Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-19 / 297. szám
1984. december 19., szerda Szövetkezeteink exportja Feszített exporttervet készítettek az idei esztendőre megyénk ipari szövetkezetei. Ha csak a külföldön értékesített áruk mennyiségét nézzük, akkor elégedettek lehetünk: 10—11 százalékkal nő év végéig az export. Ha azt is megnézzük, hogy mit hová sikerült értékesíteni, akkor már nem örülhetünk annyira. A szocialista export „ dinamikus tervtúlteljesítése mellett a tőkés piacokon elég jelentősi — 10 százalékos — a lemaradás. Rubelért Lapunkban többször írtunk már KGST-partnere- inkkel fenntartott kapcsolataink fontosságáról. Az ipari szövetkezetek „vették a lapot”, jelentős erőfeszítéseket tettek a rubelelszámolású export fokozására. A korábbi évekhez képest nőtt a kivitel, javult a szállítási fegyelem, emelkedett a minőség. Külön is kiemelésre méltó, hogy az év végén várható 800 millió forintos rubelelszámolású exportból félmilliárd forintnyi "a Szovjetunióba kerül. A gépipari szövetkezetek mindegyikénél meghaladja az idei szocialista export a bázist, a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet kivételével, ahol a konvertibilis árualap növelése miatt következett be minimális csökkenés. Több éve egyenletesen megbízható, jó minőségben teljesíti nagy mennyiségű szovjet exportját a Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövetkezet, az Orosházi Vas-, Mű- anyagipari Szövetkezet, és a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet. A bázisi több mint kétszeresét éri el a Mezőhe- gyesi Vasipabi Szövetkezet, | ahol nemzetközi színvonalú, hajlékony fémtömlők készülnek. Hasonlóképpen jó eredményeket könyvelhet el a KAZÉP és a békési Start szövetkezet. A tőkés piaci lehetőségek beszűkülése miatt a Mezőberényi Faipari Szövetkezet is szocialista piacokon értékesíti termelésének egy részét. A könnyűiparinak számító szövetkezetek közül jelentős mennyiséget exportál az EN- CI, de alapanyag- és gyártási problémák miatt több esetben minőségi reklamációkkal. A textilruházati ágazatban a RUTEX ad el nagyobb mennyiségben a Szovjetunióba, a háziiparban az Orosházi Hisz teljesíti kötelezettségének több mint kétszeresét. Figyelmeztető jel, hogy az idén sem sikerült biztosítani a szállítások kellő ütemességét. Az éves szinten várható 800 millió forintos termelésből az első tíz hónap alatt csak 600 millió forintnyi hagyta el az országot. Gyakorlatilag másfél hónap alatt nagyon nagy mennyiséget kellene kiszállítani, és ez a korábbi években is tapasztalható szállítási Droblé- mák miatt* nem lesz könnyű. Az ilyen és hasonló torlódások elkerülésére mindenképpen törekedni kell a folyamatos évközi szállításokra. Dollárért A rubelelszámolású export eredményeivel szemben a dollárelszámolású kivitelt sem bázis-, sem tervszinten nem sikerült teljesíteni. Vannak azért itt isi jó példák. Az Orosházi KAZÉP és a békési Start ez évben is növelni tudta dollárelszámolású exportját, új piacok felderítésével. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet tervét is, tavalyi eredményeit is túlteljesíti, a Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetkezet jó [Maci munkával az év elejétől kezdődően, a szállítások egyenletes teljesítésével növelte exportját. Jórészt önhibáján kívül marad el a tervtől az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet, mert az új bőr- és cipőkellékgyártó üzemet, a szennyvíztisztító késedelmes, elkészülte miatt csak határidő után tudták beindítani, így exportra csak a jövő évtől számíthatnak. Legnagyobb a visszaesés a bútorgyártó szövetkezeteknél. Az NSZK-partnerek csaknem 50 millió forint értékű rendelést mondtak visz- sza, a piac telítettsége miatt. Ez a körülmény a megye ipari szövetkezetei ösz- szesített konvertibilis exportlemaradásának is meghatározó tényezője. A cipőipar is hasonló gondokkal küzd. Az árak nyomottak, nehéz az értékesítés, és a megfelelő alapanyag hiánya is nehezíti a munkát. Az ENCI az év utolsó harmadára még várt egy nagyobb tőkés megrendelést, de ezt végül megfelelő alapanyag hiánya miatt nem tudta elvállalni. A textilruházati iparban kiemelkedően teljesíti exportkötelezettségeit a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet. Bátran vállalkozik új, eddig hazánkban még ismeretlen piaci módszerek bevezetésiére, a kooperációs tevékenység bővítésére. Ennek köszönhető, hogy nehezülő értékesítési körülmények ellenére a tervet, és a bázist is meghaladja a tőkés export, mely egyébként a legnagyobb a megyei ipari szövetkezetek közül. A háziiparban a békési- szentandrási szőnyegszövő ért el nagyon dinamikus fejlődést, megháromszorozva tőkés exportját. Jovore Az 1985-ös év a VI. ötéves terv utolsó éve, és az évkezdet egyben egy új szabályozórendszer bevezetését is jelenti. A megváltozott körülményeket is figyelembe véve fektették le előzetes elképzeléseiket. Az ipari szövetkezetek a rubelelszámolású export 11—12 százalékos, a konvertibilis export 10—11 százalékos növekedését tervezik. Rubelelszámolású exportban nagyobb arányú növekedést az Orosházi Vas-, Műanyagipari Szövetkezet tervez, ehhez a kooperáció bővítése szükséges. A tőkés exportban — figyelembe véve az idei nehéz helyzetet is — rendkívüli erőfeszítést követel a jövő évi terv teljesítése. Az eddigi piaci lehetőségeket figyelembe véve a gépipari szövetkezeteknél növelhető nagyobb mértékben a dollárelszámolású kivitel, a yillamosipari ágazatban szinten tartás várható, a bútoripari ágazatban pedig némi csökkenésre lehet számolni. Ha sikerül a megfelelő alapanyagot biztosítani, a cipőipar is növelheti tőkés kivitelét. összegezve megállapítható, hogy az erőfeszítések ellenére a megye ipari szövetkezeteinek csak kisebbik része tudott eddig alkalmazkodni a megváltozott piaci körülményekhez, a magasabb minőségi követelményekhez. Ha a népgazdasági igényeknek megfelelően teljesíteni akarják exportterveiket, akkor sokkal nagyobb odafigyelésre, összefogásra, erőfeszítésre lesz szükség, mint az eddigi években. L. L. Új versenYforma a kendergyári üzemekben A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat gyáraiban új, egyéni versenyformát honosítottak meg a felszabadulási és a kongresszusi munkaverseny keretében. A feltételek szerint ebben a versenyben a teljesítménybérben dolgozó fizikai munkások vehetnék részt. A Kiváló termelőmunkás címet az kaphatja meng,'aki első osztályú árut átlít elő, igazolatlanul nem marad el munkahelyétől, fegyelmileg nem vonják felelősségre és mindenkori normáját meny- nyiségben is két százalékkal túlteljesíti. A versenyt havonta értékelik. A'ki a kollektívák által jóváhagyott versenyfeltételeket minden szempontból teljesíti, havonta négyszáz forint jutalmat kap, gépére pedig elhelyezik a Kiváló Szövő, a Kiváló Fonó, a Kiváló Gépkezelő feliratú táblákat. Aki egy év alatt legalább hét alkalommal teljesíti a szigorú feltételeket, elnyeri a Vállalat Kiváló Termelő- mun'kása oklevelet és az azzal járó ezerötszáz forint jutalmat. Az éves verseny a jövő év szeptemberével zárul. A dolgozók közül októberben százharmincnyolcan, novemberben csaknem százki- lencvenen lettek kiváló termelőmunkások és kaptak pénzjutalmat. Az egyre szélesebb körű mun'kaversenyforma is hozzájárult, hogy a vállalat gyáraiban az idén hat-hét százalékkal nőtt a termelékenység, előreláthatólag a tavalyinál 18 százalékkal több árut értékesítenek dollárért, a szocialista országokba irányuló exportjukat maradéktalanul, a szállítmányok többségét határidő előtt célba juttatva teljesítették, és nem maradtak adósak a hazai piacon sem. Kiegészítés az építésrendészeti bírságrendelethez Az építésügyi és városfejlesztési miniszter kiegészítette az építésrendészeti bírság kivetését szabályozó korábbi ÉVM-rendeletet. A bővítés lényege, hogy a szabálytalan építkezés miatt eredetileg bontásra kötelezett tulajdonosra akkor is ki lehet szabni ezj- a bírságot, ha kérelmére az építésügyi hatóság utólag az építmény fennmaradását engedélyezte. Eddig ugyanis a bontásról szóló határozat végrehajtására gyakran több éves türelmi időt kaptak a szabálytalanul építkezők. A rendeletkiegészítés lehetővé teszi, hogy a bírságolás elévülési idejét ne a bontási határozat, hanem az építmény-fennmaradási 'kérelem benyújtásának időpontjától számítsák, s így az engedéllyel együtt a bírságról is intézkedjen a tanács. A kiegészítő rendelkezés a kihirdetéssel hatályba lépett, s ezt kell alkalmazni a folyamatban levő ügyekben Én a harcsát szeretem Egy szép példány a biharugrai tavakban termett csukákból — ön karácsonykor eszik halat? — Egész évben igen gyakran — válaszolta Tóth János, a Hidasháti Állami Gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese —, nyugodtan mondhatom azt is, hogy a hal, s egyáltalán a főzés a hobbim. — Van néhány közkinccsé tehető receptje is? — Hogyne. Én például nem ugrai módra főzöm a halászlét, hanem előbb pa- szírozott alapiét készítek. A busát — fokhagymával, szalonnával — pácolom, s nyáron nyárson, illetve parázson sütöm vagy alufóliában a lerniben. A Kereskedelem — S amikor kötelességgé válik a hallal való foglalatosság, még mindig szereti? — Az egyik legolcsóbb eledelnek tartom. A kereskedelem még sincs felkészülve a termelt haltömeg fogadására. Valójában nincs is kialakult kultúrája táplálkozásunkban a hal rendszeres fogyasztásának, nem adaléka a mindennapi ebédjeinknek. A dömpinget karácsonyi, újévi fogyasztás jelenti. Gondjainknak ez csak az egyik része. A halászatban lezajlott egy nagy váltás, a zsíros ponty helyett megnőtt a növényevők kibocsátásá. Előállítani olcsóbb és megvásárolni is. Nagy hozamokat, hektáronkénti 11—12 mázsát halásztunk tavaly, az idén azonban mindössze 8 mázsa körüli mennyiséget. És még van egy „csontja” ennek a halnak. Az 1981-ben befejezett beruházás — rekonstrukciós — hitel-visszafizetés évi 4-5 millió forintja mellett, mintegy 4 millió forint a vízdíj, s ugyanennyi a halászati ráfizetés. — Vajon meddig bírja még el az évek óta veszteséges biharugrai ágazatot a Hidasháti Állami Gazdaság? — Nézze, könnyen lehet, egy újabb fellendülő kereslet megoldja a gondunkat. De pillanatnyilag az arab piac „bedugult” és a növényevőtermelés visszafogása várható. A nyugati országokba ragadozó halak kellenének, ám az előállítási költségek magasak, eladni pedig csak úgy 120 forint körül lehetne kilóját. Erre a mi termelési körülményeink sem alkalmasak. Nem a felszámolásban látom... — Azzal is számolni lehet, hogy a vállalati tanács — 1985-ben — úgy dönt, hogy felszámoljuk ezt az ágazatot, bár az eddigiekben azt is figyelembe vettük, hogy 280 ember él ebből Biharugrán, ahol a más termőhelyi adottságok sem kedvezőek. Nem a felszámolásban látom a lehetőséget. Az 1500 hektáros tófelületnek egyharmadát le kellene zárni, pihentetni, s évek múlva a tó természetes hozama is megnőne... Ebben az esztendőben 600 tonna fagyasztott és szeletelt busa kelt el a SzovjetunióA partra érkezett zsákmány ban és Romániában gazdaságunkból, ugyanakkor egy jelentős mennyiség importként érkezett a magyarországi üzlethálózatba. További 300 tonnányi áruhalat a gyoma- endrődi halfeldolgozó vett át, dolgozott fel konyhakész termékekké. Nehezen érthető viszont, hogy az olcsó — 34—35 forintos — növényevő halak, az 50—60 forint értékű pontyok, nem jutnak el a fogyasztókhoz. A termelő az eladás lehetetlensége, a vásárló a választék abszolút hiánya miatt bosszankodik. Én a boltot is értem... — Lassan kereskedőkké válunk, akváriumokat helyeztünk ki a boltokba, túrajáratokat szerveztünk, amíg újdonság volt, fogyott a hal, azután olyan 40—50 kilogrammokat kértek és a nagy távolság miatt erre nem tudtunk vállalkozni. — Cseppek a tengerben. — Én a boltot is értem — mondja malíciával az igazgatóhelyettes. A pontyot lehet télen-nyáron szállítani, a busa nem bírja. Nehezen tűri a hal a klóros vizet, kicsi az árrés — 16,5 százalék — amit a bolt rátehet. „Bedöglik” a hal, de az üzlet is, ilyen körülmények között. Gondolja csak meg, ez lenne az egyetlen élő áru a boltban, de sok vizet használ, sőt a háziasszonynak összemocskolja a konyhát otthon... ... vagyis a sok jó hal nem jut el a fogyasztóhoz, pedig mennyiszer sürgetjük az' egészséges táplálkozást. A növényevőtermelés visszafogása, a pontyáru növekedése, s amellett az ágazati nyereség tartós elmaradása várható a jövőben is. Mindemellett a kereskedelem fogadókészsége komoly kívánalmakat hagy maga után. Ez az állapot — évek óta. Az is csak töredéke a termelésnek, ami a gyulai SZOT— MEDOSZ Szállodánál épült halpagodában elfogy, s nem hoz generális változást a jövőre Gyulán épülő árusítóhely sem, ahonnan tisztítva is elviheti a fogyasztó az adagját. Bevallom, a halárusítás ezen módja tetszik a legjobban. Hiszen háziasz- szony lévén, magam is azokat a főznivalókat kedvelem leginkább, amelyekkel kevés a munkám. Azt azonban mindenképpen hiányolja velem együtt sok magyar „szakács”, hogy nem kap rendszeresen friss halféléket. Több fórumon szóvá tették, megoldás mégsem született, sőt az állami gazdaság vezetőinek összes törekvése sem hozott eddig megoldást. Talán többet kellene adnunk arra, hogy az egészséges táplálkozáshoz megtermelt alapanyag — nevezetesen a hal — el is jusson a fogyasztóhoz, s hiszem, hogy a kereskedelem hamarosan képes lesz a fogadására. ♦ Őszi lehalászások idején egybedolgozott csuklyás halászruhában, 42-es férficsizmában néhány kolléganőmmel kipróbáltuk, milyenek lennénk halásznak. Húzott lefelé a sár, de nem adtuk meg magunkat, partra segítettünk a halászhálóban úgy 120 mázsa halat. Válogattuk a harcsát, a csukát, a pontyot, a busát. Ügy hat ófát halásztunk. Bizony mondom, kedvünkre valót főztek a biharugrai halászok. Én a magam részéről a harcsát szeretem. Rántva. Számadó Julianna Fotó: Veress Erzsi
