Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-08 / 211. szám
11 KISZ pártirányítása — ___________I__________£________________I_______■........... ■___________________M ■ M ' A z egyik szék hétről hétre üresen maradt. Az alapszervezet tagjait sokáig senki sem képviselte a KISZ-bi- zottságban. Erre a reszortfelelős, majd a KISZ-bizottság titkárának jelzését követően figyelt fel a pártbizottság titkára, aki megkérte a terület pártalapszervezetének vezetőségét, vizsgálja ki, mi léhet a „mulasztás” oka. Rövidesen kiderült, hogy a KISZ-alapszervezet titkára lakásra vár, és a bizottsági ülések időpontjában pluszmunkát vállal. — Jól emlékszem, már- már kimondtuk, a titkár érdemtelen a fiatalok képviseletére, amikor megtudtuk, hogy az alapszervezet jól dolgozik, és a távolmaradás indokait is el kellett fogadnunk. Tanulságként maradt ránk ugyanakkor, hogy mielőtt ítéletet mondunk, nem árt, ha jobban ismerjük, mi áll a fiatalok első pillantásra elfogadhatatlannak tűnő döntései, magatartása mögött. Az alapszervezetet egyébként ettől kezdve a szervező titkár képviselte — mondja Povázsay Gyula, a pártbizottság titkára. II módszer útjára indul A Volán pártbizottsága elsősorban elvi állásfoglalásokkal, feladat-meghatározásokkal segíti a KlSZ-szerveze- teket. Az irányító munka során azután ez helyesen értelmezett konkrétsággal egészül ki. A módszerek nemcsak sokszínűek, de mint látni fogjuk, sajátosak is. — Évek óta arra törekszünk, hogy a KlSZ-szerve- zetek munkájával ne csak a reszortos foglalkozzon. Azt várjuk minden pártalapszer- vezettől, hogy döntéseiket, munkájukat ez a szemlélet hassa át — fogalmaz Povázsay Gyula. Az irányítás gyakorlatának kialakulása hosszan tartó folyamat. tökéletesítése pedig állandó feladat. A pártbizottság és az alapszervezetek legelőször a munkatervekben fogalmazzák meg legfontosabb igényeiket a KISZ-szerveztekkel szemben. Az irányítás jól bevált módszere a KISZ-titkárok. vezetőségek beszámoltatása. A megfelelő döntések, állásfoglalások kialakításához azonban ez kevés lenne, ezért a pártbizottság az alapszervezetek, a reszortfelelősök útján gyűjtik az információkat. A KISZ-összekötők rendszeresen részt vesznek a KISZ-bizottsági üléseken, az alapszervezeti taggyűléseken, esetenként vezetőségi üléseken. Az igazsághoz tartozik, hogy ez utóbbi alig néhány éves múltra tekint vissza. Egy szervezet újjáalakul Az összekötői rendszer életre hívása az egyik alapszervezet átmeneti megszűnésével függött össze. A teherforgalmi üzem pártalap- szervezetéhez ekkor öt KISZ-alapszervezet tartozott, s közülük három jól, egy kielégítően dolgozott. Ez megelégedéssel töltötte el a pártszervezet vezetését, és csak akkor figyeltek fel jobban. amikor a szállítmányozás területén abbamaradt a KISZ-munka. A KISZ-alapszervezet újjászervezését többször napirendre tűzték, de a törekvés mindaddig kudarcot vallott, amíg a munkát nem a felbomlás okainak elemzésével kezdték. A nehézségek egy munkahelyi átszervezést követően jelentkeztek először, a szervezet életét mozgató aktívák többségét ekkor egy másik területre vezényelték. De nélkülük is tovább működhetett volna az alapszervezet, ha a pártcsoport több segítséget ad, ha időben odafigyelnek a véleményekre, jelzésekre. — Miután elbeszélgettünk a fiatalokkal, és teljesítettük legfontosabb kéréseiket — az egyik irodából klubot alakítottunk ki, segítettünk a program összeállításában, feladatot adtunk, hogy megmérhessék erejüket, hogy sikerélményük lehessen —, lassan megerősödött az újjáalakult alapszervezet. Ettől az időponttól kezdve kapnak megbízást a Volánnál a KISZ-összekötők, és figyeljük jobban a KISZ-es párttagok munkáját — emlékszik vissza Miksi Antal, a teherforgalmi üzem vezetője, volt párttitkár. Ebből a példából azután valamennyi pártszervezet okulhatott. E tanulságokra egyébként ma is nagy szükség van, hiszen a teherforgalmi üzem legújabb átszervezése hasonló feszültségekhez vezethet, ha nem érzékelik időben a fiatalok a KISZ-szervezetek gondjait. A KISZ-alapszervezetek tevékenysége egyébként elválaszthatatlan a vállalatnál zajló eseményektől. Talán még nem késő Ezt érzékelhettük a bizottság közelmúltban megtartott ülésén. A testület ekkor azokról a tennivalókról tárgyalt, amelyeket a KISZ-bizottság titkárának beszámoltatását követően a pártbizottság határozott meg. Az egyik legfontosabb megállapítás így szólt: a KISZ vonzó programok kidolgozásával növelje befolyását, szervezettségét. A szervezettségre, más vállalatokat vizsgálva, még most sem lehet panasz, ám az a tény, hogy 1982 óta 340-ről 290-re csökkent a KISZ-tagok száma, már önmagában is figyelmeztető, még akkor is, ha ennek van magyarázata: most kevesebb dolgozót tartanak nyilván a vállalatnál, mint korábban. A KISZ-bizottsági ülésen azután a programok, a belső munka javítása mellett más összefüggésekről sem feledkeztek meg. Nem lehetett nem észrevenni az indulatokat, amikor a fiatalok arról beszéltek, hogy míg egyes területeken gyorsan (szerintük indokolatlanul) nőtt a bér, másutt, így például a műszaki üzemben két éve nem volt béremelés. Erről a területről az utóbbi hónapokban sok fiatal, közöttük KISZ-es, távozott. A pártbizottság is érzékelte, érzékeli a feszültséget, legalábbis ez olvasható ki abbó] a levélből, amelyben arra szólítják fel a pártszervezeteket, kezdeményezzenek alkotó beszélgetéseket a gazdasági vezetőkkel, a társadalmi szervezetekkel a feszítő gondok megoldására. Van megoldás Az eredményes munkának, aktivitásnak a munkahelyi légkörön, hangulaton kívül más feltételei is vannak. Különösen érvényes ez a fiatalokra, akik családalapítás előtt állnak, és megítélésüknél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, milyen többlet leterheltséggel jár például a lakásépítés. Mindez nehezebbé teszi, bonyolítja a KISZ-munka szinte minden területét. Két éve történt. Az egyik fiatal aktívan dolgozott KISZ-alapszervezetében. Amikor felkeresték, hogy lépjen be a pártba, még azt válaszolta, úgy érzi, az építkezés miatt nem tud a követelményeknek megfelelni. Később, amikor a lakás készen állt, már nem volt akadálya a belépésnek. Ezek a jelenségek megnehezítik a tervszerű munkát, de azért van megoldás. — Az alapszervezetekben nagy az összetartó erő, egyre többször tapasztaljuk, hogy a fiatalok segítenek egymásnak az építkezéseken — hallottuk Sipiczki Páltól, a KISZ-bizottság titkárától. A Volánnál egyébként régi gyakorlat, hogy a politikai munkát a sajátosságokhoz igazítják. Másként aligha lehetne elképzelni ott a KISZ-munkát, ahol egymással eltérő időpontban dolgoznak. Mindennél többet mond, hogy a taggyűlések, a továbbképzések nagy részét szombaton-vasárnap rendezik meg, sikerrel. Kik mutassanak példát? Az adottságokhoz igazodó módszereket egymástól ellesve, továbbfejlesztve alakították ki a párt- és társadalmi szervezetek. A közös gondolkodás gyakorlata más területeken is kialakult. Az összevont párt- és KISZ- alapszervezeti taggyűléseken együtt értékelik a politikai oktatási év tapasztalatait, a gazdasági munkát, vitatják meg a pártszervezetek munkatervét. A módszereket tovább gazdagítja, hogy a Volán pártbizottsága évente egyszer minősíti a pártalap- szervezetek KISZ-t irányító munkáját, az alapszervezetek pedig mind amellett, hogy elemzik saját, ilyen irányú tevékenységüket, értékelik a területükön dolgozó KISZ-szervezeteket, KISZ-es párttagokat. Ez utóbbit különösen fontosnak tartják. — Figyeljük, milyen aktívak a KISZ-es párttagok — jegyzi meg Sipiczki Pál. — Őszintén szólva nem mindenkivel vagyunk elégedettek. Néhányan az ajánlást követően abba akarják hagyni a KISZ-munkát. — Legutóbb a pártbizottság