Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-08 / 288. szám

1984. december 8., szombat ■MNiHMTd Orosháza Enni vagy nem enni? Ez itt a kérdés A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat öt éttermet, hat eszpresszót, hét büfé-falatozót, hat italboltot, két munkahelyi büfét és egy-egy fogadót, illetve fagyizót üzemeltet Orosházán — olvashatjuk dr. Tóth József igazgató előterjesztésében, amelyet a Hazafias Népfront helyi bizottságának felkérésére állított össze. A hét gé­pelt oldalnyi anyagot a közelmúltban vitatta meg a fo­gyasztók városi tanácsa a HNF-székházban. Zagyva Bé­la, a testület titkára köszöntötte a megjelenteket, majd a tanácskozás céljára utalva felhívta a figyelmet a leg­égetőbb problémák közös megoldásának fontosságára. Noha a részletes, írásos tá­jékoztató külön szóbeli ki­egészítést nem igényelt, ám az észrevételek, javaslatok, amelyekre Bezzegh László, a vállalat kereskedelmi igaz­gatóhelyettese reflektált, mégis azt igazolták, hogy a téma koránt sincs lezárva. Éppen ellenkezőleg: újabb erőfeszítésekre. egyeztető tárgyalásokra, valamint mindenki által elfogadható megoldásra lesz szükség az elkövetkezendő időszakban. Legalábbis csak ekkor bizo­nyosodhat be, hogy nem volt hiábavaló az FVT ilyen irányú kezdeményezése. Diákétkeztetés Nos, a kérdezők olyan neuralgikus pontokat érin­tettek. amelyek között elsőd­leges helyet foglalt el a di­ákétkeztetés. Több szülő köz­vetlen tapasztalatokra ala­pozva elmondta. hogy az 5—8. osztályos tanulók sok­szor hosszú sorokban állnak az Alföld Szállp előtt. Aki iskolai. ’ vagy egyéb elfog­laltsága miatt későn érke­zik. nem biitos, hogy hozzá­jut a következő heti ebéd­jegyekhez. Elhangzott vi­szont az is, hogy a helyi Táncsics Mihály Gimnázium, továbbá a szarvasi iskolák a szervezett diákétkeztetés kérdését jól oldották meg. Az utóbbiak naponta busz- szal viszik ebédelni a diá­kokat. A megyei vendéglátó­ipari válallat képviselője két III. osztályú orosházi ét­termet is megjelölt (a Béke és a Gólyafészek), ahol a szervezési feladatok ellátá­sa, s a technikai feltételek megteremtése esetén ki le­hetne elégíteni az ilyen igé­nyeket. Egyebek között meg­ígérte: az étkeztetéssel fog­lalkozó szakapparátus az érdekelt vendéglátóhelyek, és az illetékes szervezek ve­zetőivel közösen megvizs­gálja a körülményeket, s minden igyekezetével azon lesz, hogy megnyugtató mó­don rendeződjék a helyzet. Jóllehet, a vállalat már ko­rábban is megpróbált bekap­csolódni a szervezett gyer­mekélelmezésbe, de aztán valahogy mégsem sikerült megegyezni, például a fel­ügyelet kérdésében. Amint hallottuk, esetleg az ebéd ki­szállítása is szóba jöhet... Étterem és nyereség Nagy nehézséget okoz a városban a megszűnő üzletek kiváltása, mivel az anyagi források igen korlátozottak. Űj vendéglátó helyiségek megnyitása, amelyet a sza­bályozórendszer érint, ugyanis a beruházások kate­góriájába tartozik. Bizo­nyos esetekben azonban nincs akadálya a bővítésnek, illetve a belső átalakításnak. De ez az utóbbi eljárás sem oldhat meg mindent. Példá­ul a Kossuth utcai bisztró, ahol különféle ételeket állí­tottak elő, a KÖJÁL-előírá- soknak már régóta nem fe­lel meg. s ugyanakkor egy melegkonyha létesítése aka­dályba ütközik. Elhanyagolt állapotban volt a fentebb említett Gólyafészek, ame­lyet a vállalat több mint 3 és fél millió forintos költség­gel korszerűsített. Ezt köve­tően paradox módon az igé­nyek a korábbiaknak az egyharmadára csökkentek. A régi fél millió forintos forgalommal szemben ma már csak 120—130 ezer forint a bevétel. Az érdeklődés ..át­csoportosulása” valószínű az Alföld Szálló éttermének megnyitásával kapcsolatos, így volt ez kezdetben a Bé­ke étterem esetében is. ame­lyet azonban újra növekvő létszámban keresnek fel a vendégek. A gyopárosi vendéglátó egységek megszűnése min­den bizonnyal az előbbieknél is nagyobb gondot jelent, mivel a város nyugati ré­szében nincs lehetőség az étkezésre. Az ottlevő étte­rem és fogadó jövőre ter­vezett bezárásának oka: a forgalom visszaesése. Itt ér­dekek ütköznek össze, ami abban jut kifejezésre, hogy a vállalat nem képes fenn­tartani egy szezonjellegű, csekély forgalmú üzletet. A vendégek viszont szeretné­nek hozzájutni a meleg étel­hez. Igaz, az idén megcsap­pant a fürdő látogatottsága is, mert csak 14 éven felü­lieket engedtek be. így a szülők a gyermekek nélkül már nemigen jártak oda napozni és fürödni. Arra a kérdésre: miért nem lehet a Gyopár presszót étteremmé átalakítani, az igazgatóhelyet­tes a következőképpen vá­laszolt: a helyiség átalakítá­sa hatalmas befektetést, mintegy 17—20 millió forint ráfordítást igényelne. Ehe­lyett azt indítványozta, a működési engedély megvál­toztatása után — a gazdasá­gosság megléte esetén — árusítani lehetne meleg- szendvicseket, sőt, akár egy­tálétel-féleségeket is. A ven­déglátóipari vállalat „terv­szerű levonulása” — ahogy Barta Imre tanácselnök-he­lyettes fogalmazott — köny- nyen visszavetheti a vendég­forgalmat Gyopároson: Pedig kutakat fúrtak, gázvezetéke­ket fektettek le, épül az uszoda, és telkeket osztanak. Szórakoztatás A vállalatnak az étkezte­tés, ellátás és vendéglátás mellett van egy másik funk­ciója is: és ez a szórakoz­tatás, amely ugyancsak vitá­ra késztette az FVT tagjait. Az igazgatóhelyettes elis­merte, hogy ez a probléma nemcsak Orosházán, hanem másutt sincs megoldva. Bár e területen is akad kivétel. Például a Békés megyei Mű­velődési Központ a vállalat­tal kötött keretszerződés alapján anyagi támogatással bizonyos, követésre méltó programokat szervez fiata­loknak. Egyes szülők aggódnak amiatt, hogy gyermekeik sok pénzt eljátszanak az auto­matákon. Itt is furcsa hely­zet állt elő: ugyanis állami területen csak ez év végéig engedélyezik a „félkarú rablók” üzemeltetését, míg más ágazat ezek jövedelme­zőségét bizonyára a jövőben is élvezheti. Igaz, hogy ren­deletek szabályozzák korha­tár szerint e szenvedélyek­nek való hódolást, de ez még nem azt jelenti, hogy min­denütt betartják az utasítá­sokat. A vállalatnak jelen­leg 23 pénznyerő automatája van, s ezek „fejenként” egy- egy millió bevételt hoznak a konyhára. Várhatóan a jövő évtől kezdve az állami támo­gatással beszerzett gépeket félreteszik, és a vállalat egy­ségeiben csak az értelem- és készségfejlesztő berendezé­seken lehet majd játszani. Például a Béke étteremben 10—12 darabot kívánnak el­helyezni. Mint Steigervald György, a Fogyasztók Megyei Taná­csának elnöke hangsúlyozta, a fiatalok szórakoztatási le­hetőségének megteremtése nem egyedül a vendéglátó vállalat feladata. Közös erő­feszítésre lesz szükség a te­kintetben is: ne az alkohol- fogyasztás növelése, hanem' a közétkeztetés jobb felté­teleinek megteremtése kerül­jön előtérbe az egyes telepü­léseken. Kép, szöveg. Bukovinszky István A megyei vendéglátóipari vállalat egyik orosházi egysége B virágos Szarvasért” 99 (Tudósítónktól) Szarvas városszépítő bi­zottsága májusban , mozgal­mat indított „A virágos Szarvasért” címmel. Az idény végével értékelték a mozgalom eredményeit, örömmel állapították meg, hogy nem kevés azoknak a száma, akik úgy érzik jól magukat, ha a környezetük nemcsak tiszta> rendes, de szépen gondozott, virágok, növények vannak a ház előtt, az erkélyeken és az abla­kokban. A város több szintes la­kóépületei közül nem volt egy sem, amelyikben virágos erkély vagy ablak ne lett volna. Minden házban van­nak olyan lakók, akik igé­nyelték ezt, és örömmel vál­lalták a vele járó munkát, fáradságot, de sajnos, csak öt olyan több szintes épüle­tet találtak, amelyben a la­kók legalább 50 százaléka gondot fordított erre. E la­kóközösségek munkáját a városszépítő bizottság elis­merő oklevéllel díjazta. A több szintes lakóépületekben négy olyan erkélyért adtak jutalmat, amely ízlésességé­vel, gondozottságával külö­nösen kiemelkedik. A vállalatok üzemek is fokozott gondot fordítanak telepeik környezetének szé­pítésére. A Vas- és Fémipari Szövetkezet, a Szirén és a SZÁT meliorációs mérnöksé­gének törekvése különösen elismerésre méltó. A városszépítő bizottság november 22-én tartott ün­nepi ülésén a város vezetői­nek jelenlétében dr. Posgay Elemér, a városszépítő bi­zottság elnöke adta át az ok­leveleket, ajándékokat a legjobbaknak, azzal a ké­réssel, hogy a jövőben tobo­rozzanak maguk köré minél több barátot, ismerőst, akik hozzájuk hasonlóan kiveszik részüket a város szépítésé­ben. üres tüzelőtelepek Nagyobb a füstje, mint a lángja? Mesélik, hogy Lükösházán három fuvarost majdnem alaposan helybenhagytak, mert a közeli Elekre akartak szenet szállítani. A példákat persze vég nélkül lehetne sorolni Hegyeshalomtól Záhonyig. Ugyanis a szénhiány napjainkra országos méreteket öltött. Ennek megfelelő­en érzelmi-indulati megnyilvánulásokat sem nélkülöző vita alakult ki. amely olykor szélsőséges véleményeket is szül. Az egyébként nagyra becsült és megfontolt, kö­rültekintő felszólalásairól híres szövetkezeti elnök az. egyik tanácskozáson azt mondta: ennek az egész, szén- ügynek nagyobb a füstje, mint ,a lángja. A televízió, a rádió, a sajtó másról sem beszél, csak erről, ezért az is szenet akar venni, akinek eddig az eszébe sem jutott. Még csak az hiányzik, hogy a kereskedelmet tegyék fe­lelőssé a történtekért. Nem akarok ehhez hosz- szas kommentárt fűzni, de annyit megjegyzek: az üres tüzelőtelepek mindennél be­szédesebben bizonyítják, hogy valami nincs rendben a szén- és faellátás körül. A vásárolni szándékozók ezt naponta érzik, amikor haj­nalban kimennek a telepre, és sorban állnak néhány má­zsa szénért, brikettért. Alig­ha a hírközlők tehetnek ar­ról, hogy a családok egy ré­szének üres maradt a sze­neskamrája. Igaz, mindezt elhallgathatnánk, csakhogy ettől a tény, tény marad. A utalványoknak csak a 85 szá­zalékát tudták kielégíteni. Júliusban, augusztusban, szeptemberben újabb nehéz­ségek adódtak. Nehezen ér­kezett meg a borsodi szén, a pécsi iszap. Ez azért is lé­nyeges, mivel Békés megyé­ben az összes eladás 71 szá­zalékát ezek a szénfajták te­szik ki. A harmadik negyed­év végére a készletek annyi­ra csökkentek, hogy szénből és lignitből a tavalyinak a 26,4, brikettből 9,2 százalé­kát kínálták (?) a telepek. Sajnos, az év negyedik ne­gyede sem kezdődött valami két, amelyen 20 ezer forint is szerepelt. Persze, szomba­ton, vasárnap és ünnepeken is dolgozott. Olvasom, hal­lom, hogy az idén sincs ez másként, hiszen a bányászok a kötelezettségeikhez képest csaknem 95 ezer tonna szén­nel tartoznak a lakoságnak. Megkezdődött a hajrá! De meddig lehet ezt bírni? Ugyanis az emberi teljesítő­kép ességnek is van határa. A beruházások viszont egy­re drágulnak, a létszám el- keserítően fogy. Bármennyi­re is fáj, ki kell mondani: az erőfeszítések ellenére a szénbányászat lehetőségei és feladatai között nincs össz­hang. Ezek megteremtésére nagy szükség van. De ki tud­ja, hogy mikor valósul meg? Tudom, az olvasó minde­nekelőtt arra kíváncsi, hogy mi lesz az év hátralevő ré­szében. Mert állítólag az idén és jövőre sem eszi meg a kutya a telet! Nos, a Bor­sodi Szénbányák ugyancsak nehéz helyzetben van. A la­kossági szén 60 százaléka ezekből a bányákból kerül ki, miközben a létszám ál­­. v alóság pedig az: az ország és megyénk jó néhány te­lepülésén szénhiány van, az emberek pedig várják a vá­laszt, hogy miért? Kétségtelen, a kép megté­vesztő. Mert szerencsére nem arról van szó, hogy hóna­pok óta egyáltalán nincs szi­lárd tüzelőanyag. Ami jön, azt órák alatt elkapkodják. Aki valamilyen oknál fogva késik, tétovázik, csak az ösz- szesöpört szénport találja a telepen. Elüthetném a dol­got azzal, hogy vessenek ma­gukra, hiszen a nyáron any- nyi szén és brikett volt, hogy engedményes áron kínálták. Igen ám, csakhogy nem min­den család képes egyszerre 50—100 mázsa szenet tárol­ni, kifizetni. Ugyanakkor az idén az első negyedév végén látták a Békés megyei, szö­vetkezeti szakemberek: nem lesz elegendő szén és brikett, veszélyben forgott az akció sikere. A tüzelőutalványok beváltása is nagy gondot okozott. Pedig az ÁFÉSZ-ek telepein jól indult az 1984- es esztendő. Tavalyról meg­lehetősen nagy szénkészletek maradtak, főleg brikettből és tűzifából volt sok. Ezt a szer­ződések megkötésénél figye­lembe vették. Ezért szénből 13 ezer, brikettből 10 ezer tonnával kevesebbet rendel­tek, mint egy évvel koráb­ban. Döntésüket azzal indo­kolták: egyrészt magas az indulókészlet, másrész a vá­rosokban egyre többen tér­tek át a gázfűtésre, és 13 községben megkezdődött a gázvezeték építése. Az érv logikusnak látszott, senki sem tamáskodott. Csak akkor ijedtek meg, amikor az idén márciusban vészesen fogyni kezdett a tüzelő, és az utánpótlás akadozott. Gyorsan rendeltek még 10 ezer tonna brikettet, amely­nek a fele a harmadik ne­gyedév végére megérkezett. Szénből azonban a tüzelő­rózsásán. A megkötött szer­ződésekhez képest a Borsodi Szénbányák 80 százalékban volt képes teljesíteni válla­lását, míg pécsi iszapból sem lesz több a tavalyinál. Ter­mészetesen ez attól is függ, hogy miként alakul az idő­járás, mert erős fagyban az iszapot nem lehet szállítani. Mindezekből már sejteni lehet, hogy a szénhiány oka alapvetően a szállítások el­maradása. Mert a már emlí­tett szerződésmódosítás elle­nére, a megrendelések telje­sítése esetén elegendő tüze­lő állt volna a lakosság ren­delkezésére. Még így is, az év kilenc hónapjában meny- nyiségben több szenet és brikettet értékesítettek a szö­vetkezeti telepek, mint az el­múlt év hasonló időszaká- kában. Mégsem elég! A szá­lak tehát az iparhoz, ponto­sabban a szénbányászathoz vezetnek. Ez az ágazat ko­moly gondokkal küszködik. Ebben az esztendőben sem képes a tervezett szenet a felszínre hozni. Érdemes idézni a Veszprémi Szénbá­nyák igazgatójának vélemé­nyét, miszerint: „Nálunk nem úgy zajlott le a szénbá­nyászat visszafejlesztése, mint másutt a világban. Ahol jól csinálták, ott bezártak ugyan bányákat, de a meg­maradókat fejlesztették. Ná­lunk azonban nem ez tör­tént. A megmaradt bányák technikai korszerűsítése el­maradt, vagy legalábbis igen lassú volt." Ügy vélem, ez a néhány mondat önmagáért beszél, és jól érzékelteti azo­kat az olajban fogant illú­ziókat, amelyek végül is cső­döt mondtak, és hiú ábránd­nak bizonyultak. Nem aka­rok én utólag okos lenni, de volt alkalmam néhány napot eltölteni Pécsett, illetve Komlón. Láttam a szénpor­tól fekete emberek elszánt küzdelmét lenn a bányában, beszélgettem velük kényel­mes, szép otthonukban. Az egvik megyénkből elszárma­zott fiatalember büszkén mutogatta a fizetési jegyzé­landóan csökken, a szénva- gvonnal együtt. A tervet sem tavaly, sem az idén nem tudták teljesíteni. Pedig a Békés megyében értékesített szén 70 százaléka innen szár­mazik. Évente mintegy 20 ezer tonna berentei darabost adnak el csak az ÁFÉSZ- telepek. A mostani elmara­dás több, mint 2 ezer tonna. Ezt valamivel pótolni kell! Pótmegrendeléseket adtak fel várpalotai brikettre, komlói iszapra, amelyet tel­jesítettek a bányák. Lengyel haldexből viszont már nem kapnak többet, ezt ugyan­csak lengyel brikettel he­lyettesítik. Lesz még lengyel lángborsó, és egyéb beszer­zési forrásból is várható szén. Világosan “ látszik: mennyiségben igyekeznek az igényeket kielégíteni, itt-ott sikerül is, de egyre nő a gyengébb minőségű - szenek aránya, amelyeket a korsze­rű fűtőberendezésekben egy­szerűen nem lehet használ­ni. Ezért jobban oda kellene figyelni a minőségi szenek igazságos elosztására, hiszen szűkebb hazánk a szomszé­dos megyékhez képest évek óta hátrányt szenved. Ügy gondolom, terjedelmi okokból sem törekedhettünk teljességre. Csupán a szövet­kezeti kereskedelmen keresz­tül érzékeltettük a gondokat, mert a kisebb-nagyobb köz­ségek, falvak telepein for­dulnak meg a legtöbben tü­zelőért, és hasonló a helyzet az állami TÜZÉP-eken is. Biztos vagyok abban, hogy az emberek többsége higgad­tan mérlegre teszi lehetősé­geinket, és olyan tüzelőt vá­sárol, amely a legjobban megfelel a tüzelőberendezé­sének. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy a nagy- és a kiskereskedelem rugal­masan oldja meg feladatát az elosztásban, a propagan­dában, az információk cse­réjében. Mert ez legalább annyira akadozik, mint nap­jainkban a szénellátás. Seres Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents