Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

1984. október 28., vasárnap o „csoda”, II mezöhegyesi határőrorsön i __i p " * m m wn a '*• -■* "•* *< *880 it ' 4' r «^=r *“■* , * ■ - V -"W- xáí ító Megtörtént a de hogyan? Tóth Tibor szakaszvezető rajgyűlést tart a klubhelyiségben Nemrég levelet kapott szerkesztőségünk. S tekintve, hogy jó hír állott benne, egyszerűbb lett volna minden kommentár nélkül közölni. A feladó Békéscsaba város Tanácsának Városfejlesztési Lebonyolító Irodája volt. Az írás pedig a következő megállapításokat, „melengető” információt tartalmazta: Lapjuk 1984. szeptember 19-i számában B. Sajti Emese tollából megjelent a „Ha hinni lehetne a csodákban...” című cikkére válaszolva a kö­vetkezőket közöljük: Bicskei László főhadnagy 1981 szeptembere óta teljesít szolgálatot Mezőhegyesen. Amint ismeretes, a Mezöhe­gyesi Mezőgazdasági Kom­binát korábban csapatzászlót adományozott az orosházi határőrkerületnek és ez az elismerés a helyi alegység­nek is szólt. Az élen járó őrs összetéte­lével kapcsolatban megemlí­tette, hogy zömmel Békés, valamint Hajdú-Bihar me­gyei fiatalok kerülnek ide. Mivel igen fiatal korosztály­ról van szó, a velük való bánásmódban, a szakmai-po­litikai felkészítésükben új módszereket kellett bevezet­ni. Talán ennek is köszön­hető, hogy mind a fegye­lemben, mind pedig az anyaggazdálkodásban emlí­tésre méltó színvonalat ér­tek el. Gyakorlattá vált a fi­zikai állapot megvizsgálása mellett a szellemi képesség, s nem utolsósorban a politi­kai tisztánlátás felmérése, majd az elérendő cél meg­határozása. Az elöljárók megismertetik beosztottjaik­kal azokat a követelménye­ket, amelyeknek teljesítése az Élenjáró, illetve a Kivá­ló cím eléréséhez szükséges. A különféle foglalkozásokra tanulópárokat szerveznek, aminek az az előnye, hogy a jobban felkészült katonák segítik a szerényebb képessé­gűeket., Ami az iskolai végzettsé­get illeti, a többség 8 álta­lános iskolát és szakmun­kásképzőt végzett. Akadnak olyanok, akik érettségi vizs­gát tettek,, sőt, például Tóth Tibor szakaszvezetőnek meg­van a főiskolai oklevele. Különben ő a KISZ-titkár, s rendszeresen részt vesz a munkaértekezleteken. Ily módon alaposan megismeri az elképzeléseket, s eredmé­nyesen mozgósíthatja, jó A garázdaság nem tarto­zik a legritkább bűncselek­mények közé. A büntető tör­vénykönyv szerint az való­sítja meg, aki olyan kihívó­an közösségellenes magatar­tást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban meg­botránkozást vagy riadalmat keltsen. Igen gyakran a hir­telen feltörő indulatok vált­ják ki az erőszakos viselke­dést. Sokszor pedig az ita­lozás közben támadt vita ve­zet az együttélési szabályo­kat semmibe vevő közösség- ellenes cselekedetheti Nem' egy esetben pedig elég egy megjegyzés ahhoz, hogy az elkövető fejébe szálljon a vér, és magáról megfeled­kezve kövesse el tettét. A garázdaság igen gyakran pá­rosul súlyos testi sértéssel. Előfordul azonban az is, hogy a súlyos testi sértés szóváltás nélkül következik be. Rafael Sándor mezőtúri irányba befolyásolhatja a ha­tárőr alegységet. Sokat segít a döntések előkészítésében, valamint abban, hogy a ha­tározatok végrehajtása pon­tos és felelősségteljes legyen. A mezöhegyesi őrsnél szol­gálatot teljesítő valamennyi fiatal tagja az ifjúsági szer­vezetnek, de van közöttük párttag is. Ugyanakkor most van folyamatban három KISZ-esnek az MSZMP-tag- ságra való felkészítése. Itt Mezőhegyesen csak pártcso­port működik, mivel Batto- nyán van az alapszervezet. Ottjártunkkor megtekin­tettük a határőr őrs háló­körletét, gazdasági épületeit és egyéb helyiségeit. Minde­nütt igazi tisztaság és rend uralkodik. Több helyen dísz­tányérok, köcsögök láthatók a falakon, s népi hímzésű térítők az asztalokon. Az összbenyomásünk az, hogy nagy gondot fordítanak a környezet széppé, otthono­sabbá tételére. A Korvin Ot­tó nevét viselő ifjúsági klub­ban levő színes tévét a nagy­község ajándékozta az őrs­nek, ám megvan a fekete­fehér készülék is. A kantin és a sportpálya szintén a ka­tonák rendelkezésére áll. Az 1945 februárjában lét­rejött őrs veterántalálkozót szervez jövőre. Eddig 8—10 olyan, volt határőrt sikerült felkeresni, akik visszaemlé­kezésüket magnóra mondták el. Ebben személy szerint is sokat tett Nagy József, a nagyközség KlSZ-bizottsá- gának titkára. Ügyszintén szoros az együttműködés az önkéntes határőrökkel. Őket többnyi­re a termelő üzemek dele­gálták az alegység segítésére. Feladataikat igen becsülete­sen és szorgalmasan látják el, természetesen munkaidőn kívül. A határsértők elfogá­sában Kassai László, Kozma lakos február 23-án belépett az orosházi MÁV-állomás utasellátójába. Tanúk állí­tották a bíróságon, hogy szemmel láthatóan békés hangulatban volt. Szóba ele­gyedett ismerőseivel, ám a következő pillanatban min­den előzmény nélkül úgy megütötte K. Károlyt, hogy az orrcsodttörést szenvedett. Az Orosházi Városi Bíró­ság vonta felelősségre a március 29-én elkövetett cse­lekmény miatt is. Ezen a napon késő éjszakáié szóra­kozott élettársával, Nagy Arankával a gyopárosi Nap­sugár Szálló presszójában. A szemtanúk tanúsítása szerint nem a leghétköznapibb mó­don. Bejött a presszóba Far­kas Sándor szentesi lakos két barátjával. Odamentek Rafaelék asztalához és el­kezdtek beszélgetni. Rafael bemutatta Arankát. — Ismerjük mi egymást János és Szilvást Mátyás je­leskedett. A határőr úttörőgárda ki­képzését az őrs KISZ-esei vállalták, de részt vesznek az MHSZ tevékenységében is oly módon, hogy szakmai tá­mogatást nyújtanak a sor­köteles fiatalok felkészítésé­hez. A mezöhegyesi határ­őröknek ezen túlmenően nemcsak a munkásőr század­dal és az önkéntes rendőrök­kel, hanem a tanáccsal és a lakossággal is jó a kapcso­latuk. Ezt támasztják alá azok az események, amelyek alkalmával éppen az állam­polgárok közreműködésével fogtak el határsértőket. Nem lebecsülendő a határőrök ál­tal teljesített társadalmi munka sem, amely 700—800 órát tesz ki évi átlagban. Részt vesznek többek között a település csinosításában, a gázvezetékek árkainak ki­ásásában, majd betemetésé­ben és az egyéb közhasznú célok valóra váltásában. Figyelmet érdemel az a több tízezer forintot érő, s az étkezés javítására szolgá­ló tevékenység, amelyet ma­guk a katonák folytatnak. Az alegység élelmiszerraktárá­ban megtalálható a saját ké­szítésű savanyúság, befőtt, paradicsom és az ivóié. Ser­téshizlalással és növényter­mesztéssel (fóliázással) is foglalkoznak a határőrök, ami takarékossági szem­pontból is elismerésre méltó. Az étrendet szintén maguk a katonák állítják össze elő­re. Ezért is jegyezte meg a parancsnok, hogy az őrsön olyan fiatal még nem szol­gált, aki lefogyott volna. Éppen ellenkezőleg, sokan az ízletes és bőséges koszt miatt néhány kilót „felszed­nek” magukra. Kép, szöveg: Bukovinszky István — mondta Farkas —, ugye, Aranka? A hangsúly és a tekintet sokat sejtető volt. Olyannyi­ra, hogy Rafaelben indula­tot kavart. Kijelentette, hogy ő is ismeri Farkas feleségét, így csúszott a különben semmitmondónak induló be­szélgetés egyre veszélye­sebb talajra. Végül nagy­hangon azt kezdték taglalni, ki mióta ismeri egymás fe­leségét, illetve élettársát. — Ö, én régóta ismerem Arankát — jelentette ki Far­kas. A szavakban annyi gúny és annyi kétértelmű utalás volt a múltra, hogy Aranka idegei is táncolni kezdtek. Nem éppen a legválogatot- fabb finomságokkal illette Farkast. Elmondta ennek is, meg annak is. A férfi cini­kusan mosolygott. Ez aztán végképp kihozta a sodrából. Felkapott, egy poharat, hogy Farkas arcába vágja. Rafael sem maradt tétlen. Hogy me­ri cikizni ez az alak az ő patyolat múltú élettársát. Nosza, felkapott egy szé­ket, hogy lehervassza a ci­nikus mosolyt Farkas arcá­ról. A férfi eddig megját­Már irodánk megkérde­zésekor elmondtuk, hogy olyan nincs, hogy a fűtési idényre a gyerekek hideg­ben maradjanak. Sajnos, éppen a szűk kivitelezői ka­pacitások miatt már több hasonló problémát — ha az utolsó időszakokban is —. de megoldottunk. Ezt ígértük akkor is. Megnyugodva adunk tájé­koztatást arról, hogy 1984. október 8. óta — mind a Ró­zsa Ferenc Gimnáziumban, mind pedig a 635-ös számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben — meleg termekben tanulhatnak a gyerekek az egész iskolában." A levélíró még azt is kér­te, hogy erről a tényről tá­jékoztassuk a közvéleményt. Kérését teljesen jogosnak találtuk. Hiszen egyáltalán nem volt olyan biztos — a dolgok akkori állása sze­rint —, hogy valóban nem kell majd fagyoskodnia az iskola több mint 700 diák­jának és 80 dolgozójának. Egy ilyen örömteli hír megér egy kis fáradságot, így hát a hét elején először ellátogattam a lebonyolító irodába, hogy a „szupergyor­saság” hátterét, módszerét feltérképezzem. Ott, az iroda vezetője, és a szóban forgó építkezés műszaki ellenőre arról tájékoztatott, hogy a fűtés szerelésén, s a hozzá kapcsolódó munkákon a Generál, a DÉGÁZ, a FÉG, az IKV, a Körös Kazángyár­tó Vállalat és Békéscsaba város Költségvetési Üzemé­nek dolgozói éjt nappallá té­ve, a pihenőnapokat is mun­kával töltve dolgozott. A le­hetetlennek látszó ígéretből így lett valóság. A fűtésrendszer beüzeme­lése ugyan még hátra van, Békéscsabán a Veszely- hídnál, Pósteleken és a fé- nyesi soron mintegy 400 (200 négyszögöles) földterületet nyilvánítanak zártkertté. A még haszonbérben levő ker­szott flegmával, nyugodtan ült az asztalnál. Most azon­ban ő is felpattant. A szé­ket pajzsként maga előtt tartva védte ki Rafael első csapását. A csetepaté egyre nagyobb hévvel folytatódott. A vasvázas, műanyag ülőké- jű székek kitűnő párbajozó eszköznek bizonyultak. De nem így a Bajnok típusú ebédlőasztal. A dulakodás hevében Rafael rázuhant az asztalra, amely roppant egyet, s pozdorjává tört. Hej, bizony Aranka sem maradt tétlen. Harcias buz­galmában poharakkal vette célba Farkas fejét. Repült a sörösüveg, a hamutartó, a kávéspohár, a cukortartó, ami a keze ügyébe került. A verekedők több mint 2 ezer forint kárt okoztak a Békés megyei Vendéglátóipari Vál­lalatnak. Farkas gavalléro- san még a helyszínen kifize­tett 1500 forintot. Mire ki­jött a rendőrség, minden el­csendesedett. Csak a szétdo­bált üvegek, az osszegörbült vasvázas székek s az össze­tört asztal tanúsította a ri- billiót. Rafael és Nagy Aranka de a lényeg mégiscsak az, hogy nem fáznak a gyerekek. A hőn várt ebédlő is befeje­zés előtt áll, november kö­zepére elkészül. Ennyi jó hír hallatán szin­te repültem a közeli gim­náziumba. Utólag azt is be­vallom, morogtam magam­ban amiatt, hogy a kedvező hírt inkább szerettem volna a gimnáziumból hallani elő­ször, de hát ne legynük tel­hetetlenek, biztosan kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy világgá kürtöljék azt, ami természetes. Aztán — az iskola vezetői — meg is mutatták azokat a „kisebb gondokat”. A 30 ele­mes kazánból 15 rossz, üzemképtelen. A fűtés bein­dításakor több helyiség víz­ben úszott, többek közöt* a frissen festett falak is meg­kapták a magukét. Az új ebédlő padlója balatoni mé­retű hullámokat vet — ál­lítólag a műanyag padló alatt elhelyezett pozdorja „szívta meg magát”. Az ud­varon haladó fűtéscsövek fele még nincs leszigetelve, ami a 15 működő kazán­elem hatásfokát csökkenti. (A víz ugyanis lehűl a hű­vös idő hatására.) Az il­lemhelyeken nincs padlóle­folyó, ami csak addig nem okoz gondot, amíg a csapok kitűnően működnek. A szak­munkásképző intézetben jó néhány radiátor nem óhajt meleget adni, s az apróbb hibákat még sorolhatnám, ahogy a két iskola igazgató­ja is azt tette. Ejnye, ejnye, nincs még itt az ideje a panasznak, próbáltam nyugtatni őket, hiszen a fűtésrendszer pró­baüzemelése még hátra van. Hát — mondja a gimnázium igazgatója —, attól félünk a tek tartós használatának az előkészítése folyamatban van. A földmérők műszaki dokumentációt készítenek a tényleges használati viszo­nyokról. Megtervezik a vál­természetesen tagadta a tár­gyaláson a terhűkre rótt bűncselekmény elkövetését. Ök csak védekeztek. Az egé­szet Farkas kezdte. Kijelen­tette, akkor viszi el Aran­kát, amikor akarja. Megfog­ta a kezét és kifelé húzta. És ő, Rafael Sándor, nem tett mást, csupán élettársa védelmére kelt, ahogy ezt a tisztesség megköveteli az embertől. Nagy Aranka is csavart egyet a tényeken. Ö már azt állította, hogy élet­társa nem is tartózkodott a presszóban, amikor Farkas Sándor kifelé ráncigálta. Farkas bizony pácban ma­radt volna, ha az esetnek nincsenek tanúi. A presszó­ban azonban sokan voltak. A tárgyalásra megidézett tanúk egybehangzóan állítot­ták, hogy Farkas egy ujjal sem nyúlt Arankához, nem­hogy kifele vonszolta volna, így hát egyértelműen meg lehetett állapítani, hogy a támadó szándékú erőszakot Rafael és Nagy Aranka ta­núsította. Éppen ezért men­tette fel a bíróság Farkas Sándort a garázdaság és a rongálás-vétsége miatt emelt vád alól. Amikor sikerült legjobban. Nem lehet tudni, az öreg radiátorok hogyan viselik majd el a nagyobb nyomást. Azért bízunk ben­ne, hogy újabb árvíz nem lesz nálunk ... Terepszemle és gondsoro­lás közben érdekes fejtege­tésbe kezdett a szakmunkás- képző intézet igazgatója. Olyan eszmefuttatásba, ami nemcsak erre az építkezésre vonatkozik, de igen figye­lemreméltó. — Azt szeretnénk már megérni egyszer — mondta —, hogy az építke­zéseken a tervező ellenőriz­ze azt, hogy a terveknek megfelelően folyik-e a kivi­telezés, hogy a hibásan ter­vezőket, kivitelezőket meg­büntessék, ha vétkességük, hanyag munkájuk azt meg­kívánja, hogy az egyes mun­kafázisokat végzők tevékeny­ségét összehangolják (pél­dául ne festés után bontsák a falakat a fűtéscsövek mi­att), szóval, hogy értelmesen, szervezetten folyjon a mun­ka. Mert ha nekem egy ta­nuló miatt valami problé­mám van, rögtön megtán­coltatnak. Tehát számonkér- nek. Ugyanezt meg kellene tenni az építkezésben részt vevőkkel is: a tervezőtől a lebonyolítón, a kivitelezőn át mindenkinek legyen meg a maga számon kérhető fele­lőssége. Mert — s ezt már az egyik kivitelező mondta — a gimnázium felújítása tipi­kus példa arra, hogy a sok bába között majdnem a gye­rek veszett el. Manapság, tudom, csodát már nem lehet egyetlen kéz­mozdulattal, ráolvasással produkálni. Csak szorgalmas, pontos, értelmes munkával. Illetve annál valamivel töb­bel. S ha meleg is van a Ró­zsa Ferenc Gimnáziumban, s a szomszédos ipari iskolá­ban, az nem csoda, hanem olyan hajrámunka következ­ménye, amit némi „össz­hangzó” értelemmel, együtt­működési készséggel el le­hetett volna kerülni. Mégis, örüljünk, hogy a dolog így végződött. Bizonyára példa­ként szolgál majd mások számára is. B. Sajti Emese tozásokat (például az utak helyét) is, amelyek a zárt­kertté nyilvánítás feltételei­hez szükségesek. A munka várhatóan még az idén elkészül, ezután ke­rül sor a használatba vételi díjak megállapítására és a szerződések megkötésére. ellöknie magától Rafaelt, ki­menekült a presszóból, s csak az események lecsen- desedése után tért vissza, és kifizette az okozott kárt. Az Orosházi Városi Bíró­ság Kissné dr. Verasztó Éva büntető tanácsa Rafael Sán­dor bűnösségét súlyos testi sértés, társtettesként elköve­tett garázdaság bűntettében és rongálás vétségében álla­pította meg, s mint többszö­rösen visszaesőt, halmazati büntetésül 1 év 4 hónap sza­badságvesztésre ítélte. Mel­lékbüntetésül 3 évre eltil­totta a közügyektől. A szabadságvesztést börtönben kelj letöltenie. Nagy Aran­kát garázdaság bűntette és rongálás vétsége miatt 8 hó­nap szabadságvesztésre és 2000 forint pénz-mellékbün- tetésre ítélte. A szabadság- vesztés végrehajtását azon­ban két év próbaidőre fel­függesztette. A két vádlott az első fokú ítélet ellen fel­lebbezést jelentett be. A megyei bíróság jóváhagyta a városi bíróság ítéletét, Nagy Arankánál azonban mellőzte a pénz-mellékbüntetést. Az ítélet jogerős. (serédi) tárgyalóteremből Székpárbaj a Napsugárban Kertek, tartós használatra

Next

/
Thumbnails
Contents