Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
NÉPÚJSÁG 1984. november 10., szombat A Tiszán 1944. október második hetében átkeltek a felszabadító csapatok, és több helyen hídfőt létesítettek Utcai harcok Budapesten 1945 januárjában Német hadifoglyok vonulnak a magyar főváros utcáin II Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága Az 1944 májusában létrejött Magyar Front, a demokratikus, baloldali pártok politikai szervezete, történelmi feladatot töltött be. A német megszállás után tevékenysége gyorsan kibontakozott, szervezte az ellenállás erőit, reményt nyújtott a változásra, a majdani felszabadulásra. A horthysta csendőrség nyomozóosztálya azt jelentette róla, hogy a „mozgalom fejlődik, és romboló hatása, ha nem is rohamosan, de alapjában véve mégis egyre jobban teret nyer”. A MAGYAR FRONT röplapok, felhívások sokaságát adta ki, földalatti lapot jelentetett meg, több emlékiratot juttatott el Horthyhoz. s megkezdte területi, gyári, üzemi szervezetei létrehozását. Megalakult a Magyar Front intéző bizottsága, s a szervezet lépéseket tett a fegyverszünet előkészítésére, segítésére. Az október 15-i szomorú események mégis azt tanúsították, hogy a Magyar Front egyedül nem volt képes az események megváltoztatására. A kommunista párt 1944. október 28-i „Nyílt levele” drámai őszinteségű számvetés október, 15-e tanulságaival. Megállapítja, hogy a Magyar Front nem végezte e| azt az „aprólékos, türelmes, szívós” szervezőmunkát, amely a tömegeket felkészítette volna a várható eseményekre. Bebizonyosodott, hogy a demokratikus pártok politikai tevékenysége önmagában nem elegendő, s szükség van egy olyan szervezetre, amely a közös elvek alapján gyakorlati téren is szervezi, vezeti, irányítja a magyar nép antifasiszta szabadságküzdelmét. Kell egy olyan végrehajtó szerv, amely tervekkel rendelkezik, határozott irányítást követ, számba veszi az erőket, s megkezdi a napi gyakorlati feladatok végrehajtását. Azért is szükség volt egy ilyen központra, hogy újra össze tudják szedni az október 15-e után szétszórt, defenzívába kényszerített antifasiszta erőket. A kommunista párt szükségesnek látta, hogy egységes mederbe tereljék a különböző pártok, az antifasiszta szervezetek vagy a társakat kereső, felsőbb kapcsolatokat kereső ellenállási csoportok munkáját, tevékenységét. A megváltozott viszonyok azt kívánták, hogy létrehozzanak egy olyan szervezetet, amelynek keretei a Magyar Frontnál tágabbak. A front e célból felajánlotta az együttműködést azoknak a polgári csoportoknak is, amelyek a fegyveres harcban hajlandók voltak részt venni, vagy erre a célra a már megszervezett erőiket átadni. Az új szervezet. A FELSZABADÍTÓ BIZOTTSÁG létrehozásának gondolatát a vészterhes idő, a parancsoló szükség érlelte meg. November első napjaiban már erről tárgyalt egy kisebb baráti csoport Dessewffy Gyula, a Magyar Front intéző bizottsági tagja lakásán. A meghívottak egyike. Nagy Jenő ezredes, itt arról beszélt, hogy „egységesíteni kell az erőket, közös munkaprogramot kell kidolgozni, meg kell szervezni az egységes katonai vezetést, és a szétforgácsolt erőket össze kell tömöríteni”. A felvetődött javaslatokat Dessewffy a Magyar Fronthoz, Nagy ezredes Bajcsy-Zsilinszky Endréhez vitte tovább. Hasonló javallatról tárgyalt a kommunista párt nevében Kállai Gyula a Magyar Hazafiak Szabadság Szövetsége, valamint a Szovjetunió Barátainak Magyarországi Egyesülete nevű szervezetek képviselőivel, és Kovács Imre parasztpárti politikussal. Makay Miklós, a Nitroké- mia Vállalat vezérigazgatója irodájában november első hetében került sor a legfontosabb tanácskozásra. Ezen a párt képviseletében Rajk László titkár, Kállai Gyula, a leendő Felszabadító Bizottság részéről Bajcsy- Zsilinszky, valamjnt a katonák, Kiss János altábornagy és Nagy Jenő ezredes vettek részt. Itt tisztázták a legfontosabb politikai koncepciókat. Zsilinszky így összegezte a teendőket: szembe kell fordulni a németekkel, meg kell akadályozni Budapest elpusztítását, kapcsolatot kell teremteni Malinovszkij marsallal. „Közölni kell vele, hogy megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága” — emlékezik Kállai Gyula. E hosszú nevű szervezetet a hétköznapok gyakorlatában csak Felszabadító Bizottság néven emlegették. Ebben a formában honosodott is meg. Az elnevezés történelmi eredetű, 1848-as hagyományokra utal. Alkalmas volt arra, hogy kifejezze nemcsak a szervezet céljait. de A NEMZET TÖREKVÉSEIT is. A Felszabadító Bizottság megalakulására végül is 1944. november 9-én került sor Budapesten, az V. kerület, Nádor utca 21. szám alatt, a Nitrokémia Vállalat székhazának egyik termében. A házigazda. Makay Miklós vezérigazgató volt. aki a fontos alkalomra átengedte a hivatali helyiséget. A meghívottak délután kettőre érkeztek a Szabadság térre — a neve akkor is az volt —. ahonnan a parasztpárti Kovács Imre jeladására felvonultak a vezérigazgató irodájába. Makay . tapintatosan visszavonult. Egy kerek asztal körül ültek le, amely asztal — az egyik résztvevő szerint — „bizonyára sohasem gondolta volna, hogy- annyi kapitalista jellegű tanácskozás után a demokratikus Magyarország jövendő sorsa felől” tanácskoznak majd mellette. Bajcsy-Zsilinszkyt helyettesítve az ülésen Csorba János elnökölt. Ö jelentette be meghatottságtól elcsukló hangon a Felszabadító Bizottság megalakulását. A jelenlevők, Kállai Gyula. Kovács Imre. Dudás József. Soós Géza, Hám Péter, Pénzes Géza, bizonyára átérez- ték a perc történelmi súlyát. A. Felszabadító Bizottság közleményben adta hírül megalakulását, s felhívta a pártokat, szervezeteket, hogy akik az alábbi célokat elismerik, azok csatlakozzanak hozzá. A program célkitűzései : a német és fasiszta bérencek kiűzése az országból; a dicsőséges Vörös Hadsereggel együttműködő nemzeti felkelés megszervezése: szabad, független, demokratikus Magyarország megteremtése; alapvető szociális változások előkészítése; szoros együttműködés az ösz- szes környező államokkal; a legszorosabb baráti együttműködés hatalmas szomszédunkkal, a Szovjetunióval. A bizottság már másnap, november 10-én kiáltványnyal fordult a nemzethez, a társadalom különböző rétegeihez, a tisztviselőkhöz, diákokhoz. a vasutasokhoz, katonákhoz és rendőrökhöz. Pontos utasításokat adott, hogy kinek mi a teendője a német- és nyilasellenes harcban. Érdekes, hogy a Felszabadító Bizottság ekkor még a jogfolytonosság alapján állt, s a nyilasok gyengítése céljából még Horthyra hivatkozik. Alig 10 nappal később viszont a bizottság a Molotovhoz írott levelében önmagát már a nemzeti főhatalom megtestesítőjének, a Magyar Front végrehajtó szervének nevezi. Ezzel minden köteléket elszakított, ami a múlthoz fűzte, s lerakta a leendő DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁG törvényes és alkotmányos rendjének első tégláit. A Felszabadító Bizottság feladata mindenekelőtt a németellenes szabadságharc megszervezése és vezetése volt. Kiss János altábornagy vezetésével, Nagy Jenő ezredes tényleges irányításává] létrejött a szervezet katonai vezérkara, amely -a hozzá csatlakozott, beszervezett tisztek segítségével megkezdte egy budapesti általános felkelés terveinek kidolgozását. a Vörös Hadsereggel történő kapcsolat felvételét, katonai és nemzetőri egységek, antifasiszta harci csoportok szervezését, bevonását. A terv az volt, hogy egy általános felkelés keretében kaput nyitnak a szovjet csapatok előtt a város szíve, a dunai hidak felé. A Felszabadító Bizottság tevékenységének leggyengébb pontja a nem kielégítő konspiráció volt. Feltételezhető, hogy a Gestapo, s a nyilas Számonkérő Szervezet már a szervezkedés korai szakaszában tudomást szerzett á mozgalomról, s bizonyos, hogy kellő időben be is építette besúgóit. Ezután már csak arra várt. hogy a mozgalmat kiismerje. s az általuk kedvezőnek ítélt időben felszámolja. A tragikus nap november 22-én következett be. Ezzel végleg meghiúsult annak reménye, hogy Magyarországon egységesen vezetett, központilag irányított antifasiszta mozgalom, szervezett ellenállás jöjjön létre. A Felszabadító Bizottság munkájában részt vevő katonai és polgári személyek a nemzeti történelem egy vészterhes szakaszában kísérelték meg, hogy más folyást adjanak az eseményeknek, hogy mentsék a magyarság becsületét. Minden hiba és gyengeség mellett is tettük történelmi tett, utolsó kétségbeesett kísérlet volt. övezze tisztelet a ma még élő résztvevőket — Kállai Gyula, Csorba János. Gye- nes Antal, Almássy Pál és mások —, s a nemzet őrizze meg gyászával a hősök, a mártírok emlékét. Gazsi József Életutak „Sikeres embernek érzem magam” Beke János szavait érzelmek fűtik. Szép, tiszta magyarsággal fogalmazza gondolatait, ahogy fordulatos életéről beszél. Mondataiból sugárzik az e.mberszeretet — minden megnyilatkozása arra vall: csupa szív ember. De hogyan is kezdődött pályafutása? Az Arad melletti Fakerten született, földműves család második gyermekeként. Be- kéék különösebb anyagi gond nélkül éltek, fiuk az általános iskola után kereskedelmi középiskolát kezdett Aradon. Nem fejezte be. mert 1940-ben átjöttek Magyarországra, Battonyán telepedtek le. Apja kőművesként dolgozott, a fiatal János 1944-ig mint kisegítő írnok kereste kenyerét. A község 1944. szeptember 23-i felszabadulásakor ő. meg a községbíró maradt ott a közigazgatás dolgozói közül, ketten kaptak felhatalmazást Andrejev kapitánytól a közigazgatás új rendszerének megszervezésére. 1945-tői egy éven át a demokratikus hadsereg születésénél bábáskodott mint katonai nyilvántartó. — Kemény politikai csatákat vívtunk akkoriban. Volt közöttük kuláküldözés, padláslesöprés, mert az az igazság, az új rend ellenségei nem álltak a pártunkra. 1945-ben a szociáldemokrata pártba léptem, a pártegyesülés után a kommunista párt tagja lettem. Közben szakmát szerzett egy kisiparos kiskereskedőnél, épületüveges, képkeretező és kereskedő lett, 1948- ban szabadult. Három évig mesterénél dolgozott, majd az Orosháza és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat előadója lett Battonyán. Egy évre rá boltvezetőnek nevezték, ki, 1953-ban már ellenőr és vendéglátóipari osztályvezető a vállalatnál. Próbálkozott a kisiparral is, 1957-től 1960-ig. akkor családi okból felhagyott vele. —• 1945 márciusában még dörögtek az ágyúk, amikor házasságot kötöttem, s ez a kapcsolat életem legnagyobb kincsévé vált. Házasságunk negyedik évében feleségem súlyosan megbetegedett. Akkor a kisiparosoknak nem járt az ingyenes egészség- ügyi ellátás, felszámoltam a műhelyemet, ÁFÉSZ-bútor- bolt vezetését vállaltam. Feleségem a súlyos műtét után meggyógyult, de le kellett mondanunk arról, hogy valaha gyerekünk legyen, pedig mindketten nagyon szerettünk volna. így aztán ezt a bennünk levő szeretetet igyekeztünk mások javára, a közössée hasznára fordítani. A bútorboltot öt évig vezette Battonyán, majd két év múlva megválasztották a helyi földművesszövetkezet elnökének. Két év múlva felmentésé] kérte, mert hívták, legyen a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályának vezetője. Még 1960-ban folytatta Aradon megkezdett tanulmányait, leérettségizett, -majd több szaktanfolyamot elvégzett. Köztük egy kereskedelrhi, reklámpropaganda tanfolyamot, ez lett a fő szakterülete Kovácsházán. De hogy kicsit visszaugorjunk az idő<- ben: már Battonyán titkára volt a HNF-nek és a járási tanács végrehajtó bizottságában képviselte a községet. — Gyakran bizony késő éjszakákba nyúltak az ülések, különböző rendezvények, nagyon sokat dolgoztam. Hogy hogyan jutott minderre időm. erőm? A feleségemet említem ismét. Sikerül] megteremtenünk egy meleg, családi otthont. Hogy azt mondják, válságban a házasság? Szerintem ez nem igaz. Mindarra, amit sikerült elérnem, nem lettem volna képes, ha a feleségem nem áll mellettem, nem társ a gondban, nem hoz számomra megpihenést. feloldódást az otthon melege. Közben azért egy hobbira, ahogy'mondja, „szenvedélyére” is jutott ideje. Balto- nyán 1952-ben egyik alapító és 15 éven át elnöke volt a méhész szakcsoportnak. A méhészet vált otthona mellett az erőgyűjtés másik forrásává. — Sokan emlegetik, hogy hasznos tevékenység a méhészet. Ez igaz, de sok áldozatot is kíván. Amikor például kiöntött a Száraz-ér, derékig érő vízből mentettük a kaptárokat. Vagy az idei. februári hóviharban: három és fél métere^ hó alól ástuk ki őket. A méhészetet csak a pénzért nem lehet csinálni, aki azért kezd bele, jobb. ha abbahagyja. A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ-nál időközben főosztályvezető-helyettes lett Beke János, még 1970-ben megválasztották párttitkárnak. Innen ment nyugdíjba 1983. utolsó napján. — Az ÁFÉSZ egyike az ország tíz. legnagyobbikának. Mindig élen járt, sok országos elismerést kapott. Ennek a titka az ott dolgozók egybeforrottsága, a szövetkezethez, egymáshoz való ragaszkodása és jó munkája. Mint főosztályvezető, fegyelmi jogkörrel is rendelkeztem, bizony, kényes feladat volt. Előfordult, hogy valakit el kellett bocsátani. Nehéz szívvel tettem, mindig hittem az emberek jóságában, még az elbocsátáskor is felhívtam az illető figyelmét, hogyan éljen tovább, milyen lehetőségei vannak. Előfordult, hogy az elküldött ember később visszajött, es kitűnő munkaerő vált belőle. Ügy érzem, nincs haragosom. Elve, - hogy az ember jónak születik, a körülmények döntőek abban, ha mégis rossz útra tér. Ezért igyekezett tisztelni még a hibázó ember méltóságát is. Ha haragtól villogtak szemei — mert ilyen is volt —, az a hibának, az e] nem végzett munkának szólt. Igyekezett élni és nem visszaélni a hatalommal. Nemcsak főfoglalkozásában, a méhészetben is elismerték. 1982-ben á MÉSZÖV méhészeti szakbizottságának elnöke lett, az idén pedig emellett az országos méhészszövetség megyei bizottságának elnöke. Nyugdíjba vonulásáig a községi pártbizottságban is dolgozott. — Szépen búcsúztattak a kollégák. Életem során kaptam jó néhány elismerést. Természetesen ezek is jólestek, de az igazi sikernek azt érzem, hogy szinte az ország minden részében találok egy ismerőst, aki baráti jobbot nyújt felém. Szerettem a munkámat, a méhészetet, sikeresnek érzem magam. nem kívánok senkinek ennél szebb életet. M. Szabó Zsuzsa