Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-09 / 212. szám

1984. szeptember 9., vasárnap

o

Gábor Kati

Csák Júlia

Nagy Lajos

Három KISZ-vezető diák

így látják önmagukat

• A bemutatkozás, ismerkedés, a szokásos bevezető beszélgetés során a három középiskolás diák egybehangzóan állítja, kitűnően alkalmas ez az ötnapos felkészítés itt, Békéscsabán, a megyei KISZ-iskolán arra, hogy meglegyen az átmenet a vakáció és az iskola között. Az augusztus 28-tól szeptember 1-ig tartó képzésen a középfokú oktatási intézmények KISZ-vezelői és diáktanácstitkárai vesznek részt, ösz- szesen hetvenen. Közülük hárman ülnek most itt. a tá- borvezetőség szobájában: Gábor Kati, a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola negyedikes diákja. Csák Júlia, a békéscsabai Sebes György Kereskedelmi és Közgazdasági Szakközép- iskola negyedévese — ő egyébként füzesgyarmati. és kollégista —. valamint Nagy Lajos, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola harmadikos tanulója, aki almáskamarás!, és szintén kollégista. Részt vesz a beszélgetésen Kozák Ferenc, a KISZ megyei bizottságának titkára, a felkészítő tábor vezetője. Elsőként őt kérdezzük a tábor programjáról, illetve tematikájáról.

— Az 1984—85-ös tanév mozgalmi feladataira készítjük fel a középiskolás KISZ-vezetöket — mondja Kozák Ferenc —. kiemelten foglalkozunk a tizenéves határozattal, a KISZ pártirányításával, az érdekképviselet, érdekvédelem témájával, a diákparlamentekkel, s a KISZ tanulást segítő tevékenységével. amely az új tanévtől kezdve a tanulmányi mozgalom helyébe lép. A KISZ KB intéző bizottsága erről szóló határozata a közelmúltban jelent meg. Mindezekről előadásokat hallanak a lányok, fiúk, majd csoportos foglalkozásokon is megvitatjuk.

Beszélgetésünk fő témája is a tanulás és a szóban forgó határozat.

— Ehhez' tudni kell. hogy ez a téma évek óta terítéken van. sok határozat született már. de nem sok minden változott — kezdi Kati —. úgy érezzük egyébként, hogy a KISZ-nek nem kellene ennyire magára vállalnia ezt a terhet.

— Ha már a tanulásnál tartunk, valóban „ciki” manapság jó tanulónak lenni, az órákon buzgólkodni?

— Szerintem, aki akar valamit, aki szeretne továbbtanulni, az egyszerűen nem is figyel oda ilyesmire. Különben általában azok mondanak ilyet, akik enyhén szólva nem a legjobb tanulók — véli Júlia.

— Én is hallottam ilyenről. de szerintem ez csak a köztudalban elterjedt tévhit — veszi át a szót Kati —, a legtöbb diákot igenis érdekli a tanulás, elmélyül egjr- egy témában.

— Iskolája is válogatja — veti közbe Kozák Ferenc —. mert például a gyulai Erkelben volt 4 egész feletti osztályátlag is, de van olyan iskola. ahol egy osztálynak 40 százaléka megbukott!

— Nálunk például vannak gimnazisták és vannak mezőgazdasági gépészek, akik közül sokan nem akarnak továbbtanulni. így aztán előfordul, hogy egyesek csak annyit tanulnak, hogy meglegyen a szakmunkás-bizonyítvány, holott többre is képesek lennének — mondja saját tapasztalatait Nagy Lajos.

— Mi a véleményetek a tanulmányi versenyekről?

— Most, az új határozat szerint a területi KISZ-bi- zottság az első és a másodéveseknek is próbálja megszervezni majd a tanulmányi versenyt, amit eddig csak a harmad-, negyedéveseknek írtak ki, országos felmérő rendszerben — sorolja Júlia.

— Egyáltalán, szerintetek szükség van erre a versenyre?

— Igen — vágja rá Kati gondolkodás nélkül, bólogatva — a tehetségeseket igenis segíteni kell, megadni nekik a lehetőséget á bizonyításra.

— És az osztályok közötti tanulmányi versenyre?

— Arra is — folytatja Júlia —, nálunk például egy napon van a verseny, amikor egy-egy évfolyam minden osztálya ugyanazt a feladatot kapja. Amelyik osztálynak a legjobban sikerül, az pénzjutalmat kap. Ez is jól jön, meg aztán az évzárón felolvassák, melyik osztály az első. Hát, azért igyekszik az ember.

— Nálunk egészen más volt — így Kati —, osztályonként folyt a verseny, matekból, magyarból, történelemből és egy tetszés szerinti tárgyból jegyet vállaltunk, ami nem lehetett az év véginél rosszabb. Például vállalta valaki, hogy magyarból négyes helyett ötös lesz. Az értékelés pontozásos rendszerben történt, beszámítva az órai aktivitást is. A legjobb osztály kétnapos tanítási szünetet kapott.

— Nálunk a KlSZ-bizott- ság kidolgozott egy pont- rendszert — sorolja Lajos —, az osztály tanulmányi felelőse mindig leadta a listát, hogy ki milyen jegyeket kapott, annak alapján történt a pontozás. A legjobb osztály autóbuszt kapott a kiránduláshoz. * *

— Mindazt, ami a diákok számára eddig vonzó volt, mint például a közgében, ezeket érdemes megtartani. A bürokratikus elemeket viszont nem, hiszen éppen ezt kifogásolták, és joggal a diákok, hogy a pofozgatásra, számolgatásra sok idő megy el. A KISZ tanulmányi munkát segítő tevékenysége több kell hogy legyen, mint egy-egy osztályzat átszámítása pontokra. Beletartozik ebbe a lemaradók segítése,

a hátrányos helyzetben levők támogatása, a tehetség- gondozás, a közösségi művelődés — summázza a dolgokat Kozák Ferenc.

— Igen, úgy érezzük — véli Kati is —, ahogyan eddig volt, úgy nem jó. Szerintem ez az új határozat részben használható, részben nem, de vannak benne jó dolgok. Végül is a gyakorlatban dől el minden.

A tanulás után szóba kerül még beszélgetésünk során a diákparlament, amelyről nem sok tapasztalata van a három KISZ-vezelőnek, Juli és Kati ugyanis a legutóbbi parlamentek idején elsőéves volt, Lajos pedig még nem is járt középiskolába. Szóba kerül a tanulók túlterhelése is, amiről Kati a következőképpen vélekedik:

— Ez viszonylagos. Akinek csak a tanulás a dolga, és jó fejű, annak könnyen megy. Aki viszont vállal például KISZ-funkciót, az nem győz rohangálni. Én például úgy igyekszem, hogy jól indítsam az ével, tanévkezdéskor ráhajtok a tanulásra, aztán, úgy október táján, lehet egy kicsit lazítani, akkor meg a KISZ-ben hajtok többet. Persze nem kötelező vállalni, de mit csináljak, szeretem a KISZ-munkáf, nem is tudnék úgy meglenni, hogy ne nyüzsögjek, elunnám az életemet.

— Vajon mi foglalkoztat még benneteket, miről vitatkoztok itt a továbbképzésen a'legtöbbet?

— Hát a KISZ-felvételről — felel Júlia. — Korábban voltak ugye a Kilián-körök, ezeket mindig egy másodikos KISZ-ti.tkár tartotta az első éveseknek. Volt tehát valami követelmény, ami után bejuthattunk a KISZ- be. De most mi van? Semmi feltétel, hogy miért léphet be a KISZ-be. Talán ez is az oka, hogy csak pár ember dolgozik az alapszervezetben.

— Igen,- kellene valami a Kilián-kör helyett — helyesel Kati is —, az kevés, hogy egy osztályfőnöki órát tart valamelyik iskolai KISZ-ve- zető a KISZ-ről, aztán mi történik? Előfordult, hogy a diákokat érdekelte is a dolog, kérdezgettek, utána meg a tanár azt mondta, ebből annyit kell komolyan venni, hogy minden évben fizettek 24 forint tagdíjat.

S hogy mi lehetne a megoldás? Efölött heves vita bontakozik ki, érvek és ellenérvek csapnak össze, a KISZ-életre való felkészítéstől az ifivezetői feladatokon át eljutunk az úttörő—KISZ- es kapcsolatig. Végül azzal marad félbe a vita, hogy a következő napon, közös foglalkozáson majd folytatják, meghallgatva a többiek véleményét is.

Tóth Ibolya

Fotó: Fazekas László

Kiért, miért jár színházba?

Ezt a kérdést, mióta létezik színház, mindig föltették, és volt is rá felelet. Talán ma, amikor ennek az ősi kulturális intézménynek any- nyi vetélytársa van, még inkább időszerű a faggatás. Különösen, hogy az új színi évad küszöbén állunk.

Tehát: miért?

— Bármily banálisán hangzik, mert szeretek színházba járni — mondja Mezei Mária, a ZÖLDÉRT diszpozíciós csoportjának vezetője —, éppúgy, mint olvasni, s a kettő nem kizárja, de erősíti egymást. Egyébként — lehet, hogy furcsa —, előbb voltam koncertlátogató, aztán évente megnéztem egy-két darabot, s aztán lettem bérletes, s járok a klubszínházba, és operába is.

— Hogyan rangsorol: a

színész, a rendező, vagy a darab javára?

— Mind a három egyformán lényeges. De valamivel mégis fontosabbnak tartom a darabol — az írót —, mert lehet a legjobb a társulat, a rendező, ha az „alapanyag” gyenge, megpróbálhatnak mindent, az eredmény csak a küszködést mutatja. S ez kínos mindenkinek. Szerencsére. ez nálunk ritkán fordul elő, évek óta majd teljesen jó a műsor, a következőt meg igazán annak tartom. Ha egyenként nézem a műsorterv darabjait, ha ösz- szességében: márkás a választék.

— Tavaly mi tetszett legjobban?

— Az Altona foglyai, annak ellenére, hogy filmen is láttam, világhírességekkel. Azelőtt meg a Próbakő, a klubszínházban.

Elismerés, kifogásokkal

A konzervgyárban ketten ülnek velem szemben: Mákos Miklósné, a Karazin Szocialista Brigád vezetője és Kovács Sándorné, a Marx Károly brigádból. Mielőtt a kérdésre válaszolnának, a mérgüket adják ki.

— Nem elég jó színházat csinálni, a szervezésre is vigyázni kell, és a közönséghez alkalmazkodni, nem fordítva. Hogy lehet megszüntetni a szombati napokra szóló Petőfi-bérletet? És ezt is csak véletlenül tudtuk meg, mert nem tájékoztattak róla. Nézze, mi itt három műszakban dolgozunk — és még több üzem Békéscsabán —, és a szombatunk szabad, ezért sokunknak ez volt a megfelelő a munka- és időbeosztásukhoz — ismerteti a kellemetlen helyzetet a brigádvezető.

Dohogunk egy kicsit, hiszen igazuk van, nem nehezíteni kell a színházba járást, hanem könnyíteni. Aztán rátérünk az eredeti kérdésre, csak a felelet előtt számolgat.

— Hét éve vagyok bérletes, de már előtte is jártam színházba. Miért? Maga a légköre vonzó, meg az, hogy gondolatban már délután elkezdem a készülődést, s mire az előcsarnok kellemes zsongásába kerülök, együtt van minden az élmény befogadásához. A közvetlen kapcsolathoz a színpad és nézőtér között. És szeretem a színházi estek utóéletét is . . .

Főleg a komoly darabok érdeklik, most is az Éjjeli menedékhelyet említi, mint ami legjobban tetszett.

Kovács Sándorné a köny- nyű műfaj kedvelője, a zenés darabok a kedvencei.

J— A Viktória! Senki se felejti, aki látta, és a János vitéz is tetszett. de azért mást is szeretek, ha jó. A színészek? Hát, legjobban Gálfy, Tomanek, Hodu és Barbinek tetszik, a nők közül meg Dénes Piroska, Kővári Judit és Vajda Márta. Persze, a többiek is jók, különben nem lennének jó előadások. Most a plakát szerint jók a kilátások, csupa „szigorúan ellenőrzött”, jól ismert szerző, jól ismert darabját ígérik.

Da» hol van egy mai magyar dráma? Valami a munkáséletből?

A látványtól a mondanivalóig

A húszas és harmincas korosztály után a legfiata- labbé a szó. Valentinyi Zoltán az idén érettségizett, most kezdi tanulmányait a gödöllői agráregyetemen.

— A legelső színházi élményem rögtön a „cselekvő” nézőt hozta ki belőlem. Egészen kis srác voltam — még féltek is, hogy elalszom —, amikor a szüleim elvittek a szegedi szabadtéri Cigánybáró előadására. Lenyűgözött a látvány, a szép zene. és különösen a huszárok. Annyira, hogy egy észrevétlen pillanatban elindultam a színpad felé kardot kérni. Persze, nem tudtam felmenni, csak megpróbáltam. Ez az első találkozás a színházzal meghatározó volt. Mindig erősödött az érdeklődésem. Jöttek a gyermekszínházi évek, aztán a többi, s már nem is tudom mikor, milyen régen lettem bérletes.

A látványtól jutott el a mondanivaló kereséséig, a rendezés és a színészi játék értékeléséig, meg az operához. S bár a modern darabokat szereti igazán, műfaj és témakötöttség nélkül az egész színház vonzza.

— Miért? Az élő kapcsolat miatt. Ezért nem tudta legyőzni se a film, se a rádió, még a televízió sem, pedig azokat is szeretjük. De a színházat nem pótolják.

S ebben teljes az egyetértés mindnyájunk között.

Vass Márta

Pacemaker terápia

Az idei

ötmilliomodik tonna szén Visontáról

A Mátraaljai Szénbányák Thorez Bányaüzemében

szombaton reggel kitermelték az idei ötmilliomodik tonna szenet. Ezt a teljesítményt — időarányos termelési tervüket túlteljesítve — az idén korábban érték el a visontai bányászok, mint az előző évek bármelyikében. A szén minősége is javult: az ötmillió tonna szén átlagos fűtőértéke a tervben szereplő 1500 kalóriával szemben elérte az 1569 kalóriát. Ilyen magas fűtőérték átlagot még egyetlen évben sem értek el.

A kiemelkedő termelési eredményeket jó szervezéssel, helyenként munkaerő- átcsoportosítással, továbbá a munkaidő és a bányagépek teljesítményének legjobb kihasználásával érték el.

Az év hátralevő részében még kétmillió tonna szén kibányászása vár a visontai bányászokra.

Helyreigazítás

A Békés megyei Népújság 1984. május 13-i számának 5. oldalán „Sikkasztás a TU- ZÉP-telepen” címmel megjelent cikk a való tényeket hamis színben tünteti fel, amikor a visszaéléseket megkönnyítő „személyi összefonódások” példájaként említi Tóth Imre fuvaros, felesége, Tóth Imréné eladó és az utóbbi kapusként dolgozó testvére hozzátartozói viszonyát. Ezzel szemben a valóság az, hogy Tóth Imre és Tóth Imréné az Elek Sándorné pénztáros által elkövetett bűncselekmények időszakában nem voltak házastársak.

Változott az elektromos szívritmus-szabályozó, a pacemaker alkalmazására vonatkozó javallat — mondotta az MTI munkatársának dr. Szabó Zoltán professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szív- sebészeti Klinikájának igazgatója és dr. Solti Ferenc professzor, akik most összegezték 3500 pacemakerbeül- tetés tapasztalatait: — Nem javasolják a pacemaker beültetését azoknak, akiknek a betegségét nem szívritmus- zavar, hanem az agy érelmeszesedése vagy a szív izomgyengesége okozza, ' de kifejlődő szívingerlési zavar megelőzésére is csak néhány kivételes esetben indokolt a beavatkozás.

Az utóbbi évtizedben a különböző vizsgálatok, kutatások során még jobban megismerték a szívritmus zavarait, a szív ingerképző központjának betegségét. Jelentősen fejlődött a pacemaker-technika — egyre kisebb méretű, hosszabb élettartamú és többet „tudó” ilyen készüléket állítanak elő —, és tökéletesítették ezek beültetésének módját is. Ma már az eddigieknél rövidebb idő alatt, veszélytelenül ültethetnek be pacemakert a csecsemőknek csakúgy, mint az időskorú- aknak. A korszerű elektromos szívritmus-szabályozókkal — a pitvar-kamra működéssel szinkronizált, rádió- frekvenciás, az előre prograHétközi vásárok

A jövő hét folyamán hétközben több helyen kínál vásárlehetőséget a kereskedelem.

Szeptember 10-én, hétfőn Kisvárdán, Mezőkeresztesen, Siklóson és Szikszón rendeznek országos állat- és kirakóvásárt.

Szeptember ll-én, kedden Pápán, Pétervásárán: és Zalaegerszegen lesz országos állat- és kirakóvásár.

mozható és más új típusú ilyen készülékekkel —■ a súlyos, nagyon szapora szívverések is kezelhetők, és újabb lehetőségek nyíltak a szív ingerképző központja kezelésére is.

Ugyanakkor azonban felfigyeltek a pacemaker indokolatlan, szükségtelen beültetésének veszélyeire is. Megállapították: minden

esetben igen gondosan kell mérlegelni, hogy szükséges-e a pacemaker a beteg gyógyításához, akinek a gyógyulását ugyanis ez nem segíti elő, annak nem ültetik be, már azért sem, hogy megkíméljék a beültetésműtéttől.

Országunkban egymillió lakos közül évente csaknem 100-nak ültetnek be ilyen készüléket. Ez a szám nem magas, mindenki, akinek indokoltan javasolták, megkapja a szívritmus-szabályozó készüléket. Magyarországon — elsők között a világon — a hatvanas évek elején vezették be ezt a terápiát, és egyre több kardiológiai központban alkalmazzák. A közeljövőben is kielégíthetik majd pacemakerrel a növekvő jogos igényeket, ugyanakkor a felesleges beültetéstől óvják a betegeket. Jelenleg, a klinikai tanulmányok szerint egymillió lakos közül évente 150—200- nak lehet szükséges a pacemaker. E terápia továbbfejlődése révén ez a szám némileg növekedhet.

Szeptember 12-én, szerdán országos állat és kirakóvásárt tartanak Blharkeresztesen, Mező- csáton, Répceszemerén és Tisza- karádon, országos állatvásárt Hevesen és Makón.

Szeptember i3-án, csütörtökön Ibrányban, Jánkmajtison, Pápa- teszéren és Sarkadon lesz országos állat- és kirakóvásár, Orosházán pedig országos állatvásár.