Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
1984. október 27., szombat NÉPÚJSÁG KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Üj kiállítás a Kohán Múzeumban Augusztus 18-a óta új kiállítással várja látogatóit a gyulai Kohán Múzeum. Talán a művek egyik-másika ismerős a művészetpártoló közönség számára, hiszen még soha ki nem állított képet nehéz találni a mégoly nagy hagyatékban is, mint a Gyula város tulajdonában levő Kohán-életmű. A művész életében sajnos, nem gyakran voltak láthatók képei Gyulán, 1946-ban és 1956-ban rendezett műveiből tárlatot az Erkel Ferenc Múzeum, s újra csak jóval később, a hivatalosan elismert, de már halott művész kapta meg szülővárosától azt a megtiszteltetést, amely életében oly nagy ívben elkerülte. Az első emlékkiállítás Gyulán 1968-ban egyben az újonnan felépített Dürer terem avatása ts volt. Ezután 1978-ig évente került sor ugyanitt Kohán-kiállításra dr. Supka Magdolna művészettörténész és Koszta Rozália festőművész rendezésében, akik így tulajdonképpen végiglapozták az életművet. Ez az évtized Kohán utóéletében szinte diadalmenet volt, a szakmai körökben köztudottá vált a Kohán- életmű gyulai illetősége, és egymás után kértek más városok is kiállítási anyagot. (Békés megye városai, Haj- dú-Bihar megye városai, távolabb Salgótarján, Szek- szárd, Cegléd stb.) A Magyar Nemzeti Galéria 1965-ös, még régi épületében (ma Néprajzi Múzeum) rendezett kiállítása után 1971-ben csak grafikai, 1976 telén pedig újra retrospektív kiállításon mutatta be munkásságát, most már a Budavári Palotában. Ekkor 132 festményt és 65 grafikát láthatott a közönség. Közben 1975-től folytak a Kohán Múzeum építésének, átalakításának munkálatai, mely 1979 nyarán nyílt meg a nagyközönség előtt. Az első kiállítást dr. "Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója rendezte, s 52 festmény és 80 grafika alkotta a múzeum anyagát. (Az épület adottságai a grafikák bővebb bemutatását teszik lehetővé.) Az első válogatás táblaképanyagát cseréltük az idén, a grafikák átrendezésére már korábban sor került műtárgyvédelmi okok miatt. Nagy várakozás előzte meg az új kiállítás rendezését, mert a Kohán hagyaték számszerű nagysága és stiláris gazdagsága is közismert a művészetpártoló közönség körében. Hogyan tett eleget e várakozásnak az új kiállítás, annak mérlegelését e sorok írója, lévén a kiállítás rendezője, nem vállalhatja, de elmondhatja a kiállítás megteremtésének gondolati hátterét. A kiállításrendezés első „szempontja” az alkalmazkodás volt a méterekhez. Amilyen tágnak tűnik a nagyterem lecsupaszított falaival, olyan rohamosan szűkül össze, amint egymás után elérakjuk Kohán képeit. Kohán erős színvilágé, monumentális hatású műveinek hely kell, hogy érvényesüljenek. Ezért lemondtunk a mennyiségi igényről, s most 44 festmény látható a falakon. Fontosabb, hogy az életműve*, melynek csak keresztmetszetét adhatjuk, úgy mutassuk be, hogy Kohón művészete jelentőségében álljon előttünk. Műveinek az a vonulata kerüljön múzeumi nyilvánosság elé, amely azokat a maradandó értékeket tartalmazza, amelyeket Kohán adott a XX. századi magyar piktúra spektrumához. Ezen belül bizonyos összefüggésekre, például egy-egy téma kibomlására is szándékunk volt rámutatni. Éppen ezért a kronológia nem is uralkodó, csupán segédelv a kiállításban. Külön teremrészben kaptak helyet az olaj- és viasztempera művek, de úgy, hogy egymáshoz tartozásuk érzékelhető legyen. A korai képek sorában már megjelennek Kohán legfontosabb témái, a parasztasz- szony, a tanya, s az elmúlás motívumai közül a koporsót vivő bivalyos szekér. A következő falon elhelyezett főművekben ezek a témák már teljes kiérleltsé- gükben szólalnak meg, bizonyítva ismét, hogy Kohán művészete csak üggyel-bajjal préselhető be az alföldi iskola keretei közé. Az a kép, melynek címe Föld és kozmosz, nem egyszerűen tanyát és holdat ábrázol, de földi létünk röghöz kötöttségét, és a világmindenség megfoghatatlanságát. A Parasztasszony II. az asszonyi erő szimbólumává emelkedett a 20 évvel előbb festett Gond alakjától. A Göncöl című kép sem tájkép, hanem föld és ég meghitt találkozásának pillanata. S ezekben a gondolatokban rejlik Kohán monumentalitásának gyökere. Itt és nem a hatalmas méretekben kell keresnünk erejét. Mert a szó: monumentalitás, nemcsak nagyot, hanem nagyszabásút, emelkedettséget, és súlyos mondanivalót is jelent. S Kohán művészetének lényege nem méretében, hanem tartalmában létezik. Témájában alföldi, de más kifejezési formákat kereső mű a Vásárhelyi utca. A mérlegelten szerkeszted kompozíció, a kiterített sík formák, a fehér-kék-piros színek tiszta csengése a geometrikus viasztemperákkal tart rokonságot, de hangulatilag a drámai erejű képekhez tartozik. Fokozottabb a konstruktív szándék a Gyertyatartó, teáskanna című csendéletben. Ezek a művek vezetnek át stilári- san a viasztemperák gazdag, geometrikus-dekoratív világába. A Csendélet térítőkkel és a Gyümölcsszedők mutatják a formaalakítás egy-egy közbülső fázisát. A Kagyló szobabelsőben és a Termés a stílus legjobb teljesítményei közül valók. Lírai témák, derűs színek uralják a teret, ezek azok a művek, ahol a kritikusok a párizsi iskola hatását érzik. Viasztemperák vannak még a kisteremben is. Akár önálló kamarakiállításként is felfogható, ugyanis az 1938-tól 1958-ig terjedő időszakot öleli át. Mivel az épület belső elrendezése miatt a kiállítás két útvonalon járható be, így bármely irányba indul a látogató — akár a grafikai folyosó, akár a nagyterem irányába — áttekinthető élményt kap. Itt látható a Múzsa, mely puha formáival Szőnyi nőalakjaihoz áll közel, s még néhány jelentős mű az ’50-es évekből, mint a Régmúlt és Emlékezés. Innen tovább lépve a grafikákhoz jutunk. A folyosó anyagát 1985-ben fogjuk átrendezni, ezzel ünnepeljük Kohán születésének 75. évfordulóját. Tervezünk ‘még erre az alkalomra egy szokatlannak tűnő eseményt, a magángyűjteményben levő Kohán-művek bemutatását. Talán nemcsak a szakembert érdekli, hogyan egészítik ki az oeuvre-t ezek a képek. Átrendezésekkel, új kiállításokkal, előadásokkal, és tárlatvezetésekkel a múzeum alkalmat ad Kohán teljesebb megismerésére. Azt szerepet azonban, amit egy könyv tölt be, a múzeum nem vállalhatja. Már évekkel ezelőtt mások leírták, hogy sürgető igény van a monográfia megjelenésére. A múzeum kiállításvezetője most van nyomdában. Az igényt enyhíti, de nem elégíti ki. Ibos Éva Kohón György: Emlékezés Kanizsa József: Két vers Őszi éjszaka sörét-csillaggal telelőtt viharmadár minden őszi éjszaka alázatában harmat-gyöngyöket perget s megmossa a roskadástól görnyedő gyümölcsfák arcát gondterhelt szemében mélyül a sötét NYÍRFA gyermekkorom fehér viasz-fája, hogy kerülsz ide a Duna partjára? Pára száll, lebben a hajnal szoknyája s almaarcú-nap lép a nyírfa tornyára. A mesék kapujában Mint szikrát ütéstől a vas, verset vet a salgótarjáni Bó- di Tóth Elemérben az „emlékek öble”, a múlt évek emlékeinek számos hajlata- völgye-csúcsa, emléket vet a „változékony idő” és utazásai, az elérhető világ letapogatása a „mesék kapujában”. Ezek az idézőjelbe szorított szavak a tavalyi év végén megjelent kötetének cikluscímei egyben, illetve a harmadik, „A mesék kapujában” a kötet borítóján is szerepel. Kötetének a címe ez: verseit olvasva jó cím, méltó az egész tükrözésére, összefoglalására. A kis kötet hátsó borítóján, a költő arcképe mellett vallomásszerű sorait olvashatjuk arról a lényegről, amit az életben lényegnek tekint, arról a most legfontosabb érzésekről-gondola- tokról, melyeket ki nem kerülhet, melyeket el kell mondania így, az utolsó oldal néhány prózai sorában és a verseiben is. „Veszedelmesen polarizálódott és eszeveszetten fegyverkező világunkból régen eltűntek sok minden mással együtt a tündérek, nincsen már hely a számunkra. Elég baj ez. Nekünk.” Persze, nemcsak a tündérek. Hanem minden más, ami érzelmeinkben, gyermekkori álmainkban a „tündérek” köré csoportosult, színesedett, nyüzsgött, élt: a mesék, a szép történetek világa, öröme: a találkozás ezzel az örömmel, ezzel a világgal. Véletlen-e, hogy már a kötet második versében tudtunkra adja: értitek-e a költőt, aki reggel az utcán loholva ismerőseit köszönti félszeg mosollyal”, majd nem kis expresszivitással hozza tudtunkra: „értetek ácsorog naphosszat a határtalannak jelzett jövő szűkreszabott előszobáiban”. Tessék, tisztelt olasó, már a második versben ott a nagy feladvány Bódi Tóth Elemértől: mi végre él, teszi dolgát a költő? De úgy is mondhatnánk, hogy az ember?! Hiszen nemcsak a költő hord „nehéz terheket a szívén hanem minden más ember, mert régen kinőttünk abból, hogy napjainkat szivárvá- nyosra festve elbódorogjunk egy sehol nem létező álom- világban. Aztán meghívja kötetébe nagyapját, és vele a gyermekkor mégiscsak igazi álmait, napjait, hogy újólag emlékeztessen: „Földbe, gyűlik annyi jó rokon lassan hejehujáz a szél". Egyszóval: hogy az emléktől a mostan való pillanatokig, onnan tovább, előre a jövő irányába éltekinteni, annyi csak, mint a hejehujázó szél nyargalása, füttye, sikoltása. Bódi Tóth Elemér kötetének második és harmadik ciklusa (ha akarja, ha nem) nagy utazásait formálja verssé. Utazásokat a földrajzi valóságban és a lelkiekben, ahol nem jelzi semmi, merre van észak és dél, kelet vagy nyugat. Ahol állapotok vannak és pillanatnyi létezések, ahol (és ahonnan) a versek megszületnek. Mint a „London dokkjai" című nagy lélegzetű versében, ahol így ír: „Ez itt a múlt, hogy értsem a jelent". Milyen különös is: Londonba kellett utaznia, hogy ezt a sort odaírja egy vers élére? Vagy egészen másról van itt szó? A földrajzi és a belső világ találkozásáról, a felismerésről, hogy mindig és mindenütt a múltból születik meg a jelen, a jövő? És abból születnek meg a történetek, melyek egyszer csak mesévé változnak, és odaállhatunk a „mesék kapujába", mely mögött elragadó a világ? A tenger? Az ég? Megannyi költői rekvizítum mindez Bódi Tóth Elemér palettáján. Különösen a tenger, melyről még azt is elmondja, hogy: „Mit sose látok a világból, mert nyűgöz régi átok, / az is benne há- borog, egyszer fölébr,ed a fájdalom". Tiszta hangulatú, tiszta gondolatú verseket gyűjtött kötetbe a tarjáni költő, Bódi Tóth Elemér. Versei élményt nyújtanak át az olvasónak. Ugvancsak tiszta élményeket. Sass Ervin Kohón György: Vásárhelyi utca
