Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
1984. október 4., csütörtök Orosházi beszélgetés Hogyan szerezzünk építőanyagot? A közelmúltban kerekasztal-beszélgetést rendezett Orosházán a fogyasztók városi tanácsa. Az eszmecsere tárgya a település építőanyaggal való ellátása volt. Elmondották véleményüket, tapasztalataikat a társadalmi szervezetek, a tanács képviselői, a vállalatok, intézmények vezetői. Már a vitaindító beszámoló is izgalmasnak ígérkezett, amelyet a helyi TÜZÉP-telep vezetője készített. Ezek szerint 1984 első felében lanyhult a forgalom, hiszen a közületek a beruházási korlátozások és az aszály miatt kevesebb építőanyagot szereztek be, mint az elmúlt év azonos időszakában. A lakosság azonban nem csökkentette vásárlásait. Az év első hat hónapjában 69 ezer mázsa cementet adtak el. A tavaszi hónapokban tárolási gondokkal küszködött a telep, hiszen 18 ezer mázsa cementet a szabadban voltak kénytelenek tárolni. Naponta vitatkoznak a vevők és az eladók a kiszakadt cementeszsákok miatt. Sajnos, a szállítmányok 25 százaléka ilyen, amely éves átlagban 5-8 százaléknak felel meg. Főleg a hazai gyárak zsákjai gyengék! örvendetes, hogy kisméretű téglából túlkínálat van. Üreges téglából viszont jelenleg nincs elegendő, mindenekelőtt uniformból kellene több. Ugyanakkor megnőtt az igény a mezőtúri burkoló és üreges pillértégla iránt, amelyek kérnények és lábazatok építésére kiválóan alkalmasak. Cserépből tavaly június végéig 171 ezret adtak el, az idén ez a szám 82 ezerre csökkent. Évek óta nincs elegendő hazai cserép, csupán az anyagbiztosítási szerződések teljesítését vállalják. Osztrák betoncserepet és jugoszláv terméket azonban általában lehet kapni. Különböző színű szabvány palából korlátlanul tudnak szállítani és hullámpalából is értékesítettek 28 ezer négyzetmétert. A vasbetongeren- da-ellátás hosszú idő óta akadozik. Ezek pótlására ott van a PK és a PS jelű födémelem, amely alig drágább a gerendánál, beépítése viszont sokkal előnyösebb, mégis idegenkednek tőle a vásárlók. Visszaesett a mo- ’ zaiklapok forgalma is. Nem csoda, mert a Budapesti Vasbetonipari Művek abbahagyta a gyártást, most kisebb vállalatok, szövetkezetek készítik, de a teljesítményük meglehetősen kicsi a megnövekedett kereslet kielégítéséhez. Baj van a faárukkal is. Fenyőfűrészáruból többet adtak el, mint az elmúlt évben. Ugyanakkor a gyárak általában 25 mm-es deszkákat készítenek, holott a vásárlók az 50 milliméterest keresik. Ugyanez a- helyzet az állványfával is. Az ÉRDÉRT 50—60 százalékban csak gazdaságtalan méretű gömbfát szállít. Emelkedett az ajtók és az ablakok eladása. Tetszetős belső ajtókat, ablakokat, hazai és külföldi nyílászárókat kínálnak. Természetesen szó esett a mostoha munkakörülményekről, a jövedelmek alakulásáról. a megbecsülésről. Jellemző, hogy a telepen dolgozók fele a szabadban tevékenykedik. A betegség miatt kiesett munkanapok száma évente eléri a 8—10 százalékot. Olykor szabadság és betegség miatt egy-egy dolgozó 2-3 ember munkáját kénytelen ellátni. Alacsonyak a jövedelmek is. Az év első negyedében az átlagkereset 2825 forint volt,- amely önmagáért beszél. Ennek ellenére az a cél, hogy megfelelő képzettségű szakemberek szolgálják ki a vevőket, ismerjék az új, korszerű építőanyagokat. A másik gond a telep elavultsága. így a szabályos árutárolás komoly nehézségekbe ütközik. A szabványban előírt fedett tárolású anyagoknak mintegy felét csak fóliával tudják úgy- ahogy megvédeni az időjárás viszontagságaitól. Elképzelhető, hogy mennyi munkát és időt igényel a folytonos ki-betakarás, hiszen egyetlen beázás 40—50 ezer forint kárt okozhat. A telepen csupán a közlekedési utak készültek betonból, de ezek is lesüllyedtek. Esős időben az alacsony fekvésű, sáros területekre is kénytelenek árut rakni. Az Alföldi TÜZÉP Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese megpróbált minden kérdésre válaszolni, de sok jóval nem kecsegtette a hallgatóságot. Itt van mindjárt a cserépellátás. Tetőfedő anyag van, csak a hazai cserépből nem képesek az igényeket kielégíteni. De mit lehet tenni, ha az építtetők ehhez ragaszkodnak? Ezért is kísérleteznek a hazai betoncserép gyártásával. Már van is egy ilyen üzem Veszprémben. Ezenkívül még három házgyárat akarnak átállítani ilyen célra. Ezeknek a berendezéseknek az üzemeltetése azonban drága. így a magyar betoncserép ára megegyezik az osztrákéval, amely viszont szebb és jobb. Jogos a kérdés: akkor érdemes-e nekünk ezzel foglalkozni? Egyébként az elmúlt 10 évben még nem volt rá példa, hogy ilyen jó legyen az építőanyag-ellátás, mint az idén. Augusztus 31-én 390 millió forint értékű anyagot tároltak a telepeken, amely rekordnak számít. A legnagyobb ilyen vállalatnak, a budapesti TÜZÉP-nek is csak 278 millió forint volt a készlete. A vevő mégis úgy érzi, hogy nincs elegendő építőanyag. Ennek főleg az az oka, hogy a két legfontosabb cikkből, a falazóanyagból és a hazai cserépből évek óta képtelenek az igényeket kielégíteni. Tehát van tégla és cserép, csak nem olyan, amilyet keresnek. Érthető az építtető dilemmája is, hiszen aligha mindegy, hogy 15 vagy 40 ezer forintot fizet ki cserépért vagy a korszerűbb tégláért. Egy család évi megtakarított pénze megy rá arra, hogy import cserepet, illetve drágább téglát vásárol. Ezért lenne jó, ha minél többen kötnének anyagbiztosítási szerződést a TÜZÉP-pel, amelynek értelmében a vállalat fél év alatt, ütemesen leszállítja a kért anyagot. A jobb tájékoztatást segíti a vevőszolgálati telefon, amely Kecskeméten rögzíti a kérdéseket és arra válaszol: hol, milyen anyagot lehet'kapni a három megye telepein. Ami a mostoha körülményeket illeti: az orosházinál sokkal rosszabb állapotok uralkodnak például Hódmezővásárhelyen. A fejlesztések viszont korlátozottak. Kecskeméten felépült 17 millió forintért a Fészek Áruház, amelyhez a megyei és a városi tanács 4 millióval hozzájárult, a többi hitel. A békéscsabai új TÜ- ZÉP-telepet jövő tavasszal adják át. Másutt sajnos csak szinten tartásra futja a vállalat erejéből. Szerencsére a Belkereskedelmi Minisztérium nem vette le napirendről az építőanyag-telepek korszerűsítését. Mint ahogy az itt dolgozók anyagi megbecsülése sem tűr halasztást, hiszen 2800—3000 forint átlagfizetésért nemhogy szakmunkást, de még segédmunkást sem kapnak. Befejezésül ide kívánkozik a városi tanács elnökhelyettesének néhány megjegyzése. Kezdeményezte, hogy találkozni kellene a családi házat építőkkel, a tervezőkkel. Mert a leendő tulajdonos bűvös körben kering. Megy a tervezőhöz, a hatósághoz, az OTP-hez, kivitelezőt keres. Közben vásárol ezt-azt, amit éppen kap. Végül kiderül: nem is ezekre van szüksége. Hiányos a korszerű építőanyagok propagandája. Valóban, ezeket a megállapításokat kellene továbbgondolni, tenni is valamit azért, hogy a vásárló kiszolgáltatottság helyett mindig és mindenhol korrekt és pontos, szakszerű választ kapjon kérdéseire. Akkor talán a -hiánycikkek okozta sokkot is hamarabb kiheverné és nem légvárakat, hanem kényelmes, szép, modern otthont építene a családjának. Seres Sándor Az ittas vezetés hatásos ellenszerének ígérkezik az Alcohol testar elnevezésű berendezés. „Mennyit ivott, kérem?”, így a kérdés, s válaszul nem kell szondába fújni az autósoknak, elég, ha mikrofonba nyilatkoznak. Az sem baj, ha nem mondanak igazat, mert a mikrofonba épített műszer a nyilatkozó szavahihetőségét közvetve, az általa elfogyasztott alkohol mennyiségét viszont közvetlenül és egészen pontosan méri. A meginterjúvolt akár meg is tagadhatja a nyilatkozatot, elég, ha elárulja a nevét, a beépített alkoholdetektor ugyanis a beszéd hatására érzékeli és kimutatja, hogy az illető gépkocsivezető mennyi szeszt fogyasztott. A készüléket a prügyi Ti- szamente Termelőszövetkezet gyártotta. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felv. — KS) Parkosítás, fásítás Békéscsabán Több társadalmi segítségre van szükség « Békéscsabán, a belterületen 1 millió 200 ezer négyzetméter zöldterület van, amiből 800 ezer négyzetmétert kezel a kertészeti és köztisztasági vállalat. Ennek csaknem a felét kiemelten, a többit alkalomszerűen. (Például az utcákon a fű kaszálását:) Főként a város külső részein a lakosság jelentős részt vállal a gondozásból. Mindezekből Krauszpe Erzsébet kertészmérnök, a vállalat osztályvezetője tájékoztat, hozzáfűzve még, hogy a pósteleki parkerdőt (a kastély környékét a kempinggel) * ugyancsak a vállalat gondozza. Egyébként a városban minden személyre 5 négyzetméter zöldterület jut, ami az igényeknek csupán az egyharmada, egynegyede. Nehezíti a helyzetet, hogy a legsűrűbben lakott részeken nem jut egy négyzetméter sem. A parkok gondozására a városi tanács meghatározott összeget biztosít, ami évek óta csaknem azonos. Űj park létesítésére alig van lehetőség. Illetve van, de főként társadalmi munkában. A fenntartást és a fejlesztést szakmailag a vállalat főmérnöke, osztályvezetője, valamint egy fiatal kertészmérnök házaspár, Váradi Ferenc és Váradiné Zsilák Ágnes irányítja. Nemrég fejezték be egyetemi tanulmányaikat, és Békéscsabára kerülve az volt az első tapasztalatuk. hogy a valóság messze elmarad az elmélettől., — Vonatkozik ez területre és minőségre is — állapítja meg a fiatalasszony, és így folytatja: — A lakótelepi területek aligha nevezhetők parkoknak. Az átalakításukat megnehezíti, hogy az építőipar az építkezés befejezése után nem, vagy csak részben szállítja el a rengeteg törmeléket. Érdemes megnézni a Tanácsköztársaság és a Bartók Béla út közötti építkezési területet. — Mint ifjú mérnököknek most mi a feladatuk? —. Nekem — mondja — a város fásítási tervének az elkészítése a fő tennivalóm. Az első szakasz a Lencsési úti lakótelep északi felén,* ahol az idei őszi fásítást már ennek alapján valósítjuk majd meg. A férjem a kivitelezés egyik irányítója, művezetője. — Mi lesz a folytatás? — A kerületek következnek. Sorrendben elsőként a II kerület, ahol a kiöregedett fákat, fasorokat fogjuk pótolni. — A város tervezett szabadidő-központjában nem lesz fásítás? — Még nem láttuk azt a részt, de tudunk a tervről, reméljük, annak a részbeni fásítására is sor kerül az idén — válaszol a kérdésre Váradi Ferenc. Váradiék Békéscsabán te-- lepednek le. Az egyik Lencsési úti épületben kaptak lakást, önmaguk javára is szeretnék szebbé, kellemesebbé tenni -azt a környezetet, amelyben élnek. Érdemes a törekvésüket társadalmi munkával támogatni. Persze a parkok, fák, virágok megóvásával is. P. B. Hagyományok felkutatása Gyulán Húsipari múzeumot nyitnak meg Kívülről már rendbe hozták a volt vágóhidat, amelyben tanműhelyt és múzeumot alakítanak ki Megjelent a Ludas Évkönyv Mindenre van receptünk. Ez a mottója a Ludas Matyi 1985-ös évkönyvének, amely már kapható is az újságárusoknál. Nem kelj túlságosan nagy bátorság annak a megállapításához, hogy ez az évkönyv fiatalok és idősek körében egyaránt igen népszerű lesz. Manapság ugyanis, ki tudja, miér:, divatba jöttek a szakácskönyvek; állítólag az idősebbek annak örülnek, há felfedezik ifjúságuk egy-egy kedves emlékeket ébresztő receptjét, a fiatalok pedig éppen abban a korban vannak, amikor keresik a recepteket arra. hogyan lehet mindenkit megetetni. Talán éppen ez lebegett a Ludas Ma,tyi munkatársi gárdájának a lelki szemei előtt, amikor szerkesztőségi boszorkánykonyhájukban kifőzték, hogy speciális szakácskönyvet adnak ki, olyat, amelyet a lap írói és rajzolói állítottak össze. Mi, magyarok, ez ismeretes, szeretjük a gyomrunkat és szeretjük a humort is. Szeretjük, ha lefőzünk valakit (például a sportban), örülünk, ha sikerült megfőznünk valakit (például a nőket) és jól érezzük magunkat, ha a szatíra eszközeivel kimondjuk azt, amit máskülönben nem tudunk megemészteni (például a zöldségárakat). A Ludas-szakácskönyv elkészítésében a lap munkatársai természetesen nem csupán a saját erejükre támaszkodhattak: sok finom és különleges íz köszönhető azoknak a klasszikus magyar íróknak, akik szintén felemelték a fedőt, vagyis írásaikkal hozzájárultak ahhoz, hogy a Ludac Matyi 1985-ös évkönyve — helyenként csípős, paprikás humorával — minél több olvasó számára jelentsen igazi szórakozást. Jó étvágyat! Wnjciech Sadley textilképe Wojciech Sadley lengyel textilművész munkáiból kiállítás nyílt tegnap Budapesten, a Lengyel Tájékoztató és Kulturális Központban. A tárlaton mintegy 20 alkotás látható. A művész első önálló magyarországi kiállításán látható kompozíciókat a formák és megjelenítési módok változatossága jellemzi. Gyulán a húsiparnak már évszázados hagyományai vannak. Az itt készült kolbász, a gyulai, híres lett, de a más ízesítéssel gyártott készítmények is keresett termékei a Gyulai Húskombinátnak, már nemcsak itt, Európában, hanem a föld távolabbi részeiben is. Éppen ezért dicséretes a húskombinát vezetőinek elhatározása, hogy otthont biztosítanak egy szakmai jellegű speciális húsipari múzeumnak a volt városi vágóhídon, ahol a tanműhely is lesz. • Már folynak a régi vágóA magyar építészek nemzetközi tervpályázatot nyertek a Szovjetunióban, Nov- gorodban és Mongóliában. Bálint Imre, Korényi András és Kruppa László építész alkotói közösségének munkája érdemelte ki az első díjat a novgorodi pályázatra 12 országból benevezett tizennégy tervezői csoport közül. A Novgorod középkori vára mellé kerülő, 2000 lakásos új lakónegyedet és közintézményeit tervezték meg — gondosan ügyelve arhídon a gyűjtemény elhelyezésére szolgáló termek kialakításának munkái. Évekkel korábban megkezdték a húsipari hagyományok, Gyula húsiparának fejlődéstörténetével kapcsolatos írásos emlékek, fényképek, szerszámok, gépek és eszközök felkutatását és ösz- szegyűjtését. Ezúton is kérik mindazokat, akiknek a hentes- és mészárosszakmával, a húsiparral kapcsolatos régi emlék, szerszám birtokában van, vagy ilyenek hollétéről tudnak, értesítsék a kombinátot. Kép, szöveg: Béla Ottó ra, hogy az új épületcsoport harmonikusan beilleszkedjék a történelmi városképbe. Mongóliában a Góbi sivatag menti terület egyik megyei településközpontjának megtervezésére kiírt nemzetközi pályázat bíráló bizottsága tizenegy ország 15 tervezője, illetve alkotói csoportja közül Kiss Lajosnak, a Csongrád megyei Tervező Vállalat építészének munkáját ismerte el az első díjjal. Az új településközpont mintegy 30 ezer lakos korszerűbb ellátását szolgálja. Magyar építészek sikerei
