Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

1984. december 16., vasárnap IZHÜiJkTRcI a BÉKÉS MEGYEI / >v GH2BES Békéscsabán M egyeszékhelyünk Békéscsaba. Olykor szidjuk ellent­mondásaiért, de szeretjük is, akik itt dolgozunk, itt élünk. Rajtunk is múlik fejlődése, tisztasága, szépsé­ge. A régi időkről, a 40 évvel ezelőtti napokról mi csak könyvekből, apáink, nagyapáink elbeszéléséből tudunk. Nem emlékezhetünk a napra, 1944. október 6-ra, amikor a Fé- nyes-Lencsési úton megérkeztek a felszabadító Vörös Hadse­reg első egységei. A munkásmozgalom régi harcosai már ok­tóber 8-án megalakították a Trefort utcai munkásotthonban a Magyar Kommunista Párt békéscsabai helyi csoportját. Másnap a városházán ideiglenes városi vezető tanácsot vá­lasztottak a haladó értelmiségiek, munkások, parasztok, ipa­rosok és kereskedők. Néhány nap múltán a szovjet felszabadító katonai szervek ösztönzésére a békéscsabai kommunisták, a demokratikus pártok tagjai, a szervezett munkások kezdeményezésére fel­éledt a város, folytatódott a tanítás, megkezdődött az ifjú­ság demkoratikus szervezkedése is. 1945. február 17-én új­jászerveződött a városi tanács, s a törvényhatósági jogú vá­ros képviselő bizottságot alakított. Ez volt a kezdet, mai életünk alapja. A késői iparosodás mostanáig érezteti hatását, a fejlődés, a város átváltozása mégis óriási méretű. Hogy csak a legközelebbi éveket idéz­zük; országhatárainkon messze túl híres élelmiszer- és nyom­daiparunk, a mezőgazdasági nagyüzemek eredményei, az ok­tatási, egészségügyi hálózat fejlesztése, a kórházi rekonstruk­ció büszkévé tehet, de megelégedetté nem. Hiszen a gondok sokasága miatt mégis nyugtalanok a városatyák napjai. Mi­kor örülhetünk végre á művelődés megyei házának, a má­sik mozinak, a még több jó minőségben felépült lakásnak, a szennyvíz- és úthálózat továbbfejlesztésének? A 65 esztendős város mégis fiatalodik 70 ezernél több la­kójával, gondjaival, őrlőméivel, hagyományőrző tiszteletével. Achim L. András parasztpolitikus, Gyóni Géza költő, Haán Lajos történetíró, Kncr Imre nyomdaalapító. Kulich Gyula forradalmár. Mohácsi Mátyás növénynemesítő, Munkácsy Mihály s a többi neves irodalmár, forradalmár, művész érez­teti hatását a vidék mai kultúrájában, tudományos életében, művészetében, szellemi világában, ünnep- és hétköznapjai­ban ... Öreg malomban idős a molnár Segítség nélkül itt aztán napestig kereshetnénk a 4. emeleti szitapadot, ott pedig Szarvas János almolnárt, munkavezetőt. A 131 évvel ezelőtt alapított Rosenthal- féle malom, ma István ma­lom jellegzetes épülete hoz­zátartozik a békéscsabai vá­rosképhez. A hatalmas öreg malom külön világ, ahol a kívülálló esetlenül forgoló­dik, csúszkál a fényesre ko­pott padozaton, és persze, nyomban csupa liszt lesz. Lisztesnek lisztes Szarvas János almolnár is, ő viszont behunyt szemmel is jól tájé­kozódik a malomban, és ter­mészetesen nem pislog ér­tetlenül, ha munkatársa megkéri, ugyan tolja már félre az útból a „kutyát”, ami nem más, mint egy szi- tafenékemelőnek nevezett egykarú emelő. Szarvas Já­nos idestova 42 éve, ponto­san 1943. május j?-án állt be tanulónak Békéscsabán a hajdani vásártéri malomba, majd az államosítás, 1949 óta dolgozik itt, az István malomban. Lassan nyugdíj­ba készül, de van-e után­pótlás ebben a híres ma­lomban? — Hát, nem dicsekedhe­tünk, hogy bőven van fia­tal, sőt idősebb szakember sem sok. Az az igazság, hogy a három műszakot nemigen szeretik. Persze, fiatalon mi is így voltunk, csak akkor nem válogathatott az em­ber -— igazgatja szürkés-fe­hér svájci sapkáját —, az­tán meg valahogy mostoha lett ez a szakma, nincs már tekintélye, ez a fizetésen is meglátszik. — Milyen búzát kaptak az idén? — Elég jót, dacára, hogy a tavasszal nagyon borúlá­tóak voltunk. De úgy van az, az időjárás tönkre is tesz, meg helyre is hoz. Szóval, nem kell aggódni, lesz ke- nyérnekvaló bőven! Harminc éve állandó színház A téglagyárban Agrártelepülésből ipari város Tíz évvel a nagy sorsfor­duló után, 1954. október 6- án avatták a megye, Békés­csaba önálló színházát, a Jókai Színházat. Az épület akkor már elmúlt hetven­éves, a társulat azonban új­jávarázsolt maga körül mindent, s az első díszbemu­tató, Jókai Az arany ember mindmáig emlékezetes. A Viharsarok népe is beszá­molt a nagy eseményről: „Még soha nem történt meg, hogy Békéscsabán ily sokat beszéltek volna »színhá­zunkról-«, mint az előadást követő napokon. Jó jel. Biz­tató jel.” És következett harminc esztendő. A színház igazga­tósága külön kiadványt je­lentetett meg a jubileum al­kalmából, felidézve a szín­ház három évtizedes útját, a kiemelkedő előadásokat, ala­kításokat. Amikor visszate­kintünk, amikor belelapo­zunk ebbe a kiadványba, nyugodt szívvel mondhatjuk: Békéscsaba, a megye színhá­za nem keveset adott a ma­gyar színházművészethez, időszakonként országos hírű produkciókkal jelentkezett. Ilyen volt az 1955-ös Néma levente, majd egy évre rá Bród.v Tanítónője, később a „Leginkább akkor tudtam időt szakítani a közügyek intézésére, amikor nem dol­goztam” — mondta Duna Mi- hályné békéscsabai nyugdí­jas asszony, aki az eredmé­nyes, példamutató táx’sadal- mi munkáért járó bronz, ezüst és arany fokozat mel­lett az idén megkapta a Ha­zafias Népfront kitüntető jelvényét is. Mivel családjának több tagját a téglagyár -foglalkoz­tatta, a '40-es évek elején ő is ott kezdett el dolgozni. Majd férjhez ment, s négy­öt ,éven keresztül gyerme­ket nevelt és háztartást ve­zetett. Azután újra munká­ba állt, és hosszabb-rövi- debb megszakításokkal kü­lönböző beosztásokban te­vékenykedett 19ÍU áprilisá­ig, amikor nyugdíjas lett. Családjában szinte hagyo­mánnyá vált a mozgalmi élet. Amint fiatal korára visszaemlékezett, örömmel vett részt minden olyan megmozdulásban, amely ki- sebb-nagyobb közösség ér­dekét szolgálta. Jaminában rövid ideig ő volt a nőbi­zottság titkára, majd pedig annak elnöke lett. Később, miután a testület beleolvadt a HNF-be, több mint 15 éven át látta el a városi nő- és rétegpolitikai munkabi­zottságban önként vállalt Bánk bán, 1958 novemberé­ben Visnyevszkij Optimista tragédiája. Aztán az épület átépítésének nehéz évei kö­vetkeztek, majd visszatérhe­tett újra otthonába a társu­lat. Bemutatta Brecht Kol­dusoperáját, Burkhardt Tű­zijátékát, jött a Shakespeare- ciklus, aztán a Moliére-cik- lus, vendégjátékok Aradon és Zrenjaninban, színházi napok Békéscsabán: pezsgő, tartalmas évadok. A mostani vezetés a nyolc­vanas évek elejét fémjelzi. Már a nyitány sem volt rossz: Illyés Gyula Bolhabál című komédiáját rendezte Rencz Antal, aztán a Cyra­no, újra a Néma levente, és legutóbb újból Shakespeare, a Lear király ... Keczer András, az igazgató lapunkban nyilatkozott ar­ról, hogy a most már száz­évesnél is idősebb színház- épület újabb rekonstrukció­ja elkerülhetetlen. Több tíz­millióba kerül a világítás, a hangosító berendezés, a fű­tés korszerűsítése, új festő­tár építése. A tervek 1986-ra jelzik a teljes befejezést, de addig is zavartalanul to­vább játszik a Jókai Szín­ház, a színházkedvelők örö­mére. feladatát. Egyebek között szorgalmasan patronálta az 55. sz. választókerületet, de még ezt megelőzően vörös­keresztes titkár is volt a tég­lagyárban. E tömegszervezet megalapításának 100. évfor­dulója alkalmából szép em­léklapot kapott a humanis­ta célkitűzések több évtize­des áldozatkész támogatásá­ért. Büszkén mutatta meg a 9. sorszámmal ellátott, a Népművészeti Egyesület Bé­kés megyei szervezetének tagsági igazolványát, vala­mint a művészeti oktatók részére kiállított működési engedélyt. Saját tervezésű és kivitelezésű pávaszemes kézimunkáit nem egyszer dí­jazták a kiállításokon. Duna Mihályék több mint másfél évtizeddel ezelőtt építették fel otthonukat az akkori Kenderföldeken fel­osztott telkek egyikén, ahol — a hétvégi házakat leszá­mítva — további 34 csalá­di ház áll. Tizenhárom esz­tendőnek kellett eltelnie ah­hoz, míg a városi vezetés, a HNF és a DÁV segítségé­vel bevezethették a villanyt a környékre. S hogy ez meg­valósulhatott, ebben nem csekély érdeme volt Duna Mihálynénak, aki ezentúl is szívesen tesz eleget' a HNF- mozgalommal kapcsolatos teendőinek. ötvenegyezer katasztrális holdon 24 ezer földtulajdo­nost tartottak nyilván Bé­késcsabán, a felszabadulás előtt. A többség tíz hold alatti földdel rendelkezett, 100 holdnál többje 28 gaz­dának volt. A tipikus agrár­települések közé tartozott Békéscsaba, gazdasági éle­tében a mezőgazdaság do­minált. Ebben az időben az iparban 4 és fél ezren dol­goztak, — a jelenlegi lét­szám 20 390! S hogy mi je­lentette egyáltalán az ipart? Volt hat malom, téglagyá­rak, a Hubertus meg a Rok­ka, a mai FÉKON, illetve a kötöttárugyár elődei. S volt a baromfifeldolgozó, amit a csabaiak egyszerűen csak csirkegyárnak hívtak. Az államosításkor társulá­sok, szövetkezetek alakultak, ekkor jött létre a kötöttáru- gyár, majd megkezdődött az extenzív fejlesztés. 1960 után megtörtént az élelmiszeripar teljes rekonstrukciója; a konzervgyár és a hűtőház volt az első új főberuházás, amely nem kis mértékben se­gített megoldani a város foglalkoztatási gondjait. Ak­koriban ugyanis még sok volt a szabad munkaerő. A forgácsolószerszám-gyár le­telepítésével megjelent a nehézipar is, majd a FORSZ után következett a HAFE és a híradástechnika letelepí­tése. Két új cserép- és tég­lagyár épült, megtörtént a 2-es téglagyár, a ruhagyár, a kötöttárugyár rekonstrukció­ja, a város egyik jelképévé vált a teljes rekonstrukció után a Kner Nyomda épü­letegyüttese. Napjainkban már az ipara meghatározó a megyeszék­helyen; az éves ipari terme­lési érték mintegy 15 mil­liárd forint. A jelen tervidő­szakra az intenzív fejlesztés a jellemző egy jól beállt ipari struktúrában. Megha­tározó a könnyűipar, az élel­miszer- és az építőanyag­ipar. Egyes ágazatoknál a munkaerőhiány rekonstruk­cióra késztető, ez jellemző például az építőanyag-iparra, a hűtőházra, a baromfifel­dolgozóra és egyre sürgetőbb a konzervgyárban is. Egy város ilyen mérvű fej­lődéséhez, mint amely az el­múlt négy évtizedben Békés­csabán is történt, természe­tesen meg kellett teremteni az ipari fejlesztés feltétele­it, a kommunális szolgálta­tásokat. Csupán néhány adat, ízelítőül: I960 óta Békéscsa­bán 13 e/cr 403 lakás épült, a lakások műszaki állapota összességében 82 százalékkal javult, felépült csaknem 130 általános iskolai, 64 közép­iskolai tanterem, több mint 1200 kollégiumi férőhely, s most — az iskolacentrummal — kialakultak a feltételek egy főiskola létesítéséhez. Bökfitöl Zsilinszkiig Lakások, óvodák, társadalmi munka Mindig a mozgalomért Kétségtelen, nemcsak a város, hanem a megye legnagyobb egyesülete a Békéscsabai Előre Spartacus. Több mint, egy tu­cat szakosztályt működtet évek óta, s nemrégiben a kiemelt, A kategóriás egyesületek közé so­rolta az Országos Testnevelési és Sporthivatal. 1300 sportoló, pártoló tag erősíti a lila-fehé­reket, ami nem kis szám. Az 1912-ben alakult klub napjaink­ban adja a legtöbb válogatott versenyzőt a nemzeti színek­nek. Ki előtt ne lenne ismert az NB I-es labdarúgócsapat, amely­nek tagja a világbajnokságot megjárt Kerekes Attila és a sokszoros válogatott Pásztor Jó­zsef is? Az utánpótlás is bizta­tó, hiszen nemrégiben meghí­vást kapott a nemzeti 11-be Ba­ji kapus, Fabulya és Szekeres. Persze „nemcsak foci van a vi­lágon”. Négy esztendeje ugyan­csak a legmagasabb osztályban szerepelnek a női kézilabdázók, s Csulikné vezérletével már a dobogóra is följutolt a Szabó Károly vezette gárda. A férfi- kézisek az idén csúcspontra ju­tottak, az NB I B zárásakor bajnokként hirdették ki őket, így az 1985-ös bajnokságot, a lányokhoz hasonlóan a legma­gasabb osztályban kezdhetik. De nézzük az egyéni sport­ágakat is. A sportot kedvelők körében lassan már fogalom az „óriás bébi”, Bökfy János ne­ve. A súlyemelő óriás az ifjú­sági világ- és Európa-bajnoksá- gon volt már aranyérmes, az idén pedig a felnőttek VB-me- zőnyében is sikerrel mutatko­zott be: 5. lett. Zsilinszki Tün­Bökíi János de a nagy hagyományokkal rendelkező tornasport „ügyele­tes” éllovasa. A mesterfokú magyar bajnok a nemzetközi porondon is bizonyított már: az ankarai tornász ifjúsági világ- bajnokság aranyérmese volt. Ugyancsak nem mehetünk el szó nélkül az egyre izmosodó atlétikai szakosztály mellett, amelynek fiatal sportolói évről évre több minősítést szereznek, s különösen a gyaloglók, hosz- szútávfutók tettek ki magukért az idén is .. . A belvárosi óvodában A városi tanács Békéscsaba című tájékoztatójában, amely a felszabadulás 40. évfordulójának jegyében íródott, Kollár László- né, terv- é§ munkaerő-gazdál­kodási osztályvezető ismertette településfejlesztésünk eredmé­nyeit és gondjait. E kiadvány­ban található t összefoglaló ter­jedelmi okok miatt természete­sen nem tartalmazhatta a vá­rosépítési folyamat minden moz­zanatát. Éppen ezért most is őt kértük meg arra, hogy néhány fontosabb adattal „egészítse ki” az említett írást. Az utóbbi négy év alatt —- mint mondotta — 2286 lakás épült a megyeszékhelyen, ami 30 százalékkal kevesebb az előző tervciklushoz képest. Az elmúlt év közepén az érdekeltek meg­újították lakáskérelmüket, s en­nek alapján a tanácshoz 2200 igény érkezett. A legfőbb fel­adat az. hogy három éven be­lül rendeződjön az úgynevezett kiemelt rétegek: a fiatal házas­párok, valamint a két- és több- gyermekes családok lakáshely­zete. A kommunális ellátásban vi­szont szép eredmények szület­tek. így például 1981 és 1984 kö­zött összesen több mint 5 kilo­méter útszakaszt korszerűsítet­tek. Az utak és hidak felújítása mellett átépült négy forgalmi csomópont, és folyamatban van az ötödik (Luther u.—Jókai u.) korszerűsítése is. A gyermeklétszám növekedésé­re való tekintettel Békéscsabán 40 tanterem és egy 200 szemé­lyes óvoda létesült. A lakótele­pi problémák megoldása céljá­ból két 100—100 személyes lakás­óvodát adtak át rendeltetésének. Ezenkívül 370 gyermek ellátását teszi lehetővé az új lakásnapkö­zi. Jelentős a vállalati támoga­tás és a koordináció a Wlas- sich-sétányra tervezett 120 sze­mélyes bölcsőde létesítésében is. Sajnálatos, hogy a belvárosi is­kola építése a kitűzött időpont­ban nem kezdődhetett el. Figyelemre méltóak viszont a társadalmi munkában elért ered­mények: 1981-ben 35, 1982-ben 71. 1983-ban pedig már 89 millió forint volt ennek értéke. Hosz- szan lehetne felsorolni azokat a vállalatokat, szövetkezeteket, in­tézményeket, lakókörzeteket stb. amelyek jól dolgoztak a te­lepülésfejlesztés érdekében. Kü­lön dicséret illeti a 611. sz. Szakmunkásképző Intézetet, a Vásárhelyi Pál Szakközépiskolát, az ÁÉV-et és a Lenin Terme­lőszövetkezetet. Az oldalt írták: Bedé Zsóka, Bukovinszky István, Jávor Péter, Sass Ervin, Tóth Ibolya, A fotókat Veress Erzsi készítette. Múlt és jelen harmóniája

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents