Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-29 / 280. szám
1984, november 29., csütörtök 1984, Beszámoló taggyűlésekről jelentjük A pártélet jelentős eseményei zajlanak ezekben a hetekben. Az MSZMP XIII. kongresszusára készülve a pártalap- szervezetek beszámoló taggyűléseken értékelik az elmúlt öt esztendőben végzett munkát. Számot adnak az eredményekről, s a tapasztalatok szerint önkritikusan szólnak a hiányosságokról is. Lapunk hasábjain a következő hetekben rendszeresen tudósítunk — a korábbitól eltérően rövidebb terjedelemben, de több helyszínről — a beszámoló taggyűlésekről. Szeghalmi Fehér Lajos Tsz A szeghalmi Fehér Lajos Mezőgazdasági Termelőszö- szövetkezet pártalapszerve- zetének titkára, Szabó István az elmúlt öt esztendőt értékelő önkritikus, szigorú hangvételű beszámolóban a következőket hangsúlyozta: — Vezetőségünk összetétele az elmúlt öt esztendőben változott, tagjainak munkája tovább javult, azonban néha tapasztalható volt az igénytelenség és az indokolatlan passzivitás is. Az elbeszélgetések során a tagság a vezetőség hibájául rótta fel, hogy a munkatervek készítésekor nem kérik ki a pártcsoportok véleményét, ezért a taggyűlések néha gazdaságpolitikai összejöveteleknek tűntek. A gondok mellett a beszámoló jó néhány eredményről is számot adott. Így arról, hogy növekedett a párttagok politikai, szakmai és általános műveltsége, gyarapodott a taglétszám, s javult a szervezettség. (Az alapszervezetnek jelenleg 68 tagja van.) S bár lényegesen tervszerűbbé vált a tagfelvételi munka, az utánpótlás nevelésében — különösen a fiatalok körében — még bőven akad tennivaló. Az információs munkában — állapította meg a beszámoló — nagyobb gondot kell fordítani a vezetőség által menet 'közben hozott döntések, határozatok tagsággal való ismertetésére. A pártszervezetben folyó tudatosabb munka eredményének könyvelhető el, hogy a megnövekedett követelmények mellett is javult az alapszervezet tagságának fegyelmi helyzete. A fontos tennivalók között a titkár szólt az üzemi KISZ- bizottság gondjairól, a KISZ- alapszervezetek munkáját segítő tevékenység erősítésének fontosságáról.. Hiszen a termelőszövetkezet aktív dolgozóinak több mint 40 százaléka fiatal, s megtartásuk nem kevés gondot jelent a vezetés számára. A továbbiakban a beszámoló a termelőszövetkezet gazdasági eredményeit elemezte. Azokat a tervszerű lépéseket, kitartó munkát, melynek következtében tavaly kiemelkedően jó, 28 millió forintos nyereséggel zárhattak, s melynek nyomán jelentősen megnőtt a tagság személyi jövedelme is. A beszámolót követően 13 hozzászólás hangzott el. Jó néhányan kiegészítették a beszámolót például a vöröskeresztes munka eredményeinek az ismertetésével, a kulturális tevékenység szép példáinak felsorolásával, az energiagazdálkodás legfrissebb híreivel. Volt, aki szóvá tette, hogy a társadalmi tulajdon védelmében éppen a kommunistáknak kellene többet tenni. Többen pedig a fiatalok megtartásának nehézségeit elemezték. A helyi kisipar elszívó hatását, a letelepedési kamatmentes kölcsön OTP-n keresztül történő, s ezáltal bürokratikusabbá váló folyósítását említették okokként. Pedig máris komoly gondként jelentkezik, hogy a drága gépek mellé egyre nehezebb biztosítani a szakember-utánpótlást. A hozzászólásokból az elért eredmények megőrzése, az egyre javuló kollektív szellem iránti aggodalom csendült ki. B. S. E. Vésztői vasutasok Két dolog azonnal szembetűnő volt a MÁV vésztői körzeti üzemfőnökség 3-as alapszervezetének beszámoló taggyűlésén. Az egyik, hogy a 34 párttagból 31-en ott voltak, ami egy folyamatosan dolgozó üzemnél különösen jó arány. A másik — lehet, hogy apróság, lehet hogy nem —, a szavazásnál szinte mindenki a magával hozott tagkönyvét emelte fel, s nem az üres kezét. Mindkét dolog a fegyelem tükrözője is, de mindkettőre mondhatnánk, hogy természetesnek kellene lennie. Valójában így is igaz. Csakhogy az alapszervezet életének egy korábbi időszakában nem volt az. Pontosabban szólva, a tavalyi hasonló taggyűlésen mind a beszámolóban, mind a vitában elmarasztalások sora érte az alapszervezetet. Határozatképtelenség miatt elhalasztott taggyűlések, pártfegyelmik, egymásra mutogatások, belső viták jelezték, hogy valami nincs rendjén, az egyébként jó erőket tömörítő alapszervezetben. De már akkor is kivehető volt a jobbítás szándéka, s látszott, hogy lesz erejük túllépni a gondokon. Nos, egy év, után el lehet mondani, hogy a bizakodás nem volt alaptalan. A Budai László alapszervezeti titkár által előterjesztett beszámoló sokkal több pozitívumot tartalmazott, s jó áttekintést adott az elmúlt öt esztendőről. 1980-ban alakult a körzeti üzemfőnökség, amely más felállást követelt a pártmunkában is. Az addigi két alapszervezet helyett három lett, munkájukat az üzemi pártvezetőség fogja össze. A 3-as alapszervezet összetétele heterogén, a körzeti üzemfőnökség, az állomás, az építésvezetőség, a pályafenntartás dolgozói egyaránt megtalálhatók. (A vasúti csomópontnak egyébként csaknem 600 dolgozója van, naponta mintegy 100 személy- és tehervonat halad át az állomáson. Az éves összjármű-kilométer meghaladja a kétmilliót, vagyis ötvenszer kerülhetnék meg a földet. A gazdasági feladatok teljesítésében az üzemrészek élenjárnak, javult a hatékonyság, csökkent az állásidő, gyorsabb lett az exportáruk továbbítása, kulturáltabb a személyszállítás. Van büszkél- kednivaló mással is. Erősödött a pártcsoportok munkája, a tagság 80 százalékának van pártmegbízatása (amit teljesít is), és végül egy imponáló adat: a 34 tagú alapszervezetből öt év alatt 20-an vettek részt magasabb szintű politikai oktatásban. Az is igaz viszont — ahogyan Hunyadi György, az üzemi pártvezetőség titkára megjegyezte —, hogy a szerzett ismeretek hasznosításában, továbbadásában van tennivaló. Ügyszintén a szocialista - brigádmozgalom erősítésében vagy a pártépi- tésben. Ezek és még hasonlók szerepelnek abban a tízpontos feladattervben, amelyet az alapszervezet a munka további javítására elfogadott. A vita, amely kezdetben — stílszerűen szólva — tehervonati sebességgel indult, végül felgyorsult, s pontosan tükrözte azt, milyen állomáshoz érkezett az alapszervezet. Olyanhoz, amelyhez olykor döcögős, lassú jelekkel tarkított pálya vezetett, de ahonnan megerősödve juthatnak feltehetően simább úton — nagyobb állomásra. S. F. Mezöberényi Faipari Szövetkezet Plavecz János, a Mezőbe- rányi Faipari Szövetkezet pártalapszervezetének titkára a vezetőség beszámolójában adott számvetést a fél évtized munkájáról, szólt az eredményekről, a gondokról. Már a beszámoló bevezetőjében kitűnt: a titkár megpróbálta elkerülni az általánosításokat, a pártcsoportok, a tagok munkáját szinte személy szerint értékelte. A pártvezetőség a VI. ötéves terv időszakában öt fő csoportra bontotta a XII. kongresszus határozatából adódó feladatokat. így a pártalapszervezet munkájának javítását, a pártépités és az ideológiai munka erősítését, a káder- és személyzeti munka javítását, a propaganda és az agitáció kiszélesítését, valamint a tömegszervezetek hatékonyabb pártirányítását tűzték célul. Az egyéni elbeszélgetések és az értékelés rámutatott: a tagok pártmegbízatásaiknak eleget tettek, s újabbakat is vállaltak. A rendezvényeken való részvétel viszont hagy kívánnivalót maga után, mivel a látogatottság az elmúlt évek során 80—85 százalékos volt. Természetesen, mint a titkár mondotta, az aktivitáson is lehetne még javítani. A gazdasági életről elhangzott: a minőség javításával, a termelés nemzetközi versenyképességének fokozásával igyekeztek javítani a népgazdaság egyensúlyán. A szövetkezet termékszerkezetével mindig rugalmasan alkalmazkodott a piachoz, s évről évre magas az exportra gyártott bútorok aránya. Ez év október végéig közel 29 millió forint értékű terméket szállítottak tőkés exportra. A beszámoló taglalta a pártépítést is. A célkitűzés 1980—84 között megvalósult. Ebben az időszakban felvett párttagok közül kilencen harminc év alattiak, többségük fizikai dolgozó, s valamennyinek egyik ajánlója se KISZ volt. A szocialista brigádmozgalomról elhangzott, hogy jelenleg 11 kollektíva küzd a megtisztelő címért. A szövetkezet pártalapszervezetének a társadalmi szervekkel való együttműködése jó, de ezen a kapcsolaton is van finomítani való. A beszámoló feletti vitában heten mondták el véleményüket, hozzászólásukkal egészítették ki a beszámolót. A felszólalók hangsúlyozták a testületi egységet, szóltak a párttagok termelést segítő munkájáról, mások a pártcsoportok még szélesebb körű tevékenységét szorgalmazták. S mint mindenhol — ahol az első számú vezető is párttag, de ő is csak egy szavazattal rendelkezik — nagy figyelemmel hallgatták az első számú vezető hozzászólását, aki a jövőre vonatkozó gazdasági elképzeléseket is vázolta. Mint mondotta, a Mezöberényi Faipari Szövetkezet jó helyzetben, megfelelő áruösszetétellel, kedvező piaci lehetőségekkel rendelkezik. Sz. A. Fafaragásaiért Schriffcrt Mihály kapott első díjat Nyugdíjasok parlamentje Gyulán Gyulán két évvei ezelőtt rendezték meg először a városban élő nyugdíjasok parlamentjét, amelyet tegnap, szerdán követett a második. Dr. Perjési Klára, a városi tanács vb egészségügyi osztályának főorvosa az Erkel Művelődési Központban ösz- szegyűlt szép számú nyugdíjas előtt bevezetőjében arról szólt, hogy a városban megközelítően 8 ezer nyugdíjas él — ez az összlakosság csaknem egynegyede —, de a 70 éven felüliek száma is meghaladja a kétezret. Ez a viszonylag nagy szám is követeli, hogy életkörülményeikre, életmódjukra és közérdekükre oda kell figyelni. Választ adott azokra a felvetésekre, kérdésekre, amelyek két évvel ezelőtt hangzottak el, és amelyekre annak idején valamilyen oknál fogva nem tudtak választ adni. Szólt azokról az erőfeszítésekről, amelyekkel az osztály igyekszik segíteni. Szociális segélyre 2 és fél millió forintot fordítanak, amely 8—10 százalékos évi növekedésnek felel meg. Sok idős embernek, szám szerint 900-nak adtak át rendkívüli szociális segélyt, és több mint 260-an élnek nyugodt, kulturált körülmények között, a város öregek napközi otthonaiban, amire nem kevesebb, mint 2 és fél millió forintot fordítanak. Jól működnek a nyugdíjasok klubjai, a jövő héten alakul meg az Erkel Művelődési Központban a magányosok klubja. Egy évvel ezelőtt vezették be a szociális étkeztetést, amelyben jelenleg 64-en részesülnek. Az öregek gondozásában nagy szerepet vállalnak a hivatásos és tiszteletdíjas gondozók, és rajtuk kívül még elismerésre méltóbb a munkája annak a 42 gondozónak, akik társadalmi munkában végzik ezt. A beszámolót követően dr. Takács Lőrinc tanácselnök adott mindenre kiterjedő áttekintést a várospolitikáról, az eredményekről és a gondokról. Ezt követően átadták az erre az alkalomra meghirdetett „Ki minek mestere?” pályázat nyerteseinek ajándékait. Első díjat kapott Schriffert Mihály fafaragásaiért, második díjat Kurta József, harmadik díjat Gab- nai Sándor. Hímzésben legszebb munkája volt Kocsis Istvánnénak, szépek voltak a második helyezett, Dobó Jó- csefné csipkéi, az ugyancsak második helyezett Laczkó Lajosné békési térítői. Kosárfonásért Varga István kapott harmadik díjat, hímzésért Gabnai Sándorné. Elismerésben részesült még Szabó Istvánné, Lestyán Kálmán és Dandé Istvánné. Kép, szöveg: Béla Ottó Gúzsba kötve táncolni? B területrendezésről tárgyaltak Szarvason találkoztak november 27-én, kedden négy megye — Bács-Kiskun, Békés, Csongrád és Szolnok — építésügyi szakemberei. Az ÉVM koordinálásával létrejött tanácskozáson az egy esztendeje életbe lépett területrendezési tervezés korszerűsítéséről megjelent rendelet tapasztalatait vitatták meg. A szakemberek egybehangzó véleménye szerint a korszerűsítésről szóló jogszabály megállja a helyét, annak tartalmi kitöltése a helyi tanácsi vezetők, valamint a tervezők feladata. A jövőben különböző tervezési segédletek kiadásával tovább kell erősíteni a tanácsoknak a területrendezési fejlesztő munkát. Az egyes településeken a területrendezési terveket a lakosságnak véleményeznie kell. v. 1. Lehet-e gúzsba kötve táncolni? — tette fel a kérdést irodalmi hetilapunkban az egyik publicista. A válasz lényege az volt, hogy a gazdaságilag kötelek 'közé szorítottak legfeljebb ugrálhatnak. Mindez a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei bizottsági ülésén jutott eszembe, ahol a társadalom- biztosítási igazgatóság munkáját, az ott dolgozók élet- és munkakörülményeit tárgyalták. Nemcsak az újságírót, hanem a bizottsági tagokat is meglepte, mondhatni mellbe vágta az a tény, hogy évente a munkatársak 32 százaléka kicserélődik. Pedig nagy szükség van politikailag és szakmailag jól felkészült emberekre. Gondoljuk el: a születéstől a halálig itt intézhetjük ügyes-bajos dolgainkat. Közülük elég, ha néhányat említek. Ilyen a gyermekgondozási segély, a nyugdíj, a táppénz, a családi pótlék, a temetési hozzájárulás. De a lista 1985-től, az új népesedéspolitikai intézkedések hatására bővül. A 175 dolgozó 240 ezer emberrel tart fenn kapcsolatot! A megyében 340 üzemi kifizetőhely van, az 500 ügyintéző munkájának a figyelemmel kísérése is az igazgatóság feladata. És akkor nem beszéltünk többek között a nyugdíjkérelmek elbírálásáról, a kisiparosok, a magánkereskedők, a gazdasági munka- közösségek ellenőrzéséről, a balesetek kivizsgálásáról. Ennek ellenére nem panaszkodnak, teszik a dolgukat, zokszó nélkül. Állandóan képezik magukat, mert tudják, hogy tanulás nélkül lemaradnak, a jogszabályok tengere»ellepi az íróasztalokat. Politikai, szakmai iskolába járnak, túlóráznak, hiszen enélkül képtelenek a szigorú normákat teljesíteni. Igen, ez nem a szokványos hivatal! Aligha lehet az aktákat hetekig, hónapokig tologatni. A gyesen levő, a nyugdíjas, a táppénzes beteg zsebe egyetlen hónapban sem maradhat üresen a lélektelen ügyintézés miatt. Ahol pedig pénzről, a megélhetésről van szó, a kedélyek hamar felkorbácsolódnak. Csakhogy az ügyintéző tűrőképességének is van határa! Sokukat a felelősségtudat, a hivatásszeretet tart vissza attól, hogy vegyék a kalapjukat. Az alig 4 ezer forintos átlagkereset senkit sem csábít maradásra. A kezdők 2800 forintot kapnak, egy-két év után 500—1000 forinttal több fizetésért odébbállnak. Lehet-e rájuk haragudni? Persze, nemcsak a fiatalok, hanem a 10—15 éves munka- viszonnyal rendelkezők’ is más munkahelyek felé kacsingatnak. Az ember ilyenkor csak ül és gondolkodik. Előrebocsátom: nem szeretnék ennek a hivatali rétegnek a fogadat- lan prókátora lenni, annál is inkább, mert tisztában vagyok mai gazdasági helyzetünkkel. Néhány körülmény azonban arra késztet, hogy szóvá tegyem a gondokat, hiszen a megyei szakszervezeti bizottság állásfoglalása is erre biztat. Mint ismeretes, 1981-ben a tanácsoknál, a hivatalokban csökkentették az adminisztrációs létszámot. Ez önmagában és nagy általánosságban helyes intézkedés volt, amelyet úgy vélem felesleges magyarázni. A megyei igazgatóság létszáma is kevesebb lett természetesen, a bökkenő csa'k az, hogy az eltávozottak bérét is „elvitték” Budapestre, vagy ki tudja hova. Közben a munka mintegy 30 százalékkal nőtt! Bér sehol, és már lassan 1985-öt írunk. Ugyanakkor újra kísért a Békés megyei 'komplexus. Talán nem meglepő, ha kimondom: a megyék között az átlagbéreket figyelembe véve a Békés megyei igazgatóság az utolsók között kullog. Tudom, a múlton kár hosszasan töprengeni, a felelősöket úgysem keresi senki. Az új vezetés mindent megtesz a politikai, a szakmai színvonal emeléséért, a dolgozók életkörülményeinek a javításáért. A lehetőségeik azonban kétszeresen korlátozottak. Ezért beszéltem az elején jelképesen gúzsba kötésről. Mert hiába az önállóság, ha például a bér- és keresetszabályozás tekintetében a fő- igazgatóságon döntenek. A vitát hallgatva persze rájöttem: a fővárosban sem tehetnek sokat, legföljebb jobban odafigyelnek megyénkre. A szakszervezet kezdeményezése mindenesetre időszerű és szimpatikus. Ha továbbra is ilyen lelkesen, okosan érvelve tűzben tartják a vasat, van némi remény az előrelépésre. Engedjünk egy kicsit a köteleken ! Seres Sándor
