Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

1984. november 10., szombat KHiiUMfri Klubdélután, kirándulás, nótaverseny... Nyugdíjasokkal kapcsolat­ban legtöbbször a gond, a nehézség kerül szóba. Nem indokolatlanul. De épp így okkal említhető a másik ol­dal is, az, hogy az idős kor­nak szépségei is vannak, az ember korhatár nélkül vá­gyik társaságra,' szórakozás­ra, kultúrára. S ideje is több akad rá, mint azelőtt. Az Orosházi Üveggyár ha­vi klubnaptárát lapozgatva, mindegyre a nyugdíjasok programja ötlik szembe. Csütörtök az ő napjuk, ilyenkor jönnek össze a Pa­csirta utcai, nagyon szép, és jól felszerelt gyári klubban, hogy délutántól este tízig szórakozzanak. Nincs kötö't foglalkozás, de van sakk, kártya, színes tévé, magnó, olvasnivaló. És korlátlan beszélgetési lehetőség. S jó együtt lenni, hol a múltra emlékezni, hol meg a jelen dolgairól ejteni szót, ahogy épp a kedvükre esik. — A közösség, a találko­zás, a beszélgetés talán so­hasem esik olyan jól, mint az idősebb korban — mond­ja a szintén nyugdíjas klub­vezető, Tompa Istvánné —. s már csak ezért is szívesen jövünk ide minden héten, s havonta egyszer még filmve­títésre. De ez csak az egyik része a programjainknak. Kell is többféle, hiszen so­kan vagyunk, jóval felül a hatszázon, úgy hogy a ki­lenctagú bizottság és a ti­zenegy bizalmi bőven talál tennivalót ebben a szakszer­vezeti munkában. S ezenkí­vül még sokat segít az En­gels Frigyes és Marx Károly Szocialista Brigád, főleg a szervezésben. S azt is el kell mondani, teszi, hozzá, hogy több mint száz nyugdíjas dolgozik rész- és teljes munkaidőben a gyárban, a rászorulók kö­zül pedig tavaly nyolcvan- heten kaptak segélyt, s az idén az első nyolc hónapban negyvenketten. És hátra van még a karácsony. S az üdül- tetettek száma a mai napig nyolcvanhárom. A kulturális rendezvények közül a legrégibb hagyomá­nya a kirándulásoknak van. Eleinte évente csak egyet bonyolítottak le, az utóbbi években meg alig lehet ösz- szeszámolni, annyit. Az idén is májusban kezdték, s vol­tak Szegeden, Miskolc kör­nyékén, Hajdúszoboszlón, Tokaj és Sárospatak vidé­kén. de közelebb is: Gyulán és Hódmezővásárhelyen. S nem először került sor a kö- rösladányi vacsorára, és ez a mostani, októberi is emlé­kezetes marad: jót mulattak, még táncoltak is. — A bográcsos vacsorák is elmaradhatatlanok — folytatja a klubvezető —, és ünnephez kötöttek, ugyanis Tompa Istvánné Fotó: Gál Edit a tavaszit április 4-én, az őszit november 7-én tartjuk. Szalonnasütést meg többször is egy évben. Ilyenkor ke­rül sor az évi nótaversenyre amikor az egyik nyugdí­jasunk muzsikál, és bárki benevezhet a vetélkedőre, ott helyben. Aztán a közönség szavaz, hogy kik is érdemlik meg az öt díjat: a szép ke­rámia vázákat, tányérokat. Nem akarunk mi ezzel sem­mi különöset elérni, magától alakult ki, s igen emeli a hangulatot. Nem is lehetne elhagyni. — Egy énekkar gondolata még nem vetődött föl? — De igen. Nem is olyan régen, pont azért, mert elég sok jó hangú, nótaszerető tagunk van. Csak egy ki­csit félek, ez még nem elég egy kórushoz. Ahhoz sok, és rendszeres gyakorlás kell, és még sok minden más, főleg kitartás. S ez utóbbi nem 's mindig a nyugdíjason mú­lik. inkább az egészségen. Persze, ha mégis sikerülne, nagyon örülnénk neki. Minden évben nagy ese­mény a nyugdíjastalálkozó. Nemcsak jelentősége, de a létszáma miatt is. Egyszerre nem is tudják megtartani, mert nincs akkora helyiség, ahol négyszáz embert le le­hetne ültetni az ebédhez. Ennyien szoktak ugyanis el­jönni. — Mindig megható ez az alkalom, mert sok volt mun­katársunkkal csak ilyenkor találkozunk. Ők azok, akik már nehezebben mozognak, meg vidékről nem olyan könnyű bejönniük, de ezt nem mulasztják el. Zömmel ők azok, akik, mint én is, a gyár alapítói voltak, akik az első, nehéz időben jöttek ide »dolgozni, s leginkább a pa­rasztságból. Mint én is. És itt váltunk nagyüzemi mun­kássá. S ilyenkor csak néz­zük egymást, alig tudunk megszólalni, annyira örü­lünk, hogy ismét látjuk egy­mást. Vass Márta KPVDSZ-kozmíívelődés A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének tagjaival mindennap találkozunk. Kedvességük szebbé, rossz­kedvűk, udvariatlanságuk nagyon kellemetlenné teheti egy-egy napunkat. A gazda­ságot megmozgató munkájuk jelentőségének felismerése lehetett az az egyik ok, amely huszonhárom évvel ezelőtt megalapíthatta az évről évre sorra kerülő októberi ren­dezvénysorozatot, a kulturá­lis hónapot. A záróünnepség után Han- kó Györggyel, az ágazati szakszervezet megyei bizott­ságának titkárával beszél­gettünk a tapasztalatokról, a jövőt meghatározó jelen si­kereiről és gondjairól. űzök a „lehetőségek”... — Az idei, huszonnegye­dik megyei kulturális hónap teljesítette hivatását? — Mindenképpen. A hang­súly idén is az alapszerveze­ti rendezvényeken volt. Szin­te mindegyik legalább egy programot szervezett. S ez a mai lehetőségek mellett nem kis dolog. — A „lehetőséget” úgy ért­sem, hogy a nagyvállalatok­nak és -szövetkezeteknek több eszköz áll a rendelke­zésükre, amíg a kistelepülé­sek szövetkezetei meggon­dolják, hogy mire költenek? — így is meg lehet fogal­mazni. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági eredményesség arányában lehet csak igazán munkahelyi közművelődésre gondolni. Természetesen ez is kétirányú dolog: ez visz- szahat a termelésre, a gaz­dálkodásra, a fejlődésre. Legtöbbször persze indirekt módon, számszakilag alig mérhetően. Sokszor megkér­dezik tőlem is, hogy például egy virágkötészeti vagy egy gasztronómiai bemutatónak mi köze van a közművelő­déshez. Hiszek abban, hogy a mindennapi kultúrához lé­nyegileg hozzátartozik. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ ál­tal rendezett virágkötészeti bemutató éppen ezért volt fontos, s nem hiába: osztat­lan sikert aratott. A megyei vendéglátóipari vállalat Kor­zó Kupa elnevezésű ifjúsági cukrász- és hidegkonyhai versenye, bemutatója ugyan­csak a legnagyobb elisme­rést hozó programok közé tartozik. S persze nem is be­szélve ezek szakmai haszná­ról . .. — A megnyitó és záróün­nepség mindig családi han­gulatú, más-más fogyasztási szövetkezet a házigazda. A medgyesegyházi nyitóünnep­ségen Csongrád megyei kol­légáikat is üdvözölték. — Több éves, bár eleddig főképpen csak az októberre korlátozódó a kapcsolatunk. Biztos vagyok abban, hogy van mit tanulni egymástól. Célunk, hogy ez a kapcsolat személyes természetű is le­gyen. Ezt szolgálta az idén például a sándorfalvi citera- zenekar medgyesegyházi sze­replése, vagy a Napsugár bábegyüttesünk hatalmas si­kerű sándorfalvi vendégjá­téka. Jövőre több napos ta­pasztalatcsere-látogatásra várjuk a csongrádiakat. Sze­retnénk, ha ekkor Szarvas és Orosháza, no és a kör­nyék szakmai és idegenfor­galmi „nevezetességeivel” is­merkednének meg. Az idéző­jel szándékos: munkalátoga­tást tervezünk. De például a tótkomlósiak a csanádpalo- taiakkal tartottak az idén egy sport- és kulturális programokkal színesített ta­lálkozót. II politikát — mindenkinek! — A politikai műveltség emelése a társadalmi fejlő­dés záloga — fogalmazott így minap egyik vezető po­litikusunk. A KPVDSZ me­gyei bizottsága ebben a hó­napban indítja tömegpoliti­kai oktatási évét. Hogyan si­került az idén? — Az ágazatban dolgozók tizenöt százaléka vesz részt a három oktatási formában, amelynek címei: Társadal­munk kérdései első és máso­dik évfolyama és az Idősze­rű kérdések. Tagjaink zöme ez utóbbinak szemináriumait látogatja. Évenként közpon­tilag 16—18 témát jelölnek meg, abból választanak ki az alapszervezetek hetet, nyol­cat. Mi azt kérjük a propa­gandistáktól, hogy olyan té­mákat is vegyenek a köz­pontiakhoz, amely az adott munkahelyen a leginkább foglalkoztatja a dolgozókat. Értelemszerűen a témák zö­me — mondhatnám talán: mindegyike — a gazdaság­gal, a gazdálkodással foglal­kozik. Hiszen ma az embe­rek érdeklődésének közép­pontjában a „hogyan fogunk élni?” kérdése áll. Köteles­ségünk és érdekünk, hogy a központi és helyi intézkedé­sek, események, döntések hátterét megvilágítsuk. Biza­lom nyújtása nélkül azt el­várni sem lehet! — Ilyen körülmények kö­zött nyilván még nagyobb fontosságú a szakszervezeti tisztségviselők felkészítése . .. — Szintén ebben a hónap­ban tartottuk meg a tiszt­ségviselők felkészítését, amelynek témája a két év­vel ezelőtti párthatározat feldolgozása volt. A propa­gandistáknak az új gazdasá­gi irányítási rendszer válto­zásairól adtunk tájékozta­tást, s természetesen az ez­zel kapcsolatos szakszerveze­ti tevékenységről, a felada­tokról is szó volt. Kértük őket arra is, hogy a munka­helyi tömegpolitikai oktatá­sokon hangsúlyozottan szere­peljenek olyan témák, viták is, amelyek a szövetkezet, a vállalat napi gondjaival fog­lalkoznak. Végeredményben az a szándékunk, hogy a dolgozók és a különböző szintű vezetők közötti „nap­rakész” párbeszéd feltételeit és lehetőségeit megteremt­sük. fl gondokról is — A szolgáltatás — ezen belül is a kereskedelem, a lakossági pénzügy és a ven­déglátóipar — a társadalmi infrastruktúra talán legneu­ralgikusabb pontja. Sokat és nem egyszer indokoltan ma­rasztaljuk el mi, az ügyfe­lek, a vevők az ágazatban dolgozókat, munkájukat, ön szerint mennyiben van „ala­punk” erre? — Kétségtelen, hogy a ke­reskedelem — a fogalmat most tágabb értelemben használom — sokszor jogo­san válik a nagyközönség bírálatának tárgyává. Szak- szervezetünk minden akti­vistája azon munkálkodik, hogy a „támadási felülete­ket” a lehető legkisebbé zsugorítsa a jobb és hatéko­nyabb, az emberibb munka eszközeivel. De tegyük hoz­zá a teljesség okáért: itt is a „kettőn áll a vásár” elv ér­vényesül. Partnerekké kell válnunk a fogyasztókkal; az ügyfelekkel, a vevőkkel, a vendégekkel. Bizonyára nagy segítséget jelent majd ebben a munkában a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának a következő politikai oktatási év nyitására ígért új állás- foglalása. — A jelenlegitől eltérőt várnak? — Az alapszervezetektől beérkező vélemények alap­ján mondhatom, hogy a SZOT által kiadott anyago­kat nem tartjuk a legsze­rencsésebbeknek. A megíté­lés elsősorban az ágazatnak a már előbb is körvonalazott sajátságos helyzetéből is adódik. Tagjaink véleménye szerint ezek a brosúrák, anyagok nem kellő súllyal és mélységben foglalkoznak az ágazat problémáival. A másik kritika a kiadott té­mák megválasztásának, mód­ját illeti. Tagságunk úgy vé­li, hogy túlságosan is egysí­kú, s mert évek óta szinte szó szerint ismétlődő, ezért megrekedt. Javaslatunk az, hogy a tömegpolitikai okta­tás ciklikus legyen. Az is igény, hogy egy-egy szakasz elvégzését alapfokú politikai végzettségként fogadják el. Információink szerint a jövő évben megjelenő változtatás kedvező irányban módosítja a követelményeket, inkább tudja szolgálni célkitűzésein­ket. S hogy mennyiben? Ar­ról talán egy esztendő múl­tán már beszámolhatok .. . Nemesi László láték a könyvekért Irodalmi rejtvénypályázat II. A szovjet könyv és hanglemez ünnepi hete alkalmából a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Játék a könyvekért címmel szellemi fejtörőjátékot, szellemi totót rendez. A já­tékban mindenki részt vehet. Tippelni a helyes válasz (a, b, c) bekarikázásávai lehet. A nyilvános sorsolásra a játék befejezésének helyszínén, Székesfehérváron kerül sor 1985. március 23-án. A helyes megfejtők között 50 ezer forint ér­tékben könyvjutalmat sorsolnak ki. A nyertesek névsorát és a rejtvény megfejtését lapunk is közzéteszi. A rejtvény első és második részének beküldési határideje 1984. november 30. 1. Kígyóméreg, Harmadik kakasszóra, Vörös kányafa. Ki a művek szerzője? a) Vaszilij Suksin b) Bo­risz Izjumszkij c) Csingiz Ajtmatov 2. Mihail Solohov a tolsztoji méretű nagyregények meg­alkotása előtt elbeszélések­kel indult írói pályáján. Vi­lághírű kisregénye az Embe­ri sors. Ki a kisregény fő­hőse? a) Iván Tyimofejevics b) Szokolov c) Krizsnyev 3. Sosztakovics VII. szimfó­niája egy németek által ost­romolt városban készült, és a hősies ellenállásnak állít örök emléket. Melyik szim­fóniáról van szó? a) Klasszikus szimfónia b) Leningrádi szimfónia c) Patetikus szimfónia 4. örmény és kurd parasztok között narancsszüret idején játszódik a Gajane című ba­lett. A színpadi zenéből há­rom zenekari szvit készült: a Lezginka az I. szvithez, a Kardtánc a III-hoz tartozik. Ki a zeneszerző? a) Aram Hacsaturján b) Pjotr Csajkovszkij c) Dmit- rij Kabalevszkij 5. Az orosz népmese boszor­kányát eleveníti meg Ana- tolij Ljadov orosz zeneszer­ző 1904-ben zenekarra kom­ponált műve (op. 56.). Mi a mű címe? a) Kikimora b) Az elva­rázsolt ló c) Baba Jaga 6. 1946-ban mutattak be egy ötfelvonásos operát Háború és béke címmel. Szövegét Tolsztoj azonos című regé­nye alapján Mira Mendel­ssohn írta. Ki volt az opera szerzője? a) Szergej Rachmaninov b) Alekszandr Arutjuszjan c) Szergej Prokofjev 7. Borisz Ászafjev Bahcsi- szeráji szökőkút című ba­lettje Lengyelországban és a tatárok földjén játszódik a XVI. század elején. Kinek a költeménye alapján született a balett? a) Zsukovszkij b) Krilov c) Puskin 8. A futurizmus kiemelkedő képviselője sokoldalú alakja volt Vlagyimir Majakovsz­kij, a szovjet irodalom fene­gyereke. 1919—1921. között az ő nevéhez fűződtek a hí­res ROSZTA-ablakok. Mi a ROSZTA-ablak átvitt jelen­tése? a) reklámújság b) har­sány kéziplakát c) csasz- tuska 9. 1891. május 17-én szüle­tett és 1940. március 10-én halt meg a szovjet irodalom egyik legvitatottabb alakja, Mihai] Bulgakov. Melyik a Magyarországon is több ki­adást megért legsikeresebb műve? a) Aranyborjú b) Mester és Margarita c) Tajtékos napok 10. Mi volt a Pereval? a) irodalmi csoport b) fo­lyóirat c) képzőművészeti műhely 11. Csingiz Ajtmatov kirgiz származású író világhírű kisregénye: A versenyló ha­lála 1966-ban jelent meg. A kritika az utóbbi évtizedek legemlékezetesebb alkotása­ként igazi remekműként méltatta. Hogy hívják a címben szereplő versenylo­vat? a) Tanabaj b) Marko c) Gülszári 12. Tüzértisztként harcolta végig a háborút. írásai 1949- től jelentek meg, de első iro­Név:_ _______________________ L akcím:_____________________; É letkor:______________________ M űvelt Nép Könyvterjesztő Vállalat, propagandaosztály. 1370 Budapest 5. Pf.: 370. dalmi sikerét az 1959-ben írott, Az utolsó ágyúlövések című művévé] aratta. Kiről van szó? a) Vlagyimir Tyendrjakov b) Jurij Bondarev c) Gri- gorij Baklanov 13. Vaszilij Bikov belorusz származású szovjet író drá­mai hatású kisregényeiben a háború által teremtett hely­zet erkölcsi vonatkozásait vizsgálja. Mi a címe 1984- ben megjelent kisregényé­nek? a) Ki tudja visszatérsz-e? b) A halottnak nem fáj c) A harmadik rakéta + 1. Valentyin Katajev a szovjet gyermek- és ifjúsági irodalom egyik alapítója, s mindmáig legnagyobb hatá­sú alkotója. Testvéröccse is a szovjet irodalom jellegze­tes alakja volt. Milyen né­ven vált ismertté? a) J. Petrov, Ilf szerzőtár­sa b) Ilf. J. Petrov szerző­társa c) Bunyin A fenti szelvényt kitöltve az alábbi címre kell postára adni: MOZI Altatódal nászágyon Az olasz film a hazai mo­zinézőknek a Fellini által fémjelzett úgynevezett neo- realizmust, vagy talán még inkább a vérbő vígjátékot jelenti. Ha a plakáton ott szerepel Sordi, Manfredi, Tognazzi vagy mint most, Vittorio Gassman neve, szin­te biztosra vehető a telt ház. Igazi, nyáriasan habkönnyű, ironizálástól sem mentes ko­médiát nézhetünk ilyenkor végig. Tonino Cervi rendező szí­nes és szinkronizált olasz vígjátéka, az Altatódal nász­ágyon című tehát látszólag sokat ígér. A három évvel ezelőtt forgatott és eredetileg a Sorrend című bohózatot afféle társadalmi szatírának, parabolának is vehetnénk. Ügy hiszem, a feltételes mód mindenképpen jogos, hiszen sokat tudunk Itáliáról, múlt­járól és mai életéről, de is­merni nem ismerjük igazán. A görbetükröt pedig mindig csak önnön magának tudja bárki is felmutatni. Csak az öngúny az igazi, a szórakoz­tató, a tanulságos. A „régi dicsőségünk” pa­ródiája ez a film. Pépé, az elhájasodott 32 éves, korá­nál sokkalta vénebbnek lát­szó agglegény „mamucikájá- val” együtt csak arra lehet büszke, hogy háromszáz éve nem dolgozott a családban senki. S hiába úszott el az elszegényedett bárócsalád minden vagyona, az ősi jusst nem lehet feladni. Ez jelenti az utolsó morzsát az arisz­tokratikus büszkeségből. Per­sze ez is talmi, legalább any- nyira, amennyire a percen­ként kapott pofonok valósá­gosak, vagyis megalázóak. De. van kiút a fényes nyomorú­ságból: az eredeti címben jelzett sorrend betartásával meg kell házasodni. S hogy a lány is szegény? De gaz­dag lesz és özvegy, hamaro­san . . . Pépé tehát beáll a sorba és Sorrend lesz ... Ennyi a történet, nagyon lerövidítve. S mint minden bohózatban, itt is elnyeri a jó a jutalmát, a rossz méltó büntetését. S közben mi, a nézők, nevetünk. Nevetge- tünk? Jószerével csak ezt, mert tagadhatatlanul csaló­dunk a filmben. Hiába ko- médiázik pazar módon a címszereplő (mármint a Pé­pét alakító) Paolo Villaggio, hiába adja tehetségének leg­javát V. Gassman, hiába szerepeltetik a francia ko­mikust, Bemard Blier-t is egy találó szerepben, hiába riszálja telt idomait a szép­séges és vonzó Laura Anto- nelli, nem válik igazán bo- hózativá, igazán szatirikussá ez a film. Bár tudjuk, a le­hető legnehezebb dolog a kö­zönséget megnevettetni. A visszaköszönő gageknek, az unásig ismert helyzetkomi­kumoknak most sem örü­lünk. Ami a vigasztaló, az talán csak annyi, hogy ön­magukban tényleg parádésak az alakítások, s a másfél órás film minden jelenetében érezhetjük az öngúny kifeje­zését szolgáló görbetükör je­lenlétét. A békéscsabai Szabadság mozi határidőre átadott, a le­hetőségek szerint kényelmes­sé és széppé tett épületéből tehát a bemutató estéjén a szánk sarkában fanyar mo­sollyal távoztunk. Ha nem is mindenkinek a nászágyon, de azért altatódalnak, -film­nek csak-csak elment ez a kis filmecskeélmény ... (N. L.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents