Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

1984. október 14., vasárnap o A békési múzcumbaráti kör megrendezte a helyi ÁFÉSZ hímzőszakkörének kiállítását. A hímzések nemcsak a Dél- Alföld jellegzetes tótkomlós!, mezőberényi, békési motívu­mait elevenítik fel, hanem távolabbi területek, a Dráva-szög, Hetés díszítőművészetéből is ízelítőt adnak Fotó: Mészáros Mónika Pályaválasztás előtt A terjesztés korszerűsítése A Könyvértékesítő Vállalat új kezdeményezései Az ember életpályája sok­féle tényező hatása alatt alakul. A pályaválasztás előtt álló tanulók különböző értékek alapján választanak pályát. A diákok többsége a legfőbb értéknek tartja a békés családi életet, a be­csülettel végzett munka örömét, valamint az ember­társak megbecsülését. A különböző munkákat eltérően értékelik a tanulók, némelyiket szégyenletesnek tartják. Mintha újra kelle­ne küzdeni azért, hogy a fi­zikai munkát a többivel egyenrangúnak • tekintsék. A hozzánk jövő tanulóknak az iskolalátogatások során igyekszünk megmutatni a fizikai munka örömét. Meg kelj teremtenünk a jövőben a gyakorlati munka és az' ehhez kapcsolódó elméleti érdeklődés egységét. A pá­lyaválasztási feladatokban fontos szerep hárul a szü­lőkre. A munkára vonatko­zó értékeket elsősorban a szülők közvetítik gyermeke­ik felé, ezután pedig a köz­vetlen környezet további ha­tásai következnek. A tanuló legtöbb esetben önkéntele­nül is ezekhez igazodik. Pályát választ, foglalko­zást, de néha nem is vá­lasztja, csak a körülmények kényszerítik valamely fog­lalkozásra. Ezt néha változ­tatja is, vagy mások taná­csára, vagy mások példájá­ra, vagy a maga igényei alapján. Ezért a szülők fe­lelőssége igen nagy gyerme­keik tanuláshoz és munká­hoz való viszonyának alakí­tásában. A fiatalság meglevő pá­lyaválasztási döntéseinek előkészítése, szakirányú kép­zése és beilleszkedésének se­gítése valamennyiünk közös érdeke és egyben folyamatos feladata. Ezeket a feladato­kat akkor teljesítjük ered­ményesen, ha erősítjük az ifjúságban a tanulás és a munka iránti szeretet, és a tanulók értékrendszerét sok­oldalúan fejlesztjük. A 611. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet no­vemberben kezdi a „nyitott kapuk” rendezvényeit. A ta­nulók 11 vasas-, 6 villamos-, telefonszerelő-, víz- és csa­tornaműkezelő-, 5 textiles szakma közül választhatnak. Tagozatainkon (Szarvason, Gyomán) még építőipari, Gyomán cipőfelsőrészkészítő­szakmákban is van választá­si lehetőség. Ezen felül az 1985 86-os évben indul az elektroműszerész és az épü­letgépészeti (víz. gáz. köz­ponti fűtés) szakközépiskola. Bízunk benne, hogy az ér­deklődő tanulók igényeit ki tudjuk elégíteni. László István igazgató A Televízió Stúdió ’84 cí­mű műsorában nemrégiben az Európa Könyvkiadó igaz­gatója a könyvterjesztés gondjairól is beszélt. A könyvterjesztő vállalatok — mondta — teljesen tarthatat­lan körülmények között dol­goznak : raktáraik zsúfoltak, olykor nedvesek, szét van­nak szórva, korszerű nyil­vántartás hiányában egyik sem tudja megállapítani, hogy melyik könyvből hány példánya van még, kérjen-e utánnyomást, új kiadást, vagy egyelőre telítve van a piac, stb. Nos, a Könyvértékesítő Vállalat nemsokára csatta­nás megoldással szolgál az Európa és valamennyi könyvkiadó hasonló gondjai­ra. Mit csinál a Könyvértékesítő Vállalat? A Könyvértékesítő Válla­lat nem a legismertebb könyvterjesztő cég, többet tudunk a másik kettőről, az Állami és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatról. Velük sokkal gyakrabban ta­lálkozunk: ők ugyanis kiske­reskedők, az ő boltjaik mű­ködnek az utcán. A Könyv- értékesítő Vállalat nagyke­reskedelmi cég, közbülső láncszem, továbbít: a könyv­táraknak ad el, az ország valamennyi közművelődési könyvtára tőle rendeli a könyveket, a hozzájuk tarto­zó katalóguscédulákat, a könyvtári nyomtatványokat, a legkülönfélébb segédeszkö­zöket. Egy helyen viszont a Könyvértékesítő is kiskeres­kedelmi feladatokat lát el: a falvakban. Nem minde­nütt, de a falusi ÁFÉSZ-ek egy részében, százhetven­száznyolcvanban az általuk forgalmazott könyveket áru­sítják. (Üjabban a főváros­ban saját boltokat is nyitot­tak, jelentőségük azonban elenyésző, egyelőre csak az útkeresés lázát jelzik.) A Könyvértékesítő Vállalat munkáját, létét tehát főleg áttételesen, a könyvtárak ré­vén érzékelhetjük. A könyv­tárak — tömegüknél, súlyuk­nál fogva — a kiadók egyik legfontosabb, legmegbízha­tóbb partnerei, nemcsak ne­künk olvasóknak számít, hogy a Könyvértékesítő mi­ként tudja ellátni a felada­tát, hanem közvetlenül a ki­adóknak is. Kiadó, könyvke­reskedő, olvasó — olyan hármasság, amelynek egy­aránt lényeges a Könyvérté­kesítő helyzete. Egyáltalán nem mindegy, hogy olyan szituációban van-e, mint ahogy az Európa igazgatója lefestette a könyvértékesítők általános állapotát. Még igen, de már nem sokáig. Számítógép, hangos könyv, bútorcsalád A Könyvértékesítő Válla­lat legfrissebb terveiről, az új fejleményekről Drucker Tibor igazgatóval beszélget­tünk. Elöljáróban: ma a Könyv­értékesítő is éppen olyan rossz körülmények között munkálkodik, mint ahogyan azt a Stúdió ’84-ben hallot­tuk. Raktárai Törökbálinton (a központtól 20 kilométer­re), Maglódon (35 kilomé­terre), Ecseren (35 kilométer­re) vannak; a könyvtárakat ellátó expedíciója és köté­szete Kosdon (36 kilométer­re) működik. A központban levő nyomda leromlott álla­pota miatt bármikor leállhat, pedig az a könyvtárak kata­lóguscédulákkal való ellátá­sának szükségessége miatt létfontosságú. Raktári nyil­vántartásuk ósdi: cédulákat nyálaznak, hogy kiderítsék, miből mennyijük van. — Helyzetünk mérlegelése arra a felismerésre vezetett bennünket, hogy a nehéz gazdasági viszonyok, szak­mánk mind rosszabbá váló körülményei közepette egyet­len kiút van: a menekülés — előre. Csak a legfejlettebb technikai eszközök bevetése hozhat eredményt — mond­ta Drucker Tibor. — Eladtuk Visegrádi utcai központi épületünket és tö­rökbálinti depónkat, s meg­vásároltuk a Szerszám- és Gépipari Művek Váci úti te­lephelyét. Először esett meg, hogy az ipar más ágazatnak adott el épületet; volt is be­lőle egy kis fölfordulás, de ma már mindenki megnyu­godott. így akkora terület­hez jutottunk, hogy minden raktárunkat, telephelyünket össze tudjuk vonni. Koránt­sem lényegtelen, ám ennél is nagyobb fába vágtuk a fej­szénket. — Első lépésként — még 1983-ban — kidolgoztattuk a vállalat teljes nyilvántartá­sának, számlázásának számí­tógépes rendszerre történő átállítását. A lengyelektől megrendeltünk egy MERA 1850 típusú, angol licenc alapján készült számítógé­pet. Az év végén, reméljük, meglesz. Számítógéppel — tudomásunk szerint — első­ként a mi könyvterjesztő vállalatunk fog rendelkezni. Mindent pontosan tudunk majd. A legalapvetőbb: me­lyik könyvből hány példá­nyunk van. — A Szerszám- és Gép­ipari Művek telephelyének a megvétele, az új központ ki­alakítása olyan gyors ütemű fejlesztést tesz lehetővé, amit kezdetben nem is re­méltünk. A könyvtárak ed­dig a megjelenéstől számít­va körülbelül három hónap elteltével kapták meg az új könyveket. A számítógépes program bevezetésével — kalkulációink szerint — ez az idő a felére csökken, feltéve, ha a kiadók a könyvek levo­natát — az imprimatúrát — időben, rendszeresen eljut­tatják hozzánk. Az ÁFÉSZ- ek boltjainak rendeléseit is hamarább és pontosabban tudjuk teljesíteni. — Az új központtal függ össze, hogy bővíteni fogjuk szolgáltatásainkat. „Hangos könyvek” készítésére vállal­kozunk a Vakok és Gyen- génlátók Országos Szövetsé­gével közösen. Könyveket ve­szünk fel kazettákra. Szeret­nénk, ha minden megyei könyvtárba eljutnának. Svédországban már régi gyakorlat, nálunk a szegedi Somogyi Könyvtár kezdemé­nyezte. Mikrofilmmásolást fogunk vállalni, ami főként a helytörténeti gyűjtemények teljessé tétele érdekéljen fontos. Közvetítjük a nem hivatalos könyvkiadók által megjelentetett műveket. A könyvek felét ugyanis a nem hivatalos könyvkiadók bo­csátják közre, eddig azonban eléggé megoldatlan volt a terjesztésük. Könyvtári bú­torokat is árusítunk, egy könyvtári bútorcsalád kiala­kítását tervezzük. Ezzel nagy­jából a könyvtári ellátás tel­jes köre megvalósul. Sem­mit sem akarunk kifelejteni. A Könyvértékesítő Válla­lat tehát léptékváltásra ké­szül. Kidolgozták a pontos menetrendet: a költözködés, az új központ összes részle­gének az üzembe állítása 1986-ra várható. Az egyetlen helyre összevont, központo­sított létesítménnyel, a szá­mítógépes rendszerrel a vál­lalat olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyeket a töb­bi könyvterjesztő is haszno­síthat. S nyer rajta a kiadói hálózat, a nem hivatalos könyvkiadás, az olvasóközön­ség is. Győri László tárgyalóteremből Önbíráskodás vagy rablás Szeghalmon, az Újtelepen 2,5 millió forintos költséggel felújí­tották a 2. számú általános iskolához tartozó épületet, mely­ben 4 tanterem, ebédlő és egy szertár van. A felújítás ered­ményeképpen 120 alsó tagozatos gyerek tanul korszerűbb kö­rülmények között Fotó: Bírta Mária Számítógép az újszülött-ellátásban Elsárgult krónikák tanú­sága szerint az önbírásko­dás nem tartozott a ritka ese­tek közé. Voltak családok, melyek ily módon vettek elégtételt. Különösen a tö­rökvilág zűrzavaros éveiben. A jogrend megszilárdításá­val fokozatosan csökkent az ehhez hasonló esetek száma. Büntetőtörvénykönyvünk azonban napjainkban is számon tartja. És okkal. A következőképpen fogalmaz: aki abból a célból, hogy jo­gos, vagy jogosnak vélt va­gyoni igényének érvényt sze­rezzen, mást erőszakkal, fe­nyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, vagy ne tegyen, vagy eltűrjön ... A tettlegességíg fajuló né­zeteltérés egy ló adásvételé­vel kezdődött. A múlt év szeptemberében F. Tibor ugyanis Rafael Péter nagyka- marási lakostól 20 ezer forin­tért egy lovat, meg egy lo­vas kocsit vásárolt. Október 13-án Rafael élettársával, Jakab Erzsébettel lovas ko­csival ment Medgyesegyházá- ra. A Véndiófa italboltban összetalálkozott F. Tiborral ési feleségével. A két férfi újabb egyezséget kötött. Ra­fael 12 ezer forintért túladott a lován. Néhány perccel ké­sőbb az élettársa lebeszélte az üzletről. Erre Rafael kije­lentette, meggondolta magát, nem adja el a lovat. — Rendben van, de add vissza a pénzemet. Rafael viszont sem a lo­vat, sem a pénzt nem volt hajlandó visszaszármaztatni. Ehelyett a vita hevében fel­kapott egy vasvillát, és F. Ti­bor kezére ütött, majd el­szaladt. Autóbusszal utazott vissza élettársával Nagyka­marásra. A pejkó a kocsival együtt F. Tiboréknál maradt. Valamelyik este a szülői házban • összeült Rafaeíék nagy tanácsa. Jelen volt va­lamennyi fivér, Károly, Jó­zsef, meg János is. Péter nagy felháborodást közepette mondta el sérelmét. Kifej­tette azt is, hogy egy hónap­pal korábban a sötét színű lóval nem adta el a kocsit. F. Tibor önkényesen tartotta magánál. Elhatározták, fel­keresik és elhozzák a pejkőt, meg a kocsit. A családi határozatot ha­marosan tett követte. Alapo­san felöntve a garatra, vas­villával, botokkal, dorongok­kal felszerelve Rafael József fogatával Medgyesegyházára indultak. Ám útközben is fogyasztottak szeszes italt, nehogy véletlenül az elhatá­rozásuk csökkenjen. Este úgy fél 10 óra körül érkeztek F. Tibor lakásához. Magukhoz vették a botokat, a doron­gokat, és bementek az ud­varba, onnan pedig a kony­hába, ahol F. Tiborék tartóz­kodtak. Azon nyomban rá­juk támadtak, ahol érték, ütötték őket, majd hajuknál fogva kivonszolták őket az udvarra, s itt mosit már bo­tokkal és dorongokkal támad­tak rájuk. F. Tibor az eszmé­letét is elvesztette. Két íz­ben hideg vízzel térítették magához. Majd Jakab Er­zsébet és Rafael János fel­feszítették az istálló ajtaján levő lakatpántot. Kikötötték a pejlovat, kivezették az is­tállóból, és befogták Rafael Péter lovas kocsijába. Köz­ben F. Tibor és felesége visz- szamentek a konyhába. Ám Rafaeíék, mielőtt véglegesen elhagyták volna a portájukat, utánuk mentek, és ismét.bán- talmazták őket. F. Tiborék 10 éves kislánya, látva az eseményeket, kiszaladt a szobából, s a konyhában kö- nyörgött, hogy ne bántsák* édesapját. Rafael Péter vá­laszul egy doronggal fejbe ütötte. Ezután a házaspárt letérdepeltették a konyhába,- és megeskették őket arra, hogy nem tesznek ellenük büntető feljelentést. Csak ezután távoztak a lóval, meg a kocsival. F. Tibort, a fe­leségét ési 10 éves kislányu­kat hamarosan kórházba szállították súlyos sérülések­kel a mentők. A battonyai bíróságon Ra- faelék nem ismerték el bű­nösségüket, azt állították, hogy F. Tibor megtámadta őket. A bíróság egymásnak is ellentmondó vallomásaikat nem fogadta el. A bizonyítá­si eljárás során kétségbevon- hatatlanul beigazolódott, hogy a súlyost bűncselek­ményt ők kezdeményezték. Rafael Pétert a bíróság társ­tettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette, ési ön­bíráskodás vétsége miatt 2 év 8 hónap szabadságvesztést- re ítélte. Jakab Erzsébetet 2 év szabadságvesztéssel súj­totta. Rafael Károly 2 év 2 hónap, Rafael József 1 év 8 hónap, Rafael János pedig 1 év 6 hónap szabadságvesz­tést kapott. Ugyanakkor va­lamennyinket a közügyek gyakorlástól is eltiltotta a bíróság. A büntetés kiszabá­sa során a bíróság súlyosbító körülményként értékelte, hogy a vádlottak szeszes ital hatása alatt követték el bűn- cselekményüket, és azt is, hogy a súlyos testi sértések elszaporodtak. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész súlyosbításért felleb­bezett, a vádlottak pedig eny­hítésért. A megyei bíróság részben megváltoztatta az ítéletet. Így többek között Rafael Péter és Jakab Erzsé­bet vádlottaknak társtettes­ként elkövetett önbíráskodás vétségeként élbírált cselek­ményét társtettesként elköve­tett rablás bűntettének mi­nősítette. Ezért Rafael Péter szabadságvesztését 4 évre, Rafael Károly szabadságvesz­tését 2 év 10 hónapra, Ra­fael József szabadságveszté­sét pedig 3 évre emelte. Egyebekben az ítéletet hely­benhagyta. (serédi) Űjabb lehetőség a kora­szülöttek és a súlyos beteg újszülöttek életének meg­mentésére: a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I-es számú szülészeti és nő- gyógyászati klinikájának koraszülött intenzív köz­pontjában — az országban elsőként — számítógépes rendszerrel ellenőrzik az in­kubátorban fekvő újszülöt­tek alapvető életfunkcióit. Az új számítógépes rend­szer egyszerre öt, inkubá­torban ápolt újszülött szív­működését, légzését, oxigén­ellátottságát figyeli, és ész­leléseit azonnal a képernyő­re vetíti, fény- és hangjelzé­sekkel is tájékoztatja az or­vosokat, nővéreket: melyik koraszülött igényel sürgős beavatkozást. Pontos infor­mációkat ad a kis betegek állapotáról, beprogramozott „éberségének”, tudásának” eredményeként az orvosok, a nővérek késedelem nélkül, megfelelő gyógykezelésben részesíthetik az újszülötte­ket. Míg a hagyományos monitorok csupán a pilla­natnyi helyzetet mutatják és nem „emlékeznek” a koráb­bi állapotra, addig a számí­tógépes rendszer értékeli is a mért adatokat, követke­zésképpen sokkal több in­formációt ad. Az osztályon működő másik számítógép összegyűjti és rendszerezi az újszülöttek gyógykezelésére vonatkozó összes adatokat, megszerkeszti a zárójelen­tést. Ebben a központban nem­csak a Budapesten, hanem a környező megyékben szüle­tett, intenzív ellátást igénylő koraszülötteket is gyógyke­zelésben részesítik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents