Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-24 / 302. szám
NÉPÚJSÁG 1984, december 24,, hétfő Párbeszéd I. Mit vár a szülő az iskolától? A közoktatás fejlesztéséről szóló tervezet a közoktatás demokratizálásában igen komoly szerepet szán a szülőknek. „Sürgetni kell — állapítja meg — egy olyan szülőpolitika kimunkálását, amely a szülőtársadalmat az iskolával való együttműködésben nagykorúsítja, érdekeinek figyelembevételére készteti, felelősségének és pedagógiai kultúrájának fokozására sarkallja." Ez a fontos felismerés és követelmény annak az egyszerű ténynek a figyelembevételéből fakadt, hogy a közoktatás semmiképpen sem tudja megvalósítani nevelési célkitűzéseit a szülői ház értő együttműködési szándéka nélkül. S hogy ez kialakuljon egyáltalán, ahhoz mindkét félnek — szülőknek, pedagógusoknak — közelednie kell egymáshoz. S hogy milyen akadályokat, ellenérzéseket, vélt vagy valós sérelmeket kell addig legyőzni, tisztázni, arról az „érem” két oldalát bemutató írással próbálunk választ adni. Illetve ne legyünk túlzók. Választ aligha adhatunk, inkább csak néhány gondolat közlésére vállalkozunk. Azzal a céllal, hogy talán elindítunk egy olyan folyamatot, amely a gondok őszinte feltárásán át a megoldás, az együttműködés felé vezet. A kérdés, amelyet feltettem a megkérdezetteknek, így hangzott: — Mit vár, mint szülő, az iskolától? íme a válaszok ... MIÉRT NEM HALLGATNAK MEG7 S. M. — Azt hiszem, ebben a kérdésben konzervatív vagyok. Az általános iskolától ugyanis azt várom el, hogy tanítsa meg írni, olvasni, számolni a gyerekeket. S azokra az alapvető ismeretekre, amelyeket otthon nem tanulhatnak meg. Csakhogy ez nem egészen így történik. Aztán azt is elvárnám az iskolától, hogy ne nyolcadran- gú kérdésként kezelje a testi nevelést. A gyerekek egész nap az iskolában vannak, a kisebbik gyerekünk meg egész napos iskolába jár, s ott bizony nem gondolnak arra, hogy mozgásigénye is van a gyereknek. Egyébként az iskolák nem is rendelkezŰgy hatvanan gyűltek ösz- sze itt, az ebédlőben. Telve izgatott nyüzsgéssel a terem. Kevés gyerek ül nyugodtan a helyén: hol egymáshoz, hol a munkát irányító pedagógusokhoz szaladgálnak tanácsért. Azért a hosszú asztalokon uralkodó összevisszaságban, a papír és bőrfecnik, ragasztók világában itt-ott nemsokára feltűnik egy-egy kész termék. Az első csoport képeslapokat készít. Fél órája még Kovács Viki vagy Simon Dorottya nem is álmodott arról, hogy egy közönséges gyógyszertári tubusból ilyen csodaszép karácsonyi képeslapot lehet gyártani. Apró trükk: ki kell fordítani, s a hátlapjára ceruzával, tollal rajzolni valamit. Aztán jó erősen ráragasztani egy fehér, vagy egy szines kartonlapra, s már kész is a réznyomathoz hasonló ajándék. S e „képzőművészeti alnek az egészséges, harmonikus testi neveléshez szükséges feltételekkel. Bár ezt minden dokumentumban megfogalmazzák. Csakhogy duma az egész. Mert az van. Aztán az oktatás. Mi reggeltől estig dolgozunk. A gyerekek egész nap az iskolában vannak. Hát akkor készítsék is fel őket becsületesen, mert este már nem vagyok hajlandó kínozni a fáradt fiam és lányom. Az új számtan például, lehet, hogy korszerű, de számolni mégsem tud a legtöbb gyerek. Az új olvasástanítási módszer is lehet korszerű, ha nem tudnak mégsem olvasni a gyerekek. Én nem félek kimondani: ami most folyik az általános iskolákban, az egy agyrém. S ha már kérdezte, hogy milyen a kapcsolatom a pedagógusokkal ... Tanítója válogatja. Mert a fiamat, egy olyan nevelő miatt, aki nem szereti a gyerekeket, másik iskolába kellett íratnom. Hát ezzel a pedagógussal el lehet képzelni, milyen volt a kapcsolatom. Az a véleményem, hogy legalább az általános iskolában csak olyan ember tanítson, aki szereti a gyereket. Mert a szülő csak ilyen, a gyereket szerető nevelővel tud együttdolgozni. De úgy sem hallgatnak meg bennünket. A kisebbik gyerekem teljesen alkalmatlan volt az iskolakezdésre. Tehát iskoléretlen volt. Szaladtam én fűhöz-fához ez- ügyben, de nem hallgattak rám. Aztán a tanító néni két év múlva mondta nekem: sajnos, igaza volt apuka. Ha figyelnek arra, amit mondok, mert mégiscsak én ismerem a legjobban a saját gyerekemet, nem 'kínlódik sem a gyerek, sem a tanító néni. Miben tudunk mi segíteni? A nevelésben. Mi tudunk erkölcsi tartást adni, helyes viselkedésre tanítani, elsajákotás” különösen értékes a családtagoknak: hiszen a gyerek, az unoka, a testvér saját kezenyomát őrzi. Aztán itt egy másik asztal: nem a folyékony viasz „illata”, hanem a tömeg vonz ide. Hanó Pálné tanár néni nem győzi adagolni a viaszt, annyi kéz tartja felé a kanóccal fölszerelt műanyag pohárkát. A barna lé azután az udvaron igazi karácsonyi gyertyává szilárdul. Amott a nagyobbak figyelemmel vágják a bőrt, fűzik a gyöngyöt: maguknak, testvérüknek készítik a divatos „nyakbavalót”, de tán még anyu is megörül az ilyennek. Van, aki pingponglabdából készít nagyon ötletes ajándékot. Az egymásra fűzött két labda szinte végtelenül variálható: némi filc segítségével lesz belőle baba, cica, kiskakas... — Ez a játszóház hagyotíttatni az alapvető etikai normákat. Illetve erre az a család képes, amelyben rendesen, értelmesen élnek a felnőttek. S az lenne az igazi, ha több generáció élhetne együtt. Mert a nagypapák, nagymamák alkalmasak arra, hogy átadják a magyar nép hagyományait, örökségét. De ez már messze vezet... DIÖFÄT ültetnek Dr. K. J. — Én nagyon tisztelem a pedagógusokat. Két gimnazista gyerekem van, s úgy érzem, jól felkészítik őket a továbbtanulásra, a társadalomba való beilleszkedésre, s helyesen formálják bennük a belső értékrendet. Úgy nevelik őket, hogy a gyerekek képesek önmaguk kiválasztani az adott közösségből a legértékesebbet, a helyeset és a jót. Ahol azonban ézt a természetes folyamatot a pedagógus megsérti, ott az osztály, a közösség igazságérzete fellázad ellene. Az a véleményem, hogy a pedagógusok a világ legfontosabb, legveszélyesebb feladatát látják el. Hiszen egy életre szóló munkát folytatnak, amelynek a gyümölcse talán 20 év múlva érik be. Ezért nem tartom helyesnek, hogy hozzá nem értők, így a szülők is belebeszélnek úton-útfélen a munkájukba. S hogy ráadásul még joguk is van ehhez. Egy fogorvos három perc alatt kihúz egy fogat, és rögtön hálás a beteg. De mit kap a pedagógus? Hát ezért tartom én a legelőnytelenebb helyzetűeknek őket a diplomások között. Mit várok az iskolától? Hogy olyan tudást adjon, ami a mai világ gyorsan változó feltételei között is megfelel, ami jól alkalmazható. S hogy kialakítsa azt a képességét, hogy később a gyerek az ismereteit már önállóan tudja fejleszteni. Közhelyszámba megy, hogy aki diófát ültet, annak a gyümölcseit nem maga szedi le. Ilyen a pedagógus pálya is. S ha ezt a társadalom és benne a szülők is elmányos karácsonyi ünnepségünk előkészítése — jegyzi meg Deákné Kozsuch Mária, a békéscsabai szlovák gimnázium, az általános iskola és a kollégium közművelődési felelőse. Az itt készített ajándéktárgyak egy részét ki szokták ilyenkor árusítani a gyerekek, mindig nagy sikere van ennek az ajándékvásárnak. Csakúgy, mint a mai játszóháznak, amelyet a Megyei Művelődési Központtal közösen szerveztünk. A gyerekek annyira belemerültek az alkotásba, hogy alig lehet őket rábeszélni: fejezzék már be a munkát. Némi erélyes felszólításra mégis rendet teremtenek, s szépen helyükre teszik az asztalokat, székeket. Pakolás közben kíváncsian tekintgetnek a színpadra. Érdeklődésük érthető, hiszen olyat látnak most, amelyről csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből hallhattak: betlehemes játékot ad elő a gyomaendrődi népdalkor. Kísérőjük, Horváth Mi- hályné, a Déryné Művelődési Ház munkatársa mutatja be a csoportot: — Összesen 18-an vannak, többségük nyugdíjas. A környék népi hagyományait gyűjtik, dolgozzák fel. Ezzel a betlehemes játékkal szép sikert arattak: a kondorosi népdalköri találkozón első, a mezőhegyesi színjátszófesztiválon pedig második díjat érdemeltek ki. Itt figyeltek fel rájuk, s most sorozatban kapják a meghívásokat. Kulik Zoltán nyugdíjas hat éve az együttes vezetője. — Éppen 55 éve voltam 6 esztendős, 12 éves koromig jártam karácsonyonként a Betlehemesek Fotó: Fazekas László Verdi Álarcosbál című operáját játszotta december 24-én és 22-én Békéscsabán a szegedi Nemzeti Színház operatársulata. Képünk: jelenet az operából Fotó: Fazekas László Lézer, algák, könyvkiadás... Tudományos kutatás Békés megyében 1984-ben ismerik, akkor könnyebb lesz a megbecsülésüket megteremteni, s megvalósítani az együttműködést. AZ IDEGESSÉG FOG EL H. M.-né: — Most nagyon nehéz az általános iskola, nagyok a követelmények. Én nem tudok segíteni a gyereknek, mert este megyek haza, akkor már fáradt, figyelmetlen a lányom, meg hát nem is értem, amit csinálnák. Nemrég, mert elköltöztünk, másik iskolába került a gyerek. Nagyon nehezen viselte az átállást. Felkerestem az osztályfőnökét, segítsen neki egy kicsit. Legyen türelemmel iránta néhány hónapig. Sajnos, ez nem így történt. Nagyon sokat kiabál a gyerekekkel, s a lányom egyre jobban fél tőle. Már pszichológushoz kellett vinni, s most a nevelési tanácsadó adja meg neki azt a figyelmet és segítséget, amit az iskolának, a tanító néninek kellene. Abból, amit elmondtam, igazán érthető, hogy én nem szívesen járok szülői értekezletekre meg fogadóórákra. Ott is mindig szidta a tanító néni a szülőket, meg a többiek előtt a lányom régi iskoláját. Hát ezért fölösleges estig ott ülni. Én túlzottnak tartom az alsós gyerekek elé állított követelményeket. Nem is minden gyerek bírja. Nincs korrepetálás, aki lemarad, az magára vessen. Csoda, ha nem szeret a lányom iskolába járni? Hát mindig csak kudarc éri, meg még kiabálnak is vele. Nem jó dolog látni, mikor reggel összegörnyed, úgy fáj az idegességtől a gyomra. Szóval, ha én azt a szót hallom, hogy iskola, csak az idegesség fog el. . * * * Ez