ülésén hangsúlyoztuk az ajánlók felelősségét és a pártszervezetek szerepét az újonnan felvett párttagok nevelésében. Mi a fiatal párttagoktól azt várjuk, hogy elsősorban a KISZ-ben dolgozzanak, ott mutassanak példát — toldja meg az előbbieket Povázsay Gyula. A pártbizottság ajánlásaiban csak a legfontosabb tennivalókat határozza meg, a rendszeres értékelések pedig a munkamódszerek tökéletesítését szolgálják. A feladatok megoldása a módszerek kidolgozása, már teljesen a KISZ-esek dolga. Hogy milyen eredménnyel dolgoztak az utóbbi években. arra példa az 1981-ben és '82-ben kiérdemelt vörös vándorzászló és tavaly a Kiváló KISZ-szervezet Zászló elnyerése is. Kepenyes János Lakásstatisztikai évkönyv, 1983 Az összefoglaló és az elmúlt évtizedre visszatekintő adatsorok után a kötet részletesen közli a lakásépítés és -megszűnés 1983. évi mutatószámait. Ismerteti az épített lakások országos adatait pénzügyi forrás, műszaki jellemzők, szobaszám, az építőanyag minősége és a felszereltség szerint. Megtalálható az évkönyvben a megszűnt lakások száma, a megszűnés oka, az építés éve és műszaki jellemzők szerinti összetétele. Az országos adatokhoz hasonló bontásban adja közre a megyék és a városok, valamint az országos településhálózat-fejlesztési koncepciónak megfelelően az egyes települések és településcsoportok megfelelő adatait. A kiadvány számot ad az épített ég megszűnt üdülőkről is. A nemzetközi összehasonlítás lehetőségét az európai országok és az USA lakásépítési tevékenységére vonatkozó mutatók közlése szolgálja. Felemelték az akkumulátorok garanciális idejét Felemelték az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban készített akkumulátorok garanciális idejét; a személy- gépkocsik erőforrásaira a korábbi egy év helyett ezután a vásárlástól számított két éven belül fogadnak el reklamációt, a tehergépkocsi-akkumulátorokra pedig az eddigi egy év helyett másfél évig vállal garanciát a gyár. Ezt az intézkedést az tette lehetővé, hogy a gyárban az utóbbi évek korszerűsítései nyomán fejlettebb lett a gyártás technológiája, és megszigorították a műveletek közbeni minőségellenőrzést is. Mindezek eredményeként jelentősen javult az akkumulátorok minősége, az évente előállított mintegy 400 ezer akkumulátornak hosszabb idő óta mindössze egy százalékát találják valamilyen okbój kifogásolhatónak a vevők. Nemrégiben változtattak az akkumulátorok konstrukcióján is, így például a Lada gépkocsihoz használatos áramforrás teljesítménye a korábbi 55 amper helyett 60 amper lett, a Skoda és a Trabant gépkocsik akkumulátorainak teljesítményét pedig 44-ről 50 amperre, illetve 77-ről 84 amperre emelték. Torzó D.-né Dobozról jött, annak az írásnak a nyomán, amely néhány hete jelent meg lapunkban és az ottani ABC-áruházban tapasztalt visszásságokról tudósított. D.- né tehetetlenségében pityereg, jajveszékel, a körmeit rágja, mert nem tud belenyugodni a szégyenbe, amely méltatlanul érte. Ugyanis ráfogták a községben, hogy ő írta azt a bizonyos levelet. Ennek a segítségével indultak el az ellenőrök és az újságíró, hogy meggyőződjenek az állítások igazáról. A levél végén a pontos cím és név helyett csak ennyi állt: D.-ná Amint megjelent a riport, zúdult a lavina. A cikk állítása ellen senki nem tiltakozott. Viszont a D-betűs asszonyok egy csapásra gyanússá váltak. Különösen a most előttem nyugtalanul ülő D.-né, aki ráadásul a lapkiadótól ment néhány éve nyugdíjba. Az csak természetes — mondják —, hogy ő panaszkodott és tapsolt a krónikásnak. Már alig mer kimenni az utcára, lépten- nyomon megállítják, rosszmájú megjegyzésekkel illetik, még az egyik tanácsi vezető is megkérdezte: ugye, te írtad azt a levelet? Mohó érdeklődéssel szemléli az eléje tett levelet, hátha felfedezne rajta valamely hasonlóságot, valakinek a keze nyomát, még írásszakértőhöz is elvinné, csakhogy szabaduljon a szégyentől. Mit csináljak? — töpreng, talán mondja be a tanácsházán levő mikrofonba: emberek, nem én voltam, nem én írtam azt a levelet! A boltban szó nélkül kiszolgálják, se jót, se rosszat nem mondanak, egyesek hátat fordítalak. Hiába győzködöm, vigasztalom, hogy minden csoda három napig tart, a hullámok lassacskán elcsitulnak. Azt viszont belátom: naív dolog lenne azt hinni, hogy az igazi D.-né Taki valójában akár K.-né vagy M.-né is lehetne) jelentkezik és bevallja: igen, én tettem szóvá, hogy az ABC-ben rosszul számolnak, udvariatlanok, protekcióra mérik a húst, rothadt zöldséget és gyümölcsöt árulnak. Ez a magatartás nem méltó a versenygyőztes szocialista brigádhoz. A községben lakók egy részét mindez hidegen hagyja. Csöppet sem zavarja őket, hogy az állítások túlnyomó része igaz, valóban rendet kell teremteni abban az üzletben. Aligha fejek vételéről van szó, hiszen egy sor szabálytalanság olyan természetű, amely, sajnos, minden boltban gyakran előfordul. Mégis tisztelni kell a levélíró törekvését, aki egyszerűen nem képes- tétlenül nézni a környezetében tapasztalható ki- sebb-nagyobb igazságtalanságokat. Csodálkozhatunk-e azon, hogy még nem általános a mások érdekeinek önzetlen képviselete, hogy akadnak névtelen bejelentők, akik nem vállalják nyíltan a szókimondás kényelmetlenségét, a többnyire kínos összeütközéseket? És akkor kezdődik a baj, hiszen mégsem lehet minden névtelen levelet a szemétkosárba dobni. Nagyon sok, a társadalomra veszélyes visszaélést sikerült általuk felfedni, megakadályozni. Mindezek ellenére nem szeretem a névteleneket, az arc nélküli rágalmazókat! Ebben az esetben aligha erről van szó. Mégis lelkiismeret-furdalást érzek, hogy ártatlanokat aláz meg az emberi gyarlóság és butaság, a demokratizmus hiánya. A doboziak helyett is szégyen- kezem, hogy nem a hibák kijavítása foglalkoztatja őket, inkább teret engednek a rosszindulatnak, az áskálódás- nak, a gyűlöletbe torkolló pletykának. Szomorú vagyok, mert ezek a tünetek az emberi együttlét szeny- nyezettségéről küldenek vészjeleket, amelyek az angyal- arcúakat is bemocskolják. Igaza van a filozófusnak: „ ... az embereket a semmiségek koptatják el. Nem az idő és nem a munka, és nem a gond, de még csak nem is a valamire való szenvedés, mert az egészen mást tesz velünk — lehet, hogy összetör —, de nem koptat el.” Igen, minden, ami embertelen, néha apróságokban üti fel torz képét. Olykor csak egy igaz ügyet lesöprő kéz- legyintésben, sértő és cinikus megjegyzésben ölt testet. Semmiségek! De akit érint, azt nagy erővel szíven üti és rövid diadala mérhetetlen károkat okoz. Bocsássanak meg, ha újra előcitálom a levél egyetlen ■ mondatát, miszerint a falu többsége nem mer tollat ragadni, fél szólni illetékes helyen. Valahol itt lehet a bajok gyökere. Van ugyanis egy régi magyar mondás, amelynek a papírra vethető változata valahogy így hangzik: a madár se piszkít a saját fészkébe. Lényege: belső ügyeinkhez nem kell tanút hívni, a szennyes kiteregetése helyett magunk között intézzük el vitáinkat. A népi bölcsesség igazsága akkor veszti el érvényességét, amikor a lehetetlenné vált helyzetek közüggyé válnak. Csakhogy az érintettek ezt nagyon rossz néven veszik, árulásnak tartják, és sokszor megengedhetetlen eszközökkel üldözik. Sajnos, tehetik. Az A.-nék, B.-nék és C.-nék (a D.-nét már le se merem írni) pedig ámulnak és sehogyan sem értik: ha a véleménynyilvánításhoz ilyen heroikus elszántságra van szükség, érdemes-e egyáltalán gondolkodni? Legyen szép, tiszta, kényelmes az a fészek! Ennek a szemléletnek a visszaszorítása már nem csupán D.-né, az ABC, a doboziak, hanem mindannyiunk ügye. Seres Sándor A HUNGAKONEKTÁR békési cukorkaüzemében csokoládé bevonatú nyalókát csomagolnak Fató: Fazekas László
