Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-29 / 280. szám

1984. november 29., csütörtök

lEHslUt-Tilcl

Hol vagytok, régi szegények?

Kubikosok — útépítők

Az élet ma már autópályákon, portalanított fő- és kiemelt utakon, aszfaltozott mellékutakon robog, zajlik, suhan tova. Aki dűlőútra téved, gyalogúton áll le, nemcsak a városi forgatagból marad ki, a falvak egyre lüktetőbb mindennapjai is úgy rohannak el fölötte, mellette, hogy legfeljebb borzolják bőrét, megérintik dolgos óráit, nyugvó perceit. Nyomot hagynak, anélkül, hogy magukkal ragadnának.

Itt, a dűlőutakon, gyalogúinkon gyökeredzik a múlt. innen áradt egykoron szerte- széjjel. yj rajjal népesíteni be a gyáróriásokat, mezőgazdasági nagyüzemeket növesztő városokat, iparosodottá duzzadó településeket. Az új világ nagyot lélegzett a szelek szabad járásától friss levegőjű pusztán, magába szippantott mindent, ami erejét fokozhatta. Ez a szippantás olyan nagy erejű azonban mégsem lehetett, hogy a múltidőnek — távol- és közelmúltnak egyaránt — megkérgesedett, megbonthatatlan mélységekben kapaszkodó, megkövült emlékei ne maradtak volna.

Tanyák, amelyeket lakóikkal, életmódjukkal együtt felejtett itt a történelem, cselédlakások, amelyek a szegénység múzeumaiként őrzik, éltetik még tovább a tegnapokat, mindazt, amit a száguldó idők ittfelejtettek. De új és felújított farmok is, ahová megkeseredett, eltévedt, mást akaró emberek bújtak a világ elől, vagy éppen olyanok, akiket a kényszer — a lakásra várás idejére — átmenetileg szorított ide.

Róluk, a dűlőutak mentén boldogságot keresőkről, a gyalogutakon araszolgatók- ról, sorsukba beletörődőitekről, vagy már csak ritkuló felindulásukban sorsuk ellen lázadókról szólnak Sz. Lukács Imre egyszer felkavaró, máskor szívbe markoló, de mindig hiteles, tárgy- szerűségükkel erős hatású írásai, amelyeket a „Dűlő- úton, gyalogúton...” című kötetben összegyűjtve adott most közre a Csongrád megyei Tanács művelődési osztálya hat jeles intézmény anyagi támogatásával.

Az ország legdélibb vidékén, a Mecsek—Duna—Dráva háromszögben vetik-ül- tetik a tavaszi primőröket. A táj egyedülállóan kedvező éghajlata — a rövid és enyhe tél — ugyanis lehetővé teszi, hogy a növények biztonságosan átteleljenek a szabad ég alatt. Az őszi vetéssel szerzett időelőnynek köszönhetően tavasszal Baranyából kerülnek legkorábban a fogyasztók asztalára a vitamindús primőrök. A mostani szokatlanul enyhe időjárás jó feltételeket teremtett a késő őszi szántóföldi munkához.

Siklós környékén — a Ten- kes nagy déli lankáin — zöldborsót vetnek a kertekben, a háztáji földeken és a szőlősorok között. Hét délbaranyai faluban alakult ki az áttelelő borsó termelésér nek hagyománya, a mostani őszön is mintegy ezer kistermelő tette, illetve teszi földbe a primőr növény magját. Korai érése, kitűnő ízanyaga és gazdag cukor- tartalma miatt méltán illetik a „primőrök királynője’- elnevezéssel. Amennyiben kedvező lesz a tavaszi időSót őröl a malom

Nem lisztet, sót őröl a vá- sárosnaményi malom. A gabona feldolgozására már alkalmatlan malmot a Com- pack Kereskedelmi Vállalat és a varsánygyürei Tisza Termelőszövetkezet részvételével létrejött gazdasági társulás alakította át sómalomHúsz írás tudósít a szegedi, Szeged környéki tanyavilágról, amely a riportokban megszólalók ajkán hol a pokol tornácaként, hol annak egy-egy bugyraként, máskor meg az anyagi fel- emelkedés egyik lehetséges állomásaként tárul elénk, s ettől függően, vagy az elmúlásra ítéltetettség vagy éppen a további szükségszerű fennmaradás egyik lehetséges szimbólumaként áll előttünk.

Sz. Lukács Imre, a szegedi újságíró többet tud a tanyáról, a tanyasiak tegnapjairól, mint az átlagember, eszmé- léseinek időszaka — ez kiderül a kötetből — őt magát is ide köti. Nem a különlegességek keresése, szenzációs . felfedezések reménye hajtja, amikor kiszáll a mű- út mellé állított autóból, hogy gyalog vágjon neki a dűlőútnak. Az izgatja, hogy miképp birkózik meg a még ma is dűlőúton, gyalogúton járó Magyarország azzal a jövővel, amelyet az autósztrádákat építő új Magyar- ország kínál neki, az együtt átélt múlt után.

E felfedező út tanulságai megérik, hogy elkísérjük Sz. Lukács Imrét a pusztaszeri ünnepségre, a Féja Géza „Viharsarok” című könyvében szereplő, agyonvert parasztvezér rokonaihoz, idős Komócsin Mihályhoz, Oláh Mihályhoz, a hűségben, szolgálatban megöregedett veteránokhoz, a harcot soha föl nem adó nyomorék szatyma- zi házaspárhoz, a Csillagban „katonaidejét” töltő jehovis- tához, az ásotthalmi omladozó tanyákban tengődőkhöz. szorgoskodókhoz, mai napszámosokhoz és tegnapi cselédekhez, kaszával, . illetve géppel aratókhoz, gazdákhoz, akik összeszorított fogakkal próbálnak szembeszállni az olajipar terjeszkedésének, és kombájnosokhoz, akik mikor itt levágták a búzát, indulnak a dűlőútról a főútra:

„Vonul a Tiszántúl. Testvér a testvérhez. Árvízkor a dunántúliak segítettek az Alföldön, most viszonozzák. Közös család ez. Gondra örömére. Űj kenyér ünnepére mégis learat az ország.” (kőváry)

járás, már május elején — az országban elsőként — szedésre érik a tenkesi zöldborsó.

Mohács határában, a Duna két partján most kezdték meg az áttelelő kelkáposzta ültetését. Ennek palántáit hagyományosan a karácsony előtti időszakban rakják ki a földeken. Az utóbbi időben előbbre hozták a kistermelők az ültetés idejét annak érdekében, hogy a tél beköszöntéig némileg megerősödjenek a növények. Egyedül Mohács környékén díszük ez a primőr, amely tavaszonként az első szántóföldi tömegáruként kerül a piacra, rendszerint már április közepén. A Mecsek- alja jellegzetes primőrnövénye az úgynevezett Jancsi- hagyma. Áttelelő zöldhagyma ez, amelyet a védett fekvésű pécsi kertekben termelnek. Ma már nem tudni, honnan ered a tréfás neve. A Jancsi-hagyma adja a legkorábbi primőr árut. Február elején — gyakran a hó alól — ássák ki a zsenge termést, s árusítják a pécsi piacokon és boltokban.

má. A Lengyelországból, az NDK-ból, a Romániából és a Szovjetunióból érkező különböző szemcsenagyságú sót őrölik itt egyenletesen finommá. Emellett nyolcféle ízű fűszeres — babérleveles, fokhagymás, kapros, köményes, póréhagymás, tárkonyos, vöröshagymás és füst ízű — sót is készítenek, illetve csomagolnak.

Sziklai György, a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat főépítésvezetője így mutatja be Weigert László többszörös aranykoszorús szocialista kubikos brigádját:

— Ez a brigád sok helyen dolgozott már a megyében. Főleg kiemelt munkákon. Elmondhatom, hogy az útépítésről gyakorlatilag mindent tud.

Most Békéscsabán, a Jókai és a Luther utca találkozásánál a jelzőlámpás csomópontot építik. A brigádvezető, Weigert László amolyan keménykötésű ember, akin meglátszik, hogy világéletében a szabadban dolgozott és fizikai munkát végzett. Társai sem maradnak messze mögötte.

Éppen ebédszünet van. Néhányan a szépen berendezett lakókocsiban étkeznek-, de vannak, akik kint maradnak. Azt mondják, jobban szeretik a friss levegőt, bár a hőmérséklet délben a nyolc fokot sem éri el.

A tizenegy tagú brigádot csupa vésztői férfi 1961-ben alakította meg. A vállalat újságban hirdette kubikosok felvételét. Akik először kerültek ide, hívták a többieket. Egyesek, akik Budapestre jártak, kaptak az alkalmon, hogy közelebb lehessenek a családjukhoz. Közben akadt olyan, aki megunta az útépítést, a folytonos vándorlást és más munkahelyet kei-esett. Tehát jöttek is, mentek is az emberek. Akik maradtak, javarészt 15—20 évet dolgoztak együtt és megtanulták a mesterséget. A maguk módján szakosodtak is. Van, aki az út alapjának, más a padkának, vagy a szegélynek az

EgymilliA kéve balatoni nád

Egymillió kéve nádat takarít be a télen a Balaton délnyugati — Szigligettől Keszthelyen át Fonyódig húzódó — Partszakaszáról a Zalaszentgróti Állami Gazdaság. A„ hozzávetőlegesen háromszáz hektáros nádtenger termésének jelentős részét, a NADEX Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével a Német Szövetségi Köztársaságba és Olaszországba exportálják. A nádat a gazdaság battyánpuszati üzemében készítik elő szállításra, illetve dolgozzák fel hazai fel- használásra.

A nádaratáshoz hat mocsárjáró kombájnt használnak. Ezek a széles kerekű gépek levágják, kévébe kötik és a jármű platójára rakják a nádat. A gépek indulásra készek. Amint hidegebbre fordul az idő, nyomban meg is kezdik a tópart jellegzetes téli munkáját.

építéséhez ért jobban. A brigádvezető eszerint is osztja el őket munkára.

A vállalat már nem hirdet felvételt. Mostanában kevesebb a megrendelés. Egyébként nem kell csökkenteni a létszámot, de — állítja Sziklai György —, ha kellene is, ebből a brigádból senkit nem engedne el.

— Szép elismerés — mondom a brigádvezetőhöz fordulva.

— Hát bizony, senki sem örülne, ha elköszönnének tőle — hangzik a válasz.

— Akkor, össze kell szednie magát mindenkinek.

— Csak annyira, mint eddig. Nálunk nincsenek hullámzások.

— De nem is kubikosmunka ez már. Emlékszik, milyen volt még húsz évvel ezelőtt a tenyere? Most — látom — alig van rajta bőr- keményedés.

— Az igaz. Sok mindent gépesítettek, de azért nem puhulunk el. Néha alaposan meg kell fogni a lapát nyelét.

Több vonatkozásban egészen más a kubikosok élete, mint volt akár húsz évvel ezelőtt is. Fekete Imre, a szakszervezeti bizalmi megerősíti ezt az állításomat:

— Reggel hazulról a munkahelyre és onnan este visz- sza naponta buszon szállítanak minket, van munkaruhánk, kapunk meleg ebédet ... ,

— Akkor minden rendben van — szólok közbe.

— Azért nem minden. Több pénzt kellene keresni.

— Majd ha többet is tesznek érte.

Jó ütemben halad a burgonya, a hagyma, a zöldségfélék, valamint az alma téli tárolása az ország 15 ZÖL- DÉRT-vállalatánál, az

ÁFÉSZ-eknél, a gazdaságokban, illetve az erre vállalkozó élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatoknál.

A téli tárolás megszervezését a Belkereskedelmi Minisztérium a tanácsok szak- igazgatási szerveivel, valamint a MÉM-mel és a SZÖ- VOSZ-szal közösen már a nyáron megkezdte; megyénként felmérték a lakosság és a közületek várható igényeit, s eszerint határozták meg a szükséges mennyiségeket. A tárolt zöldségnek, gyümölcsnek körülbelül a jövő év június 15-ig, az új ter— Rajtunk nem múlik. Mi, ha kell, minden erőnket az útépítésre fordítjuk. Nekünk otthon semmiféle pénzforrásunk nincs. Van egy kis kertünk, ennyi az egész. Reggel jövünk, este megyünk, valamilyen kisebb pénzes munkához minden szökőévben jutunk. Városokban bizonyára mások a körülmények, mint Vésztőn.

— Ilyen panasz másutt is elhangzik mostanában. De — próbálok érvelni — talán még mindig jobb a helyzetük azoknak, akiknek kertjük van és disznót, baromfit nevelnek, mint a városok bérházaiban lakó munkásoknak. Nekik többnyire a zöldséget is a piacon kell megvásárolniuk.

Ezzel részben egyetért Fekete Imre. És ha már ilyen dolgokról beszélgetünk, nem hallgatja el azt a véleményét sem, hogy a koszt, amelyet a Kossuth étterem konyhájában főznek, lehetne jobb is. Így fejezi ki magát:

— A vállalati hozzájárulás alapján kiemelt adag járna nekünk, de erről olykor mintha megfeledkeznének.

Lakatos László az egyetlen, aki nem vésztői, hanem bélmegyeri. Ö a legidősebb a brigádban és a jövő év májusában már nyugdíjba megy.

— Mennyi nyugdíjra számít — érdeklődöm.

— Valamikor egyénileg gazdálkodtam, ezért csak 25 évet számítanak be. Talán havi 3500 forintot Jogok kapni.

— Jól érzi magát ebben a brigádban?

— Nagyon. Annyira, hogy szívesen kezdeném elölről mondjuk 20 évesen. Persze

més megjelenéséig kell kitartania.

Burgonyából az idén mintegy 30 százalékkal többet tárolnak, mint tavaly, s ez várhatóan elég lesz a zavartalan ellátáshoz. Hagymából, zöldségfélékből — gyökérből, sárgarépából, zellerből és káposztából — kielégítő volt az idei termés, így a tavalyihoz hasonló — az igényeket kielégítő — meny- nyiséget tárolhatnak.

A főváros és a megyék több száz burgonya-, zöldség- és almatárolójában az árukat minőségromlás nélkül őrizhetik meg. A burgonyatárolókban a termelőknél és a kereskedelemben is alkalmazzák a korszerű csírázásgátló kezelést, ami küa mostani viszonyok között. Régen kézzel történt a tükörvágás, a kohósalak-terítés . . . Szóval majdnem minden. Ma gépeké a munka neheze. Amikor kezdtem, még nem volt szabad szombat sem. Munkásszállón laktunk, nem jutottunk naponta haza és rendszerint tarisznyából étkeztünk.

— Mivel foglalkozik majd, ha nyugdíjas lesz?

— Van egy hold földem, vannak malacaim, a lakásom gépesített.. . Lesz tennivalóm jócskán, de kényelmem is.

Mike Sándor a legfiatalabbakhoz tartozik. Neki az a bánata, hogy télen (januárban és februárban) fagy-, szünet van, amikor (naponta 6 órát számítva) nyolc forint az órabér.

— Látja — tréfálkozom —, a „semmittevést” is megfizetik. És ha akar, valahol még munkát is vállalhat.

— Hát éppen ez az. Csak azt mondja meg valaki, hogy Vésztőn hol találok munkát? Én hajlandó lennék sokkal többet dolgozni.

Amikor az útépítésre terelődik a szó, megváltozik a hangulata.

— Ha elkészülünk egy-egy szép munkával, az igazán jó érzés. Mi építettük egyebek közt Békéscsabán a Bajza utcát, az ATI-oktatópályát, Szarvason a 44-es és a 47- es utat, Vésztőn az átkelő szakaszt és még egy sor más utat. Az a kár, hogy sehol sincs megörökítve: ez a mi munkánk.

— De most az egyszer . . . Ennek a munkájuknak legalább a Békés megyei Népújságban nyoma marad.

Egyszer Mezőberénv és Köröstarcsa között az úton egy tehergépkocsi — bár kitették az útépítést jelző táblát és azt is, hogy 40 kilométer a megengedett legnagyobb sebesség — 60—70 kilométeres sebességgel rohanva elütötte Turbucz Lajost. akinek a bal csuklója eltört. Hét hétig volt táppénzes állományban. Az nem vigasz, hogy a gépkocsivezetőt megbüntették.

A fegyelmezetlen gépkocsi- vezetők máskor is ' veszélynek teszik ki az útépítők életét, testi épségét. Pedig igazán megérdemlik, hogy óvjuk őket, vigyázzunk rájuk, hiszen munkájukkal a közlekedés biztonságát, kényelmét, mindnyájunk javát szolgálják.

Még annyit, hogy a brigád ismét az aranykoszorús jelvény elnyerését tűzte céljául.

— Ilyen brigáddal köny- nyü dolgozni és eredményt elérni — jelenti ki Szölősi Sándor művezető.

Nyeste Gábor építésvezető arra hívja fel a figyelmem, hogy a brigád a felszabadulás 40. évfordulója, valamint a XIII. pártkongresz- szus tiszteletére 100 óra társadalmi munkát vállalt. Elismeréssel beszél arról is, hogy egy aszfaltos kézilabda kispálya földmunkáit a brigád társadalmi munkában vállalta, mert a megrendelő iskolának kevés volt rá a pénze.

Pásztor Béla

Fotó: Veress Erzsi

lönösen a márciustól forgalomba kerülő krumplinál fontos. Országszerte megoldották a téli alma hűtőtárolását is.

A korszerű tárolás azonban nem jelenti azt, hogy mindenkor kifogástalan minőségű áru kerül télen, illetve kora tavasszal az üzletekbe. Az áruátvételnél a minőségi követelmények érvényesítése a kiskereskedelem feladata. Fontos, hogy a szállítóktól csak kifogástalan árut vegyenek át, és szükség esetén megköveteljék a zöldségek és gyümölcsök átválogatását.

A vállalatok megrendelése alapján a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet folyamatosan vizsgálja a téli tárolású gyümölcs- és zöldségfélék minőségét, s ennek alapján sorolják osztályba az árut.

Téli zöldség-gyümölcs tárolás

Vetik, ültetik a primőröket