volt az érem egyik oldala. Amely, ahány szülőt kérdezünk meg, annyi színű, formájú. S a szülőkön nem lehet számon kérni, ha az egész honi közoktatást gyermekeiken keresztül értékelik, látják. Ebben az értékelésben, látásmódban kell segíteni nekik, őszinte, kölcsönös megértésen, érdeklődésen alapuló párbeszédekkel. Amely párbeszédnek a folytatására is módot adunk. Az érem másik oldalának a bemutatásával. B. Sajti Emese tanyavilágot, s énekeltem a betlehemes dalokat. Régi vágyam volt, hogy bemutassam a mai gyerekeknek: mit is jelentett a betlehemezés? A csoport tagjaival együtt ösz- szegyűjtöttük az ekkor szokásos endrődi énekeket, és összeállítottunk belőlük egy színpadi műsort. Mindenben az eredetiségre törekedtünk. Szeretnénk még a három királyjárás szokását is színpadra állítani. Közben rend lesz a teremben, kezdődik a negyedórás előadás. A színpadon ünnepi asztal körül ül a család. Bejön a házigazda, kezében kosár: — Tudjátok-e mi a karácsonyi morzsa? Egy hétig minden nap, minden étkezéskor az első falatkából mindenki ebbe a kosárba félretesz egy csipetnyit. Karácsony után az állatokkal kell megetetni a morzsát: amelyik eszik belőle, az nem lesz beteg. A gazda azután almát oszt: mindenkinek saját kezűleg kell kettévágnia. De a magot nem szabad kettérágni, mert aki ezt teszi, nem éri meg a jövő karácsonyt. Hamarosan kopogtatnak a betlehemesek, s eléneklik Jézus születésének történetét. Előadás után a színpad szélén közszemlére teszik a bet- lemet, amelyet Kulik Zoltán bácsi egy évig faragott. „Békesség az embernek” — így hangzott az utolsó ének. S a szlovák iskola gyerekei talán nem csak egy letűnt világ szokásaiba pillanthattak bele, hanem azt is megértették: épp ez a karácsony ünnepének lényege. —gubuez— A Békés megyei Tanács tudományos koordinációs szakbizottsága az idén speciális innovációs tevékenységet folytatott, s olyan tudományos kutatásokkal foglalkozott, amelyekben már benne volt a mielőbbi gyakorlati alkalmazás lehetősége. Köteles Lajos kandidátus, a szakbizottság titkára így beszél a sikeres koncepció- váltásról. — Nem az a cél, hogy mi fedezzük fel a „spanyolviaszt”, de ott kell lennünk, ahol felfedezik; vagyis tudnunk kell mindenről, ami új és eredményekkel kecsegtet, nyitottnak kell lennünk a sikeres kutatási eredmények megyei elterjesztésében. Ha megvárjuk, míg valami elterjed az egész országban, akkor nem tudunk előrelépni. — Emlékszem a szakbizottság év eleji ülésére. Akkor sok meglepő javaslat hangzott el. Mi lett például a lézeres rizstermesztés sorsa? — A kísérletek a szarvasi ÖKI parcelláin folytak — mondja Köteles Lajos. — Az első fázisban a terméseredményekben mutatkoztak biztató jelek, hátra van a pontosítás, amivel a tenyészidő rövidítését kívánjuk elérni. Egyébként a lézerkutató központ támogatásával orvosi célú lézer beszerzésére került sor, s jövőre már a békéscsabai kórházban — első- soban a bőrgyógyászatban — a lézert is alkalmazni fogják. — Azon az ülésen legalább ennyire meglepő felvetést hallottunk algaügyben ... — Az algát korábban, mint valami kimeríthetetlen és olcsó fehérjeforrást, a takarmányozásban gondolták hasznosítani. Mivel takarmánynak nem vált be, az algakutatás a kezdeti sikerek után megállt. Pedig számtalan más területen nagy jövője van az algának. így a szennyvíztisztításban, a kozmetikai alapanyagok gyártásában, a hévizek hasznosításában. Ebben az évben a békési növényvédelmi szakközépiskolában kialakítottunk egy algatermesztő berendezést, amelyben megoldott az algatermesztés technológiájának minden láncszeme. Két fajtát választottunk ki, ezek képesek a Békés megyei vizek tisztítására, és rendkívül szapora fajták. Most szétboncoljuk az algákat. Ugyanis olyan értékes mikroelemek halmozódnak fel bennük, amelyek kinyerése óriási teljesítmény lenne. De emellett megismételjük a mosonmagyaróvári egyetemi kar baromfi takarmányozási kísérletét Kondoroson, a takarmánykeverő közös vállalat segítségével, mert az algával kevert takarmány kelendőbbé teszi a vele táplált baromfit a világpiacon. Emellett az algakísérletek megindultak olyan elhagyott rizsföldeken, amelyek minden mezőgazdasági kultúrára alkalmatlannak bizonyultak, és ráadásul a környéken csak agresszív termálvizek vannak. Ezeken a helyeken nyáron szinte egy szántóföldi (nagyüzemi) algatermesztést valósítunk meg. Jelenleg még kevésbé áll közel nagyüzemi használathoz a megye agroökológiai potenciájának felmérése. Több éves kutatás fejeződött be idén, melynek célja az volt, hogy meghatározzák Békés mezőgazdasági fejlesztésének milyen természeti és társadalmi lehetősége van még. Az országosan igen komoly elismerést kiváltó kutatás legnagyobb felismerése, hogy a mezőgazdasági fejlődés legfontosabb tényezője a vízgazdálkodás. A kutatás alapgondolata az volt, hogy az egész Délkelet- Alföldet felosztották olyan területekre, amelyek természeti-földrajzi adottságai azo- 1 nosak, s ezen területek hozamait és ráfordításait vetették egybe. Minden ilyen kisebb területre meghatározták az optimális termelési kultúrákat. Ez a jövőben elősegíti majd a mezőgazda- sági üzemek szakosodását. — A tudományos kutatások eredményeiből a közeljövőben mivel ismerkedhetünk meg a megyei könyvkiadás jóvoltából? — Befejeződött a szabadkígyósi puszta természeti képének kutatási programja. Ebben azt a kiinduló állapotot vizsgáltuk, amelyhez viszonyítani lehet a megyében történt környezeti változásokat. Ennek a kutatásnak az eredménye hamarosan könyv formájában megjelenik. Ugyancsak megjelenés előtt áll a múlt században műkő- \ dő Békés megyei Régészeti < és Művelődéstörténeti Társaságról írt könyv, dr. Oláh Andor Népi gyógyászat Békés megyében című munkája, valamint a Cigányok a Körösök mentén című szociográfiai riportok gyűjteménye. A napokban jelenik meg Békés' megye a diplomadolgozatokban című összeállítás is, készülőben van Gecsei Lajos a XVIII. századi boszorkányperekről írt könyve, valamint Ruzicskai György Szerelemkeresők című albuma. Nyolcvan szerző dolgozik a több kötetes Békéscsa- ba-monográfián. Ez a munka félidőben van. Viszont ugyancsak megjelenés előtti pillanatait éli az a könyv, amely a Magyar Kalevala- fordításokból közöl részleteket.. — Ez nem kis mennyiség... — Szükség van ezekre a kiadványokra. A helyi könyvkiadás a megye szellemi életének motorja — zárja le gondolatait Köteles Lajos. Úgy tűnik, eredményes évet zár a tudományos koordinációs szakbizottság, melynek tevékenységéből jelentős részt vállaló Köteles Lajos méltán vehette át november 7-én a Munka Érdemrend bronz fokozatát. (ungár)
