Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

1984. október 28., vasárnap

m=ü»MT«3

Zöld mező közepén túzok álldogál; a nagy. testű, büszke tartású madár csőrében búzakalászt tart. Ez látható Csaba- csüd, e „nyugdíjas korú” település címerében. Éppen hatvan esztendeje lesz novemberben, hogy az akkori belügyminiszter engedélyezte az új község megalakulását, mely Békés- szentandrás határrésze volt addig. Ám a ma 6 ezer 700 hektár területű falu neve sokkal régebbi keletű. írásos emlékekben már a XV—XVI. században megtalálható a Chabachyde, majd Csapacsüd név, melynek eredetére több magyarázat is született. Haán Lajos Békés vármegye hajdan című munkájában például kifejti, hogy a csüd (csőd) a csabai várhoz tartozó őrhelyet jelölt. Ha a név eredete nem is biztos, az tény, hogy igen régóta lakott helységről van szó, melynek lakossága mindig földműveléssel, illetve állattartással foglalkozott. A virágzó község ugyan elpusztult a középkorban (a tatárok kifosztották), de a Dél-Tiszántúl egyik legmelegebb területén nem szűnt meg a gazdálkodás. A tanyákon, a majorságokban folytak a mezőgazdasági munkák, a legelőket lassacskán felváltotta a szántóföldi művelés. A határ fele nagybirtok, á fennmaradt terület egyharmada a közép-, a többi pedig a kisparasztoké volt. A lakosság fele tanyán, másik fele nyáron tanyán, télen Szarvason lakott. A tanyasiaknak 16 kilométerre, Szentandrásra kellett eljárniuk ügyeiket intézni. Érthető hát, hogy önálló közigazgatású településre vágytak.

S az eredmény, amely a Budapesti Közlöny 1924. évi 254.-ik számában jelent meg: „A m. kir. Belügyminiszter Békés vármegyébe kebelezett Békésszcntandrás községhez tartozó „Csabacsüd” puszta községgé alakulását megengedte ...”

...és felszabadul

Az új falu fejlődőképesnek bizonyult. 1920-ban még 1182, 1944-ben már 2200 ember lakta. Műút és vasút mellett tele-, pült. Hamarosan községépítő szövetkezet alakult, készült a községháza, a jegyzőlakás, a 2 tantermes állami iskola... Az utcák rendezettek, fákkal díszítettek. A lakosság zöme „részesmunkásként" az uradalomban dolgozott, de jó néhányan kubikmunkára is eljártak. A mezőgazdaság mellett nemsokára felvirágzott a háziipar. A háború idején azonban megtorpant ez a dinamikus fejlődés. Félben maradt az orvosi rendelő, az evangélikus templom építése, s csak gondolat maradt az óvoda. A férfiak nagy része hadi kötelezettségét teljesítette, több család nyomorgott. s várta a harci híreket.

Aztán eljött 1944. október 6., egy őszi péntek. A falu kiürítésére vonatkozó parancsot nem hajtották végre, hiszen egyre közelebbről hallották a szovjet tankok zaját. Másnap, október 7-én már a falu új,vezetői találkoztak a szovjet katonákkal, akik segítséget kértek a közeli hadi repülőtér építéséhez. Egy-egy ember maradt csak otthon az állatok ellátására, a kukorica törésére, a répa betakarítására. Lassan megindult az élet.

Néhány nap múlva megalakult (tíz alapító taggal) a kommunista párt helyi, s a földmunkás szakszervezet helyi csoportja. Januárban pedig létrejött a nemzeti bizottság, amely az új élet berendezkedésének helyi irányítója volt. Tavasz- szal megtörtént a földosztás. Aztán néhányan a közös gazdálkodás mellett döntöttek.

Kereskedő a vásárlókért

Nagyobb községekben, városokban is örömmel vennék a fogyasztók, ha olyan jól ellátott zöldségesboltban vásárolhatnának, mint amilyen a csabacsüdi. Már csak azért sem véletlen, hogy Pillár Já- nosné és Tusiak Andrásné, de a többi vásárló is elégedettségének ad hangot:

— A bolt áruellátása ez év januárjától minden igényt kielégít.

Ebben az időpontban kötött megállapodást a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ Hangya Bélával és feleségével a zöldségesbolt szerződéses üzemeltetésére. A forgalom azóta csaknem a duplájára,

havonta több mint 300 ezer forintra nőtt. Néhányan (talán a konkurrencia?!) valamiféle szabálytalan mesterkedést vélhettek a háttérben felfedezni. A közelmúltban lezajlott vizsgálatok azonban említésre méltó hiányosságot nem találtak.

Hogy mi a jó kereskedés titka, arra Hangya Béláné válaszol:

— A vevők érdekeit kell szolgálni, amit keresnek, kérnek, megszerezzük, a választékot, a nyitva tartást az igényekhez igazítjuk.

Ezt bizonyítja egyébként a szombat és vasárnap délelőtti állandó nyitva tartás is.

Könyvtáros, aki népművelő is

Kiss Illésnéhez hasonló művelődési dolgozot nem sokat találni a megyében, hisz az immár nyugdíj előtti szabadságát töltő asszony egy személyben látta el a könyvtár és a művelődési ház vezetését.

— Véletlenül kerültem a pályára — meséli Manci néni, aki egyébként rendkívül jó beszélgetőpartnere gyereknek, felnőttnek egyaránt. — Tanítóképzőből maradtam ki, majd jött a hét gyerek (lányaim vannak, s most már két aranyos kisunokám is), majd a tanácshoz kerültem. Először heti két alkalommal vállaltam a könyvtári munkát, majd — ennek éppen húsz éve — „rendes" munkatársa lettem a művelődési háznak. Ugyanez az épület volt akkor is, a könyvtárban hetente háromszor kölcsönöztünk, s jól szervezett fiókhálózatunk működött. Hét igazgató alatt dolgoztam, míg végül — öt éve — közös irányítás alá került a két intézmény, s én lettem a vezetője. Ahogy visszaemlékszem, a hatvanas években élénkebb volt a közművelődési élet. Bálokat, irodalmi esteket rendeztünk, többnyire telt házzal. Igaz. akkor még nem volt tv ... A könyvtár fejlődése azonban szembetűnői Nem csak a könyvek gyarapodtak, hanem az olvasók száma is nőtt. s változott az igényük.

— Tulajdonképpen nem tudnék választani a két terület között. Mindkettő hozott számomra sikerélményt. Nagyon szeretem a fiatalokat; elsősorban rájuk támaszkodhat a közművelődés. A könyvek megszerettetését minél kisebb korban el kell kezdeni, s nagyon fontos, hogy a könyvtáros elbeszélgessen az olvasókkal. A népművelői munkában egyre nehezebb a szervezés! Ami szerintem ezen a területen a legfontosabb, az az adott lehetőségek minél jobb kihasználása.

Kiss Illésné most az esti ünnepségre készül. A nyugdíjasklub tagjai szeretnének elbúcsúzni tőle. Nem végleg, hiszen heti két alkalommal továbbra is találkozhatnak vele a könyvtárban.

Mindig három községről

Hogy mi minden történt 1944. október 6-a óta. arról maga a falu vall. A rendezett utcák — melyek legfőbb jellemzője a rengeteg, szépen gondozott fa és virág — egyike sem nélkülözi a villany- és a vízvezetéket. Sőt. •a tanyákon is megoldott a világítás. Csabacsüdnek. s két társközségének. Kardosnak és örménykútnak igen kiterjedt a tanyavilága. Dicséretükre legyen mondva, hogy nem akarják mindenáron megszüntetni a tanyai életmódot. A tanács igyekszik a külterületen élők mindenfajta ellátását ugyanúgy megszervezni, mint a belterületi lakosságét.

Hogy mi foglalkoztatja leginkább most a csabacsüdi születésű, s falujához mindig is kötődő fiatal tanácselnököt. Frankó Jánost? Talán a 60 éves évforduló eseménysorozata, amely számvetésre késztet: mi az. ami már van, s mire volna még égetően szükség.

— Szerencsére, remek a közlekedésünk. így nincs gond az iskolába, a munkába járással. Sokat jelent oz. hiszen több száz ember jár naponta Szarvasra. Itt a termelőszövetkezet és a Szarvasi Állami Gazdaság kerülete adja a fő munkalehetőséget. Aki szakmát tanul, az nemigen talál helyben munkát. Bár a tsz-nek jól működő faipari melléküzemága van ... Csaknem mindenki foglalkozik háztájival, baromfit, sertést.

szarvasmarhát tartanak, a kiskertekben próbálkoznak szőlővel. gyógynövénnyel, olajtökkel. Jövőre várhatóan a dinnye lesz a sláger!

Egy tanácselnök legtöbbször hosszasan, s kissé felnagyítva sorolja gondjaikat. Frankó Jánosra ez nem jellemző: bár említi a problémákat, rögtön felvillantja a megoldást is.

— Kereskedelmi ellátásunk nem a legjobb: az

ÁFÉSZ-boltok bővítésre és felújításra szorulnak. Jövőre kerül sor az iparcikkbolt és a vendéglátó egységek felújítására, s ez év végére reméljük, kész lesz az örménykúti ABC. Egészség- ügyi gondjaink megoldódtak: Csabacsüdön, örménykúton. Kardoson önálló körzeti orvos van, hetente kétszer rendel gyermekszakorvos, s van saját fogorvosunk. Mindhárom községben védőnő látja el az anya- és csecsemővédelem feladatait.

Nem véletlen, hogy mindig három községről esik szó, hisz 1982. január 1. óta közös tanács látja el a feladatokat. A nagyközségi rang legfőbb előnye: az ügyek

nagy részét helyben intézik.

yajon mire készül most a tanácselnök? Ünnepi, jubileumi tanácsülésre, amelyet november 20-án tartanak majd. S máris dicsekedhet egy szép helytörténeti kiadvánnyal, melyet — Torda Lajos munkája — 500 példányban az évforduló alkalmából adott ki a tanács.

Otthon a gyerekekkel

A községben a fiatalok közül egyre többen vállalkoznak állattartásra. Ifj. Szvák Györgyné választása azonban még ennek ellenére sem mondható gyakorinak. A feleség a gyermekgondozási segély leteltével nem ment vissza dolgozni.

— A szülés előtt a Szarvasi Vasipari Szövetkezetben vállaltam munkát

— mondja a fiatalasszony.

— A családi tanács ez év

elején úgy döntött, hogy amíg a gyerekek kisebbek, itthon maradok. Fizetjük az SZTK-hozzájárulást, így az itthon töltött időszak is munkaviszonynak számít.

Szvákék hígómarhát, anyakocát és hízókat tartanak, éppen annyit, amennyit az asszony képes ellátni. Hétvégeken persze a férj is segít, aki egyébként a Szarvasi Állami Tangazdaság anyag- beszerzőjeként dolgozik.

II fordulatok évtizedei a tsz-ben

Amikor 1948 őszén a község pártvezetőségi ülésén hosszas vita után megszületett a döntés; meg kell alakítani Csabacsüdön is a termelőszövetkezetet, még alig lehetett sejteni: a mozgalmat és később a gazdálkodást máig is tartó fellendülések és visszaesések sorozata tarkítja majd. A visszaesések időszakában a felfellángoló belharcok miatt nemegyszer érte vád az itt élőket; többre nem képesek. Ám az ellentmondások ellenére a mozgalom és a gazdálkodás mégis csak előrehaladt.

Az első szövetkezeti csoport, amely később a Béke nevet vette fel, 1949 januárjában alakult 8 alapító taggal. Néhány évvel később, 1952-ben és ’53-ban, az Űj Barázda, a Petőfi és a Dózsa Tsz szervezése jelezte a változások irányát, de ekkorra már az egész mozgalom meglehetősen sok nehézséggel küszködött. Gond volt a munkafegyelemmel, a társadalmi tulajdon védelmével, tovább tartott a kenyérért a sorban állás, a szövetkezés veszített vonzerejéből.

A mélypont 1956 novembere. Ekkor mondják ki a szövetkezetek feloszlását, de a javak szétosztása már nem fejeződik be teljesen, sőt 1956. december 29-én a Kossuth Tsz, majd 1957-ben a Virágzó (Béke) és a Dolgozó Tsz szervezésével fellendülés következik. A későbbi tömeges tagosítás újabb feszültségekhez vezet. A kiutat 1962-ben a közös

gazdaságok egyesítésében vélik felfedezni.

Az egyesült gazdaságban, a Lenin Tsz-ben egyre nagyobb szerephez jut az érdekeltségi rendszer. Az 5700 holdas üzemben a fejlődés valójában 1968 után gyorsul fel, ekkor épül a gépműhely, a szakosított sertés- és szarvasmarhatelep, a szárító.

Ez az időszak nem tartott tovább néhány évnél, mert 1976-ban az eredményesség visszaesése — a kimutatott nyereség nem érte el az egymillió forintot — újabb torzsalkodásokhoz vezetett. „Most már igazán elejét kellene venni a rövid fellendülések és gyors visszaesések váltakozásának, meg kellene teremteni a tartós fellendülés feltételeit” — fogalmazták meg ekkor a felügyeletet ellátó szervezeteknél.

A változásokat az 1982- ben elért nyereséggel szemléltethetjük a legjobban. A tiszta jövedelem ebben az évben 28 millió forint lett. A fordulatokhoz szokott csa- bacsüdiek azonban már nem csodálkoztak, hogy a következő év újra veszteséges lett. s az idén a várható pénzügyi hiány már megközelíti a 25 millió forintot.

A fejlődést a szokatlanul nagy aszály szakította félbe. Az aszgly mértékére jellemző, hogy a kukorica hektáronkénti termésátlaga ezen az őszön — nem tévedés — 1,5 tonna. Még szerencse és biztató a jövő szempontjából, hogy most megmaradt az egység, a tenniakarás. •

B falu kertésze

A rendezett, virágos, fasorokkal szegélyezett utcák önmagukért beszélnek. Különösen tavasszal és nyáron szép a község. Két évtizede még másként nézett ki Csabacsüd — mondják a régebben itt élők. A parkosítás Boros Máté nevéhez fűződik.

— Huszonnégy évvel ezelőtt útőrnek vett fel a tanács. A 60-as évek elején, amikor a községben a villanyvezetékek alá telepített fákat akarták kiszedni, mondtam, kár lenne értük, beoltom japánakáccal. Nem nagyon hitték, hogy sikerülni fog.

A hitetlenkedők között volt egy kertészmérnök is. aki. azóta fényképezőgéppel tért vissza, hogy megörökítse a falu kertészét, fáival együtt. Boros Máté kísérlete tehát sikerrel járt, és a közelmúltban történt nyugdíjazásáig 30 ezer gömbakácot és több ezer rózsát oltott a faluban, pedig sohasem volt tanult szakmája a kertészkedés. Másoktól leste el, könyvekből olvasta ki a fa- szaporításnak ezt a módját. Ezért is jegyezte meg találkozásunkkor tréfásan:

— Kertésznek hívtak, fafelelősnek csúfolnak.

Egyszer még a Gyulai Kertészeti Vállalathoz is el akarták vinni, de ő inkább maradt. Munkájának gyümölcse mostanában érik be igazán, ezért aggodalma is érthető, amikor az oltásokon szaporodó vadhajtások miatt aggódik:

— Ha ezeket nem távolít- ják el, előbb-utóbb kipusztulnak a fák. ,

Az oldalt írta: Gubucz Katalin és Kepenyes János, a fotókat Gál Edit készítette.