Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

NÉPÚJSÁG 1984. december 31.,^iétfő « A MADISZ és a többiek „Kiáltvány Békéscsaba if­júságához! Nem volt történelmünkben még egy olyan rendszer, amely annyi jogot, megbe­csülést adott volna az ifjú­ságnak, mint a népi demok­rácia. A demokratikus kor­mányzat a szó szoros értel­mében belevonta a fiatalsá­got a nemzet életének irá­nyításába. Mit kíván ezért a demokrácia az ifjúságtól? Azt, hogy szálljon szembe mindennemű pártpolitika egyoldalú hatásával, védje meg függetlenségét, s így fiatal alkotóerejét kizárólag a nemzet jövőjének, boldo­gulásának szolgálatába állít­sa. A paraszt, munkás és ér­telmiségi ifjúságnak ilyen független alapon való egy­ségbe tömörítése a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szö­vetség munkája során való­sul meg...” A megsárgult szórólapon, a MADISZ békéscsabai szerve­zete kiadványán a dátum: 1945. szeptember 27., s alá­írták a város elöljárói. Aki pedig a régi újságokkal, 'ki­adványokkal a kézben a MA- DISZ-os emlékeket felidézi: Kendra János, nyugalmazott igazgató. — Éppen az az épület volt az összejöveteleink első szín­helye Békéscsabán, ahol rhost a Népújság szerkesztő­sége dolgozik. Akkoriban egy elhagyott ház volt. Pár hét után néhány házzal odébb költöztünk, aztán az Alsó-Körös sorra, a volt polgármesteri lakásba. Leg­végül az Árpád-soron, a mai MÁV Nevelőintézet épülete lett « MADISZ-székház. Húszéves volt akkor Kend­ra János, s mert már koráb­ban is a baloldalhoz vonzó­dott, hát 1944 októberében, amikor Gyebrovszki János kezdeményezésével mozgo­lódni kezdett az ifjúság, úgy érezte, neki is köztük a he­lye. Helyi szervezetként kez­dett alakulni, s a legelső fel­lángoláskor még KIMSZ-nek tervezték hívni az alakuló szervezetet. Rövidesen az­után úgy határoztak, hogy egy demokratikus ifjúsági szövetség legyen. Ebben ha­marosan megerősítette őket a „nagyok” 1944-beli szege­di találkozója után született elhatározás, miszerint orszá­gosan életre hívják a de­mokratikus ifjúsági mozgal­mat. Békésben ekkor már nem kellett életre hívni, hi­szen megvolt a mag, hanem továbblépni. 1944 november —decemberében már megyei szervezetként működött itt a MADISZ, spontán jöttek sor­ra létre helyi szervezetek, így — Tulajdonképpen nem is a MADISZ-ban kapcsolód­tam be az ifjúsági mozga­lomba — kezdi a visszaem­lékezést Kovács Ferencné, az MSZMP megyei bizottsága archívumának vezetője. — 1945-ben léptem be a kom­munista pártba. Akkoriban minden párt igyekezett ma­ga köré gyűjteni az ifjúsá­got. Sok fiatal volt a kom­munisták között is. Rend­szeresen részt vettünk a gyű­léseken, kulturális műsoro­kat szerveztünk; szavaltunk például az ünnepségeken, s emlékszem, népi táncot is betanultunk. Akkor voltam 18 éves... Később egységes ifjúsági szervezet létrehozása lett a cél, így 1946-ban átkerültem a MADISZ-hoz. Sokan vol­tunk itt; akkor munkás-pa­raszt fiatalok, de akadt né­hány értelmiségi is. Rend­szeresen tartottunk taggyű­léseket, ahol általában poli­tikai tárgyú kérdésekkel fog­lalkoztunk, előkészítettük az ifjúsági gyűléseket, a kultu­rális versenyeket. A taggyű­léseket nem úgy kel] elkép­zelni, hogy alig vártuk a vé­gét. Amint véget ért, senki sem igyekezett haza. Együtt maradtunk, népdalokat, mozgalmi dalokat énekel­tünk, beszélgettünk . . . Gazdag kulturális élet volt a MADISZ gyulai szerveze­ténél. Volt színjátszó csopor­tunk, zenekarunk — ők ját­szottak a rendezvényein­ken —, s gyakran rendez­ek például a tótkomlósi, a do­bozi, a gyulavári, az oroshá­zi, s természetesen megkez­dődött az egész megyét át­fogó szervezés is. — Werner János volt az első vezetőnk — emlékezik vissza Kendra János —, s miután ő Pestre került, ak­kor lettem megyei titkár. 1945 augusztusában megerő­sített e tisztségben a kül­döttgyűlés is, amit a megye- székhelyen, a székházunkban tartottunk. Végig álltak a ko­csik, mármint a lovas ko­csik az Árpád-soron, de so­kan érkeztek biciklivel és gyalog is. Ügy 300—350 fia­tal vett részt ezen a gyűlé­sen, ami után szeptemberben következett Pesten, a Zene- akadémián az első MADISZ- kongresszus. Hát az egész életemre emlékezetes marad! Olyan volt, akár egy kis VIT, és forró hangulatú, sok őszinte, spontán hozzászólás­sal, nagy vitákkal. A vezér­szónok Rákosi Mátyás volt, a bevezető előadást Nonn György, az akkori MADISZ- főtitkár tartotta. A kongresszus után a MA- DÍSZ szervezeti közlönye 1945 szeptemberében így számolt be az országos fó­rumot megelőző versenyről: „Az eredmények összehason­lításánál Békés vármegye nyerte az első díjat, mint legjobban dolgozó megyei központ. A helyi szervezet megerősítésén kívül a me­gye minden községében, sőt minden tanyájában megala­kították a MADISZ-t (30 község, 71 szervezet). Az aránylag 'kis megye MA- DlSZ-taglétszáma 10 560, a megye területén levő más if­júsági szervezetek gyengék és kis létszámúak, ami szin­tén a jó munkát mutatja.” Nos, ez volt az első feje­zet a felszabadulás után a megye ifjúsági mozgalmának életében. T. I. Fotó: Fazekas László tünk irodalmi délutánokat, ami nem kis dolog, hiszen többségünk csak elemi isko­lát végzett. Szórakozásaink igen színvonalasak voltak. Emlékszem például a tea­délutánokra : mindenki ho­zott otthonról valamilyen ap­rósüteményt; a teát mi, lá­nyok szép fehér kötényben szolgáltuk ki. A teadélutá­nokat általában táncmulat­ság követte, amelyre feldí­szítettük a termet. Ebben az időszakban fel­szaporodott a szervezet lét­száma, nyitottabbá vált. a MADISZ. A vezetőség bizta­tott, hogy hozzunk minél több fiatalt a rendezvények­re. Sokan vettek részt kul­turális programjainkon, de társadalmi akcióinkon is. A párt egyre inkább igénybe vett bennünket politikai cél­jai eléréséhez. Emlékszem, egy május elsejei lámpionos felvonuláson jelszavakat kia­báltunk, a fiúk pedig jel­mondatokat festettek a fa­lakra, járdákra. Néhány epizódra szívesen gondolok vissza ebből az időszakból: például arra az ifjúsági napra, amelyet a kastélykertben tartottunk, s amelyen Nonn György volt az előadó. Szépen, rendezett sorokban, zászlókat lobogtat­va, mozgalmi dalokat éne­kelve vonultunk székhá- zunkból a rendezvény szín­helyére. A beszéd után egész A felszabadulás 16 évesen szülőhelyén, az Orosháza melletti, baloldali hagyomá­nyairól ismert Szentetornyán érte. Négy évtized távlatából dr. Násztor Sándor így em­lékezik az 1944 őszi esemé­nyekre. — Mindig szerettem a ze­nét, a kulturális rendezvé­nyeket. Meghallottuk, hogy a Gyöngyösi-féle kocsmában többször összejönnek a fia­talok és énekelnek, műsort adnak. Mi is betértünk ide a társaimmal. Tulajdonkép­pen ekkor kerültem kapcso­latba a MADISZ-szal. Év végére, ha jól emlékszem, a taglétszám már meghaladta a kétszázat. . Németh Imre vezetésével egy nagyon jó kultúrgárdát sikerült létre­hozni. Minden két hétben egy-egy új műsorral léptünk föl a környező települése­ken. Élénk volt a sportélet. Volt labdarúgó-, női kézi­labda- és sakkcsapat. Egy­szer például találtunk egy rossz pingpongasztalt és megjavítottuk. A téli idő­szakban ádáz pingpon|csatát vívtunk egymással. Sorolhat­nám még az élményeket. A MADISZ kezdeménye­zésére a kommunista párt segítségével síremléket állí­tottunk egy elhunyt szovjet katonának. Ez volt az első ilyen emlékmű hazánkban. Mindez ma is ott áll Szente­tornyán. A szentetornyai szervezet hosszú ideig nemcsak a me­gye, hanem Dél-Magyaror- szág egyik legjobban tevé­kenykedő közössége volt. He­tente tartottuk a taggyűlése­ket és a határozatokat kö­vetkezetesen végrehajtottuk. Akkor még nem vezettünk jegyzőkönyvet. A határoza­tokat „fejben” tartottuk, de a végrehajtásban mindenki egyként tevékenykedett. Nagy megtiszteltetésnek vet­tük, hogy többek között meglátogatott bennünket ’45 elején Rudas László elvtárs, aki Szegedről jött közénk. Később, nyár folyamán, Non György elvtárs is ellátoga­tott hozzánk, aki a MADISZ országos főtitkára volt, s el­ismerően szólt a munkánk­ról. Utóbb a MADISZ fel­bomlott és megalakult a koalíciós pártok ifjúsági ré­tegszervezete. Jómagam egy ideig az EPOSZ központjá­ban is tevékenykedtem. Idő­közben létrejött az egységes ifjúsági szervezet, a DISZ. Hazakerültem 1951 nyarán, megválasztottak megyei DISZ-titkárrá, és 1956 végé­ig dolgoztam e területen. Igen nehéz körülmények között éltem a családommal. Fiatal házasként sok gond­dal, bajjal küzdöttünk meg. Pár hónap múlva Moszkvá­ba küldtek Komszomol-isko- lára. A Dolgozó Ifjúsági Szövet­ség, a DISZ 1950 júniusában alakult meg, s akkor mint­egy félmillió tagja volt. Ami a ma élő fiatalok számára nem több történelemnél. An- csin Pálné számára, aki az ötvenes évek elején a DISZ megyei apparátusában dolgo­zott, talán még ennél is több. De milyen élmények hatása alatt lett valakiből az ’50-es évek elején ifjúsági vezető? A felszabadulást követően 13—14 évesen hívták először Palyik Erzsébetet Békéscsa­bán az V. kerületi pártházba. A párt helyi szervezete kü­lönböző programokat, kirán­dulásokat, teadélutánokat szervezett a fiataloknak. Az ifjúság tömegeinek megnye­napos kulturális-szórakozta­tó műsoron vehettünk részt. Délben minden fiatal haza­vitt egy-egy vidéki fiút vagy lányt ebédeltetni. Néhány kirándulás — mint a sza- badkígyósi — is élénken él még bennem. Á MADISZ iskolázott be egy hathetes közigazgatási tanfolyamra, melyen arra készítették fel a munkás-pa­raszt fiatalokat, hogy admi­nisztratív munkát végezze­nek. Hamarosan a FÉKOSZ helyi szervezetéhez kerül­tem, ahol — egy 10 hetes budapesti vezetőképző iskola elvégzése után (akkor jár­tam először a fővárosban) — az ifjúsági csoport vezetője lettem. q. Fotó: Fazekas László Tudtunk lelkesedni, a küz­delmekben, harcokban meg­edződtünk. Voltak — kinek nincs a történelemben — té­vedéseink is. Tapasztalatok híján mindig a legjobb tu­dásunkkal az igaz ügyet akartuk szolgálni. Ebből a talajból fejlődött ki 1957 márciusában, az ellenforra­dalom után — amelyben szintén helytálltak az ifjúsá­gi mozgalomban tevékenyke­dők — a Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség. Ezután több felelős beosz­tást töltött be, immár csak­nem 15 éve az Orosházi Ál­lami Gazdaság igazgatója. A vállalatnál igen sok fiatal dolgozik. Hogyan vélekedik az ő munkájukról az egyko­ri ifjúsági mozgalmi vezető? — Meggyőződésem, hogy a mostani fiatalok semmivel sem rosszabbak, mint annak idején mi voltunk. Akkori­ban több lehetőség volt a forradalmi munkára. Jelen­leg azonban mások a körül­mények. Nézze csak meg, a gazdaságunkat. A három fő­ágazatunk élén tehetséges, 40 év alatti, jól felkészült fiatalok állnak. A két aszá­lyos esztendő — amely több mint 80 millió forintos ki­esést okozott — ellenére ná­lunk a fiatalok valamennyi­en becsülettel helytálltak a munkaterületükön. Gyakran hangoztatom, ez az ifjúság olyan lesz, amilyenné mi, felnőttek neveljük őket. Szá­momra nagy öröm mindig a körükben lenni, velük dol­gozni, az ajtóm nyitva áll előttük. Üj iránti fogékony­ságuk, többet akarásuk az előrevivő erő. Négy évtizeddel ezelőtt is az ifjúságnak ez az újra való törekvése, lendülete vezetett oda, hogy ma méltán lehe­tünk büszkék azokra az évekre. Nem voltunk mi va­lami különleges emberek ak­koriban, csak valamennyien tettük a dolgunkat, azért, hogy e^y új, jobb világ jöj­jön létre e hazában. V. L. rése kulcskérdés volt abban az időben. — Ekkor jártunk először a szabadkígyósi grófi kastély­ban, kultúrműsorokra ké­szültünk. Óriási élmény volt — fogalmaz Ancsin Pálné. A MADISZ feloszlását kö­vetően alakult diákszövet­ségben, a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség rétegszerve­zetében a Lorántffy Zsu­zsanna Gimnázium tanulója­ként szerez először ifjúsági vezetőként tapasztalatokat. Palyik Erzsébet gondolkodá­sára, magatartására legna­gyobb hatással a nagy ne­velőiskola, a népi kollégium volt, ahol igen jó közösségek alakultak ki. Az itteni ön- kormányzat rendkívül haté­kony nevelési formának bi­zonyult. Az igazság kímélet­len kimondása, az őszinteség alapos önismeretre, fegyel­mezettségre nevelt. — Felemelő érzés volt részt venni a falujárások­ban, ismerkedni a falvakban élőkkel, tanulókat toborozni az iskolákba. A fiatal lány számára a következő állo­más a budapesti világifjú­sági találkozó volt 1949-ben, de ezen már nem küldött­ként, hanem szervező akti­vistaként vett részt. A DISZ megyebizottságá­nak egykori munkatársa így emlékezik a múltról: . — A párt elvárásainak meg­felelően a legfontosabb feladat a fiatalok munkára nevelése volt. A megye-élen járt a munkamozgalmakban. A leg­jobb cséplőbrigád versenyé­ben több első helyet is sze­reztek a megye fiataljai, de az ország legjobb traktorosa lett a Békés megyei Rigó Já­nos, legjobb traktoros lánya Tatár Júlia és legjobb fejő­Mi tagadás, a legutóbbi találkozásunk óta Baukó Mi­hálynak, a Dél-alföldi Tég­la- és Cserépipari Vállalat igazgatójának a haja talán deresebb lett. — Az csak az évek múlá­sának felszínes jele — neveti el magát. A község felsza­badulása után sihederként bekapcsolódtam az ifjúsági mozgalomba, aztán néhány napra rá megalakult a MA- DÍSZ, mely a baloldali pár­tok fiataljait tömörítette. Ezek között az együttműkö­dés a baloldali blokk létre­jöttével csak erősödött. Jó­magam később az EPOSZ- nak, vagyis az Egységes Pa­raszt Ifjúsági Szövetségnek lettem a tagja, majd 18 éve­sen a helyi titkára. Társa­dalmi munkát már akkor is szerveztünk, főleg a betaka­rításkor. No és a sport! Komlóson főként az EPOSZ patronálásával jó focicsapat jött össze abban az időben, az NB III-as csoportban baj­nokságot is nyertünk — emeli fel mutatóujját. — Jómagam csak a máso­dik csapatban rúgtam a bőrt, ma úgy mondják, a fakóban játszottam. Na, és a pénz ... Az nem volt. Az együttes ka­pott 10 hold földet, a csapat­tagok feleségekkel, menyasz- szonyokkal művelték, annak a bevételéből tartottuk fenn a csapatot — emlékszik visz- sza, s továbblapoz élete tör­ténelemkönyvében. 1946-ban belépett a kom­munista pártba, majd ’50- ben háromhónapos pártisko­lára Békéscsabára került, ezt követően pedig sorkatonai szolgálatra vonult be. Egy hónap után, mivel alakula­tukat felszámolták, leszerel­ték. Majd 1951. november 12- től a megyeszékhely DISZ- titkára lett. — Állásom volt, pénzem nem. Fizetést több mint ne­gyedévig nem kaptam. Tele­fonra, villanyra, fűtésre nem volt pénzünk. Ebben az idő­szakban, vagyis három hó­nap alatt 25 helyen laktam, pontosabban aludtam. Aztán végre, legalábbis úgy érez­tem, révbe jutottam: legény­szálláson leltem otthonra. Csupán néhány hétig élvez­hettem a kényelmet, ugyanis szobatársam megnősült, ne­kem mennem kellett. Rövid idő múlva egyéves DISZ-iskolára küldték Ka­maraerdőre, ahonnan 1953- ban tért vissza a megyébe, először Kondorosra, majd a DISZ megyei titkára lett. 1955-ben, s ezután egy évti­zedet dolgozott az ifjúsági mozgalomban. Igaz, az ellen­gulyása Tóth János. Erre az időszakra esik több nagy be­ruházás kivitelezése, az egy­kori Sztálinváros, a mai Du­naújváros ép kése, ahová több száz fiatal jelentkezett a békésiek közül A munká­ra induló fiatalok otthonról vitték a szalonnát, a zsírt és szalmazsákot. — Közöttünk általános volt a lelkesedés, és ősziVitén szólva a párt hibáit sem is­mertük még fel ekkor. Mun­kamódszerünk eltért a mai­tól, napokat kellett egy he­lyen, községben töltenünk, ismerkedtünk az alapszerve­zetek munkájával, segítet­tünk ahol tudtunk és na­gyon sok tehetséges fiatalt fedeztünk fel a mozgalom számára. Amikor azt mond­ták, menjetek, traktoros­lányokat toborozzatok a hadseregbe, addig nem jö­hettünk haza, amíg három lányt nem hoztunk magunk-' kai, hóbelevancával, anyja, apja hozzájárulásával. A megye fejletlen szállodaháló­zata miatt ilyenkor a csalá­doknál laktunk. Nem azt mondom, hogy ezt fenséges­nek tartottuk, de emberi kapcsolatainkra rendkívül jó hatással volt ez a kényszerű körülmény. A DISZ-nek Békés megyé­ben az 1950-es években 40 ezer tagja volt. Erős üzemi és falusi szervezetei azonban 1956 végére gyakorlatilag né­hány hónap alatt, elveszí­tették tömegbefolyásukat, így a fiatalokat tömörítő szervezetek története 1957- től, a KISZ megalakulásával új fejezettel gazdagodott. Az ifjúsági szövetség újjászerve­zésében egyébként részt vett Ancsin Pálné is. „ Y forradalom csaknem fél évre közbeszólt, segédmunkás lett az építőiparban — nem ön­szántából. Életének s egyben az ifjú­sági mozgalom történetének is mérföldköve 1957. március 21. Ekkor bontott zászlót a KISZ. — Nekem az a vélemé­nyem, hogy a DISZ jelentős eredményeket ért el, de vol­tak tanulságos baklövéseink is. Szerintem szükség volt a mozgalom megújulására — magyarázza, s beszél a szarvasi ifjúsági találkozók forró hangulatáról, a fiatal­ság demonstrációjáról, a kü­lönféle akciókról, a vezető­képző táborok létesítéséről, a KISZ-védnökséggel épült Orosházi Üveggyárról és a csabai KISZ-tábor építésé­ről. S máris 1964-nél tartunk, amikor is megválasztják Bé­késcsabán a városi pártbi­zottság titkárává. Újabb for­dulópontot hozott 1970: kine­vezték a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetőjévé. Most pe­dig már hatodik éve áll a TCSV élén ... — Mi, a korombeliek nem voltunk különleges emberek, hősök. Tettük a dolgunkat azért, hogy éljünk, hogy bol­doguljunk megváltozott vilá­gunkban. Ma is állítom: mindenkit be lehet vonni az ifjúsági mozgalomba, csak olyan okos célt kell kitűzni, amiért a vezetés, az aktivis­tahálózat apróbb megbízatá­sokkal is lelkesíteni tud. -A mai magasabb tudati szintű és igényesebb fiatalság igazi hőstette a mindennapi gaz­dasági munkában nyilvánul meg. Fiataljaink alkotókész­sége széles körű, sokat dol­goznak azért, hogy életüket tartalmassá, szebbé tegyék, a jövőjüket megalapozzák. Csak okosan kell mozgatni őket a nemes és értelmes célokért — nyújt kezet bú­csúzáskor. Fotó: Kovács Erzsébet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents