Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-12 / 214. szám

Nemzetközi munkavédelmi szimpozion 1084, szeptember 12„ szerda-ETjiHMTd Rádió- dll hallgatásért ™ — halál eve"~ Előadások és fórumok A politikai ismeretterjesztés eredményei megyénkben A Hazafias Népfront Békés megyei elnökségének legutóbbi ülésén többek között megtárgyalták az 1983/84. évi politikai ismeretterjesztés helyzetét, amelyről Krisztoff Andrásné po­litikai munkatárs részletesen tájékoztatta a résztvevőket. Elöljáróban utalt arra, hogy a korábbi gyakorlatnak meg­felelően — még mielőtt elkészülnek az új ajánlások — rend­szeresen értékelik az előző évad tapasztalatait. Ehhez a nép­front hathatós módszertani segítséget nyújt a városi, nagy­községi és községi testületeknek. Az őszi mezőgazdasági munkák miatt csak novemberben kezdődhetnek el a HNF-bizottságok által szervezett vitaes­tek, fórumok, rétegbeszélgetések és előadások. Ahogy növekedett a bizo­nyosság abban, hogy Hitler és az őt támogató erők el­vesztették a háborút, úgy nö­vekedett sok emberben a bi­zonytalanság: mi lesz ve­lünk az elkövetkezendőkben. A lehetséges válaszok egyike a Budapest, illetve a nyugat felé való menekülés volt. Azok közül is nem kevesen ezt tették, akiknek nem volt okuk a fasizmusellenes erők hatalomra jutásától való fé­lelemre. Kiváltképpen így volt ez augusztus végétől, Romániának a Németország oldalán vívott háborúból való kiugrásától. Mester Miklós egy jó három évti­zeddel későbbi interjúban ezt mondta Bokor Péternek: „A Lakatos-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, Rakovszky Iván átszólt, hogy jöjjek a szobájába. Ra­kovszky idegesen járkál föl- alá, és ott ül a fotelben egy férfi, kerek arcú, jó vállas, zömök ember. Azt mondja a miniszter: "Hát, nézd csak! Most már nemcsak Erdély­ből jönnek a menekülök! Most már az Alföldről is! Itt van Gesztről a Tisza-ura- dalom intézője.« Ha jól em­lékszem, Varga László volt a neve. Odalépek hozzá, kér­dezem: "Kik menekülnek az Alföldről? Kik? A cselédek? A munkások? A földműve­sek?« Azt válaszolja: »Ezek közül egy sem. De még a lelkészek, a papok sem. Egy sem. De a tisztviselők! A vezető emberek! A közhiva­talnokok! Szinte az egész közigazgatás!«" Pintér Istvánnak a Magyar antifasizmus és ellenállás cí­mű könyvében a következő­ket olvashatjuk: „A paraszt­ság magatartásában mind jobban éreztetik hatásukat a Békepárt és a Magyar Front felhívásai, az angolszász re­pülőkről leszórt röplapok, a Kossuth Rádió propagandá­ja. A Békepárt és a Magyar Front röpiratai nagyrészt postán, részben pedig a kommunisták illegális vi­déki szervezetein keresztül, a vidéket járó diákok útján terjednek. A csendőrségi je­lentések szerint ezek épp­úgy megtalálhatók Békés és Szabolcs megyében, mint a Felvidék vagy a Dunántúl falvaiban, és ezek a falun is növekvő "állam- és társada­lomellenes« cselekmények­ben mindenképpen szerepet játszanak.” Keményebb — az olvasó­kat a kormányzattól leg­alább annyira visszaretten­tő, mint Horthyék mellé ál­lító — hangon szólalt meg az Orosházi Friss Híreknek a nemrég még csupán felje­lentéssel ijesztgető publicis­tája: „Akkor viselkedsz iga­zán okosan, hogyha már ak­kor leinted ezeket a frátere­ket, amikor belekezdenek, hogy "azt hallottam, hogy ..Bátran mondd ne­ki: — Nem vagyok kíváncsi, mit hallottál, s ha mégis elmondod, azonnal átadlak az első csendőrnek, vagy fel­jelentelek, te bitang haza­áruló! Mert már szörnyű, hogy micsoda rémhírterjesztés dühöng közöttünk. Rémhírek, amelyekből egyetlen szó sem igaz, amelyeknek egyetlen betű alapja sincs. A rémhí­rek körül egyetlen igazság van: régesrég fel kellett vol­na találni azt a műszert, amely alkalmassá tenné a rádiót olyan hírek hallgatá­sára, amelyet csak baráti ál­lamokból sugároznak ki. Ez­zel megszűnnék a rémhírek­nek túlnyomóan nagy száza­léka. Mert a legtöbb esetben Juli néni is angol rádióra támaszkodik, Sándor bá­csi is Moszkvától értesül rá­dió útján, s a londoni és orosz rádiók a szülőanyjai azoknak a hír kombinációk­nak, amelyek mint egyéni akciók kövéritik vagy sová- nyítják a híreket. A hírkép­zésnek, a hírhordásnak meg kell szűnnie és nincs az a drákói rendelet, amely a cél elérésére indokolt ne lenne. Még a halálbüntetés is!” Persze a rezsim bajait a külföldi rádióadások „kiik­tatásával” sem lehetett vol­na megszüntetni. Főképp azért nem, mert az ágyúszó lassanként már nemcsak képletesen hallatszott be az országba! S azt már senki sem állíthatta be üres pro­pagandafogásnak. Lapozzuk fel Magyarország történeti kronológiájának III. kötetét: augusztus 31.: Bukarestből kiverik a német csapatokat — szeptember 5.: a 2. ma­gyar hadsereg megindul Dél- Erdély elfoglalására (szep­tember 8-án a támadás a Marostól délre elakad) — szeptember 6.: a 2. ukrán front csapatai Havasalföldről megkezdik a bevonulást Dél- Erdélybe és a Székelyföldre — szeptember 8.: a németek első V—2 támadása London ellen (ez volt az egyik nem­régiben nagy garral beha­rangozott csodafegyver — a szerk.) — szeptember 10.: koronatanács Horthy elnök­letével (a kormányzó beje­lenti, hogy fegyverszünetet köt a Szovjetunióval): Bul­gária hadat üzen Németor­szágnak; Finnország fegy­verszünetet kér a Szovjet­uniótól — szeptember 12.: Románia fegyverszünetet köt a Szovjetunióval; a Béke­párt röpiraton jelenti be, hogy ismét fölveszi a Kom­munista Párt nevet — szep­tember 13.: megkezdődik a tordai csata (a 2. magyar hadsereg 3 hétig tartja ál­lásait a szovjet és a román hadsereg ellen); a 3. magyar hadsereg két hadteste táma­dást indít Arad irányába (szeptember 23-án a táma­dás Temesvár térségében el­akad) — szeptember 14.: megindul a 4. ukrán front támadása az Északkeleti- Kárpátokban kiépített Ár­pád-vonal ellen. Kétségbeesett kormány­erőfeszítéseket tükröz a föbbször is a lakosság tudtá­ra adott felhívás: „Az ejtő­ernyősök a legtöbb esetben lakott területen kívül, gyak­ran éjjel igyekeznek földet érni polgári, német sőt hon­védegyenruhában is. Az ej­tőernyősök, partizánbandák feladata szabotázs cselekmé­nyek végrehajtása (robban­tás, gyújtogatás stb.). Hogy e feladatukat ne tudják végrehajtani, minden ma- * gyár ember hazafias köte­lessége az észlelt ejtőernyő­söket és partizánokat azon­nal jelenteni. Az észlelt el­lenséges ejtőernyősök vagy repülőgép földreszállásáról, valamint a felbukkanó parti­zánok (bandák) jelentésére "Ejtőernyős beszélgetés« jel­zéssel bármely állami, vas­úti vagy magán távbeszélő állomás is felhasználható. Az "Ejtőernyős beszélgetés« jel­szavas jelentés minden be­szélgetés elé sorolandó és díjtalan.” A helyzet „máskülönben” változatlan. Az idézett lap­ban szeptember 14-én lénye­gileg ugyanolyan hirdetések jelentek meg, mint egy hét­tel ezelőtt: Haszonbérbe vagy felesbe kiadó 10 kishold szántóföld — Egy bocskai ruha, 14—15 éves fiú részé­re eladó — Jószágetetésre alkalmas apró burgonya el­adó — Adakozzunk a bom­bakárosultaknak! — Bármi­lyen irodai munkát vállalok — Vasárnap 9 órakor a pia­con leesett egy kocsiról egy férfikabát; aki felvette, vi­gye a rendőrségre, mert töb­ben látták . . . Daniss Győző Négynapos nemzetközi munkavédelmi szimpozion kezdődött tegnap Salgótar­jánban. Az Országos Mun­kavédelmi Tudományos Ku­tató Intézet szervezte tanács­kozáson hét külföldi munka- védelmi kutatóintézet fej­lesztői, valamint az egyéni védőeszközök fejlesztésével foglalkozó hazai szakembe­rek vesznek részt. Az Or­szágos Munkavédelmi Tudo­mányos Kutató Intézet sal­gótarjáni tanácskozásán kép­viselt külföldi testvérintéz­mények kutatóival több éve együttműködik, s kapcsola­taik fejlesztésében eddig is jelentős eredménnyel jártak. Mint a bevezető előadás­ban elhangzott, a munkavé­delmi kutatóintézetek együttműködésének kereté­ben végezték el hazánkban a sisakvizsgálatokat, az NDK-ban pedig a védőkesz­tyűk vizsgálatát. Az együtt­működés ad lehetőséget a pozsonyi kutatóintézet által kifejlesztett nyomásérzékelő műszerek magyarországi fo­lyamatos bevezetésére. Igen hasznos a Szovjetunióval a komplex fejvédelem- és az extrém hőhatások elleni vé­delemre megkötött együtt­működési és kutatási szerző­dés is. A különféle munkahelyi ártalmak megítélése, besoro­lása országonként más, elté­rőek az egyéni védőeszközök kiválasztása, használata kér­désében kialakult vélemé­nyek is. Ez megnehezíti a fejlesztési elképzelések egyez, tetését. A szimpozion célja éppen az, hogy első lépés­ként átfogó, egységes szem­léletben vizsgálják meg a védőeszközökkel kapcsolatos kérdéseket, meghatározzák a veszélves és ártalmas terme­lés. fényezők fő csonortiait. A külföldi delegátusok is­mertetik a kérdésben kiala­kult véleményüket, majd technikai bemutatóval foly­tatódik a nemzetközi tanács­kozás. Ötször annyi gyermeksze­rető, egyedülálló, gyermek­telen, 25—35 éves nő jelent­kezett az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesületé­nek pályázati felhívására, mint amennyi nevelőanya szükséges lesz a Battonyán épülő gyermekfaluban. Még most, a pályázati határidő letelte után is naponta töb­ben jelzik: vállalkoznak ar­ra, hogy nevelik majd a magyar gyermekfalu családi házaiban az állami gondo­zott gyermekeket. A pályá­zók — a legkülönbözőbb foglalkozású nők — élethi­vatásként választják a gyer­meknevelést. Közülük jelöli majd ki a pedagógusokból, pszichológusokból, orvosok­ból álló bizottság azt a húsz A 30 települést érintő fel­mérések szerint — számsze­rűségüket tekintve — ez al­kalommal is a gazdaságpoli­tikai kérdések szerepeltek az első helyen; éspedig a nép­gazdaság helyzetével, a ha­todik ötéves terv teljesítésé­vel, a településfejlesztéssel, az ellátás és szolgáltatás ala­kulásával kapcsolatban ösz- szesen 37 foglalkozásra ke­rült sor, míg a külpolitikai témákból csaknem 30 tájé­koztató hangzott el. Ez utóbbira vonatkozik az az észrevétel, amely szerint több helyen nem tartják ele­gendőnek a hírközlő eszkö­zök ilyen irányú informá­cióit, ami egyúttal hátráltat­ja a fontosabb világpolitikai jelenségek, összefüggések jobb megértését. A fokozott érdeklődés másik oka az, hogy 1983/84-ben számos olyan esemény zajlott le, amely még a „nem politi­záló” embereket is nagyobb odafigyelésre késztette. A hazafiság és internacio­nalizmus témakörében 28 foglalkozást tartottak, ami elsősorban a tudatos és kö­vetkezetes előkészítő mun­ka eredménye volt. Az elő­adók a hallgatókkal közösen olyan kérdéseket dolgoztak fel, mint például a hazafi- ságra nevelés a családban és az iskolában, az anyanyelv ápolása, a történelemtanítás fogyatékosságai az ifúság körében, a család és a tár­sadalom feladatai a jövőben, és így tovább. Nem hagyható figyelmen nevelőanya-jelöltet, akiket tízhónapos tanfolyamon ké­szítenek elő új hivatásuk tel­jesítésére. Battonya háromhektárnyi, Fáskert nevű térségében már lerakták a gyermekfalu alapjait, hamarosan megkez­dik a tizenkét családi ház fa­lainak építését. Az ország csaknem minden részéből ér­keznek pénzadományok erre a célra az SOS Gyermekfalu Egyesület címére. Számos szocialista brigád, fiatal kö­zösség ajánlja fel segítségét, társadalmi munkáját, ame­lyet igénybe vesznek, amikor szükségessé válik. A szep­tember 14—15-i Budapest sportcsarnokbeli gálaest be­vételéből is a gyermekfalu építését támogatják. kívül az ifjúságpolitikával, a gyermeknevelési és -védelmi tevékenységgel, valamint az árak-bérek és az életszínvo­nal alakulásával összefüggő kérdések fontossága. Ezek megtárgyalására együttesen 36 alkalommal került sor a vizsgált 30 településen. Sajnálatos viszont az a tapasztalat. amely ellent­mond a korábbi időszak gyakorlatának. Ugyanis a környezetvédelemmel, a köz- életiséggel, a demokratiz­mussal, a nemzetiséggel, a kiegészítő gazdaságokkal, va­lamint a kisárutermeléssel az 1983/84. évben csak igen kevés helyen foglalkoztak. A politikai ismeretterjesztést ezúttal nem jellemezték a komplett előadássorozatok. Helyettük inkább csak ön­álló témaként egy-két kér­dés megbeszélését választot­ták ki a helyi testületek a HNF Országos Tanácsa ál­tal javasolt szempontok kö­zül. Hasonló a helyzet a történelmünkre vonatkozó kérdéscsoportok (a honfog­lalás, az 1848 49-es forrada­lom, illetve szabadságharc, a két forradalom, a fasizmus és az ellenállás stb.) „nép­szerűségét” illetően, mivel nem, vagy alig vállalkoztak ezek feldolgozására. A HNF megyei politikai munkatársa ezután az elmúlt évad politikai ismeretterjesz­tésének formáiról tájékoztat­ta az elnökséget. Megemlítet­te. hogy a legtöbb helyen a KISZ-t, az MHSZ-t, és más szerveket is bevontak az A munkaviszony jogokat és kötelezettségeket foglal magába. Nem ritka az olyan eset, amikor hol az egyiket, hol a másikat éri csorba, akár a dolgozó, akár a vál­lalat mulasztásából. Leg­többször ilyen előzményei vannak a munkaügyi viták­nak. A tapasztalatok azt iga­zolják, hogy a vitákat kö­rültekintő munkával meg le­het előzni. Sok helyen eh­hez a döntőbizottságok nyúj­tanak segítséget. De akár a megelőzésről, akár a munka­ügyi viták lefolytatásáról van szó, nagyon fontos, hogy a jogszabályok előírásai ér­vényesüljenek. A megyei munkajogi bi­zottság sok segítséget nyújt a munkaügyi döntőbizottsá­goknak. Rendszeresen kíséri figyelemmel tevékenységü­ket, beszámoltatja a tiszt­ségviselőket. A helyszíni el­lenőrzések azt igazolják, hogy a döntőbizottságok a jogszabályoknak megfelelően járnak el, súlyt helyeznek a munkaügyi viták megelőzé­sére, s jelentős a jogi felvi­lágosító munkájuk is. Am az eredmények ott a legjob­bak, ahol a döntőbizottsági tagok rendszeresen részt vesznek a továbbképzéseken. Megyénkben több mint 260 munkáltatónál — üzemben, szövetkezetben — működik munkaügyi döntőbizottság. Több mint 3 ezer tisztségvi­selő tevékenykedik bennük. Sokan közülük a közelmúlt­ban kapták meg ezt a fele­lősségteljes megbízatást. De vannak olyanok is, akik ko­rábban lettek megválasztva, de képzésben még nem vet­tek részt. Már pedig mun­kajogi ismeretek nélkül alig­ha lehet eleget tenni ennek a fontos feladatnak. Éppen ezért a megyei munkajogi bi­őket érintő kérdések elemzé­sébe. Évek óta gondot jelent viszont a visszajelzés; vagy­is a testületek ez irányú te­vékenységéről kevés adat áll rendelkezésre. Ugyanis csak 30—40 százalékuk küldte el az összesítéseket. Ezen a helyzeten minden bizonnyal sokat segít az új közigazga­tási rendszer, amikor is a városi jogú nagyközségekben a mozgalmi teendők nagy részét függetlenített titká­rok látják majd el. Az elnökségi ülés résztve­vői tájékozódhattak az 1984/85. évi politikai isme­retterjesztésre vonatkozó ajánlásokról is. Ebben, a sok lényeges szempont között, fontos helyet foglal el a for­ma és tartalom megválasztá­sára utaló javaslat, amely szerint: feltétlenül figye­lembe kell venni a lakosság összetételét, ismeretszintjét és sajátosságát, továbbá a különböző korú és nemű em­berek érdeklődési körét, a helyi politikai életben leglé­nyegesebbnek tartott kér­dések iránti óPdeklődés foko­zását. Külön nagy fejezet tartal­mazza a felszabadulás 40. évfordulójához kapcsolódó kérdéscsoportot, továbbá a felkészüléshez szükséges iro­dalmat, memoárokat stb a tervezetben. Itt is sok hasz­nos útmutató segíti a szer­vezők munkáját. Ezek közül érdemes megfogadni a kö­vetkező tanácsot: a történel­mi visszapillantások alkal­mával megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani az if­júságra, a fiatal szülőkre, a szülői munkaközösségekre, a középiskolás fiatalokra, va­lamint a sorkötelesekre. A HNF-testületek egyéb­ként a helyi pártbizottságok­tól kaphatják meg az MSZMP XIII. kongresszusá­nak irányelveihez a téma­vázlatot, természetesen a tézisek megjelenése után. Bukovinszky István zottság a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a jogász­szövetség megyei szervezete és a Munkaügyi Bíróság eb­ben az évben is megszervezi a döntőbizottsági tagok ré­szére a továbbképzést. Sor kerül a legfontosabb munka­jogi szabályok ismertetésé­re. előadások hangzanak el a munkaügyi viták eldönté­sének rendszeréről, a mun­kaviszony szabályozásáról, a munkaszerződések módosítá­sáról, a munka díjazásáról, a szociális, kulturális juttatá­sokról, a fegyelmi és az anyagi felelősségről. A Munkaügyi Bíróság je­lentkezési lapokat küldött a vállalatoknak és a szövetke­zeteknek. A munkaügyi dön­tőbizottságok azon tagjai, akik továbbképzésben még nem részesültek, vagy öt év­nél régebben jártak munka­ügyi tanfolyamra, az októ­berben induló továbbképzé­sen vegyenek részt. Ügy lát­szik, a felhívás és a jelent­kezési lapok az asztalfiókok mélyébe kerültek, ahol könnyen rájuk borul a fele­dés homálya. Kár lenne ér­tük. A munkajogi szabályok ismerete nemcsak a döntő- bizottságok működésének elemi feltétele, érdeke a munkahelyi kollektíváknak, a vállalatoknak, a szövetke­zeteknek egyaránt. De érde­ke a szakszervezeti bizottsá­goknak, is, melyek többsége példamutatóan segíti a dön­tőbizottságokat. Ügy is lehet fogalmazni: közérdek. Már pedig továbbképzés nélkül aligha lehet a munkajogi is­mereteket gyarapítani. Ta­nácsos lenne hát elővenni az asztalfiókokból a Munkaügyi Bíróság felhívását, s lefújni róla a feledés porát. (Serédi) Miskolcon. Molnár Attila lakásában egy kutyával él társbér­letben egy őzgida. A kis állatot a házigazda — a miskolci vadaspark dolgozója — találta. A „társbérlőt” háromóránként cumiztatják, és még éjszaka is gondját kell viselni. Az őzike, miután kellően megerősödött, a Vadaspark lakója lesz (MTI-fotó: Kozma István felvétele — KS) Nevelőanyák a gyermekfaluba Felhívás közérdekből

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents