Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-27 / 253. szám
1984. október 27., szombat Kazinczy emlékezete Hajótöröttek mentöhajója Egyetlen őt követő nemzedék sem tudta kikerülni, hogy így vagy úgy ne tegyen róla vallomást. A sokból csak néhány. Kölcsey Ferenc vallomása: .......liter atúránkban új időszak alapítója lön... a literatúra parányi körét kiszélesítette... Szellem vala ő, mely a tespedő egészt oly sokáig csaknem egyedül eleveníté, lépcső, melyen egykorúi magasabbra hágtak...” Kossuth Lajos „a szabadság pacsirtájáénak hívta. Petőfi Sándor Széphalom című versében azt írta róla: „ ... fél századig Tartá vállán, mint Atlasz az eget, A nemzetiségnek ügyét”. (A nemzetiségnek, mai szóval a nemzetnek az ügyét.) Ady Endre: „ .. .könyörtelen újító, nemzetét ostorozó európai szellem, szociális forradalmár”. Halász Gábor: „ ... akarva-akaratlanul minden magyar író az adósa”. Ugyanő „az ízlés mes- teré”-nek nevezte, s azt írta: vannak örök tanítók, s ilyen örök tanító volt Kazinczy Ferenc is. Kétszázhuszonöt évvel ezelőtt, 1759. október 27-én született a Bihar megyei Ér- semlyénben. Apja katonának szánta, de hamarosan fölismerte, hogy más pályára való, a literatúraira, az irodalmira, amelyen akkor még egy kicsit mást értettek, a tudományok művelése beletartozott. Tizennégy esztendős fiával már egy teológiai értekezést fordíttatott; édesanyja egy földrajzi tanulmányt készíttetett vele Magyarországról, s meg is jelentette. Kazinczy Ferencet családja literátus embernek szánta. Ö volt talán az első magyar író, aki ennyire eleve tudatosan, eltéríthetetle- nül irodalmárnak készült. A bécsi udvar egyik embere a 19. század elején azt írta, hogy a magyar irodalom ízig-vérig a politikával van eljegyezve. A nem irodalomtörténész politikus, az ellenfél szava Kazinczyra is illik. Az irodalom és a politika annyira összeforrott benne, hogy az végzetessé is vált számára. Teológiai, jogi tanulmányainak végeztével II. József, a felvilágosult despota törekvéseinek a szolgálatába állt, Tnint any- nyian mások a jövő érdekében. Iskolákat szervezett a Felvidéken, s a francia felvilágosodás híveként belépett a szabadkőművesek közé. írt, fordított, Voltaire, Holbach s a többiek könyveit olvasta, azok vitték a Martinovics-féle jakobinus szervezkedésbe. Könyve, a Fogságom naplója mindmáig a magyar jakobinusok történetének leghitelesebb leírása. Hat és fél évet töltött a Habsburgok börtöneiben. Az elhamarkodott, rosszul szervezett összeesküvés döbbentette rá arra, hogy a radikális változtatás egyelőre korai, más utakat kell választania, így vált belőle az, akinek ismerjük őt: a magyarklasz- szika, a nyelvi ízlés olykor türelmetlen, olykor erőszakos, mindamellett sohasem elfogult tanítómesterévé, egy új időszak alapítójává. Irodalmi működését a szentimentalizmus jegyében kezdte: Bácsmegyeinek ö$z- vegyűjtött levelei című regényét németből dolgozta át magyarra, úgy, hogy benne az új érzékenység, a feudális társadalommal szembeszegülő polgári érzésvilágot fejezte ki. Szervezte az irodalmi életet — közreműködött a történelmi jelentőségű Kassai Magyar Múzeum című folyóirat megalapításában, sajátot alapított Orpheus címen. Shakespeare-t, Goe*- thét fordított, a magyar színház létrehozatala körül tevékenykedett. E lázas tevékenységet szakította félbe 1794-ben a jakobinus szervezkedésben való részvétele miatt történő letartóztatása, a hosszú fogság. 2387 napi börtön után 1801-ben szabadult. Megházasodott, az egykori Bá- nyácskán, az általa Széphalomnak átkeresztelt falucskában telepedett le, épített házat, s szervezte leveleivel, utazásával ismét a magyar irodalmat. Levelezett és vitatkozott. Első nagy összeütközése Csokonai ügyében esett. A debreceniség, sőt a „debrecenyiség” ellen kelt ki legelőször, vagyis az Ady Endre által emlegetett ma- radandóság ellen. Üj nyelvet, új ízlést, azaz új magyarságot követelt a klasz- szicizmus, a görög szépségeszmény jegyében. A hazát, az emberiséget kapcsolta össze ezzel: „A patriotizmus nem ellenkezik a koz- mopolitizmussal: ez amazt csak nemesíti” — vallotta a magyar nyelvről szóló munkájában. A magyar nyelvújítás nagy mozgalma a Csokonai öröksége körüli pertől számítódik, s elsősorban Kazinczy nevéhez fűződik. Gyújtópontjában ő áll — ellene írják a Mondolatot, védelmében írja Szemere és Kölcsey a Felelet a mondo- latra című éles visszavágást. Maga Kazinczy 18U-ben kiadott Tövisek és virágok című, epigrammákat és költői leveleket, episztolákat tartalmazó könyvében lép fej a nyelvújítás védelmében. A klasszikus, martialisi epigrammák a mintái, éles szati- rikus hang jellemzi őket — a polgári ízlésvilág nevében szólnak, a vidékiességet, a provincializmust támadják. Fordításainak kilenc kötete (1814—1816) a nyelvújítás eszményét valósította meg, mintegy például szolgált. Kazinczy a nyelvújítók és ellenzői közti, mindjobban elmérgesedő pörpatvart végül kompromisszummal zárja Orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél című tanulmányában: „Jól és szépen az ír, aki tüzes orthológus és tüzes neológus egyszersmind...” Ezután következnek fő művei, emlékiratai: a Pályám emlékezete es a Fogságom naplója, e két elevenen klasszikus remekmű, a két csúcs. A húszas években lassan elveszíti veztő szerepét, Kölcsey, s az új nemzedék lép a helyébe. 1831. augusztus 23-án a kolerajárvány áldozataként halt meg széphalmi magányában. „Neve ma gyakrabban kerül szóba műveinél — írja róla idén megjelent monográfiájában Z. Szabó László. — Helyének és szerepének megítélése ellentmondásokat szült. A kritikusi szenvedélyek hol lobogóként használták nevét, hol pejoratív szándékú tételek bizonyításaként idézték egyes műveit”. Radnóti Miklós írás közben című versében így idézte: „...egyre jobban értelek, Kazinczy, régi mester”. Születésének 225. évfordulója alkalom arra, hogy műveit újraolvassuk, egyre jobban értsük — Kölcsey, Kossuth, Petőfi, Ady és Radnóti szeretetével. Győri László (Ks-reprodukció) 1976, oktatási miniszteri rendelet: 15—17 éves korú fiatalok számára speciális óratervvel osztályt lehet szervezni. Rendtartás: „Az iskolába felvehető az a személy, akinek tankötelezettsége a felvétel napjáig megszűnt vagy a 14. életévét betöltötte és általános iskolájának igazgatója a mindennapos iskolába járás alól felmentette, és osztályozó vizsga letételére kötelezte, vagy a dolgozók általános iskolájába járást engedélyezte.” Íme a rendelet. S hogy mi van mögötte? Családi tragédiák egész sora A békéscsabai dolgozók általános iskolájának ifjúsági osztályaiba az idén 60 gyerek iratkozott be. Három főhivatású pedagógus — köztük az igazgató — tanítja, ami még ennél is fontosabb, neveli őket, s még jó néhány óraadó. Az iskola igazgatója, Wébel Dezső, helyettese Slezák Lajos és Ráta Pál vezető szakfelügyelő alkotja a hármas fogatot. Mikor az ifjúsági osztályok szerepéről kérdezem őket, szinte egymás szavába vágva próbálják megfogalmazni a megfogalmazhatatlant. — Itt csak az taníthat, aki megérti ezeknek a gyerekeknek a problémáit. Egyrészt dolgozó ember számba kell venni őket, másrészt tudjuk, odahaza nincs módjuk tanulni, tehát itt kell az ismereteket megtaníttatni velük. Ebben az iskolában fáradt emberek fáradt gyerekeket tanítanak — mondja Róta Pál, a felnőttoktatás megszállott munkása. — Mivel csak hárman va-. gvunk itt főhivatásúak, csak mi lehetünk osztályfőnökök. Ez a szó nálunk a megszokottnál többet jelent. Ha nem *jön a gyerek iskolába, már rohanok is a családhoz. Mert ha valahol van nevelési teendő, akkor itt igen. Hiszen az itt tanuló gyerekek többsége kétségbeejtő családi körülmények között él — csóválja a fejét Slezák Lajos. — Persze, ha a szülőkkel harmonikus kapcsolata lenne a gyereknek, ide sem került volna. Családi tragédiák egész sora játszódik le előttünk ... — Mit tudnak tenni? — vetem közbe szinte agresz- szíven. — Mi? Semmit. Ezekben a kérdésekben nincs partnerünk. — Az elmúlt esztendőben 9 pedagógus „dobta be a törölközőt”. Mind egyébként igen lelkiismeretes, jó pedagógus volt. Van, mikor olyan hangulatban vannak a tanulók, hogy lehet velük dolgozni. De mégsem szabad feladni — állítja meggyőződéssel Róta Pál. — Ezeknek a gyerekeknek az ifjúsági osztály olyan, mint egy mentőhajó. S hogy megtartsuk őket itt, áldozatokat is kíván tőlünk. A gyerekek többsége megszerette a munkát, s mikor megkérdőjelezik az iskola létét, munkánk eredményét, azt is nézni kellene, hogy a gyerekek 70 százaléka elvégzi a 8. osztályt. S akkor vagyunk igazán nyugodtak, amikor hetente 3 alkalommal itt vannak a gyerekek és nem az utcán. Az itt tanulók többsége olyan dolgokat lát odahaza — lát? megél! —, ami egy felnőttnek is sok lenne. S A munkahely által szervezett, családi és társadalmi ünnepek magasabb szintű előkészítésére, lebonyolítására, ezeknek az ünnepségeknek közvetlenebb, szélesebb körű üzemi, helyi propagandájának növelése céljából a TIT Békés megyei Szervezete és a békéscsabai TÜSZSZI továbbképző tanfolyamot hirdet azoknak az üzemi párt-, szakszervezeti, ezek a problémák nem éppen most kezdődtek a családban. Az általános iskolában a kirívó viselkedés, a bukás okait időben felkutatva talán nem jutottak volna idáig — mondja egyszuszra Róta Pál. í Hiányzik 1 a „mi" tudat Szelényi PáIné évtizedek óta dolgozik a felnőttoktatásban. Nyugdíjazásáig az egyik általános iskola igazgatója volt. — Ügy vélem, rugalmasabban kellene kezelni ezt a kérdést. Azoknál a gyerekeknél, akiknél bebizonyosodott, hogy nem bírnak velük a nappali tagozaton, nem várnám meg a 14. életév betöltését, hanem átirányítanám az ifjúsági osztályba. Ezekkel a gyerekekkel jobb esetben több oldalas személyiséglapok érkeznek, tele a gyerek viselkedését elítélő leírással. De az okok sehol sem szerepelnek. Az igazgató, Wébel Dezső ezt a következőkkel húzza alá: — Ezek a gyerekek dolgoznak. A munkahely benne van a személyi igazolványukban. Mégis rengeteg gondunk van például a diákutazási igazolványok elfogadtatásával. Folyton ilyen és ehhez hasonló apró ügyekben kell szaladgálni. Most kaptuk meg az 1-es iskola mögötti volt óvodát iskolaépületnek. Próbálunk benne elfogadható körülményeket teremteni. A székek már meg is érkeztek. A pedagógusoknak azért most is csak egy kis sufni szolgál tanári szoba gyanánt. A dolgozók iskoláját tulajdonképpen nem azért a négy ifjúsági és 6 továbbképző tagozatos osztályért hozták létre. Mégis ez alkotja pedagógiai munkánk legnehezebb részét. A csabai dolgozók általános iskolája egyébként ebben az esztendőben lett tízéves. Speciális helyzetét az adja meg, hogy sem a diákoknak, sem a tanároknak nem lehet „mi” tudata az iskolával kapcsolatban, mint mondjuk egy hagyományokkal bíró vagy hagyományokat teremtő nappali iskolának. Azért mégis próbáiké zunk vele. A 10 éves ünnepi megemlékezés is ezt szolgálja majd. „Tandíjfizetésre” kötelezettek Két nyolcadik és egy hetedik osztályban beszélgettem a fiatalokkal. Néhányan egészen komolyan, őszintén nyilatkoztak meg. Látszott az örömük, hogy kíváncsi valaki rájuk. A 15—16—17 éves fiatalok többsége dolgozik. És nem a legjobb munkákat kapják. Egy angyalarcú kisfiú, aki reggel négy órakor kel, s minden második nap este fél hétig az iskolában van, arról panaszkodott, hogy neki és padtársának már csak olyan munkát adnak, amit más nem hajlandó megcsinálni. Idekerülését így látta: „Nagyon szerettem játszani, és nem tanultam. Meg valahogy figyelni sem tudok rendesen. Pedig sosem csavarogtam. Egy dolgot szeretek nagyon: szerelni. Hazaadom a fizetésem, mert otthon nagy szükség van rá.” A beszélgetés során fiKISZ- és társadalmi aktíváknak, üzemi művelődési bizottsági tagoknak, akik a családi és társadalmi ünnepségek (névadás, házasságkötés, temetés, nyugdíjas búcsúztató, törzsgárdaünnep- ség, nemzetközi nőnap stb.) üzemi előkészítésében, megszervezésében közreműködnek. Ez a tanfolyam társadalmi szükségletet elégít ki, mert ily módon minden gyelemmel hallgatták egymást. Pedig nagyon is jól ismerik az újrahallott történeteket. Sokan panaszkodtak arra, hogy gyakran megverték az iskolában őket. Néhányan azt is elismerték, hogy viselkedésükkel rászolgáltak. Az egyik nagyfiú is 4-kor kel, otthon, mivel nagyszüleivel lakik, a kerti munkák, a fahordás is rá vár, és szombat, vasárnap is dolgozik egy kis keresetkiegészítésért. Felnőtt férfiakat megszégyenítő módon vállal részt az életből, a családfenntartásból. De — mint mondta — megalázkodásra senki rá nem bírhatja. Ha megütötték, hát visszaütött. így került ide. Volt, akit társai hagytak cserben. Két hét- előzetes letartóztatás után feltehetően újraértékelte a barátság fogalmát. Egy szőke fiú mindent megtett, hogy beszélgetés közben kihozzon a sodromból. S mikor látta, hogy nem törődök a „produkcióival”, ő is mesélni kezdett. Csavargóit, amit az iskola és a szülők is későn kértek rajta számon. Nem tud mit kezdeni magával, ezért a minden és mindenki ellen való szembeszegülést választotta. Még bírja cérnával, bár nem túl nagy meggyőződéssel viseli felvett pózát. A fiúk többsége hazaadja a keresetét. Egyszerűen azért, mert otthon nagy szükség van rá. Szívesen vállalják iskolai „múltjukat”, az ablakbetöréseket, a tanári székre tett rajzszögeket, még azt is, ha megvertek egy-egy tanárt: de a család az tabu téma náluk. Van, aki sommásan így fejezte ki magát: „Nem szeretem a felnőtteket”. A velük töltött délutánról még sokat írhatnék. Fáradt arcukról, a felnőttélet és a gyermekkor határán tétovázó gondolataikról, őszinteségükről, vagányságukról. Céljaik csak álomként fogalmazódnak meg bennük, már nem mernek bízni önmagukban. Többségüknél kiderült, hogy a felső tagozatban kezdődött meg a rossz társaságba keveredésük, viselkedésük helytelen irányba fordulása. S hogy mi váltotta ki a fordulatot bennük, szerintük senki sem kérdezte meg tőlük. A legtöbb szülő sem. Vannak közöttük igen jó képességű gyerekek is. Akik magatartási problémáik miatt — hiszen magatartásból nincs elégtelen! — valamely tantárgyból kaptak szekun- dát. Következetesen. Volt, aki azzal kapta meg az elégségest, ha átiratkozik az ifjúsági osztályba ... Nem kétlem, néhány kivétellel valóban nehezen kezelhető gyerekekről van szó. De abban is biztos vagyok, hogy ezek a fiatalok nem máról holnapra váltak ilyenné. S az okok időbeni felkutatása talán még segíthetett volna rajtuk. Tudom, „nincs idő” az idegeket napokat őrlő egyéni foglalkozásra az általános iskolákban. Sok helyütt még a családlátogatásokra sem. Pedig éppen ezeknél a gyerekeknél ott kellett volna kezdeni a magatartásbajok kutatását. Most — kemény lecke után — otthonra leltek az ifjúsági osztályban. Bizonyítványt szerezhetnek. Hajnali kelés, munka, esetleg családfői feladatok ellátása mellett. S némi „azért is megmutatom” daccal a többség helyt is áll. Csak azt nem tartom igazságosnak, hogy a „tandíjat” egyedül nekik kell megfizetni. B. Sajti Emese üzemben emelhetik a családi és társadalmi ünnepségek politikai, közösségnevelő, a dolgozókat a munkahelyhez jobban kötő hatását. A tanfolyamot két alkalommal, 8 órában bonyolítják le. Helye a békéscsabai TIT Értelmiségi Klub. Az első foglalkozást november 28-án, szerdán tartják. Ekkor a család és a társadalom ünnepei, szertartásai címmel Betkó Katalin, a békéscsabai TÜSZSZI igazgatója tart előadást. S. K. MOZI Királygyilkosság Valamennyien hajlamosak vagyunk arra, hogy a történelem tragikus eseményeit a „mi lett volna, ha..te- temrehívásos, újraértékelő szemüvegen át vizsgáljuk. Jugoszlávia második királyának marseille-i megöle- tését nem tanítják az iskolai történelemkönyvek. Ha a fiatalabb generáció hallott is róla, legfeljebb V. P. Boro- viéka: Híres politikai merényletek című könyvéből vagy a Kossuth Könyvkiadó Népszerű Történelem című nagyszerű sorozatában az idén második kiadását megért Ormos Mária: Merénylet Marseille-ben című tanulmányából szerezhette ismereteit. Az előbbi könyv — mint címe is utal rá — inkább csak a felszínt horzsoló, a szenzációkat tálaló, lektűrszámba menő szórakoztató gyűjtemény. A zavaros, de a cselekedeteket megmagyarázó összefüggések kutatása nélkül írja le a sokszor történelmet befolyásoló véres eseményeket. Ormos Mária kötete több annál. Nem hiába lett alapja Bokor Péter: Királygyilkosság című dokumentumfilmjének. (A történésznő szakértője is a filmnek.) Persze, aki nem vagy csak felületesen ismeri a dél-franciaor- szági kikötőben éppen fél évszázaddal ezelőtt, október 9-én délután négy óra után történt eseményeket, rákérdezhet: miért fontos nekünk erről a drámáról beszélni, filmet készíteni? Fontos, kell — kötelező. Nemcsak azért, mert a merénylők némelyike Jankapuszta lakója volt. Nemcsak azért, mert a Gömbös-kormány által kiteljesített fasizálódás megértéséhez találó példa a horvát usztasák magyar kormány- szintű támogatása. A filmben többről, legalább eny- nyire rettenetesről van szó. A terrorizmus anatómiájának vizsgálatáról. Amely valahol egy gyökerű. Arról a tőről fakad, amely barna ingbe öltöztette Németországot, amely szentesíteni merte a holocaustot, amely Dunába lövetett ártatlan emberezreket, amely elrablot- tak levágott testrészeit küldi bizonyítékul, amely politikusokat, közéleti személyiségeket gyilkol. De a sort lehetne folytatni: napjaink híradásai is szolgáltatják a példát. Nekünk, távoli és nem is távoli földrészekről, országokból. Bokor Péter rendező neve nem ismeretlen a hazai tévénézők előtt. A Századunk című sorozata méltán aratott sikert. Igazi dokumentumfilm a Királygyilkosság. Kemény, értékes film a szó nemes értelmében. Ügy egy- harmad-egyharmad részben az eredeti felvételeket (a marseille-i gyilkosság volt az első, amelyet egy ismeretlen operatőr megörökített), a szemtanúk és az akkori vizsgálatokat vezető rendőr tisztviselők visszaemlékezéseit, valamint a rekonstruálható kulcsepizódoknak színészekkel eljátszatott jeleneteit ötvözi közérthető egész- szé ez a film. Hogy mindenki által világos legyen a történelem kusza gyökerű és a következő tizenegy év történéseire is ható esemény, narrátori szöveg is segít. Sára Sándor és Kurucz Sándor kamerája előtt Avar István, Tordy Géza, Kern András, Balázsovits Lajos, Gáti Oszkár és színésztársaik játékukkal csak a megérthe- tést, a szemléltetést segítik. Érdekesség, hogy a filmet egy időben mutatta be a televízió és a békéscsabai Szabadság mozi. (nemesi) Tanfolyam ünnepségek szervezőinek
