Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-07 / 236. szám
1984. október vasárnap n BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Méhkeréken 40 M egyénk felszabadulási évfordulója éppen egybeesik a méhkerékiek helyi ünnepével. Martyin Tivadar, a községi pártbizottság titkára invitál is a vasárnapi (mai) egész napos rendezvényre. Délelőtt nemzetiségi-néprajzi szobát nyitnak az iskolában, majd koszorúzás következik, a felszabaduláskor elesett román katonák emlékhelyén. Délután ünnepi nagygyűlés lesz, és arra is emlékeznek, hogy tíz évvel ezelőtt, október 13-án kapták meg a megtiszteld „határőrközség” titulust. Az iskolások sportversenyeken mérik össze tudásukat, s a program érdekessége, hogy játékos sportvetélkedőkbe a szülőket is bevonják. Minden bizonnyal emlékezetes lesz tehát a mai nap, s persze jelképes is egyben — 40 év múltán milyen messzire jutott a 18. század elején alig 15 családot számláló község. Elég csak végigsétálni a főutcán, s bárki meggyőződhet róla: a 2500 lelket számláló határ menti méhkerékiek büszkék lehetnek fejlődésükre. Boka Mihályné tanácselnök — országgyűlési képviselő és tagja a Magyar Nők Országos Tanácsának is — gyerekként élte át a felszabadulás napjait: „Szerencsére egy-két ágyúlövéssel megúsztuk. Már a szeptemberben bevonuló román katonák »megijesztették« a németeket, akik azonban nem adták meg könnyen magukat. Sajnos, több szocialista érzelmű embert elhurcoltak, és volt, aki életével fizetett. Nem volt könnyű az élet újrakezdése, még ha a front viszonylag gyorsan el is vonult.” A földosztás, a pártok meg-, illetve újjáalakulása, majd a legendás sarkadi tsz után itt is megalakított közös gazdaság éppúgy hozzátartozik a község újkori történetéhez, mint a fejlődéssel együtt járó gondok. A helyi munkalehetőséget sokáig nem sikerült megteremteni, „bejáró” község lett Méhkerék is. Igaz, még ma is több mint kétszázan indulnak útnak naponta (hetente), aki azonban helyben szeretne megélhetést találni, annak is van választása. Az 1960-ban megalakult Balcescu Tsz — mi tagadás — nem tudott úrrá lenni összetett gondjain. Ezért nemrég négy szakszövetkezetei — Egyetértés, Viharsarok, Magyar«-Román Barátság, Űj Élet — alakítottak. Nem kis eredménynek tartják, hogy közülük három most már nyereséges. A községet „megtalálta” az ipar is, a harisnyagyár és a TSZKER helyi telepe kínál munkát. Kétségtelenül meghatározó, valamennyi fölé nő azonban a fóliázás, amelyet 1962-ben hatan kezdtek, ma pedig mintegy hétszáz családot (!) foglalkoztat az uborka és a paprika. Lévén ez jobbára idénymunka, sokat jelentene, ha a tervezett ipari munkahelyekkel további rugalmas együttműködés alakulna ki. Jó lenne „igazítani” a buszközlekedésen is, a helyiek a jelenlegi menetrendnél előnyösebbet is el tudnának képzelni. Büszkék — joggal — úthálózatukra, orvosi rendelőjükre. A méhkerékiek ereje a sok-sok kétkézben is rejlik, a megyénél is elismerik — társadalmi munka terén a legjobbak között vannak. A már említett községi séta nyomán is mondhatjuk: van továbbá posta, orvosi rendelő, felújított kultúrház, szép iskola, minden óvodásnak helyet tudnak biztosítani. Az ellátással is elégedettek (a sarkadi ÁFÉSZ jóvoltából), főként ha építenek egy igazi, tágas vegyesboltot a mostani helyett. Ha a legnagyobb gondra terelődik a szó, akkor viszont egyértelműen a vízhiányt említik. Egy kút van, s nyáron néha órákig egy csepp víz sincs... ősztől már megint elég. Szóval, két kút kellene, bár tudják, hogy a helyi és a központi pénzalap egyaránt kevés, előbb-utóbb megoldást kell találni. Ezt jegyezheti fel sebtében a krónika 1984 őszén. II Népművészet Mestere Faluszéli házsor, középtájon nagy porta, az utcára nem nagy, de takaros két kis házacska néz. Kovács Tivadarék portája. Aligha túlzás: ismeri az egész falu. Sőt. Nemcsak az országban, hanem külföldön is elismert szaktekintélynek tartják. Foglalkozása? Azt mondja, népzenész. A Népművészet Mestere. — Sokat járt hozzánk dr. Martyin György, a Magyar Tudományos Akadémia népzene- kutatással foglalkozó munkatársa. De sokat vendégeskedtek nálam Sebőék is, több száz dalt játszottam el nekik, nagyon szerettünk együtt muzsikálni. Nekik köszönhetem, hogy eljuthattam Kanadába, az NSZK-ba, Svédországba, Norvégiába. Ügy érzem, ezeken a helyeken sok új hívet szereztünk a magyar és román népzenének. Különben a zenélés családi vonás nálunk. Apám itt a faluban, Méhkeréken volt hosszú-hosz- szú ideig prímás, én ötéves koromban vettem vonót a kezembe, és sokáig játszottam apámmal. Nemrégiben nagyon jól esett, amikor felköszöntöt- tek abból áz alkalomból, hogy 40 éve játszom. Szerencsére, lesz utánpótlás. Együtt játszunk a fiammal, Jánossal, Gábor unokámmal, a vejemmel, id. Szabó Gáborral, annak fiával, ifj. Szabó Gáborral, velünk van ifj. Kovács János is, meg Szabó Tibor is. Családi zenekar ez kérem. Egy bánatom van, hogy a kisunokám, Ildikó — nagyon ügyes zenész ő is — abbahagyta a muzsikálást. Legtöbbet a nemzetiségi együttessel járunk, azokat kísérjük, de járunk lakodalmakba, táncházakba, egyszóval mindenhová, ahová hívnak bennünket, és ahol szeretik a tiszta népzenét. Legutóbb Gyulán, a népzenei fesztiválon játszott együtt a Kovács család Két nyelven tanulnak, olvasnak Az egykor négy tantermes általános iskolát a felszabadulás óta kétszer bővítették, ötvennyolcban két tantermet, hetvenhatban újabb négy tantermet, szertárakat és irodahelyiségeket kapott az épület. Még két tanteremre lenne szükség, hogy a délutáni tanítás megszűnjön, s ami legalább ennyire fontos lenne, az a tornaterem. A hidegebb idő beálltával a testnevelési órákat a művelődési házban tartják. 1945 után eleinte külön volt magyar és román tagozat az iskolában. A magyar tagozatra azonban kevesen jártak, a román tagozaton pedig a gyerekek nem kapták meg az alapvető magyar nyelvi ismereteket, ez viszont a továbbtanulókat hátráltatta. Mintegy két évtizede lett az iskolákban a román a tanítási nyelv. Azóta az alsó tagozaton román nyelven tanítják az összes tantárgyat, a magyar nyelvet és irodalmat kivéve. A felsőben a történelmet és földrajzot románul tanítják, de a fogalmakat, a szakszavakat és a meghatározásokat magyarul is ismertetik a tanárok. A többi tantárgyat magyarul tanulják a diákok, de a szakszavakat meg kell tanulniuk románul is. Természetesen emellett tanítanak román nyelv és irodalmat is a felső tagozatosoknak. A kétnyelvű tanítás feltétlenül jó hatással van a gyerekek szókincsére, nyelvi gondolkodásmódjára, sőt, az egyéb tantárgyak iránti fogékonyságára. A háború után egy érettségizett ember volt Méhkeréken, ma már több mint száz középiskolát végzett ember él a községben. A gyulai román gimnáziumból pedig jó néhányuknak sikerült bejutni a felsőoktatási intézmények valamelyikébe. Abban, hogy ezeket a szép eredményeket elérték, nagy szerepe van a tanári kar színvonalas munkájának. A 26 tanár mindegyike képesített, közülük huszonkettő a román anyanyelvű. A méhkeréki emberek a jellegzetes Bihar megyei tájszólást beszélik. Az élő román nyelvvel az itteniek szókincse természetesen nehezebben tart lépést. így néha — az új fogalmak, tárgyak elnevezésére — magyar szavakat használnak. Hogy a szókészlet fejlődésével a helyiek román nyelvtudása is együtt fejlődjön, abban a könyvtár román nyelvű könyvei, a román nyelvű hetilap, a Foaia Noastra és a jól vehető román tévéadások nyújtanak segítséget. Mellesleg a könyvtár 146 felnőtt és 314 fiatal olvasót számlál jelenleg. A 7200 kötetből minden tizedik könyv román nyelvű. Többre is szükség lenne, de ezeket nem könnyű beszerezni. Személyes példamutatás-vallja a népfronttitkár A felszabadulásának 40. évfordulóját ünneplő Méhkerék több közös összefogással elkészült létesítményt mondhat magáénak. Ezek közé tartozik például az iskola, a gyógyszertár, jó néhány portalanított útszakasz és így tovább. Mindezt a tanácsi erőforrások mellett a munkahelyi kollektívák és a község lakóinak felajánlásai tették lehetővé. A szervezés és a megvalósítás eredményességéhez a párt-, állami és gazdasági szerveken kívül jelentősen hozzájárult a Hazafias Népfront helyi bizottsága, amelynek titkára Cserháti Tivadar. Csaknem tíz éve irányítja Márk László HNF-elnökkel együtt e széles alapokon nyugvó mozgalmi tevékenységet. Ugyaneny- nyi idő óta tanácstag is a 11-es körzetben. Ezen túlmenően egyéb fontos megbízatásoknak is igyekszik eleget tenni. Már hosszabb ideje pártcsoportvezető, és ő tölti be jelenleg a társadalmi tanácselnök-helyettesi tisztet. Ahhoz, hogy e sokirányú teendőket — mindennapi munkája mellett — felelősségteljesen ellássa, segítőkre van szüksége. Mint mondotta, a lakosság meggyőzésének legjobb eszköze a személyes példamutatás, vagyis, amikor elsőként fogja meg a lapát nyelét és elkezdi az utcában a területrendezést. Vagy amikor elsőként fizeti be az önkéntes anyagi hozzájárulást valamilyen közhasznú létesítmény építésére. Az általános tapasztalat az: ha a lakosok 45—50 százalékát sikerül megnyernie egy-egy ügynek, akkor a többiek is hamarosan felzárkóznak mögéjük, és együttesen fejtik ki erőfeszítésüket az adott cél eléréséért. Netye Mihály egyike azoknak a méhkerékieknek, akiknek a fóliás zöldségtermesztés ad megélhetést. Mindössze harminckét éves. De hogyan is kezdődött? „Kényszerből. Mert ugyan elvégeztem, a kétegyházi mezőgazdasági szakmunkásképzőt, de nemigen találtam magamnak megfelelő munkát. Dolgoztam a tsz-ben, a cukorgyárban, voltam bedolgozó, de egyik sem volt az igazi. Az első fóliát 1974- ben, tíz éve szereltem fel. Ezer négyzetméter fűtött fóliával kezdtem, ehhez közben még újabb ezerkétszáz négyzetmétert telepítettem. Az indulás nem volt köny- nyű, de volt kitől ellesnem a tudományt és segítettek a szakkönyvek is." Igaz, ez utóbbiak egymagukban nem elegendőek a gyakorlat minden csínjának-bínjának elsajátítására. Az évek során azonban belejött a munkába, sikeres embernek mondja magát. Van szép háza, autója. Még leszerelés után megnősült. Az egyik lánya nyolcadikos, a másik ötödikes, felesége a gyógyszer- tárban dolgozik. „Nem mondhatom, hogy gazdagok vagyunk. Megvan mindenünk, ami kell, de azért nagyon sokat kell dolgozni. Decemberben kezdem a vetést, júniusig, júliusig kitart a szezon. A téli időszak a legnehezebb, mert kétóránként fel kell kelni, ellenőrizni a fűtést, a hőmérsékletet. Március végén már nem fűtünk, nekem is könnyebb." Sokan a fóliázok közül reumásak lesznek. „Minden munkának van hátránya. Volt, hogy megfogadtam: abbahagyom, de nem tudom. A munka egymagában sosem fáraszt, inkább az idegesség. Mert van ugyan szerződésem, de azért előfordul, hogy fel kell vinni Pestre az árut, a paprikát, vagy uborkát. Akadt olyan, hogy este kérték 4,50-ért a paprikát, nem adtam, mert keveselltem az árát, másnap reggel aztán 1,80-ért kellett túladni rajta. Képzelheti, milyen mérges voltam magamra." A kemény munka mellett jut idejük pihenni, nyaralni. A család bejárta a Balaton szinte minden részét, eljutottak Bulgáriába, Romániába — Netye Mihály anyanyelve román, könnyen szót értettek az emberekkel. Ami a gyerekek jövőjét illeti, a nagyobbik már döntött: cukrász akar lenni. írta: Béla Ottó, Bukovinszki István, Fábián István, M. Szabó Zsuzsa, Ungár Tamás. Fényképezte: Béla Ottó. Munkásasszonyok „születnek” Valamikor, évekkel ezelőtt a helyi Nicolae Balcescu Termelőszövetkezet vezetői azért fordultak a gyulai harisnyagyárhoz segítségért, hogy a faluban élő lányoknak, asszonyoknak munkát tudjanak biztosítani. így alakítottak ki először egy üzemi épületet, ahol 35 nőnek tudott munkát adni a gyulai gyár. Nem volt könnyű a beilleszkedés ezeknek a parasztasszonyoknak a szigorúbb, kötött munkafegyelmet igénylő ipari munkába. A kezdeti idegenkedés után azonban egyre inkább megtetszett nekik is a közösségben végzett munka, arról nem is szólva, hogy aránylag megfelelő keresethez jutottak. Nem csoda hát, hogy egyre nőtt a jelentkezők száma, mind többen szerettek volna munkásokká válni. Ezért kialakították a 2. számú telepet, s jelenleg mintegy 80 méhkeréki lány és asszony talál hasznos elfoglaltságot, biztos megélhetést. — Milyen munkafolyamatot csinálnak Méhkeréken? — A laikusnak nem sokat mond, hiszen szakkifejezések ezek — válaszol Rúzsa Györgyné, a telep vezetője. — Itt mi csak zoknikkal foglalkozunk, szálazás- sal, javítással, adjusztálással, fejtéssel, válogatással és csomagolással. Természetesen az elkészült árut itt csomagoljuk és szállítjuk, felét exportra a Szovjetunióba, másik felét a Méta megrendelésére a Skála áruházakba. Különben naponta 25—28 ezer pár zokni készül el a két telepen. A fólia helyett most már egyre többen dolgoznak munkatermekben
