Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-03 / 232. szám

1984. október 3., szerda Utravaló flz utolsó j(j és az első hét ^ A megjelenteket Bukva Pál köszönti A kormány szeptember végén szokatlanul gáláns ajánlattal fordult a még har­coló magyar katonákhoz: „öt katasztrális hold min­den kilőtt ellenséges tan­kért” — így harsogták az újságcímek, s alatta ott volt az is, hogy ha valaki eköz­ben „hősi Halált hal, ^úgy a hozzátartozók vagy törvé­nyes leszármazók 15 napon belül az igénybejelentés után 10 katasztrális hold _ földet kapnak”. A titokban sokaktól hall­gatott moszkvai Kossuth rá­dió gyorsan reagált a hír­re: „Lakatos kormánya föl­det ígért jutalmul azoknak a katonáknak, akik a tankok elleni harcokban kitüntetik magukat. A magyar kor­mány azelőtt szovjet terüle­ten ígért földet a honvédek­nek, most már akarva, nem « akarva magyar földdel kell őket biztatni. A kérdés csak az, hogy azok a föld felszí­nén vannak-e vagy a föld alatt.. . Hitler és Lakatos most tömegsírokat készíte­nek a honvédek számára, de most magyar földön.” Október elején hevesebbé váltak a Békés megyéért ví­vott harcok, s hamarosan el­dőlt a küzdelem: 6-án fel­szabadult településeink zö­me. Igaz, nagy volt az ár! A gyomai repülőteret védő német légvédelmi egységek egyik tisztje pontosan föl­jegyezte az október 6-i és 7-i csata pusztítását és pusztu­lását: „Sikerek: megsemmi­sült 9 T34-es 8,8-as lövegtöl, 3 T34-es közelharceszköztöl, 12 géppuska, 2 páncéltörő ágyú, 2 páncéltörő puska, kb. 500 ellenséges halott, 3 fo­goly; veszteségek: ember­ben: 26 halott, 56 sebesült, 12 eltűnt, anyagban: 8 8,8 cm-es löveg (ellenséges be­hatás), 5 3,7 cm-es löveg (el­lenséges behatás), 10 2 cm-es löveg (ellenséges behatás), 1 négycsövű 2 cm-es (ellensé­ges behatás), 1 8,8 cm-es lö­veg (önrobbantás), 2 3,7 cm- es löveg (önrobbantás), 4 2 cm-es löveg (önrobbantás), gépjárműben: 9 vontató (a 8,8 cm-esekhez), 11 féllánc­talpas teherautó, 4 motorke­rékpár, 14 személygépkocsi, 35 tehergépkocsi, 11 könnyű vontató, 1 rádióskocsi.” Októberben egyre több - ember ismerkedett meg a Vörös Hadseregnek a ma­gyar néphez intézett — már a békét jelentő — felhívásá­val: „Polgárok! A Vörös Hadsereg Parancsnoksága felszólít benneteket, hogy őrizzétek meg nyugalmato­kat, tartsatok rendet, és tel­jesítsétek pontosan a szov­jet katonai hatóságok által a háborús viszonyok figye­lembevételével kibocsátott rendeleteket. Maradjatok a helyeteken, és folytassátok békés munkátokat! Gondos­kodjatok az ipari, kereske­delmi, községi és egyéb üze­mek, valamint a hatóságok zavartalan működéséről! Munkások és iparosok! Bát­ran folytathatjátok munká­tokat a gyárakban és a mű­helyekben! Kereskedők és vállalkozók! Intézzétek ügyeiteket minden aggoda­lom nélkül! Tisztviselők! Biztosítsátok valamennyi hi­vatal és igazgatási ág zavar­talan működését!” A harcok időszakában a polgári lakosság is ezernyi megpróbáltatáson ment ke­resztül, óriási veszteségeket szenvedett. 1949-ben kimuta­tást készítettek a háború ál­dozatairól: Gyulán, Oroshá­zán s a gyulai, a gyomai, a békési, a szarvasi, az oros­házi és a szeghalmi járás­ban összesen 1742 volt a harcokban meghaltak, 3371 az eltűntek, 2212 a polgári halottak, 1577 a hadirok­kantak, 779 a polgári sebe­sültek, 2458 a hadiözvegyek és 1822 a hadiárvák száma. Temérdek volt az anyagi kár. S a gondok — másfélék, mint addig — a béke első napjaiban is jelentkeztek. A megbízott gyulai polgármes­ternek már október 7-én nyílt parancsot kellett köz- zététetnie a Békés megyei Hírlapban: „Számos jelentés érkezett hozzám, hogy ma­gyar lakosok üzleteket és la­kásokat fosztogattak. Ami­kor ezt a gyalázatos cseleke­detet a legmélyebb felhábo•- rodással megbélyegzem, ha­lálbüntetés terhe alatt fel­szólítom az ilyen fosztogató­kat, hogy az elrabolt ingó­ságokat 24 órán belül vi­gyék vissza oda, ahonnan el­rabolták.” Ugyanazon a napon a bé­késcsabai Városi Intéző Bi­zottság felhívást adott köz­re: „Az orosz parancsnokság utasítása alapján felhívjuk a város férfilakosságát, hogy a közrend megóvása érdekében alakítandó népőrségbe azon­nal jelentkezzenek a város­házán a rendőrség helyisé­geiben. A jelentkezők a sa­ját kerületükben nyernek be­osztást." A szovjet katonák és a polgári lakosság közötti érintkezés megkönnyítésére többen szótárkészítésbe fog­tak. A gyulai Corvin könyv- és papírkereskedésben nem­sokára kapható — végig la­tin betűkkel írt — szójegy­zék anyagába efféle szópáro­kat gyűjtöttek: zravsztujtye = köszönési mód, dós vi- dánija = viszontlátásra, palkovnik = ezredes, lite- nant = hadnagy, szudja = bíró, szud = bíróság, tova- ris — bajtárs, kusaty = en­ni, sztakan = pohár, brüki = nadrág, szpicski = gyu­fa, na pamet = emlék, mnoga --- sok, szpasziba = köszönöm. Gyomán a kisbíró ezt do­bolta október 9-én: „Felhív­juk a község egész lakossá­gát, hogy foglalkozását min­denki azonnal kezdje meg, a piszkot és a szemetet min­denki takarítsa el a reá eső utcarészen, valamint az ud­varán is. A található hadi­anyagokat szedje össze és vagy rakja össze ott, vagy hordja be a községháza ud­varára. A rablást, fosztoga­tást, aki ilyet követett el, azonnal hagyja abba, mert a fosztogatókat az orosz ható­ság a helyszínen löveti agyon. Felhívjuk az egész község lakosságát arra is, hogy az orosz katonaságot mindenki fogadja szeretet­tel, ellene semmi tekintetben ne szegüljön, mert ők hoz­ták népünknek az emberi egyenlőséget, a demokráciát, amelyet a szabadságot szere­tő népek várhatnak. Kérésü­ket lehetőleg szeretettel tel­jesítse mindenki, mert ez­zel csak községünknek hasz­nálnak.” Ugyancsak gyomai hétköz­napokról szól Győri Imre emlékezése: „Az élet megin­dításában és a szovjet csa­patok segítésében különösen fontos helyet foglalt el a Kner Nyomda. Az otthon maradt nyomdászok éjjel­nappal dolgoztak, nyomtat­ták a szovjet csapatok front­újságját, s orosz nyelvű röp­lapokat készítettek. A cirill betűs szöveget szovjet kato­nák szedték, és csak a nyo­más történt a nyomdában. Nemcsak a front számára dolgozott a nyomda, hanem magyar nyelvű felhívásokat is készített, többek között a párt első kiadványainak egy részét.” A battonyai plébánián ezt jegyezték föl az első szabad hetekről: „Nagy létszámú katonaság tartózkodott a községben. Mint minden házban, a plébánián is so­kan voltak beszállásolva. A plébánosnak meghagyták a hálószobáját és az irodá­ját.” Daniss Győző — Mit tudsz a MADISZ- ról? A bajuszos fiatalember, Takács Mátyás, a gyoma- endrődi KISZ-bizottság tit­kára, elgondolkodik. — Hát, nem sókat — vall­ja be őszintén. — Annyit, hogy az első ifjúsági 'szerve­zet volt. De te biztos ké­szültél ;.. — mosolyodik el. Valóban fellapoztam né­hány lexikont, hogy kiin­dulhassak szűkszavú meg­határozásaikból, melyek szerint: a Magyar Demokra­tikus Ifjúsági Szövetség 1944 végén az MKP kezdemé­nyezésére létrejött első, egy­séges, demokratikus ifjúsá­gi tömegszervezet. 1948 ele­jéig létezett, felváltotta a Magyar Ifjúság Népi Szö­vetsége. Ez a rövid informá­ció elég volt ahhoz, hogy nem teljesen tudatlanul in­duljak szeptember 29-én, szombaton a MADISZ-ala- pító tagok gyomaendrődi ta­lálkozójára. Ahhoz azonban kevésnek bizonyult, hogy ne halljak számomra megdöb­bentően új dolgokat. £ Ez a szokatlan találkozó tulajdonképpen a megszo­kott keretek között zajlik. Ám nem lehet szokványos annak a 160 embernek, akik az ország különböző ré­szeiből keltek útra, hogy az ENCI nagytermében — so­kan négy évtized után — újra találkozhassanak az if­jú éveiket körülvevő arcok­kal. Legtöbbükben már ma­ga a szülőfalu, látványa meghatódást keltett, hiszen — ahogy mondják — az or­szág más tájain is megma­radtak endrődinek. És — hozzá kell tenni — a legtöb­ben megállták a helyüket, öregbítve a táj hírnevét. — Talán az ország egyet­len megyéje sem adott any- nyi pártmunkást, mint ez a megye. A MADISZ jó útra- való volt nekünk — jelenti ki Fekécs Imréné, egy régi alapító tag. De maradjunk az esemé­nyek sorrendjében. » — A Gyomaendrődön élő MADISZ-tagok ötlete volt: hívjuk össze a még élőket. A számviteli és a bizony­lati rend több helyen kíván­nivalót hagy maga után. Az Aranykalász Termelőszövet­kezet bizonylati szabályzata a számítógépes készletfeldol­gozásra történő átállás miatt átdolgozásra szorul. A ci­pészszövetkezet számlarend­del nem rendelkezik. Az ál­lóeszközök beszerzését a szö­vetkezetek éves terv alapján végzik. Tárolásuk és állag- megóvásuk, a lehetőségek­hez mérten megfelelő. A me­zőgazdasági szövetkezetekben a gépek nagy része szaba­don, körülkerített helyen van. Erőfeszítéseik ellenére sem tudták még az értéke­sebb gépeket fedett helyen tárolni. Az idénymunkák végzésekor az Aranykalász Termelőszövetkezetben a né­pi ellenőrök azt tapasztalták, hogy munkaidő után kint maradt vetőgépeket nem zárták el, így fennállt a ve­tőmag eltulajdonításának a veszélye. A nagy értékű gé­pek kezelését azonban csak olyan dolgozókra bízzák, akik megfelelő szakképesí­Rám bízták — mint a szer­vezet egykori vezetőjére — a szervezés feladatát — tá­jékoztat Bukva Pál, aki a szarvasi járási NEB elnöke­ként ment nyugdíjba. Nem kell túlságosan faggatn’, szívesen idézi a múltat: — 1944 karácsonya előtt választottak meg szervező titkárnak. Feladatul kaptam a kívülálló fiatalok beszer­vezését s a programok ösz- szeállítását. Igen élénk kul­turális és sportélet folyt ná­lunk. Olvasókört, futball- és női kézilabdacsapatot ala­kítottunk. Nem volt könnyű összeszedni a felszerelést: egy-egy kiló zsírral, szalon­nával „járult hozzá” min­denki. Az olvasókör tagjai gyűjtötték a marxista köny­veket; a hetente tartott fel­olvasások nemcsak az ön­művelést, a politikai neve­lést is szolgálták. — Nálunk, a családban hagyománya volt a haladó eszmék iránti tiszteletnek. Édesapám — mint ’19-es vö­röskatona — sokat mesélt a Tanácsköztársaság esemé­nyeiről. Huszonegy éves vol­tam, amikor elhurcoltak a csendőrök katonának, ha­sonló korú társaimmal együtt. Nagyatádról meg­szöktem. Már felszabadult a megye, amikor — december 8-án — hazaérkeztem. Más­nap beléptem a MADISZ- ba, s hamarosan vezetőségi taggá, majd titkárrá vá­lasztottak. Akkor úgy 350 tagja volt a helyi szervezet­nek. Sokukat a közösségi élet, a jó kulturális és sport- program vonzotta közénk. Persze, nemcsak ez. Emlék­szem, amikor éjjel vörös zászlóval csépelni mentünk; a búza egy részét a Vörös Hadsereg katonái kapták, a többit szétosztottuk a sze­gények között. £ Cserép Mátyás, Endrőd első párttitkára így beszél 1944 őszének eseményeiről: — Ahogy hazaérkeztünk a hadseregből, mindjárt meg­kezdtük a párt szervezését. Nem volt nehéz, hiszen a mi falunk rendelkezett mun­kásmozgalmi tradíciókkal. Jól emlékszem a kultúrház- beli alakuló ülésünkre. A téssel rendelkeznek. A gé­pek karbantartása, felújítá­sa a szőnyegszövőnél, a Le­nin és a Rákóczi Termelő- szövetkezetekben tervszerű. Az állóeszközök analitikus nyilvántartása viszont több helyen nem teljes körű. A nullára leírt állóeszközök eredeti bruttó értéke az ipa­ri szövetkezeteknél az ösz- szes állóeszközérték 1,7—5,8 százalék között szóródik. A mezőgazdasági szövetkeze­teknél jelentős az elhaszná­lódás aránya. Az Aranyka­lász Termelőszövetkezetben az összes állóeszköz 17 szá­zaléka, ezen belül a jármű­vek 35 százaléka, a Lenin Termelőszövetkezetben az összes állóeszköz 19,3 száza­léka, a Rákóczi Termelőszö­vetkezetben az erőgépek 61 százaléka 100 forint eszmei értékben van nyilvántartva. A vizsgálat a legtöbb problémát a pénzkezelésnél, a pénztári nyilvántartások­kal kapcsolatban állapított meg. Három szövetkezetben riasztóberendezést is felsze­reltek, amely azonban nem központtól megkaptuk az útmutatást: nem proletár­diktatúra, hanem többpárt­rendszer következik. Felada­tul tűztük ki többek között egy erős ifjúsági szervezet életre hozását. Igen lelkesek voltak a fiataljaink: telje­sítették a párt által kijelölt feladatokat. Amikor meg­bíztuk őket a fegyverek ösz- szeszedésével, telehordták a kultúrház padlását. Nagyon jól megszervezték a pártőr­séget is. Egyszóval: olyan ifjúsági szervezet műkö­dött, itt, amelyhez hasonló azt hiszem, nem volt az or­szágban, de nem is lesz egy­hamar. — Életem egyik legemlé­kezetesebb dátuma 1944. szeptember 29-e — néz a múltba Fülöp Lajos, egykori MADISZ-tag. — Ekkor szö­kött meg kis leventecsapa­tunk — melyet a félelem szervezett — a csendőröktől. Az első éjszaka a nagylaposi majornál átszöktünk a fron­ton, s 30-án otthon vol­tunk. November-december­ben a pártszervezet mellett már ténykedtek a fiatalok. Nem felejtem el azt a lelke­sedést, ami akkor áthatott bennünket. Élnek még ben­nem a gyermekkori emlé­kek: a kondás-, a béressors, a kubikmunka, az aratás, a cséplés ... Mi, akik éltünk a régi rendszerben, tudjuk iga­zán értékelni a mát. Az, hogy ma itt ennyien össze­jöttünk, nem csupán a kö­zös múltnak, a fiatalkori él­ményeknek köszönhető, ha­nem a szülőfalu vonzóerejé­mindenhol működött. A Rá­kóczi Szövetkezetben kétna­ponként, a szőnyegszövőnél hetenként végeznek pénztár­ellenőrzést. Több helyen ez a feladat a belsőellenőr ha­táskörébe tartozik. A pénz­tár bevételi-kiadási bizony­latok szúrópróbaszerű vizs­gálatánál szinte ' mindenütt feltárt az ellenőrzés 'kisebb- nagyobb hiányosságokat. Legtöbb helyen az a hiba, hogy a pénztárellenőr nem minden bizonylatot ír alá, de előfordult az is, hogy a pénz felvételéhez nem volt meg az írásbeli meghatal­mazás. A vásárolt és a sa­ját termelésű készletek be­vételezése, kiadása és fel- használásának elszámolása összességében megfelel a jog­szabályok előírásainak. A termelőszövetkezetekben a mezei leltár értékének meg­állapítása és bizonylatolása szabályszerű. A leltározás a szövetke­zetben ütemterv alapján tör­ténik. A Rákóczi Termelő- szövetkezetben azonban az állóeszközök leltározásának időpontját a szabályzattól el­térően határozták meg. A szőnyegszövőnél sem a lel­tározási szabályzat, sem az ütemterv nem tért, ki a lel­tárellenőrzésért felelős sze­mélyre, illetőleg a munka­körére. A leltározás szemé­lyi és tárgyi feltételeit vi­szont mindenütt biztosítot­ták. A cipészszövetkezetnél azonban a népi ellenőrök összeférhetetlenséget állapí­tottak meg. Az eszközök se­nek is. Tolna megyében élek 36 éve. Oda köt a munkahe­lyem, a családom. Bár a nevek jó részét elfelejtet­tem, a régi arcok élnek ben­nem ... £ A front épphogy elvonult Endrőd határából, máris mozgolódni kezdtek a kom­munisták, s irányításuk alatt a fiatalok. „Egyszerű” dol­guk volt: az életet kellett megszervezniük. A romok eltakarítása, a gabona be­takarítása, a földreform vég­rehajtása mellett még har­coltak is; igen sok endrődi jelentkezett önkéntesnek. Ráadásul megszervezték azt — a fiatalok számára igen nagy vonzerőt jelentő — kulturális és sportéletet, amelynek semmiféle anyagi fedezete nem volt. Ám sok akadályt áthidalt a lelkese­dés! Mert ebben — akkor — nem szenvedtek hiányt. S amelynek jelképe is lehet a sportpályát övező, csemeté­ből óriássá nőtt nyárfasor, melyet negyven éve ültettek az akkori fiatalok. — Emberformáló volt az akkori politikai légkör. A visszaemlékezés egyben pél­damutató is a mai fiatalok­nak — így fogalmaz Kőris György, a nagyközségi párt- bizottság titkára ünnepi be­szédében, melynek végén fi­gyelemre méltó gondolatra jut: — A MADISZ jelképes bölcső, melynek eredménye a ma. Gubucz Katalin lejtezésének bizonylatolása általában szabályszerű. Hiá­nyosságként csupán az me­rült fel, hogy nem minde­nütt használják az erre kö­telezően előírt szabvány­nyomtatványokat. A felesle­gessé vált vagyontárgyakat többségében közületeknek, kisebb részben pedig a la­kosságnak értékesítik. A ren­dészeti tevékenységet jól megszervezték. Különösen példamutató az Aranyka­lász Termelőszövetkezetben. A rendészeti nyilvántartáso­kat szabályosan, napraké­szén, áttekinthetően vezetik. Minden vonatkozásban biz­tosították a vagyonvédelmi tevékenységet. A felügyelő bizottság a munkatervnék megfelelően végzi a társa­dalmi tulajdon védelmével kapcsolatos ellenőrzési fel­adatokat. A bizottság mun­kája az Aranykalász Ter­melőszövetkezetben a legha­tékonyabb. A vezetőség fo­lyamatosan és rendszeresen megtárgyalja a vizsgálati ta­pasztalatokat, az elnöki uta­sítás pedig a határidők és a felelősök megjelölésével ke­rül kiadásra. Jól funkcionál a munkafolyamatba épített vezetői ellenőrzés is. Ered­ményesen tevékenykedik a belső ellenőrzés. A megálla­pításait és javaslatait a leg­több helyen a gyakorlatban érvényesíti, összegezve a ta­pasztalatokat a vizsgálat sú­lyosabb szabálytalanságokat nem állapított meg. A szö­vetkezetekben elismerésre méltó figyelmet fordítanak a társadalmi tulajdon védel­mére. Legtöbb probléma a pénzkezeléssel és a pénztár működésével állt kapcsolat­ban. Ezeknek a rendellenes­ségeknek a felszámolására a népi ellenőrök javaslatot tet­tek, és a szövetkezetek en­nek megfelelően intézked­ik. (Serédi) n NEB dicsérni is tud Javult a társadalmi tulaidon védelme A • közelmúltban a békéscsabai Népi Ellenőrzési Bi­zottság a Körösvidéki Cipész, a Csaba Szőnyegszövő és az építőipari szövetkezetben, valamint a békéscsabai Lenin, az újkígyósi Aranykalász, s a kétsopronyi Rákó­czi Termelőszövetkezetben vizsgálta meg a társadalmi tulajdon védelmét. A népi ellenőrök többek között ar­ra is választ kerestek, hogy miként dolgozik a belső el­lenőrzés, milyen a számviteli és a bizonylati fegyelem, hogyan folyik a leltározás és a selejtezés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents