Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-30 / 255. szám

1984. október .{0.. kedd o r w A DELEP Békésben is „befutott” A rekonstrukció során készül a sebészeti osztály Kábeltévé a láthatáron? Békés megyei működésé­nek eddig eltelt több mint egy évtizede alatt, a DÉLÉP nevéhez fűződik Békéscsa­bán közel ezer lakás megépí­tése. Mezőhegyesen három­szor 180 lakás tető alá ho­zása. ök építették mintegy 100 millió forintos költség­gel a mezőhegyesi nevelési központot. Szeghalmon 140. Orosházán több mint 500. Gyulán 260 lakást adtak át eddig. De megtalálható ke­zük munkája Szarvason. Mezőberényben, Méhkeré­ken. Tótkomlóson. Battonyán is. Természetesen a lakásokon kívül egyéb jellegű épülete­ket is készítettek már. Mos­tanában Békés megyében, közelebbről Gyulán folyik a DÉLÉP Békés megyei le­ányvállalatának legnagyobb építkezése — nem minden gond nélkül —, a megyei kórház rekonstrukciója. Az építkezésről, a gondokról be­szélgettünk Fáskerti László­val, a DÉLÉP Békés megyei Építőipari Leányvállalat Észak-Békés megyei főépí­tés-vezetőjével és Szabó Jó­zsef gyulai építésvezetővel. — Mikor és hogyan kap­csolódtak be a kórház re­konstrukciós munkáiba? — Az előzmények egészen 1978-ig nyúlnak vissza, ami­kor is a megyei kórház egyik épületszárnya — ahol a nőgyógyászati, sebészeti osztály volt — egy statikai vizsgálat szerint életveszé­lyessé vált. A vizsgálat nyo­mán megkezdődött az épü­letszárny kiürítése, bontása, úgy, hogy nem volt mit ten­ni, hozzá kellett látni az épü­let rendbe hozatalához. Jog­elődünk, az ÉPSZER 1979- ben kapta a megbízatást az álmennyezet bontására. Egy évvel később kaptuk kézhez a födémmegerősítés kivite­lezési tervét. Ezzel készen lettünk 1982 májusában, majd legközelebb szeptem­berben kaptunk ismét terve­ket az emeletráépítésről, ezt követően decemberben pedig a teljes kivitelezési doku­mentációt. — Ezek szerint úgy tűnik, már a tervezés időszakában sem volt minden rendben. — Ezt megítélni nem a mi dolgunk, de a beruházó a le­hetőségeinek megfelelően készítette elő a rekonstruk­ciót. — Lényegében milyen ér­tékű ez a munka? — Az emeletráépítés, a födémmegerösítés, a bontás közel 40 millió forint értékű. A befejező munkák további 120 millióba kerülnek. — A jelenlegi ütemet és készenlétet tekintve, elké­szülnek időre? — A határidő 1985. de­cember, tehát lényegében még egy .teljes évünk van. A jelenlegi készültséget fi­gyelembe véve, ezt a határ­időt tartani tudjuk. — Ügy tudom, a DÉLÉP a generál kivitelező, de dol­goznak alvállalkozók is. összehangolták a munkát? — Enélkül ma már nem megy egy jelentősebb beru­házás. Jó a kapcsolat, és szinte mindennapos az in­formációcsere az alvállalko­zókkal, a fémmunkásokkal, az ORSZAK-kal. a röntgen- technikai vállalattal, az EL- KlSZ-szel, a Ganz-MÁVAG- gal. a Medicorral és a KERIPAR-ral. De nagyon segítőkész a kapcsolat az építtetővel, a megyei tanács egészségügyi osztályával, a beruházás bonyolítójával, a TEMISZER-rel és a tervező BÉTERV-vel is. — És a kazánház? — A kórház energiaellátá­sát .eddig az a kazánház biz­tosította, amelyet most bő­víteni kell. Érthető ez, hi­szen az új szárny rekonst­rukciójával lényegesen meg­nő az energiaigény. A kazán­ház bővítési terve 1982-ben készült el, a kivitelezésre versenytárgyalást írtak ki, amelyet a Békés megyei ÁÉV nyert meg. A kivitele­zés még nem kezdődött el. A kazánház sorsa — meg kell mondanom — aggaszt bennünket, ugyanis hiába készülünk el jövőre az épí­tészeti munkákkal, nem lát­juk biztosítékát az üzembe helyezésnek. Jelenleg re­ménytelennek látszik az energiával való ellátás, fűtés nélkül nem lehet a gyógy'- fás szolgálatába állítani a 260 ágyas épületrészt. A kórház területén folya­matban van a mosodare­konstrukció és -bővítés munkája, és várhatóan jövő­re kerül sor az üzemelteté­sére. Az energiaellátás biz­tosítása itt is létkérdés. Jelenleg tehát így áll a megyei kórház rekonstruk­ciós munkája. A jelenlegi állapotot figyelembe véve úgy tűnik, a DÉLÉP dolgozóin Rt sem fog múlni, hogy határ­időre betegeket tudjon fo­gadni a kórház új szárnya. Kép. szöveg: Béla Ottó Lapunk már többször fog­lalkozott a békéscsabai, il­letve a megyei kábeltévé létrehozásának lehetőségével. Cikkeinkből kiderült, hogy a legfőbb gondot eddig az egy­séges koncepció hiánya okoz­ta, emiatt — elsősorban a megyeszékhelyen — több el­szigetelt rendszer alakult ki, gyakran egymással párhuza­mosan. örömteli fejlemény az ügyben, hogy a megyei ta­nács közlekedési osztálya megrendelte a Híradótech­nika Vállalattól Békéscsabá­nak és az 50 kilométeres körzetében elhelyezkedő vá­rosok kábeltelevízióinak és ezek összekapcsolási lehető­ségeinek tanulmánytervét. A tervet a HTV megbízásából a vállalat dolgozóiból ala­kult Elektronika Gmk készí­tette el. A kábeltévéről egyre több szó esik manapság hazánk­ban is, Pécsett, Győrött, Kecskeméten és Székesfehér­váron már a kísérleteken túljutva eredményesen mű­ködtetik ezeket a rendszere­ket. Hogy a jelek egy köz­ponti antennarendszerből vagy kábeltévén keresztül érkeznek, abból az átlagné­ző legfeljebb annyit vesz észre, hogy jobb minőségű a kép és a hang, illetve több adóállomás vételére nyílik lehetőség, de maga a rend­szer ennél lényegesen több­re képes. Műsorvétel műholdról — Ma hazánkban közös­ségi vevőantenna-rendszeren azt értjük, hogy közvetlenül vevőantennáról származó te­levízió- és rádió-műsorjele­ket vezetéken helyi elosztó- rendszeren keresztül jutta­tunk el a lakásokba. Az in­formációáramlás ebben az esetben egyirányú, tehát az adóból a vevőkészülék felé történik. Ez a rendszer ak­kor válik kábeltelevízióvá, ha megjelenik a rendszerben a visszirányú információ- átvitel, és a bevitt műsorok bővülnek egy vagy több, nem a hagyományos módon sugárzott adással. Ilyen pél­dául a műholdról vett mű­soranyag, a helyi stúdió mű­sora, vagy a közösség által finanszírozott, képmagnóról közvetített „konzervműso- rok". A mi tanulmányter­vünk ezen utóbbi rendszer békéscsabai, illetve megyei lehetőségeit vázolja fel — mondja Lukácsi Sándor, az Elektronika Gmk vezetője. Mint a fentiekből kiderül, a kábeltelevízió egyben in­tegrál hírközlési rendszer is. Az előremenő irányban a megszokott tévé- és rádióje­lek haladnak, visszafelé azonban fontos információs csatornák vételére és fel­dolgozására van lehetőség. Ennek fontosságát — éppen szokatlansága miatt — érde­mes néhány példával is ér­zékeltetni. Az adatgyűjtési rendszer lényege, hogy a megfelelő pontokon elhelyezett érzé­kelők és átalakítók a jeleket ugyanazon a kábelen küldik a központba, amelyiken a té­véadás is történik. Ez na­gyon komoly költségesük-• kentést tesz lehetővé, mert elmaradhat egy párhuzamos hálózat kiépítése. Hamar megtérülhet Az első lépésben a felvo­nók, gázkazánok, vízáteme­lők, nyomásfokozók üzem­állapotának jelzésére, illet­ve vészjelzések közvetítésére, valamint a távfűtés hőmér­sékletjelzésére, szabályozá­sára használható, de nincs elvi akadálya a közvetlen la­kossági visszajelzések lehe­tőségének sem. A visszirá­nyú adatátvitel egyébként nemcsak üzembiztonsági okokból lényeges, nagyon gazdaságossá teszi a kábel­tévé kiépítését is. Számítá­sok szerint központi számí­tógépes fűtésszabályozással 5-6 év alatt megtérülhet egy rendszer. E rövid műszaki jellegű kitérő után nézzük, milyen lehetőségei vannak a kábel­tévé kiépítésének megyénk­ben. Szögezzük le mindjárt az elején: a kábeltelevízió — nemzetközileg elfogadott rö­vidítéssel a CATV — nem olcsó szórakozás. Drága a ká­bel, sokba kerülnek a mű­szaki berendezések. Éppen ezért elsősorban a sűrűn la­kott, lakótelepszerű épület­elrendezésnél gazdaságos a bevezetése. Abban az eset­ben ugyanis, ha családi há­zas beépítésekre is kiter­jesztik a kábeltévét, az egy lakásra jutó költségek elér­hetik a 10 ezer forintot is. Persze a költségek még la­kótelepeknél is elég maga-1- sak, lakásonként mintegy 2 ezer forint, de ez már elvi­selhető, ha megfelelő több­letszolgáltatást adnak érte. Ilyen például a közvetlen műsorszóró műholdak véte­le. Ez csak nagy rendszer­ben képzelhető el, ugyanis egy vevőberendezés ára mintegy fél millió forint. Hasonlóan vonzó lehet a he­lyi, városi televízió, mely rendszeresen közvetítheti a lakosságot érdeklő legfonto­sabb témát. Aki az eddigiektől kedvet kapott a kábeltévére, azt nyilván nagyon érdekli már a fő kérdés, hogy mikor, hol és mennyiért lesz végre üzemképes a CATV. A vég­leges válaszokat még nem lehet megadni, de közelítő pontosságút már meg tud fogalmazni Lukácsi Sándor. Előszűr Békéscsabán — Felmértük a létesítés lehetőségeit és anyagi kiha­tásait. Tapasztalataink sze­rint Békéscsabán a legjob­bak a meglevő adottságok. A megyeszékhelyen már több közepes nagyságú rendszer üzemel jelenleg is, ezeket viszonylag egyszerűen és ke­vés költséggel össze lehet kapcsolni egyetlen nagy há­lózattá. Néhány helyen szükség lesz ugyan a meg­levő korszerűtlen erősítők cseréjére, és természetesen arra. hogy a közeljövőben telepítendő hálózatoknál már a kábeltévé igényeit is fi­gyelembe vevő modern erő­sítőket telepítsenek. A szá­mítások szerint Békéscsa­bán egy műholdvételre is al­kalmas CATV-rendszer ki­alakítása nem kerülne többe 10-11 millió forintnál. A megvalósítás időpontja nem műszaki kérdés. Az erősítő­ket és a főállomást már gyártja a HTV. jövőre pedig már Békéscsabán készülnek a műholdvevők is. Mi is fel­készültünk a telepítésre, te­hát ha megrendelést kapunk, nagyon rövid időn belül el­készülhet a rendszer. Hogy kapnak-e megrende­lést és mikor, arról még nem született döntés. A kez­deti 10-11 millió forintot ugyanis valakinek — való­színűleg a tanácsnak — meg kell előlegeznie, és az csak később, az üzemelés során térül meg. Nehezebb a helyzet a töb­bi város esetében. Ezeken a helyeken még nem alakul­tak ki a közepes nagyságú rendszerek, legtöbbször az egy lépcsőház — egy anten­na elv érvényesül. Igaz, ez annyiból könnyebbséget je­lent, hogy a CATV létreho­zásánál rögtön a jövő igé­nyeinek megfelelő hálózatot alakíthatják ki. Jelenleg itt tart tehát a megyei kábeltévé ügye. és ez a helyzet már okot ad a bizakodásra. Eddig ugyanis az egységes koncepció hiá­nyában nem lehetett előbbre lépni, most a tanulmányterv alapja lehet a közeljövő dön­téseinek. Reméljük, ezek a döntések nem késnek sokat, így megyénk legalább a ha­zai fejlődéssel együtt halad­hat. Lónyai László A kiszolgálást könnyíti meg az új, nagy alapterületű mosoda Rendhagyó ősz a földeken Sztár a Nektár A hűvös időjárás ellenére 22 cukorfokos mustot adott a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kísérleti telepén előállított, Nektár nevű új szőlőfajta. Ez a nemesitők szerint főként a hűvösebb vidékeken termeszthető majd előnyösen, mert a különféle betegségekre kevéssé ér­zékeny, és jól bírja a csapa­dékos időjárást is. Hűlőházban a zalai gyümölcs A Zalákért gyümölcster­melési rendszer taggazdasá­gaiban befejeződött a két hónapig tartó alma- és kör­teszüret. A termés jelentős részét nyomban a szedés után exportálták. A szüret után megélén­kült a munka termelőüze­mek hűtőházaiban: hozzá­fogtak a későbbi, főleg a té­li értékesítésre szánt, mint­egy 10 ezer tonna alma és körte osztályozásához és tá­rolásához. Rendhagyó ősz napjait élik megyénk mezőgazdasági üze­mei. Két aszályos esztendő következményeivel kell megbirkózniuk, _ ráadásul a gazdasági körülmények is mind nehezebb próba elé állítják a gazdaságokat, szö­vetkezeteket. * * * A nagyüzemek és kisgaz­daságok feladatai nagyjából azonosak — az évek során kialakult a megyére jellem­ző termelési és vetésszerke­zet. Ez azt jelenti, hogy 150 —160 ezer hektáron vetik el az őszi vetésűeket, ugyanek­kora a betakarításra váró terület nagysága. A tavaszi vetésűek várhatóan 360 ezer hektárra kerülnek — terüle­tüket még az idén megszánt­ják, tárcsázzák. Műtrágyát 180 ezer, istállótrágyát pe­dig 30—35 ezer hektárra szórnak ki a tervek szerint. Ehhez a lehetőségek nagy­részt adottak. Az intenzív gabonaprogram keretében százezer hektár megművelé­sére alkalmas korszerű gép került az utóbbi években a megyékbe. Sok helyen azon­ban mind súlyosabb gond­ként jelentkezik, hogy el­avultak a gépek, nincs anya­gi lehetőség a pótlásukraa. Szántani, vetni azonban így is kell, s az üzemekben alkat­részek vásárlásával igyekez­nek működőképessé tenni a régi traktorokat, vetőgépe­ket. Tegyük hozzá: az al­katrész is drága, és nem mindig a legjobb megoldás. Ezért gyakoriak a gépköl­csönzések, a bérmunkák igénybevétele. A nagy aszály — mint ta­pasztaltuk — valamelyest enyhült az utóbbi hetekben. Október első felében 100 mil­liméter, vagy ennél is több eső hullott megyénkben. A betakarítási munkákat ez kicsit megakasztotta, a cu­korrépa hozamának növelé­séhez pedig már későn jött. Könnyebbé vált azonban a növény betakarítása, míg a kukorica átnedvesedett, éré­se elhúzódott. Sok helyen még 30 százalékot is elér a szemek víztartalma, tehát szárítani kell. Ez azonban tovább növeli a költségeket, lassítja a betakarítás üte­mét, mert kevés a szárító, és ehhez kell igazítani a kom­bájnolást. A fenti nehézségek elle­nére a növénytermesztés helyzete jónak mondható — műtrágya-, vegyszerhiány nem akadályozza a munkát. S ahol kell, ott éjszaka is dolgoznak a szántók, vetők. * * * Szintén az aszály követ­kezményei közé sorolható, hogy egyes körzetekben ke­vés a tömegtakarmány, a siló, a széna. Ebből követ­kezik, hogy a nagyüzemek és kisüzemek a korábbinál jobban igénylik a cukorré­pa-feldolgozás melléktermé­keit — már most látni, hogy ebből sem jut mindenkinek. Más melléktermékeket is fo­kozottan bevonnak a takar­mányozásba — megyeszerte látni, hogy tehenekkel lele­geltetik a kukoricaszár-ma- radványt. Megnőtt a becsü­lete a gazdák szemében a szójaszalmának, lóbabszal­mának — mind több helyen adják az állatoknak a ko­rábban elégetett szárakat. Az abraktakarmányokból — a kisebb kukoricatermés elle­nére — Várhatóan lesz ele­gendő a megyében. Az állatok átvétele üteme­sen megy, a háromnegyed éves terveknek megfelelően. A malacfelvásárlásnál és a húsbárány átvételénél ta­pasztalhatók helyenként le­maradások; a fő fajnak te­kinthető sertés, baromfi és vágómarha felvásárlása jó­nak ítélhető. Sikeresnek mondható a megyei meliorációs program ez évre jutó feladatainak végrehajtása; az aszály pél­dául segítette a „talajgyó­gyászokat’'. Ügy tűnik, min­den átadási határidőt tarta­ni tudnak. Gond azonban, hogy még mindig kevés a talajok savanyodása ellen használatos mészkőpor. * * * Elkészítették a mezőgazda- sági üzemekben a háromne­gyed éves pénzügyi mérlege­ket. Ezek megerősítették a korábban megállapítottakat, hogy tudniillik 11 körül ]esz azoknak a tsz-eknek a szá­ma, ahol pénzügyi hiány várható. Azok a szövetkeze­tek, amelyek anyagi helyze­te nem tette volna lehetővé az őszi munkákat, óvadékot kaptak, így nincs akadálya a termelés folytatásának. Ter­mészetesen: ebből a pénzből csak a legszükségesebbekre jut, beruházásokra már nem. Mindez kedvezőtlenül érinti azokat, akik kénytelenek le­állni megkezdett építkezése­ikkel, és azokat is, akik emiatt távolabbi jövőjüket féltik. Az utóbbi napokban meg­kezdődtek azok a tájértekez­letek, amelyeken a jövő évi közgazdasági szabályzókkal ismerkednek a szakemberek. Mint várható volt: tovább nő a szabályzók elvonó jel­lege, csökkennek a jövő évi támogatások. A két aszályos év után ez csak tovább fo­kozza az ősz rendhagyó jel­legét: cseppet sem irigylésre méltók azok, akik a termé­szeti körülmények mostoha- sága és a szigorúbb közgaz­dasági feltételek között akarnak helytállni. De mint jó párszor már bebizonyí­tották: termelőszövetkezete­ink, gazdaságaink erre kész­séget és jó képességeket mu­tatnak. m. sz. zs.

Next

/
Thumbnails
Contents