Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
1984. november 11., vasárnap n BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG B ékés északi részében vagyunk. A faluhatárokat a megyétől szinte csak méterek választják cl. Ez is közös és még több minden. Nem éppen jó dolgok. Közös az is, hogy aprófalvak: az Alföldön az ezernél kevesebb lélekszámú települések kicsinek számítanak. S mindkettőben csökken a lakosság. A déli településekről érkezve csak Újfaluba, csak Harsányba lehet jönni, tovább nem vezet az út. Megegyezik a talaj mezőgazdasági adottsága: a gyenge minőségű földeken nehéz sikert, eredményt elérni. Pedig az egyetlen munkaalkalmat a termelőszövetkezet jelenti. A két falu apra- ja-nagyja együtt sír vagy együtt nevet a szövetkezettel. a z eltelt négy évtized sokszor keserves, mégis minden erre élő család életét átformáló, szebbé és igazabbá tevő történelme letagadhatalanul gazdagította Újfalut, Harsányt. A háború frontja a felszabadítók ereje révén gyorsan és kíméletesen haladt át nyugat felé. Nem voltak harcok. Újfalu határában, a Sebes-Körös partján csak egy sírt ápol a kegyeletes, hálás utókor: október 6-át követően a még náci megszállás alatt maradt, úgynevezett „újírázi ék”- ből távcsöves puskával lőttek el egy szovjet felderítőt. A nagyváradi káptalan egykori cselédjei, gyermekeik és unokáik ma a néha tán szűkösnek tűnő lehetőségek között is próbálják tenni szép dolgukat: kemény és értelmes munkával hozzájárulni mindannyiunk boldogulásához. Inkább az önállóságot! Körösújfalut 1955. augusztusi 1-én tették önálló községgé. Jövőre ünnepli önállóságának harmincadik évfordulóját. Akkor másfél ezer lakosa volt: zömük a komádi és a vésztői határ tanyáiban élt. Ma tíz tanyát számolnak a kisközség határában ... Két évvel ezelőtt az ide tizenkét kilométerre levő Vésztőhöz akarták csatolni. A helybeliek döntöttek: maradnak önállóak. Azóta minden hét keddjén a nagyközség vb-titkára kijár ide. Egyben ő az újfalui tanácsi megbízott vb-titkára is. A helybeliek szerint bevált ez a módszer, szeretik a „vésztői kölcsöntitkárt”. Harsányban már évekkel ezelőtt egyesítették a helyi tsz-t a biharugraival. Még ma is megoszlanak a vélemények, jó-e ez a közöskö- dés. Főképpen azok a nem ritkán előforduló esetek borzolják a helyiek indulatait, amikor kora reggel feleslegesen utaztak át az ugrai központba. Mert hát ott van a munkaelosztás. S a harsá- nyiakata legtöbbször vissza- vezénylik falujukba... Tomyi Antalné és Bálint Józsefné naponta kétszáz adag ebédet készít az általános iskola napköziseinek, az óvodásoknak, és az öregek napközi otthona tagjainak Harsányban Munkahelyteremtés Ketten a harminc kisgyermek közül... Délutáni pihenő a harsányi óvodában kát szerveznek, hogy itt is mindenkihez eljusson a tiszta, vezetékes víz. És a szolgáltatások? Kezdjük az egészségügyivei. Nehéz jót, megnyugtatót mondani. Mindkét településen csak rendelő van, az orvos a hét két meghatározott napján jár ki a bejelentett és a járóbetegekhez. Harsányban egy tanács által bérelt házban volt a szakrendelő. A bérleti szerződést felmondták, most a rendelő felszerelése a tanácsháza nagytermében van. Az előzetes; tervek szerint a következő ötéves tervidőszakban építenének egy egészségházat. A kereskedelmi ellátás a Vésztő és Vidéke ÁFÉSZ feladata. Azt isi írhatnék: feladata lenne. Amíg úgy másfél évvel ezelőtt még azt írhattuk, hogy mindkét településen legalább az alapvető cikkekből jó az ellátás, mára már ez sem igaz. Romlott a színvonal, sokszor tejet, kenyeret sem kapnak például Harsányban. Ez utóbbi településen egy valami mégis javult: a hajdúbihari Magyarhomoród termelőszövetkezete néhány hete nyitotta meg húsboltját, ahol heti három napon a megszabottnál olcsóbb áron sertés- ési tőkehúst lehet kapni. S a lakossági szolgáltatások? A Gelka, a Patyolat megmagyarázható, de meg nem érthető okok miatt vonja vissza bástyáit a kistelepülésekről. Maradnak (?) a kisiparosok. Újfalu féltve őrzi egyszem fodrászát. Harsányban az elmúlt hónapokban a kisiparosok jelentős réA nemrégiben átadott újfalui öregek napközi otthonában huszonegy idős ember érezheti jól magát ba került az új vízmű, amely a falu minden házát beköti a hálózatba. A megyei víz- és csatornamű vállalat ásta ki és fektette le a vezetékeket, a helybeliek temették az árkokat. Most, ezekben az őszi „takarítós” hetekben még arra is telik, hogy a vízlevezető árkokat is rendbe tegyék, az utcákat csinosítsák. A vizet a következő ünnepi év nyarán juttatják először a vezetékekbe. Harsányban már készen áll a vízmű. Mosit utcatársulásosze visszaadta iparengedélyét; bevétele az SZTK-járu- lékra sem futotta. De van biztató hír is. Az egy-egy épületben levő vegyesboltokat és vendéglátóipari egységeket Újfaluban hamarosan összevonják, az épületeket felújítják. Egy korszerű kis ABC-je és egy tetszetősebb vendéglátó egysége lesz a településnek Ési ami a kultúrát illeti: mindkét kisközségben klubkönyvtár működik, öt—hatezres könyvtára egyben az isii uszonnégy asszonynak és lánynak ad munkaalkalmat újfalui tsz által létesített varroda kólái könyvtár feladatait ’s ellátja. Heti egyszer —_a lakosság kérésére — filmvetítés is van: sok év után ismét lett „mozija” a két településnek. Évente húsz körül mozog a különböző egyéb rendezvények stzáma. És a jövő? bennünk!” — fogalmaztak. S bár még a következő ötévea tervidőszakot meghatározó szabályzók nem jelenlek meg, az előzetes információk szerint valós talajon áll reményük. Szeretik földjüket. Amely minden újfalusié, minden harsányié. Nemesi László Mindkét kisközségben az egyetlen munkahely a termelőszövetkezet. Akinek itt már nem jutott munka, vagy másra vágyik, annak vállalnia kell az ingázást. A legtöbben a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat reggelente induló munkásbuszával, vagy a Gyulai Húskombinátéval indulnak el. S az újfaluiak közül a nők közül többen Szeghalomra is, a harisnyagyárba. Harsányban is, Újfaluban is cél az, hogy helyben teremtsenek munkaalkalmat. Mindkét községben a tsz melléküzemágként varrodát létesített 20—25 asszonynak, lánynak. Harsányban tavaly kezdett el dolgozni a betoncsőüzem, amelyben húsz férfi átereszcsöveket készít. Számosán vannak olyanok — elsősorban feleségek, nyugdíjas családtagok —, akik otthon az állattartással egészítik ki a családi jövedelmei. Újfaluban évente 8—900 hízósertést adnak le, Harsányban pedig a tejtermelés a „divat”. Az újfalui szövetkezet szerint a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a háztájira. Népgazdasági érdekből is, hisz a helybeliek olyan, elsősorban kézimunka-igényes, viszonylag kis mennyiségben szükséges növényt tudnak megtermelni, amire a nagyüzem gazdaságosan nem képes. Az idén paszternákkal foglalkozott a falu, jövőre kaporral, karfiollal szeretnének a konzervgyárak kérésére. Délutáni focimeccs a harsányi iskola udvarán Itt kell élni, és ehhez meg kell teremteni a feltételeket. A feltételeket, amelyek iránt az emberek igénye egyre inkább nő. Újfaluban talán ezért is történhetett meg, hogy sok-sok éve nem látott örömmel vállalt mindenki társadalmi munkát. Tizenkét és fél millió forintAmikor az ember a bágyadt, novemberi napsütésben játszó óvodásokat nézi, megfeledkezik arról, hogy mindkét település öregszik, évente jó, ha 4-5 helyen fognak hozzá az építkezéshez, hogy ugyan az általános iskolát itt végzők közül mindenki továbbtanul, de évek múltán nem is tér vissza, hogy lassan kicsi lesz a 20— 25 személyre kialakított öregek napközi otthona. Mert az újfalui és a harsányi óvodát is azért kihasználják a gyerekek. Talán majd ők 17—18 évesen, 22—24 évesen már visszatérnek szülőfalujukba. A helyi vezetők is bizakodnak. „Soha nem volt még ilyen reménységünk, mint amilyet az új településfejlesztési koncepció ébresztett A megyei víz- és csatornamű vállalat dolgozóinak segítségével fektetik le a vízvezetéket Újfaluban Fotók: Gál Edit Bözsi néni októbere Szabó Jánosáé — akit Körösújfaluban mindenki Bözsi néniként Ismer —, mint az óvoda dajkája ment nyugdíjba. Felnőtt gyermekei Rajdú-Biharban és Kétegyházán élnek. Férje Is közalkalmazott volt; a községi tanácstól ment munkásként nyugdíjba. Bözsi néni egyike volt azoknak, akik szívesen emlékeznek a negyven évvel ezelőtti eseményekre. — Még a váradi káptalan Idejében Itt az uradalomban — mert akkor Itt az volt — a munkásoknak mindig én sütöttem a kenyeret. Amikor október 6-án a ml falunkba Is bejöttek a szovjet csapatok, engem kértek meg, segítsek főzni. Így lettem én az ő szakácsuk. — Ez már hatodikán történt? — Nem, néhány nappal később. Ugyanis ötödikén este a jegyzöség elrendelte, hogy ki kell üríteni a falut. Mindenkinek szedelőzködnle kellett. A két csöpp gyermekemmel én Is mentem. Az uram meg a fronton volt... Ojlráz felé tereltek bennünket. Sohasem felejtem el: a menekülő németek majd beletlportak bennünket a sárba azokkal a hatalmas nagy tankjaikkal! De hát nem kellett sokáig mennünk... Csökmö és Ojlráz közt volt. Szembe aztán jöttek a szovjet előőrsök. Csak kértek bennünket, hogy ne menjünk tovább. Itthon a helyünk. Ott a félbehagyott betakarítás Is ... Meg hát ez a ml otthonunk! No, aztán hamar visszafordultunk. Három asszonnyal együtt fogtunk hozzá, hogy segítsünk az ö szakácsuknak. Mert az egyedül volt, azt kelet felől meg jöttek a seregek. November közepétől már igen szervezetten csináltuk. — Milyennek Ismerte meg Bözsi néni a szovjet katonákat? — Sokan tartottak tőlük! De amikor már többen láttak olyan eseteket, mint én magam Is, nem volt semmi hiba. A betakarítás befejezéséhez ugyanis Komádiból is jöttek. Szegény parasztok, cselédek, uradalmi zsellérek. Az egyl- kőjüknek — emlékszem, nagyon szegénynek nézett ki, semmije nem volt élelemként — a konyhánk mellett az egyik kis szovjet katona odaadta az egész ebédjét. Pedig neki mennie kellett, s ki tudja, mikor ehetett utoljára, mikor majd. De odaadta. O Is, később is katonatársai. Most Is könnyes leszek ... — De aztán továbbhaladtak a szovjet csapatok ... — Igen, de aztán, amikor vége lett a háborúnak, akkor vonultak visszafelé. Ez már MS nyarán volt. Az októberi szovjet szakács újból erre jött, s megkeresett. Néhány napig megint én segítettem nekik. Ha még él, már nagyon öreg ember lehet... I
