Békés Megyei Népújság, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-07 / 210. szám

1984. szeptember 7„ péntek

Érdek és kockázat

N em szívesen írom le, de úgy vélem, hogy beszélni kell róla, mert sajnos, korántsem egyedi jelenség. Néha szorongva lépem át az üzletek, az áruházak küszöbét. Ténfergek jobbra-balra, és félek szóba elegyedni az eladóval. Ha éppen arra jár valaki, unottan a képembe bámul, mintha csodálkozna, hogy szükségem van a szakértelmére, a türelmére, a mosolyára. Ezerszer elgondolkoztam már azon: vajon miért közömbösek egyes kereskedők a vevőkkel? Mintha annak örülnének, hogy üres kézzel távozom a boltból. Ugye, elképzelhetetlen? Pedig nem az. Az ember gyötri magát: mi lehet fontosabb az állami, a szövetkezeti boltosnak az eladásnál, amikor a forgalom után kapja a fizetésének egy részét? Csakhogy ezek a nyűglődő kereskedők (tényleg azok?) fittyet hánynak a havi néhány száz forint jutalékra. Egyszerűen nem éri meg nekik, hogy törjék magukat a vevőért, az alapbér mindenképpen dukál.

Szerencsére az ágazat vezetői felismerték ezeket az ellentmondásokat. Ezért is került sor az elmúlt években az úgynevezett új üzemeltetési formák bevezetésére a vendéglátásban, a kereskedelemben. A kis üzletek szerződésbe és bérbeadása után megszületett a minisztertanácsi határozat, amely szerint az országban mintegy 5 e^er ABC-áruház, étterem, cukrászda és iparcikküzlet működik majd jövedelemérdekeltségű rendszerben. Ezek az egységek általában 10—50 dolgozót foglalkoztatnak, és a forgalom 40 százalékát bonyolítják le, tehát a kiskereskedelem gerincét képezik. E kereskedelmi forma jobban igazodik a dolgozók, a vevők, a vállalat, illetve a szövetkezet és a népgazdaság érdekeihez. Hiszen az erre vállalkozó szakemberek nagyobb önállóságot kaptak az üzletek áruforgalmi és gazdálkodási feladatainak megoldásában, s érdekeltek az eredményes működésben. Sajnos, megyénkben is vannak olyan vállalatok, szövetkezetek, amelyek idegenkednek az újtól, és még két év után sem mernek belevágni. Azok jártak jól, akik a rendelet megjelenése előtt elkezdtek gondolkodni és számolgatni. Kidolgozták egy- egy bolt jövedelmezőségi mutatóit, nagyobb önállóságot adtak az üzlet vezetőjének az árubeszerzésben, a létszám- és bérgazdálkodásban. Ezeket az egységeket nem érte váratlanul az új lehetőség, gyakorlatra tettek szert a gazdálkodásban. Már ismerték a költségek csökkentésének a módját. Odafigyeltek a vízzel, az energiával való takarékosságra, a nagyobb árrésű cikkek forgalmazására. A tapasztalatok azt mutatják: a szállítókkal kialakított jó partneri kapcsolat gyümölcsöző lehet mind a két félnek, és a vevő is jól jár. A nagykereskedelmi vállalatokkal közösen megrendezett akciók, árubemutatók ezt a célt szolgálják. Ma már érdemes a kistermelőktől, akár naponta friss zöldséget és gyümölcsöt vásárolniuk, hiszen az árrés magasabb, mintha máshonnan szereznék be. Ugyanakkor a vásárló jobb minőségű árut kaphat.

Persze, mindezt a boltvezetők hatáskörének a bővülése tette lehetővé. Ugyanis a vállalati, szövetkezeti üzletpolitikához igazodva, a helyi ismeretek birtokában, az árusított termékek bizonyos százalékának fogyasztói árát közvetlenül a boltban állapíthatják meg. A kockázati alappal is szabadon rendelkeznek. A központ hozzájárulása, és minden bürokrácia nélkül rendezhetnek leértékelést, kiárusításokat. És bárhonnan beszerezhetnek árut, akár az ország másik végéből is. Csak arra kell ügyelni, hogy a költség ne lépje túl a gazdaságosság határát. Ilyen módszer többek között a megyéből az ország

távoli vidékeire induló tehergépkocsik visszaútjának a kihasználása. Ezt az önállóságot megfelelő anyagi ösztönzés támasztja alá. Azok a boltvezetők, helyettesek, eladók, adminisztrátorok, akik vállalták a kockázatot, az üzlet eredményes működésétől függően jelentős többletjövedelemre számíthatnak. Nem forgalmi jutalékot kapnak, hanem előlegként prémiumot, feltéve, ha teljesítik az előírt nyereségtervet. A többletet a munka arányában osztják el. Ha nem teljesítik a megállapodásban rögzítetteket, akkor az előleget részben, vagy egészében vissza kell fizetni.

Érdek, kockázat, felelősség. Ezek nélkül aligha lehet eredményes e kezdeményezés. Az új érdekeltségi forma sikeres alkalmazásához bőséges információra van szükség, amely jól felkészült, a közgazdasági összefüggéseket értékelni tudó üzletvezetőt feltételez. Csak az ilyen- vezető képes önálló árpolitikát, árubeszerzést, gazdálkodást folytatni. És ne feledjük: az eddiginél nagyobb fegyelmet szükséges tartani a boltokban! Ezt is az érdek diktálja. Csak egyetlen példa. Komolyabb leltárhiány esetén bizony a korábbi ejnye, ejnye helyett úszik a plusz nyereség teremtette prémium és a többletjövedelem. Nem minden boltvezető alkalmas az állóvíz felkava- rására, különösen ott, ahol megszokták a kényelmes munkatempót, a közömbös magatartást. A boltokat járva az volt a benyomásom, hogy az üzletvezetők nem szívesen élnek a létszámgazdálkodás adta lehetőséggel. Pontosabban, ódzkodnak attól, hogy elküldjék azokat a dolgozókat, akikről mindenki tudja: nincs kedvük kereskedni. mert esetleg nem is abból akarnak megélni. Tudom, egy-két esztendő kevés ahhoz, hogy egycsapásra minden megváltozzon. De végre el kellene már kezdeni!

A közvéleményt a részletek nem érdeklik különösképpen. Még a kereskedők jövedelmére se kíváncsi, ha az becsületes munkán alapszik. A fogyasztó azzal törődik, hogy a pénzéért jó minőségű árut kapjon, és lehetőleg tisztességesen szolgálják ki. Ezért kell az új érdekeltségi rendszer vadhajtásait már az elején nyesegetni, különben úgy járunk, mint a szerződéses üzletekkel. Mert a rossz példa ragadós. Találkoztam olyan jövedelemérdekeltségű ABC- áruházzal, ahol a többi kis élelmiszerbolt helyett is felvásárolják a kistermelőktől a zöldséget és a gyümölcsöt, az árrés teljes egészében az áruházban marad. Sokszor még az árut sem látják, jól, vagy rosszul kiállítanak egy bizonylatot, és besöprik a hasznot. A peremkerületi boltos meg örül, hogy kap paradicsomot, ha megromlik az áru (természetesen?), az ő pénztárcája bánja. Mindezt kötelező erejű, központi jóváhagyással művelik csaknem egy éve. Mindenki döntse el magában: tisztességes-e?

H

a már a pénznél tartunk: azt kellene tudatosítani azokkal, akik még nem értik, hogy az önállóság nem jelent feltétlen szabad kezet. Csak azok boldogulhatnak, akik felismerik a piac törvényeit, és nem 60 forintért árulják a pörköltet. Ahol nem csupán a 9.5 százalék árrésű alkatrészt kínálják, hanem árusítanak 5 százalékos árrésű televíziót is. A jövedelemérdekeltségű forma olyan szelep, amely eredményes gazdálkodás esetén számottevő többletjövedelemhez juttatja a boltost. De csak akkor, ha megfelelő választékot kínál, és a nyereséget nem az árak emelésével próbálja növelni. Ellenkező esetben a vevő elkerüli az üzletet. Gyenge vigasz, hogy a kereskedő esetleg örül a semmittevésnek, hiszen nem kell eladnia.

Seres Sándor

Miről ír a Szovjet Export?

Népszerű a Lada Dngliában

A szovjet külkereskedelmi szervezetek 9 nyelven — köztük magyar nyelvű kiadásban is — megjelenő nemzetközi külgazdasági szemléje legutóbbi számában beszámol a Lada személy- gépkocsi angliai sikeréről. Tíz évvel ezelőtt szállították az első Ladákat Angliába, azóta több mint 120 000-et adtak el. A Lada megelőzi a Honda, a Colt, a Mazda és több más nyugati gépkocsi keresettségét. A Lada Cars Ltd. (a szovjet gépkocsik értékesítője Angliában) cégvezetője, David Hunt a siker titkát 3 fontos jellemzőben látja: a Lada olcsó, kényelmes, megbízható.

Több nyugati szakember nyilatkozik az előnyös és megbízható szovjet gázszállításokról. A többi között Mario Reali, az olasz ENI konszern szovjetunióbeli képviselője hangsúlyozza, hogy 1990-re a Szovjetunió biztosítja majd az olasz föld- gázigény 40 százalékát.

A folyóiratban hírt kapunk az 1983-ban megnyitott uljanovszki Polgári Légiközlekedési Oktatóközpontról, amely a KGST-tag- országok hajózó, műszaki és

diszpécserállományának kiképzésére hivatott. A KGST- országok is rész vállaltak az oktatóbázis felszerelésében, Magyarország például bútort és hangosító berendezést szállított a konferencia-teremhez. „A MALÉV repülőgépeit többségében olyan pilóták vezetik, akiket Ulja- novszkban képeztek ki. Jelenleg pilótáink egy nagy csoportját képezik át a központban a korszerű repülőgépek üzemeltetésére” — olvashatjuk Fazekas József, a MALÉV vezérigazgatója első helyettesének nyilatkozatában.

Tyimofejev mérnök, a Le- ningrádi Vavilov Állami Optikai Intézetben kifejlesztett szuperérzékeny hősugárzásérzékelő műszereket ismerteti. Ez a betegekre teljesen ártalmatlan termovíziós

módszer hatékonyan alkalmazható az onkológiában, a tejelválasztó- és pajzsmirigy- daganatok, a csontszarkóma és egyéb daganatos megbetegedések kimutatására, égések és fagyások határainak megállapítására, az amputá- ció optimális helyének megválasztására.

1

1

fi

ffe «4^ ■ ■^r-~

I .1:; ' ■

1 *** ^4 **

' \ V* \

*

‘*f€

■ ” *; V . ~ $ x

I

■ /?Vt ", 3 \

11 *■ # CA

i

■1 **' <* X~«i***< -»«Sf

Az idén 650 éve városi jogot kapott Gyöngyösön, a főtéren a közelmúltban új díszkutat állítottak föl, Máté István szobrászművész alkotását

(MTI-íotő: Szabó Sándor felvétele — KS)

Csikk az utcán, kutya a homokozóban

Tükör előtt a város és lakói

— Milyennek látja Békéscsabát, tisztának?

A középkorú, jól öltözött férfi mélyet szív a cigarettájából.

— Ugyan, hát nem veszi észre, szemetes, mintha sosem takarítanának. Egyszer meg kéne már nézni, mit csinál a kertészeti vállalat — válaszol, azután még egy nagyot szív a papírba tekert dohányból, majd ledobja az égő cigarettát a földre, és eltapossa.. .

Két lépésre ott a műkőből készült szeméttároló edény.

Igen, a megyeszékhely meglehetősen szemetes. S ami még ennél is rosszabb, mintha megszoktuk volna az utcákon, a buszmegállókban, a szeméttároló konténerek környékén, a parkokban, az ABC-k, a mozik, a kocsmák előtt a csikket, a papírdarabokat, a lakótelepeken a derékig érő gazt, a középületek tövében a galambpiszkot. Nem egyszer úgy tűnik, mintha a senki földjén járnánk. De mit mondanak minderre a Kertészeti és Köztisztasági Vállalatnál?

Elidegenedés?

— Nem állítom, hogy a város tiszta, de a vállalat erejéből többre nem futja — mondja Botyánszki János, a

10 hónapja kinevezett igazgató. — Kevés az emberünk, alacsony a bérszínvonal, kézi úttisztításra csak vidékiek vállalkoznak, egyre kevesebb a jelentkező. Berendezéseink elavultak, a tanácstól takarításra, szemétszállításra kapott pénz évek óta változatlan, a költségek emelkedése miatt ugyanazért a pénzért kevesebb munkát tudunk elvégezni, mint négy évvel ezelőtt.

A város tisztaságáért persze nemcsak a kertészeti vállalat, hanem a cigarettázók, a szemetelők, a város lakói és a többi vállalat, intézmény is felelős. Ha hetvenezer ember szemetel, és csak négyszáz takarít, vigyáz, sohasem lesz tisztaság az utcákon.

— Nézzen meg egy forgalmasabb buszmegállót, akkor,

amikor feltakarítottuk, és menjen vissza oda egy óra múlva, olyan lesz, mintha ott sose sepertek volna. De nem kell olyan messzire menni, elég ha megnéz egy lépcsőházat, pedig ott is, mint a buszmegállókban, van szeméttartó edény — vélekedik az igazgató.

Hasonló a helyzet a szeméttároló konténerek környékén, és nem csak a szemét, nem egyszer a bűz is elviselhetetlen.

— A szeméttároló konténerek környékét az IKV- nak, a lakásszövetkezetnek és a lakóknak kellene tisztán tartani. Ennek ellenére időszakonként vállalatunk dolgozói is kapnak ilyen feladatot, de úgy tűnik, ez is kevés. Előfordul, hogy műszakilag elavult konténer- ürítő kocsik közül egyszerre több elromlik, ilyenkor ösz- szegyűlik a szemét. Sajnos újakat nem tudunk venni.

Az jó hír viszont, hogy a vállalat rövidesen megkapja az első konténermosó berendezést.

Hiábavaló erőfeszítések

Amikor a Tanácsköztársaság útját lezárták a forgalom elől, a város lakói még reménykedtek, hogy a sétáló-, pontosabban parkolóutca, nemcsak csendesebb, hanem tisztább is lesz. Tévedtek.

— Vállalatunk az átlagosnál nagyobb figyelmet fordít ezekre a területekre. Erőfeszítéseink azonban hiábavalónak bizonyultak a parkolóutcában. A városközpontnak ezen a részén az utcákat a vállalatok, intézmények és az IKV alkalmazottai takarítják. De hogyan?! A szemetet az úttestre sep- rik, mert annak a takarítása már nem az ő feladatuk. Az utat ugyanakkor a parkoló kocsik miatt nem lehet felseperni.

A megoldás az időszakos parkolási tilalom lenne. Készülnek már, s rövidesen elhelyezik a táblákat, nem árt tehát majd erre is figyelni !

S ha már a város központjába tévedtünk, nem

mehetünk el szó nélkül az OTP, a városi tanács, az IBUSZ, és különösen a színház környékén uralkodó állapotok mel|ett. E lap hasábjain már többször is írtunk a közérzetet, a várost „romboló” galambokról, úgy tűnik mindhiába. Mintha a galamb nagyobb érték lenne az embernél, és az építészek olyan nagy értékű alkotásaiknál, mint a színház, a városi tanács épülete. De ha még ez is kevés, az állatvédők és a közegészség- üggyel foglalkozók figyelmét felhívjuk arra a veszélyre, amit a vastagon lerakódó és ma már eltakaríthatatlan guanó jelent.

Tiltotl helyen

A város külső kerületeiben sajátosak a gondok. Az utóbbi időben minden figyelmeztetés, büntetés ellenére elszaporodtak a tiltott szemétlerakó helyek. Tegyenek ide konténereket — mondják a lakók, ha kell, fizetünk a szemétszállításért.'

— A megoldás valóban a spontán kialakult szemétlerakó helyek legalizálása lenne. Még a konténereket is meg tudnánk vásárolni, de a földutakon a szemétszállító autók nem tudnak közlekedni. Előbb szilárd burkolatú utak kellenének. A tanács az útépítésre pályázó utcáknak anyagi támogatást ad — magyarázza Csaba Márton, a békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályának vezetője.

Ennek ellenére sem ártana talán még egyszer áttekinteni, hogy ahol az utakon télen-nyáron közlekedhetnek a gépkocsik és ahol az indokolt, valóban van-e konténer? A lakók fegyelmezettsége azonban itt is alapkérdés, mert ha a konténerbe trágyák állati hullát tesznek, nem csoda, ha azok az egyik ház elől a másik ház elé „vándorolnak” éjszakánként az elviselhetetlen bűz miatt.

A krónikák más furcsaságokról is szólnak. Például egységes fasorok megbontásáról, a gázolajtól és sótól kipusztult japán akácokról és a helyükre ültetett gondozatlan szilvafákról. A kiültetett cserjék, az elpalán- tázott virágok eltűnéséről, s ez utóbbiak már megint elsősorban a városközpont jellemzői.

Ezek után már senki sem kételkedhet; a kertészeti vállalat 400 alkalmazottja mégha jóval nagyobb, több pénzzel gazdálkodó szervezet is lenne, képtelen arra, hogy a városlakók támogatása nélkül rendet tartson. Kérdés persze, mit tehet azokkal, akik semmilyen együttműködésre nem hajlandók? Volt már arra példa, hogy valakit megbüntettek?

— Magánszemélyt szemetelésért ngm büntethetünk. Azzal az úrral is meggyűlt a bajunk, akit azért jelen- tettühk fel, mert a kutyája rendszeresen a gyermekjátszótér homokozójában végezte* el a dolgát. A vállalatok esetében és a tiltott szemétlerakáskor figyelmeztetéssel, feljelentéssel élhetünk. Ez utóbbiért már igen magas büntetéseket szabhatnak ki, ezért célunk a megelőzés — fogalmaz Csehi Sándor, a vállalat környezetvédelmi őre.

Ha pénz van,

minden van?

A tisztaság és közérzetünk egymástól elválaszthatatlan, már' csak ezért is fontos kérdés, mi várható a jövőben?

— A kertészeti vállalat évente hatmillió forintot kap a városi tanácstól takarításra, szemételhordásra, park- gondozásra. Parképítésre egymillió forintunk van, holott hat-tízmillió kellene. Kevés a pénzünk ahhoz, hogy a kertészeti vállalat felszereltsége javuljon, hogy a gaz ne verje fel a város egyes körzeteit. Társadalmi összefogással talán enyhíthetnénk a gondokon. Alapvető változást azonban, úgy gondolom, csak akkor tudunk felérni, ha a következő ötéves tervünket környezetünk ötéves terve jegyében hirdetjük meg — magyarázza a városi tanács osztályvezetője.

És ami nem kerül pénzbe és nem ártana, ha szokássá válna; a csikket, a szemetet ne az utcákon, a köztereken, az ABC-k előtt elhelyezett szeméttartók mellé dobáljuk.

Kepenyes János