Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-04 / 233. szám
o 1984, október 4., csütörtök Ahol háromnegyed év egy esztendő A hír kissé meglepő: a szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet ez év szeptemberében befejezte az idei tőkés exportterv teljesítését. Most azonban szó sincs „lakkozásról”, az eredmények szépítéséről, és az sem igaz, hogy alacsonyra tették a mércét, ugyanis fennállásuk legmagasabb exportteljesítése az idei. Akkor hát mi a magyarázata annak, hogy a Szirénben most csak háromnegyed évig tartott egy esztendő? Termeltetés Vietnamban — Nincs itt titok, egyszerűen csak éltünk a lehetőségekkel. Észrevettük, hogy élénkül a piac, elhatároztuk, hogy akkor fokozzuk az exportot. Mivel kapacitásunk véges, ezt a belföldi értékesítés rovására tettük, így értük el, hogy szeptember 30-ra teljesítettük az éves exporttervet — mondja Kiszely Mihály, a szövetkezet elnökhelyettese. A dolog így már érthető, de felmerül egy újabb kérdés: mi lesz akkor a hazai ellátással? Szerencsére ezt is sikerült megoldaniuk. Fokozták a vietnami termeltetést — itt ugyanis a Szirén a HUNGAROTEX-szel közösen komplex műszaki szolgáltatás keretében nagy mennyiségű inget készíttet —, és úgynevezett „lecseré- léses” üzlettel sok kötött pólót hoztak be a Távol-Keletről. A hazai piac így nem érezte meg a többletexportot, sőt, talán még soha sem volt akkora választék az üzletekben ingkonfekcióból, mint az idén. A fentiek mellett jó néhány hatékonyságfokozó intézkedést is tettek a szövetkezetben. Megszabták a bedolgozó teljesítmények alsó korlátját, megszüntettek több veszteséges tevékenységet, szigorították a bérgazdálkodást és a szükségletnek megfelelően csoportosították át a dolgozókat. Ezeknek a hosszabb távú intézkedéseknek már kezdik érezni kedvező hatását, a későbbiekben pedig komoly eredményekre lehet majd számítani. Az eddig elmondottakat természetesen a számok is igazolják. Tavaly a teljes export 50 millió forint körül volt, ebből az első félévben 24,6 milliónyit teljesítettek. Az idén az első félév végére elérték a 40 millió forintot, szeptemberben teljesítették éves vállalásukat, az 58 millió forintot. Ez a teljesítés több mint hatvan százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. Egyszerűbb kapcsolatok Az előzőekben már említett tervteljesítés természetesen nem azt jelenti, hogy az év hátralevő részében ülnek csak a babérokon. A piaci élénkülést jelzi, hogy egymásnak adják a kilincset a külföldi vevők a Szirénben, és valamennyien előszállítást kérnek a jövő évi rendelések terhére. A következő három hónapban tehát már az 1985-ös rendelések gyártását, szállítását kezdik meg. Régebben ilyesmi szinte lehetetlen lett volna, a Szirén ugyanis gyakorlatilag már nem gyárt bérmunkát, csak saját anyagos exporttal foglalkozik. Az alapanyag- gyártók pedig hosszú időn át elég nehezen mozdultak, nem reagáltak a váratlan megrendelésekre. Most alaposan megváltozott a helyzet. — Nagyszerű a kapcsolatunk a Pápai Textilgyárral — mondja Kiszely Mihály. — Napok alatt elkészítik a kért mintákat, és kitűnő minőségben szállítanak. Természetesen ennek meg is kérik az árát, de ez nem baj. Ha jó az áru, mi is többet tudunk kérni a késztermékért. A két eég kapcsolata nemrég tovább egyszerűsödött. A törzsvevők most már először a Pápai Textilgyárral egyeztetik elképzelésüket az alapanyagról, és csak ezután rendelnek • a Sziréntől. Így hetekre csökken egy-egy rendelés teljesítésének átfutási ideje. A kérdés persze az: le- het-e tartani, sőt fokozni a tempót 1985-ben, eleget tud-e tenni a Szirén az elvárásoknak? Sikerül-e fenntartani az exportnövelés dinamikáját úgy, hogy közben a belföldi ellátás sem romolhat? Ráadásul mindezt úgy, hogy javítsanak a saját anyagos tőkés export ma még nem túlságosan magas jövedelmezőségén. Gazdaságos export Mindezekre a választ mához egy évre már nagyobb biztonsággal lehet megadni, de a jelenlegi helyzet ismeretében úgy tűnik, reális az „igen”. Ennek a kijelentésnek az adja meg az alapját, hogy sok új üzleti kapcsolatot sikerült kialakítaniuk, és tovább folytatják a már eddig is bevált üzlet- politikájukat. A szövetkezet ebben az évben szállította az első komolyabb tételt — 50 ezer inget — az USA-piacra, jövőre már ennek háromszorosát rendelték tőlük. Jól alakul az olasz kapcsolat is, és természetesen megmaradtak a hagyományos NSZK-beli vevők. Ami pedig az export gazdaságosságát illeti, a jövő év döntő változást ígér. Eddig a nyomott piaci lehetőségek miatt egészen minimális haszon volt csak a tőkés exportban, de a népgazdasági elvárások miatt exportálniuk kellett. A jövő évi kötéseket viszont már úgy alakíthatták, hogy válogathattak a vevők között. Csak azokkal szerződtek, akik megadták a tisztességes árat. így 1985-ben nemcsak tekintélyes devizahozamra, de komoly haszonra is számítanak. Ami pedig a hazai ellátást illeti, ettől sem kell félni. A vietnami bérmunka tovább folytatódik, és aláírás előtt áll egy szerződés, mely szerinf Törökországban nagy mennyiségű ing készül majd a Szirén által kihelyezett bérmunkában. És mert a lecseréléses üzlet is folytatódik, megfelelő darabszámú és választékú ing kerülhet a hazai üzletekbe. Lónyai László Természetes talajjavító szerek Mind keresettebbek az olcsó, természetes talajjavító szerek, a magas szerves- anyag-tartalmú tőzeg és a termőföld elsavanyodását megakadályozó lápi mész, amelyeket a Sárszentmihá- lyi Állami Gazdaság értékesít. A tőzegbányákban és a lápi mészkitermelő helyeken megkezdődött az őszi csúcs- forgalom, a gazdaságok közül mind többen vásárolják az olcsó, műtrágyát kiegészítő, illetve pótló anyagokat. ötszáz hektáron bányásznak tőzeget, s évepte nyolcvanezer tonnányit termelnek ki. A talajjavító, termő- képesség-fokozó szer nem csak itthon keresett, külföldre, főként a konvertibilis elszámolású országokba évente nyolc—tízezer tonnát szállítanak belőle. Lápi mész- ből. a nagy műtrágya adagoktól elsavanyodott talajok természetes „gyógyszeréből” évente 35 ezer tonnát bányásznak ki Sárszentmihá- lyon. Ezekből a szerekből csaknem húszmillió tonnányit rejt még a gazdaság határa. Itt is a lét határozza meg a tudatot! Mitől gondolkodnak másképp az Aranykalászban? Az elnökhelyettes köröskörül grafikonokkal „tapétázta” ki a szobáját. Az ábrák teljesen világosak, áttekinthetők, semmiféle külön végzettség nem kell ahhoz, hogy a látogató azonnal átláthassa: tíz év alatt honnan hová jutott a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet? Újra meg újra körbehor- dozom tekintetem a bekeretezett, beüvegezett statisztikai táblákon, míg vendéglátómra várakozom, s a megannyi színes rajzon, az oszlo- pocskák, meg a fejlődésvonalak mozgásában ugyanazt a szembeötlő változást kell fölfedeznem az 1981-es évet jellemző mutatókkal kezdődően. SZEMLÉLETVÁLTOZÁS MAGYARÁZNÁ? Amikor az elnökhelyettes belép, azonnal neki is szegezem a kérdést, az éves nyereség alakulását rögzítő képre mutatva. — Mi történt az Aranykalász Tsz-ben 1981-ben, hogy addig, 1975-től indítva, legfeljebb 4-5 millió forint tiszta jövedelmet jelez csak az oszlopgrafikon, onnan kezdve pedig, leszámítva a tavalyi aszályos évet, kétszeres, sőt két és félszeres végig a nyereség összege? A kérdést a főkönyvelő- elnökh.elyettes nyomában belépő elnök, Bukta Gábor is végighallgatja, ő válaszol: — Fordulat játszódott le egy gazdálkodó kollektíva szemléletében. Azelőtt csak termeltünk egy korábbi, jól bejáratott, beidegződött régi gyakorlat szerint. A felvásárlók mindent felvásároltak tőlünk, valami kis nyereséget mindig elkönyvelhettünk. Ment minden szép csendesen a maga útján. A nyolcvanas évek elejére viszont rá kellett döbbennünk, hogy minden megváltozott körülöttünk: amit megtermelünk, egyáltalán nem biztos, hogy meg is veszik tőlünk, s hogy napról napra újabb meg újabb ötletek kellenek a talpon maradáshoz. Ez a felismerés igazi fordulatot hozott a gazdálkodásunkban is. Várom a folytatást, de az elnök az elmondottakat szemmel láthatólag elegendő magyarázatnak fa rtja. Bujkál az ördög bennem, nem hagyom magam. — Elnézést, de ez egy kicsit mesébe illően hangzik. Miképp van az, hogy félezer ember 1980. december 31-én még a régi módon gondolkodik, 1981. január elsején pedig már megtörténik a szemléletváltozás, aminek eredményeként az év végén kétszerese a nyereség a megelőző esztendeinek? KI MENNYIT TEHET ZSEBRE? Az elnök a helyettesére, Sziics Józsefre néz, aki megérti, hogy most rajta a sor. Térül-fordul, egy kék fedelű iratgyűjtő kerül elő. — Ez a szövetkezetünk prémiumszabályzata, amit éppen a kérdéses időben vezettünk be. Nem részletezem. Az a lényege, hogy mindenki, arányosan annyit tehet zsebre, ' amennyivel a közös nyereségéhez hozzájárul. Először csak a főágazatveze- tőknél alkalmaztuk ezt az ösztönzést, azután kiterjesztettük a középvezetőkre is, tavaly pedig a tapasztalatok alapján úgy döntöttünk, hogy mindenkinél ez legyen a mérce. Ez így világos, s bár tényleg kár lenne részletezni, azért a példa és jobb megértés kedvéért föllapozom a szabályzatot. Általános, „elviekben” megfogalmazott szöveget várok, ehelyett az 5. oldalon a következőt olvasom : „Sánta Gyula kalászosága- zat-vezető. A kalászoságazat tervezett fedezeti összege (vagyis az az összeg, amivel az ágazat bevételeinek a kiadásokat meg kell haladniuk — K. E. P.) 9 684 000 Ft. Ezen eredmény elérése esetén az éves alap munkadíj 10 százaléka, minden l"u-os növelésért az alap munkadíj további 2"o-a, maximum 15" „- a” . . .' és így tovább mindenkire név szerint „lebontva” az elérhető prémium összege. De olvashatunk itt a növénytermelés fizikai dolgozóiról is. „A növénytermelés tervezett fedezeti összege 22 789 000 Ft. Az eredményterv teljesítése esetén személyenként 500 Ft fizethető ki- A tervezett nyereség túlteljesítése esetén a többletnyereségnek maximum 20 százaléka fizethető ki a növénytermelési és a gépesítési főágazát fizikai dolgozói között a teljesítés arányában. A prémium szétosztását a főágazat-vezető végzi.” VOLT. AKI NEM ÉRTETTE A dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet főágazatai ugyanis a teljesítmények raérése és nyilvántartása szempontjából önelszámoló egységként működnek. Nem kell természetesen azt hinnünk, hogy az új rendszer bevezetését azonnal mindenki kitörő örömmel fogadta. — Én sem úgy értettem- a szemléletváltozást, hogy az máról holnapra játszódott le. Volt itt jó néhányszor parázs hangulat. Főleg amikor először nem adtunk egy fillért sem annak, aki nem teljesítette a nyereségtervét. Amit a fejünkhöz vágott az úgy önmagában igaz is volt. Hiszen „ez itt eddig nem volt szokás" valóban, azután tényleg „a kedvezőtlen időjárás is szerepet játszott az eredménytelenségben”. De hát a nincsből nem lehet osztani. Ezt a hangoskodók- nak is meg kellett érteniük — mondja az elnök, majd még hozzáteszi: — És meg is értették. A grafikonok, körben a főkönyvelői szobában, ' ugyanezt igazolják. De az is, hogy a tavalyi rendkívüli évben — míg körös-körül a gazdaságok elvérezlek a fullasztó szárazságban — az Aranykalász a maga erejéből maradt talpon ugyanilyen természeti adottságok közepette. A dolgok jelenlegi állása szerint igazolás lesz ez az esztendő is, pedig a napraforgóra, a kukoricára az Aranykalászban is későn jött az eső. Ennek ellenére majdnem minden ágazat várakozáson felül produkál, s a fölégetett; kukoricát sem hagyták veszendőbe a „megváltozott szemléletű” emberek. Pelle- tet készítenek belőle biztos piacra a lucernaüzemben, amely néhány évvel ezelőtti agonizálásából föltámadva, most ismét fénykorát éli. A tehenek is jobban tejelnek, a hízómarhák is jobban híznak, pedig „aszályos" takarmányt kapnak. A szövetkezet nemrég indított cipő- felsőrész-üzemében hovatovább kétszázan dolgoznak, s hoznak nyereséget a közösnek. * * * Ne folytassuk, fogadjuk el Bukta Gábor meghatározását, mely szerint a tagság és a tsz-vezetés megváltozott szemlélete vált a dévaványai Aranykalász Tsz-ben termelőerővé. Fogadjuk el, de tegyük hozzá: ezt a szemléletváltozást egy jól eltalált, mindenkinek világos és elfogadható ösztönzési rendszer érlelte igen rövid idő alatt. Mert hát semmi sem megy magától, és az, hogy végső soron a lét határozza meg a tudatot egy plyan kisebb közösség esetében is igaz. mint amilyen a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet. Kőváry E. Péter Megkezdődött az őszi lehalászás. A bajai Üj Élet Halászati Termelőszövetkezet tagjai a bát- monostori Duna-ágból kifogott halat a bikali halfeldolgozóba szállítják (MTi-fotó: Kunkovács L. felvétele — ks)
