Békés Megyei Népújság, 1984. december (39. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-13 / 292. szám
1984. december 13., csütörtök o Új vállalatvezetési formák a végegyházi Szabadság Tsz-ben mennyi vállalat az új vezetési módszerrel dolgozik. Az agrárágazatok tehát megelőzik az ipari, kereskedelmi vállalatokat. Persze szó sincs valamiféle erőltetett sietségről. Az új irányítási formáknak közös jellemzője, hogy növekszik az önállóság, erősödnek a demokratikus vezetési módszerek, amelyeknek nagy hagyománya van a termelő- szövetkezetekben. Az ágazaton belüli kapcsolatok révén azonban ezek a módszerek elterjedtek az élelmiszeriparban és az erdőgazdaságokban is. Áz elmúlt esztendőkben többször is korszerűsítették irányítási rendszerüket az állami gazdaságok, az' élelmiszeriparban nyolc tröszt és nagyvállalati központ szűnt meg. Az új vállalatirányítási formák tehát egy korábban elkezdődött folyamat kiterjesztését és továbbvitelét jelentik az agrárágazatokban, s így a gyorsabb bevezetés is természetes. Kik vezetnek? Igaz, az átállás kisebb gondot okoz az agrárágazatokban, mint az iparban, de így is tízezreket érint az új irányítási módszer. A 230 mezőgazdasági vállalat 60 százalékánál választott vezetőségek működnek majd, 30 százalékuknál vállalati tanácsok, 10 százalékuk pedig államigazgatási irányítású vállalat lesz. Kettőszázharminc helyen teszik fel a kérdést: miként lesz jövőre? Kik vezetik az állami gazdaságot, élelmi- szeripari vállalatot vagy az erdőgazdaságot? Az bizonyos, hogy testületek irányítanak majd, de kik lesznek ennek vezetői, 'képesek lesznek-e megbirkózni a számukra szokatlan és nehéz feladattal. A választott vezetőségekben és a vállalati tanácsokban ugyanis a dolgozók képviselői is ott ülnek, véleményükkel, javaslataikkal formálják, segítik a döntéseket. Nagy a felelősségük, hiszen képviselniük kell választóik akaratát, olyan döntéseket kell hozniuk, amelyekkel jó irányban halad a vállalat. A stratégiai 'kérdésekben ugyanis a testületek határoznak, s ezzel természetszerűen felelősségük is rendkívül nagy lesz. Vállalt feladatuknak csak úgy felelhetnek meg, ha rendszeresen tájékozódnak a vállalat belső dolgai iránt, figyelemmel kísérik a 'külső környezetet, s egyeztetik e kétféle információt. Látható, hogy nem lesz könnyű dolguk a testületek" tagjainak. Félniük sem kell azonban a megbízatástól, ezt éppen a termelőszövetkezeti vezetőségek működésének tapasztalatai bizonyítják. E vezetőségekben is a szakemberek mellett józan gondolkodású parasztemberek ülnek, vitatkoznak, adnak olyan tanácsokat, amelyek valóban előbbre viszik a közösség dolgait. Nem csodaszer Az is igaz persze, hogy vezetni, tanácsot adni csak alapos információk birtokában tud bárki. Ezért a testületek tagjait fel kell készíteni a döntésekre, s ez a felkészítés a szakmai vezetők dolga lesz. Őszintén fel kell tárniuk a gazdaságok, vállalatok gondjait, mert enélkül eleve nem számíthatnak a legjobb döntésekre. Ahol helyesen értelmezik az új irányítási formák célját, bizonyára nem is maradnak titokban a kellemetlen információk sem. Ez ugyanis nem érdeke a vállalat vezetésének, hiszen a gazdálkodás eredményeiről évente számot kell adni. Másfelől az igazgatót is öt évre választják, jövedelmét a testületek határozzák meg, tehát a vezetők személyes érdeke is egybeesik a vállalatéval. Mert bizalmat többször is csak azok a vezetők kaphatnak majd, akik jó irányba terelik a vállalatot, s megfelelnek választóik érdekeinek. Az új irányítási formák bevezetése persze önmagában nem jelent csodaszert egyetlen vállalatnál sem. Hiábavaló lesz a nagyobb önállóság, ha nem tudnak vele élni, felesleges a nagyobb döntési szabadság, ha a vállalat belső érdekeltségi rendszere nem ehhez igazodik. Az új irányítás tehát csak a lehetőségét teremti meg az eredményesebb gazdálkodásnak, valóságot a vállalati kollektívák formálhatnak belőle. V. Farkas József „A gazdaságirányító szervek és az állami vállalatok kapcsolatait oly módon kell továbbfejleszteni, hogy növekedjék a gazdaságirányítás hatásfoka és bővüljön a vállalatok önállósága, felelőssége a gazdálkodásban” — olvashatjuk az MSZMP Központi Bizottságának áprilisi állásfoglalásában. E megfogalmazásból következik, hogy a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének egyik eleme a vállalati szer- övezet korszerűsítése. Ami együtt jár azzal, hogy a jövőben jobban elkülönül egymástól a gazdálkodási és az igazgatási szféra, a gazdálkodók szerepe nagyobb lesz a vállalkozói döntésekben. Hagyományokra alapoznak A Központi Bizottság állásfoglalása és az azóta megszületett állami döntések szerint a vállalatok három irányítási formában működhetnek. A kisebb létszámú és területű vállalatoknál a dolgozók gyűlése vagy küldött- gyűlése lesz a legfelsőbb fórum, a választott vezetőség irányítja a vállalatot. Ahol ötszáznál többen vannak, vagy a mezőgazdaságban nagy kiterjedésű a gazdaság, vállalati tanácsok irányítanak, amelyek majd megválasztják az első számú vezetőt, az igazgatót, s gyakorolják felette a munkáltatói jogokat. A harmadik forma az úgynevezett államigazgatási irányítású lesz, amelynek jellemzője, hogy az egyszemélyi felelős vezetőt a vállalat alapítója nevezi ki. Ebbe az irányítási formába tartoznak majd a közszolgáltatást végző vállalatok, trösztök, összességében a vállalatoknak mintegy negyede. Az állásfoglalás és a döntések után élénk érdeklődés kíséri szinte mindenütt az új irányítási formák bevezetését. Ez a természetes, hiszen az elkövetkező két esztendőben valamennyi ma" gyár vállalat átáll valamelyik irányítási formára, s jövőre az új irányítási módszerrel vezetnek a vállalatok harmadánál. Ez persze az átlag, hiszen az ágazatok között jelentősek az eltérések. A mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és erdőgazdálkodásban már jövőre valaFöldgáz Három évvel ezelőtt, 1981- ben nyújtotta be pályázatát az energiaracionalizálási program keretében a végegyházi Szabadság Tsz. Ezt a pályázatot elnyerve állami költség igénybevételével a közös gazdaságban a napókban áttértek a fűtőolajnál gazdaságosabb földgáztüzelésre. Megvalósult a központi géptelep műhelyépületeinek és szociális létesítményeinek földgázzal való fűtése- is. A sertéstelepen négy fiaz- tató és egy süldőnevelő épület, valamint a hozzájuk kapcsolódó szociális létesítmények fűtésénél váltották ki a fűtőolajat. A kivitelezési Szivárványos boák láttak napvilágot a tővárosi állatkertben- Fejlődésüket féltő gonddal kísérik az ápolók, hiszen az esemény ritkaságszámba menő. Kígyószaporulatra a legrégebbi állatkerti dolgozók sem emlékeznek. A kert néhány kígyópárja már többször is eljutott a tojásrakásig, a keltetés azonban egyszer sem volt eredményes. A mostani szaporulat sikerét talán az magyarázza, hogy a szülőpár is állatkertben jött világra. Az óriás kígyók nemzetségének két nagy családja, a boák és ag anakondák nem tojásokat raknak, hanem elevenszülők, a tojások az anyaállat testén belül kelnek ki. A dél- és Középmunkálatök az eredetileg kitűzött határidőre elkészültek. Mindebben derekas munkát végzett a mezőkovácsházi áfész ipari részlege és a tsz építőbrigádja, műszaki főágazata. A földgázprogram keretében a közös gazdaság Col- man típusú terményszárítóját is földgázzal fűtik jövőre. Az áttérés eredményeképpen évente 327 tonna tüzelőolaj-megtakarítás érhető el. A földgázprogram megvalósítása a 'költségvetési kereten belül hat—hat és fél millió forintba került a végegyháziaknak. V. L. Amerikában honos boák szigorúan védett állatok. A szivárványos boák általában két méter hosszúságúra nőnek meg, a fejlett állatok átmérője öt centiméter körüli. A fővárosi állatkert hat kicsinyének még van hová nőnie, hiszen most, pár hónapos korukban alig érik el a negyven centimétert, s kisujjnyi vastagságúak. Négy-öt év múlva lesznek ivarérettek, s akkor is még csak az egy méterhez közelítenek majd. A látogatók még jó ideig nem láthatják a kis boákat. Most még arra van szükségük, hogy a zavartalan fejlődésükhöz szükséges körülmények között nevelkedjenek. Több mint félmillió „Lehel” Bevált a külföldi tapasztalatok alapján bevezetett komplex munkahelyi elemzés — többek között a veszteségforrások módszeres, számítógépre alapozott feltárása és a munkaerő-gazdálkodás racionalizálása — a Jászberényi Hűtőgépgyárban. A nagyüzemben ennek tulajdonítják, hogy a negyvenórás munkahét bevezetése és a munkáslétszám további csökkenése ellenére a hűtőgépgyárnak éppen ez az esztendő lesz az évtized egyik legeredményesebb éve. A vállalat csaknem valamennyi termékéből 20 nappal az év vége előtt teljesítette éves tervét. Az összes ez évre tervezett hűtő- és fagyasztószekrényt, radiátort és autószifoni megkapta és megkapja a kereskedelem. Hűtő- és fagyasztószekrényből már terven felül is szállítottak mintegy harmincezret, így aztán az idén készült „Lehelek” száma tetemesen meghaladja már a félmilliót is. Alumínium radiátorból 25 000 családi házhoz elegendő került ki a gyárból, s ez együttesen 1,3 millió négyzetméternek felel meg. A gyár hiánytalanul eleget tett mind a szocialista, mind pedig a tőkés országokból kapott megrendeléseinek. Boabébik az állatkertben Hasznosithaté ipari hulladék Téglablokk helyett kohósalak blokk A poligonüzemben elkészült a gyártósor Napjainkban reneszánszát éli az építőipar is. A természetes anyagok újra teret hódítanak, az építési megoldások, stílusjegyek is a megújhodásra utalnak. Mi tagadás: a tömeges lakásépítés, vagyis az építőipar mind nagyobb arányú iparosítása bizonyos formában uniformizálta, esetenként rideggé tette az otthonokat, azoknak mind a külső, mind pedig a belső megjelenését. A lakótelepek barátságosabb képét a középbiokkos lakások adják. A házgyári termékekből készült épületek ugyan színesek, egysíkúságukkal és bizony magas árukkal, no és rezsijükkel túlzottan nem nyerték meg a vásárlók tetszését. Továbbra is a blokkos lakások örvendenek nagyobb népszerűségnek... o — .. . s mintegy reneszánszukat élik — fűzi tovább a gondolatokat Poljak György, a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, s máris a középblokk, a panel és a házgyári termékek megjelenésével kapcsolatos technológiai váltásokat, azok eredményeit vagy éppenséggel eredménytelenségeit elemezzük. Egyben minden vita nélkül megegyezünk: az építőipar — beleértve a Békés megyei ÁÉV-t — igyekezett a nagyarányú lakásépítés mennyiségi követelményeinek minél jobban megfelelni, az árral és a minőségi — nem a kivitelezési minőségre gondolok — követelményekkel nem mindig tudtak ideális feltételeket teremteni. Röviden — drágák, sablonosak, olykor rossz elrendezésűek az otthonok, amiben viszont nemcsak a kivitelezők, hanem a tervezők is ludasak. — A középtéglablokk, a panel és a házgyári technológiákból az együttes előnyök megtartásával az építőipar kifejlesztette az úgynevezett nagyblokkot. Igaz, ez az elv, elmélet, nem új, csupán az évtizedek során feledésbe merült. Más formájában mégis újdonság — folytatja a műszaki igazgatóhelyettes. o Miről is van szó? Távirati stílusban: a nagyblokk emeletmagas, vagyis 2,70 hosszú, 30 centiméter vastag, szélessége az építőipar méretkoordinációjához igazodik, így 60—90—120 centiméter széles. Ezenkívül a sablonparkkal készíthetők egyedi darabok és kiegészítő elemek is. És az anyaga ... A nagyblokk anyaga ipari hulladék, vagyis kohósalak, cement és víz meghatározott arányú keveréke. — Hogyan jött ismét divatba a nagyblokk? — A tégla- és cserépipari vállalat felszámolta a közép- téglablokk-gyártó üzemét. Ezután, mivel volt még téglablokkos lakásokra megrendelésünk, az elemeket Kisújszállásról szállítottuk a megyébe. Az ellátás bizonytalanná vált, a blokk, s ezen keresztül a lakások ára a nagy szállítási távolság miatt megnőtt. Ekkor mi úgy döntöttünk: leállunk a blokkos technológiával, csak házgyári és egyedi igények szerint, univáz technológiával építünk lakásokat. Csak hát az igények ... Igen, a piaci igények úgymond követelték a blokkos lakásokat, a BÁÉV-nak viszont nem volt beruházási lehetősége, hogy felkészüljön a saját blokkgyártáshoz szükséges fejlesztéshez. Ekkor jött viszont az a lehetőség, hogy az építtetők együttesen csaknem hétmillió forint fejlesztési alapot biztosítottak, aminek fejében az ÁÉV vállalta: négy esztendőn át évente 110 lakáshoz gyártanak kohósalakból elemeket, azokat fel is építik. Ebből a pénzből a vállalat poligon- üzemében rekordgyorsasággal elkészült egy komplett gyártósor a hozzá tartozó emelőberendezésekkel, egy salakbetont előállító keverőtelep, különféle sablonok, a bedolgozó berendezések és természetesen a hozzájuk szükséges tárolótér. — Az elhatározástól a próbagyártásig alig fél év telt el. Jelenleg a kísérleti gyártás folyik, a saját keverési receptúra pontosításán dolgozunk, készülnek a technológiai utasítások, s természetesen a gyártóberendezések próbája zajlik — magyarázza a műszaki igazgató. Persze a nagyblokk végeredményénél, vagyis a fejlesztése során figyelembe vették a korábbi technológia adta előnyöket. A teherhordó falak 'természetesen kohósalakból készülnek. A házgyári rendszerekből alkalmazzák a nagyméretű, alul sík vakolást és az aljzatbetont nem igénylő házgyári födémelemeket, az előre gyártott térelemrendszereket — fürdőszoba, W. C., kamra —, amiket az előre gyártó üzemben magas szinten komplettíroznak. o Ez az érem egyik, vagyis a kivitelezőt érintő oldala. A másik az épületek külső és belső megjelenése, ami a korábbiaknál lényegesen eszté- tikusabb, és ugyanakkor nagyobb variációs lehetőséget nyújt a tervezőnek. No és az éremnek olykor harmadik oldala is van. Vagyis, aki megveszi, annak nem mindegy, merre és mennyi forintja gurul el. Erre, kicsit bővebben a következő választ kaptuk: — Tíz éve az ÁÉV által készült lakások háromnegyed része blokkos, a többi más technológiával készült. Az utóbbi két-három esztendőben ez az arány megfordult. A nagyblokkos technológia az elkövetkező egy-két évben a meglevő arányokat alapvetően nem módosítja, csupán a választék bővítését szolgálja. Ami az árakat illeti: az építőipari árszínvonal növekedését e lakásárak minden bizonnyal szerényebb mértékben követik. S mi sem bizonyítja jobban a blokkos lakások iránti igényt: az „import” blokkból Békéscsabán elkészült lakóház befejező szakaszához közeledik, s ugyancsak a megyeszékhelyen a jövő hónapban megkezdik egy újabb nagyblokkos épület alapozását, s tavasszal a szerelését, természetesen a békéscsabai ÁÉV által gyártott elemekből, amiket továbbiak követnek. * * * És a kilátások? Egy biztos: az átállást ismét meg kell fizetni, s amennyiben az építtető megfizeti, akkor többet is vállalnak, s így módosulhat a lakásépítés összetételének aránya. Az adott esetben, amennyiben a Békés megyei Állami Építőipari vállalat partnert vagy partnereket talál, úgy hajlandó lenne más építőipari egységek számára is nagypanelt gyártani. Szekeres András A nagyblokkból készült lakóház minden bizonnyal új színfoltja lesz a megyeszékhelynek Fotó: Fazekas László
