Békés Megyei Népújság, 1984. november (39. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

1984. november 20., kedd o Az idén 20 millió forint értékű fénycsövet gyártanak a Tungsram váci gyáregységében. A fényforrások negyven százaléka tőkés exportra kerül (MTi-fotó: Balaton József felv.) Ne vesszenek kárba a jó ötletek! Segítség az újítóknak így készül a cukor Félidőben Sarkadon Havonta cserélik a dobszűrő textiljét A Békés megyei Gépipari Gazdasági Társaság (BGGT) 1983-ban alakult meg 39 me­gyei ipari vállalat és szövet­kezet termelésének néhány vonatkozásban való — mint például a kapacitás kihasz­nálásának, az eszközök, anyagok ésszerű felhasználá­sának, szükség esetén átcso­portosításának — elősegíté­sére. A Gépipari Tudomá­nyos Egyesület (GTE) Békés megyei szervezetének egyik fontos feladata, hogy a mű­szaki értelmiség termeléssel, műszáki fejlesztéssel kap­csolatos kérdéseinek a meg­oldásában közreműködjön. Volent György, a megyei szervezet titkárának a tájé­koztatása szerint hasonló el­képzelés alapján, a GTE a BGGT-vel most olyan együtt­működést alakított ki, amely szerint a megyében-élő gép­ipari műszaki dolgozók tö­rekvéseit felkarolják, újítá­saikat, találmányaikat, ame­A Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) központi alkatrészgyártó és -elosztó gyárában az október végi tűzvész következtében jelen­tős anyagi károk is keletkez­tek. A vállalat — hogy az éves szállítási kötelezettségé! teljesíteni tudja — a hozzá­tartozó gyáraknak többlet- termelésre adott megbíza­tást. A gyulai gyár feladata az encsi és a jászberényi gyáregységek részére olyan lapalkatrészek készítést, amelyeket szekrénysorok gyártására használnak fel. Petneházi Gergely főmű­vezető. az egyik műszak ve­zetője. — Mikor kezdődött ezek­nek a lapalkatrészeknek a gyártása? — kérdezem tőle. — November 5-én, amikor egy műszákról háromra tér­tünk át az alkatrészgyártó főműhelyben. — Mennyi többletalkatrész készül? — Műszakonként 3 ezer. tehát naponként 9 ezer. _— Kik vesznek részt eb­ben a munkában? — Főként azok, akik előbb Jászberényből a most le­égett gyárba jártak dolgoz­ni. Ők a helyreállításig itt lyeket a vállalatoknál már hasznosítottak, de másutt szükség lehet rá, megismer­tessék és ajánlják. Az ötle­teket, gyártmányfejlesztési elképzeléseket, amelyeknek a megvalósítása saját munkál­tatójuknál nem lehetséges, igyekeznek más vállalatok­nál, üzemeknél hasznosítani. Azokat az újdonságokat, amelyek az újító véleménye szerint bevezetésre érettek, de valamilyen ok miatt nem valósítják meg, a BGGT és a GTE megyei szervezete minden anyagi ellenszolgál­tatás és a tulajdonjog meg­sértése nélkül felajánlja az érdekelteknek, hogy szak- zsüri bevonásával megvizs­gálja az ötlet, javaslat hasz­nálhatóságát, és megismerte­ti azokkal a gazdálkodó szer­vekkel, amelyeknél a hasz­nosítás célszerűnek látszik. Segítséget nyújt az alkalma­zás feltételeinek a megte­remtéséhez, valamint a tech­maradnak. Egyébként az AFIT-üdülőben laknak, és természetesen minden hét végén autóbusz szállítja őket haza. — Eddig eleget tettek a követelményeknek? — Nincs lemaradás. A szállítás folyamatos, napon­ta két kamion viszi a 3 ezer szekrényalkatrészt a megjelölt helyekre. — Nem hátráltatja a gyár munkáját a megnövekedett termelés? — Amikor tudomást sze­reztünk a tűzvészről, amely emberéleteket követéit. és súlyos anyagi károkat is okozott, valamennyien meg­rendültünk, de mindjárt el is határoztuk, hogy többlet- munkát vállalunk. Döme Gábor főmérnök ezt meg­szervezte, és most nagy igyekezettel végre is hajtjuk a feladatunkat. — Nem lesz lemaradás? — Igaz, hogy egy kis zsú­foltság van az alkatrész- gyártó főműhelyben, de a gyár idei tervét, ami érték­ben 135 millió forint, bizto­san teljesíteni fogjuk. A 10 millió forint értékű export- bútort is időben eljuttatjuk rendeltetési helyére. . nikai mozzanatok (egyezte­tés, fejlesztési alap biztosí­tás, szerződéskötés) lebonyo­lításához. A GTE tagjai, valamint a gépiparban dolgozó műsza­kiak, akik az előzőkben meg­határozott segítséget igénybe akarják venni, szándékukat a GTE-vel (Békéscsaba, 5600, István király tér 8.), vagy az Orosházi Mezőgép Vállalat­nál működő BGGT irodájá­val 1985. január 22-ig, a leg­közelebbi zsűrizésig 'közöljék. Ezt követően negyedévenként lesz elbírálás. Fodor Attila, a BGGT iro­dájának vezetője elmondta, hogy a tagvállalatok vezetői­nek megküldték a felhívást és kérte, tájékoztassák erről a dolgozókat, a szocialista brigádokat, valamint azokat, akik rendszeresen sikerrel újítanak. A felhívást néhány alkotóképes szakember kü­lön is megkapta. Épül a veszprémi körgyűrű Befejező és egyben legfon­tosabb szakaszához érkezett a Veszprémet körülölelő köz­úti gyűrű építése. A gyűrű nyugati ága — amely a ter­vek szerint a jövő év első félévének végére készül el — jelentősen csökkenti majd a Veszprém belterületén átha­ladó forgalmat. Attól kezd­ve ugyanis ezen bonyolódik le a 8-as főközlekedési úton nyugatról a Balaton irányá­ba tartó forgalom. Az épít­kezés kivitelezője az Asz­faltútépítő Vállalat jelenleg az utolsó rpásfél kilométer földmunkáin dolgozik. A körgyűrű megépítését az tette szükségessé, hogy az el­múlt évtizedben gyors ütem­ben növekedett a forgalom. Veszprém viszonylag szűk úthálózata nem felelt meg a megnövekedett igényeknek. Tervek születtek a belterület úthálózatának bővítésére. A forgalom várospn belül tör­ténő elvezetése azonban igen nagy befektetéseket igényelt volna. Ezért a várost átölelő körgyűrű megépítése mellett döntöttek. Az építés 1975-ben az északi városrész kialakí­tásához kapcsolódva kezdő­dött meg. Az északi szakaszt a keleti, majd a déli ág meg­építése követte. A körgyűrű jelenlegi útpályája kétsávos, a jövőben azonban lehetőség van további két forgalmi sáv megépítésére. A Sarkadi Cukorgyár igaz­gatóját, Kára Kornélt arra kérjük, jellemezze néhány mondattal az idei gyártási szezont. — Szeptember 15-én kezd­tünk, az országban az elsők között. Igaz, volt egy négy és fél napos kiesés az eső miatt, akkor a felgyűlt ször­pöt dolgoztuk fel. A terme­lőknek jót is tett a csapa­dék, mert nőttek a hozamok, és könnyebbé vált a beta­karítás. A sarkadiak majdnem ki­lencezer hektár termését dol­gozzák fel, ebből adtak a szerencsi gyárnak és juttat­nak még az ercsieknek, mert a két gyár körzetében keve­sebb a répa. Az eddig el­telt hatvan nap tapasztalatai kedvezőek; a hozamok elérik a tervezettet, várhatóan 352 ezer tonna cukrot állít elő a gyár. A karbantartók mun­káját dicséri, hogy jelentős üzemzavar még nem fordult elő. Egyedül a szállítás okoz gondot. Kevés a jármű, ezért például a sarkadi Lenin Tsz- nek a kétegyházi Béke Tsz segít, s bekapcsolódott a munkába a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz szállítórészlege is. Na­gyon jól, lelkiismeretesen dolgoznak a körösladányiak — mondja az igazgató —, örülnek a kialakult kapcso­latnak. — A napokban tették köz­zé, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium pályázatot hir­det cukorgyári gépek vásár­lására. Vannak már jelent­kezők? — Harminchárom mező- gazdasági üzemből kilencen kérték, hogy 40 százalékos ártámogatást kapjanak Her- riau-gép és Kleine-adapter vásárlására. Mi összegeztük az igényeket, elküldtük a MÉM-be és most várunk a kedvező elbírálásra: tehát megtettük ez ügyben, amit tehettünk. * * * A cukorgyár lelke, a ré­pafeldolgozó üzem felé tar­tunk. Az igazgató mondja, hogy bizakodnak abban, hogy az idén végre nyereséggel zárják az évet. Ez részben annak köszönhető, hogy meg­emelték a cukor termelői árát, másrészt pedig a gyár vezetőinek, dolgozóinak. Olyan takarékossági intézke­déseket hoztak, amelyek a nyereséget növelik, s ez vár­hatóan eléri a nyolcmillió forintot. A feldolgozó üzem mel­lett hatalmas mészkő- és ré­pahalmok fogadnak. Bent a csarnokban meleg és hatal­mas zaj van. Juhász Károly főmérnök vállalja a kalauz szerepét, arra kérem, magya­rázza el, hogyan is készül a cukor. A dolog lényege — kicsit viccesen —, hogy bemegy a répa és kijön a cukor. De hogy mi minden történik közben, az sokkal bonyolul­tabb. Kezdjük talán az ele­jén. A répa nem akárhogyan, hanem vízáramban úsztatva kerül a gyárba. Nem mind­egy. milyen ütemben. A disz­pécserszobában Boros Sándor két tévén figyeli, mennyire telített a bunkernek neve­zett tartály, ha sok a répa vagy kevés, beavatkozik. Az üvegablakból jól látni a két sínpárt és a közúti jármű­vek fogadóját. Fent az egyik úsztatót takarítják, vigyáz­ni kell, nehogy a sár bajt okozzon a gépeknél! A mészkőégető látványa tárul még elénk. Naponta 150 tonna nagyharsányi mészkövet égetnek el, hasz­nálnak fel. Mégpedig: ta­karékosan. A fűtőanyag hat­van százaléka gáz, a többi koksz — ez utóbbi a drága, az importanyag; büszkék rá, hogy ennyire sikerült csök­kenteni az arányát. De néz­zük, mi történik a gyárba érkezett úszó répával! A legfontosabb az alapos tiszto­gatás, egy speciális mosógép­ben, amit szárítás követ. A szalagon haladó répa vágó­gépre kerül, amelynek füg­gőleges tengely körül forgó tárcsája hosszú, vékony sze­letekre aprítja a répát. * * * Ezután következik a leg­fontosabb művelet, a cukor kioldása. A DC jelű, ferde diffúziós kioldóban 74—76 Celsius-fokos vízzel talál­koznak a szeletek, így ke­letkezik a nyerslé. — A nyerslében nemcsak cukor van, hanem egyéb, fö­lösleges anyagok is, amelye­ket el kell távolítani. Erre szolgál a mészkőből készített mésztej, valamint az égetés­kor keletkező széndioxid és az előszűrő gépek. Az egyik teremben hatal­mas, Orion-űrhajórá emlé­keztető, lapított gömb for­májú gépek állnak. Átmérő­jük két és fél méter, szűrő­felületük egyenként 100 négyzetméter. Megnézünk egyet szétszedve. Olyanok a szűrőkeretek, mint a méh- kaptárakban láthatók, per­sze ezeken nem viasz, ha­nem textilszövet van. A mésztejjel és gázzal kezelt nyersléből itt választják el a kicsapódott, haszontalan anyagokat. Többször is át­szűrik a cukros lét, minél tisztább legyen a végtermék. Az említett felesleges anyagokat tartalmazó mész- iszapot egy újabb, vákuumos dobszűrőnek nevezett gépen eresztik át. Még itt is nyer­nek egy kis cukrot a zagy átszűrésével és itt keletkezik a növénytermesztők által nagyra becsült cukorgyári mésziszap, ami kitűnő talaj­javító szer. Az egyik dobszűrőnél hár­man állnak. Kesztyűs Sán­dor, Fehér Károly és Peres János tapasztalt cukorgyári ri munkások, éppen szűrőru­hát cserélnek. Beszélgetni nem tudunk, a zajban nem hallani a szót. Izzadnak és nemcsak a munkától, a ma­gas hőmérséklet miatt is a rövidnadrág és a trikó a „divat”. Eljutunk a híglébepárlók- hoz, amelyek hatalmas, for- róságot árasztó tartályok. Mint a főmérnöktől megtud­juk, ezekben lesz a 14 szá­zalékos cukortartalmú léből 60—65 százalékos sűrűié. Ez újabb, 75—80 fokos hőmér­sékletű tartályokba kerül, ahol megindul a kristályosí­tás. Egy-egy tartályba hat­vantonnányi anyag fér, min­den adagot háromszor vet­nek alá a kristályosításnak. Az utolsó előtti fázis a ha­talmas, ipari centrifuga. Ez elválasztja a kristályoktól a szirupot, amit újabb sűrítés­nek, kristályosításnak vet­nek alá, majd következik az osztályozás, zsákolás. Ami „nem hajlandó” a barna lé­ből fehér cukorrá válni, azt szirupként vagy ahogy mond­ják, szörpként adják el. * * * Búcsúzóul újból körülné­zünk az üzemben. Hozzá nem értőnek bizony nem könnyű felfedezni, átlátni a munkafolyamatok • menetét. Nem valami kellemes hely egy ilyen csarnok, hiszen za­jos és meleg. Mégis van ben­ne valami szép, amiért érde­mes volt eljönni. Egy-egy ilyen gyár sok-sok bonyolult gépével a mérnöki, az építői tehetseg megnyilvanulasa. M. Szabó Zsuzsa Pásztor Béla Többlettermelés a BUBIV gyulai gyárában A barna léből fehér cukor lett Fotó: Fazekas László

Next

/
Thumbnails
Contents