Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

1984, szeptember 7., péntek o IZHqiJKTilt} fl Szegedi Szalámigyár újdonságai A Szegedi Szalámigyár és Húskombinát háromfajta, olcsó árkategóriába tartozó hentesáru gyártását kezdte meg: a gombával ízesített párizsiét, a füstölt májashur­káét és a szegedi húspásté­tomét. Nemrég hozták forgalom­ba a mustáros ízesítésű tá­péi kenőmájast, a paradi­csommal ízesített szegedi húskrémet, s a dorozsmai nyelvest, azaz a formában főtt rakott nyelvet. A hús­kombinát termékeinek a vá­lasztéka idén már elérte a nyolcvanat, a hentesáruk mennyisége pedig az évi 6400 tonnát. A mennyiség és a vála&z­Olcsó hőenergiát nyernek a Beremendi Cement- és Mészmű klinkerégető ke­mencéiben az eddig haszna­vehetetlen hulladékból, a fel- újíthatatlan gumiabroncsok­ból, s ezzel fűtőolajat taka­rítanak meg. A dél-baranyai építőanyag-gyártó nagy­üzemben befejeződött az a csaknem harmincmillió fo­rintos államilag támogatott beruházás, amellyel megte­remtették a „gumienergia” hasznosításának feltételeit. A hatalmas szabadtéri depóból a klinkerkemencékhez mik­roprocesszoros vezérlésű gör­gőpályán és konvejersoron szállítják az elnyűtt gumi­abroncsokat. Az üzemben a fűtőolaj ti­zenöt százalékát helyettesítik ték bővítésének egyik fontos feltétele, hogy idén a tava­lyinál mintegy nyolcvanezer­rel több sertést vágnak. A másik feltétel, hogy nemré­giben olyan különleges be­rendezést helyeztek üzembe, amely magas légköri nyo­mással az olyan apró húsré­szeket is leválasztja a csont­ról, aminek leszedése koráb­ban — kézi munkával <— * nem volt gazdaságos. Ezt a teljes értékű húsanyagot pé- pesítik, s részben ez képezi az új olcsó cikkek gyártásá­nak alapját. Az utóbbi húsl^észítmények arányát a hentesárukon be­lül hetven százalékra növel­ték. elkopott, kivénhedt autógu­mikkal, amelyek fűtőértéke csupán fele a drága szénhid­rogénnek, de fölhasználásuk a cementgyártás önköltségét így is számottevően csökken­ti. Amennyiben a kemencék teljes kihasználtsággal mű­ködnek, évente tízezer tonna fűtőolajat lehet megtakarí­tani a gumitüzeléssel. A MÉH hosszú távra is vállal­ta a BCM gumiabroncs­szükségletének kielégítését. A kemencék későbbi föld- gázüzeművé történő átalakí­tása után sem mondanak le a „gumienergiáról”, mivél a hulladék ilyetén hasznosítá­sa révén az eldobott abron­csok alkotta gumihegyeket is eltüntethetik idővel az or­szágból. Mikroprocesszoros öntőüstmérlegek a Szovjetunióba A hódmezővásárhelyi Mef- ripondban, szovjet és ma­gyar tudományos kutató in­tézetekkel együttműködve olyan korszerű és gazdaságo­san gyártható mikroprocesz- szoros vezérlésű kohászati darumérlegtípust alakítottak ki, amellyel nyugat-európai, amerikai és japán cégeket is megelőztek szovjetunióbeli versenytárgyaláson. A mér­legrendszer elméleti kidolgo­zása, a prototípus elkészíté­se, gyakorlati kipróbálása és a sorozatgyártás megindítá­sa között alig több mint egy év telt el. Mindezek alapján a szovjet partner tíz ilyen berendezést rendelt, mint­egy 30 millió forint érték­ben. Már valamennyit fel­szerelték a Metripond szak­embereinek irányításával a Szovjetunióban. A kompjúterhez csatlakoz­tatható mérlegelő-adagoló rendszer alkalmazásával gyorsul az öntési sebesség, javul a minőség és csökken a selejt. Az új típusú mér­legrendszer a mechanikus súlyingadozást áramingado­zássá alakítja, így a mérési eredmény tetszés szerinti tá­volságban, akár központi ve­zérlőasztalon leolvasható. A berendezés rendkívül gyor­san és pontosan méri és re­gisztrálja az öntőüstből ki­kerülő fémet, a munkaidőt, a dátumot, emellett megál­lapítja a visszamaradó mennyiség súlyát is. Ez utóbbi a kohászatban koráb­ban megoldatlan probléma volt, célja az úgynevezett fél, vagy töredék bugák megszüntetése, tehát az ön­tési selejt csökkentése. „Gumienergia”-hasznosítás Az erdők egészsége - a mi egészségünk Gyakran mondogatjuk, hogy az erdő, a fa a születésétől a haláláig elkíséri az em­bert. Fából készül a bölcső­je, fából az asztala, széke, s végül fából a koporsója. Az erdő, a fa biológiai, környe­zetvédelmi szerepe pedig szinte felbecsülhetetlen. Milyenek a magyar er­dők? Milyen fák alkotják, van-e elegendő belőlük? Hogy milyen volt hazánkban az erdő, arról a régi króni­kák számolnak be. A hajda­ni forrásmunkák szerint idő­számításunk kezdetén erdő borította mai hazánk há­romnegyed részét. Még a honfoglalás időszakában is 38 százalékos volt az erdő­sültség. Hármas funkció A felszabadulás időszaká­ra mindössze 12 százalékra zsugorodott az ország erdő­területe, ám azóta állandóan nőtt, s jelenleg 1 millió 700 ezer hektárnyi erdőnk van, s ez 18 százalékos erdősült­ség. Az ezredfordulóra elér­hetjük az 1 millió 900 ezer hektárt is. Az erdőnek nálunk is há­rom funkciója van: elsősor­ban a fatermelést szolgál­ja, másodsorban védelmi rendeltetésű, s csak har­madszor segíti az üdülés és a közjóiét céljait. Nemzeti park létesült a Hortobágyon, a Kiskunságban és a Bükk- ben, s szaporodó tájvédelmi körzetek segítik a természet- barátok munkáját. Erdeink hatalmas nemzeti vagyont jelentenek, hiszen az erdőállomány mintegy 260 millió köbméter fát ad. Leg­több a tölgyfa, erdeinknek 23 százalékát tölgyesek alkot­ják. Akácból 18 százalék van, a fenyőfélék az erdők 15 százalékát képviselik, a ne­mes nyárfafajok 8,5 száza­lékát, míg a bükk csak 6,9 százalékban van jelen. A hatalmas favagyonból évente megközelítően 8 mil­lió köbmétert termelünk ki. Ez adja a tüzelőt, ebből ké­szülnek a bútorok. Persze, ez nem elegendő, az ország fa­szükségletének mindössze csak az 50—60 százalékát fe­dezi, a többit importáljuk. A cél, hogy a jövőben csök­kentsük á behozatalt, s ne­mesített fákkal, telepítéssel növeljük a hazai termelést, mert ezzel sok pénzt taka­ríthatunk meg. Az ország tüdeje Mindez természetesen el­sőrendű nemzetgazdasági ér­dek, de van ezen túlmenően más, szinte felmérhetetlen haszna is az erdőnek, a fá­nak, amit ugyan nem lehet anyagi szolgáltatásnak ven­ni, de értékesebb annál. Az erdő védi a lakóterületeket, a természetet, óvja a kör­nyezetet, elősegítve annak stabilitását, hatással van a vízháztartásra, s a talajt is megkíméli az eróziótól. Az erdők óriási mennyiségű széndixidot vonnak el és ugyanakkor oxigént termel­nek. Az erdő az ország tü­deje tulajdonképpen. Ahol kipusztul az erdő, ott szennyezetté válik a levegő, egészségtelenné a környezet, s az is előfordulhat, hogy felborul a biológiai egyen­súly. Ez a veszély ma az egész világot fenyegeti, hi­szen köztudott, hogy évente 30 millió hektárnyi erdőt pusz­títanak ki. Már az őserdők is fogynak, betört a renge­tegekbe a civilizáció, utakat építenek, városok létesülnek, üzemek szennyezik a vize­ket. Magyarországon egyre több a jóléti erdő, mert az erdé­szet időben felfigyelt a kör­nyezetpusztulás veszélyeire. Főleg a lakótelepek környé­kén jelöltek ki jelentős er­dőterületeket, üdülési célok szolgálatára. A fák védik, óvják a mi egészségünket, de mi nem védjük még mindig eléggé a környezetünket, a fákat, az erdőt. Több százezer, sőt több millió forintba kerül az erdők üdülési, rekreációs cé­lokra való berendezése, pa­dok, asztalok felállítása, tisz­tások, pihenőhelyek kialakí­tása, az utak rendben tartá­sa. Még nem késő Ezekre sok kiránduló nem vigyáz, sőt gyakran olyanok is * akadnak, akik szándéko­san megrongálják, tönkrete­szik a berendezéseket, akik szemetelnek, ágakat tördösr nek le, és szennyezik a tisz­ta erdei patakok vizét. Nem fogják fel ésszel, hogy saját egészségük, tiszta környeze­tük ellen vétenek ezzel.« De úgy is rongálja és szennyezi az ember a kör­nyezetét, hogy nem fordít kellő figyelmet a biológiai egyensúlyra. Az iparosítás, a gyárak, üzemek létesítése, az utak építése mind káros hatással van az erdőkre, a fákra. Bizonyítja ezt a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban és Csehszlovákiában fel­lépő erdőpusztulás, ami egy­re nagyobb arányokat ölt napjainkban. Legelőször a jegenyefenyőn észlelték a szennyeződés hatását: a fák ezerszámra pusztultak el, haltak meg a széndioxid ha­tására. A lucfenyőnél és a lombos fafajtáknál kisebb a veszély, mivel ezek ellen­állóbbak. Döbbenetesek a haldokló erdőkről készült felvételek, a szélzúgatta, für­tös lombok helyett üszkös, száraz facsonkok, üres ma­dárfészkek, mert a madarak is elhagyják a halott fákat. Szerencsére hazánkban jó­val kisebb a szennyezett le­vegő, a lúgos esők kártétele. Ennek ellenére fokozott óva­tosságra, szervezetteb kör­nyezetvédelemre, körültekin­tőbb gondozásra van szük­ség, ha azt akarjuk, hogy megóvjuk erdeink egészsé­gét. Mert ne feledjük, vég­eredményben a mi egészsé­günkről van szó. Illés Sándor 0 hét kérdése Hol tart megyénk méhészete? Hazánk méhészei már tud­ják, hogy az idei mézterme­lés elmarad a tervezett mennyiségtől. És ez koránt­sem csak a méhésztársada­lom számára hátrányos. Megérzi ezt a népgazdaság is. Következésképpen, már biztos, hogy külkereskedel­münk 1984-ben kevesebb mézet exportálhat határain­kon túlra, mint a korábbi években. És ez az ország dollárdeviza-bevételének .csökkenésével jár együtt. De mi a helyzet szűkebb hazánkban, Békés megyében, ahol a méhészek mindig is számottevő részt vállaltak magukra az országos ered­ményekből, a kemény valu­táért jól értékesíthető ma­gyar méz megtermeléséből? Erről kérdeztük a napokban Erdei Lajost, a megyei mé­hész-szaktitkárt. o — Az utóbbi három-négy esztendőben évenként 70—80 vagon mézet adtak le me­gyénk méhészei az ÁFÉSZ- eknek. Sajnos, a múlt év ele­jén jelentkezett az atkafer- tőzöttség, ami júliusban, de még inkább augusztusban nagyarányú méhelhulláshoz vezetett. Ebből következett, hogy az 1983. évi kedvező időjárás ellenére is csökkent megyénkben a méztermelés. Sőt, az atkafertőzöttség mi­att többségében legyengült méhcsaládok kerültek a múlt év őszén betelelésre. Aztán tovább súlyosbította a hely­zetet az ismert 1983—84. évi hosszú, és hóviharos tél, mely a méhcsaládoknak újabb megpróbáltatásokat okozott, viszont az atkának még intenzívebb elszaporo- dási lehetőséget teremtett. Tehát eleve kritikus körül­mények közepette lépett az idei esztendőbe megyénk méhészete. — Igen . . . Pedig 1983—84. telén központi előadókat hív­tunk meg a megyébe, miköz» ben Zalaapátiban mintegy 40 méhegészségügyi felelős tanfolyamon vett részt. Mindkét helyen az atka el­leni védekezés volt a fő té­ma. A Békés megyei Állati- egészségügyi és Élelmezéshi­giéniai Állomás pedig a nagyközségi, községi állat­orvosoknak, méhegészség­ügyi felelősöknek külön is adott ki felhívást, szakmai segédanyagot a fertőzöttség elleni védekezésre. Ennek ismeretében sem hozott az idei tavasz a méhészetek számára kedvező változást. Ugyanis csak az erős méh­családok tudtak felfejlődni odáig, hogy az akácvirágzás idejére tűrhetően jó terme­lőkké legyenek. És a nem kedvező időjárásban csupán a jól felkészült, konténerek­kel, és saját szállító eszközzel rendelkező, helyet gyorsan változtatni tudó méhészek voltak képesek átlagos ered­ményt elérni az akácméz­termelésben. o — Ezek szerint Békés me­gyében kevesebb mézre le­het számítani az idén, mint a korábbi években? — Sajnos, igen. Jóllehet a megye méhészei az ÁFÉSZ- eken keresztül időben meg­kapták az 1984. évi méz- szerződés-tervezetet, de a már említett és nagymérvű atkafertőzöttség, illetve a méhcsaládok legyengülése óvatosságra intette a méhé­szeket a szerződés megköté­sekor. Itt kell megemlíte­nem, hogy a megyében az idén csaknem 24 ezer hektár különböző fajtájú naprafor­gót vetettek a nagyüzemi gazdaságok. Ma már lát­juk, hogy a kedvezőtlen idő­járás a napraforgónak sem mindenütt kedvezett, így itt sem számíthatnak jelentő­sebb méztermelésre a méhé­szek. Közben olyan napra­forgófajtát is vetettek több helyen, amit a méhek ke­vésbé látogatnak. Ezek után aligha vásárolható fel a leszerződött mennyiségű méz. És még nem szóltam a nagy­üzemi gazdaságokban eseten­ként szükségesnek mondott növényvédelemről, mely — a legnagyobb figyelmesség mellett is — esetenként tete­mes károkat okozott a méh­családokban. Megítélésünk szerint nem volna szabad, hogy a méhé­szek gondjukkal, bajukkal magukra maradjanak, és a jelenlegi helyzet kedvüket szegje. Végtére is a mézre, s az érte kapható dollárdevi­zára az országnak a jövőben is szüksége van. o — Az Országos Méhészeti Szövetkezeti Vállalat szak­emberei jól ismerik a méhé­szek jelenlegi helyzetét. így a Békés megyeiekét is. Ezért intézkedtek úgy, hogy a szerződéstől eltérően min­den leadott kilogramm akác­méz után két forint fuvar- költséget térít a vállalat. To­vábbá az ugyancsak szerződő méhészek az ÁFÉSZ-eken keresztül nagykereskedelmi áron kapnak állományuk ré­szére cukrot. Az ismert kö­rülmények között e szerény­nek tűnő anyagi támogatás is jól jön méhészeinknek. — Az elmondottakból meg­állapítható, hogy Békés me­gye méhészete is kritikus időszakot él át. ön, mint a megyei méhész-szaktitkár, személyes látogatásai során jól ismeri az említett gon­dokat. Megítélése szerint mik azok a teendők, melyek ki­vezetik e hullámvölgyből a megye méhészetét? — A méhészeti év tulaj­donképpen augusztusban kezdődik. Ez agt jelenti, hogy ilyenkor kell kialakíta­ni az erős méhcsaládokat. Feltétele ennek, hogy ele­gendő mennyiségű, őszi ke- lésű fiatal méhek álljanak rendelkezésre és fiatal, erős anyával kerüljenek telelőbe. Legnagyobb probléma azon­ban a már említett atka elle­ni védekezés, melyet folya­matosan és következetesen kell végezni. Ehhez az Or­szágos Méhészeti Szövetke­zeti Vállalat is segítséget nyújt azzal, hogy kedvezmé­nyes áron bocsát a méhészek rendelkezésére atkafertőzés elleni füstölő csíkokat. Az viszont már a méhé­szet jövedelem-kiegészítésé­hez járul hozzá, ha a selej­tezésre kerülő lépet moly el­leni védekezés miatt mi­előbb viasszá dolgozzák fel méhészeink. A viasz egyéb­ként jól értékesíthető. To­vábbá gondoljanak a méhé­szeink a propolisz gyűjtésére is, amit ugyancsak jó áron adhatnak el az ÁFÉSZ-ek közreműködésével. Mindent egybevetve a jövő évi méz­termelés megalapozásához három tényezőt tartok fon­tosnak. Nevezetesen a mé­hek serkentő etetését, a mi­nél fiatalabb anyák „beállí­tását”, és az atka elleni fo­lyamatos védekezést. Csak így léphet ki a jelenlegi hul­lámvölgyből megyénk mé­hészete, és adhat már 1985- ben több mézet a népgazda­ságnak — fejezte be Erdei Lajos megyei méhész-szak­titkár. Balkus Imre A közelmúltban rendezte meg hagyományos évi halfogó versenyét a dobozi horgászegyesü­let. Ami a részvételt illeti, nem lehetett panasza a rendezőknek, hal viszont már jóval ke­vesebb akadt. Végül is a versenyt Molnár Gábor nyerte egy kiló 70 dekás teljesítménnyel, egy szép márnával. Mennyiségileg jóval többet fogott, 2 kiló 60 dekát Deme János, de ezek — képünkön — kis halak voltak. Harmadik Tóth Béla lett egy 80 dekás ponttyal * Fotó: Béla Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents