Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

1984. november 21., szerda Azért mi |j) j változtathatunk ■ |' C/C/ , , , ! ’ A gyulai polgármester, dr. Marik Dénes így emlékezett vissza november második fe­lére: „Óriási méretű zsibpiac alakult ki, ahol mindenféle használt tárgyakat árultak. Ezen a zsibpiacon kerültek forgalomba az üzletekből és a menekültek lakásából szár­mazó tárgyak is ... A pia­cok állandó látogatói voltak a Vörös Hadsereg katonái. Ebben az időben a rubel már rendes fizetőeszköz volt, a polgári lakosság is elfo­gadta. Ugyancsak forgalom­ban volt a régi pengő és a Vörös Hadsereg által kibo­csátott új pengő is.” November 19-én a kisbíró ezzel a hírrel dobolta végig Vésztőt: „Közhírré tesszük, hogy az elöljáróság... a Kovacsics-falva nevű köz­ségrészt Sztálin József-falvá- ra, a Komlódy-falva nevű községrészt Lenin-falvára változtatta.” Egy november 21-i oros­házi jegyzőkönyvben ezt ol­vashatjuk: „Tárgyalta a ta­nács a sertésvágások enge­délyezését. Többek hozzá­szólása után kimondja a ta­nács, hogy az eddigi gyakor­lat alapján helyszíni szem­lén állapítja meg a sertés hozzávetőleges súlyát, hízási arányát, s úgy ad felmentést a kötelező 3 kg, illetve 6 kg zsiradék beszolgáltatása alól.” Nem kevés erőfeszítést kí­vánt a Vörös Hadsereg ér­dekei és a polgári tenniva­lók szempontjából egyaránt fontos közmunkák megszer­vezése. Szabó Péter oroshá­zi asztalosmester emlékezé­se szerint: „A közmunkahi­vatal, amelynek 1944. októ­ber 8-tól 1947. február 1-ig a vezetője voltam, a község­házán, a mérnöki hivatal­ban működött... 18 évtől 50 évig mindenkinek havonta egy munkanapot kellett el­végezni az elosztás szerint. Az első két hónapban 30 ezer fő vett részt a közmun­kában és 900 lófogat. Ha va­laki 200 pengőt fizetett, egy évig mentesült a közmunka alól. A befolyt összegből fi­zettük az állandó alkalma­zottakat: voltak akna- és hulladékszedők, éjjeliőrök, tolmácsok, fűtők stb.” A járásban a kihágás vád­ja érte azt, aki ki akart búj­ni e kötelezettség alól: „Mindazok, akik közmunká­ra kötelezettek, kihágást kö­vetnek el és az 1939. II. te. 22. szakasza szerint 8000 pengőig terjedhető pénzbün­tetéssel büntetendők, ha: 1. jelentkezési kötelezettségük­nek nem tesznek eleget; ...4. a rájuk kiszabott munkát tervszerűen lassan, hibásan vagy hiányosan végzik, s ez­zel, vagy a munkához tar­tozó bármilyen dolog meg­rongálásával a munka foly­tatását szándékosan megza­varják. Az e kihágás miatt kiszabott pénzbüntetés be­hajthatatlanságának esetén a kihágás büntetése 6 hónapig terjedhető elzárás.” Akadtak egészen kemény hangok. A Független Kis­gazda Párt, a Magyar Kom­munista Párt és a Nemzeti Parasztpárt jegyezte — nem­csak Szegeden, hanem akkor az egész Tiszántúlon olva­sott — Délmagyarországban szokatlanul éles cikk jelent meg november 22-én: „Ál­lítjuk, hogy Szegeden — és nemcsak Szegeden! — van­nak és működnek földalatti nyilas-szervezetek. Állítjuk, hogy fegyvereik vannak!.... Állítjuk, hogy az orosz kato­nai hatóságok azért bizal­matlanok még mindig az új, demokratikus városi hatósá­gokkal szemben, mert nem látják, hogy komoly harcot folytattak volna a német­bérenc nyilas hazaárulók el­len! Hiszen — hogy egyebet ne mondjunk — a szegedi házak falán még mindig nyi­las-feliratok olvashatók, a hirdetőoszlopokról még sen­ki sem tartotta érdemesnek lekaparni a fasiszta plakáto­kat. Nem joggal következtet- hetnek-e mindebből az oro­szok arra, hogy mi magya­rok nem is gyűlölhetjük olyan nagyon saját legádá­zabb belső ellenségünket?” De ez kivételszámba ment. Sokkal megszokottabbak voltak a lapban a Révai Jó­zseféihez hasonló gondola­tok: „Amikor az orosz had­sereg magyar földre lépett, akkor az orosz hadsereg- parancsnokság ünnepélye­sen kijelentette, hogy nem a magyar államrend, a ma­gyar jogrend megváltoztatá­sa a célja. De abból, hogy az oroszok nem akarnak vál­toztatni a magyar törvénye­ken, azt a következtetést le­vonni, hogy most már ne­künk magyaroknak sem sza­bad változtatnunk az eddig érvényben volt törvények egyetlen betűjén sem, fur­csa és önkényes következte­tés.” A politikai újjáéledést mu­tatják a pártharcok külön­féle megnyilvánulásai: Csi- ge Varga Antal, a megyei közigazgatási főnök félhiva­talos levelet írt a környező megyékbeli kollégáihoz: „Az orosz katonai parancsnok­ság tudtával fokozatosan ki­szorítom a (kommunista) pártot a közigazgatásból, s úgy a kommunista pártnak, mint a többi szóba jöhető ún. demokrata pártnak csu­pán véleményező és ellenőr­ző szerepet engedek. Egy­úttal igyekszem a független kisgazdapárt szervezkedését is megindítani, hogy az egy­oldalú párturalom, vagy ép­pen proletárdiktatúra bekö­vetkezését és annak minden veszedelmét megelőzzük.” Egy járási értekezlet szov­jet hozzászólójának szavait így foglalta össze az oroshá­zi jegyzőkönyv: „A magyar közigazgatásba nem óhajt beavatkozni, folyjon az élet rendes medrében, csak arra hívja fel a jelenlevőket, hogy a régi szellem helyett a közigazgatás terén új de­mokratikus szellemet építse­nek ki. Kéri, hogy mindig • áttekinthetően és határidőre tegyék meg jelentéseiket és javaslataikat. Hangsúlyozza, hogy tőle telhetőén mindent megtesz a magyar népért, amit meg tud hozni, de szá­moljanak azzal, hogy hábo­rú van, és a katonák az el­sők.” A közigazgatási főnök nemegyszer szólította fel a beosztottjait á túlkapások el­kerülésére : „Minden tény­kedésükben és a közönség­gel való érintkezésükben őszintén és maradéktalanul igyekezzenek alkalmazkodni a demokratikus elvekhez és szellemhez, mint amelyek a jövőben egyedül hivatottak uralkodni és érvényesülni. Gorombaságnak, türelmet­lenségnek, közömbösségnek nincs helye senkivel szem­ben sem." ' Sokakat nem is kellett kö­zömbösségük miatt nógatni. A vésztői kommunisták szer­vezte gyűlésen ilyen sorok kerültek a jegyzőkönyvbe: „Az iparosés kereskedő- egylet nagyterme zsúfolásig megtelt, és körülbelül ugyanannyi volt azoknak a száma is, akik a folyosón és az udvaron voltak kénytele­nek maradni. Az Interna- cionálét játszotta a zenekar, majd a Békéscsabáról érke­zett ... elvtársak megtartot­ták a beszámolójukat.” r Közrend, közbiztonság Szeghalmon Szeghalmon az előző év el­ső félévéhez képest csökken­tek a bűncselekmények. Ez többek között a rendőrség hathatós, bűnmegelőző te­vékenységével magyarázha­tó. Jó a kapcsolat a párt­ós a tanácsi szervekkel, va­lamint a gazdasági egységek­kel. Sokat segít a lakosság is. Mindez hozzájárult, hogy eredményes legyen a felde­rítő munka, összességében a javulás a jó együttműkö­désen és az összefogáson alapszik. Mindezek ellenére akad­nak teendők. A statisztikai adatok érzékeny pontokra utalnak. Ha a bűncselek­mények által okozott káro­kat vesszük górcső alá, szembetűnik, hogy a szövet­kezetekben ési az állami egy­ségekben legjobb a helyzet ezen a téren. Tapasztalatok igazolják, hogy a köztulajdon védelme az előző évekhez képest sokat javult. Az egy­ségek gondot fordítanak a ja­vak őrzésére, és szilárdult a belső pénzügyi fegyelem is. Ennek tudható be, hogy nagy kárértékű bűncselekmények nem fordultak elő. A szeg­halmi termelőszövetkezetek­ben csupán kisebb lopások történtek. Elgondolkoztató ugyanakkor, hogy az állam­polgárok kárára elkövetett bűncselekmények száma az előző évekhez képest emel­kedett. A kárérték is magas. Ez mutatja azt is, hogy a la­kosság életszínvonala sokat emelkedett, s különböző ér­tékekkel rendelkezik. Ugyan­akkor azt is, hogy őrzésükre nem fordít kellő gondot. El­szaporodtak a kerékpárlopá­sok. A kerékpárokat, ahogy a nyomozások is igazolják, bezáratlanul hagyják az ut­cán. Előfordul az is, amikor a lakásokat sem zárják be, ha otthonról elmennék, il­letve a kulcsot olyan helyre teszik, ahol könnyen meg lehet találni. Az ilyen lehe­tőségek alkalmat adnak a besurranásos lopásokra. Mindezek figyelmeztető té­nyek, s okulásul kell, hogy szolgáljanak. A rendőrség fokozott fi­gyelmet fordít a megelőző intézkedésekre. Nagy súlyt helyeznek a szabálysértések elbírálására. A múlt év első félévében 23 figyelmeztető levelet küldtek. Ez év első félévében pedig 45-öt. Je­lentős a szignalizációk szá­ma, és a jegyzőkönyvi figyel­meztetések is. Nőtt a helyszí­ni bírságok átlaga. Minden­nek fontos szerepe van a bűn megelőzésében. A rend­őrség munkáját hat önkén­tes rendőri csoport segíti. Az önkéntes rendőröknek jó a kapcsolata a város lakossá­gával, aminek a bűncselek­mények megelőzésben és fel­tárásában egyaránt nagy je­lentősége van. A városi ügyészség a múlt év ^lső fe­lében 44, ez év első felében pedig 21 olyan büntetőügyet vizsgált meg, amelyet a vá­ros területén követtek el. Szembetűnő, hogy mindkét vizsgálati időszakban a bűn- cselekmények többségét a tulajdon elleni bűncselek­mények képezték. A szemé­lyi tulajdon sérelmére elkö­vetett lopások közül első helyen szerepelnek a kerék­párlopások. A társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett visszaélések túlnyomó több­ségét az elkövetés után rö­vid időn belül felderítették. Ebben nagy szerepe volt an­nak-a segítségnek, amit a rendőrség a város lakosságá­tól kapott. Nem sokat javult viszont a helyzet az ittas járművezetés terén. Az elkö­vetők többsége közepes és súlyos fokú alkoholos befo­lyásoltság állapotában volt a bűncselekmény elkövetése­kor. Három elkövető az italboltból jött, amikor a rendőrség igazoltatta őket. Az ittas járművezetőkkel szemben a bíróság az elkö­vető jövedelmi és vagyoni viszonyaihoz méretezett pénzbüntetést szabott ki. Egy esetben az elkövetőt előéle­tére való tekintettel javító­nevelő munkára sújtotta. Mellékbüntetésként egy vagy két évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. A múlt év első felében többször fordult elő olyan bűncselekmény, ami­kor a gyermektartásra köte­lezett személy a tartásdíj fi­zetéséről megfeledkezett. Hat ilyen esetet tárgyalt a b;róság. Ezeknek a cselek­ményeknek a száma jelentő­sen csökkent. Ebben az év­ben csupán egy esetben for­dult elő. A korábbi ügyek közül is öt megszűnt, mivel az elkövetők a hátralékos tartásdíjat az eljárás alatt megfizették. Az ügyészség a múlt év­ben általános felügyeleti te­vékenysége során a városban 14 ügyben tartott felülvizs­gálatot. Ennek során kisebb törvénysértéseket állapítot­tak meg, melyek orvoslására felszólalással éltek, vagy óvást nyújtottak be az ille­tékes szerveknek a jogsza­bálysértés megszüntetésére. Ebben az évben 4 esetben került sor általános fel­ügyeleti vizsgálatra. A vizs­gálatok jó eredménnyel zá­rultak, törvénysértést az ügyészség nem állapított meg. Mindezek az adatok azt igazolják, hogy Szeghalom közrendje és közbizonsága jó. Az itt-ott felbukkanó rendellenességek, - jogsza­bálysértő cselekedetek azon­ban a teendőkre is utalnak. (Serédi) Az 1985—86. évi őszi—téli kollekcióját mutatta be a Magyar Divat Intézet. Sajtótájékoztatójukon elmondták, hogy a divat­ban nem várhatók nagy változások, viszont jelentősen meg­nőtt az igény a jobb minőségű, tartósabb ruhák iránt. A be­mutatón a bolgár Rila ruházati kombinát is felvonultatta őszi téli divatkollekcióját (Hauer Lajos felvétele) Tervgyüjtemény-katalógus a magánlakás-építőknek Az Építésügyi Tájékoztatá­si Központ közös katalógus­ban foglalta össze a magán­lakás-építők részére 'koráb­ban már külön kiadott nya­ralók, zártkerti épületek ajánlott terveit, és kiegészí­tette a gyűjteményt a társas üdülők új terveiről szóló is­mertetőkkel. Az építtetők összesen nyolcvanöt tervből válogathatnak. Ebből ötven­három a 40-től 80 négyzet- méterig terjedő hasznos alap- területű, többségében alá­pincézett és beépített tető­térrel ellátott nyaraló. A magántulajdonban álló zárt­kertek megműveléséhez szükséges, és az ideiglenes tartózkodásra is alkalmas — 30 négyzetmétert meg nem haladó — gazdasági épület­ről, elsősorban présházról 14 ajánlott tervet mutat be a katalógus. Országos tervpályázat alapján készült a katalógus­ban ismertetett 18 társas­üdülő terve. A közművesíté- si és építési költségek csök­kentése indokolta ezeknek a terveknek a kidolgozását. Általában beépített tetőterű, földszintes épületeket ter­veztek, amelyeket változatos elrendezésben, csoportosan és tömbszerűen lehet telepíte­ni, ám ugyanakkor megtart­ják a sajátüdülő-jelleget, a külön-külön kertrésszel és bejárattal. A 'katalógusok az ÉTK bu­dapesti és vidéki kirendelt­ségein szerezhetők be. Szocialista erkölcs — a szabadság kiteljesedése A szocialista társadalmi fejlődés együttjár a társa­dalom tudatának, benne az erkölcs fejlődésével. Ez egy­ben az emberi szabadság ki- teljesedésének és általános­sá válásának folyamata. Az erkölcsi fejlődési közvetlenül úgy jelenik meg, mint a sza­badságnak kifejeződése, kap­csolatuk közvetlen, elszakít- hatatlanul egybefonódnak. A munkásosztály erkölcsi fejlődése során mind job­ban kiterebélyesedő erkölcsi szabályozás a szocializmus építésének időszakában a szabadság mértékének nö­vekedését, tartalmi gazdago­dását is jelenti. A szabadság valamennyi tevékenységi formában, a munkában, a politikában, a magánéletben egyre jobban jelenlevő, a közösségek együttes cseleke­detei mellett az egyéni ma­gatartást is meghatározó té­nyező lesz. A szocialista erkölcsi fej­lődés eredményeként a kö­zösségek és az egyének egy­máshoz fűződő kapcsolatai­ban, viszonyaiban mind tel­jesebbé válik a közvélemény és a lelkiismeret szerinti szabályozás, szervezés és irányítás. A közösségi érde­kek megvalósításában foko­zatosan szűnik a fizikai és az adminisztratív kényszerí­tés súlya, szerepe, egyre sza­badabbá válik az ember. Az emberek szabadság iránti vágya, a szabadságra való törekvés egy idős ma­gával az emberiséggel, min­dig jelentős társadalmi ér­tékként tartották számon. A szabadság jelszavával, a sza­badságért vállaltak mártír­halált a forradalmi és mun­kásmozgalmak ismert és névtelen hősei, a szabadság ma is tömegeket mozgósító, forradalmasító, lelkesítő erő. A szabadságra törekvés különböző korokban más és más tartalmakat takar. Egy­azon korszakban is különbö­ző értelmeket tulajdonítanak a szabadság fogalmának az egyes társadalmi osztályok és rétegek. Az elvont törek­vés — szabadnak lenni — a konkrét feltételektől függően változik. A tartalom tisztá­zását tovább bonyolítja, hogy maga a szabadság kifejezés különböző jelentésekkel ren­delkezik, s ezek a jelentések keverednek az emberek fejé­ben. Így pl., amikor az em­berek kiveszik szabadságu­kat, akkor arról van szó, hogy felfüggesztik munkáju­kat állandó munkahelyükön, s valamilyen más tevékeny­séggel töltenek el meghatá­rozott időtartalmot. De hogy ebben a tevékenységben sza­badok lesznek-e, vagy sem, az egészen más kérdés, mert egy dolog szabadnak lenni, és más dolog szabadságon lenni. A központi gondolkodás szintjén a Szabadság tartal­mát gyakran azonosítják a függetlenséggel, a semmitől sem függéssel, a semmi ál­tal meg nem határozott em­beri cselekedetekkel, tevé­kenységgel. Eszerint annyi­ban szatjad az ember, ameny- nyiben azt teszi, amit elgon­dolt, ami benne akaratként megfogalmazódik, függetle­nül attól, hogy mi annak a tartalma, hogy mi a viszony ebben a tevékenységben az emberi és természeti környe­zethez. A szabadság ilyen fel­fogása az igazi szabadság tartalmának eltorzítása, meg­hamisítása. Ez akkor is igaz, ha sokan vannak még azok, akik az akarat szabadságá­ban jelölik meg szabadság lényegét. Az, hogy szabadok vagyunk-e vagy sem, az nem az akarattól függ csupán, ha­nem magának a tevékeny­ségnek a tartalmától, attól, hogy az mennyire valósítja meg az egyén, vagy a közös­ség érdekeit. Amikor a szabadság lénye­gét keressük, akkor azt kell megvizsgálnunk, hogy mi­ként élünk. Ennek során ki­derül, hogy mind a természe­ti, mind a társadalmi kör­nyezetünkhöz sok-sok szállal kötődünk, hogy ez a kör­nyezet, amely lehetővé teszi számunkra életünket, meg is szabja lehetőségeink körét, meghatározza meglehetős! pontossággal élettevékeny­ségünk szféráját. Az ember mindenható, mindent képes megcsinálni. De ennek tör­téneti korlátái vannak, ami azt jelenti, hogy az adott szándék, akarat, csak akkor valósulhat meg, ha adottak annak nemcsak gondolati feltételei, hanem anyagi-tár­gyi, dologi feltételei isi Az Ikarosz-legenda már kifejezi az ember szándékát, misze­rint repülni akar, mint a madár, aminek lényegében jelen századunk teremtette meg a lehetőségeit. Azaz, az ember bár gondolatilag már szabadon repül, ebben a vo­natkozásban csak most lett szabaddá ténylegesen. Ezzel azt is jelezni sízerettük vol­na, hogy szabadnak lenni nem egyszeri állapot, ame­lyet mint célt el lehet érni, hanem olyan folyamat, amelyben az ember szabad­sága mind teljesebbé vá­lik, amelyben az ember szé­lesíteni tudja tevékenysége körét, amelyben környezete maga is egyre inkább az önmaga tevékenységétől függ. A szabadság tehát az em­ber tevékenységének tartal­ma, miszerint az ember cse­lekedetei során számításba veszi mind a természeti, mind a társadalmi meghatá­rozó tényezőket, szükségsze­rűségeket, törvényszerűsé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents