Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-30 / 281. szám

1984. november 30., péntek KHiUMTd Mit tehet a szakszervezet? Jogok és kötelességek a munkavédelemben Nem keltett különösebb meglepetést ez év derekán az a bejelentés, miszerint állami irányítás alá került a munkavédelem. A párt Központi Bizottsága ugyanis 1983-ban állást foglalt a kor­szerűsítés mellett. Ennek ha­tására létrejött az Országos Munkavédelmi Főfelügyelő­ség, illetve a budapesti és a 19 megyei felügyelőség, majd megalakult az Orszá­gos Munkavédelmi Bizottság. H múlt kötelez Azóta csaknem fél év telt el és sokan kérdezik: nem csorbítja-e ez az intézkedés a szakszervezetek lehetősé­geit, hiszen az egészséges és biztonságos munka alapfel­tétele a társadalmi ellenőr­zés. Nos, mielőtt erre vála­szolnánk, nem árt visszapör­getni az időt és szemügyre venni a munkavédelem tör­ténetét. A százéves múlt el­lenére az igazi fejlődés csak a felszabadulás után kezdő­dött. Pontosabban 1950-ben, amikor a magyar szakszer­vezetek létrehozták a mun­kavédelem szervezeteit. Meg­alakult a SZOT, az ágazati szakszervezetek, az SZMT-k munkavédelmi osztálya, cso­portjai, megkezdte működé­sét a Munkavédelmi Tudo­mányos Kutató Intézet, a Munkavédelmi Továbbképző Intézet. A Szakszervezetek Országos Tanácsa 1964-től állami feladatokkal felru­házva, széles körű ellenőr­zési joggal dolgozott a mun­kakörülmények javításáért, a balesetek megelőzéséért. A szakszervezeti aktivisták mindent megtettek azért, hogy a munkavédelmi kö­vetelmények minden terüle­ten érvényesüljenek. A mű­szaki fejlődés, a korszerű technológiák alkalmazása, az új ipartelepítés azonban feladta a leckét. Olyan em­berek álltak a munkapadok mellé, akik azelőtt a mező- gazdaságban és egyéb terü­leteken dolgoztak. Éppen a szakszervezetek kezdemé­nyezésére készítettek először a vállalatok egészségügyi és munkavédelmi komplex ter­veket. A SZOT 1978 novem­berében részletesen elemez­te a munkavédelmet és a ta­pasztalatok alapján megha­tározta a feladatokat. Ennek hatására megélénkült a szakszervezetek munkavé­delmi tevékenysége, átdol­gozták a vállalati szabály­zatokat. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelősége az elmúlt 34 esztendőben meghatározó szerepet töltött be Békés megye munkavédelmében. A csaknem 120 ezer dolgozó érdekeit védve közreműkö­dött a balesetek megelőzésé­ben, az okok feltárásában, illetve megszüntetésében, így számottevően javult az új létesítmények biztonság- technikai színvonala. Mun­kájukat segítette a 355 tár­sadalmi munkavédelmi fel­ügyelő, akik közül 65-en az SZMT társadalmi felügyelő- jeként dolgoztak. Kezdemé- nyezőek voltak, együttmű­ködtek a különböző társa­dalmi szervezetekkel. II felelősség nem csökken De hogyan tovább? Min­denekelőtt hangsúlyozni szükséges: az új irányítási rendszerben a szakszerveze­tek felelőssége nem csökken, csupán a feladatok jellege változik. Az állami irá­nyítás melleit megmaradnak a különböző rendeletekben, határozatokban megfogalma­zott jogok és kötelezettsé­gek. A szakszervezeti moz­galom a munkavédelmet ed­dig is fontos érdekképvise­leti és érdekvédelmi feladat­nak tekintette, amely ezután sem változik. A fejlődés azonban azt követeli, hogy pontosabban meghatározzuk az állami és a szakszerveze­ti teendőket. Ennek megfe­lelően ma már a szakszerve­zetek elsősorban aktivistáik segítségével látják el a mun­kavédelemmel kapcsolatos érdekvédelmi és ellenőrzési tevékenységüket. Ebből egyenesen, követke­zik: az ezen a területen dol­gozó aktivistáknak a szere­pe még jobban érvényesül­jön. Munkájuk lényege: a dolgozó ember védelme. Ezért továbbra is figyelem­mel kísérik és ellenőrzik a munkakörülmények tervsze­rű alakulását, fejlesztését, a biztonságos munkafeltételek megteremtését. Odafigyel­nek a társadalmi munkavé­delmi ellenőrök és aktivis­ták kiválasztására, képzésé­re, a munkaszervezésre. A szakszervezetek munkavé­delmi aktivistái jogosultak a működési területükön mun­kavédelmi ellenőrzést tarta­ni, munkavédelmi intézke­dést és fegyelmi eljárást kezdeményezni. A vállalat vezetője köteles írásban vá­laszolni és intézkedni. Ha ezt elmulasztja, akkor a munkavédelmi aktivistát megbízó illetékes szakszer­vezeti testület, illetve annak a képviselője kezdeményez­heti a munkavédelmi fel­ügyelő hatósági intézkedését. Első a megelőzés A szakszervezetek munka- védelmi tevékenységében kulcsszerepe van a függetle­nített vagy a társadalmi munkavédelmi ellenőrnek. Feladatai közé tartozik a határozatokban előírtak megvalósítása, szervezése, el­lenőrzése. Ezenkívül figye­lemmel kell kísérnie a mun­kavédelmi követelmények megtartását, a védőeszközök meglétét, alkalmasságát, használatát, az egészségügyi alkalmasságot, a munkavé­delmi oktatást. Azokon a helyeken szükséges gyak­rabban ellenőrzést tartania, ahol a baleseti veszély a leg­nagyobb. A fő cél természetesen a megelőzés. Ha a baleset mégis bekövetkezik, a mun­kavédelmi ellenőr minden­képpen kérje ki a helyi szakszervezeti aktivista és az állami felügyelő vélemé­nyét. Észrevételeit azonnal a munkahelyi vezetővel közöl­je, aki a hiányosságokat mi­nél előbb képes megszüntet­ni. Ugyanakkor elsősorban meggyőzéssel, felvilágosítás­sal, példamutatással érje el, hogy a vezetők és a beosz­tottak eleget tegyenek a munkavédelmi kötelezettsé­güknek. Mindent egybevetve: a munkavédelem központi ál­lami irányításának és ható­sági felügyeletének megte­remtésével nem csökkent a szakszervezetek feladata, szerepe a munkavédelem társadalmi ellenőrzésében. Sőt, a mozgalmi munka esz­közeivel és új módszereivel nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel segíthetik a biztonságos munkakörülmé­nyek megteremtését. Seres Sándor Titoktartás? Az élet jó néhány terüle­tét lengi át a titoktartás. Ezekhez a területekhez szá­mítjuk többek között a pénz1 ügyeket. Nem állunk egyedül e té­ren a titoktartással. Nyuga­ti országokban az egyi'k leg­nagyobb illetlenségek közé tartozik valakinek a fizetése felől érdeklődni. A pénz­ügyek bizonyos fajtáit pedig államilag garantált diszkré­ció övezi. (Gondoljunk csak Svájcra, ahol nemrég nép­szavazás erősítette meg a bankbetétek titkosságát!) A takarékbetétek nálunk is tit­kosak, felfedésük csak körül­határolt esetekben lehetsé­ges, ak'kor, ha bűncselekmé­nyek ügyében nyomoz a ha­tóság, s ezekhez köze van a takarékban őrzött pénzhez. Sajnos, ez a titkosság csak onnan kezdődik, ahonnan a pénz elindul OTP-beli útjá­ra, amikor valamelyik fió'k felveszi a pénzt. Mert vajon diszkrét körülményeket je­lent-e az az üvegkalicka, amely mögött a kedves kar­társnő dolgozik, aki átveszi vagy kifizeti a pénzünket? Egy csöppet sem. A sorban állók mindent látnak. Azt is, mennyit teszünk be, azt is, mennyit veszünk ki onnan. Hogy mennyit teszünk be, abból legfeljebb csak követ­keztetni lehet anyagi hely­zetünkre. Ez talán az adó­hivatalnak jelenthetne vala­mit, bár aligha van (lesz) emberük arra, hogy az OTP- fiókban leselkedjen, úgy ítélje meg eltitkolt jövedel­m* í \ mtáé 5 ét »iáifi» meinket. De hogy mennyit veszünk ki, az már mások kíváncsiságát is felcsigázhat­ja. S ezzel máris félretehetjük az ironikus hangnemet. Mi van akkor — és 'ki zárhatja ki ezt? —, ha rosszra kap­ható ember áll a hátunk mö­gött, a lakosság bankjának pénztára előtti sorban? Aki eredetileg személyi kölcsönt akart csupán fölvenni, szo­rult helyzetét enyhítendő. S ez az ember — látván, hogy előtte valaki ezresekből álló köteget vesz át — hirtelen más módját találja ki a pénzszerzésnek. Mondjuk azt, hogy utána megy és elrabol­ja az ezreseket. A nyugati bankokban — amelyek amúgy is a pénz templomai — jobban ügyel­nek. Ott aligha nyílik alkal­ma illetéktelennek bepillan­tania a pénzkivevők és -be­tevők pénzügyeibe. Igaz, ott nagyobb összegek forognak, amelyek kamataiból inkább telik a biztonságot szolgáló berendezésekre, de azért mi is tehetnénk valamit e téren, amíg az elektronikus pénz­kivételi módszerek nálunk is elterjednek. Félreértés ne essék, nem azt kívánom, hogy a jelen­legi, takarékosságra intő gaz­dasági helyzetben — amely­ben persze az OTP-nek is jól jön, ha minél több a beté­tes — külön helyiségeket alakítanak ki, amelyekben csak az OTP-alkalmazottak és a pénzét hozó-vivő ügyfél tartózkodik a művelet lebo­nyolításának időpontjában. De azt igen, hogy tegyék le­hetetlenné a bekukkantást a jelenleg alkalmazott üveg- kalickákba az illetéktelenek számára. Akár a szerkezeti anyag megválasztásával, akár például fényt visszaverő, tük­röző fólia felragasztásával. S akkor majd nem zavarja az ügyfeleket, hogy boldog-bol­dogtalan belelát pénzügyi műveleteikbe. Talán még a forgalom is emelkedhet at­tól, ha a betétesek látják, valóban titkos a titkos ta­karékbetét. Gőz József Tűzbiztonságért: arany fokozat — másodízben MHSZ­propagandisták értekezlete Orosházán (Tudósítónktól) A Magyar Honvédelmi Szövetség Békés megyei szervezete november 23-án Orosházán tartotta meg ta­pasztalatcsere jellegű pro­pagandistaértekezletét. A rendezvény célja, széleskö­rűen bemutatni Békéscsaba, Gyula, Mezőkovácsháza MHSZ-propagandistáinak hogyan teljesítik feladatukat Orosházán a hazafias hon­védelmi nevelésben. Móricz József, az MHSZ városi tit­kára köszöntötte a vendége­ket, bemutatta az előadókat és ismertette a napirendet. Bevezetőben Orosházáról készült filmet vetítettek le, bemutatva a város gazdasá­gig kulturális életét. Ezután Sinkó József, a városi pártbizottság PTO- vezetője egészítette ki a lá­tottakat. A továbbiakban el­ismerően szólt a városban folyó MHSZ-munkáról. Tá­jékoztatást adott a XIII. pártkongresszusra való fel­készülésről és a párt honvé­delmi politikájának megva­lósulásáról. Tompa Lajos is­mertette, hogyan építették be a kisdobosok és úttörők munkájába a hazaszeretetre, honvédelemre való nevelést. Szólt az Úttörő Gárda mű­ködéséről, az Úttörő Gárda és az Ifjú Gárda hatásos jó kapcsolatáról, amelyhez a legtöbb segítséget az MHSZ- től kapják. Mint mondotta, a személyi feltételek biztosí­tottak, a tárgyi és szemlélte­tőeszközök már nem felel­nek meg a követelmények­nek, jórészt elavultak. Molysza József a KISZ feladatairól szólt a hazafias honvédelmi nevelésben, ki­emelten a fiatalok erkölcsi, politikai, világnézeti nevelé­séről, az állóképesség, ed­zettség fejlesztéséről, a ka­tonai pályára való irányítás­ról. Továbbá tájékoztatást adott az Ifjú Gárda munká­járól, kapcsolatairól, fel­adatairól, hangsúlyozva a történelmi tudat, a haza, a szülőföld szeretetének szük­ségességét. Hári József, a városi tanács művelődésügyi osztálya nevében az alsó fo­kú oktatási intézményekben folyó honvédelmi munka cél­ját, feladatát ismertette. Bagdi Sándor határőr szá­zados, a bevonuló fiatalok honvédelmi felkészültségé­nek gyakorlati tapasztalatai­ról adott figyelemfelkeltő tájékoztatást, igen őszinte, kritikus hangnemben. Kiss Horváth Sándor, az orosházi városi MHSZ-ben folyó sor­kötelesképzés tizenegy éves tapasztalatairól szólt. Tóth József, a megyei MHSZ agi- tációs, propaganda főelőadó­ja összefoglalta az elhang­zottakat. Megállapította: tar­talmas, előremutató tájékoz­tatások hangzottak el, me­lyeket a jövőben a munka során hasznosítani kell. Kiss Horváth Sándorné A művelődési ház igazga­tója, a HNF helyi bizottsá­gának titkára, az önkéntes tűzoltóegyesület elnöke, ta­nácstag és vb-tag. „Csupán” ennyi funkciója, illetve tár­sadalmi megbízatása van Zádori Illésnek, a hunyai általános iskola történelem­földrajz szakos tanárának, aki a közelmúltban immár második alkalommal vehette át a Tűzbiztonsági Érem arany fokozatát. Ez a kitün­tetés — több, más jellegű jutalom mellett — egyúttal méltó elismerése annak a pedagógiai, valamint köz­életi munkának, amelyet 1954 óta kifejt az egymást váltó fiatal nemzedékek ok­tatásának és nevelésének, to­vábbá a közügyek lelkiis­meretes intézésének érde­kében. Az utóbbival kapcso­latban megemlített egy pél­dát, s ez nem más, mint a gázprogram valórg váltása a körülbelül 1200 lélekszámú településen. Ma már a nyo­máspróbák ellenőrzésénél tartanak a szakemberek, sőt, több helyen be is kötötték a hálózatba az épületeket. Egyébként Hunyán 1983- ban az egy lakosra jutó te­lepülésfejlesztő társadalmi munka értéke (850 forint) mintegy kétszázzal marad csak alatta a 4. helyezést el­ért községnek. Aktivitásban nincs hiány. A tsz szocialis­ta brigádjai mellett az ál­lampolgárok jelentős részt vállalnak lakóterületük rendben tartásában, az úttö­rők pedig a közterületek par­kosításában. De térjünk vissza Zádori Tllés egyik fontos, eredmé­nyekben gazdag „hobbijára”, az önkéntes tűzoltók felké­szítésére, és több évtizeden át tartó patronálására. Szinte kapásból sorolta fel az év­számokat, továbbá azokat a helységeket, ahol az úttörők a járási, megyei versenyeken az első, illetve a második helyezést szerezték meg. Sőt, öt évvel ezelőtt az országos úttörőtűzoltógárda-verse- nyen is a hunyaiak végez­tek a második helyen. Az idei megyei gárdaszemlén pedig már ők bizonyultak a legjobbaknak, bár két év­vel ezelőtt még semmilyen felszereléssel sem rendel­keztek. Ezért annak idején csak „szárazon” gyakorol­hattak, ám tegyük hozzá: szívvel és lélekkel, példás odaadással. A folyamatos jó szereplésük láttán a megyei tűzoltó-parancsnokság és a helyi tanács anyagi támo­gatást nyújtott egy motoros fecskendő beszerzéséhez. Egyébként az őszi és a téli hónapok a komoly elméleti felkészülés időszakának fe­lelnek meg, amikor is a diákok heti egyórás szakkör keretében sajátítják el a szükséges ismereteket. Ta­vasszal viszont naponta 2—3 órát is igénybe vesz a gya­korlás. A jelenleg 20 tagú csapatba még több fiú és lány jelentkezne, ha erre mód lés lehetőség lenne. Ugyanis főként azért ilyen nagy az érdeklődés a fiata­lok körében, mert évek óta igen figyelemre méltóak az eredmények. A ’40-es évek végén létre­jött hunyái önkéntes tűzoltó­egyesületnek ma 23 felnőtt tagja van. Télen 4 órás el­méleti oktatásban részesül­nek, tavasszal pedig ők is versenyekre készülnek, s Zádori Illés tanár, a hunyai önkéntes tűzoltó-egyesület elnöke ezeken — a fiatalokhoz ha­sonlóan — szintén jól sze­repelnek. Éberségüket, gyor­saságukat bizonyította egy idén keletkezett kazaltűz is. amelyet sikerült eloltaniuk, még mielőtt az állami tűzol­tóság megérkezett. Azon túlmenően, hogy az egyesü­let parancsnoka a munkavé­delmi felelős posztját tölti be a termelőszövetkezetben, nagy előnyt jelent az is: a felnőtt önkéntes tűzoltók még iskolás korukban sajá­tították el a tűzvédelemmel, tűzbiztonsággal és tűzoltással kapcsolatos alapvető elmé­leti és gyakorlati ismeretei­ket. Beszélgetésünk alkalmával a tárgyi feltételekről is szó esett. Az egyesületnek, mint már említettük, van már motoros fecskendője, de lét­rája nincs. Jóllehet, nem hiányoznak a tűzoltáshoz szükséges olyan hagyomá­nyos eszközök, mint például a poroltók, csáklyák, csa­pók és vödrök, ám a verse­nyeken használatos kétmé­teres nyomó és szívó tömlők fölöttébb szükségesek, s be­szerzésük ezért is nagyon esedékes. A hunyai úttörők az orszá­gos versenyen 43 másodperc alatt szerelték össze a be­rendezéseket, és juttatták el a 70 méterre levő tűzhöz a vizet. Ezzel az eredményük­kel, amint jeleztük, össze­tettben a második helye­zést szerezték meg. így az­tán nem kétséges, mekkora hátrányt kellett behozniuk azokkal szemben, akik a ver­senyeken használatos ké­szülékek és egyéb tartozékok birtokában készülhettek fel. Zádori Illés egyénisége, s nem utolsósorban ügyszere­tete, alapvető szerepet ját­szott abban, hogy az önkén- testűzoltó-gárda tagjai hosz- szú idő óta példásan meg­állják helyüket a különböző szintű versenyeken. Sok irá­nyú elfoglaltsága miatt az egyesület elnöke „nem mer gondolni” a jövőre. A tanít­ványokkal, a falu ügyes­bajos dolgaival való min­dennapos törődés szinte tel­jesen leköti idejét. Ezért, amikor egy korábbi vállal­kozása, a földrajzi nevek összegyűjtése, eredetük meg­fejtése és rendszerezése ke­rült szóba, már-már maga sem értette: a rengeteg egyéb elfoglaltsága mellett hogyan volt akkoriban annyi ideje, energiája minderre?! Kép, szöveg: Bukovinszky István Szilveszterkor igyál tejet! Ne tessék szellemi állapotom hogyléte iránt érdeklődni, én jól vagyok. Bevallom, a címbéli fel­szólítást noha én teszem, ere­dendően nem az enyém. Mon­datja velem is a Képzőművésze­ti Alap kiadóvállalatának egyik üdvözlő lapja. A dolog úgy áll, hogy hallgat­tam a Magyar Posta felhívásá­ra, és nem halasztóm az utolsó napra a karácsonyi és újévi üd­vözletek feladását. Nosza, gye­rünk a papírboltba. Évek óta nem volt még ilyen bő a kíná­lat — ezt már az ajtóból meg­állapíthattam. Közelebbről az is kitűnt, hogy árban is szép a választék. Még közelebbről meg az is, hogy most kivételesen a karácsonyi meg az újévi lap el­különítve van dobozolva. Lapo­zom először a szeretet ünnepére valót. A minőség is csodálatos, a választék különösen! Ennyi elég, kéne még BUÉK-os, hát­ha! Az elsőnél gyökeredzett be­tonba a lábam. A színes, sely­mes fényű fotón a klasszikus óra, előtte nemes ívű kehely, s benne!... Benne tej! Színültig! Szinte kelleti magát. Koccintás­ra, kihörpintésre! Boldog új évet! Hát, ezt nevezem! A bor­nemisszák újabb győzelmét kell ünnepelni. Szép dolog ez, nem is szabad vitatni, bár ... De la­pozzunk tovább! Itt már vala­mivel egysíkúbb a kínálat: va­riációk egy témára. De mégsem, íme a következő meglepetés­fotó. Egy rozsdás abroncsú hor­dón grüspannos gyertyatartóban égő csonk. Előtte a hordó kor­hadó dugója, annak előtte egy megdőlt, félig töltött (ivott?) po­hár. Balról pedig egy gyanús színű lopó feje lóg be. S min­den rekvizitum koszos. Igen, ké­rem, mocskos, használt, már-már gusztustalan. Jól van akkor! Nem kell álszenteskednünk to­vább. Mindenki megkaphatja a magáét: az antialkoholisták is, az ellenfél is. Elvégre legalább az év utolsó és az új első nap­ján legyen béke. Kicsiben is. (—silá—)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents