Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3., szombat n bizalmiak kérdezték Milyen ember a főnök? „A véleményezés alapja a gazdasági vezetőknek a dolgozókhoz való viszonya, az üzemi demokrácia megtartója, a gazdálkodásban tanúsított magatartásuk.” (A szakszervezeti bizalmiak zsebkönyve.) Két üzletvezetőről hasonló véleményt mondott a bizalmi. Volt benne dicséret, de bírálat is jócskán. Az egyik megköszönte a munkája javítására tett megjegyzéseket, a másik viszont felháborodva tiltakozott. Pedig a szakszervezeti tisztségviselő csupán összegezte a bolti kollektíva véleményét. Nem tapsollak A Minisztertanács és a SZOT 1977-ben hozott közös határozata az üzemi demokrácia fejlesztéséről jelentős változások elindítója volt. Ez leginkább a bizalmiak jogkörének bővítésében, a bizalmiak tanácsának, mint a vállalati szakszervezeti szervek legfőbb irányító testületének létrehozásában mutatkozott meg. Ugyanakkor a rendelet lehetővé tette a gazdasági vezetők szak- szervezeti véleményezését. Majd az 1982 decemberében hozott 1049-es számú MT— SZOT-határozat egy sor új szakszervezeti feladatot határozott meg a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztésében. Többek között kiterjesztette a vezetők éves munkájának szakszervezeti véleményezését az alsóbb szintekre is. Vagyis: az üzemvezetők, osztályvezetők, művezetők, a kereskedelemben és a vendéglátásban az üzletvezetők és más középvezetők tevékenységét is véleményezzék a dolgozók tapasztalatai alapján. Ezt az intézkedést nem fogadta egyértelmű helyeslés. Amint a bevezetőben is említettük: a gazdasági vezetők egyike-másika egyáltalán nem örült annak, hogy róla nyilvánosan véleményt mondhatnak a beosztottjai. De még a bizalmiak is aggályoskodtak: jó lesz-e, ha ők tolmácsolják a munkatársak nem mindig hízelgő véleményét? Különösen nehéz feladat elé állította a rendelkezés a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgozó bizalmiakat és munkatársakat. Itt ugyanis a szétszórt kisebb-nagyobb üzletek és boltok, felvásárlótelepek miatt sokszor azt sem tudják, hogy egy-egy bizalminak kit kellene véleményeznie. A KPVDSZ titkársága mindezeket figyelembe véve ez év január 1- től a fokozatosság elvét szem előtt tartva, elsősorban a főbizalmiak, valamint a nagyobb üzletek bizalmijai élhettek jogaikkal. A megyei bizottság mindent megtett azért, hogy ez a munka sikeres legyen. Segédanyagokkal, helyszíni látogatásokkal, módszerek ismertetésével, konkrét elemzésekkel segítették az alapszervezeteket, a bizalmiakat. Miért éppen én? A szervezési bizottság tapasztalatai alapján kiderült, hogy a legtöbb alapszervezetben külön napirendi pontként tárgyalták meg a középvezetők munkáját. Csupán a mezőkovácsházi ÁFÉSZ-ben és a megyei vendéglátóipari vállalatnál tértek ei ettől, ahol a termelési tanácskozással egy időben tették mérlegre az üzletvezetők magatartását. Arról persze lehet vitatkozni, hogy melyik megoldás a szerencsésebb. Az bizonyos: az utóbbi esetben az üzlet vezetője, a részleg vezetője beszámolt a tervek időarányos teljesítéséről, a gondokról. Az ott levő igazgató vagy helyetteséi pedig első kézből értesülhettek a dolgozók véleményéről. Mező- kovácsházán például örömmel fogadták a gazdasági vezetők a beosztottak értékelését. Belátták: senkinek sem veszik a fejét, hanem segíteni akarnak. Vagy úgy. hogy megerősítik: jói csinálja, vagy úgy, hogy megmondják: mit és hogyan kellene változtatni.^ Sajnos, több helyen még nem ez a gyakorlat. Ezeken a munkahelyeken a bizalmiak is bizalmatlanok. Azt mondják: miért éppen én mondjam meg, hogy milyen ember a főnök? A többiek meg dörzsölik a kezüket: most aztán megnézheti magát a bizalmi — meglátjátok, kikészítik. Lehet, hogy megvédik, de végül idegileg tönkremegy. Ezeket a vélekedéseket igazolja némileg az Univerzál Kereskedelmi Vállalat esete is. Itt ugyanis először a kijelölt csoportok bizalmijai nem vállalkoztak az üzlet, illetve az áruházi osztályvezető véleményezésére. Hiába tüsténkedett a szakszervezeti bizottság, a tisztségviselők félve a retorziótól, elzárkóztak a véleménynyilvánítástól. Az szb szorult helyzetében a pártalapszervezethez fordult segítségért. így, utólag öt csoportnál mégis megtartották a véleményezést. A gyo- maendrődi ÁFÉSZ-ben azonban teljesen sikertelen maradt a kezdeményezés. Tótkomlóson is csupán a fogyasztási szövetkezet két egységében, a Bástya Áruházban és a Komló étteremben gyakorolták ezt a jogkört a bizalmiak. Pedig a legtöbb helyen ügyeltek a megfogalmazásra. Figyeltek arra, hogy a kollektív bírálat ne rontsa, hanem lehetőség szerint javítsa a partnerkapcsolatokat. Általában kiszűrték az egyéni sérelmekből fakadó szubjektív véleményeket és kiemelték a vezetői munka jellemző vonásait. Kitértek a vezetők irányító munkájára, a bolt értékelésére, a differenciáltabb ösztönzési rendszer megvalósítására,, a munka- fegyelemre, a munkavédelmi intézkedésekre, a munkaverseny segítésére, a demokrácia fejlesztésére, a munkahelyi légkör alakulására. A vélemények többsége tartalmazott javaslatokat, ajánlásokat. Csak demokratikusan! Szeghalmon a hiányosságokat egy-két kivételtől eltekintve nem írták le konkrétan, csupán a munkamódszerek változtatására utaltak. PJezőberényben két ABC-áruház vezetőjét marasztalták el, mert nem foglalkoztak kellően a szövetkezeti célok megvalósításával, valamint kifogásolták, hogy a 41. számú étteremben laza a munkafegyelem. A Csaba étterem és szálloda dolgozói a mostoha munka- körülményeket tették szóvá. Tudják: az épület teljes felújítás előtt áll, de azt szeretnék, ha a kisebb és nélkülözhetetlen javítások lebonyolításánál nagyobb önállóságot kapna a közvetlen főnök. A vállalat karbantartói ugyanis lassan és drágán dolgoznak. Orosházán az ÁFÉSá néhány üzletében gyakori a leltárhiány, amely a boltvezetők hibája. A bizalmiak felhívták a figyelmet arra, hogy a jövőben körültekintőbben járjanak el a középvezetők kiválasztásánál. A partneri kapcsolatok sem zökkenőmentesek. Erről is bátran és őszintén beszéltek a demokratikus fórumokon. A ZÖLDÉRT Vállalat húsüzemében a helyettessel nem felhőtlen a dolgozók kapcsolata. A vendéglátóipari vállalatnál vannak olyan munkahelyi vezetők, akik nem mindenkor tartják tiszteletben a bizalmi jogait. A békéscsabai cukrászüzemben például a különju- talék elosztásánál a vezető nem igényelte a bizalmi közreműködését. A Strand étteremben az üzlet vezetője túl sokat vállal magára, a helyetteseivel nem osztja meg a munkát. Mindezekből világosan látszik: a vezetők véleményezése aligha választható el a munkahelyi, az üzemi demokrácia egy-egy gazdasági egységnél adott szintjétől. Előrelépni kifejezetten felkészült bizalmihálózattal, széles körű tájékozódás, a dolgozók véleményének alapos megismerése után, a pártszervezettel és a gazdasági vezetőkkel szorosan együttműködve lehet. Seres Sándor Egészséges — szerencsés Hagyomány immár, hogy a takarékossági világnapon született legelső újszülött betétkönyvet kap az OTP Békés megyei Igazgatóságától. A szerencsés ezúttal a békési Antóni család, akiknek gyermeke, Rozália október 31-én hajnali 4 órakor született a békési szülőotthonban. A család második gyermeke 3 kiló 40 dekagramm és testhossza 52 centiméter. A házaspár örömmel fogadta az OTP Békés megyei Igazgatóságának ajándékát, azt a 2 ezer forintos takarékbetétkönyvet, amelyet tegnap délelőtt a békési OTP-fiók vezetője az édesanyának egy virágcsokor kíséretében adott át. Fotó: Mészáros Mónika Garázsország”, mi lesz veled? Országos csúfságról van szó, de amikor nézem ennek Békés megyei megjelenési formáit, él bennem a remény, hátha itt történik először változás. Mert nem központi elképzelés, vagy határozat akarta a magyar városok testén oly otromba sebet ütő garázstengereket, így hiába várunk központi segítséget. Nekünk kell kimásznunk a csapdából. Köz- igazgatási határoktól függetlenül, saját erőből, saját ötletekkel. A ’60-as évek derekán merült fel először a KÖZTERÜLETI GARÁZSÉPÍTÉS gondolata. Aligha kétséges, hogy hasonló kinézetű kóce- rájok semmilyen más rendeltetéssel nem kaphattak volna építési engedélyt. Hogy mit érezhették az engedélyek kiadásakor a városatyák és az építészek, s aztán a felépült garázsok láttán ugyanők, és az ízléssel megáldott. városukért aggódó polgárok, azt nem nehéz kitalálni. Ám a veszedelmes folyamat megállítása akkor még reménytelen volt. Mert az egyre számosabb autótulajdonos nem esztéti- zált. Tuladonukat megvédeni nemcsak saját érdekük, de közérdek is, hiszen minden gépkocsi része az ország vagyonának. Ráadásul akkoriban jóval több év munkájának volt gyümölcse egy- egy autó, s alig néhány éve hallgattak el azok a hangok, amelyek az autót a luxuscikkek közé sorolták. Az autósok eleinte bírtak annyi érvvel (és erővel), hogy megakadályozzák az építési tilalmakat. De ahogy gombamódra szaporodtak a lakótelepeken az építészek által már akkor is kutyaólnak becézett garázstelepek, a helyzet egyre inkább tarthatatlannak tűnt. így volt ez megyénkben is. Csaba Márton, a békéscsabai tanács műszaki osztályának vezetője egy 1968- as vb-határozatot mutat. A megyeszékhely — városközponthoz viszonylag közeli — Kulich Gyula-lakótelepén a garázsépítés olyan veszélyesen rontotta már a városképet, hogy a végrehajtó bizottság határozatot hozott, amellyel korlátozta az építési engedélyt. A '60-as évek végén tervezett lakótelepeken már figyelembe vették a Kulich-lakótelepen szerzett keserű tapasztalatokat, s a garázsokat a lakótelepen kívülre rajzolták. Ez sem tűnt hosszú távon jó megoldásnak. Ám az OTP és a tanács a költségekre hivatkozva tiltakozott az ellen, hogy a garázsok az épületek alagsorába kerüljenek. — Hiába voltunk többen megalapozott szószólói a garázsok épület alá telepítésének — mondja az osztály- vezető —, sokáig nem nyertünk volna csatát, ha a közben megemelkedő talajvíz nem „siet. segítségünkre”. Emiatt a panelházakban a föld szintje alá nem lehetett közművezetékeket tenni. Ki kellett emelni ezeket a földből, s így a földszint már lakásnak alkalmatlan, közös helyiségnek pedig túlméretezett lett volna. Segített a kényszer: a békéscsabai József Attila-lakótele- pen a garázsok az épületek alá kerültek. JOBB MEGOLDÁS, DE most meg az épületek lettek valamivel csúnyábbak — vetem közbe. — Jelenleg tűzoltószertárhoz hasonlít a lakóházak alsó szintje. Ezeknél a házaknál nem olyan eldugott a hátsó front, mint az utcai házaknál. A garázsos oldalt hívhatjuk hátsó traktusnak, de attól még gyakorta forgalmasabb, többek által látott oldal, mint az elülső. S ezzel a lakótelepi beépítés esetén mindig számom kell. Az egész országban egyforma fakapukat látunk a lakótelepi házak földszintjén. Nem állítom, hogy egy lakótelep ettől már rossz, de ez is belejátszik a hangulattalan összképbe. Változatosság kellene. — Tény. hogy míg a lakótelepek esztétikusabbak lettek garázstelepekkel övezett társaiknál, az épületek nem lettek szebbek az alagsori garázsoktól — válaszolja Csaba Márton. — Valóban jó volna a változatosság. Lehetne a faajtó is mívesebb, és kisebb szériában gyártott asztalosmunka. Jó volna gyakrabban használni a téglaburkolatot. .. Sokat tanulmányoztam a finn építészetet. Mitől jobbak ők, teszem fel gyakran a kérdést. Az ő családi házaikon sincs semmi különös, csak épp egy valamit nagyon kidolgoznak, ami egyedivé teszi az épületet: például egy kovácsoltvas lámpa a bejárati ajtó fölött, ami harmonizál a kilinccsel. Abból a lámpából 300 van egy másik város boltjában, de abban az utcában csak az az egy. így is fel lehet fogni a sorozat- gyártást. — Észrevétlenül eljutottunk ezzel a finn példával a magánépittetőkhöz. A garázs a magánházaknak sem a leg- kitaláltabb része .. . — A típustervek egy része eleve kihagyja a garázst. Más része valahogy hozzá- toldja. S aki igyekszik az épület szerves részévé tervezni a garázst, az is nehezen birkózik meg ennek hármas követelményével: a funkcionális elhelyezés, a gazdaságos kialakítás, s az esztétikus megjelenés valamelyike nem egyszer csorbát szenved. Érdemes volna megnézni, hány típusterv helyezi el úgy a garázst, hogy az közvetlen kapcsolatba legyen a lakással! Meg kell jegyeznem, hogy erre gyakran nincs is igény, így az építészek ez ügyben is megalkusznak az igénytelenséggel. — Adódik a kérdés: MEDDIG? Mi a jövője ennek az épületelemnek? — Hogy a változtatás mennyi nehézségbe ütközik, arra hadd mondjam el a garázsház esetét. A ’70-es években Magyarország városainak rendezési tervében fel-feltűntek ezek az épületek. Jó tíz év alatt egy sem valósult meg. A kétszintes tűnik gazdaságilag a legop- timálisabbnak. Békéscsabán a Vécsey utcában évek óta hiába várja egy ilyen kétszintes garázsház megvalósulását a kijelölt telek. Miután az OTP visszalépett, megkerestük a lakásszövetkezetet. Az a kikötésünk volt, hogy a statikai vázat felelős kivitelezőnek kell megépítenie. A munkák többi része kalákában is elvégezhető. A statikai vázra a tanács költségvetési üzeme adott árajánlatot: ez 25 ezer forint volt garázsonként. Persze, a garázsházat építő kaláka nem használhatott volna olyan igénytelen (és ki tudja, honnan beszerzett) építőanyagokat, mint az előbb említett kutyaólakat összehozó kalákák, így a fajlagos költség lényegesen nagyobb a megszokottnál. Fizetőképes kereslet híján a lakásszövetkezet kénytelen volt visszalépni a szervezéstől. Jelenleg így állunk. — S mi lesz a sorsa a már meglevő garázsoknak? — Ezek szanálása csak a teljes erkölcsi avulás pillanatában jöhet szóba — válaszol Csaba Márton. Aztán még hozzáteszi: — Vagyis, unokáink is látni fogják. Esztétikai érzékünknek meg kell tanulni együtt élni a garázssorokkal. Bele kell nyugodnunk, mi már úgy halunk meg (50—70 év múlva), hogy beletörődve oldalba vágjuk ezek falát, s csak annyit mondunk: túléltél, de nem tehetsz róla. A futurológusok nálunk is pontosan jelezték, mikor lesz hazánkban fél, és mikor egymillió gépkocsi. A fejlődés ugyan csekéllyel gyorsabb volt a prognózisnál, erre azonban — mentségként — senki sem hivatkozhat. Az épületek ugyanis száz évre készülnek, s ezt tudta minden szakmabeli az engedélyek lepecsételésekor. Száz év pedig egy nemzedék életében elég nagy idő. Ungár Tamás Fotó: Veress Erzsi Takarékossági világnap Dévaványán (Tudósítónktól) Az Országos Takarékpénztár dévaványai fiókja, a Szeghalom és Vidéke Takarékszövetkezet helyi kirendeltsége és a postahivatal, vagyis a nagyközség pénzintézetei október 29-én emlékeztek meg a takarékossági világnap 60. évfordulójáról. Az MSZMP nagyközségi székházában Fekete András, az OTP helyi vezetője köszöntötte. a megjelenteket. A három pénzintézet munkájáról Földvári Istvánná, a takarékszövetkezet kirendeli- ségvezetője számolt be. A betétállományokról elmondotta, hogy népszerű a kamatozó betét, az ifjúsági betét, növekszik az átutalási betétek száma. Jövő évtől kezdődően a takarékszövetkezet is nyújt lakásépítési hitelt, majd szólt a fűtéskorszerűsítési és lakásvásárlási kölcsönről. Elmondta, hogy szeretnék a betétállományt növelni, s tovább népszerűsíteni az átutalási betétet. Céljuk az 's, hogy a lakosságot gyorsan, udvariasan és kulturáltan szolgálják ki. Ágoston Sándor i
