Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-30 / 281. szám

1984. november 30., péntek o GsmnsziÉi 25 éves a GTE A magyar műszaki ér­telmiségben már a felszabadulást követő első években felmerült az igény, hogy szervezetbe tö­mörülve, hatékonyabban dol­gozzon. Az 1949. február 19- én alakult Gépipari Tudo­mányos Egyesületnek is az volt a célja, hogy a gép- és fémipari szakemberek össze­fogásával társadalmi úton támogassa az országépítő cé­lok mielőbbi megvalósítását. Békés megyében ekkor mindössze 14 ezer dolgozót foglalkoztattak a szocialista ipar üzemeiben, és közöttük nagyon kevés volt a gépipa­ri szakember. A vidéki ipar- telepítéssel párhuzamosan került néhány nagyobb üzem megyénkbe, elsősorban a FORCON békéscsabai gyára adott lendületet a gépipari fejlődéshez. Miután Békés megyében is nőtt a gép- és fémiparral foglalkozó szakemberek szá­ma 1959-ben megalakult a Gépipari Tudományos Egye­sület megyei szervezete. A megyei szervezet tevé­kenysége — a helyi sajátos­ságok miatt — jórészt eltér a többi vidéki szervezettől. Az iparfejlesztés után is zöm­mel mezőgazdasági jellegű üzemek termeltek a megyé­ben, ezért a FORCON-ból jött csak jelentősebb számú szakember, a többiek külön­böző fejlettségű, felszereltsé- gű üzemekből érkeztek. Az elszigetelten dolgozó műsza­kiak igényelték a rendszeres segítségnyújtást, az állandó továbbképzést. A GTE nem csak a felső­fokú képzettségű műszakiak­kal törődött, alapvető fel­adatának tartotta a műsza­ki középkáderek ki- és to­vábbképzését is. Sok százan kaptak bizonyítványt a he­gesztő- vagy a műszakirajz- tanfolyamokon. Megszervez­ték a művezetőképzést, és kezdeményezésükre megkez­dődött a megyében a techni­kusképzés is. Sőt egy ideig kihelyezett főiskolai tago­zat is működött a megyében, és ezen több százan szerez­tek diplomát. A képzés — ma már elis­merten elhibázott — reform­ja sajnos megszüntette a technikusképzést, és nem si­került folytatni a főiskolai oktatást sem. A GTE azon­ban nem adta fel a harcot, egyre újabb és újabb formá­it találta meg a szakmai tu­dás emelésének. A komoly tudásra szüksé­ge is van az egyesület tag­ságának, mert a különböző szervek jelentős munkákkal bízták meg a GTE-t. Általá­ban kiemelt fontosságú mű­szaki fejlesztési feladatok ki­dolgozására, a fejlesztési cé­lokat megalapozó tanul-, mánytervek készítésére, munkavédelmi szervezési fel­adatok megoldására, új eljá­rások bevezetésének szakér­tői véleményezésére kapott megbízást az egyesület. Lehetetlenség lenne most valamennyi fontosabb fel­adatot felsorolni, de csak ér­dekességképpen érdemes megemlíteni, hogy a megyei GTE dolgozta ki a budai várba települt Országos Szé­chényi Könyvtár könyvtári berendezéseinek terveit, meg­oldották, hogyan lehet folya­mi uszályokból csónakházat készíteni, tanulmánytervet készítettek nedves kukorica tárolására. A konkrét, megvalósításra kerülő tervek elkészítésén kí­vül több esetben képviselte a közvéleményt a GTE tag­sága. Számos hosszú távú koncepció kidolgozása előtt nyilvánítottak véleményt, s ezek elősegítették a reális, megvalósítható célok kitűzé­sét. A 25 éves jubileum alkal­mából természetszerűleg fel­merül a kérdés, miként dol­gozik a jövőben a GTE? Egy­öntetű a vélemény: nem kell attól tartani, hogy munka nélkül maradnak. Az egye­sület 670 tagja rendszeresen lépést kíván tartani a leg­újabb műszaki, tudományos eredményekkel. Ez egyre nehezebb, mert rohamosan növekszik az információk mennyisége. Ma már min­dennapos technikai eszkö­zöknek számítanak a számí­tógép vezérlésű szerszámgé­pek, és várható, a megmun­káló központok gyorsabb üte­mű terjedése is. A GTE úgy válaszol ezekre a szakmai ki­hívásokra, hogy mindenütt a helyi igényekre rugalmasan reagálva szervezi meg mun­káját. Így ha egy-egy terü­leten jelentősebb műszaki fejlődés történik, azt már a tagok ott felkészülten vár­hatják. M a, a 25. évforduló megünneplésekor em­lékülésen tekintik át az eddig végzett munkát, de a délutáni aktíván már a jövő feladatai kerülnek szó­ba. A Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezeté­nek alkotó tevékenységére ezután is számít a társada­lom. Lónyai László Utószezoni zöldség-gyümölcs export A zöldség-gyümölcs ex­port főszezonja befejeződött, de még mindig naponta több száz vagon terményt értéke­sít a HUNGAROFRUCT kül­földön. Legnagyobb tétel az alma, s a hűtőházakban megkülönböztetett gondot fordítanak jó minőségének megőrzésére. A Szovjetunió­ból megrendelt mennyiség háromnegyedét már elszállí­tották. A termés egy részét nyugat-európai országok vá­sárolják meg, elsősorban az NSZK és Finnország. Brazí­liában is 'kedvelt a magyar jonatán, 1400 tonnával ren­deltek, az áru 40 százalékát Hamburgból hűtőhajókon ■ már útnak indították. Az elsősorban esztétikai hibák miatt az úgynevezett étkezési minőségből alacso­nyabb osztályba sorolt alma is kapós lenne ipari nyers­anyagként külföldön, ám a HUNGAROFRUCT az idén mégsem szállított belőle. Az elmúlt években ugyanis a 'konzervgyárak, mezőgazda- sági üzemek bővítették fel­dolgozó kapacitásukat, s nagy mennyiségben fogadják a „léalmát”, amelyet feldol­gozott állapotban az iparinál magasabb áron értékesít a külkereskedelmi vállalat. Az NSZK, az Egyesült Államok és Kanada a legnagyobb megrendelő. Nagyobb tételekben expor­tálják november utolsó nap­jaiban a jó termést adó vö­röshagymát. Miután azonban más országokban is az átla­gosnál gazdagabb volt a ter­més, az árak meglehetősen alacsonyak a külpiacon. Üj megrendelő a Szovjetunió; eddig 500 tonnát vásárolt. A Csongrád megyei ZÖLDÉRT- től a napokban indul útnak 400 tonna fokhagymaszállít­mány a HUNGAROFRUCT közvetítésével Algériába; spanyol konkurrens előtt „nyert” a csongrádi hagyma a versenytárgyaláson. A bur­gonya kiszállítása is megfe­lelő ütemben halad. A ha­gyományos piacok mellett Jordánia jelentkezett új ve­vőnek, ezer tonnát rendelt. Az idén paprikából, para­dicsomból, őszibarackból, szilvából a vártnál kevesebb termett, s ez az exportot is érinti. A HUNGAROFRUCT a tartalékok feltárásával igyekszik javítani a mérle­gen; a kisebb tételek eladá­sát is körültekintően meg­szervezi. Pest, Győr-Sopron, Somogy megyéből hetente in­dítják útnak kamionokkal a pincében termesztett gom­bát, s a fólia alóli zöldséget. Részmunkaidősök foglalkoztatása Az idén valamelyest to­vább nőtt a részmunkaidő­ben, a törvényes munkaidő­nél kevesebb órában dolgo­zók száma, azonban még sem a vállalatok, sem pedig a munkavállalók nem hasz­nálják ki eléggé e foglalkoz­tatási forma előnyeit — er­ről tájékoztatták az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­ban az MTI munkatársát. A vállalatok — miközben lét­számgondjaik vannak — ál­talában még mindig a mun­kacsúcsokhoz méretezik munkaerőigényeiket, ahe­lyett, hogy a legnagyobb szükség idején részidősökkel pótolnák a hiányzó munkás­kezeket. Tény, hogy ez a megoldás a megszokottól el­térő munkaszervezést kíván. A jól megválasztott módsze­rek azonban olyan eredmé­nyeket ígérnek, amelyek a vállalat számára nagyobb hasznot hoznának, mint amekkora terheket az ezzel együtt járó többletfeladatok jelentenek. A tapasztalatok szerint mégis kevesen váL lalkoznak a részmunkaidő­sök hatékony foglalkoztatá­sához szükséges új szervezé­si módszerek kidolgozására, bevezetésére. Néhány kivételtől eltekint­ve a vállalatok részmunka- idősként még ma is napi 4 vagy 6 órára keresnek je­lentkezőket, holott semmi akadálya sincs annak, hogy például csak meghatározott napokra, vagy a délutáni, es­ti órákra, netán a hét végé­re kínáljanak munkát. Az esetek jó részében pedig ép­pen ez a megoldás jelentené a legnagyobb segítséget a törzsgárdának, például a vá­ratlanul adódó munkák vagy betegségek idején. Az ilyen kisegítők a mostaninál na­gyobb számban is elkelnének a kereskedelemben, akár a napi, akár a hétvégi bevá­sárlások csúcsidején. Az ügy­viteli munka ésszerűsítésé­nek is ez lehetne az egyik módja. Nem bővült számottevően a részidős munkára jelent­kezők köre sem. Ez azonban nem magyarázható teljes egészében az érdektelenség­gel, hiszen a Belkereskedel­mi Minisztérium nemrégiben végzett reprezentatív felmé­réséből az derült ki, hogy a megkérdezettek 30—40 szá­zaléka szívesen vállalna na­pi 4 vagy 6 órás munkát a lakóhelyéhez közeli boltok­ban, üzletekben. Az infor­mációk és a tájékozottság hiányára utal, hogy ennek ellenére mégis sok helyütt hiába keresnek a boltokba ilyen kisegítőket. Sokan kifogásolják a rész- munkaidősök fizetését, mond­ván : ha a munkacsúcsok idejére várják őket, akkor bérpk ne legyen időarányo­san kevesebb a teljes mun­kaidőben alkalmazottakéhoz képest, hiszen abban a né­hány órában, amit naponta ledolgoznak, az átlagosnál többet teljesítenek. Az idén az összes foglal­koztatottak alig 3 százaléka dolgozik részmunkaidőben, (összehasonlításként: ez az arány például Japánban és az NSZK-ban 10 százalék, míg Angliában 15, Dániában pedig csaknem 20 százalék 'körül van.) A mezőgazdasági termelőszövetkezeteket nem számítva, a vállalatok mint­egy 95 ezer embert foglal­koztatnak részmunkaidőben. A legtöbben — csaknem 58 ezren — az ipari vállalatok­nál találtak ilyen t lehetőség­re, míg a kereskedelemben 14 ezren, a szolgáltató vál­lalatoknál pedig 3500-an dol­goznak részidősként. A jövő évtől a kormány­zat újabb kedvezményeket vezet be a részmunkaidős foglalkoztatás ösztönzésére. A keresetszabályozás jövő év­től életbe lépő új rendje a részidőben foglalkoztatottak után adó-, illetve más pénz­ügyi kedvezményeket bizto­sít a vállalatok számára, s olyan intézkedést is tervez­nek, amely megkönnyítené a kismamák számára ezt a faj­ta munkavállalási lehetősé­get. Battonyai Petőfi Tsz Átlagos helyzetben Battonyán is hiányzott a nyáron a csapadék, ősszel pedig megzavarta a betaka­rítást. Kevesebb lett a ku­korica, a cukorrépa, kisebb lesz várhatóan a nyereség — a Petőfi Tsz olyan gondok­kal küzd, mint megyénkben sok társa. * * * Jócsák István elnököt ar­ra kérem, kicsit részletezze, miben hasonlítanak másokra. — Az aszályos évhez ké­pest tulajdonképpen nem állunk rosszul. Igaz, a ter­vezettnél 8—9 tonnával ki­sebb lett a cukorrépa-átlag­Jócsák István hozamunk, de így is meg­haladja a 40 tonnát hektá- ranként. Ez annak is kö­szönhető, hogy a 220 hektár cukorrépa általában jobb talajainkba került, jövőre felemeljük a vetésterületet. Igaz, az egyik Herriau-gé- pünk már 10 éves, de a má­sik négyévessel együtt bírni fogja. Csalódást okozott a kuko­rica is, másfél tonnával ke­vesebbre számíthatnak, szemben a tervezett hozam­mal. Igaz, hatalmas, kétezer hektáros területen, s ez je­lentősen csökkenti a közös gazdaság nyereségét. Vesz­teségről persze, szó sincs, csupán a tsz-ben nem érik el azt, amit az év elején megcéloztak. Joggal érzik úgy, hogy mindent megtettek a nagy termésért, de az idő­járásba ők sem tudtak bele­szólni. — Ilyen helyzetben első­sorban a tömegtakarmányok okoznak gondot... — Nálunk ez rendben van — nyugtat meg az elnök —, a szilázshoz szükséges kuko­rica, a lucerna és a fűszéna megtermett, a mezőhegyesi cukorgyártól ezerhatszáz tonna nyersszeletet vettünk. Inkább a gépekkel van ba­junk. Öregszenek, és na­gyon nehéz pótolni őket. Van két kétéves Claas Dominátor kombájnunk, és négy ötéves Bizon Gigantunk — ez utób­biak amolyan „közutas jár­művek”, többet töltenek út­ban a javítóműhely felé, mint a táblán. Szerettünk v9lna két Claas-kombájnt venni az idén, de nem jött be az országba. Talán majd jövőre... Korosodik a szövetkezet­ben a szállítójárművek park­ja is, az IFA-k névleges ér­téke maholnap eléri a száz forintot. És utánpótlásról, annak lehetőségéről egyelőre nem hallani. Hasonló az ábra a nagy szántótraktorok­nál: a nyolc gépből négy értéke jövőre teljes egészé­ben átmegy azoknak a ter­mékeknek az értékébe, ame­lyeket előállították vele, csú­nyábban mondva: elamorti­zálódik. * * * Akad azért egy dolog, amelyben nagyon is eltér a többi, aszályt szenvedett tsz-től a battonyai Petőfi. Hogy tudniillik náluk már 1980-ban befejezték a teljes körű talajrendezést, a me­liorációt. A modern csator­nák, talajcsövek az idén nem mutathatták meg, mit „tudnak”, hiszen a tavasszal hullott néhány milliméteres eső elvezetése nemigen tette próbára őket. De nagyon ügyelnek a már elkészült vízelvezető művekre: kotor­ják a csatornákat, folytatják a talajok fenntartó mesze- zését... — Hogyan készülnek a jö­vő évre? — Természetesen elsősor­ban a talajmunkákkal, a té­li tömegtakarmányok elké­szítésével. De tanulmányoz­zuk a közgazdasági szabá­lyozókat, már amennyi ed­dig ismertté vált. A bérsza­bályozásban valószínű, hogy a nagyüzemi keresetadó-sza- bályozást választjuk. Ez kedvező lehetőségeket kínál, hogy a tagság alacsony kere­setét emeljük. — Mióta elnökké válasz­tották, most beszélünk elő­ször. Kérem, mutatkozzon be néhány mondattal! — Debrecenben születtem, harminchat évvel ezelőtt. Ott végeztem az agrártudományi egyetemet. Két évig egy debreceni tsz-ben dolgoztam, 1973-ban kerültem a domb­egyházi Petőfi Tsz-be, ahol két évig üzemegység-vezető voltam. 1975-től 1978-ig a kaszaperi Lenin Tsz főagro- nómusa voltam, majd hív­tak, jöjjek Battonyára. Ez év márciusáig mint főagronó- mus dolgoztam itt, amikor is elnökké választottak. Hogy melyek a legfőbb céljaim? Ügy látom, sokat lehetne ja­vítani a növénytermesztés és állattenyésztés gazdaságos­ságán. Szép eredményeket értünk már el, de a jobbak­hoz képest a nyereségünk kevés. Ugyanaz a helyzet az ipari üzemeinknél. A közös eredményességén keresztül javítanunk kell a tagság jö­vedelmét úgy, hogy a közös se szenvedjen csorbát. Mióta elnök vagyok, más a mun­kám, bár a termeléstől igyekszem nem elszakadni. Az ajtóm mindig nyitva áll a tagok előtt, igyekszem reá­lisan, közmegelégedésere vé­gezni feladatomat. * * * Egy éve foglalkoztunk la­punkban a szövetkezet szá­mítóközpontjával. Akkor Frank Mihály főkönyvelő ar­ról panaszkodott, hogy a két VT—20/A gép nem vált be, szeretnének megszaba­dulni tőlük. ígéretem sze­rint most visszatértem a központba, és a témához, megtudni, mi történt azóta? — Az egyik VT-t sikerült eladni — mondja a fő­könyvelő, aki időközben köz- gazdasági elnökhelyettes is lett —, a másikat nem. Ne­héz túladni egy gépen, ha tudják mennyit kínlódott vele az ember, és mi ebből nem csináltunk titkot. A má­sik gépet selejtezni tudjuk úgy, hogy ez nem okoz vesz­teséget a tsz-nek. — A fejlesztést gondolom azért nem hagyták abba ... — Dehogy is! Már régeb­ben felvettük a kapcsolatot a Conproject Gmk-val, tőlük vásároltunk egy Profesor ne­vű gépet. Jónak találtuk ed­dig a központi egységet, a háttértárolót és a hozzájuk kapcsolódó sornyomtatókat is. Nyolc terminált, munka­helyet alakítottunk ki, sze­retnénk ezek közül négyet kihelyezni: az ipartelepünk­Frank Mihály Fotó: Fazekas László re, a javítóműhelybe, a szá­rítóba és a tehenészeti telep­re. A termelésben dolgozók is nagyon várják, mert köz­vetlen kapcsolatba kerülné­nek az irodában található központtal. De van egy aka­dály. A posta túl sokat kér egy-egy vonalért. Nem ér­tem, miért kell megfizetni a vonal kiépítését a központ­tól a postáig, majd onnan ugyanazért a pénzért a ter­minálig, a munkahelyig? Rá­adásul utána még mi bé­reljük a saját költségünkön kiépített vonalat! — Megvalósul a nagy álom, hogy mire nyugdíjba megy, egy programokkal jól ellátott, működőképes köz­pontot hagy a tsz-re? — Igen. A gazdálkodás te­rületének jelentős részét már számítógépre vittük. Jö­vőre ennek a szintű fejlesz­tésnek a végére érünk. De ez nem jelenti azt, hogy meg kell állni a programfej­lesztéssel, azt az utódaimnak kejll továbbvinni! M. Szabó Zsuzsa Szeghalmon a Nádasdy utcában Szebeni Tivadar és brigádja 130 méter öntött betonjárdát készített társadalmi munkában, amelynek értéke mintegy 45 ezer forint Fotó: Berta Mária Műszakiak a haladásért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents