Békés Megyei Népújság, 1984. október (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-14 / 242. szám

NÉPÚJSÁG 1984. október 14., vasárnap r I Biokert-klub alakul Lehet vegyszerek nélkül is hatékonyan védekezni a kü­lönböző kártevők, növényi betegségek ellen a háziker­tekben (s persze nemcsak ott) — ez a lényege végered­ményben a biokultúrának. Tulajdonképpen hagyomá­nyok felelevenítéséről van szó, az évszázadok során fel­halmozott tapasztalatok' új­ra alkalmazásáról, amelye­ket az utóbbi évtizedekben háttérbe szorítottak a kü­lönböző, vegyi úton előállí­tott növényvédő szerek. Az elmúlt években egyre több­ször beszélnek róla, s ta­pasztalhatjuk is, hogy a mesterséges szereknek — sok esetben — mellékhatásaik is vannak —, így újból előtér­be került a természetes, fő­leg növényi alapú védekező anyagok használata. Ezeket — egyelőre — házikertekben lehet jól alkalmazni. Amatőr művészeti ösztöndíj Az amatőr művészeti moz­galom támogatására, tömeg­bázisának szélesítésére, a tevékenység művészi szín­vonalának emelésére ösztön­díjat alapított a KISZ Köz­ponti Bizottsága, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, az Állami Ifjúsági Bizottság, az Országos Közművelődési Tanács és a Művelődési Mi­nisztérium. Az ösztöndíjat bármely amatőr együttes, szakkör- művészeti klub, alkotóközös­ség megpályázhatja. A meg­hirdető szervek célja, hogy anyagi támogatással is hoz­zájáruljanak a művészi mű­helymunka, az amatőrmoz­galomban részt vevők mű­velődési feltételeinek javítá­sához, az amatőrtevékeny­ség új, tömeges formáinak népszerűsítéséhez. Az ösz­töndíj segítséget nyújt a csoportoknak a műsorok, ki­állítások, művészeti isme­retterjesztő programok szer­vezéséhez, az ifjúság köré­ben nagyobb érdeklődésre számító, a művészeti neve­lést szolgáló- produkciók lét­rehozásához. A pályázatnak tartalmaz­nia kell azt a részletes mun­katervet, amely egy évre meghatározza a csoportnak az amatőr művészeti mozga­lom népszerűsítése érdeké­ben vállalt feladatait. Fel kell tüntetni az együttes pon­tos nevét, vezetőjének nevét és címét, a fenntartó szerva nevét, címét és számlaszámát is. Az ösztöndíj elnyeréséhez szükséges a KISZ területi bizottságának javaslata. Si­keres pályázat esetén az együttes, csoport vagy alko­tó kör egyszeri anyagi támo­gatásban részesül, céljai megvalósításához szakmai, módszertani segítséget kap, s a rendszeres szereplésre, il­letve bemutatkozásra is lehe­tősége nyílik a KISZ külön­böző rendezvényein. Az ösz­töndíjat — amelynek ösz- szege tíztől harmincezer fo­rintig terjedhet —, bármely együttes, vagy csoport leg­feljebb háromszor nyerheti el. A pályázatokat öt példány­ban 1984. december 1-ig le­het beküldeni a KISZ me­gyei (budapesti) bizottságai­hoz. Az ösztöndíj odaítélésé­ről legkésőbb 1985. március 31-ig dönt a bíráló bizottság. Két-három éve indult hó­dító útjára hazánkban a bio- kultúra-mozgalom, egy-két klub alakult eddig. Most megyénkben is elindult a szervezés, a Megyei Műve­lődési Központ és a sza- badkígyósi szakiskola karol­ta fej az ügyet: biokertklu- bot kívánnak' létrehozni. El­ső lépésként október 19-én 14 órára várnak minden ér­deklődőt Békéscsabára az ifjúsági házba, ahol tájé­koztatót. hallhatnak a bioló­giai kertművelésről, s külön az úgynevezett dombos ágy előnyeiről. Ezután a részt­vevők Szabadkígyósra men­nek, ahol a szakiskolában gyakorlati bemutatót tekint­hetnek meg. A rendező szervek a to­vábbiakban rendszeressé kí­vánják tenni a találkozáso­kat, s az érdeklődésnek megfelelő programokat szer­veznek. i P. F. A Herbaria Országos Gyógynövényforgalmazási Szövetkezeti Vállalat békéscsabai telepén korszerű géppel készítik és cso­magolják a filteres teákat. Ez azonban nem mentesíti a dol­gozókat attól a feladattól, hogy minden egyes teacsomagot ellenőrizzenek — a vevők ugyanis joggal igénylik, hogy valóban annyi filter legyen egy-egy dobozban, mint azt a rajta látható felirat jelzi Fotó: Fazekas László Művelődési változások Dobozcn A község felszabadulását követően nagy erővel fogtak hozzá Dobozon, hogy megte­remtsék a lakosság művelő­désének feltételeit. Az akkori tanács, s az itt élők erőfeszí­tései, társadalmi munkája nyomán átalakították Wenck- heim gróf lovardáját kultúr- házzá, s ebben az épületben kapott helyet a könyvtár is. Később a mozi is itt kezdett üzemelni. Gazdag kulturális élet folyt a felszabadulást követően, különösen a nép­hagyományok ápolásában tűntek ki a doboziak. Az ötvenes évek elején filmre is vették (a film a Megyei Mű­velődési - Központ filmtárá­ban megtalálható) a Dobozi lakodalmast. Ezzel a darab­bal annak idején az ország több településére is eljutot­tak, s a táncjáték Rábai Imre figyelmét is felkeltet­te, feldolgozta azt. 1969—70- ben átadták a kultúrházat a Budapesti Harisnyagyárnak. A közművelődési rendezvé­nyeknek néhány évig ideig­lenes megoldásokkal tudtak helyet biztosítani. A könyv­tár már korábban elköltö­zött, ahol most felújítási munkálatok folynak: köz­ponti fűtést szerelnek, feste­nek. Hamarosan újból bir­tokukba vehetik az olvasók az 50 négyzetméter alapterü­lettel is bővülő épületet. Az új, korszerű művelődési há­zat 1974-ben adták át ren­deltetésének, azóta itt üze­mel a mozi is. A község közművelődési helyzetét tekintve elmond­ható, hogy az alapvető felté­telekkel rendelkeznek, s a megváltozott művelődési szo­kásokat, az életmód változá­sait is figyelembe véve ala­kítják, szervezik programjai­kat. nemzetközi filmfesztiválokon Magyar filmek Számos, ezekben a napok- ban-hetekben rendezett nem­zetközi filmfesztiválon és -szemlén rendszeresen mu­tatkoznak be a magyar film­gyártás termékei. Hagyományosan csak afri­kai és arab filmek szerepel­nek a Tuniszban idén, októ­ber 12—21. között megren­dezett karthágói filmfeszti­válon. Az információs szek­cióban azonban más orszá­gok alkotásait is bemutat­ják: a magyar filmek közül ezúttal Kovács András „Sze­retők”, és Mészáros Márta „Napló gyermekeimnek” cí­mű produkcióját vetítik. A nemzetközi zsűrinek Kovács András rendező isi tagja lesz. Az esseni gyermekfilmfeszti­válon Sólyom András, „Sze­gény Dzsoni és Arnika” cí­mű alkotását láthatja a kö­zönség. A szemlét október 15. és 23. között tartják. Ok­tóber 15—31. között zajlik Sao Paulóban egy nemzet­közi filmfesztivál. Itt a magyar filmművészetet Body Gábor „Nárcisz és Psyché” című műve képviseli. Ugyan­csak Bódy Gábor filmje, a „Kutya éji dala” szerepel a Montrealban október 18-án megnyíló fesztiválon. A belgrádi magyar film­héten ezekben a napokban vetítik Bacsó Péter „Te ron­gyos élet”; Bokor Péter „Ki­rálygyilkosság”; Gyöngyössy —Kábái „Jób lázadása”; Xantus Jánosi „Eszkimó asz- szony fázik”; Maár Gyula „Felhőjáték”; Koltay Gábor „István, a király”; Jancsó Miklós „Omega, Omega...”; és Nepp József „Hófehér” című produkcióját. Gyermekprogramok, nyelv- és jógatanfolyam Békésen a művelődési központban a gyermekek ré­szére e hónapban zeneóvo­dát, gyermeknéptánc-tanfo- lyamot indítanak, de láto­gathatják a legfiatalabbak a természetbarátkor, a sakk­kör, a Béta—2000, a Dankó gyermekklub, a tiniklub ren­dezvényeit is — többek kö­zött. Még beiratkozhatnak az 1—2—3. osztályosok az an­gol kezdő nyelvtanfolyamra, a nagyobbak társastánc-tan­folyamra, illetve -klubba je­lentkezhetnek. A felnőtteknek meghirdet­ték az angol kezdő, a német kezdő és haladó, valamint a gyors- és gépírás, szabás­varrás és kötéstanfolyamot. A jóga iránt érdeklődők 15 foglalkozáson tanulhatják meg e sajátos tudomány alapjait. A művelődési központban működő amatőr művészeti csoportok — szórakoztató és citerazenekar, a munkáskó­rus, versmondók — műsora­it is igényelhetik intézmé­nyek, vállalatok. Ezeken túl — magánszemélyeknek is — bérelhető a művelődési köz­pont fenntartásában működő Babilon sori klubház és a mikrobusz is. Ebben az évben a tervezett 700 tonna csabai kolbászból töb­bet gyártatlak a ZÖLDÉRT békéscsabai húsüzemében. Ké­pünkön a sokak által kedvelt csabait töltik Fotó: Fazekas László Szociálpolitikánk kérdőjelei O lvasom a kulturális hetilapban a hozzánk látogató külföldi ven­dég álmélkodását: fantasz­tikus! Itt a milliomos is ugyanannyiért kapja a gyógyszert, mint az alacsony jövedelmű... Egyetlen megjegyzésbe sű­rítve a hazai szociálpolitikai gyakorlat legnagyobb dilem­mája: a „borítékon kívüli juttatásokkal” mennyire csökkenthetők, és egyáltalán csökkenthetők-e a társadal­mi egyenlőtlenségek? Mert ne feledjük, hogy a szociál­politika legfontosabb célja: mérsékelni, illetve a lehető­ség szerint kiegyenlíteni a munkavállalási feltételek, a munka- és életkörülmények, a demográfiai adottságok, a társadalmi rétegsajátosságok különbségeiből, vagy példá­ul az emberek egészségi ál­lapotának, művelődési felté­teleinek eltéréseiből adódó indokolatlan életszínvonal­beli differenciákat, torzu­lásokat. Vagyis: egy ország szociálpolitikai rendszerének fejlettségét nem lehet és nem szabad a különböző jut­tatásokra fordított összegek nagyságán, növekedési üte­mén lemérni. Még kevésbé azon, hogy a munkajövedel­mek mellett milyen ará­nyú — és milyen dinamiku­san növekvő — juttatási jö­vedelmek jelennek meg a borítékon kívül. Húsz évvel ezelőtt a la­kosság összes jövedelmén be­lül a munkajövedelmek ará­nya majdnem 80 százaléknyi volt, a nyolcvanas évtized elején pedig alig hatvan szá­zaléknyi. Húsz évvel ezelőtt a .juttatási jövedelmek ará­nya valamivel több mint 18 százaléknyi volt, manapság 30 százaléknyinál is maga­sabb. S tegyünk itt egy — játékos — kitérőt. Egy — a gyermekek szá­mára készült — francia rejt­vény a következőképpen il­lusztrálja, hogy hatványozott növekedés esetén milyen meglepő hirtelenséggel éri el, vagy közelíti meg a növeke­dés a kritikus határt. Téte­lezzük fel, hogy egy tavat egyetlen szál vízililiom dí­szít. Tételezzük fel továbbá, hogy a liliomok száma na­ponta megkétszereződik. Ha szaporodásukat nem korlá­tozzuk, akkor 30 nap alatt teljesen beborítanák a ta­vat, és az élet minden más formáját megfojtanák. A ví­zililiom hosszú ideig kevés­nek látszik, és nem is gon­dolunk arra a napra, amikor haladéktalanul cselekednünk kellene. A 29. napon még mindig csak a tó felét borít­ja el a növény, de ekkor már csak egyetlen nap ma­radt az élővilág megmenté­sére. Nos: a tegnap növekedési üteméhez igazodva a szak­emberek kiszámították, hogy a munka-, illetve a juttatási jövedelmek növekedési üte­mét változatlannak véve, 1990 után erőteljes arányel­tolódás következhet be. A munkajövedelmek aránya az összes jövedelmen belül 50 százalék alá csökkenne, majd a következő évtizedben — a példa szerinti „29. napon” —, már 25 százalék alá zuhan­na. Ez az irányzat szinte hi­hetetlen. Előre számított végeredménye is csak bizo­nyos — itt most nem rész­letezendő — feltételek esetén következhet be, ám az ed­digi és lényegében ma is ér­vényes folyamat — kellő be­avatkozás híján — csakis ide vezethet. E folyamat minősítését il­letően persze megoszlanak a vélemények. Vannak, akik a munkajövedelmek arányának fokozatos csökkenése miatt a munka szerinti elosztás el­vének érvényesülését féltik. Joggal. Végtére is, ha a jobb, a hatékonyabb, egy­szersmind a jövedelmezőbb gazdálkodás anyagi lehetősé­gei szűkülnek, akkor ez aligha befolyásolná kedve­zően a szociális juttatásokra fordítható pénzeszközöket. Mások — ezt az összefüggést könnyedén mellőzve — , a juttatási jövedelmek eddigi gyors ütemű növekedését a szocialista társadalom jel­lemzőjeként, és ezért helyén­valónak minősítik. Akik mindezt mindenkinél alaposabban végiggondolják, kertelés nélkül kérdeznek: újabb 25—30 év múlva, te­hát történelmileg egy villa­násnyi idő alatt, vajon meg­érlelődnek-e azok a társa­dalmi, gazdasági, ideológiai, s nem utolsósorban azok a nemzetközi feltételek, ame­lyek nélkül reménytelen tö­rekvés a munka szerinti el­osztásról egy magasabb- rendű — és a juttatási jöve­delmek által meghatározott — elosztási rendszerre való áttérés? S e kétkedő kérdés­ből szükségképpen adódik a figyelmeztetés: a társadalmi juttatások növekedési üte­mét, pontosabban az öngyor­sulást kellene mérsékelni. Mellesleg: újabban vannak erre némi jelek, már ami a vállalati szociálpolitikát il­leti: a munkáltatók közül egyre többen úgy döntenek, hogy a jövőben nem vállal­ják a korábban rájuk testált állami szociálpolitikai terhe­ket. Gyermekintézményeket szüntetnek meg, és eladják a vállalati üdülőket; vissza­fogják a kedvezményes la­kásépítést, és a lehetőség szerint távol tartják magukat egyéb szociálpolitikai fel­adatok finanszírozásától. Sokan ezt racionális vállala­ti döntésként kezelik, mond­ván, hogy a vállalat elsősor­ban termelőhely, és nem szociális intézmény, mások meg nem titkolt riadalommal figyelik az éppen hogy csak megindult folyamatot. V aló igaz: a radikális visszafejlesztés nem megoldás, mert sem­mi jóra nem vezethet. Külö­nösen akkor nem, ha válto­zatlanul hiányzik a mainál „testreszabottabb” szociálpo­litikai gyakorlat. Vagyis, ha változatlanul csak az óhajok kategóriájába sorolandó a szociálpolitikai alapelv gya­korlati megvalósítása: segi- teni ott és akkor, ahol és amikor ezt a szociális hely­zet valóban megköveteli. Ez persze a mainál sokkal ár­nyaltabb, célratörőbb, tehát hatékonyabb szociálpolitikát igényel. Vértes Csaba Békés megyei Múzeumok Közleményei 1983 7 A Békés megyei Múzeu­mok Közleményei legújabb száma Orosházáról és kör­nyékéről közöl tanulmányo­kat. A kiadvány írásai azok­nak is nyújt új ismerete­ket, akik helytörténettel fog­lalkoznak. Mindenképpen érdeklődésre tarthat számot az orosházi múzeum hősko­rát idéző tanulmány, de ol­vashatunk a múzeumi kiad­ványban Orosháza XVIII. századi népesedéstörténeté­nek néhány kérdéséről, az orosházi parasztok rejtési tudományáról, szemelvénye­ket önéletíró parasztok munkáiból, s Móricz Zsig- mond orosházi előadói est­jének korabeli, helyi sajtó- visszhangjáról is. A sámsoni uradalomban a cselédséggel szemben 1856-ban elköve­tett csendőri erőszak hátte­rét dokumentumok, jegyző­könyvek közlésével mutatják be, s több írás foglalkozik Orosháza és környéke mező- gazdaságának történetével is.

Next

/
Thumbnails
Contents