanolyan hatásfokkal feldolgozható vele a lucerna, a borsószár, a kukoricacsutka, vagy bármilyen más növényi anyag aprítására, zúzására alkalmas. Megoldható, hogy a takarmány közvetlenül etetésre kerüljön, de a zúzalékból kiváló, tömör siló is készíthető. Ez persze már a lánc vége, ahhoz, hogy hatékonyan működjön a technológiai sor, számos berendezés ki- fejlesztésére volt szükség. A Hesstonnal már évekkel ezelőtt létrejött kooperáció keretében kifejlesztették a nagy teljesítményű silóadaptereket, és elkészítették ezek 2—3—4 soros változatait. Utána ezeket valamennyi hazai és külföldi alapgéphez illesztették, és keresik a közös értékesítés lehetőségeit. Versenyben a vevőkért — A baj csak az, hogy akiknek pénzük van, azok igencsak válogatósak, hiszen a mezőgazdaság a fejlett európai országokban sincs könnyű helyzetben, és a gépgyártók versengenek a vásárlók kedvéért — mond- ja Kovács Mátyás kereskedelmi igazgatóhelyettes. — Igyekszünk szorosan együttműködni az alapgépgyártók- kal, valamennyi KGST-or- szágbeli partnerünkkel közöltük, hogy hajlandók vagyunk közös, harmadik piaci értékesítésre, de tőkés exportra ők is nehezen adják el az alapgépet, a belső forgalmat pedig néha az eltérő fejlettségű mezőgazda- sági- nagyüzemek megszokotthoz való ragaszkodása korlátozza. Ez a helyzet új piaci stratégiát kíván a vállalattól. Elmúltak azok az idők, amikor az év közepén már előre látták a következő esztendő teljes forgalmát. Egy száz darabos rendelés már nagynak számít, de sokkal gyakoribb, hogy öt-tíz darabot kell egy-egy vevőnek eladni. Ez nemcsak azért gond, mert sokkal több munkával, adminisztrációval jár, hanem azért is, mert valamiképpen gondoskodni kell az eladott eszközök szervizéről, karbantartásáról is. El lehet képzelni, micsoda költséggel jár, ha Békéscsabáról keli elutazni egy Olaszországban elromlott „ilóadap- ter kijavítására. — Mi már régóta szorgalmazzuk, hogy tőkés országokká] hozzunk létre közös márkaszervizt és alkatrészraktárát, együtt a magyar mezőgépgyártókkal, de esetleg másokkal is. Ezt meg lehetne úgy is oldani, hogy kinti javító cégekkel kötnénk szerződést, s akkor ők gondozhatnák a rni eszközeinket. Ezt pedig nem sikerült létrehozni, így a saját márkanevünk alatt egyszerűen nem adhatunk el néhány darabos menyiségeket, mert az ingünk is rámenne a javításokra. Nincs más választásunk: szerződést kell kötni valamelyik tőkés mezőgépgyártóval, és az ő neve alatt hozni forgalomba a terméket. így ő gondoskodik a szervizről, de a haszon jó részét is zsebre rakja — mondja Kovács György igazgató. Meglepetések a tarsolyban A fent említett együttműködések egyik eredménye a Tarup-licenc alapján gyártott, illetve továbbfejlesztett vontatott szecskázó. A különböző teljesítményű gépek pótolhatnak egy drága magajáró eszközt és tökéletesen kielégítik egy kisebb vagy közepes gazdaság igényeit. A próbagyártás minőségével a Taarup annyira elégedett, hogy saját gyáraiban beszüntette ezeknek az eszközöknek az építését, és a jövőben a Csabán gyártott szecskázókat forgalmazza szerte a világon. Kiderült azonban, hogy a hazai mezőgazdaság már elég jój ellátott önjáró gépekkel, így ez iránt a termék iránt nem nagy az igény, keresnek viszont egy olyan kis teljesítményű eszközt, mellyel a napi takarmányozási gondokat megoldhatnák. így született meg az úgynevezett függesztett szecskázó, mely nem más, mint egy közönséges traktorra felszerelt adapter. A próbaüzemelés tapasztalata szerint jó minőségű, egyenletes szecskát készít, és ami szintén lényeges: erőteljesen érdeklődnek utána a nyugat-európai országok farmer- gazdaságai is. — Amiről eddig szó esett, azok többé-kevésbé már ismert gyártmányaink, de tartogatunk néhány bombameglepetést is a tarsolyunkban — jegyzi meg a főmérnök. — Ezek olyan újdonságok, melyek akár a jövőnket is megalapozhatják, így nyilván érthető, ha ezekről most enné) többet nem mondok. Egy azonban biztos: a jövő év második felében a világ elé lépünk ezek közül egy-kettővel, és akkor biztos, hogy ránk figyel a szakmai közvélemény. Lónyai László Sorozatban készülnek a siló adapterek Fotó: Fazekas László Befejezték a kukorica betakarítását Végeztek a kukorica betakarításával a Bábolnai Iparszerü Kukoricatermelő Közös Vállalat taggazdaságai; több mint 200 000 hektáron vágták le a fontos takarmánynövényt. Többségük a szokottnál sokkal később, csak október második felében kezdte a nagy munkát, azután viszont sem jelentősebb csapadék, sem fagy, sem dér nem akadályozta folyamatosságát. A kukorica magas víztartalma miatt esetenként szűknek bizonyult a szárítók kapacitása, így hát a tervezettnél lényegesen több kukoricát tárolnak nedves állapotban. Több helyen a nedves kukoricát átmeneti tárolókba helyeztek el, és később szárítják meg. Elegendő kombájn állt a teggazdaságok rendelkezésére, s a nagy munka segítésére a közös vállalat központi és körzeti raktáraiban, valamint szerviz- szolgálatában megszervezték az állandó ügyeletet. Alkatrészhiány sem lassította a 200 000 hektárnyi kukorica betakarítását. Jó ütemben dolgoznak az IKR-taggazdaságok a jövő évi gabonatermés megalapozásán is. Néhány napon belül végeznek a betakarított kukoricaföldeken még hátralevő őszi munkákkal, az alapműtrágyázással, a szántással és a szervestrágyázással.
