Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-14 / 242. szám
a 1984. október I4„ vasárnap n BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 40 Dévaványán Mint megyénk legtöbb települése, Dévaványa is október 6-án ünnepelte felszabadulásának 40. évfordulóját. Ez a negyven esztendő új életet hozott a ványai emberek történetében. Persze, a település jóval régebbi. A legelső írott okmányokban a római pápa számára szedett segély — Ványa né-, ven említik — jegyzékének Békés megyére vonatkozó kimutatásaiban lelhető először az 1330-as években. Hat esztendővel ezelőtt dr. Gaál József szerkesztésében megjelent egy könyv, amely Dévaványa nagyközségének történetét dolgozza fel. Ebből merítettük a fentieket. S még egv érdekesség: az 1330-as évben Dionisius nevű papja, majd 1336—1340-^ig András nevű papja a pápa segélyjegyzékére három garast fizetett. Csupán az 1800-as évek utolsó évtizedeiben vált általánossá a mai néven ösz- szeírva mint Dévaványa. Korábban a különböző okiratokban úgy szerepelt, mint: Vannya, Wánya, Vanya, Déva Ványaiensis. A hagyomány szerint a muhi csata után, 1241 áprilisában jelentek meg e területen először a magyarok. A település nyögte a török igát, az osztrák elnyomást, ugyanakkor büszkék a helybéliek arra, hogy őseik soraiból sokan „fölcsaptak” kurucnak ... És 1944. október 6-án felszabadult a nagyközség. Negyven esztendő telt el és talán ez időszak alatt nagyobb fejlődésen ment keresztül Dévaványa, mint az azt megelőző több száz év alatt. Évszázadunk elején is még csak mezőgazdasági munkások, kubikosok, napszámosok voltak lakói. Működött ugyan három malom és 20 munkással téglagyár, de ez nem volt meghatározó a nagyközség életében. Napjainkban két mezőgazda- sági termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a Csepel Autó, a köfoipari üzem, a szőnyeg- szövő, a kosárfonó, a téglagyár, a vas-fémipari szövetkezet, a rizshántoló és a tanácsi költségvetési üzem ad elsősorban munkaalkalmat a helybelieknek. Igaz, a tízezres lélekszámú Dévaványá- ról még napjainkban is csaknem ezren ingáznak más településre. Pedig ma is egyik-másik üzemben lenne helyben munkaalkalom. „Ez sajnos, a megszokásból fakad” — mondta a minap Szűcs Lajos, a nagyközség párttitkára. Majd arról beszélt, hogy korábban-3-4 kisméretű és négy tanyasi iskola működött, amelyek közül több megszűnt. Ma két általános iskola fogadja a tanulókat. Mindkettő régi épület, de sokat változott az elmúlt 40 év alatt, hiszen nem egy tanteremmel bővültek, új világítást valósítottak meg, központi fűtéssel látták el, de még ma is akad öt olyan osztály, amelyben olajos padló van, így nem véletlen elhatározásuk, hogy építenek egy új 8 tantermes iskolát. Napjainkban ennek alapozó munkáit végzik, és a tervek szerint 1987-ben lesz kész, de mint hozzáfűzi Balogh Sándorné tanácselnök-helyettes: „Ha a sok felajánlás, társadalmi munka megvalósul, nagyon szeretnénk, ha 1986 őszén birtokukba vehetnék a gyerekek”. A helybeliek nagyon büszkék arra, hogy 1972-ben vízmű épült, s azóta minden lakást folyóvízzel láttak el. Igaz, gondjuk is akad, hiszen a percenkénti szükséglet 1200 liter lenne, s napjainkban még a 900-at sem érik el. Viszont a vízhálózat és a villanyhálózat további bővítésére ma már nincs szükség. Csak egy jó új kútra. Ugyanez időszak alatt valósult meg a boltok szakosítása. Van ma már az áruház Az elmúlt öt esztendőben három ABC épült mellett cipöbolt, ruházati bolt... S az elmúlt öt évben három új ABC-t épített az ÁFÉSZ. A kútfúrás és az iskola befejezésének terve mellett, célkitűzéseik között szerepel a szennyvíz elvezetésének megoldása. Ügy vélik, a VII. ötéves terv utolsó évében hozzá is kezdhetnek ennek megvalósításához. Ugyanez időszak alatt két újabb pedagógus szolgálati lakást is építenek, amire ugyancsak nagy szükség lesz, hiszen évek óta sok a képesítés nélküli pedagógus a településen. Igaz, sietve hozzáfűzi a tanácselnök-helyettes nő: „A vállalkozóbbak az óraadás mellett járnak a főiskolára”. A településre nagyon jellemző a háztáji gazdálkodás. A korábbi években esztendőről esztendőre 18 ezer hízósertést adott a község a kombinátoknak, az idén pedig 23 —24 ezret. Valamennyien szeretik a kertes házakat, nem igénylik a több szintes társasházakat. Viszont az elmúlt 40 esztendőben 2 ezer új lakás épült, ami a 3380-as lakásállománynak mintegy 60 százaléka. Mi is történt 1944. október G-án? A címben feltett kérdésre a 76 esztendős Szarka Feri bácsi emlékezik vissza: ,Szeghalom felől érkeztek a szovjet csapatok. Előbb bejött egy maroknyi gárda, fölmérni a terepet. Németet ugyan Dévaványán nem sokat láttunk, azt is inkább csak átvonulóban. Azok is előző este elmentek, meg a menekülő had. Sokunkat a főjegyző behívott, s megkérdezte: ki tart velünk? Bizony az elöljáróságról sokan visszavonultak, de a nép maradt. Szóval, mint mondtam, délelőtt jött az előcsapat, majd délután a fősereg. Szinte vértelen volt a szovjet csapatok bevonulása, csupán egy maroknyi gárda próbálta útjukat állni a téglagyár környékén. A Vadkacsa előtt beszéltem egy magyar katonával, aki mondta: őket itthagyták. Nos, e néhány katona próbálta föltartani a szovjeteket, de csak percekig tartott a csetepaté. Rögtön parancsnokság alakult a településen, s Iván Márton bátya — orosz földön született dévaványai — volt a tolmács. Én attól kezdve mindennap bementem dolgozni, noha munka kezdetben nem volt. Segítettünk a szovjeteknek a tájékozódásban. Az első utasítást arról kaptuk, hogy a hátrahagyott fegyvereket szedje össze a lakosság a határban. Aztán valamelyik nap egy szakállas szovjet őrnagy arra kért minket, készítsünk helyet egy kialakítandó sebesültkórház részére. így a tanácsházán, a munkás önképző kör épületében, az iskolában, az ipartestületben állítottuk fel az ágyakat, ide vittük a párnákat, takarókat, amiket kért. Noha a nép az első napon még félt kijönni az utcára, aztán hamar megbarátkozott a szovjet katonákkal.. Rekonstrukció a téglagyárban II rizstermesztés centrumában Nem sokkal a századforduló után épült a dévaványai téglagyár. Sokáig állóviz volt, semmi sem mozgott körülötte, s bizony még tavaly is hasonló körülmények között, nehéz fizikai munkával kereste kenyerét az eesegfalvi út mentén álló gyár mintegy 50 dolgozója. Napjainkban viszont nagyarányú rekonstrukció folyik az üzemben, amelyet úgy terveznek, ez év vegéig befejézik, s a tavaszi újbóli termeléstől kezdve, végképp ideálisabb körülmények közé kerülhetnek az ott dolgozók. Persze már ma is látszanak a változások, hiszen a ló vontatta csilléket felváltotta a MlB-dízel vontatás, megszűntek olyan munkakörök, mint nyers- lerakó, száraztéglás, berakó és kihordó. Ez utóbbiak munkáját targoncák (felvételünkön) váltották fel. Nem véletlen, hogy még tavaly 3,5 ezer forint volt egy-egy fizikai dolgozó keresete, ma az átlag ötezer. Sonkoly Andor a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat dévaványai gyáregységének két és fél éve vezetője. Körbevisz minket, s közben büszkén mondja: „Dolgozóinknak köszönhető, hogy a rekonstrukció közben is ugyanazt a termelésmennyiséget tudjuk produkálni, mint korábban. Vagyis, továbbra is napi 40—47 ezer kisméretű téglát állítunk elő, amelyet jelenleg elsősorban Budapest környékére szállítunk. De bárki kér belőle.hamar ki .tudjuk elégíteni az igényeket. Akár raklapon, vagy csomagolva, szinte rövid határidőn belül tudjuk szállítani.’' Bizony az 1970-es évek közepén még azon gondolkodtak, hogy megszüntetik a gyárat. Ma viszont a fizikai munkaerő kiváltása mellett a rekonstrukcióval egy időben a műhelyt is bővítik, ami, mint mondják, elsősorban a vállalat központja jó hozzáállásának köszönhető. Valamint annak, hogy az Aranykalász Tsz építőbrigádja határidő előtt elvonult az építkezésről. Őszi búza talaj-előkészítése IH-tárcsával, napraforgóföldön A Lenin Tsz-ben október elejére már rendszerint elvetik az őszi búzát. Az idei esztendő e szempontból kivétel: tizediké körül még éppen csak elkezdték a munkát. — Az időjárás közbeszólt — mondja Kiss Ferenc, a szövetkezet elnöke —, napokon át esett, így nem mehettünk a földekre. Késett hát a talaj-előkészítés, de ez olyan kérdés, amely nem jelent gondot, okáról pedig csak annyit, amennyit a szólás tart: eső, gyerek akkor jó, amikor van. Viszonylag nagy területen, 2 ezer 900 hektáron vet búzát a Lenin Tsz, s mindezt — jó gépeik lévén — 15 „dolgozó” (esőmentes) nap alatt. A vártnál egyébként jobb évet zár a közös gazdaság. Kevésbé viselte meg a növényeit az aszály, mint az elmúlt esztendőben. A sekély gyökérzetűek nem szenvedtek sokat, de a kukorica, napraforgó, lóbab már igen. Persze olyan ideális időjárás nem létezik, mely minden növénynek kedvező. így annak kell örülni, ami jól sikerült, például a tervezettnél lényegesen nagyobb nyereségnek. Az oldalt írták: Jávor Péter és Szatmári Ilona. A felvételeket Fazekas László készítette. Több mint duplájára nőtt működésének 35 esztendeje alatt a rizshántoló üzem kapacitása. Már a negyvenes évek elején Békés megye volt a központja a rizstermesztésnek, akkor egy részvénytársaság Békésen működtetett hántolót. Ennek kapacitása azonban egyre inkább kevésnek bizonyult, így 1949-ben Dévaványán — ahol egy, a század elején, 1910-ben épült, 4 ezer 400 négyzetméteres raktár kedvező feltételeket kínált — alakították ki az új hántolót, amelybe használható berendezéseivel a békési, és más kisebb hántolóüzemek is beolvadtak. A beruházás elkezdését követő esztendőben már üzemelt — két tonna per óra kapacitással — a dévaványai rizshántolő, mely 90 dolgozójával azóta is a község egyik legjelentősebb ipari üzeme. Néhány évvel később, 1954-ben a növekvő rizsterülethez — általában négyötezer hektáron termelik e növényt — igazították, korszerűsítették a hántolót. Ennek eredményeként már négy tonna rizs feldolgozása vált lehetővé egy óra leforgása alatt. De még ez sem volt elegendő: 1980-ban újabb nagy rekonstrukciót hajtottak végre, s most 6,68 tonna rizst dolgoznak fel óránként a teljesen gépesített üzemben. Innen látják el az egy kilogrammos egységekbe csomagolt rizzsel a fél országot. Az idén a rizs érése — annyi más mezőgazdasági kultúrához hasonlóan — késett egy kicsit, körülbelül egy hónapot, így csupán nemrég kezdték el aratását. Most még sorra érkeznek az apró szemekkel megrakott teherautók a hántolóüzembe, amely kellően felkészült annak fogadására. Ezen a nyugatnémet gépsoron csomagolják a rizst 1968 óta Két mezőgazdasági termelőszövetkezet osztozik a környező földeken. A település déli határában az Aranykalász földjein a fű nem kövér, de a birkák jól érzik magukat
